Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-20 / 197. szám, péntek

HÍVEN A HALADÓ HAGYOMÁNYOKHOZ JEGYZETEK A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁLRÓL A VII. moszkvai nemzetközi filmfesztivál bíráló bizottságának nem volt könnyű dolga, hiszen olyan objektív mércét kellett találnia, melynek segítségével mérni lehetett az eltérő po litikai és társadalmi rendszerű országok különböző értékű és színvonalú filmjeit, s közös nevezőre hozhatták a szocialista országok, a fejlett kapitalista államok és a függetlenségért harcoló, illetve forradalmi vál tozüsokat élő fejlődő országok alkotásalt. A moszkvai fesztivált mindig is az különböztette meg a többi nyugati filmszemléktől — nyilatkozta James Aldridge angol író, a játékfilmvertseny zsűrijének tagja —, hogy rendkívül nagy figyelmet szentelt azoknak a problémáknak, amelyeket a bemutatott filmek felszínre hoznak. A film tartalmát, mondanivalóját vettük alapul az értékeléskor. A zsűri azokat a filmeket igyekezett kiemelni, emelyek művészi megoldásban újat hoznak, s arra késztetik a nézőt, hogy elgondolkodjék a jelenkor komoly problémái felett. Ezeket a szempontokat és követelményeket figyelembe véve a rangsorolás a bíráló bizottság megfontolt ítéletéről tanúskodik, s kifejezésre juttatja azokat a valós értékeket, me lyek ez évben Moszkvában a világ filmművészetét képviselték. S bár a bemutatott filmek értékéről lehet vitázni, a kiadott díjak kétségbevonása nemcsak igazságtalan, de méltánytalan is volna. A világfesztiválon figyelemre méltóak voltak azok a filmek, melyek korszerű kifejezési eszközökkel, döbbenetes erővel, ízlésesen tárták elénk a bonyolult, nehéz problémákat. Több bemutatott film legfőbb hibája ugyanis az volt, hogy „eluralkodott" benne a kegyetlenség, az embertelenség naturalista ábrázolása, mintha az alkotók az emberi szenvedés aprólékossággal részletezett szemléltetésével hitelesebbé, meggyőzőbbé akarták volna tenni az alkotást, megfeledkezvén arról, hogy ezzel csak olcsó hatást érnek el, s a nézőkben nem keltenek együttérzést. Ugyancsak szembetűnő volt a filmek túlméretezettsége ls, mely számos jobb sorsra érdemes filmet teljesen hatástalanított, s az „áldásos olló" hiánya miatt az értékes mondanivaló gyakran szétfolyt. A moszkvai filmfesztivál egyik legérdekesebb — s talán legtöbb vitát kiváltó — filmje A fekete foltos fehér madár című szovjet film volt, mely nemcsak mondanivalója, hanem nűvészi kifejezési eszközei ré vén a négy egyenértékű nagydíj egyikét nyerte — megérdemelten. A film rendezője Jurij Iljenko, akit évekkel ezelőtt több nagy sikerű Paradzsanovfilm operatőreként ismerhet tünk meg. Képeinek különös atmoszférája, megkapó szemléletessége és lírája már akkor egy rendkívül sajátos egyéniségű alkotóra hívta fel a figyelmet. A fekete foltos fehér madár című színes szélesvásznú filmmel^ rendezőként debütált. Ez a bemutatkozás a több nemzetiségű szovjet filmművészetben különleges helyet foglal el. A film Ukrajnában, a kijevi Oovzsenko-stúdióban készült, s egy Kárpátokon túl élő bukovinai hucul parasztcsalád fél évszázadét jeleníti meg: bemutatja a román királyság fennhatósága alatt tengődő nép életét, majd a háborút, a nacionalista vérengzést. A szegény család sorsán keresztül elevenedik meg a bukovinai nép küzdelme a második