Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-24 / 200. szám, kedd

Szovjet energiatermelés az ötéves tervben Az 1971—75-ös új ötéves tervidőszakban a Szovjetunió energiatermelése eléri az 1030 —1070 milliárd kilowattórát és 65—67 millió kilowatt új villa­mosenergia-termelő kapacitást állítanak üzembe. A többi ipar­ághoz hasonlóan a villamos­energiai ipar fejlődése is az elmúlt években elért szovjet eredményekre támaszkodik. A nyolcadik ötéves terv fő ered­ménye két adattal kifejezhető: a villamos erőművek teljesít­ménye elérte a 166 millió kilo­wattot, a termelt villamosener­gia mennyisége pedig a 740 milliárd kilowattórát (A villa­mosítás kezdetéhez az 1920-as GOELRO-terv idejéhez viszo­nyítva az több ininť 1400-szoros növekedést jelent.) jelenleg a szovjet energeti­ka évi kapacitásnövekedése hat-hétszer meghaladja a GOELRO összes tervfeladatait. Villamosenergia-termelését te­kintve a Szovjetunió már majd­nem negyedszázada Európában első és a világon a második he­lyet foglalja el. Az elmúlt évben a Szovjet­unióban majdnem annyi villa­mosenergiát termeltek, mint Anglia, Franciaország, Svédor­szág és Nyugat-Németország együttvéve. A Szovjetunió világ­viszonylatban vezető helyet fog­lal el nagyméretű energetikai rendszerek, rekordteljesítményű vízi és hőerőművek létrehozása terén, valamint nagyfeszültségű és nagy hatósugarú távvezeté­kek építésében és a vasútvona­lak villamosításában. Az elmúlt ötéves tervidőszak­ban befejezték a Szovjetunió európai részén az egységes energetikai rendszer kiépítését. Több mint hatszáz nagy erőmű­vet vezérelnek központilag, a moszkvai diszpécsercentrum irá­nyítópultjától. Az energetikai rendszer hatalmas távolságokat ölel fel — Breszttől és Rigától az Urálon túlig és a Kaukázus­tól Észak hideg birodalmáig. EGYBILLIÓ KILOWATTÓRA A:fúj ötéves tervben további hővízi és atomerőmüveket építe­nek. Több mint egybillió kilo­wattóra — ez a IX. ötéves terv célfeladata. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt egyedül a villamos­energia-termelésnek 300 mil­liárd kilowattórával kell növe­kednie. Ez több az 1960-ban ter­melt összes (292 milliárd kilo­wattóra) villamosenergiánál. Már az új ötéves tervperiódus első évében kilenc Dnyeprogesz teljesítménynek megfelelő (a Dnyeprogesz teljesítménye 660 ezer kilowatt) új kapacitást helyeznek üzembe. A IX. ötéves tervperiódus fo : kozott villamosenergia-terme­lésének fő forrásai a hőerőmű­vek. Oj kapacitások lépnek be a rjazani, a kosztromai, a ki­risszki, a reftinszkl és a lu­komlszki erőművekben. Ukraj­nában teljes kapacitással kezd dolgozni a szlavjánszki, a tri­polszki és a ladizsinszki erő­műóriás. Kazahsztánban befejezik a nagyteljesítményű Jermakovi re­gionális villamoshőerőmű építé­sét, Üzbegisztánban termelni kezdenek a Szir-Darja erőmű első aggregátjai. Örményország­ban nő a Razda-erőmü teljesít­ménye, míg Türkméniában a ma­rijnszki regionális villamoserő­mű gyújt fényeket. A hőerőművekben most fel­szerelésre kerülő aggregátok nagy teljesítményűek. Márpedig minél nagyobb teljesítményűek az energiablokkok és maga az erőmű, annál jobb működésük hatásfoka. Több erőműben dol­goznak 300 ezer kilowattos agg­regátok és nemrég helyeztek üzembe a szlaviánszki