Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-20 / 197. szám, péntek

A követelmények szintjén PRIOR áruházat építenek Csehszlovákia minden nagyobb városában M

adar Községben születtem 1894-ben szegény, részes arató, napszámos család gyermekeként. Kilencen voltunk testvérek, közülük öten nevelkedtünk fel. A hat elemi iskolát jeles eredménnyel végeztem el. Tízéves koromtól fogva télen-nyáron nagybirtokon dolgoztam, tizennyolc éves koromban már részes arató voltam mint kaszás. 1914 októberében besoroztak katonának, 1918 júliusában megsebesültem, novemberben hazakerültem. Ismét nagybirtokon, a Schlesinger uradalomban vállaltam munkát. 1919 májusában községünbe érkezett a Vörös Hadsereg, kommunista újságok kerültek a kezembe. Ekkor rajzolódott ki előttem a társadalom összetétele. 1920-ban, az első parlamenti választások idején komáromi elvtársak jöttek hozzánk megmagyarázni, melyik listára szavazzunk. Az ő indítványukra megkezdtük a löldmunkás szakszervezet megalakítását. A szervezetet a mi udvarunkban alakítottuk meg május másodikán, én is a vezetőségbe kerültem, mint jegyzőkönyvvezető. A földmunkás szakszervezetbe kétszázan jelentkeztek. A tagok közül megalakítottuk a szociáldemokrata párt helyi szervezetét, melynek szintén vezetőségi tagja lettem. 1920-ban Schlesinger bérlfS nem akarta elfogadni a kollektív szerződést, ezért a komáromi földmunkás szakszervezet titkárságához fordultunk, a titkárság pedig a megyefőnökhöz. A inegyefőnök helyi tárgyalásokat rendelt el a bérlővel, ezeken Gúborek Károly elvtárs is részt vett a földmunkás szakszervezet részéről. A bérlő azonban ragaszkodott hozzá, hogy a szakszervezeti kiküldött hagyja el a termet, mert mint mondotta, velünk könnyebben megegyez. A megyefőnök felszólítására Gáborek elvtárs eltávozott, mi azonban utána, mentünk és tanácsot kértünk tőle a további eljárással kapcsolatban. Ennek értelmében ragaszkodtunk követeléseinkhez, este tizenegy óráig tárgyaltunk, míg végre a bérlő aláírta a szerződést. Másnap örömmel jelentettem arató társaimnak az eredményt. Nemsokára a bérlő is megjelent az aratóknál, édesapámmal beszélt, aki az aratógazda volt. Azt mondta apámnak, hogy mindenkivel megegyeztem, csak a maga fiával nem, mert az nehéz ember. Apám tréfásan megjegyezte, hogy lenne nehéz, amikor csak ötven kilót nyom. A tárgyalások következménye az lett, hogy az év végén elbocsájtottak a munkából apámmal együtt. A következő évben a szomszédos majorba mentem dolgozni, onnan is el akartak azonban küldeni, mert az is a Schlesinger bérletéhez tartozott. Munkatársaim szolidaritásának köszönhettem, hogy tovább dolgozhattam. 1920 novemberében az én vezetésemmel felvonultunk az erdészhez, hogy munkánkért adjon tüzelőanyagot az erdőből. Ennek meg is lett az eredménye. 1921 március havában ismét munkát kértünk az erdésztől (rőzsevágást), de azt elutasította. Mi ennek ellenére folytattuk a rőzsevágást, ezért az erdész a csendőrséghez fordult. Másnap négy csendőr jelent meg a faluban és engem, Szenei Lászlót meg Benke Ferencet a községházára hivattak. Munkatársaink az eset hírére a községháza udvarán gyülekeztek, volt ott vagy kétszáz ember, készen arra, hogy védelmünkre keljen, ha bántódásunk esne Madarász kisbíró jelentette a parancsnoknak, hogy odakünn sok ember van. A tömeg láttán a parancsnok befejezettnek nyilvánította a kihallgatást és felszólított, hogy hívjam fel hazatérésre az embereket. Kimentem és közöltem a tömeggel, miről volt szó, s hogy most már elmehetünk haza. A nép azonban nem oszlott fel, hanem tovább zajongott, követelte, mondják meg, ki hívatott bennünket ide. A csendőrök lövésre kész fegyverrel jöttek ki az irodából, én a csendőrök és a tömeg közé álltam és nyugalomra intettem az embereket. A tömeg végül szétoszlott, de az esetből bírósági tárgyalás lett, T921-ben hatósági közeg elleni erőszak címén hatodmagammal háromhónapi szabadságvesztésre ítéltek, melyet háromévi próbaidőre felfüggesztettek. 