Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-29 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Sok szó esett már eddig minden szinten a mezőgazdasági termelés fellendítésének szükségességéről és arról, hogy a földművelést legalább megközelítőleg hasonló szintre kell emelni az ipari termelés színvonalával. Komoly lépések is történtek már ennek érdekében. Valami azonban mindig közbejött. Egyszer a munkaerő, a gép, a műtrágya volt kevés, máskor' pedig a szervezési dolgokkal volt a baj. Gyakran e.gész gondhegyek képeztek nehezen áthidalható torlaszokat a fejlődés útján. 5zt illetően sajnos még ma sem vatami rózsás a helyzet. Még mindig sok a kerékkkötő probléma. Viszont az új ötéves terv mezőgazdaságra vonatkozó célkitűzéseit látva már okkal bizakodhatunk. Főleg akkor, ha a földművesek munkaszeretét, tenniakarását ismerve szinte biztosra vehetjük, hogy valamennyi célkitűzés, az útmutatók valamennyié helyes, valóra váltható. Tervgazdálkodásunk történetében először fordult elő a negyedik ötéves tervidőszakban, hogy a mezőgazdaság túlteljesítette a számára meghatározott feladatokat, irányelveket. A tervidőszak végéig évente átlagosan 4,8 százalékkal növekedett a mezőgazdasági nyerstermelés, és 6.8 százalékkal a piaci árutermelés. Önmagukban talán nagyon is keveset jelentenek ezek a számok. Az értékről viszont, amelyet képviselnek, már milliókban, sőt inkább milliárdokban kellene beszélni. Persze sok minden közrejátszott ebben. Ha külön-külön kezdenénk mérlegelni az egyes tényezőket, hamarosan kitűnne, hogy ezt a régen várt fordulatot nagy mértékben elősegítette az egységes földmíívesszövetkezetek egymással való társulása. Nagy szerepe volt viszont az egyes termelési ágazatok elkezdett szakosításának is. Az országot járva jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy e két fogalom értelmét, jelentőségét és gyakorlati alkalmazásának szükségességét már csak elvétve, kevés helyen kell hosszasan megmagyarázgatni a mezőgazdasági dolgozóknak. Nem kevésbé örvendetes, hogy már-már ott tartunk, akár a legegyszerűbb gondolkozású ember is könnyen megérti: néhányszáz hektáros viszonyok között aligha valósítható meg népgazdaságunk egyik legfontosabb termelési ágazatának fellendítése, nagy arányú fejlesztése. Mindenki számára természetes, hogy n közösen müveit földterület növekedésével párhuzamosan na gyobbodnak az összes lehetőségek is. Régen tudják ezt a szakemberek. A földművesszövetkezetek egyesítésére azonban mégis csak az utóbbi évek folyamán került sorPártunk XIV. kongresszusának határozata kiemeli, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítése a népgazdaság arányos és hatékony fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Mindenki számára természetes a mezőgazdaság fő feladata: az egyre növekvő élelmiszer-szükséglet fedezése. Távolról sem olyan kis dolog az. amilyennek talán az első hallásra tűnik. A feladat teljesítése érdekében legfontosabb a növénytermesztési termelés mind nagyobb arányú fejlesztése, a vetésterületek hatékony kihasználása, bővítése, valamint a terméshozamok emelése. A párt mezőgazdasági politikája következtében a termelőeszközök, a földalap, műtrágya és a gépesítés ésszerű, gazdaságos kihasználására irányul. Ennek érdekében emelni kell az irányító és tervező munka színvonalát, mielőbb be kell vezetni az ipari módszereket és a tudományos műszaki haladás ismereteit a gyakorlatba. A mezőgazdasági termelés növekedésének további fontos feltétele az anyagi alapok megszilárdulása. Növekednie kell a gépgyártás és a vegyipar részarányának