erőmű kereteiben egy 800 ezer kilo­wattos kísérleti — ipari óriást is. A gépipar már egy 1,2 millió kilowattos óriás létrehozásán is dolgozik. A feltételezések sze­rint a Kosztromai erőműben felállítandó első ilyen gép terme­lése felér a cári Oroszország összes villamos erőműivel. Az új ötéves terv a fejlődés irányvonalát továbbra is a nagy­teljesítményű aggregátorokban és erőművekben jelölte meg. Míg az elmúlt ötéves tervidő­szak legnagyobb teljesítményű regionális villamos hőerőműve 2 millió 400 ezer kilowattos volt, az új ötéves tervben már 3 millió 600 e2er kilowattos erő­müvek építése is szerepel. A hidroenergetika perspek­tívái szintén nagyok. Míg a Volga, a Káma, a Dnyepr és a Szvirt vízierejét már jelentős mértékben hasznosítják, Szibé­ria, Közép-Ázsia és a Távol-Ke­let hatalmas folyóit még csak most kezdik energiatermelésre kihasználni. A Volga-Káma víz­lépcső további két új hidroener­getikai csomóponttal bőviil. Építik a Dnyeprogresz második részlegét. Ezzel az erőmű telje­sítménye több mint kétszeresére nő. Szibériában a IX. ötéves terv­időszak folyamán munkába áll­nak az Angara, az Uszty-Ilimi vízierőmű első aggregátjai. A Jenyiszej folyón a Krasznojarsz­ki vizierőmű ötmillió kilowattot termelő tíz aggregátja mellé to­vábbi kettőt állítanak fel, hat­millió kilovattőrára növelve az erőmű összteljesítményéti Az új ötéves terv hangsúlyoz­za, a vízkészletek komplex hasznosítását — kielégítve az energetika, az öntözéses gazdál­kodás, a népgazdaság vízellátá­sa, valamint a hajózás és a hal­gazdaságok fejlesztése által tá­masztott igényeket. Az energeti­ka és az öntözés feladatainak harmonikus megoldására jó pél­da a Nurekszki vizierőmű, amelynek első aggregátjait a kilencedik ötéves terv során he­lyezik üzembe. ATOMENERGIA ÉS TÁVVEZETÉK A nukleáris energetika jelen­tős fejlesztését is tervezik. Je­lenleg Bilibinszknél, Sevcsen­kovszkban és másutt építünk atomerőműveket. Kétségtelen hogy a nagyteljesítményű atom­erőművek rentábilisak fs gazda­ságosak és nagy "jövő áll előt­tük. Egyik előnyük, hogy a hő­erőművektől eltérően nem szennyezik a levegőt. A kilencedik ötéves tervidő­szakban 6—8 millió kilowatt új kapacitás létesül a Szovjetunió atomerőműveiben. Egyenként 1 millió kilowattos atomreaktorok építését is tervezzük — túlnyo­mórészt az ország európai ré­szében. Leningrád környékén és a Kurszki területen. Üzembe áll Ukrajna első atomerőműve Csernobilben széles körű építő­munka kezdődik a szmolenszki erőmű létrehozására, és ener­giát adnak már az örményorszá­gi atomerőmű első aggregátjai HÓ ÉS VÍZI ERŐMÜVEK A nagy távolságok miatt a Szovjetunióban az energiatováb­bítás problémái meglehetősen bonyolultak. A távolsági villa­mos távvezeték építése terén már komoly eredmények szület­tek. A Moszkvát és az Uralt a legnagyobb volgai vízierőművek­kel összekötő, 500 kilovoltos távvezeték, a Volgográd—Don­medence vonalon húzódó 800 kilovoltos egyenáramú vezeték ós a konakovi regionális villa­mos hőerőmű — Moszkva 750 kilovoltos váltóáramú távveze­ték már üzemel. Az első új nagy hatósugarú távvezeték az észak-kazahsztáni Ekibasztuz és a közép-oroszor­szági Tambur között létesült. Számított üzemi feszültsége 1500 kilovolt. Ezen a vonalon