1920—1921 telén munkásotthont béreltük ki, odajártunk szakszervezeti értekezletre és ott tanultuk a forradalmi dalokat. 1921. május l-re népgyűlést hirdettünk, de a főbíró ennek megtartását nem engedélyezte, ezért csak a munkásotthon udvarán gyűltünk össze. Komáromból Steiner Gábor elvtárs jött ki, ő tartott ünnepi beszédet. Három hét múlva Steiner elvtárs vezetésével Köbölkúton tartottunk gyűlést, ez alkalommal Steiner elvtárs kijelentette, hogy június 12-én Komáromban lesz nagygyűlés, amelyen kihirdetjük a komniuÉLETEMBŐL nista párt megalakulását és csatlakozunk a Kommunista Internacionáléhoz. Ezen a gyűlésen azonban én már nem vehettem részt, mert előtte való napon nyolc csendőr és egy szakasz huszár ötödmagammal a járási fogházba hurcolt. A letartóztatást azzal indokolták, hogy a munkásotthonból hazatérőben esténként forradalmi dalokat énekeltünk az utcán, ezért a pap és a nagygazdák feljelentettek bennünket, hogy Madaron forradalmat készítünk elő. A Giczi nevű ógyallai főbíró a kommunisták nagy ellensége volt, az ő utasítására fogták el a munkásmozgalmi vezetőket, hogy az embereket megfélemlítsék és a komáromi gyűlésen való részvételüket akadályozzák. Elfogatásunkkor a csendőrök szuronyt szegezve hajtottak bennünket a községházára, ahol megbilincseltek. A kürtösünk riadót fújt, nagy tömeg gyűlt össze a községháza előtt. A huszárok a tömeget kardlappal verték szét. Az irodaablakon keresztül láttam, hogyan ürítik ki az utcát, majd két kocsit állítottak a húz elé. erre felültettek bennünket. Észrevettem, hogy az emberek a kerítések mögül figyelik az eseményeket. Felálltam a kocsiban és azt kiáltottam, hogy ha bennünket el is visznek, a többiek azért menjenek el holnap a komáromi nagygyűlésre. A terror ellenére Madárról mintegy 150—200 ember vett részt a gyűlésen. Steiner Gábor meg más komáromi elvtársak letartóztatásunk miatt panaszt emeltek a megyefőnöknél, ötödnapra szabadon engedtek bennünket. A cséplési munkák elvégzése után a szociáldemokrata pártból megalakítottuk a kommunista párt szervezetét, elnökévé engem választottak. 1923-ban a községi választásokon a huszonnégy mandátumból hetet szereztünk meg, az 1926-os községi választásokon pedig a szavazatok 55 százalékát mi kaptuk, így a községi bírót a kommunista párt jelölte. Ebbe a tisztségbe engem választottak. Megkezdtük a munkanélküliek részére a munka és a munkanélküli segély követeié.sét. A jegyzővel napirenden voltak összetűzéseink. 1927 decemberében feloszlatta a képviselőtestületet. Az 1928-as választásokon már több pártot állítottak szembe velünk, a szavazatok 45 százalékát azonban így is megszereztük, ezt az arányt az első köztársaság egész ideje alatt megtartottuk. 1938 szeptemberében Tornócon részt vettünk a nagygyűlésen, szeptemberben pedig Érsekújvárott tartottunk gyűlést, amelyen Zápotocký elvtárs is megjelent. Ekkor adta tudtunkra, hogy pártunkat fel fogják oszlatni, ezért készüljünk fel az illegális munkára és mindig kapcsolatban legyünk a tömegekkel. Szeptember végén megjelent nálunk egy csendőr, közölte, hogy a kommunista pártot feloszlatták, felmutatta a járási hivatal ezzel kapcso latos végzését és a házkutatási engedélyt. Semmit nem talál-t a pártszervezet munkájával kapcsolatban, mert minden anyagot idejében biztonságos helyre rejtettem. 1938 novemberében a horthysta csapatok bevonultak községünkbe is. Még abban a hónapban Tóth Márton elvtárssal együtt megkaptuk az értesítést, hogy rendőri felügyelet aláhelyeztek bennünket. 1941 májusában Tóth elvtárssal együtt elmentünk a budapesti szovjet konzulátusra és megérdeklődtük, hogyan juthatnánk ki a Szovjetunióba. A válaszért egy hónap múlva kellett volna mennünk, közben azonban a hitleristák mégtámadták a Szovjetuniót. A háború alatt a moszkvai magyar adást hallgattuk, majd a iiallottaki

