Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-24 / 200. szám, kedd

RAJT ELŐTT Pontos terv alapján végzik a karbantartási munkálatokat • Szeptember végén kezdődik az új idény • Kötelezettségvállalás: 10 nappal lerövidítik a karbantartó munkálatokat • 1600 bektár összterületről 28 ezer vagon répára számítanak az új idényben • Állandó üzemeltet és a csomagolóban Minden cukorgyárban az őszi répakamkány idején történő állandó üzemeltetés Igényli a legintenzívebb munkát. A cukorrépa gazdaságos feldolgozása és a munka idényjellege megköveteli a három műszakos üzemeltetést. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) JUHOCUKOR hazánk legmodernebb cukorgyára. Mindössze egy idény folyamán termelt, de a karbantartási időszakban éppen olyan feladatokat kell elvégeznie, mint bármelyik régebben működő cukorgyárnak, főleg mert a JUHOCUKOR már az első idényét is merész, napi 400 vagon teljesítménnyel kezdte. Stanislav Ondrejiöka műszakvezető mérnök a karbantartási munkákról a következőket mondotta: — Pontos terv alapján dolgozunk. A gyár tizenegy munkarészlegén hónapok óta egyegy szerelőcsoport tevékenykedik. A karbantartási munkákat 170 munkás végzi. A javítások elvégzésére szánt időszak alatt 5000 munkaórát kell ledolgozniuk, a karbantartó munkálatok 250 ezer koronás beruházást igényelnek. A gépsorok tökéletes kitisztítása mellett az egyes alkatrészeket ls meg kell javítani, vagy újakkal pótolni. A karbantartó időszak szeptember 10-ig tart. Attól kezdve melegvizes próbaüzemaátetést tartunk, majd előreláthatólag szeptember 20-án kezdi meg az üzem a termelést. Az üzemben mindenütt szorgalmasan dolgozó szerelőkkel, géplakatosokkal, villanyszerelőkkel találkoztunk. Az egyik hatalmas lúgozó tövében Lelkes József, a részleg fiatal vezetője magabiztosan jegyezte meg: -*• Biztos vagyok abban, hogy közülbelűl tíz nappal előbb befejezzük a karbantartási munkákat, mint amikorra azt a terv előirányozza. Az üzem kinti részlegén, a hatalmas betontárolók környékén is serény munka folyik. A Kovács László vezette csoport nem panaszkodhat munkahiányra, ugyanis a répával minden évben rengeteg föld kerül az üzem csatornahálózatába, illetve a szivattyúállomásra, s azt az idény megkezdéséig el kell távolítani. Érdemes néhány szót szólni az üzem „holtszezon" alatti mindennapi életéről. A közeimült jelentős politikai eseményei hatással voltak az üzem életére: fokozódott a munkaaktivitás. Schotter József, Putz László, Gáfor Teodor és Keitől Béla vezetésévei négy munkabrigád kapcsolódott be a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért szervezett versenyStanislav Ondrejíčka mérnök bizakodással várja az új idényt. Kanovits Gy. felvétele be. Az üzemi pártszervezet és a szakszervezet vezetősége ürömmel fogadta a munkások kezdeményezését, s mindent megtesz annak érdekében, hogy a dolgozók fokozott aktivitását anyagi téren is méltányolják. A négv munkabrigádnak a CSKP megalapítása 50. évfordulójának, valamint a XIV. pártkongresszus tiszteletére elfogadott kötelezettségvállalásaiból nem hiányzik a karbantartó munka minőségének emelésére, az anyagtakarékosságra, munkaidő gazdaságos kihasználására, a munkakörnyezet szépítésésre, a karbantartási munkák lerövidítésére irányuló törekvése. Mivel a dunaszérdahelyi járásban és a cukorgyárhoz tartozó répatermelő körzetekben a mazőgazdasági üzemek már elvégezték a cukorrépa kapálását, a gyár summázta a répával bevetetett területeket, hogy az átlagos hektárhozamot alapul véve elkészíthesse konkrét terveit az idényre vonatkozóan. A felmérés alapján az idei répakampány folyamán 7600 hektár összterületről körülbelül 28 ezer vagon répára számítanak. Ennek megfelelően már most végzik a munkaerőttoborzást az új idényre. — Nagy megnyugvást jelent számunkra, hogy vannak olyan idénymunkásaink, akik minden ősszel rendszeresen visszatérnek az