jut el a Kazahsztán nagyteljesít­ményű hőerőműveiben, az ala­csony fűtőértékű ekibasztuzi szénből termelt villamosenergia Oroszország középső részébe. Szuper nagyhatősugarú villa­mos távvezetéken juttatják el a jövőben a Szovjetunió részébe a szibériai villamos hő- és vízi­erőművek termelte hatalmas menyiségű energiát is. Ez dön­tő lépést jelent majd az orszá­gos egységes energetikai rend­szer létrehozása felé. Természe­tesen a terv megvalósításához hoszú évekre van szükség. PJOTR NYEPOROZSNY1] a Szovjetunió energetikai és villamosítási minisztere (APN) 1944: együtt a harcostársak DICSŐ NAPOKRA EMLEKEZÜNK Petőfi-osztag Szlovákia földjén Régi, sárguló dokumentumok őrzik a Szlovák Nemzeti Felke­lés eseményeit, az orosz, szlo­vák, magyar, cseh és ukrán par­tizánok nagyszerű fegyverté­nyeiről tanúskodó adatokat. So­kan elestek a bátor férfiak, kö­zül a gyűlölt, közös ellenség elleni harcokban. Vöröscsilla­gos fejfálkról, Dobsina, Rozsnyó (Rožňava), Pelsőc (Plešivec) környékén ós más falvakban azonban sohasem hiányzik a virág. 1944. szeptember 19-én este hat órakor érkezett szlovák földre Kijevből az a két Doug­las típusú repülőgép, amelyet a Vaszilij Mihajlovics Kozlov őrnagy vezette partizánegység törzsét és az első 10 magyar partizánt szállította. Az egyik gép Zvolentől északra, a Tri du­by repülőterén szállt le. A má­sik Banská Bystrlcátől 10 kilo­méterre ért földet. A Kozlov ve­zette partizánegység nemsoká­ra jelentős erőre gyarapodott. 1944. szeptember 22-én lehetővé vált hét osztag megalakítása, így keletkezett A hazáért és a Petőfí-partizánosztag. Ez utób­bi parancsnoka tragikus halá­láig Grubics Zoltán, majd el­fogatásáig és a Dobšinán tör­tént kegyetlen kivégzéséig Ád­ler Károly és komiszárja Fa'bri József volt. A Petőfi-osztag bravúros fegyvertényeiből sokat megőrzött a partizán magasabb­egység hadműveletei naplója. Igen emlékezetes volt például a C. Lehota közelében lezajlott összecsapás. November elején a magyar partizánosztag ebben a faluban állomásozott. A felderí­tők jelentették, hogy Dobšiná­ról Stitníkre érkezett három páncélgépkocsi tömve állig fel­fegyverzett hitleristákkal. Bi­zonyára az a szándékuk, hogy felderítsék a Č. Lehotán és kör­nyékén tevékenykedő partizá­nokat. Ők azonban nem várták tétle­nül az ellenséget. Adler Károly vezetésével egy szakasz pán­céltörő fegyverekkel felszerel­ve elindult, hogy fogadja a kö­zelgő németeket. Ochtinánál meglepetésszerű tüzet nyitottak a fasisztákra. Két páncélkocsi azonnal visszafordult és fejvesz­tetten menekült, a harmadik megsemmisült. Két hitlerista ott­hagyta a fogát, egy pedig sebe­sülten fogságba esett. A német 4s a magyar fa­siszta hatóságokat érthetően nyugtalanította a partizánok si­keres tevékenysége. Miután az összecsapásokban mindannyi­szor a megszállók húzták a rö­videbbet, más módszerhez fo­lyamodtak. A C. Lehota környé­kén lévő falvakba hangszőrós gépkocsikon fasiszta szónokok érkeztek, összeterelték a lakos­ságot és közölték velük, hogy a partizánokat törvényen kívül álló banditáknak tekintik, s halál jár annak, aki támogatja őket, vagy hallgat hollétükről. Felhívták a helybelieket, hogy küzdjenek a partizánok ellen, segítsenek összefogdosni eze­ket a veszedelmes