Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-21 / 198. szám, szombat

Hű kö seg a KOZOSugynoz hö An alábbi írás részlet a közelmúltban „Mi a csendes ellenforradalom" címmel megjelent kötetből. öt szocialista ország — a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság — 1968. augusztus 21-ére virradó éjjel katonai eszközökkel beavatkozott a csehszlovák ellenforradalmi folyamat menetébe és internacionalista segítséget nyújtott a csehszlovák kommunistáknak. Ez a lépés nem vetett véget a jobboldali, szocialistaellenes erők akcióinak, de fordulatot jelentett az erőviszonyokban. A belső kérdéseket csak az adott ország marxista—leninista pártja képes megoldani. Az öt szocialista ország segítségnyújtása nem jelentette a csehszlovákiai társadalmi-gazdasági kérdések megoldását. Ez a segítség egyrészt kizárta azt a lehetőséget, hogy a nemzetközi imperializmus hatékony segítséget nyújthasson a csehszlovák reakciós erőknek. Ezzel megerősítette a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi státusát, erősítette biztonságát s vele együtt a többi szocialista ország biztonságát is, s növelte a szocialista szövetségi rendszer hatékonyságát. A jobboldalnak le kellett mondania a polgárháborúról. Végül a segítségnyújtás — hosszabb időre tekintve — politikai, erkölcsi és ideológiai erőforrást jelentett a Csehszlovák Kommunista Párt számára. A jobboldal szervezettségét bizonyította, hogy képes volt elhúzni a válságot, és több ellentámadással próbálkozott még augusztus 21-e után is. Felkészültségét dokumentálja, hogy már augusztus 22-én illegálisan megtartották a „XIV. kongresszust", amelyet az illegális pártcentrum szervezett, ahol nacionalista és antiszocialista szellemű döntések születtek. A csendes ellenforradalom leleplezése, a következmények felszámolása hosszú és kemény osztályharcot követelt és követel még most is a szocializmushoz hű csehszlovák erőktől, a párttői, amihez megkapják a testvéri országok eszmei, politikai és gazdasági segítségét. Az öt szocialista ország lépése dühödt felháborodást váltott ki a nemzetközi reakció köreiből és értetlenséget a nemzetközi munkásmozgalom egyes országaiból. Az imperialisták újabb reményét érte súíyos csapás, felháborodásuk tehát érthető. Ilyen esetben igyekeznek az adott helyzetet minél jobban kihasználni, hogy legalább politikai haszonra tegyenek szert és növeljék >a nemzetkőzi munkásmozgalom megosztottságát. Ebben a helyzetben taktikájuk kettős volt: minél jobban elhúzni a válságos helyzetet, újabb és újabb politikai összecsapásokat kiváltani, hogy gyengítsék a szocializmus pozícióit. Másrészt a szocialista világrendszer, elsősorban a Szovjetunió elleni rágalmakkal erősíteni az egyet nem értést, esetleg tartós szembenállássá vagy szakadássá mélyíteni azt. A taktika lényege: minél nagyobb politikai hasznot kihozni a vereségből. Ezt a célt szolgálta az általuk „felfedezett „Brezsnyev-doktrína", mely szerint az öt szocialista ország a „korlátozott szuverenitás" tétele alapján lépett akcióba, ezért az nem segítségnyújtás volt, hanem a csehszlovák nép akaratának megsértése. Azt állították, hogy e tétel alapján bármikor, bármelyik .autonóm" szocialista országot külső behatolás érhet szövetségesei részéről. Az érintett kommunista és munkáspártok nem egy alkalommal kijelentették, hogy semmiféle fi j doktrínájuk nincs, és a „Brezsnyev-doktrína" burzsoá kitalálás. A kommunisták különben sem egyes személyek által meghirdetett doktrínák szerint járnak el. Cselekedeteiket és magatartásukat tudományos világnézet, a marxizmusleninizmus eszméi határozzák meg. Legfőbb követelmény velük szemben, hogy a marxizmus— leninizmus tanításait, az általános érvényes tudományos elveket helyesen, jól és alkotóan alkalmazzák az adott ország sajátos körülményei között. Különösen aláhúznánk, hogy alkotó alkalmazásról van szó, mert a világ nem áll egyhelyben, a körülmények változnak, a szocializmus "építésének valósága gazdagszik, fejlődik. Az új tények elvi bátorságot és politikai felelősséget igényelnek. A tényleges újítás mércéje a tudományosság, az osztályszemlélet és az internacionalizmus eszméjének érvényesülése. Annak a pártnak van helyes politikája, amely ezekre az eszmei alapokra, „mércékre" támaszkodva megfelelő kezdeményező erővel rendelkezik a társadalmi élet különböző területeinek fejlesztésében. A revizionisták, a kispolgári opportunisták bármilyen „modern" eszmével lépnek föl, a fejlődést akadályozzák, s a tudományos szocializmus alkotó alkalmazását torzítják el... „Forradalmi tevékenysége egész folyamán Lenin kérlelhetetlenül harcolt az olyan, a tudományos szocializmussal ellenséges áramlatok ellen, amelyek a marxizmus zászlaja mögé rejtőztek. Behatóan bírálta a „legális marxisták" és az „ökonomisták" reformizmusának burzsoá-liberális lényegét. A marxizmus forradalmi elveit védelmezve Lenin kérlelhetetlenül küzdött a mensevizmus ellen, az oroszországi munkásmozgalom e legveszélyesebb opportunista áramlata ellen, élesen bírálta a jobboldali szocialista vezetőknek a nemzetközi küzdőtéren megnyilvánuló opportunizmusát. Ugyanakkor Lenin határozottan elutasította a kispolgári „ultraforradalmiságot", amely semmibe veszi az osztályharc ténylegesen adott feltételeit, olyan politikai kalandok felé sodorja a proletariátust, amely vereségre kárhoztatja a munkásmozgalmat" — állapította meg a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Lenin születése 100. évfordulójára kiadott tézise. A kommunista pártok internacionalisták, s így tevékenységükért, potitikájukért felelősséget vállalnak a nemzetközi kommunista mozgalom előtt is. Marx és Engels tanításai és mozgalmi tevékenységük egyaránt tükrözték a proletariátus nemzetközi ügyéért érzett mély felelősséget, az internacionalista eszmeiséget. Lenin sokoldalúan és sok alkalommal megfogalmazta a proletár internacionalizmus tartalmát: „Valódi internacionalizmus csak egyetlen egy van, önfeláldozó munka a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében saját országunkban, és ugyanennek a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban." A proletár internacionalizmus elve különös felelősséget és kötelezettséget ró a szocialista országokban dolgozó, vezető szerepet betöltő kommunista és munkáspártokra. A szocialista országok minden vívmánya a nemzetközi forradalmi mozgalom fő ereje, bázisa. Az imperializmus minden törekvése arra irányul, hogy azt gyengítse, csapást mérjen rá, és egyes országokat kiszakítson annak keretéből. Ezért hangsúlyozta a kommunista és munkáspártok minden nemzetközi tanácskozása azt, amit az 1957-es moszkvai értekezlet így fogalmazott meg: „A szocialista országok kölcsönös viszonyának elválaszthatatlan része a kölcsönös testvéri segítség." A kommunista és munkáspártok 1960 novemberi nyilatkozata pedig így: „A szocialista tábor egyesült ereje biztos garancia minden szocialista országnak az imperialista reakció merényleteivel szemben." 1968. augusztus 3-án Bratislavában hat testvérpárt, a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői tanácskozást tartottak. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat öszszegezte köeös álláspontjukat fontos nemzetközi kérdésekről, a szocialista világrendszer biztonságáról és eredményeinek védelméről. „Valamennyi szocialista ország — állapítja meg a nyilatkozat — közös internacionalista kötelessége ezeknek a vívmányoknak támogatása, megszilárdítása és védelme, amelyeket valamennyi n4p hősi erőfeszítései és önfeláldozó munkája árán értek el. Ez az egyöntetű véleménye a találkozó valamennyi résztvevőjének." A szocializmus sorsának alakulása korunkban világpolitikai kérdés. Az osztályharc nemzeti és nemzetközi keretek között folyik, és időnként a nemzetközi összecsapások és kimenetelük sorsdöntő hatással járnak a szocialista világrendszer •és az alkotórészek, az egyes szocialista országok sorsára, jövőjére. S így az építés, a harc, a szocializmus védelme internacionalista ügy, a kommunista mozgalom, a szocialista országok nemzetközi kötelessége. Semmiféle új doktrína nincs tehát, hanem a marxizmus-leninizmushoz való töretlen hűség van. A kommunista és munkáspártok, a szocialista országok és különösen a Szovjetunió internacionalizmusából már többször kaptak leckét a különböző reakciós erők, a nemzetközi imperializmus agresszív körei, és nem kétséges, hogy provokációs kísérleteik a jövőben is hasonló válaszban részesülnek „doktrínák" nélkül, a közös eszme, a közös ügyhöz való hűség alapján. BERECZ JÁNOS A poprádi Magasépítkezési Vátialat 21 millió korona beruházással 5518 férőhelyes téli sport stadiont épít Poprádon, amelyet 1972-ben ad át ren- deltetésének. (Felvétel: K. Cích — CSTK) Palackposta 1968-ból Érdekes esetről számol be a Tribúna 33. száma. A Luka nad Jihlavou-i közbiztonsági körzet ez év júniusában azt jelentette a bmói rendőrkapitányságnak, hogy a Puklice község határában levő erdőben tankelhárító aknát találtak. A lelet helyére azonnal tűzszerészeket küldtek, akik az első pillantásra megállapították, hogy, nincs semmi veszély: csupán gyakorló aknáról van szó. Amikor egyikük felemelte, az aknával együtt a földből előjött egy palack is, amelyből ez áz azbukával írt levél esett ki: „Szerda, 1968. október 25. Itt, ,ezen a helyen éltünk két hónapig, baráti szándékkal jöttünk ide, lehet, hogy valamikor megértitek ezt — de a két hónap alatt fenyegettek bennünket ököllel, kővel dobáltak bennünket és ránk is lőttek. Reméljük, hogy egyszer ti is belátjátok, hogy igazságtalanok voltatok a szovjet katonákkal szemben, akik végeredményben csupán feladatukat teljesítették. Egy katonából álló csoport". A Tribúna közli a levél eredetijének fakszimiléjét, s a következő kommentárt fűzi hozzá: Attól a perctől kezdve, amint a fiatal szovjet katonák a levéllel együtt a palackba helyezték fanatizált „hazafiaink" viselkedése miatti keserűségüket és csalódásukat — közel három év telt el. Nehéz, de egyben gyógyító három év. „Augusztus" hisztérikus pszichózisa már a múlté, az emberek visszatértek a békés munkához. Az ellenforradalmi uszítók, gyalogosaik sorainak érezhető megritkulásával odujukba bújtak, de közülük még mindig sokan szövögetik gyűlölködő terveiket. A világ. reakciós erőiben bizakodnak, jelenleg éppen egy távoli ország kommunistái üldözésének tapsolnak, .idehaza pedig mindent elkövetnek, hogy a maguk oldalára hódítsák a kispolgárságot. Ezek továbbra is társadalmunk belső ellenségei. És mégis — másképp nem is történhetett volna — nálunk idővel a józan ész győzött, győzedelmeskedett a békevúgy és az emberek becsületes munkakedve. Hangzatos jelszavakból és meddő vitából nem élünk meg. Sokan megértették ezt, és sokan szégyellik, hogy 1968-ban felültek a hamis „hazajiaskodásnak". Az ő nevükben is arról szeretnénk az üzenet szerzőit biztosítani, hogy megértettük üzenetüket. Egyesek előbb, mások utóbb. Internacionalista osztálytestvériségünket továbbra is szilárdítani fogjuk. Hála- nektek szovjet katonák, akik távol otthonaitoktól védtétek a szocializmust, hogy, e meggyőződésünket ma nem palackpostával, hanem igazi kommunista sajtónk hasábjain hirdethetjük. Offenzív ellenpropaganda Noha a Rovnost nem prágai lap — a dél-morvaországi kerületi pártbizottság adja ki Brnóban — idézzük olvasóinknak az augusztus 17-1 számában megjelent időszerű cikket az ellenünk folytatott imperialista ideológiai dl verzióról. A cikkíró, Stanislav Kraval, emlékeztet arra, hogy az ideológiai diverzió napjainkban nem más, mint az ellenséges rádióadók csendes lélektani hadviselése .. amelynek egyik fő eszköze a „Szabad Európa" rádió. El kell ismerni, hogy rugalmas propagandamunkát végeznek, de az is tény, hogy ez a munka nélkülöz minden komolyságot. Hol vannak azok az idők, amikor ezekből a rádióállomásokból egyedüli ragyogó példaképként a München előtti köztársaságot állították népünk elé! Az imperialista diverzió ideológiai magva — az antikommunizmus, az antileninizmus, a szociáldemokratizmus és a „tökéletesített szocializmus". Pontosabban szólva nem más, mint a kommunista párt vezető szerepe megszüntetésének programja, program a munkásosztály hegemóniájának felszámo' lására, az ifjúság figyelmének a politikától való elterelésére, a fiatalokbon a burzsoá életmód iránti vágy táplálására, valamint a humanizmus, demokrácia ós szabadság jelszavaival hirdetett anarchia. A cél változatlan. Programjaik ellentétei dacára a pszichológiai hadviselők mind egyetértenek abban, hogy harcukban a döntő: minél több kárt okozni a Szovjetuniónak és megzavarni a szocialista országok közötti kapcsolatokat. Ezért a mi feladatunk: offenzív ellenpropagandával leleplezni az ideológiai diverzió lényegét. Ne a fogyasztó számlájára A Mladá fronta keddi számában ťr. Hruška prágai lakos cikket írt, amelyben felhívja ellenőrző szerveink figyelmét a szolgáltatások terén megnyilvánuló legális árelszámolásra. Ezt a példát említi: miután az MB-1000-es személygépkocsi tulajdonosa megtette kocsijával a gyár által javasolt húszezer km-t, autóját műszaki ellenőrzésre viszi. Az ellenőrzés ára, történjék a kommunális vagy állami autójavítóban, általában 240 korona. (Ebben az árban nincs beleszámítva az olaj- és más anyagfogyasztás, amit külön számláznak ki.) Közben meggyőződhetünk arról, hogy az egész műszaki ellenőrzést egyetlen dolgozó nem egészben két óra alatt végzi el. Ez azt jelenti a fogyasztó száraára, hogy az autójavító üzem alkalmazottjának egyórai munkája hivatalosan is az ügyfél százasába kerül. De ha a munkát végző szakember fizetését nézzük, meggyőződhetünk, hogv. e bevételnek még az egytizedét sem kapja. Hova tűnik tehát a pénz? Hiszen tudjuk, hogy sok esetben az állam az autójavító üzemekre ráfizeti A cikkíró ezután felsorolja, mi mindent kalkulálnak a javítás árába, javasolja, hogy az ellenőrző szervek alaposabban vizsgőlják be az ilyen árkalkulációt, s előzzék meg, hogy a fogyasztói árakba mindent bekalkulálhassanak. Az a helyzet, hogy kisipari javítóvállalataínkban egyre nő a nem proluktív munkát végzők száma, akik ugyancsak a fogyasztótól elkért összegből kapják fizetésük jelentős részét. Nem titok, hogy az ilyen magas árak teszik a különféle (gyakran primitív eszközökkel dolgozó) „fusizók" számára lehetővé, hogy a vevőknek ugyanazért a munkáért kevesebbet számlázzanak, mint a legtöbb esetben korszerűen felszerelt szocialista szervezetek. Újsághír dohányosok szomorítására A Tvorba külföldi sajtóanyagok alapján 6zinte elszomorító statisztikát közöl a dohányzás ártalmairól. A statisztika tekintélyes intézmény, az angol királyi orvoskollégium nemrég közzétett jelentéséből indul ki. A jelentésben a többi közt bizonyítják: 1. A dohányosok esetében kétszeres annak a lehetősége, hogy életük közepén halnak meg, mint a nem dohányzóknál. 2. Amíg a dohányosok közül kettőnek kell azzal számolnia, hogy nem éri meg a 65 évet, addig ezzel a szomorú távlattal a nem dohányosok közül csak egynek kell számolnia. 3. Nagy-Britanniában a dohányzás következményeként évente húszezren halnak meg, s ha a dohányzás szenvedélye nem csökken, akkor ez a szám ötvenezerre emelkedik. A fent említett jelentésből kitűnik, hogy a dohányélvezôK egyedüli reménysugara, ha lemondanak a dohányzásról. Ha pl. egy naponta 20 cigarettát szívó dohányos tíz évig bírja, hogy, nem vesz szájába cigarettát — egészségi állapota ismét megfelel a nemdohányozó ember egészségi állapotának. A cikkből arról is értesülünk, hogy az angol és amerikai laboratóriumokban már nagyban folyik a munka egy műdohány előállításáért, s már az idén jelentős eredményeket várnak a kísérletezéstől. Erre a szintetikus dohányra is kivethetik az adót, a kérdés azonban az, hogy lehet-e majd egyáltalában 6zívni? jsm/