is a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A nagyüzemi termelési technológia és a gépesítés hatékony kihasznállása megköveteli azonban a növénytermesztés és az állattenyésztés céltudatos koncentrációját és specializálását. Mindennek alapvető feltétele a mezőgazdasági üzemek közti koojjerái lós kapcsolatok kialakítása, elmélyítése, a gazdnsági előnyösség alapján. Az eredmények már bizonyítanak A tavalyi év végéig, illetve az idei psztendő elején hazánkban mintegy félezer földművesszövetkezeti társulást tartottak nyilván. Azóta persze jóval több van már. Ugyanis a szövetkezetek társulásában élenjáró nyugat-szlovákiai kerületnek, azon belül pedig az érsekújvári j Nové Zámky) jarásnak egyre több követője akad országszerte. A járási pártbizottság kezdeményezésére már 1967-ben elkezdték a szövetkezetek „összeházasítását". Egyidejűleg vetődött fel a termelés szakosításának gondolata is. Az azóta eltelt csaknem fél évtized alatt a társult szövetkezetek vezetői, dolgozói rengeteg tapasztalatot szereztek. Lényegesen javultak, sót esetenként megkétszereződtek az eddigi eredmények is. Jelenleg a járás mezőgazdasági földterületének több mint egyharmad részét művelik az egyesült szövetkezetek. A számszennt nyolc közösen gazdálkodó efsz-nek egyenként átlagosan ötezer hektár termőföldje van. Ezeken a heiyeken tehát már biztosilva van a nagyarányú fejlesztés egyik legfontosabb feltétele. Persze ennek érdekében az összes lehetőségek Kihasználása és az elfekvő helyi tartalékok feltárása és gazdaságos hasznosítása a legtöbb esetben nagy -anyagi ráfordításokat igényel. Viszont a termelés növelésének szükséges voltát szem előtt tartva nem lehet már ezen a ponton megtorpanni. Egyébként is már bebizosodott, hogy távolról sem számít az ablakon kidobott pénznek egy-egy drágább gép, berendezés megvásárlása, mert az új munkamódszerek bevezetésével és a nagyobb teljesítményű gépek munkába állításával lényegesen növekszik a munkatermelékenység. Ilyentormán tehát a kiadások, ráfordítások is rövid időn belül megtérülnek. Az érsekújvári járásban tehát nem töltötték tétlenül az utóbbi éveket. A nagyobb bizonyság kedvéért érdemes némi összehasonlítást tenni a társult és a még külön gazdálkodó szövetkezetek között. Például Surányban (Šurany), ahol már jő tapasztalatokkal rendelkeznek az egyesült szövetkezet szakemberei, a társulástól számítva 43,3 mázsára emelkedtek az átlagos gabona-hektárhozamok. Ezzel szemben hasonló idő alatt Kürtön (Strekoví 29,7 máz.sát. Kisújfalun (Nová Vieska) 34,6 mázsát értek el gabonából hektáronként. Az utóbbi két szövetkezet még magában gazdálkodik. A gabonafélék hozamaival aranyosak az egy hektárra jutó piaci árutermelés eredményei is. Surányban ez 232 kiló árutermék, Kürtön 179,6 kiló, Kisújfalun pedig csak 160,3 kiló. A felsorolt eredmények persze nemcsak a szövetkezetek társulásának tulajdoníthatók. Az egyes termelési ága zatok szakosítása is „nyomott" a mérlegen. A surányi közösben a legkorszerűbb módszerekkel folyik a növénytermesztés. összpontosították és külön faj szerinti csoportokba osztották lel az állatállományt. Az egyes tenyészetekben szintén nagy íokú a gépesítés. Ezzel párhuzamosan persze a munka termelékenysége is. A korszerű technológiai eljárások bevezetése előbb enyhítette, majd szinte teljesen megszüntette az addig rengeteg gondot okozó munkaerőhiányt. Most figy kellően képesített, ilietve jól befanított dolgozó minden szakaszon átlagosan tíz tizenöt ember munkáját képes elvégezni a gépek segítségével. A szó szoros értelmében forradalmasították