Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-22 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. augusztus 22. A NAP ke! — Bratislava: 4.49, nyugszik: 18.57 órakor Košice: 4.33, nyugszik: 18.41 órakor A HOLD kel: 6.16, nyugszik: 19.05 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MENYHÉRT TICHOMÍR nevű kedves nlvasóinkal • 1806 ban halt meg JEANHONORÉ FRAGONARD francia festő és grafikus, a 18. sz. egyik legnagyobb francia művésze (szül.: 1732) • 1831-ben halt meg KAZINCZY FERENC irodalom szervező, költő. író, a nyelvújítás, valamint az ízlésés stílusreform vezéralakja (szül.: 1759) • 1876 ban született HOLLÓS JÓZSEF orvos, a munkásmozgalom részvevője (t 1947) • 1891-ben balt meg |AN NERUDA kiváló cseh realista iró, költő, újságíró (szül.: 1834). Az időszerűség tervet bont Egy hűséges olvasónk — \ beszélgetés közben — nemrégen szóvá tette: „A Vasárnapi 0) Szó 2. oldalán közölnek néhány címet a következő lapszám tartalmából. Ezt az előjelzést helyeslem, mert felhívja az olvasók figyelmét, mit olvashat majd a következő héten. Előfordul azonban, hogy a következő számban hiába keresi az ember az előre jelzett írást — nincs a lapban. Mi ennek a magyarázata?". Úgy véljük, a válaszra több olvasónk is kíváncsi, ezért az alábbiakban röviden összefoglaljuk: Hogy mi jelenik meg lapunk következő számában, azt vázlatosan hetekkel ezelőtt beterveztük, s amikor az előrejelzés készül-— szerdán — már részletesen tudjuk, mi kerül az olvasó kezébe a jövő héten. Csakhogy: szerdától szerdáig — vagyis a zárás napjáig — sok idő telik el, legalábbis az újságszerkesztés szempontjából. S az idő újabb és újabb eseményeket hoz magával. Az előrelátható eseményekre készülünk, tervezzük az írásokat — előfordulnak azon* ban olyan események is, amelyek rendkívüliek, kiszámíthatatlanok, vagyis a zárás időpontjában még nem tudunk róluk. Ha viszont a szerkesztőség feladataiból indulunk ki, amelyek közé tartozik többek között a frisseség, az aktualitás is — az eredeti tervek megváltoztatását indokoltnak tartjuk, főleg pedig olyan esetben, amikor az esemény időhöz kötött, nem tűr halasztást, s az olvasók táborában érdeklődésre számíťhat. Nem arról van tehát szó, hogy olvasóinkat félrevezessük. Célunk, hogy időszerűek legyünk, frissen „tálaljuk" a közérdekű kérdéseket. Olvasóink a jövőben is találkozhatnak majd hasonló jelenséggel. S mivel az ilyen jelíegű változás az olvasó érdekében történik — előre is kérjük megértésüket. A következő ÚJ szú tartalmából CSILLAGÚRÄNK LEJÁR (A hősi halált halt V. Volkov önéletrajzából) HOLTAK fiS ÉLŰK (Részlet Vladimír Mináč regényéből) Ne tűrjük a korrupciót! Gazdasági helyzetünk fokozatos javulását a korrupció és az üzérkedések számának a csökkenése is tükrözi. Elegendő az ára a piacon, nem hiánycikk többé a tv-készülék, sem a bútor, nincs rá ok tehát, hogy egyik vagy másik áru a pult alatt, drágább áron cseréljen gazdát. A gépkocsik szabad piacon való forgalomba hozatala, és a többszöri árleszállítások folytán már senkinek sem jat eszébe megvesztegetni a kiszolgáló személyzetet, hogy ne csak a szomszédjának, hanem neki is jusson a használt gépkocsikból. A kilátások tehát kedvezőek, még ha egyelőre nem is lehetünk minden téren elégedettek. Az üzérkedés ugyanis bizonyos ágazatokban még mindig bnrjánzik. Különösen a közszolgáltatásoknál van ez igy. Ha például fehérneműnket a tisztitóba adjuk, 2—3 béten belül érte mehetünk. A pótdíj megfizetésével már 3 nap múlva, az expressz tisztítás esetén pedig