üzembe. Jelentős segítség ez, mert a teljesen új munkaerők betanítása sok gonddal jár. A szükséges 380 idénymunkás 80—90 százaléka már tavaly is az üzemben dol-, gozott — jegyezte meg OndrejiCka mérnök. Az említettek kapcsán merült fel az üzem szakemberekkel való ellátottságának kérdése is. Még néhány szakképzett karbantartóra szüksége lenne az üzemnek, de más ilyen jellegű problémájuk nincs. A továbbképzés biztosításáról teljes mértékben gondoskodik a gyár vezetősége: nyolcan ipari szakközépiskola esti tagozatán tanulnak, ketten távhallagtóként főiskolán képezik tovább magukat, négy mérnök pedig postgraduális tanulmányokat folytat. A gyár csomagolórészlegén megállás nélkül dolgoznak. Május óta a dunaszerdahelyi cukorgyár is exportkötelességeknek tesz eleget: 50 kilós csomagolásban cukrot szállít Olaszországba, Franciaországba és az arab államokba. Természetesen a hazai piacra is jut bőven a rengeteg tárolt cukorból. Nemsokára kapható lesz üzleteinkben a dunaszerdahelyi cukorgyár új készítménye, a kilós nagyon érdekes és szellemes csomagolású „bridzscukor", s mivel a mocca-őcukrok mintájára készül, bizonyára nem karüli el a kávókedvelők figyelmét. BERECK JÖZSEF BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Választók a mérlegen Választásra készül az ország. Arra, hogy társadalmunk legjobbjait, a szocialista országfejlesztés legodaadóbb munkásait bízzuk meg érdekeink képviseletével és ezzel elkötelezetten vállaljuk Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdag és boldog távlatokat biztosító programját, a két kongresszus határozalaibó! eredő feladatok maradéktalan teljesítését. Közigazgatási szerkezetünkből adódik, hogy a lakosság a nemzeti bizottságok képviselőivel áll a legélénkebb, legközvetlenebb kapcsolatban, elsősorban ezektől várja a falu, a kisváros, vagy a városkerület problémáinak megoldását. Most, amikor elkészítjük a nemzeti bizottságok képviselői tevékenységének eddigi mérlegét és amikor a választókörzetekben rendezeti gyűléseken megvitatjuk az új jelöltek programját, érdemes azt is felmérni, hogyan támogattuk mi, választók, ezeket a közigazgatási tisztségviselőket és hogyan, mivel akarunk a jövőben hozzájárulni munkájukhoz. Ugy érzem, hogy elsűsorban az emberi magatartásformában kell jelentős változásnak végbemennie. Fel kell számolnunk a cinizmust, a közömbösséget, a közügyek iránt igen gyakran tanúsított nemtörődömséget. Le kell küzdenünk az egocentrikus kispolgári tunyaságol és nekünk is részt kell vennünk a közügyek intézésében, akkor is, ha nincs funkciónk, lia nincs képviselői mandátumunk, mert a szocialista Csehszlovákia állampolgárai vagyunk és állampolgári rangunk, méltóságunk megköveteli, hogy ne csak a munkahelyünkön, ne csak a beosztásunkból, vagy tiszteletbeli funkciónkból eredő kötelességérzetbűi, hanem mint magánemberek is, mindenkor és mindenütt védjük a társadalom, a közösség érdekeit. Egy park, egy műemlék védelme nemcsak a képviselő, egy közbotrány megakadályozása nemcsak a rendőr kötelessége, hanem mindnyájunké. Ha egy újonnan épült lakótelepen a beköltözés után két héltel színes krétarajzok és ocsmány feliratuk éktelenítik a falakat, azért nem a liázkezelőséget, vagy a nemzeti bizottság képviselőit kell elmarasztalni, mert „íme, nem törődnek semmivel", hanem a telep lakóit, akik nem tudják gyermekeiket fegyelmezni, akik nem is törődnek azzal, hogy mennyi anyagi áldozatot kellett hoznia az egész társadalomnak azért, hogy ök korszerű, emberhez méltó otthonhoz jussanak! Azért,, hogy Bratislavában (és nyilván sok más városban is) este kilenc óra után maszatos és vézna gyermekek kínálgatják a közkertekből lopott virágokat a kávéházakban üldögélő vendégeknek, nem a nemzeti bizottság képviselője a felelős, hanem a gyermekek szülei. A bemocskolt műemlékek, a letört kilincsek, a kövekkel szétrombolt utcai világitólestek, a