Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-26 / 202. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A Mres falu b a n ja rtunk Hol is hallottam ezt a falunevet? — gondolkozott, el egyik ismerősöm, amikor beszélgetésünk közben megjegyeztem, hogy a közelmúltban Csicsóra (Cičov) látogattam riportügyben. Megvan! — csapott hirtelen a homlokára — hatvanötben a nagy dunai árvízkor emlegették naponta a rádióban. Rengeteget írtak róla az újságok is. Igen Csicsónál szakította át gátját a megáradt folyó. Néhány óra alatt tengerré változtatta az egész vidéket. A Dunának „köszönheti" Csicsó, hogy annakidején bekerült a híres helyiségek névsorába. Mikor arra jártam, felötlött, bennem a gondolat, hogy az ár visszahúzódása utáni években már-már elfeledkeztek a komáromi (Komárno) járás e falujáról. Ezért határoztam el, hogy bemutatom az újjáépített utcasorokat, az újjászületett községet. A helyi nemzeti bizottságon Lívinka István elvtárs segítségét kértem ehhez, akí a rövid puhatolódzó beszélgetés után kerékpárossétára invitált a faluba. Ha idegen vetődik errefelé, alig győzi csodálni a szép, néKétéves zenei oktatás (CSTK) — Az ostravai kon zervatóriuin szeptember közepén kezdi meg a tánc- és dzsessz zene kétéves tanítását, azok számára, akik konzervatóriumi végzettséggel rendelkeznek és bővíteni akarják képesítésükéi. A tánc- és dzsessz zene szakaszán, amely tulajdonképpen a konzervatórium 5. és 8. évfolyamának felel meg, tanítanak minden hangszert, popzene-énekeseket képeznek ki és nagy figyelmet szentelnek az interpretációnak és az improvizációnak. Az érdeklődőknek gyakorlati és elméleti felvételi vizsgát kell tenniük. hol akár villának is beillő családi házakat, amelyek mindegyike kényelmes otthont nyújt lakóinak. Viszont az is hamar szembetűnik, hogy a falu büszkeségének számító új házsorok között jó pár lakatlan nádfedeles épület rontja a faluképet. Ezek valamennyié negyven-ötven jévvel ezelőtt épült. Ma már egy letűnt kor néma tanúiként bizonyítják az azóta megtett utat. Továbbmenve olyan házakat is láttam, amelyek az előbbiekkei egyidősek, mégis „jól bírják magukat". Jobb építőanyagból készültek, cserép került a nád helyébe. Többnyire ilyenek alkotják a Hajós utcát. Egyiket, másikat átépítették, tatarozták, az elvonult évtizedek azonban így is láthatók rajtuk. Egykori tulajdonosaik, a hajósok jóval emberibb kö rülmények között laktak annakidején, mint a földet művelő parasztemberek. Foglalkozásbeli különbség persze most is van a faluban. A lakosság életszínvonalából azonban már rég eltűntek a valamikori rangmutatók. A felszabadulás után betetőzött házakon egyáltalán nem látszik meg, hogy melyiket lakja ipari dolgozó, vagy szövetkezeti tag. Elsősorban az 1949-ben megalapított szövetkezet állandó anyagi gyarapodása segített eltörölni ezeket a különbségeket. A legtöbb embernek ma is a szövetkezet biztosít jó megélhetést, ezért akarva sem kerülhettük volna el az irodáját. Riendlmayer János, a szövetkezet elnöke szívesen elevenít fel néhány érdekes epizódot a közös történelméből. Elmondta, hogy az ötvenes évek derekán kezdett igazán fejlődni az efsz. Bár akkor többnyire még a hagyományos munkamódszerekkel és termelő eszközökkel végezték a munkát, amelyeket az alapítógazdák hoztak magukkal a szövetkezetbe. Lovakkal vetettek, kézi kaszával arattak. A régivel szemben éppen csak annyi volt az új, hogy összeszántották a barázdákat. Helyzetükön sokat változtatott a gép- és traktorállomások megalakulása, mert olyan gépeket tudtak kölcsönözni, amelyeket akkor még nem tudott megvásárolni a közöá. 