világháború előtt és után, ábrázolva, hogyan kerültek a család gyermekei a barikád két oldalára. A rendező különös érzékenységgel közelítette meg a nemzeti történei met, de nem azért fordul a múlt felé, hogy tényszerűen ábrázolja a történteket. Híres elődje, Dovzsenko és Paradzsnnov útját járja, művében a folklór, a népballada elemeit ötvözi eggyé. Filmje kevés dialógusra épül, ahelyett a képek láttató ereje dominál. „A kép, a látvány elemi erejében hiszek — mondja Iljenko. — A gondolatnak, a tartalomnak két filmkocka hangulati kifejezésbeli összeütközéséből, magukból a képekből kell kisugároznia és sohasem a szerzőnek kell elmagyaráznia, kimondania." A nyugati országokban az utóbbi években egyre több „politikus" film készül, s a művek egész sora arra enged következtetni, hogy nem szórványos kísérletekről van szó, hanem a nyugati filmgyártásokban gyökeret eresztett a „politikus" irányzat. A haladó nyugati filmesek, mint például Guliano Montaldo, Marcel Carné, üamiano Damiani, Elio Petri, Gillo Pontecorvo, Bertoluccl, Francisco Rosi kegyetlenül leleplezik a kapitalista rendszer igazságtalanságát és visszásságait. Műveik a rend éles bírálatát tükrözik. Ilyen haladó és bá tor mondanivaló jellemzi az olasz Damiano Damiani aranydijat nyert filmjét is, melynek címe: A rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, vagy a versenyen kívül bemutatott Sacco és Vanzetti-t is, mely Guliano Mentaldo munkája. A díjnyertes olasz filmben a rendőrfelügyelő — akinek a fennálló társadalmi rendet kellene védelmeznie — konfliktusba kerül önmagával és a rendszerrel is. Politikailag igen sokatmondó ez a bátor és jószándékű film, melynek haladó mondanivalóját nem hatástalanítja a meglehetősen bonyolult történet, s a párbeszédek vontatottsága és túlméretezettsége. A film kvalitásait Franco Nero kiváló alakítása növeli. A rendőrség korrupt ügyeit vette kritika alá a francia Marcel Carné, A rend nevében című versenyfilmje is — félsikerrel. A Sacco és Vanzetti két olasz származású anarchista perét rekonstruálja, akiket a húszas évek elején az Egyesült Államokban villamosszékben végeztek ki, és akiket — ártatlanságuk ellenére — a mai napig sem rehabilitáltak. Az igazság lábbal tiprásának iskolapéldája — erős társadalomkritikai éllel ábrázolva. A film egyik főszerepét a híres Gian Maria Volonte játssza, aki az utóbbi években csak politikailag elkötelezett alkotásokban vállal szerepet. Szembetűnő, hogy Amerika, mely hivatalosan távol maradt a versenyről, és bojkottálta a fesztivált, versenyen kívül tíz, többnyire színvonalas és hiilndó politikai filmet mutatott be. Elsősorban Stanley Kramer és Arthur Penn munkáira gondolunk. Súlyos társadalmi mondanivalójú filmet hoztak magukkal a japánok is, Kaneto Shindo és Akiro Kurosawa. A Ma élni, holnap meghalni című versenyfilm (aranydíjat nyert) nem a prospektusokból ismert Japánt mutatja be, hanem a kapitalizmus valódi arculatát: a nyomort és az erőszakot, mely az ember személyiségét rombolja. Kaneto Shindo filmje egy nehéz sorsban felnőtt fiatalember drámája, akinek életútját a tár sadalmi környezet határozza meg. Érdekes részletei ellenére a film némi csalódást okozott: hatását tompítja a japán filmekre jellemző brutalitás mértéktelen halmozása és emiatt a film elmarad a világhírű ren dező korábbi