parkok letaposott és letarolt virágágyai, a szétvert utcai telefonfülkék — mind a társadalmi közömbösség megdöbbentő bizonyítékai, mert a fiatal és korosabb vandálok igen gyakran a járókelők szeme előtt pusztítanak ei mindent, ami elpusztítható. Es a fehér hollónál is ritkább az olyan járókelő, aki ezt látva, riasztja a hatóságot, vagy segít a tettesek nyomára jutni. Miért? Azért, mert a kár csak akkor kör, ha a mi pénztárcánkat apasztja, a sérelem csak akkor sérelem, ha közvetlenül a mi személyünket éri, mert csak azt érezzük sajátunknak, tulajdonunknak, amit szekrénybe zárhatunk, zsebünkben, vagy fiókunkban tarthatunk, mert újkori troglóditaként csak a saját barlangunkat védjük, óvjuk, szépítjük és ami a falain túl történik, az már „nem a mi dolgunk". Egy korszakos jelentőségű, az egész társadalom gazdagabb jövőjét biztosító program hordozói vagyunk! Ez közösségi magatartást, a közösség problémáira azonnal és céltudatosan reagáló magatartást követel az élet minden szakaszán, minden helyen és minden órában — nemcsak a választottaktól, hanem a választóktól is! PÉTERFI GYULA 46. A támadás lendületesen holadt. A front főerői, miután megsemmisítették a széttagolt ellenséges csapatokat a meseritzi megerődített körletben, február 1-4. között elérték az Oderát, és a nyugati portjón, Küstrin körzetében igen fontos hídfőt létesítettek. Január 31-én reggelre az előrevetett osztag átkelt oz Oderán és hídfőt vett birtokba Kinitz - Gross - Neuendorf - Refeld körzetében. Az a tény, hogy a szovjet csapatok Berlintől mindössze hetven kilométerre jelentek meg, a meglepetés bénító erejével hatott a fasisztákra. Amikor oz osztag betört Kinitzbe, az utcákon német katonák sétálgattak, az étterem tömve volt tisztekkel. A kinitz berlini vasútvonalon menetrend szerint közlekedtek a vonatok, működött a postai összeköttetés. A birtokba vett hídfőben L. I. Tyerehin, F. K. Kravcov, P. J. Platonov és I. J. Cserednyik zászlóaljparancsnokok, Zsarkov és lljascsenko osztályparancsnokok szilárd védelmet szerveztek. A harcosok és a parancsnokok jól tudták, a németek mindent el fognak követni, hogy az osztagot visszavessék az Odera mögé. Február 2-án reggel az ellenség erős tüzérségi és aknavető csapást mért az osztag harcrendjére. Nem sokkal ezután megjelentek oz ellenséges repülők ls. A hídfőt megremegtették a bomba-, lövedék- és aknarobbanások. Mindez kb. egy órán át tartott. Azután a harckocsiktól támogatott hitleristók három irányból támadták az előrevetett osztagot. A súlyos veszteségek ellenére az ellenség rendületlenül kúszott előre. Harckocsijainak sikerült betörniük a tüzérségi állósok körletébe és elhallgattatták az ütegek egy részét. A helyzet válságosra fordult. Fennállt a veszély, hogy az ellenség harckocsijai az osztag hátába kerülnek, s akkor aligha tudja tartani az elfoglalt terepszakaszt. A helyzet odáig fajult, hogy Karovcov százados ütegében mindössze egy páncéltörő löveg maradt. Kezelői, N. A. Belszkij törzsőrmester vezetésével nyolc páncélossal keltek viadalra. A löveghez már csak 13 lövedék maradt. Nyikolaj Belszkij még egyszer megszámolta őket. De a lövedékek száma nem változott, a támadó páncélosok pedig nyolcan voltak. - Ellenállunk, amíg lehet. Meghalunk, de oz ellenséget nem engedhetjük át mondotta elvtórsainok. Belszkij és harcostársai, Kargin és Kcserjuszov tapasztalt harcosok voltok. Helytállásuktól és ügyességüktől fügött a harc kimenetele. Már korábban betolták lövegüket egy fészerbe, rést ütöttek a falon és közvetlen irányzású tüzelésre készültek fel. A fészer védte őket a tűztől, ugyanakkor jól célba vehették a páncélosokat. Mór hallani lehetett o motorok bőgősét. Belszkij törzsőrmester maga állt a lövegirányzékhoz. Az élharckocsi mintegy 150 méterre tőlük megállt. Jól lehetett rajta látni a fekete keresztet. Belszkij nyugodtan várt, közelebb engedte a páncélost. Majd