Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-26 / 202. szám, csütörtök

11 • ° ** I * • Mirofi ir a vi "A pekingi politika két alapve­0 m. tő ismérve a szovjet-ellenesség NEUESDEUTSCHLAND és a nagyhatalmi sovinizmus ­állapítja meg a Neues Deutsch land egyik legutóbbi számában. A Német Szocialista Egységpárt központi lapja Nixon elnök tervezett pekingi látogatásóval foglalkozik, illetve ennek ürügyén elemzi Mao Ce-tung és cso­portja nacionalista kalandorpolitikáját a Szovjetunióval szem­ben. A lap rámutat, hogy a Szovjetunió baráti segítséget nyúj­tott a Kínai Népköztársaságnak, amelyet a jelenlegi pekingi vezetés igy.ekszik elhallgatni. Tény, hogy a jelenlegi kínai vezetők elárulták a barátságot és mindinkább ellenséges poli­tikát folytatnak a Szovjetunió és általában a szocialista tár­sadalomközösség ellen. Ennek a ténynek az egyik kifejezője volt, hogy a kínai határőrség több ízben ls súivos provokáció­kat követett el a szovjet-kínai határon. Ugyanakkor világos, hogy. a -Szovjetunió nélkül, a japán militarizmus felett aratott győzelem nélkül nem győzhetett volna a kínai forradalom. A Neues Deutschland foglalkozik a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusával is, amely hivatalos politikai irányvonal­ként fogadta el a 6zovjetellenes és nagyhatalmi politikát. Ez utóbbinak az a kiinduló pontja, hogy Kína a világ legnagyobb országa és éppen azért arra hivatott, hogy vezető szerepet tölt­sön be földgolyónkon. Nem vitás, hogy. régi, kínai viszonylat­ban szinte hagyományos politikai elképzelésről van szó. Termé­szetesen a kínai forradalmárok, akik a gyarmati uralom meg­szűnéséért harcoltak, erős kínai államot akartak, létrehozni. Viszont a jelenlegi politikai vezetéssel ellentétben az volt az elképzelésük, hogy Kína kizárólag a Szovjetuntóval töltheti be történelmi küldetését. Senki sem tagadja — folytatja a lap —, hogy a Kínai Nép­köztársaságnak az őt megillető helyet kell betöltenie a világ­ban. Viszont erre egy államot mindenekelőtt politikai vezetése, irányvonala predesztinál. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a Kínai Népköztársaság már régebben megerősíthette volna nemzetközi helyzetét, ha a Szovjetunióval karöltve lép fel a nemzetközi porondon. Vitathatatlan, hogy a kínai kultúra, gaz­daság és a tudomány akkor érte el kiváló eredményeit, amikor a Szovjetunió sokoldalú segítséget nyvijtott a kínai népnek. A lap végezetül leszögezi: az a tény, hogy Kína szakított a szocialista társadalomközösséggel, elsősorban magát a kínai, népet károsítja meg. Az ismert lengyel politikai na­niV-vIiUl n a f.iiríll pi'apa Koreai Népi Demokrati Ä a JlJUUd LIUUU kus Köztársaság gazdasági fej­lődéséről ír. Bevezetőben meg­állapítja, hogy azok a közgazdászok, akik az ázsiai országok gazdasági fejlődésével foglalkoznak, nagy érdeklődéssel figye­lik a KNDK fejlődését, mezőgazdasági és ipari termelésének kimagasló eredményeit, azt a folyamatot, amellyel ez az or­szág a világ fejlett államainak sorába jutott. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 2,5 millió tonna acélt, 1,5 millió tonna műtrágyát, 17 millió kilowattóra villa­mosenergiát és 28 millió tonna kőszenet termel évente. Ezzel egyidejűleg hatalmas ütemben fejlődik az ország gépipara, tex­tilipara, vegyipara, közlekedése stb. A hétéves tervidőszakban, amely a múlt évben lejeződött be, különösen u gépipar fejlődése volt óriási. Az ipari terme­lés 1960-hoz hasonlítva a háromszorosára emelkedett. A Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya nagy figyelmet szentelt a mezőgazdaság fejlesztésének is. Mint ismeretes, ebben az ágazatban dolgozik az ország lakosságának mintegy 60 százaléka. Tán elég, ha egyetlen adatot említünk, amely mindennél jobban bizonyítja, hogy az ország vezetői a paraszt­ság helyzetének