Jól Szenczi István műhelyében tartottunk előadást. A csendőrök erről tudomást szereztek, Szenczi elvtársat megfenyegették, de hiába próbálkoztak, egyszer sem tudtak bennünket tetten érni. 1944 októberében a nyilasok elfogtak és a komáromi monostor erődbe vittek, öt nap múlva kiengedtek, de két nap múlva behívtak az árkászokhoz. Kőszegre mentünk menetszázaddal, karácsonykor azonban sikerült megszöknöm. 1945. január 7-re virradó éjszaka községünkbe bevonult a szovjet hadsereg egyik egysége. Azon az éjszakán két német harckocsi elfogását próbáltam megszervezni, ez azonban nem sikerült. A szovjet katonák négy napig voltak falunkban, én négy társammal összeköttetésben voltam velük, egy harckocsizó rajt meghívtam ebédre, a feleségem kolbászt sütött nekik, én meg bort hoztam a pincéből, de csak egy pohárral fogadtak el. Négy nap múlva a szovjet katonák átmenetileg visszavonultak községünkből. Februárban kihirdették, hogy a falu lakosait kiköltöztetik. A kiköltöztetés ellen akciót szerveztem, sorra jártam az embereket, hogy követeljék az utasítás megváltoztatását. Másnap sok ember megjelent a község háza előtt, követelésünkre a jegyző meg is irta a kérvényt, amit egy küldöttség elvitt Ögyallára. Négyszáz sžekér érkezett a faluba és a jelzett éjszaka két csendőr is megjelent. Kommunista megbízottakat állítottam minden utca elejére, hogy mondják meg mindenkinek, ne rakodjanak fel a szekerekre. Márciusban egy hadnagy utasítására a faluból a 15—25 éves lányokat akarták elhurcolni. Az utasítást a kisbíró kilenc helyen dobolta ki, én vele tartottam és a kisbíró szavainak elhangzása után mindenütt felszólítottam az embereket, hogy ne engedelmeskedjenek a rendelkezésnek. Sikerült megakadályozni a lánýok elhurcolását. A

szovjet hadsereg 1945. március 29-én szabadította fel községünket. Áprilisban Ögyalláról értesítést kaptunk az igazgató bizottság megalakítására, a kilenctagú bizottság hat tagja kommunista volt, az elnöke én lettem, komiszárnak pedig Ondrej Kohutot választottuk. Áprilisban újjászerveztük a kommunista pártszervezetet, melynek Tóth Márton lett az elnöke. 1946-ban hamis vádak alapján bíróság elé állítottak és elítéltek. Munkatáborba kerültem, innen egy kommunista őrmester kiengedett. Kapcsolatba léptem Major elvtárssal, akinek tanácsára feleségemmel együtt Magyarországra költöztem. Győrben pártiskolán vettem részt, Körnve községben párttitkárként és a nemzeti tanács elnökeként működtem. 1951-ben megalakítottuk a második típusú termelőszövetkezetet, ennek elnöke voltam 1954-ig, amikor is viszszatértem Madar községbe. 1954 júniusában az egységes földművesszövetkezet elnökévé választottak. Még abban az évben Leleszen részt vettem a szövetkezeti elnökök iskolázásán, amelyet kitűnő eredménynyel elvégeztem. Az elnöki tisztségről mégis le kellett mondanom, mert kemény kézzel akartam irányítani a szövetkezetet, emiatt intrika indult ellenem. 1956 szeptemberében mint instruktor a járási pártbizottság utasítására Pat községbe mentem az efsz megalakítására. Ez sikerült is. A következő évben perújítást kértem az 1946-os igazságtalan elítélésem ellen. A bíróság teljes mértékben rehabilitált. 1958ban a járási pártbizottság tagja voltam, s a Martosl Efsz instruktoraként tevékenykedtem. 1961-ben látogatást tettam a Szovjetunióban. Abban az évben vonultam nyugdíjba, azonban mindmáig dolgozgatok és a politikai munkában is részt veszek. IFJŰ ANTAL, Modrany Egyre gyarapszik a PRIORtröszt bratislavai vezérigazgatóságának hatáskörébe tartozó áruházak száma. PRIOR áruházzal büszkélkedhet Bratislava, Plzeň, Košice, Gottwaldov, Komárom (Komárno) és Karviná. Hazánk minden nagyobb városában tervbe vették egy új áruház építését. Žilinán már folynak a munkálatok, Pardubicén e hónapban kezdik aneg a PRIOR építését. Zvolenban, Trenöínben, Považská Bystricán, Nitrán és Prostéjqvban szintén megkezdték az építkezést, Prievidzán pedig már a közeljövőben adják át az új áruházat. A kormányhatározat értelmében Prágában a Köztársaság téren és a Nemzeti körúton építik fel a két legnagyobb és legkorszerűbb PRIOR áruházat. Az ötödik ötéves terv folyamán kezdik el Mostban, Ceské Budéjovicén, Olomoucban és Chomutovban is a PRIOR-ok