művei, a Kopár sziget és a Hirosima gyermekei mögött. Akiro Kurosaiua íi Un des'ka-den című, versenyen kí vül bemutatott filmjében mozaikszerűen felépített részletekben tárja elénk a társadalom perifériájára szorult egyének nehéz életét. Nagy érdeklődés előzte meg Andrzej Wajda legújabb film jét, a Nyírfaerdő-1, mely mondanivalóját tekintve nem illeszkedik bele a nagy mester életművébe, ugyanis jóformán semmi sem rokonítja előző alkotásaival. A kamara-jellegíi színes film Jaroslau) Iwaszkiewicz 1932-ben írt novellája alapján készült. A film egy tüdőbajos fiatalember utolsó napjairól szól, aki felkeresi erdész bátyját. hogy nála töltse utolsó napjait. Élet, szerelem, halál — ez a film központi témája, lírai, filozófikus hangvételben elmesélve. A gondolatgazdag mű a lengyel posztimpresszionista festészetre emlékeztető színes képekkel jeleníti meg két em ber drámáját. Andrzej Wajda munkája egy ízig-vérig művész újabb remekműve. Kimagasló a két főszereplő Daniel Olbrychski (teljesítményéért-a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki) és Olgierd Lukaszewicz játéka. (A film az egyik arany díjat nyerte el.) A fesztivál egyik meglepetése A víz napjai című kubai film volt, mely a szakemberek vé leménye szerint a verseny leg érdekesebb alkotásainak egyike. Manuel Octavio Gómez alkotása megtörtént eseményen alap szik: 1936-ban Kubában egy megszállottan vallásos asszony gyógyító forrásvizet talál. Otthona ettől kezdve valóságos zarándokhellyé válik, száz számra tódulnak hozzá a betegek. Az asszony vallási fanatizmusát és hírnevét azonban mások üzletileg hasznosítják, végül is a hatalom katonáinak áldozatává válik... A műre igen sajátos fllmstílus és az egyre határozottabban kibontakozó latinamerikai művészi irányzat jel lemző. Az alkotás ereje az új szerű kifejezési eszközök és a mondanivaló aktualitása révén nyerte el a nemzetközi zsűri külön díját. A fesztivál programjában olyan nagy nevek is feltűntek, mint Cromwell vagy Goya. Az angol Ken Hughes kétrészes történelmi alkotása (versenyen kívül mutatták be), elsősorban Richard Harris játékának köszönheti sikerét. Egy másik nagy egyéniség izgalmas életének egy -szakaszát a Goya című kétrészes színes filmben követhetjük nyomon. A Lion Feuchtwanger regénye alapján Konrád Wolf rendezésében készült alkotás igazi élményt nyújt. A rendező nagyszabású történelmi tablót rajzolt a nagy művész életéről és koráról, a XVIII. század Spanyolországáról, a legsötétebb elnyomás, az inkvizíció szelleméről. Goya harcol a humanizmusért, a szellem és az ember szabadságáért. A filmből elevenen bontakozik ki a spanyol történelemnek ez az izgalmas fejezete és Francisco Goya emberi és művészi megismerésének gyötrelmes útja. A film tehát nem afféle látványos életrajzfilm, hanem fordulatos, filozofikus és egyben szórakoztató alkotás. A DEFA és a LENFILM közös produkciója nemzetközi szereplőgárda kőz reműködésével készült. A címszerepet a litván Donatasz Banionisz alakítja — kitűnően. Az alkotást, illetve a film rendezőjét és főszereplőjét a zsűri különdíjjal jutalmazta. örvendetes tény, hogy a moszkvai filmfesztiválról hazai alkotóink sem tértek vissza „üres kézzel": a Kulcs című csehszlovák versenyfilm ugyanis a zsűri egyik ezüstdíját nyerte. Vladimír Cech alkotása a cseh ellenállási mozgalom egyik