Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-24 / 200. szám, kedd

RAJT ELŐTT Pontos terv alapján végzik a karbantartási munkálatokat • Szeptember végén kezdődik az új idény • Kötelezettségválla­lás: 10 nappal lerövidítik a karbantartó munkálatokat • 1600 bektár összterületről 28 ezer vagon répára számítanak az új idényben • Állandó üzemeltet és a csomagolóban Minden cukorgyárban az őszi répakamkány idején történő ál­landó üzemeltetés Igényli a legintenzívebb munkát. A cu­korrépa gazdaságos feldolgozá­sa és a munka idényjellege megköveteli a három műszakos üzemeltetést. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) JUHOCUKOR hazánk legmodernebb cukorgyára. Mindössze egy idény folyamán termelt, de a karbantartási idő­szakban éppen olyan feladato­kat kell elvégeznie, mint bár­melyik régebben működő cu­korgyárnak, főleg mert a JU­HOCUKOR már az első idényét is merész, napi 400 vagon tel­jesítménnyel kezdte. Stanislav Ondrejiöka műszak­vezető mérnök a karbantartási munkákról a következőket mondotta: — Pontos terv alapján dol­gozunk. A gyár tizenegy mun­karészlegén hónapok óta egy­egy szerelőcsoport tevékenyke­dik. A karbantartási munkákat 170 munkás végzi. A javítások elvégzésére szánt időszak alatt 5000 munkaórát kell ledolgoz­niuk, a karbantartó munkála­tok 250 ezer koronás beruhá­zást igényelnek. A gépsorok tö­kéletes kitisztítása mellett az egyes alkatrészeket ls meg kell javítani, vagy újakkal pótolni. A karbantartó időszak szep­tember 10-ig tart. Attól kezd­ve melegvizes próbaüzemaáte­tést tartunk, majd előrelátható­lag szeptember 20-án kezdi meg az üzem a termelést. Az üzemben mindenütt szor­galmasan dolgozó szerelőkkel, géplakatosokkal, villanyszere­lőkkel találkoztunk. Az egyik hatalmas lúgozó tövében Lel­kes József, a részleg fiatal vezetője magabiztosan jegyezte meg: -*• Biztos vagyok abban, hogy közülbelűl tíz nappal előbb be­fejezzük a karbantartási mun­kákat, mint amikorra azt a terv előirányozza. Az üzem kinti részlegén, a hatalmas betontárolók környé­kén is serény munka folyik. A Kovács László vezette cso­port nem panaszkodhat munka­hiányra, ugyanis a répával minden évben rengeteg föld kerül az üzem csatornahálóza­tába, illetve a szivattyúállomás­ra, s azt az idény megkezdésé­ig el kell távolítani. Érdemes néhány szót szólni az üzem „holtszezon" alatti mindennapi életéről. A közei­mült jelentős politikai esemé­nyei hatással voltak az üzem életére: fokozódott a munka­aktivitás. Schotter József, Putz László, Gáfor Teodor és Keitől Béla vezetésévei négy munka­brigád kapcsolódott be a szo­cialista munkabrigád cím el­nyeréséért szervezett verseny­Stanislav Ondrejíčka mérnök bizakodással várja az új idényt. Kanovits Gy. felvétele be. Az üzemi pártszervezet és a szakszervezet vezetősége ürömmel fogadta a munkások kezdeményezését, s mindent megtesz annak érdekében, hogy a dolgozók fokozott aktivitá­sát anyagi téren is méltányol­ják. A négv munkabrigádnak a CSKP megalapítása 50. évfor­dulójának, valamint a XIV. pártkongresszus tiszteletére el­fogadott kötelezettségvállalá­saiból nem hiányzik a karban­tartó munka minőségének emelésére, az anyagtakarékos­ságra, munkaidő gazdaságos kihasználására, a munkakör­nyezet szépítésésre, a karban­tartási munkák lerövidítésére irányuló törekvése. Mivel a dunaszérdahelyi já­rásban és a cukorgyárhoz tar­tozó répatermelő körzetekben a mazőgazdasági üzemek már elvégezték a cukorrépa kapá­lását, a gyár summázta a ré­pával bevetetett területeket, hogy az átlagos hektárhozamot alapul véve elkészíthesse konk­rét terveit az idényre vonatko­zóan. A felmérés alapján az idei répakampány folyamán 7600 hektár összterületről kö­rülbelül 28 ezer vagon répára számítanak. Ennek megfelelően már most végzik a munkaerőt­toborzást az új idényre. — Nagy megnyugvást jelent számunkra, hogy vannak olyan idénymunkásaink, akik min­den ősszel rendszeresen vissza­térnek az