megjavítására törekednek: az összberuházá­sok egyötödét kapja a mezőgazdaság. A népi Koreában évente kb. hárommillió tonna rizst, több mint kétmillió tonna kuko­ricát és ötmillió tonna gabonafélét, valamint hatmillió tonna zöldséget termesztenek. A hanoi lap a dél-vietnami el­nökválasztásokkal foglalkozva megállapítja, hogy a vietnami nép történelmében szinte nincs precedens hasonló csalásra. Nixon elnök a választási kampány megindulása óta támogatja Thieu elnököt és komoly ígéretet tett neki, hogy ismét a bábrezsim élére kerül. Viszont ennek ellenére Washington szeretett volna demokratikus látszatot kelteni, tehát megfelelő ellenjelöltre is szüksége lett volna. Ezzel egyidejűleg a Fehér Házban váltig hangoztatták, bogy az Egyesült Államok semleges marad, nem avatkozik a sai­goni politika belügyeibe. Bunker nagykövet mindent megtett annak érdekében, hogy a jelenlegi alelnököt, Ky tábornokot, vagy az ellenzék vezetőjét, Minh tábornokot állítsa ellenjelölt­ként. Nos, ez utóbbiak kijelentették: nem hajlandók részt venni a választási komédiában. A vietnami lap ugyanakkor elemzi, vajon Nixon elnök miért ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is a Thieu-klikk maradjon hatalmon. Vitathatatlan, hogy ma Thieu és klikkje az egyedüli olyan eszköz Nixon elnök kezé­ben, amelynek segítségével teljes mértékben érvényesülnek az amerikai érdekek az országban, tehát szinte biztosított az Egyesült Államok katonai és politikai jelenléte. Ugyanakkor az ú. n. vietnamizálási politika valóra váltásához az Egyesült Államoknak erőskezű kormányra van szüksége Dél-Vietnam­ban. Tagadhatatlan azonban, hogy a választási kampány nem szilárdította meg, hanem éppen ellenkezőleg jelentős mérték­ben gyengítette a bábrezsimet, kiélezte annak belső ellentéteit. Thieu klikkje teljesen elszigetelődött, és egyre nagyobb az ellenzéke a fővárosban és általában a saigoni rezsim által ellenőrzött területeken. Köztudomású, hogy nz országban rend­őrterrort vezettek be, és szinte minden haladó és demokrati­kus csoportosulást felszámoltak. George Jackson, az ismert né­ger forradalmár és író halála nem keltett meglepetést — álla­pítja meg az Izvesztyija hasáb­jain M. Szturu, a lap New York-i tudósítója. Jackson halála előtt néhány nappal interjút adott, amelyben hangsúlyozta, hogy a fegyőrök gyilkos pillantásokat vetnek rá, és csak az első alkalomra várnak, hogy végezzenek vele. Jackson meg­gyilkolása a régi „bevált" módszer szerint történt. A hivata­los Jelentés annyit közöl, hogy az ismert néger írót szökés közben ölték meg a fegyőrök. Persze pontosan senki sem tudja, vajon mi történt a Saint Quentin-i börtönben. A sajtó és a hír­ügynökségek egyedüli verziót ismernek, amely szerint Louis Nelson, a fegyház igazgatója erőszakos szökéssel vádolja Jack­sont. Állítólag ügyvéde revolverrel fegyverezte fel, majd a cellája átkutatásakor Jackson lövöldözni kezdett őreire és szökést kísérelt meg. A néger író édesanyja kijelentette, hogy az egész történet légből kapott. A világ haladó közvéleménye felháborodott az újabb gaztett hallatára, politikai megfigyelők viszont úgy vélik, hogy az esemény további; illetve újabb ösz­tönzést adhat a néger polgárjogi mozgalmaknak. Mialtt H3BECTHH NEHÉZ ÉLET A serkei Zajac Bálint bácsi a nyolcvanadik életévét tapossa. Látszik rajta, hogy szép szál legény volt, mert még most is fiatalos a mozgása, gondolko­dása. Így vall magáról: — Morvából kerültem erre a tájra, mint árvagyerek. Sokat dolgoztam gyerekkoromban, de alig volt kenyerem, ruhám. Vé­gigharcoltam az olasz frontot, ahol az 1918-as forradalom ide­jén elhatároztuk néhány tár­sammal: hazamegyünk. Fiúmén keresztül Budapestre kerültünk. Én a Vörös Hadsereg soraiban Kassán védtem a Tanácsköztár­saságot. Miskolcon egy nagygyűlésen kartávolságból hallottam