tagjának, Jan Zika kommunistának és a többi névtelen hősnek állít emléket és arra figyelmeztet, hogy nem szabad megfeledkezni a fasizmusról és az általa okozott mérhetetlen emberi szenvedésekről. A fesztivál legjelentősebb alkotásait méltatva feltétlenül szólnunk kell a másik szovjet versenyulmrol is, a loszif Hej jic rendezte szaiuil, Marijai ci műről. Az alkotó u fiim hósnö jét az orosz és a spanyol pol gárháború, valauiiiu a Nagy tlonvédo Háború részvevőjéről. Marija Fortusz asszonyról mintázta. A nugyerejű alkotásban egy eseménydús életsors ele venedik meg. A film a közös ügy, a nép sorsáért, jövőjéért harcolók krónikája. A VII. moszkvai filmfesztivál a nemzetközi filmművészet ér dekes eseménye és tekintélyes seregszemléje volt. A fesztivál — Vlagyimir öaszkakou, a szovjet filmbizottság elnökhelyettesének, a filmfesztivál főigazgatójának szavait idézve — tovább gazdagította a moszkvai nemzetközi filmseregszemiék hagyományát, a humanizmus, az igazság, az új világ nagyszerű és örök eszményeinek tradí cióit. TÜLGYESSY MARIA HA LENKA JÖN... Valami furcsa képzettársítás folytán azt hittem, hogy Kloss kapitány női másával találkozom ... Tévedtem. A Nyitra völgyében harcolt „Vtáčnik /." partizánbrigád egykori hírszerzője, Lenka, azaz Kollár Sándorné soha sem beszélt németül a fasisztákkal, pedig ismerte nyelvüket. Ügy kezdtük a beszélgetést, hogy először idéztük a történelmet, hisz a Szlovák Nemzeti Akkoriban . . . Felkelés ma már történelem. Ágyúdörgés ... robbanások füstfelhői ... Egy férfi nevet, körülötte hullanak a társai... Roham ... Géppuska kerepelés, srapnellrobbanás . . . üres lövészárkok . . . halál . . . Iszonyatos és jólismert képek. Századunk képei. Ezek a képek rémisztgettek bennünket, miközben megállapítottuk a tényeket: 1943 áprilisában (

Prievidžan ) a fasiszták közbiztonsági szolgálata 30 illegális dolgozót börtönbe vetett. Hárman, köztük František Hagara elvtárs, megmenekültek. Maguk közé szervezték azokat a katonákat, akik nem voltak hajlandók a Szovjetunió ellen harcolni. A németek fogságából menekült szovjet katonák is hozzájuk csatlakoztak. így alakult meg a „Vtáčnik I." partizánbrigád, mely 1944 első hónapjaiban már komoly katonai erőt képviselt ... A felkelés első napjaiban ez a partizánbrigád a Felső-Nyitra völgyében 5000 lakost fegyverzett fel és kiszabadított a novákyi koncentrációs táborból több mint 1500 zsidó származású polgárt. Szeptember első napjaiban megállította Nyitra-zsámbokrét (Žabokreky) határában a németek támadását. Három tankot megsemmfsitett. Ugyanakkor több mint 500 katona csatlakozott hozzájuk ... Még decemberben is ütőképes volt ez a partizábrigád, hisz soraiban 3000 harcos volt. Oslanv és Prievidza között megtámadták a német katonai egységeket... Januárban kisiklattak egy németeket szállító vonatot. Megtámadtak egy katonai egységet, értékes zsákmányra tettek szert: kezükbe jutott a nemet erődítmények terve. Ezt azonnal e)jutatták a szovjet hadsereg parancsnokságára . .. Ennek a partizánbrigádnak volt egyetlen női harcosa Kollár Sándorné. Férje, mint sorkatona a felkelés első napjaiban csatlakozott a brigádhoz. És ő követte férjét. Elkeseredettsége nem ismert határt, hisz édesapját, rokonait már elpusztították a németek. Egyetlen vágy vezérelte csak: mielőtt meghal, minél