1953-ban sikerült felépíteni az első istállókat is. Rövidesen aztán a szövetkezet telepén összpontosították az állatállományt. Az addig nagygazdák istállóikban tartott tehenek a megváltozott tartási viszonyok következtében egyre több tejet adtak, csökkent a borjak elhullása. Rövidesen gyarapodni kezdett a szövetkezet, ami számokban kifejezve annyit jelent, hogy 1956-ban a mezőgazdasági nyerstermelés értéke 7,5 millió koronát tett ki, ma már tíz millióval több, A közös vagyonának gyarapodása maga után vonta a tagok életszínvonalának emelkedését is. A jó gazdálkodás abban is megmutatkozott, hogy egyre többen jöttek dolgozni a szövetkezetbe. A jó kereseti lehetőségek csábították az embereket. Ma' már annyi a jelentkező, hogy nem is tudnak mindenkit felvenni. Földes Istvánt példái, aki egy évvel ezelőtt jött haza a szövetkezetbe, nemcsak a pénz vonzotta, hanem az is, hogy az utóbbi évek során megváltoztak a munkakörülmények és lerövidült a munkaidő. Az ipari munkahelyekhez hasonlóan a szociális juttatások bevezetése is befolyásolja az embereket abban, hogy a falutól távol eső munkahellyel szemben inkább a szövetkezetet válasszák. Az is említésre, dicséretre méltó, hogy a szövetkezet évente nagy pénzösszeget fordít kulturális célokra is. Az idén 150 000 ko rónát költenek Ilyen célokra. Ennek egy részéből különböző hazai és külföldi kirándulásokat szerveznek, a fennmaradó pénzt pedig a tömegszervezetek támogatására fordítják. Tehát nemcsak szép házra, bútorra, tv-re valót lehet ke resni a szövetkezetben. Ennél sokkal többet is biztosít tagjainak a közös. -kvN

lncs szerencséje, a halak nem harapnak. A Duna vize szürkészölden hömpölyög előtte, faágak, korhadt deszkák úszkálnak lefelé, hullámgörgőkön sodródnak előre a holt tárgyak. Honnan jönnek? Hol éltek? Mert a tárgyúknak is van életük, sajátos sorsuk. Az a korhadt deszka kis zsámoly lehetett, apró gyermeknek faragott ülőke. A zsámoly addig él, amíg használják, aztán meghal... tűzhalállal, vagy oízha lállal. A parton olyan mély a csend, hogy a saját gondolatait is hal lani véli. Egy-egy csavargó kósza szellő felborzolja a víztükörben magukat csodáló füzek lombját. A halak nem harapnak. Haj nalban főtt ide, kivetette a hor got és azóta nézi a vizet. Este majd hazamegy az üres lakásba, elrakja a felszerelést, leül az asztalhoz és kinyitja a könyvet, amit minden este kinyit, de amiből egy sort sem tud elolvasni, mert nem tud parancsolni a gondolatainak, csak a saját tragédiáját tudja újra meg újra felidézni, elemezni, valami fanatikus, önkínzó makacssággal. A halak nem harapnak. Igaz, hogy nem is érdekli a horgászzsákmány, a nyugalmat keresi, a víz és a fák nyugalmát, a természet törvényszerű, változásaiban is örökké változatlan nyugalmát. „A fűzek szőkék — állapítja meg hangtalanul —, és ha a szél felborzolja a levelüket, hirtelen megőszülnek." Klári barna. Klári! Kísértet, akit nem lehet elűzni, nem lehet fejfát állítani sírja fölé az emlékek temetőjében, mert befészkelte magát az agyába, szívébe, benne él az idegeiben, férfivágytól lobbanó vérében, az üresen várakozó karosszék lágy ívében, a falon függő Csontváry-reprodukció foltjaiban ... Klári: megsemmisíthetetlen emlék, halhatatlanul halálos fájdalom. A halak nem harapnak. Gondosan kikerülik a csalétket, amibe a kínok éles