már 24 óra múlva átvehetjük a kitisztított fehérnemünket. Ez rendben is volna, mert a pótdíj a soron kívüli szolgáltatásért nein a személyzeté, hanem a vállalaté, melyet joggal Illet meg a bevételtöbblet. Más a helyzet azonban akkor, ha pl. gépkocsink szorul javításra. Ilyenkor a pótdíjat többnyire — megvesztegetés, vagy ha úgy tetszik borravaló formájában — nem a vállalat kapja, hanem az, aki a javítást soron kivül elvégzi. A vállalat vezetője sokszor nem is tud a rendkívüli munkáról. És igy van ez más, halasztást nem tűrő szolgáltatások esetében is, amelyeknél előnyben részesítésünk érdekében sokszor elkerülhetetlennek tűnik egyik másik szakember, vagy mester megveszte gelése, aki a különkereset, vagy borravaló érdekében — mások jogos igényeit háttérbe szorítva — a mi kívánságunknak tesz eleget. Tagadhatatlan, hogy a hiba nem mindig a polgárokban keresen dő, akik sokszor egyéb megoldási lehetőség hiányában kénytelenek ezt az illegális inódot választani, ba pl. a lakásukban elromlott viz-, villany-, gázvezeték, telefon stb. hivatalos megjavítására nem akarnak vagy nem tudnak 2—3 hónapot várni. Tény, hogy kevés a lelkiismeretes szakember és az sem vitás, hogy többnyire a munkaerőbiány készteti a lakosságot a korrupció ra. Ám a tisztitókhoz hasonlóan — véleményünk szerint — a töb bi szolgáltatásokat biztosító vállalatnak is sürgősen rendet kellene teremtenie portáján, hogy senki se szoruljon a feketézőkre és senki se folyamodjon megvesztegetésükhöz, ami többet árt, mint basznál társadalmunknak. Ezzel kapcsolatban nem árt talán, ha megemlítjük, hogy a XIV. pártkongresszus dokumentumai is több ízben hangsúlyozzák: a pol gárokat a szocialista erkölcs szellemében kell nevelni. Nem véletlen tehát, hogy a brnói egészségügyi központ dolgozói elsőkként álltak ki a párthatározatok valóra váltása mellett. Az egészségügy etikája szempontjából komoly problémának tartják mind a polgárok, mind az egészségügyi dolgozók részéről az ingyenes gyógy kezelés elveinek — borravaló osztogatásával illetve elfogadásával történő -— megszegését. Ezek a jelenségek ugyanis semmiképpen sem egyeztethetők össze szocialista egészségügyünkkel. A brnóiak tehát követésre méltó példaként hadat üzentek a megvesztegetésnek, az olyan esetekre híva fel a figyelmet, amelyek még mindig nem mennek ritkaságszámba, amikor ugyanis a beteg pénzadománya a gyógykezelés feltételének számít, melynek, ellenértékeképpen az orvos illetve az ápoló az adományozót a többi beteg rnvására bizonyos indokolatlan előnyökben részesíti. Kétségtelen, hogy ez a szocialista egészségügy etikájának ellentmondó eljárás az egészségügyi dolgozók részéről kötelességeik súlyos megszegésének minősíthető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a polgárok a korrupció következtében elvesztik bizalmukat azokkal szemben — akár az orvosokra és az egészségügyi személyzetre, akár a szolgáltatásokra gondolunk — akiknek a munkáját igénybe veszik. F.zért kell felvennünk nekünk is. kivétel nélkül valamennyiünknek a harcot e káros jelenség ellen, mely a megvesztegetőknek, de a megvesztegetetteknek sem válik dicsőségére. KARDOS MARTA Trónfosztás előtt? Richard Nixon ismét meghökkentette a világot... A dollár konvertibilitásának felfüggesztése, az ár- és bérbefagyasztás, az importadó bevezetése, a szövetségi költségvetés és a külföldi segélyprogramok csökkentése olyan intézkedések, amelyek már-már kimerítik a devalváció fugaimát, diszkrétebb megfogalmazásban: „lebegő" árfulyamra helyezik a nyugati pénzvilág mindenható valutáját. A közgazdászok, a pénzvilág szakembereinek feladata, hogy eldöntsék: vajon a radikális intézkedésektől mennyiben várható a dollár helyzetének megszilárdítása? Tény azonban, hogy a tavaszi dollárválság idején tanúsított tolerancia, a nyugateurópai szövetségesek lojalitása nem hozta meg a kívánt eredményt. Ma joggal tehetjük fel a kérdést: sor kerül a dollár trónfosztására? Köztudomású, hogy a dollár kiváltságos helyzetét különböző megállapodásokkal biztosította az USA a második világháborút követően. Viszont a negyvenes évek végén, sőt az ötvenes évek elején még szaporán áramlott az európai arany a Fort Knox-i erődbe. S bár "az ötvenes évek derekán már előbukkantak a válság, a belső infláció jelei, 1960-ban a nyugat-európai bankok birtokában csupán két milliárd dollár volt, a jelenlegi 45 milliárddal szemben. Ez annyit jelent, hogy Fort Knoxbói az arany lassanként visszaszivárgott kontinensünkre, a dollár fedezete az utóbbi 33 esztendő folyamán a legalacsonyabb szintjét (13,5 milliárd) érte el. Bekövetkezett tehát a mélypont s a Fehér Ház főnökének, kénytelen-kelletne intézkednie és nyilatkoznia kellett. Nos, az intézkedések helyességét ne firtassuk, sokkal érdekesebb, vajon az USA elnöke milyen csomagolásban terjesztette a közvélemény elé javaslatait. A fonákjáról közelíti meg Nixon elnök az ötmillió munkanélküli kérdését is. Érdekes módon vietnami béketörekvéseinek sikerét látja a munkanélküliség emelkedésében, mondván: az indokínai katonai kontingensek csökkentése, a hadi- . ipar „korlátozása" okozza a munkanélküliség rohamos emelkedését. Nagy kár, hogy e gyönyörű békeszólamokkal körített magyarázatot ma már senki sem hiszi el, tán maga Nixon elnök sem. A valóság homlokegyenest más, a dollár ak&t válságát — egyebek között — éppen az indokínai háború mélyítette el. Más kérdés persze, hogy az inflációs dollár exportálásával az USA nyugati szövetségesei államháztartását is jelentősen megterhelte, sőt messzemenő bonyodalmakat okoz a Közös Piac tagországainak. Távol áll tőlünk, hogy kioktassuk Nixon elnököt és gazdasági tanácsadóit. Ez utóbbiak nyilván kiválóan képzett szakemberek, akik első kézből ismerik az amerikai népgazdaság összes gondját-baját, s feltételezhetően jól látják a megoldási módokat is. Politikai szinten viszont mindez a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítésével és megvalósításával lenne megoldható, a világ országainak szoros gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésével. Első intézkedésként tehát ennek a politikának az ellenzőit kellene kiiktatni az USA közéletéből. Nos, ennyi önkritikát Nixontól tán mégsem várhatunk! ... BALOGH P. IMRE Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára keááen fogadta Ondrej Klokočot, az SZLKP KB elnökségének tagját, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét, és 60. születésnapja alkalmából átadte neki a CSKP KB és az SZLKP KB üdvözlő levelét, valamint Miloš Bazovský nemzeti művész „Oravai falu" című festményét. (M. Borodáčová — C STK f el v.) Josef Kempný elvtárs, a CSKP KB elsökségének tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn Prágában fogadta a havírovi Dukla Bánya vezető dolgozóinak és munkavezetőinek küldöttségét. A bányában augusztus 12-én új csehszlovákiai fejtést rekordot értek el. (ČSTK fel v.) -í tMttT* rttf.rl Az Egyesült Államok a világ haladó közvéleményének tiltakozása ellenére folytatja laoszi agresszióját. (CSTKf Visszatért a bumeráng (Daily World)