üzembe. Jelentős se­gítség ez, mert a teljesen új munkaerők betanítása sok gonddal jár. A szükséges 380 idénymunkás 80—90 százaléka már tavaly is az üzemben dol-, gozott — jegyezte meg Ondre­jiCka mérnök. Az említettek kapcsán merült fel az üzem szakemberekkel való ellátottságának kérdése is. Még néhány szakképzett kar­bantartóra szüksége lenne az üzemnek, de más ilyen jellegű problémájuk nincs. A tovább­képzés biztosításáról teljes mér­tékben gondoskodik a gyár ve­zetősége: nyolcan ipari szak­középiskola esti tagozatán ta­nulnak, ketten távhallagtóként főiskolán képezik tovább ma­gukat, négy mérnök pedig postgraduális tanulmányokat folytat. A gyár csomagolórészlegén megállás nélkül dolgoznak. Május óta a dunaszerdahelyi cukorgyár is exportkötelessé­geknek tesz eleget: 50 kilós csomagolásban cukrot szállít Olaszországba, Franciaország­ba és az arab államokba. Ter­mészetesen a hazai piacra is jut bőven a rengeteg tárolt cu­korból. Nemsokára kapható lesz üzleteinkben a dunaszer­dahelyi cukorgyár új készít­ménye, a kilós nagyon érdekes és szellemes csomagolású „bridzscukor", s mivel a moc­ca-őcukrok mintájára készül, bizonyára nem karüli el a ká­vókedvelők figyelmét. BERECK JÖZSEF BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Választók a mérlegen Választásra készül az or­szág. Arra, hogy társadalmunk legjobbjait, a szocialista or­szágfejlesztés legodaadóbb munkásait bízzuk meg érde­keink képviseletével és ezzel elkötelezetten vállaljuk Cseh­szlovákia Kommunista Pártja gazdag és boldog távlatokat biztosító programját, a két kongresszus határozalaibó! eredő feladatok maradéktalan teljesítését. Közigazgatási szerkezetünk­ből adódik, hogy a lakosság a nemzeti bizottságok képvise­lőivel áll a legélénkebb, leg­közvetlenebb kapcsolatban, el­sősorban ezektől várja a falu, a kisváros, vagy a városke­rület problémáinak megoldá­sát. Most, amikor elkészítjük a nemzeti bizottságok képvi­selői tevékenységének eddigi mérlegét és amikor a választó­körzetekben rendezeti gyűlé­seken megvitatjuk az új jelöl­tek programját, érdemes azt is felmérni, hogyan támogat­tuk mi, választók, ezeket a köz­igazgatási tisztségviselőket és hogyan, mivel akarunk a jövő­ben hozzájárulni munkájuk­hoz. Ugy érzem, hogy elsűsorban az emberi magatartásformá­ban kell jelentős változásnak végbemennie. Fel kell szá­molnunk a cinizmust, a kö­zömbösséget, a közügyek iránt igen gyakran tanúsított nemtörődömséget. Le kell küzdenünk az egocentrikus kispolgári tunyaságol és ne­künk is részt kell vennünk a közügyek intézésében, akkor is, ha nincs funkciónk, lia nincs képviselői mandátu­munk, mert a szocialista Cseh­szlovákia állampolgárai va­gyunk és állampolgári ran­gunk, méltóságunk megköve­teli, hogy ne csak a munka­helyünkön, ne csak a beosztá­sunkból, vagy tiszteletbeli funkciónkból eredő köteles­ségérzetbűi, hanem mint ma­gánemberek is, mindenkor és mindenütt védjük a társada­lom, a közösség érdekeit. Egy park, egy műemlék vé­delme nemcsak a képviselő, egy közbotrány megakadályo­zása nemcsak a rendőr köte­lessége, hanem mindnyájunké. Ha egy újonnan épült lakóte­lepen a beköltözés után két héltel színes krétarajzok és ocsmány feliratuk éktelenítik a falakat, azért nem a liáz­kezelőséget, vagy a nemzeti bizottság képviselőit kell el­marasztalni, mert „íme, nem törődnek semmivel", hanem a telep lakóit, akik nem tudják gyermekeiket fegyelmezni, akik nem is törődnek azzal, hogy mennyi anyagi áldozatot kellett hoznia az egész tár­sadalomnak azért, hogy ök korszerű, emberhez méltó ott­honhoz jussanak! Azért,, hogy Bratislavában (és nyilván sok más városban is) este kilenc óra után masza­tos és vézna gyermekek kínál­gatják a közkertekből lopott virágokat a kávéházakban ül­dögélő vendégeknek, nem a nemzeti bizottság képviselője a felelős, hanem a gyerme­kek szülei. A bemocskolt műemlékek, a letört kilincsek, a kövekkel szétrombolt utcai világitóles­tek, a parkok