horgát rejti a mohó ravaszság. Az ember nem olyan óvatos, mint a vizek lakói. Hat évvel ezelőtt nagyon szépen kezdődött. Igaz, hogy lakásuk nem volt, az üzemtől kaptak egy kis szobát. Három boldog esztendőt töltöttek — ahogyan elnevezték — a mini-lakosztályban. Aztán elkészült a szövetkezeti lakás, az annyira várt igazi otthon, a gondolatban oly sokszor berendezett f é szek. Milyen boldogság volt a költözködés, a rendezgetés, miA halak nem harapnak lyen boldogan vásároltak szőnyeget, függönyt ... meg egy gombszemű mackót. „Egyelőre dísznek — súgta Klári fülébe — de majd'... majd játék lesz be lőle. .. egy dundi kisfiú játé ka ..." A halak nem harapnak. Neki ebben sincs szerencséje, neki' nem adatott meg a siker, a re kord, ő nem az élet gyorsvona tán utazik, csak lassan döcögő vicinálison. Ezt Klári mondta neki. Öt hónapja éltek az új lakásban, amikor 'Klári egy este bejelentette, hogy elválik tőle. „Te nagyon rendes ember vagy, mintaférj, nem iszol, nem duhajkodsz, nem szaladgálsz más nők után. Egyszerű vagy, átlátszó, mint egy pohár víz. Előre tudom, hogy mit akarsz mondani, hogyan fogsz mozdulni ... Nem bírom ezt a kiszámítható változatlanságot, az igénytelenségedet, a kopott dóz niban hordott cigarettáidat . .. soha nem viszed semmire, megmaradsz szürke középszernek, közkatonának ... nem bírom!" A halak nem harapnak. A parton csak a madárhangok szopránja és a vadméhek gor donkadünnyőgése veri a csend üvegfalát. Jó, hogy a szív nem tud jajgatni, az agy nem tud üvölteni. Azt a dóznit kegyeletből hord ja. Az apjáé volt. Dohányt meg cigarettapapírt tartott benne, mert kész füstölnivalóra nem futotta a gyári fűtő fizetéséből. Ö is csak olcsó cigarettát szív. Ö is szerény ember. Közkatona? Lehet. De a munkahelyén szeretik, megbecsülik és végül is — minden csata kimenetelét a közkatonák döntik el. Akkor még nem tudta, hogy Klári beleszeretett abba a másikba. Az nem közkatona. Nagyvonalú ember, tele törtető energiával. Annak a gyorsvonat sem elég, repülőgépen utazik és arany tárcából veszi elő az illatosra pácolt amerikai cigarettát. És szereti a lazacot. Ezt is Kláritól tudja ... „Értsd meg, idegesít, hogy élsz-halsz a paprikás szalonnáért ... hogy még ... még életedben nem ettél lazacot, talán azt sem tudod, hogy néz ki...! Mert konzervatív vagy, mert primitív vagy, mert hétköznapi egyéniség vagy és elképzelni sem tudod, hogy milyen az ünnep ..." A halak nem harapnak. A lazac is hal. Rajokban úszik a távoli tengerek vizében. A hétköznapi emberek — cserzett bőrű halászok — hálókkal fogiák ki az ünnepi emberek számára.. A halászhajók néha viharba kerülnek és a lazacot halászó hét köznapi embereket elnyeli a haragos tenger. Két évvel ezelőtt mondták ki a válást. Az ítélet kihirdetése után, a bíróság folyosóján cigarettára gyújtott és nézte Klári távolodó alakját. Itt, az elhagyatott parton nagyon jó. Bámulja a vizet és örül annak, hogy még csak dél van, még sokáig nem kell hazamenni, nem kell belépni a szobába, ahol hegyes, gyilkos dárdaként merednek szíve felé az emlékek. A csavargó szellők megunták a magányos embert, messzire kanyarodnak a távoli erdő felé. A táj mozdulatlan. A csend szikrázik. A halak nem harapnak. PÉTERFI GYULA SZÜLŐK ÉS „S Z ÜLÖK" Ha arra a sokak által feltett kérdésre keressük a választ, hogy mely szülő képes helyesen nevelni gyermekét, röviden csak ennyit válaszolhatunk: minden szülő, aki hatni tud gyermekére, hogy legyen önbizalma, helyes