lövés dördült. A lövedék az üzemanyagtartályba vágódott, s a páncélosból rőt lángok csaptak elő. A következő lövedék is pontoson talált, s a második páncélos kétségbeesetten forogni kezdett maga körül. Egy perc múlva már a harmadik égett. Ez derekas munka volt! , Öt páncélos füstölgött az osztag árkai előtt. A megmaradt három visszafordult. A bátor és hősies helytállásért Nyikolaj Belszkij törzsőrmestert Vörös Zászló Renddel a többieket más érdemrenddel tüntették ki. Soknapos harc eredményeként a hídtöt 44 km-re szélesítettük. Innen indult ki az I. Belorusz Front csapásmérő csoportosításának Berlin elleni támadása. Erre az időre számottevően fokozódott az ellenség ellenállása a front jobb szárnyán. A légi és csapatfelderítésünk megállapította, hogy Pomeránióba jelentős erők összpontosulnak. Hogy elhárítsuk az északról fenyegető veszélyt gyorsan és határozottan cselekednünk kellet. Az 1. gárda-harckocsihadsereg már február 2-án megkapta a fronthaditanócs parancsát, hogy oderoi arcvonalszakaszát adja át a szomszédos csapatoknak, s átkeléssel egybekötött menet után csoportosítsa át erőit északra, Amswalde körzetébe. Ugyancsak oda csoportosítottuk át a 9. harckocsi- és a 7. gárda-lovashadtestet, nagy mennyiségű tüzér- és műszaki erőt, valamint egyéb anyagot. Február első napjaiban igen reális veszéllyé vált, hogy az ellenség Kelet-Pomerániából ellencsapást mér a front Odera felé előrenyomuló csapatainak a szárnyára és hátába. Idézzük most ezzel kapcsolatban Keitel tábornagyot: „1945 februárjában - márciusában a pomerániai hídfőből ellentámadást terveztünk a Berlin irányában támadó csapatok ellen. Az elképzelés az volt. hogy a Groudenz körzetében levő „Visztula" hadseregcsoport csapatai áttörik az orosz arcvonalat, s a Warta meg a Netze folyók völgyén át Küstrin mögé kerülnek." Az I. Belorusz Front parancsnoksága azonban időben megtette oz oktiv ellentevékenységhez szükséges intézkedéseket. A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása értékelte a bonyolult helyzetet és elhatározta, hogy az addigra kb. negyven hadosztályra növekedett keletpomerániai ellenséges csoportosításának a felszámolásába bevonja az I. Belorusz Front összfegyvernemi és két harckocsihadseregét. Mint ismeretes, a két front csak március végére tudta felszámolni o keletpomerániai csoportosítást. A 2. és az I. Belorusz Front befejezte a keletpomerániai hadműveletet, amelynek eredményeképp teljesen szétzúztuk az ottani ellenséges csoportosítást, s március végére egész Kelet-Pomeránia a kezünkre került. Az I. Ukrán Front februárban és márciusban két hadmüveietet folytatott le Sziléziában, s március végére elérte a Neissét, és egy vonalbo került az I. Belorusz Front csapataival, amelyek már korábban kijutottak az Oderához. A visztula - oderai hadmüvelet eredményeképpen tehát felszabadítottuk Lengyelország nagy részét, és a harctevékenység színterét áttettük Németország területére. A harckocsi hadseregek és az önálló horckocsihadtestek, szorosan együttműködve a repülőerőkkel, lendületes csapásokkal törték át az ellenség arcvonalát, kijutottak közlekedési útvonalaira, eltog. lalták átkelőhelyeiket és útcsomópontjait, pánikot keltettek és dezorganizólták oz ellenség hadtápjait. Azzal, hogy a harckocsicsapatok mélyen behatolnak az ellenség mögötte's terübtére, lehetetlenné tették a német csapatok számára, hogy felhasználják az előre kiépített védelmi terepszakaszok zömét. A Póznán térségében való kijutást akadályozó megerődített terepszakaszok áttörése után az ellenség gyakorlatilag egyetlen előre kiépített terepszakaszon sem tudott szilárd védelmet szervezni. A Visztula - oderai hadműveletben sikerült a szovjet hadvezetésnek teljes egészében megvalósítani a németek megtévesztését szolgáló tervét. Ennek eredményeképp biztosítottuk a hadműveleti meglepetést. (Folytatjuk) 1971. VIII. 24. I