banditákat. A hitlerista felderítő tevé­kenység is megélénkült. A né­metek igyekeztek megállapíta­ni a partizáncsoportok létszá­mát és parancsnokaik nevét. Röplapokat Is terjesztettek, amelyekben azzal akarták meg­rémíteni a partizánokat, - hogy éh- és fagyhalál vár rájuk a he­gyekben, ha nem adják meg ma­gukat, mielőtt leesik az első hó. íme, egyik röplapjuk szövege: „Ti elsőnek törtetek ki a bol­sevista sötétségből a rend és u jólét országába. A szlovákok ez­rei már abbahagyták az ered­ménytelen harcot, és ti.. . most egyedül maradtatok. Leesik a hó, és nyomaitok alapján elju­tunk rejtekhelyeitekre. Akit fegyverrel a kezében fogunk el azt kíméletlenül felkoncol­juk." A fasiszták taktikájához tar­tozott, hogy Rudnok (Rudna), és Rutlnokfürdó területén álpar­tlzánosztagpkat szerveztek, igen nagy fegyver- és lőszer­tartalékokkal. Talán naivan azt remélték, hogy lépre csalhat­ják ide a Petőfi-osztag és a töb­bi csoport tagjait. • A partizánok tudomást sze­rezlek a fasiszták e különleges bázisáról. A Petőfi-osztag Fábri József vezetésével, december 22-én éjszaka három oldalról megközelítette Rudnokfürdőt. A Ruduok felé vezető út mentén biztosító osztagot hagytak hát­ra, majd betörtek a helységbe. Ádáz harc kerekedett az éj­szakában. A hitleristák eleinte megkísérelték az ellenállást, de nem sokáig tartották magukat. Hajnalra védelmük összeomlott. Tizenöt csukaszürke ruhás ka­tona elesett, harminckilenc fog­ságba került. Fábrlék a hatal­mas trinitrotoluol raktárt (több mint 15 ezer kilogramm) felrobbantották, az egyenruha­és lőszerraktárt felgyújtották. Saját veszteségük egy halott, öt sebesült. Zsákmány: 7 gép­puska, 48 puska, egy gépisztoly és lőszerek. Az akciók során a horthysta hadsereg fogságba ejtett kato­nái közül sokan átálltak a par­tizánokhoz. Megtörtént, hogy magyar száradok egyetlen pus­kalövés nélkül megadták magu­kat a Petőfi-osztag harcosainak. A hadműveleti napló adatai szerint például az 1945. január 12-én foglyul ejtett magyar ka­tonák közül tizennyolcan azon­nal vállalták a harcot a fasisz­ták ellen, s Gyenes József szá­zadának sorait gyarapították. Gyenes igen elszánt és vak­merő parancsnoknak bizonyult. A rajtaütések alkalmával gyak­ran maga bocsátkozott elsőként harcba az ellenséggel. Okos laktikai fogásai voltak. Több­ször megtörtént, hogy horthys­ta tisztnek öltözve, egyedül lé­pett be az egyre közelgő front­vonalról visszavonult, elcsigá­zott magyarok szálláshelyére ós teketória nélkül felszólította őket az átállásra. Január 22-én Csucsma falu közelében 84 ma­gyar katonát és tisztet ejtett fogságba egyetlen puskalövés nélkül. A Petőfi-osztag fő települési körzete Slavašovce-Csucsma — Zlatá Idka környéke volt. Ele­inte a századok, szakaszok köz­épületekben, iskolákban, mun­kásszállásokon rendezkedtek be. Természetesen gondosan meg­szervezték az őrséget és a harc­biztosítást. Amikor pedig a fa­siszták hajtóvadászatot Indítot­tak ellenük, visszahúzódtak • a hegyekbe. Elhagyatott vadász­lakokban, erdészházakban, szé­napajtákban találtak szállást, sokszor igen mostoha körülmé­nyek között. Élelmiszert a szlovák és a ma­gyar lakosság juttatott a parti­zánoknak. A gazdasági megbí­zottak kapcsolatba léptek a fal­vak forradalmi