Kun Bélát szónokolni. Az emelvény előtt álltam, fegyveresen. Egy ideig Miskolcon tevé­kenykedtem még az ottani párt­vezetőségben, — de a terror elől Csehszlovákiába menekül­tem. Itt, Serkében 1921-ben meg­alakítottuk a Kommunista Pár­tot. Sokat dolgoztam a rima­szombati Réthy Istvánnal. Gya­log jártuk a vidéket. Ma már öreg vagyok. Minde­nem megvan, csak az ifjúság re­pült el. Bizony, fiatal éveimet a háborúban, majd a helyi ura­ság birtokán rabszolga-módon engedtem át az idő szűrőjén. Tudták rólam, hogy kommunis­ta vagyok, ezért ezt a fizetése­men is éreztették' velem. Évi kommencióm 12 q búza és 600,— kčs készpénz volt. Ebből nem tudtam volna eltartani a héttagú családot. Még éjjel is dolgoztam: részes aratást vál­laltam, és a holdfénynél vág­tam a rendet. Sok fájó emlék vonul át múl­tamon. Egyik fiamat a feledi téglagyárban halálos baleset érte. Tízéves fiamat 1946-ban a háborúból visszamaradt akna ölte meg. Feleségem is meghalt. A legfrissebb bánatom: hatéves unokámat egy autó halálra gá­zolta. Fájnak ezek az emlékek. Sze­rencsére kemény fából farag­tak, és férfiasan megőrzöm lel­ki egyensúlyomat. Most Ferenc fiammal élek. Nyolcszáz korona a nyugdíjam. Anyagi gondjaim nincsenek. Se­gítek a ház körül, vagy olvas­gatok. Gyakran elmerengek az Életen, amelyből keményen ki­vettem részemet. KOVÁCS ISTVÁN Aratás után Nyári dologidőben csak olyankor szokott csendes lenni a határ, amikor eső áztatja a földet. . Egyébként még a leg­forróbb napokon sem szünetel a munka. Kora reggeltől késő estig egyaránt dolgoznak az emberek és a gépek. A minapi forró délutánon azonban még az aratási meleg ellenére is csendesek, kihaltak voltak az Ipoly menti Efsz néven társult közös táblái. Befejezték az ara­tást. Szinte úgy tűnt, mintha ezzel hirtelenjében elfogyott volna a munka. Ipolyszécsénykén (Sečianky) viszont, ahol a szövetkezet köz­pontja van, annál hangosab­bak, zajosabbak voltak už ut­cák. Ünneplőbe öltözött embe­rek igyekeztek a példásan rendben tartott községi park felé. A hatalmas fák árnyas lombja alatt éppen a szövetke­zet vezetői készültek számot adni az eltelt fél esztendő szor­galmas munkájáról, eredmé­nyeiről, esetleges hiányossá­gairól. Hat hónappal ezelőtt az ipolyszécsénykei, a nagyfalusi ( Vefká Ves nad Iplom), az ipolyhídvégi (Ipelské Predmos­tie) és a kelenyei (Kleftany) kis szövetkezetek társulásából alakult meg az 1915 hektáros nagygazdaság. A kezdeti ne­hézségek legyőzése . után a nemrég befejezett kenyércsata volt az első igazi nagy erőpró­ba. Ennek eredményeiről Bod­zsár István üzemgazdász tájé­koztatott. — Összesen 254 hektáron termesztettünk Mironovi búzát, amelyből 11 389,36 mázsát taka­rítottunk be. A gondos munka és a kedvező tavaszi időjárás eredményeként 44,84 mázsára alakult az átlagos hektárho­zam. Ilyen gazdag termés eddig még nem volt a határunkban. Pedig annyira gyengén sikerült a vetések áttelelése, hogy negyven hektárt már a talaj mégszíkkádása után ki kellett szántani. További 110 hektáron árpával fellett pótolni a kifa­gyás és a rágcsálók okozta ká­rosodást. A rekordtermés azon­ban kárpótolja a vesztesége­ket, az akkori többletmunkát. A növénytermesztők számára sok újat hozott az idei eszten­dő. Gemer József mérnök, ag­ronómus irányításával most kezdték először alkalmazni nagymértékben a vegyszeres gyomirtószereket. A kukorica és a burgonya termesztésében már nincs szükség kapákra. A cukorrépa vetésterületének egy részén már egycsírás vetőmag került a talajba. Ezen a par­cellán már teljesen gépesítve tervezik elvégezni a betakarí­tást iy Az állattenyésztés sem a ré­gi. Szinte valamennyi termelési szakaszát forradalmasította a négy szövetkezet társulása. Papp Zoltán főzootechnikus nem kis megelégedéssel sorolta az eredménymutatókat: A tejtermelés első félévi tervét 64 ezer literrel