Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-25 / 201. szám, szerda

ÖNKÉNT VÁLLALTA Egészen véletlenül tudtam meg, hogy Zsemle Mária, a marcelházi (Marcelová) egészségügyi intézet ápolónője részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. — Nem voltam hős, nem harcoltam fegyverrel a kezemben. Nő voltam. Olyan, mint a többi hozzám hasonló száz, ezer, vagy százezer háborút átélő nő. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor Zvolenben voltam, mint a kórház egyik ápolónője. Én is csatlakoztam a feikelés résztvevőihez, a partizánkórház főnővére lettem. Az egyre erősbödő német támadások elől 1944 szeptemberében a kórházat Polanába evakuáltuk. A súlyos, állandó orvosi felügyeletre szoruló betegeket a Tri duby repülőtérről Kijevbe szállították. Golyózáporban, szinte az utolsó gépkocsikon menekültünk el. Poíanából is csakhamar távoznunk kellett, az erdőkbe menekültünk, a könnyebb sebesültekkel ökrösszekereken jártuk a hegyeket. Októberben a hegyekben tartózkodtunk, majd a kapott parancs értelmében Čierny Balogba mentünk. Nemsokára azonban német katonai gépkocsik jöttek és tűz alá vették partizánosztagunkat. Menekülésre már nem volt időnk, el kellett rejtőznünk. Én az utolsó pillanatban a fáskamrában bújtam el, magamra kapartam a fürészport. Nagyon féltem. Nemsokára nyikorgott az ajtó és két német katona jött be, hogy átkutassa a kamrát. Szétdobálták a fát, a fürészporhoz azonban nem nyúltak. Megmenekültem. Életem legforróbb pillanatait éltem át. Hallottam, ahogy az elfogott társaimat, a sebesülteket és az őket rejtő családok tagjait agyonlőttek. Mi, akik megmenekültünk, újra á hegyekbe kerültünk. Felvettük a kapcsolatot az elvtársainkkal. Az erdőben találkoztam Makanov parancsnokkal is. Hriňovské Lazyban megpihentünk, a partizánbarát falucska lakosai elláttak bennünket élelemmel. Majd Hrifíovába gyalogoltunk, mivel megtudtuk, hogy az ottani lakosoknak a németek ideiglenes utazási engedélyt adtak. Sokáig kellett várnunk a kellő alkalomra, amíg egy kis fondorlattal ugyan, de hozzájutottunk az utazási engedélyhez. Zvolenba utaztam, a szüleimA munkabiztonsági előírások betartása fontos feladat A munkabiztonság terén a szakszervezetek az elmúlt két évtizedben több sikert értek el, de az fi] technika és az azzal járó új munkakörülmények újabb' feladatokat jelentenek. Sikernek számitható, hogy pl. csökkentettük a szilikózis-megbetegedéseket, a munkabalesetből származó tetanusz-mérgezések számát, a hosszú gömbfaszállítás közben történő, s a legutóbbi időszakban a traktorokkal végzett munka közben előforduló balesetek számát. Az elmúlt tizenöt év alatt a legnagyobb kockázattal járó munkahely már nem az üzem, hanem az anyagmozgatás. A foglalkozásbeli betegségek terén a legtöbb a bőrbetegség, valamint az állati eredetű ragályos betegség. Amint a CSSZK ban végzett felmérések mutatják, a cseh területeken évente közel 240 000 munkabaleset történik, amelyeket a munkabiztonsági előírások betartásával a gazdasági szervek megelőzhetnének. A vizsgált balesetek közt nagy (40 000) a magaslati munkabalesetek (lezuhanások), valamint a rosszul karbantartott közlekedési utak következtében történő balesetek száma. Ezt is lehetne csökkenteni, mégpedig az utak jobb karbantartásával, valamint a magasban dolgozók kötelező munkabiztonsági övekkel való ellátásával. A CSSZK ban az év első öt hónapjában közel százezer munkabaleset töriént. A balesetek miatt naponta 13 728 dolgozó hiányzik a munkahelyről. Ez nemcsak az emberek egészségében, hanem a termelésben is károkat jelent, nem említve a gyógykezelési és szociális biztosítási kiadásokat. (s) BELPOLITIKAI KOMIVJENTÄR EGYRE IGÉNYESEBBEN hez és a kislányomhoz. Nem sokáig maradhattam szeretteim társaságában, ugyanis az ismerősök figyelmeztettek, hogy a városban több „kétes" elem tud a partizánoknak