az állattenyésztési termelést. Náluk már most sem tűnik elérhetetlenül távolinak a négyezer literes évi fejési átlag, s a 75—80 dekás napi súlygyarapodás a hízósertéseknél. Jó, helyes utat választottak 1967ben a szőgyéni (Svodín) Barátság szövetkezet és a barti (Bruty) efsz tagjai is. A járási pártbizottság és a járási mezőgazdasági társulás (akkor még mezőgazdasági termelési igaz gatóság) kezdeményezésére társult össze a két, külön-külön is jól gazdálkodó szövetkezet. A ..házasságkötés" után 5300 hektáron kezdték művelni a földet. A kezdet nehézségei persze náluk sem hiányoztak. Az egykori két vezetőség tagjai és a szövetkezeti dolgozók között azonban hamarosan jó viszony alakult ki. Most a járás egyik legjobb mezőgazdasági üzemeként emlegetik a Barátság nevet viselő szövetkezetet, amely összesen 61 millió korona értékű vagyon nal bír. Kevés helyen dicsekedhetnek még ezzel. Nem könnyű, de megéri Természetes, hogv mindig és mindenhol sok gonddal, bajjal jár a föld művesszövetkezetek társítása. Leg többször már a „partnerválasztásnál" kiütköznek a problémák. Nem egyszerű dolog a gazdálkodás egyazon, vagy legalább hasonló szinten levő üzemeket találni. Hát még összehangolni a tagok, dolgozók külön csoportjainak munkáját, gondolkozását. Viszont mindezek ellenére is kétségtelen, hogy valamennyi szövetkezet számára a társulás a legjárhatóbb út. Az érsekújvári járásban jobb és gyengébb termelési eredményekkel szép számban vannak még egyedül gazdálkodó szövetkezetek. A mezőgazdasági földterület kétharmad részét azok művelik. Csúzon (Dubník) például még csak tervezgetik a társulást és az ágazatok szakosítását, de a hasonló feltételek, viszonyok mellett termelők között már jó ideje az élen vannak. Viszont ha az eredményeiket a járás valamelyik társult, vagy szakosított termelési részlegekkel bíró szövetkezetéhez hasonlítjuk, azonnal kiütköznek a különbségek. A járás mezőgazdasági szakemberei a közelmúltban a pártkongresszus határozata alapján módosították a még külön-külön gazdálkodó szövetkezetek társításának és a termelés szakosításának eredeti tervét. Az el képzelések szerint 1974 ig majd az egyesitett szövetkezetek mindegyikének legalább három, a lehelő legkorszerűbb gépesítéssel felszerelt termelési ágazata lesz. Az ötéves tervidőszak végéig úgy fogják társítani a szövetkezeteket, hogy valamennyinek ötezer hektár legyen átlagosan a földterülete. A járási pártbizottság szorosan együttműködik a mezőgazdasági társulás szakembereivel. Legjobb formálja ez a munkaszervezésnek. Komoly a kitűzött cél, nagyok a feladatok. Nem kisebbek azonban a lehetőségek sem. A két fő termelési ágazat közül az állattenyésztésben a koncentráció, illetve a szakosítás bevezetésével már a következő két-három évbeli óriási fejlődés várható. Jóval nagyobb, mint a növénytermesztésben, ahol már most ls közel vannak a lehetőségek felső határaihoz. Néhány mázsával ugyan még.növelhetők a terméshozamok, a nagyobb figyelem azonban egyre jobban a minőségre összpontosul majd. Szlovákiai méretben a nemiég kiértékelt negyedik ötéves tervidőszak során az előző öt évhez viszonyítva több mint 4 milliárd koronával növekedett a mezőgazdasági nyerstermelés értéke. A piaci árutermelésnél egymilliárd 914 millió korona a többlettermelés. Ezt sem volt egyszerű dolog elérni. Annál jelentősebb mérföldkőnek számítanak a kimutatott eredmények. Egy „téglát" az érsekújvári járás szövetkezetei, mezőgazdasági dolgozói is beépítettek ebbe a fontos útjelzőbe. Oj barázdát szántanak arrafelé. Mélyebbet, szélesebbet az eddiginél. -LALO KAROLY,