több fasisztát a föld alá küldeni. Csakhogy a parancsnok, František Hagara egészen más természetű feladattal bízta meg: a németekhez küldte, hogy ott hírszerző munkát végezzen. Két harcost rendelt mellé, akiknek az volt a feladatuk, hogy biztosítsák útját. Egyik a férje volt. A másik Imrich Halmovszky. Ők azonban csak a németek vonaláig követhették. Egyetlen összekötőt jelöltek ki számára, akinek a segítségével állandó kapcsolatot tarthatott fenn a partizánbrigád parancsnokságával. Vidová-Snercová Emília, aki Podhradie községben lakott, mint „barátnőjét" fogadta és biztosította a kapcsolatot. Csak ritkán ment vissza személyes jelentéstételre a „stábhoz." A legtöbbször csak végszükség esetén. Olyankor, amikor halaszthatatlan volt a közlés. Kevesen ismerték őt személyesen a partizánok közül. Csak annyit tudtak róla, hogy ő „Lenka", aki a híreket hozza. Beszélgetés közben felemeli fejét, révedezve néz valahová a messzeségbe és mosolyog: „Ha Lenka jön, mondták a partizánok, akkor egészen bizonyos, hogy valami lesz ..." Azután magyarázón hozzáteszi: „Olyan híreket hordtam". Tóthpál Gyula felvétele ...s manapság... Milyeneket? kérdezteti velem a kíváncsiság. Válasza egyszerű: „Hírek a katonai alakulatok mozgásáról, bizonyos szállítmányok indításáról, a várható támadás irányáról." Különös emlékeket szeretnék hallani. Érdekes történeteket. Megpróbálom a történelmi ismeretek alapján megszólaltatni ezeket az emlékeket. Bólogat: „Igen, igen, Höffle német generálisra emlékszem. Alacsony emberke volt aránylag ez a magas rangú tiszt... Igen, igen." Azután mégis elmond néhány történetet. Amikor legelőször átjutott a németek vonalán, egyszerűen kiállt az erdő szélére, s az országúton egy német katonai autó jött. Intett nekik. Gestapós tisztek ültek az autóban. Félő volt, hogy majd igazoltatják. Férje és Halmovszky elvtárs az erdő sűrűjéből figyelték. Az egyik gestapós tiszt udvarias mozdulattal kinyitotta az autó ajtaját és betessékelte: „Bitté schön, gnedige Frau .. .1" Nem voltak azonban mindig ilyen szívélyesek a német tisztek. Amikor egyszer alapos gyanú miatt letartóztatták, bizony kíméletlenek voltak. Még mielőtt kérdezték volna, ütötték. De szerencséje volt, inert a vallatás első pillanataiban légitámadás érte a németek parancsnokságát, kialudt a villany, csörömpölve tört be az ablak üvege, ő pedig végső erejét összeszedve kiugrott az ablakon. Megmenekült. • • • Fiatalasszony volt akkor. Most is fiatal lélekben, lelkesedésben, hisz hiába nyugdíjazták, mint a prievidzai mozi operatőrnőjét, még mindig bejár dolgozni, ha szükség van munkájára. Férje már tizenegyedik éve félig bénultan fekszik otthon, de ő lelkesíti, és a volt partizán egyre nagyobb sikerrel jelenteti meg verseit, költeményeit, elbeszéléseit. Kollár Alexander verseiben a dicső múltat zengi: „Partizáni z Vtáčnika a všetci bojovníci verili ..." Mindkettőjüket megtörte az élet abban az értelemben, hogy fizikailag már nem délcegek. De lélekben, hitben gazdagok, mert mindketten vallják érdemes volt küzdeni, harcolni. Helyes, jó utat törtek napjaink és a jövő számára. Az pedig merő véletlen, hogy Prievidza főterén a felszabadulási emlékmű oszlopának tetején Prlbiš szobrászművész al kotása, egy köbe faragott női alak hirdeti a Szlovák Nemzeti Felkelés győzelmét. HAJDG ANDRAS