letaposott és le­tarolt virágágyai, a szétvert utcai telefonfülkék — mind a társadalmi közömbösség megdöbbentő bizonyítékai, mert a fiatal és korosabb van­dálok igen gyakran a járóke­lők szeme előtt pusztítanak ei mindent, ami elpusztítható. Es a fehér hollónál is ritkább az olyan járókelő, aki ezt lát­va, riasztja a hatóságot, vagy segít a tettesek nyomára jut­ni. Miért? Azért, mert a kár csak akkor kör, ha a mi pénz­tárcánkat apasztja, a sérelem csak akkor sérelem, ha közvet­lenül a mi személyünket éri, mert csak azt érezzük sajá­tunknak, tulajdonunknak, amit szekrénybe zárhatunk, zsebünkben, vagy fiókunkban tarthatunk, mert újkori trog­lóditaként csak a saját bar­langunkat védjük, óvjuk, szé­pítjük és ami a falain túl tör­ténik, az már „nem a mi dol­gunk". Egy korszakos jelentőségű, az egész társadalom gazda­gabb jövőjét biztosító program hordozói vagyunk! Ez közös­ségi magatartást, a közösség problémáira azonnal és céltu­datosan reagáló magatartást követel az élet minden szaka­szán, minden helyen és min­den órában — nemcsak a vá­lasztottaktól, hanem a vá­lasztóktól is! PÉTERFI GYULA 46. A támadás lendületesen holadt. A front főerői, miután megsemmisítették a szét­tagolt ellenséges csapatokat a meseritzi megerődített körletben, február 1-4. kö­zött elérték az Oderát, és a nyugati port­jón, Küstrin körzetében igen fontos híd­főt létesítettek. Január 31-én reggelre az előrevetett osztag átkelt oz Oderán és hídfőt vett birtokba Kinitz - Gross - Neuendorf - Re­feld körzetében. Az a tény, hogy a szovjet csapatok Berlintől mindössze hetven kilométerre je­lentek meg, a meglepetés bénító erejével hatott a fasisztákra. Amikor oz osztag betört Kinitzbe, az utcákon német katonák sétálgattak, az étterem tömve volt tisztekkel. A kinitz ­berlini vasútvonalon menetrend szerint közlekedtek a vonatok, működött a pos­tai összeköttetés. A birtokba vett hídfőben L. I. Tyere­hin, F. K. Kravcov, P. J. Platonov és I. J. Cserednyik zászlóaljparancsnokok, Zsar­kov és lljascsenko osztályparancsnokok szilárd védelmet szerveztek. A harcosok és a parancsnokok jól tudták, a németek mindent el fognak követni, hogy az osz­tagot visszavessék az Odera mögé. Február 2-án reggel az ellenség erős tüzérségi és aknavető csapást mért az osztag harcrendjére. Nem sokkal ezután megjelentek oz ellenséges repülők ls. A hídfőt megremegtették a bomba-, löve­dék- és aknarobbanások. Mindez kb. egy órán át tartott. Azután a harckocsiktól támogatott hitleristók három irányból tá­madták az előrevetett osztagot. A súlyos veszteségek ellenére az ellen­ség rendületlenül kúszott előre. Harcko­csijainak sikerült betörniük a tüzérségi állósok körletébe és elhallgattatták az ütegek egy részét. A helyzet válságosra fordult. Fennállt a veszély, hogy az el­lenség harckocsijai az osztag hátába ke­rülnek, s akkor aligha tudja tartani az el­foglalt terepszakaszt. A helyzet odáig fajult, hogy Karovcov százados ütegében mindössze egy páncéltörő löveg maradt. Kezelői, N. A. Belszkij törzsőrmester ve­zetésével nyolc páncélossal keltek via­dalra. A löveghez már csak 13 lövedék ma­radt. Nyikolaj Belszkij még egyszer megszá­molta őket. De a lövedékek száma nem változott, a támadó páncélosok pedig nyolcan voltak. - Ellenállunk, amíg lehet. Meghalunk, de oz ellenséget nem engedhetjük át ­mondotta elvtórsainok. Belszkij és harcostársai, Kargin és Kcserjuszov tapasztalt harcosok voltok. Helytállásuktól és ügyességüktől fügött a harc kimenetele. Már korábban betolták lövegüket egy fészerbe, rést ütöttek a falon és közvet­len irányzású tüzelésre készültek fel. A fészer védte őket a tűztől, ugyanakkor jól célba vehették a páncélosokat. Mór hallani lehetett o motorok bőgő­sét. Belszkij törzsőrmester maga állt a lövegirányzékhoz. Az élharckocsi mintegy 150 méterre tőlük megállt. Jól lehetett rajta látni a fekete keresztet. Belszkij nyugodtan várt, közelebb en­gedte a páncélost. Majd