viszonya embertársaihoz és a munkához, mert csak igy válhat a társadalom hasznos polgárává. Közismert, hogy az egyén személyisége a vele született tulajdonságokból a környezet befolyására alakul ki. Valamennyi tényező közül azonban a családi környezet befolyása a leglényegesebb, ez ugyanis kitörölhetetlen nyomokat hagy az ember egész személyiségében. Jogosan állítható tehát, hogy a gyermekek tulajdonságaiért a szülőket terheli a felelősség, akik a gyermeket kiskorától nevelték. A kutatások és a gyakorlat is igazolja, hogy nem minden szülőnek vannak meg azok a tulajdonságai, melyek a gyermeknevelés szempontjából nélkülözhetetlenek. Véleményünk szerint az eredményes nevelés az alábbi feltételek nélkül elképzelhetetlen: 1. Szükséges, hogy a szülők a gyermek számára szeretetteljes légkört alakítsanak ki, melyben a gyermek biológiai és érzelmi szükségleteit kielégítheti, és amely biztonságérzetének a forrása. 2. Azok a szülők, akik cselekedetükkel, gondolkodásmódjukkal és egymáshoz való viszonyulásukkal természetes tekintélyre tesznek szert, kedvező feltételeket teremtenek a neveléshez. A tekintély példás magatartással, kölcsönös megbecsüléssel, tisztelettel és szeretettel vívható ki. Tekintélyromboló hatása lehet a családban a sziilő túlfűtött szenvedélyének, az italozásnak, a könynyelműségnek, a bűncselekménynek, a durvaságnak. 3. Helyesen nevelnek azok a szülök, akik a családban az egyik gyermeket nem részesítik előnyben a másikkal szemben. A kiváltságos jogokat élvező gyermek "önzővé, uralkodóvá válik, ezzel szemben a mellőzött, hátrányos helyzetben levő gyermek viszont féltékeny, gyűlölködő, irigy lesz. Az ebből adódó kisebbrendűségi érzése szellemi fejlődését is károsan befolyásolja. 4. A dolgos, munkaszerető szülők tevékenységükről általában megelégedéssel nyilatkoznak, s élményt jelent számukra a munka; feltehetőleg ilyen szellemben nevelik gyermekeiket is- és helyes példát mutatnak számukra. Az ilyen környezetben megvan minden feltétel arra, hogy a gyermek pozitívan viszonyuljon a munkához. 5. A sikeres gyermeknevelés szempontjából nagyon lényeges a rendezett családi körülmény is, s az olyan légkör, melyet kölcsönös szeretet, őszinteség, nyíltság hat át, melyben ismeretlen a hazugság, a csalás. Tiszteletben tartják egymás jogait és érdekeit, a nevelésben következetesek. 6. Helyesen járnak el azok a szülök, akik gyermekük számára mindig találnak időt, megértőek velük szemben, nem sajnálják a nevelésre fordított időt, őszintén érdeklődnek gyermekük problémái iránt, akik meghitt, családias légkört és normális feltételeket biztosítanak számukra. Az ilyen szülők a nevelés során rendkívül türelmesek, önfeláldozók, lelkesek és derűlátóak. 7. Azok a szülők, akik helyes Irányban ösztönzik gyermekeiket és arra törekszenek, hogy azok egészséges önbizalommal rendelkezzenek, azaz, hogy gyermekük helyesen ítélje meg önmagát és képességeit, ne értékelje túl magát, de ne is becsülje le, helyesen ítélje meg a lehetőségeket, mert csak így lesz képes arra, hogy megtalálja a társadalomban az öt megillető helyet s olyan hivatást válasszon, mellyel elégedett lesz. 8. Helyesen nevelhetik a gyermeket azok a szülők is, akik tudnak uralkodni önmagukon, nem szeretik maguk körül a „csatazajt", a haragot, a rettegést, hiszen a félelem, a szorongás károsan hat a gyermek szervezetére, idegrendszeri zavarokat és különféle lelki betegségeket okoz. A helyesen nevelő szülők nyugodtak, kiegyensúlyozottak, mindig következetesek, munkahelyükről „nem viszik" haza gondjaikat, hanem optimisták és tudnak lelkesedni. 