nyújtott segítségemről, így nagy veszélyt hozhatok családomra. Titokban utaztam el Ružomberokba, ahol családi házunk volt. Amikor megérkeztem, nagyon megdöbbentem és megijedtem. Házunk fel volt törve és ki volt rabolva. Ott álltam egyedül, pénz nélkül. A kórház egyik orvosa annak ellenére, hogy tudott a hegyekben folytatott tevékenységemről, becsempészett a kórházba és folytathattam munkámat. Gyógyszereket, kötszert csempésztem az elvtársaink számára. Ez elég veszélyes tett volt, hiszen a rögtönítélő bíróság halállal büntette. Hosszú várakozás után megértük a felszabadulás várva várt pillanatát. Ojra kapcsolatba kerültem a szovjet elvtársakkal, sokan harcostársaim közül ott feküdtek sebesülten a kórházunkban. A háború után sokan megkérdezték tőlem — érdemes volt? Kellett nekem „bujkálnom?"... Valóban nem kellett volna kockáztatni az életemet. Családom anyagi helyzete megengedte volna a gondtalan életet. De látni a sebesülteket, akik értünk harcolnak, látni a mérhetetlen kínokat, s összeszorított csikorgó fogakkal mindezt eltűrni? Aki szereti a hivatását, embertársait, az kockáztatni meri az életét. Nekünk akkor a hegyekben emberek életét kellett megmentenünk. De többet is mentettünk — a jövőt! Harcoltunk, az új, szebb és boldogabb jövőért. Érdemes volt! MOROVICS LAJOS Két hónapi pihenés, a nyár gundtalan hetei után ismét megkezdődik a munka az iskolában. Egy hét múlva kitárulnak az iskolák kapui, s az 1971—72-es tanév ünnepélyes megnyitására gyűlnek össze a diákok, a pedagógusok. Ojult erővel foglalja el az iskolapadokat csaknem egymillió általános és középiskolás, illetve ipari tanuló. Ezek közül több mint 90 ezer csöppség első ízben lépi át az iskola küszöbét. A múlt iskolaévet értékelve, június végén azt írtuk: nehéz tanévet zártunk. Ezt a gondolatsort továbbfűzve, most azzal folytatjuk: kitartó inunkat igénylő, ismét nem könnyű tanév áll a diákok és a pedagógusok előtt. Sokrétűek a feladatok: akár az oktatást, akár a nevelést tekintjük — munka akad bőven. A pedagógusokra és az iskolákra váró legfontosabb feladatokat Štefan Chochol professzor, oktatásügyi miniszter vázolta a járási iskolaügyi szervek pártfunkcionáriusaínak és vezető dolgozóinak a múlt héten Bratislavában megtartott szlovákiai értekezletén. Célunk — mondotta —, a kommunista erkölcs elveinek szellemében nevelt, bátor kiállású, fizikailag és szellemileg fejlett, egészséges ifjú nemzedék formálása. Ezért, természetesen, emelni kell a mércét nemcsak az oktatást, hanem a nevelést illetően is, s arra kell törekedni, hogy az iskola oktató-nevelő munkája összhangban és arányban legyen. A szocialista nevelést az utóbbi években ugyanis meglehetősen mostohán kezelték, a jövőben ezért még nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a tanulók helyes eszmei-politikai nevelésben részesüljenek. Napjaink sürgető követelménye a kommunista szellemben való nevelés, a párt és a köztársaság iránti hűség és odaadás elmélyítése, a proletár internacionalizmasból fakadó szocialista hazafiság fejlesztése. Szocialista szellemben viszont csak az a pedagógus nevelhet, aki maga is szilár dan a marxi—lenini világnézet talaján áll. Ezért szükséges, hogy pedagógusaink érezzék és tudatosítsák hivatásuk társadalmi súlyát és munkájuk felelősségteljes voltát. Oj tanév kezdődik, mely az eddigieknél még nagyobb követelményeket támaszt a ta nítókkal szemben. Célunk, hogy iskoláinkban az oktatás és a nevelés tartalma és módszere valóban korszerű, színvonalas, szocialista szellemmel telített legyen. Ezt sugallja a párt XIV. kongresszusának határozata is, ez a nagyjelentőségű dukuinentum, mely jelentősen segíteni fogja pedagógusaink munkáját, hiszen elemzi a közoktatás problémáit s kijelöli közelebbi és távolabbi feladatait — éspedig a társadalom, a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika változásainak megfelelően. A CSKP XIV. kongresszusa irányelveivel összhangban a szlovákiai értekezlet felada tul szabta meg az egyre igényesebb munkát, az oktatás és a nevelés javítását, az iskolák közti színvonalbeli különbségek fokozatos felszámolását, a világnézeti, az erkölcsi és a honvédelmi nevelés hatékonyságának növelését, a bukások és az igazolatlan hiányzások elleni harcot, valamint a munkás- és parasztszármazású fiatalok felkarolását. Oktatásügyünk egyik sarkalatos pontja a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek segítése. Ennek érdekében fáradoztunk az elmúlt tanévben is, a beiskolázási adatokkal — bár a közép- és felsőfokú intézményekben a munkás- és parasztszülők gyermekeinek száma nőtt — és a szociális összetétellel azonban még nem lehetünk elégedettek. Bőven van tehát feladat, melyeknek teljesítése elsősorban a pedagógusok munkájától, iparkodásától és ügyszeretetétől függ. TÖLGYESSY MARIA 47. A legfelsőbb főparancsnok és a vezérkar tájékoztatósából megtudtam, hogy január, februór és március folyamán o 4. Ukrán Front a Kórpőtokbon támadott, elősegítve ezzel az 1. Ukrán Front csapatai elé állított feladatok megoldását. A 2. és 3. Ukrán Front csapatai 1945 januárjában, februárjában és márciusónak első felében védelmi harcokat vívtak s elhárították a német fasiszta csapatok csapásait. A németek vissza akarták őket szorítani a Duna fnögé, fel akarták menteni a Budapesten bekerített csapataikat és ezzel megszilárdítani az arcvonal magyarországi szakaszát. A két front csapatai súlyos ütközetekben vereséget mértek a támadó ellenséges csoportosításokra, meghiúsították minden olyan kísérletüket, hogy elérjék a Dunát, március közepére pedig már megteremtették a feltételeket a bécsi irányban való támadáshoz. Március 16-tól április 15-ig folytatták le a 3. és 2. Ukrán Front csapatai o bécsi támadó hadműveletet, amelyben a „Dél" hadseregcsoport több mint harminc hadosztályát zúzták szét. Április közepére csapotaink teljesen megtisztították a német fasiszta csapatoktól Magyarországot és Csehszlovákia nogy részét. Ausztria területére léptek, felszabadították Bécset és megnyitották oz utat Csehszlovákia központi körzetei felé. Németország véglegesen elvesztette a magyar és az osztrák olajlelőhelyeket, továbbá sok olyon üzemet, amely fegyvert és harci technikai eszközöket gyártott számára. Miután a szovjet - német arcvonalon csapataink szétzúzták a németek főerőit, a szövetségesek pedig átkeltek a Rajnán, o fasiszta Németország előtt ott állt az elkerülhetetlen katasztrófa. Németországnak már nem voltak erői a fegyveres küzdelem folytatására. A háború vége már közel volt, s a szövetségesekkel való kapcsolatainkbon kiéleződött néhány politikai kérdés. És ez egyáltalán nem volt véletlen. A korqjjbi lassúsághoz képest az amerikai - angol parancsnokság igencsak meggyorsította tevékenységét. Az angol és az amerikoi kormány sürgette az európai expedíciós erők parancsnokságát és azt követelte tőle, hogy a lehető legnagyobb gyorsasággal nyomuljanak előre Németország központi körzetei felé s foglalják le azokat, mielőtt a szovjet csapatok odaérkeznek. 1945. április 1-én Churchill ezeket írta Rooseveltnek: „Az orosz hadseregek nyilvánvalóan elfoglalják egész Ausztriát és bevonulnak Bécsbe. Ha elfoglalják Berlint is, nem fog-e ez túlzott elképzeléseket kelteni bennük, hogy a legnagyobb résszel ők járultak hozzá közös győzelmünkhöz, s nem vezet-e ez olyan észjáráshoz, amely komoly és jelentős nehézségeket okoz a jövőben? Ezért úgy vélem, hogy politikai szempontból Németországban olyan meszszire kell előrenyomulnunk kelet felé, amennyire csak lehetséges, s ha Berlin az általunk elérhető határokon belül lesz, feltétlenül el kell foglalnunk.