nemzeti bizott­ságaival, elöljárókkal, a moz­galmi emberekkel; segítségük­kel sikerült élelmiszert szerez­niük. Az ellenség hajtóvadásza­tai idején minden partizánnak magával kellett vinni rom napi élelmét. Adukor tarf­vező volt a helyzet, az élelme­zésre nem lehetet panasz. A blokádok, a hegyi harcok és a menetelések idején viszont az élelmiszer adag minimális volt olykor csak 50 gramm hús és semmi egyéb. A sebesülteknek és a bete­geknek ugyancsak a helyi szer­vek, mozgalmi emberek és más lakosok juttattak tojást, tejet, vajat, gyümölcsöt és cukrot. A lakosság többsége a fasiszta ha­tóságok halálos fenyegetései ellenére önként, titokban élel­mezte a partizánokat, különö­sen a sebesülteket és a betege­ket. Asszonyok és lányok ken­dőbe bugyolálva, veszélyekkel dacolva vittek meleg ételt a partizánoknak. A Vörös Hadsereg 1945. ja­nuár 25-én felszabadította a partizán egység működési kör­zetét. Ezzel a Petőfi-osztag is beszüntette tevékenységét. A harcosok elbúcsúztak egymás­tól. A szlovákok egy része belé­pett a Csehszlovák Hadseregbe, a magyar partizánok közül pe­dig számosan Debrecenbe, az ideiglenes magyar kormány székhelyére utaztak, hogy az új magyar hadsereg tagjaiként küzdjenek tovább a fasiszták ellen. Közel huszonhat év telt el az­óta. Szeretnénk tudni, hol vaunak most az egykori Petőfi-partizán­osztag tagjai? — kérdeztük Fábri elvtárstól. — öfükről tudok közelebbit. Gyenes József, Gyöngyösön él. Ma is nyugtalan, izgő-mozgó ember. Jó neki, egészséges, és elég fiatal még. — És a többiek? — Dajkó Ferenc, akit az első napokban sebesülten elfogtak a németek, majd bravúrosan meg­szökött, Debrecenben lakik, de nem tudom, mi van vele. Ráthi János volt komisszár — bátor, rámenős gyerek volt — Nyírlö­vőn él. Alighanem nyugdíjas már. Koppány Sándorról nem­régiben hallottam, hogy igaz­gató-tanító valahol az Alföldön. Horváth István pedig, akivel 1966-ban találkoztam utoljára, a hadseregben szolgál, alezre­des. — Hogyan alakult Fábri elv­társ életsorsa a felszabadulás után? — Egy ideig pártmunkás vol­tam, majd a magyar néphadse­reg megszervezése idején, 1948-ban egyenruhát öltöttem. Voltam zászlóalj-, ezred-, majd hadosztályparancsnok, később 1957-ig katonai attasé. Hazatér­ve, eleinte a Honvédelmi Sport­szövetségnél dolgoztam, azután a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum munkatársa lettem. A budai várhegyen levő Had­történeti Múzeumban a mú­zeumlátogatók, akik a magyar partizánmozgalom történetét ábrázoló kiállítóterembe láto­gatnak, s megtekintik a Petőfi­partizánosztag tevékenységéről fennmaradt dokumentumokat, emléktárgyakat, láthatják Fábri akkori fényképét, pisztolyát, látcsövét és tájolóját. Számos fiatal látogató itt szerez tudo­mást róla, hogy magyar partizá­nok is harcoltak Csehszlová­kiában a német és a magyar fasiszták ellen. Igen. És nem is csupán a Petőfi-osztag tagjai­nak sorában. Több helyen, szer­te az országban, ahol kigyullad­tak a gyűlölt megszállók elleni fegyveres harc tüzei, számos magyar küzdött együtt a szlo­vák és a cseh hazafiakkal, se­gített kiűzni a közös ellenséget, kivívni az annyira áhított sza­badságot. BERTALAN ISTVÁN Fábri József partizán­parancsnok 1944-ben

Next

/
Thumbnails
Contents