9. Helyes bánásmód az is, amikor a szülők nem kényeztetik . gyermeküket, kiskorától kezdve apróbb munkákkal és feladatokkal bízzák meg őt, önállóságra szoktatják, megtanítják arra, hogy leküzdje a nehézségeket. 10. Helyesen járnak el azok a szülők is, akik helyes szülő — gyermek viszonyt alakítanak ki, mert ez határozza meg a gyermeknek a többi emberhez való viszonyát is. Az ilyen szülők megtalálják a módját annak, hogy helyesen viselkedjenek barátaikkal és ellenségeikkel szemben is, és bátran szembe mernek nézni mindenkivel. 11. Lényeges, hogy a szülők célszerűen szervezzék meg a gyermek napirendjét, helyesen irányítsák őt és ellenőrizzék ténykedését. 12. A szülök nem veszthetik el fejüket olyan esetekben sem, amikor harmadik személy kerül a családhoz, vagy felborul a családi összhang. Szükséges, hogy a gyermekért képesek legyenek áldozatot hozni, s vállalják, hogy a gyermek egészséges fejlődése érdekében teljes maradjon a család. , 13. Helyesen nevelnek azok az egyének is, akik a gyermek révén nem igyekeznek megvalósítani . azt, amire önmaguk képtelenek voltak, pl. a túlzott becsvágytól fűtve a lehetőségeiket és képességeiket meghaladó álmaik voltak. Igen fon. tos, hegy helyesen értékeljék gyermekük lehetőségeit és képességeit és képességeit s ne követeljenek tőle mást, mint amire képes. 14. Helyes, ha a szülők a gyermeket időben kioktatják a serdülő korral járó változásokról — természetesen az életkornak és a nemnek megfelelően. Ezáltal megnyerik a gyermek bizalmát és azok a felmerülő kérdésekre nem fog. ják keresni más emberek társaságában a választ. A szülők így elősegítik a válságos időszak áthidalását, amikor a gyer. mek a felnőttekkel szemben úgyis bizalmatlan és „másképp" látja a világot. Ezzel szemben a kutatások igazolják, hogy a neveléshez nincs meg az előfeltételük azoknak a szülőknek, akik túl. ságosan fiatalok, nem elég tapasztaltak, túlzottan félszegek és visszahúzódók, azok a szülők, akik a gyermek útjából el. hárítanak mindennemű akadályt s nem tanítják meg őt az élet nehézségeinek a leküzdésére, s ezáltal elkényeztetik öt, önállótlanságra nevelik. Azok a szülők, akik könnyelműek, s nem gondoskodnak a gyermekről, bűnözők, vagy munkakerülők, vagy csak szenvedélyeiknek hódolnak, alkoholisták, kártyások stb. Ezek közé sorolhatók a túlságosan becsvágyó szülők, mert ezek Idegessé teszik gyermeküket, azok, akik a gyermekekre való tekintet nélkül felbontják a családi köteléket és más élettársat keresnek. Kétségtelen, hogy a felnőttek „ballépéseit" mindig a gyermek sínyli meg. Tekintettel arra, hogy minden gyermek sajátos egyéniség, a többitől valamiben különbözik, ezért nem létezik a helyes neveléshez semmilyen jól bevált recept. A gyermek fejlődése szempontjából jelentős tényező a nevelés, mely sok lelkiismeretességet, türelmet, önfeláldozást, őszinteséget, céltudatosságot és becsületességet igényel, s nem utolsósorban szeretetet. Ajánlatos, ha a szülők szívükre teszik a kezüket és őszintén mérlegelik, mikor miben követtek el hibát, mit kellene Javítaniuk. Ne feledjük: nevelünk mindig, minden apró mozdulatunkkal, olyankor is, amikor örülünk, vagy szenvedünk, nevetünk, újságot olvasunk, vagy öltözködünk. Minden lépés, minden mozdulat, ami a családban történik, nevelési szempontból a gyermekre ha tással van Dr. ĽUDOVÍT REPÄŇ