* Később tudomásomra jutott, hogy az angol csapatok parancsnoksága, de több amerikai tábornok is mindent megtett Berlin, valamint a várostól északra és délre levő területek elfoglalása érdekében. A kelet-pomerániai hodművelet idején - március 7-én vagy 8-ón - a legfelsőbb főparancsnok hívására sürgősen a főhadiszállásra kellett repülnöm. A repülőtérről azonban Sztálin szállására indultam. Azért tartózkodott ott, mert nem érezte egész jól magát. Miután feltett néhány, a pomerániai és az oderai helyzetre vonatkozó kérdést, s a válaszomat is meghallgatta, így szólt: - Járjunk egy kicsit. . . vdlahogy elgémberedtek a tagjaim. Az egész megjelenésén, mozdulatain és beszédjén valami nagy fizikai fáradtság látszott. A háború elmúlt négy éve alatt Sztálin alaposan kimerült. Igen feszitett ütemben dolgozott, rendszerint nem aludta ki magát, fájdalmasan érintették a balsikerek, különösen az 1941 - 1942-ben elszenvedettek. Mindez megviselte idegeit és egészségét. Séta közben Sztálin hirtelen a gyerekkoráról kezdett mesélni. Vagy egy órát beszélgettünk így, amikor javasolta: - Igyunk egy teát, valamit meg kell beszélnünk. Visszatértünkben megkérdeztem: - Sztálin elvtárs, mór régen meg szerettem volna kérdezni, van-e volomi hír fiáról, Jakovról? Nem válaszolt mindjárt. Jó száz lépést mehettünk, amikor tompa hangon megszólalt: - Nem sikerült kijutnia a fogságból. Agyonlövik. Értesüléseim szerint elkülönítették a többi fogolytól és órulósro akarják rábírni. Rövid hallgatás után szigorú hangon megtoldotta: - Nem, Jakov inkább a holólt választja, de nem válik árulóvá! Éreztem nagyon szenved a fiáért. Amikor asztalhoz ültünk, még sokóig hallgatott, nem nyúlt ételhez. Azután, mintegy folytatva gondolatolt, szenvedélyesen kitört: - Milyen szörnyű is ez a háború! Mennyi emberéletet követel. Kevés olyan család marad nálunk, amelyből ne hiányozna valaki. . . Sztálin beszélt nekem a joltai konferenciáról. Éreztem elégedett 02 eredményekkel, s most nagyon jó véleménnyel van Rooseveltről. Azt mondotta, hogy mint korábban - most is sürgette a szövetségeseket, menjenek át támadásba, hogy meggyorsítsák a fasiszta Németország legyőzését. Csapataink a krimi konferencia idején az Oderánál álltak, súlyos ütközeteket vívtak Kelet-Poroszországban, a Baltikumban, Magyarországon és más körzetekben. A legfelsőbb főparancsnok azt követelte, hogy a Berlintől 500 kilométerre levő szövetséges csapatok támadjanak. A megállapodást betartották, s ettől kezdve számottevően megjavult a felek tevékenységének koordinálása. A legfelsőbb főparancsnok beszélt arról a megállapodásról is, amely a kapituláció utáni Németország irányítására ,,Németország ellenőrzési rendszerére", a megszállási övezetekre, a szovjet és o szövetséges csapatok előrenyomultisi vonalára vonatkozott. „Németország ellenőrzési rendszeréről" és az országbon legfelső hatalom megszervezéséről nem beszélt részletesen. Erről csok jóval később tájékoztattak. Lengyelország háború utáni nyugati határaiban véglegesen megállapodtak: ennek az Odera és Neisse (nyugati) vonalán kellett húzódnia. Lényeges nézetkülönbségek merültek fel a leendő lengyel kormány összetételével kapcsolatban. - Churchill azt akarja, hogy a Szovjetunióval egy attól idegen burzsoá Lengyelország legyen határos, de ezt mi nem engedhetjük meg - mondotta Sztálin. Mi egyszer s mindenkorra egy velünk baráti Lengyelországot szeretnénk Jiatóroinkon látni, s ezt akarja a lengyel nép is. Egy kicsit később megjegyezte: - Churchill minden erejével Mikolajczykot támogatja, aki több mint négy éve Angliában éldegél. A lengyelek nem őt akarják, már választottak .. . Bejött A. N. Poszkrebiscsev és átadott Sztálinnak valamilyen Íratott. A legfelsőbb főparancsnok átfutotta az írást, majd felém fordult:. - Menjen a vezérkarhoz és Antonovvol nézzék át a berlini hadművelet számvetéseit, holnap pedig 13 órakor ugyanitt találkozunk. IFolytatjuk) 1971. VI1I.-25.