teljesí­tettük túl. A tavalyi év hason­ló időszakához viszonyítva pe­dig 131 000 literrel fejtünk több tejet. Jelentősek a napi súly­gyarapodás növekedései is, aminek következtében a hús­eladási tervünket 122,4 száza­lékra teljesítettük. A számok négy közösen gaz­dálkodó szövetkezeti falu tag­jainak fáradságot nem ismerő munkáját, tenniakarását bizo­nyítják. Csakúgy, mint a kalá­szokból font aratási koszorúk, amelyeket bizonyéra sokáig megőriznek majd, hiszen nz első közös kenyércsata gazdag termését jelképezik. DEÁK TERÉZ EGY A SOK KÖZÜL „Becsületes emberek ezrei­nek eleven arcát látom, akik közül ebben a könyvben csak néhánynak tudom futólag meg­említeni a nevét, holott örök­ké megmaradnak emlékezetem ben, mert nélkülük nem lett volna felkelés, s a felkelésnek nem ' lett volna története." E sorokat Husák elvtárs írja a „Tanúságtétel a Szlovák Nem­zeti Felkelés"-ről című művé­ben. Ezen névről ismeretlen ezrek közül szeretnék egy eleven ar­cot bemutatni. Pereg a film, az élet filmje. Filmkockákon a Somorjai (Sa­morínj Vnb titkárának iroda­helyiségét látjuk. Nyílik az aj­tó. Az íróasztalnál munkájába Ez a kép 27 éve, a felkelés előtti napokban készült. temetkezett Íéríi, akinél ezút­tal nem hivatalos ügyben ko­pogok. Tkácik elvtárs, a somorjai Városi Nemzeti Bizottság tit­kára 27 éve fegyverrel harcolt a Szlovák Nemzeti Felkelés­ben. Az ezüstösen csillogó ha­vas csúcsok között megbúvó Stará Eubochftán született. Édesapja a kínzó nyomor elől Amerikába vándorolt s többé nem hallatott magáról. "A négy gyermekről édesanyjának kel­lett gondoskodnia. 1942-ben mint tényleges katona csatla­kozik a felkelőkhöz. Részt vesz a Kaliáté, Nemecká és Baláže körüli partizánharcokban. 19 november 22-én a Hlinda gár­disták fogságába került, több fogolytársával együtt koncent­rációs táborba irányítják. A fogolyszállító szerelvényről 2i­linánál sikerül megszöknie, utána a hegyekben bujkál. 1915 februárjában csatlakozik az első csehszlovák tankbrigádhoz Nowy Targban (Lengyelor­szág), s részt vesz Opava és Moravská Ostrava (Ostrava) felszabadításában. Élete legszebb élményeként 1945. május 5-ét tartja számon, amikor a Csehszlovák Rádió újra megkezdte adását. A mű­sort himnusszal kezdték, s a felcsendülő himnusz első ak­kordjainak hallatára a boldog­ságtól sírtak az emberek Prá­ga utcáin. Akadnak szomorú háborús emlékei is, ezek közé tartozik a tankbrigád fiatal felderítőjé­nek a fogságba esése. A felde­rítő a legkegyetlenebb kínzá­sok ellenére sem vallott, s a németek élve feszítették fel az egyik ház kapujára Stítina köz­ségben. Tkáök elvtárs több érdem­rend tulajdonosa. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20 éves jubi­leumára, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság 50 éves fennállásának tiszteletére em­lékplakettel tüntették ki. 1970­ben „A haza szolgálatáért" cí­mű kitüntetést kapta meg. Hallgatom emlékezéseit. So­hasem önmagáról, hanem a fel­kelésről, a bajtársairól beszél. A harcok emléke, az élmény benne él. Egy harcos a sok közül . . . CSIBA LÁSZLÓ a flirdőhslysket (CSTK) — 110 millió koro­nát fordítottak a sliati fürdők fejlesztésére 1950 óta. Štefan Pastierovič, a fürdők szerveze­tének beruházási és fejlesztés­ügyi dolgozója közölte. 1985 végéig kb. félmillárd — eb­ből az 5. ötéves tervben 120 millió — koronát költenek a fürdő fejlesztésére. A tervezett 500 millió koro­nából Brusnóban 400 ágyas, Cízben 150 ágyas intézményt építenek, vallamint a dudincei fürdőt 850, a kováöováit 600, a Sklené Teplice-it 350 férő­hellyel bővítik. Építés alatt áll a dudincei gyógyintézet is, amelynek fej­lesztésére több mint 41 millió koronát fordítanak. KováCová­ban ugyancsak bővítik az ideg­beteg gyermekek gyógyintéze­tét, amely 600 ágyas lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents