Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-21 / 198. szám, szombat

| Hétvégi hírmagyarázatunk | DAMASZKUSZ ES AZ ARAB VILÁG Kissé hozzászoktunk ahhoz, hogy az utóbbi időben egymást követik az arab csúcsértekezletek, igaz ezek gyakorisága nincs arányban eredményességükkel. A mostani damaszkuszi hármas csúcs leientősége abban van. hogy a három arab állam jő, SZADAT egyiptomi, ASZ­SZAD szíriai és KADHAFI líbiai elnök a tripoli egyezmény alapján megpróbálja az arab államszövetség „vasmagját" ki­kovácsolni a szíriai fővárosban. A hármas csúcs napirendjén az arab államszövetség alkotmánya és az ezzel összefüggő kérdések, valamint az arab világ belső problémái, a jordáni­ai—szíriai konfliktus, továbbá a háború és a béke időszerű kérdései szerepeltek. ­Az államszövetség gondolata mint ismeretes az 1969. évi ra­bati csúcsértekezlet kudarca után született meg. Az erről szóló megállapodást 1969. de­cemberében Tripoliban írták alá. Egyiptom. Szudán és Lí­bia után 1970 novemberében — a szíriai hatalomátvétel után — Asszad is csatlakozott a megállapodáshoz. Szudán idő­közben az ideiglenes távolma­radás mellett döntött, s Nimeri elnök a szeptemberi elnökvá­lasztó népszavazás, valamint Szudán belső politikai struktú­rája átszervezése után szándék­szik csak belépni a szövetség­be. Egyiptom és Szíria 1957-es uniója, majd az 1961-ben bekö­vetkezett szakadás után a mos­tani laza államszövetség ket­tős célt szolgál. Egyrészt ka­tonailag, politikailag és gazda­ságilag az erők egyesítését cé­lozza, másrészt az új vezetők­kel hatalomba került új társa­dalmi rétegek a belső politikai éleit stabilitását próbálják biz­tosítani. Ez utóbbival kapcso­latban a tripoli egyezmény ki­mondja, hogy amennyiben a szövetség bármelyik kormánya veszélyeztetve lenne, a tagor­szágok segítségére sietnek. Még abban az esetben is, ha a veszélyeztetettnek nem állt módjában a segítségkérés. Ni­meri szudáni elnök (bár még nem tagja a szövetségnek) el­sőként élvezhette ennek a meg­állapodásnak a hasznát. A bal­oldali államjordulatra ugyanis — líbiai—egyiptomi összefo­gással — a szövetségesek el­lenpuccsal válaszoltak. Szadat egyiptomi elnök pedig félre­érthetetlenül kijelentette: „Min­denki, aki be akar avatkozni a tripoli charta dolgaiba, meg­győződhet majd róla, hogy vas­fogaink vannak". A szíriai rádiő a találkozó előtt sugárzott kommentárjában úgy értékelte az államszövet­séget, hogy az arabok győzel­me az őket megosztani szándé­kozó izraeli törekvésekkel szemben. Nyugtalanító „nyugtalanságok" Az államszövetséggel kapcso­latban a világsajtó tele van találgatásokkal. Az angol Ti­mes burzsoá napilap a széthú­zásokról és a testvérviszályok­ról beszél, azt bizonygatva, hogy az arabok „kölcsönösen képtelenek az együttműködés­re". A négy arab állam kap­csolatában mindössze annyi kö­zös vonást lát, hogy: vezetői katonák, továbbá nacionalis­ták, s bizonytalanok abban, a hadsereg nélkül milyen szilárd a hatalmuk. További jellemző­ként a kommunizmus iránti többé-kevésbé ellenséges ma­gatartásukat említi. Ez utóbbi különösen Szudánt jel­lemzi, ahol a legerősebb volt a kommunista párt, s ahol már a múlt év végén megkezdődött a baloldali erők hatalomból va­ló kiszorítása. A Le Monde főszerkesztője, André Fontaine a „nasszerlz­mus végét" látja a közelmúlt­ban lezajlott eseményekben. A párizsi Figaro pedig az arab stratégia és taktika lényegét nem az „elkötelezettségben" látja, hanem csupán az elért eredményekre korlátozza. Ha ezekhez magában Egyip­tomban is hozzászámítjuk a bel­ső problémaként kezelt össze­esküvő csoporttal összefüggő kérdéseket, majd az azokat kö­vető kísérő jelenségeket (bal­oldali politikusok letartóztatá­sa stb.), nyilvánvalóvá válik, hogy a „hatalmi harcon" túl — ahogy Szadat elnök jelle­mezte — más politikát jellegű szempontok is figyelmet érde­melnek. Ezek közé tartozik többek között az is, hogy az „osztályharc nélküli szocializ­mus" nasszeri elméletét hova­tovább az a nézet váltja fel, mely azt próbálja bizonygatni, hogy ,fi kommunizmusnak nincs helye az arab világban". (Heikal). Az ilyen „baráti né­zeteltérések", melyekhez a bai­oldali politikusoknak a köz­életből való tendenciózus ki­buktatása is járul, arra vall, hogy az új társadalmi réteg, a nemzeti burzsoázia jobb szárnya kerül túlsúlyba, s nemcsak a nemzeti burzsoázia egyik, ösz­szeesküvéssel vádolt csoportját távolították el a hatalomból, ha­nem hovatovább a progresszív baloldalt is. A készülő új al­kotmány ls a Korán hittételei­re épül,, s az arab világ isme­rői ebben ugyancsak a nassze­ri „egyensúlyi helyzet" megin­gását, az állam laikus helyzete megváltoztatását látják. A napi hírek ugyanakkor rendszeresen arról számolnak be, hogy Szu­dánban és Líbiában a nyílt kom­munistaellenesség jutott szó­hoz. Ezek a jelenségek aligha szolgálják az említett országok érdekeit, társadalmi felemelke­dését. A szocialista fejlődés létérdek! Ezek a nyugtalanító — a vallási bigottságtól a szélsősé­ges antikommunizmusig terje­dő — Jelenségek nemcsak a fejlődésben elmaradt, rendkívül bonyolult történelmi, vallási, fejlettségbeli és a gyarmati be­folyásra vezethetők vissza, ha­nem egyben jelzik a haladó arab világ teendőit ls. Az elmúlt évek fejlődése egyértelműen azt tanúsítja, a szocializmus gondolata mély gyökereket eresztett az arab vi­lágban, s az arab népek visz­szavonhatatlanul a szocialista fejlődés mellett döntöttek. Ilyen értelemben aligha lehet kétséges: az arab világ fejlő­dése szempontjából alapvető kérdés, hogy a hármas arab államszövetség, mely a szocia­lista irányú társadalmi hala­dás és az antiimperialista és antikolonlsta harc fő letétemé­nyese, mennyiben lesz képes nemcsak a közel-keleti kérdés hathatós megoldásához, erővi­szonyai tömörítéséhez hozzájá­rulni, hanem a saját belső problémáinak progresszív meg­oldását is elősegíteni. Hogyan tovább? A szocialista országok, első­sorban a Szovjetunió önzetlen segítsége, mind gazdasági, mind katonai szempontból létkérdés az arab országok számára. Ért­hetően Egyiptom mindent elkö­vet, hogy Időről időre fékezze a tagországok elhamarkodott politikai lépéseit. Ahogy az Al Ahram írta: „az arabok, a mos­tani rendkívüli időszakban nem engedhetik meg maguknak a vitát a Szovjetunióval". Ehhez, j>ersze, belső meggyő­ződés is szükséges, s többek között anna'k felismerése, hogy a világimperializmus taktikájá­ban ma elsődleges szerepet a belső Lazítás játszik, a viszály fokozása és az ellentétek el­mélyítése. A közel-keleti kér­dés megoldásának halogatása, az ígérgetések, sőt a nyílt jor­dániai-szírial konfliktus beszé­des bizonyítékai ennek. Ezek­ben az esetekben nyilvánvaló­an a két világrendszer konfron­tációjáról is szó van. ebben a szocialista országok nem hát­rálhatnak meg. Az égető kérdések közül a damaszkuszi tanácskozás a leg­fontosabbra: a „hogyan to­vább"-ra kereste a választ... Az egységet kívánta elsősorban elősegíteni. Hogy mennyire tar­tósan. az elsősorban attól függ, a találkozó részvevői átlátnak-e az imperialistát politika közel­keleti „nagy játszmáján" s mennyiben veszik komolyan sa­ját népük legsajátabb érdeke­it... Ezek között a társadal­mi haladásért is. FÔNOD ZOLTÁN GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS A KGST KERETÉBEN Moszkva — Viialij Tyítoo, a Szovjetunió állandó KGST-kül­döttének helyettese az Ekono­micseszkaja Gazeta című lap­ban azt írja, hogy a KGST-tag­országok integrációjának komp lex programja nagy jelentősé­get tulajdonít a tudományos­műszaki együttműködés kérdé­seinek. Közös erőfeszítésük el­sősorban a fontos, alapvető tu­dományos kutatási és gyakorla­ti problémák megoldására irá­nyul. A tudományos potenciálok együttműködése és a közös tu­dományos-műszaki kutatás szer­ződések és egyezmények alap­ján történik. Az érdekelt or­szágok szükséges esetekben ko­ordinációs tudományos közpon­tokat és hozrascsot alapú nemzetközi tudományos terme­lési társulásokat alakíthatnak. Az érdekelt országok megálla­podása értelmében a tudomá­nyos műszak; kutatás eredmé­nyeit díjtalanul bocsájtják ren­delkezésre. A program kilátásba helyezi a tudományos műszaki adat­szolgáltatási nemzeti rendsze­rek együttműködésének bővíté­sét és nemzetközi tudományos­műszaki információs rendszer létrehozását. A tudományos és műszaki té. ren folyó együttműködés to­vábbi elmélyülése és tökélete­sedése érdekében átalakítják a KGST illetékes állandó bizott­ságát. Berlin — 1971 és 1975 között mintegy 45 százalékkal fog nő­ni az NDK és a Szovjetunió ke­reskedelmének részaránya az NDK általános külkereskedelmi forgalmában, s meghaladja a százmilliárd márkát. A gazdasági kapcsolatok bő­vülésével párhuzamosan még szembetűnőbben egybekapcso­lódik a két ország gazdasága. Az együttműködés jellegzetes vonása lesz a gépek és beren­dezések kölcsönös szállításai­nak lényeges növelése. Cseré­jük a következő öt évben meg­kétszereződik és mintegy 50 milliárd márkát tesz ki, azaz a kölcsönös kereskedelem vo­lumenének a felét. Döntő mér­tékben szerepelnek automatizá­ciós és racionalizációs eszkö­zök. A Szovjetunió atom- és gőzerőmű berendezéseket, vegyipari üzemberendezéseket, dieselmozdonyokat, teher- és személyautókat, traktorokat, építőipari és szerszámgépeket és különféle elektronikus mű­szereket szállít az NDK-nak. A csere keretében biztosítják az NDK kiviteli termékei jelen, tős részének értékesítését. Ezek a termékek a szovjet népgazda­ság szükségleteinek megfelelő- ' en módosulnak, ilyenek lesznek többek között nagysorozatban gyártott tengerjáró hajók, tá­volsági személy- és hűtőkocsik, hengerművek, szerszám- és me­zőgazdasági gépek, tudományos műszerek. Az NDK és a Szovjetunió gazdasági integrációjának terv­szerű bővítése az NDK népgaz­daságának további fejlődésében és a lakosság életszínvonalának emelkedésében is visszatükrö­ződik. Az NDK nemzeti jöve­delme az ötéves terv végén mintegy 138 milliárd márkát ér el az 1970-ben elért 108 milli­árddal szemben, ipari termelése pedig mintegy 33 százalékkal nő. Újabb szovjetellenes rágalom Moszkva — Ceylon, Szomá­lia, Pakisztán, az EAK és más arab országok közéleti szemé­lyiségeinek köreiben ismeretlen személyek néhány nap óta egy hamisított brosúrát terjesztenek az APN szovjet hírügynökség nevében — közölte csütörtöki sajtóértekezletén Moszkvában Karén Hacsaturov, a szovjet sajtószolgálat vezetőségének el­nökhelyettese. „A Szovjetunió és az iszlám" címen körözött füzet azzal a célzattal készült, hogy kifor­gassa, meghamisítsa, s ezzel el­lenszenvessé tegye a Szovjet­uniónak a muzulmán vallású országok viszonylatában folyta­tott politikáját, valamint szov­jet Közép-Ázsia népeinek kö­rében folytatott nemzetiségi po­litikáját. Hacsaturov utalt arra, hogy a brosúra szerzői ezt a sajtó­szélhámosságot szándékosan ép­pen akkor követték el, amikor a Szovjetunió külpolitikája min­den eddiginél nagyobb tekin­télyt élvez az érintett országok­ban. A sajtóértekezlet több mint száz résztvevőjének módjában állt közelebbről is megvizsgál­ni az aminózus irományt, amely tartalmát, nyomdatechnikáját és szóhasználatát tekintve könnyen megkülönböztethető a „Novosztyi" hírügynökség kiad­ványaitól. A szélhámosság betetőzése­képpen a rágalom-gyűjtemény szerzőjének Nyisnov ceyloni szovjet nagykövetet tüntették fel. Hacsaturov felolvasta a szovjet nagykövet által kiadott cáfolatot, amelyet egyébként a ceyloni lapok a sajtókalandoro­kat elítélő kommentárjaik mel­lett, teljes szövegben le is kö­zölték. Az AP hírügynökség moszk­vai irodájának munkatársai megkérdezték, hogy konkrétan kik a brosúra írói. Hacsaturov válaszában rámutatott, hogy mi­vel az APN sajtóügynökség nem nyomozóiroda, a szerzők felkutatására nincs módja, s ezt nem is tartja kötelességének, —. különösen ha tekintetbe vesz­szük, hogy módszereik noha meghatározott szovjetellenes politikai célok szolgálatába ál­lítják őket, közönséges bűnö­zőkre vallanak. Az APN a szov­jet politikát népszerűsíti, amely­nek céljai: az általános béke és a biztonság megszilárdítása, a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés együttélésé­nek ösztönzése, a népek közötti barátság és megértés ápolása. Ami pedig a szóbanforgő témát illeti, a szovjet sajtóügynökség vezetőjének -helyettese bemuta­tott egy valódi APN-brosúrát, amely korábban jelent meg „Muzulmánok a Szovjetunió­ban" címmel, s amelyben neves szovjet muzulmán személyisé­gek írásait gyűjtötték egybe. A maoizmus gazdasági teóriái Moszkva — Szigyihmenov a szerdai Izvesztyijában E. Kor­bas szovjet közgazdásznak „A maoizmus gazdasági teóriái" cí­mű könyvével foglalkozik. A szovjet közgazdász — mint Szi­gyihmenov írja — a marxista— leninista elmélet alapján feltár­ja Mao Ce-tung gazdasági téte­leinek tarthatatlanságát. A „maoisták azzal az ürüggyel, hogy a kínai forradalomnak megvannak a maga sajátos vo­násai, revidiálni próbálják a szocialista építés általános tör­vényszerűségeit és a marxizmus alkotó módon való fejlesztésé­ről hangoztatott demagógiával akarják leplezni ezt a revíziót" — írja az Izvesztyija kritikusa. A maoista gazdasági elméle­tek általános módszertani hi­bája — mint a könyv szerzője helyesen megállapítja — a szub­jektív tényező szerepének, a politikának, az eszméknek az abszolutizálása, az ugrásoknak, a parasztság és a kisüzemi ter­melés lehetőségeinek eltúlzása, a primitív egyenlősdi és a na­turális önellátó komplexumok dicsőítése. „Az önerőre való támaszkodás" maoista elvét elemezve Korbas — mint az Izvesztyija kritikusa rámutat — megállapítja: termé­szetesen minden ország népe elsősorban saját erőire támasz­kodva építi a szocializmust. A maoisták azonban sajátos tar­talmat adnak ennek a fogalom­nak. Az önerőre való támaszko­dás elvének világosan kifeje­zett nacionalista tartalma van: ez az elv arra hivatott, hogy elszigetelje Kínát a szocialista világrendszertől". A Kínában uralkodó különböző új gazda­sági koncepciók elemzése azt tanúsítja, hogy ezek a koncep­ciók a tudományos kommuniz­mus alapjainak eltorzítása kö­vetkeztében jöttek létre, és azt a célt szolgálják, hogy Igazol­ják a kínai vezetők jelenlegi Irányzatát" — írja az Izvesztyi­ja kritikusa. néhány sorban EDWARO GIEREK, a LEMP KB első titkára tegnap a katowi­cei vajdaságba látogatott, ahol találkozott kohászokkal és bá­nyászokkal. Az idei év első hét hónapjában a kohászatban és bányászatban dolgozó kollektí­vák több ezer tonna vasat és szenet adtak a népgazdaságnak terven felül. URHO KEKKONEN finn köz­társasági elnök Losonci Pál, az MNK elnöki tanácsa elnökének közelgő finnországi látogatásá­val kapcsolatban nyilatkozott a a Helsinkiben tartozkodó ma­gyar újságíró-csoportnak. KENDZSI MIJAMOTO, a Japán Kommunista Párt KB elnökségé-' nek elnöke vezetésével tegnap Moszkvába utazott a Japán Kom­munista Párt küldöttsége. A kül­döttség fogadására a moszkvai repülőtéren megjelent Mihail Szuszlov, az SZKP KB ttikára, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, Konsztantyin Katu­sev, az SZKP KB titkára és több hivatalos személyiség. AZ INDIAI KOMMUNISTA PÁRT Országos Tanácsa azzal a felhívással fordult az indiai néphez, hogy tiltakozzon az An­gela Davis, a négerek demokra­tikus jogaiért harcoló amerikai kommunista bebörtönzése ellen — jelenti a PTI hírügynökség. A NÁPOLYI-ÖBÖLBEN fekvő Nisida sziget lesz a NATO föld­közi-tengeri tengerészeti, főpa­rancsnokságának szállása — je­lentette tegnap két meg nem­nevezett neofasiszta napilapra hivatkozva az Unita. A JAPÁN KOMMUNISTA PÁRT követeli, hogy tiltsák meg az atomfegyverekkel felfegyverzett amerikai hajók japán kikötők­ben való tartózkodását. Szato japán miniszterelnöknek és a Nixon amerikai elnöknek kül­dött felhívásában a Japán Kom­munista Párt leszögezi, hogy az Okinawa visszaszolgáltatásáról szóló egyezmény aláírása után az ország mindinkább az ame­rikai atomfegyvereket szállító hajók állandó támaszpontjává lesz. AZ MSZMP KB meghívására baráti látogatáson Magyarorszá­gon tartózkodott az Izraeli Kom­munista Párt KB küldöttsége. A küldöttség tagjai tárgyaltak Ko­mócsin Zoltánnal, az MSZMP KB titkárával, a Politikai Bizottság tagjával és más vezető politi­kussal. MICHEL DEBRÉ francia had­ügyminiszter, aki négynapos hivatalos látogatáson Finnor­szágban tartózkodik, csütörtö­kön megtekintette a finn kato­nai repülőtámaszpontokat. A BRIT SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGEK képviselői elítél­ték a konzervatív kormány gaz­daságpolitikáját, melynek követ­kezménye a jelenlegi 904 190 munkanélküli. Egy évvel ezelőtt a munkanélküliek száma ugyan­ebben az időben 40 százalékkal alacsonyabb volt. \ KONGÖI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG (Kinshasa) teg­nap visszahívta a szomszédos Kongói Népköztársaságban (Brazzaville) székelő diplomá­ciai képviselőjét s ezzel egyidő­ben nem kívánatosnak nyilvání­totta a szomszédos ország klns­hasai diplomáciai ügyvivőjét. E döntés okát a kinshasai kor­mány azzal indokolja, hogy a szomszédos állam nem teljesíti a tavaly júliusban kötött kölcsö­nös egyezményt. SANCHEZ VARGAS mexikói igazságügy-miniszter akit a mexikói sajtó a tavaly júniusi véres incidensek hosszadalmas kivizsgálásáért élesen bírált, tegnap lemondott. Helyére Pedro Ojeda Paulladát, az elnöki hiva­tal magas rangú tisztviselőjét nevezték. A MOSZKVAI-SZOKOLNYICEI körzeti pártbizottság meghívásá­ra a V. Kučera, vezető titkár ve­zetésével a szovjet fővárosba látogatott a CSKP Praha VIII. körzeti pártbizottságának kül­döttsége.

Next

/
Thumbnails
Contents