lövés dördült. A lövedék az üzemanyagtartályba vágódott, s a páncélosból rőt lángok csaptak elő. A következő lövedék is pontoson talált, s a második páncélos kétségbeesetten fo­rogni kezdett maga körül. Egy perc múlva már a harmadik égett. Ez derekas munka volt! , Öt páncélos füstölgött az osztag árkai előtt. A megmaradt három visszafordult. A bátor és hősies helytállásért Nyikolaj Belszkij törzsőrmestert Vörös Zászló Rend­del a többieket más érdemrenddel tün­tették ki. Soknapos harc eredményeként a hídtöt 44 km-re szélesítettük. Innen indult ki az I. Belorusz Front csapásmérő csoportosí­tásának Berlin elleni támadása. Erre az időre számottevően fokozódott az ellenség ellenállása a front jobb szár­nyán. A légi és csapatfelderítésünk meg­állapította, hogy Pomeránióba jelentős erők összpontosulnak. Hogy elhárítsuk az északról fenyegető veszélyt gyorsan és határozottan csele­kednünk kellet. Az 1. gárda-harckocsihad­sereg már február 2-án megkapta a fronthaditanócs parancsát, hogy oderoi arcvonalszakaszát adja át a szomszédos csapatoknak, s átkeléssel egybekötött menet után csoportosítsa át erőit észak­ra, Amswalde körzetébe. Ugyancsak oda csoportosítottuk át a 9. harckocsi- és a 7. gárda-lovashadtestet, nagy mennyiségű tüzér- és műszaki erőt, valamint egyéb anyagot. Február első napjaiban igen reális ve­széllyé vált, hogy az ellenség Kelet-Po­merániából ellencsapást mér a front Ode­ra felé előrenyomuló csapatainak a szár­nyára és hátába. Idézzük most ezzel kap­csolatban Keitel tábornagyot: „1945 februárjában - márciusában a pomerániai hídfőből ellentámadást ter­veztünk a Berlin irányában támadó csa­patok ellen. Az elképzelés az volt. hogy a Groudenz körzetében levő „Visztula" hadseregcsoport csapatai áttörik az orosz arcvonalat, s a Warta meg a Netze folyók völgyén át Küstrin mögé kerülnek." Az I. Belorusz Front parancsnoksága azonban időben megtette oz oktiv ellen­tevékenységhez szükséges intézkedése­ket. A Legfelsőbb Főparancsnokság Főha­diszállása értékelte a bonyolult helyzetet és elhatározta, hogy az addigra kb. negyven hadosztályra növekedett kelet­pomerániai ellenséges csoportosításának a felszámolásába bevonja az I. Belorusz Front összfegyvernemi és két harckocsi­hadseregét. Mint ismeretes, a két front csak már­cius végére tudta felszámolni o kelet­pomerániai csoportosítást. A 2. és az I. Belorusz Front befejezte a keletpomerániai hadműveletet, amely­nek eredményeképp teljesen szétzúztuk az ottani ellenséges csoportosítást, s már­cius végére egész Kelet-Pomeránia a kezünkre került. Az I. Ukrán Front feb­ruárban és márciusban két hadmüveietet folytatott le Sziléziában, s március végé­re elérte a Neissét, és egy vonalbo ke­rült az I. Belorusz Front csapataival, amelyek már korábban kijutottak az Ode­rához. A visztula - oderai hadmüvelet eredmé­nyeképpen tehát felszabadítottuk Len­gyelország nagy részét, és a harctevé­kenység színterét áttettük Németország területére. A harckocsi hadseregek és az önálló horckocsihadtestek, szorosan együttmű­ködve a repülőerőkkel, lendületes csapá­sokkal törték át az ellenség arcvonalát, kijutottak közlekedési útvonalaira, eltog­. lalták átkelőhelyeiket és útcsomópontjait, pánikot keltettek és dezorganizólták oz ellenség hadtápjait. Azzal, hogy a harckocsicsapatok mé­lyen behatolnak az ellenség mögötte's terübtére, lehetetlenné tették a német csapatok számára, hogy felhasználják az előre kiépített védelmi terepszakaszok zömét. A Póznán térségében való kijutást akadályozó megerődített terepszakaszok áttörése után az ellenség gyakorlatilag egyetlen előre kiépített terepszakaszon sem tudott szilárd védelmet szervezni. A Visztula - oderai hadműveletben sike­rült a szovjet hadvezetésnek teljes egé­szében megvalósítani a németek megté­vesztését szolgáló tervét. Ennek eredmé­nyeképp biztosítottuk a hadműveleti meglepetést. (Folytatjuk) 1971. VIII. 24. I

Next

/
Thumbnails
Contents