építését. A PRIOR áruházakat a városok történelmi nevezetességű térségein — fejlett technikai megoldással és bevált korszerű építőanyagok felhasználásával — építik fel. Kellemessé teszik az áruházak légkörét a szép környezet, az újszerű szellőztető berendezés, a mozgólépcső és az áruházak közelében létesített parkolóhelyek. Az új áruházakban az elárusítást úgy szervezték meg, hogy a vásárlók a legcsekélyebb időveszteség nélkül, kényelmesen és gyorsan áttekinthessék az áruválasztékot. A szabad és önkiszolgáló árusítás bevezetésévei munkaerőket takarítanak meg, mivel az elárusítók csupán a kiválasztásnál szolgálnak tanáccsal. A PRIOR áruházak vásárlóközönségének számos kiegészítő szolgáltatást tesznek lehetővé, ide tartozik a szabószolgáiat, az utánvételi és a házhoz szállító szolgálat a ruha- és televíziójavító, a sportszerek összeszerelése, a virágárusítás, a kozmetikai tanácsadó, a fényképész-szolgálat stb. Az áruházban a látogatók kényelmesen étkezhetnek, valamint élelmiszereket és húskészítményeket is vásárolhatnak. Elmondhatjuk, hogy a PRIOR-tröszt hozzájárul új áruházaival a vásárlás színvonalának emeléséhez és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővítéséhez. —rafi— A KOLDUS Emlékszem, gyermekkoromban Józsi bácsi, az öreg koldus rendszeresen minden péntek délben bekopogott nálunk. Amilyen rendszeres volt Józsi bácsi kopogtatása, olyan rendszeres volt nagyanyám kommentárja a koldus markába nyomott két tízjilléres mellé: „Aztán nehogy eligyat" Nem tudom, megjogadta-e Józsi bácsi nagy anyám jótanácsát, de a szomszédoktól gyakran hallottam, hogy Józsi bácsi azért jutott koldusbotra, mert ivott, részegeskedett. Gyakran találkoztam az életben olyan esetekkel, hallomásból megismert történetekkel, amelyek tanulsága az volt: „Aki sokat iszik, koldusbotra jut". Később azután egyre kevesebb ilyen történetet hallottam, míg végül teljesen elmaradtak. Azt hittem, azért múltak ki az életből a tanulságos történetek a koldusbotra jutott iszákosokról, mert a történetekhez nehéz főszereplőt szerezni: elfogytak a koldusok. Tévedésemre egykori osztálytársam döbbentett rá, amikor a minap megtörten, sápadtan, fátyolos szemmel és rángatózó szájszéllel beállított hozzám, hogy elpanaszolja baját. — Koldus lettem barátom, koldus ... Persze, ne érts félre, van miből élnem, de a többiekkel szemben kimondottan koldus vagyok. Az alkohol, az ivászat, az tett tönkre, nem bírom tovább... — Miért iszol annyit? — kérdeztem meglepetten. — Nem bírsz ellenállni? Vagy a barátok, kollégák csábítanak el? — Barátok? Nekem?! — szóltfelháborodottan. — Nincsen már barátom, mind elhagytak. Amiatt a büdös ital miatt... A bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézetben e napokban tanszerkiállítást nyitottak meg, amely nagy érdeklődésre tarthat számot. E. Remp felvételén az egyik érdekes exponátum, laminált üvegből készített emberi törzs. — Magadban iszol talán? — Megőrültél? — meredt rám. — Jól tudod, hogy egyáltalán nem iszom, évekkel ezelőtt eltiltott az orvos, azóta egy korty szesz nem ment le a torkomon... Hiszen épp ez itt a baj. N Most már végkép nem értettem a dolgot. Két málnaszörpöt kényszerítettem belé, mire erőrekapott és megmagyarázta: — Az úgy van öregem, engem kinéznek minden partiból. Volt jó állásom, de nem tudtam a kollégákkal összemelegedni. Mert, úgye, hogyanxbarátkozik össze az ember a többiekkel? Egy pohár bor, egy stampedli mellett. Láttál már barátságot kötni kofola mellett? Na látod. Kimaradtam minden buliból. Amikor ital került az asztalra, én mentegetőztem, hogy nem iszom. Furcsán néztek rám, de azt hitték, nem vagyok kondícióban, hagyták. Csakhogy amikor ez többször megismétlődött, különcnek kezdtek tartani, aki nem akar beleilleszkedni a társaságba, fennthordja az orrát, meg ilyesmik. — Ezt még kibírtam volna valahogy — folytatta —, bár, elhiheted, nem valami kellemes érzés, ha mindenki különcnek tart. Dehát mindenkinek nem nyomhattam orra alá az orvosi leletemet. Lassan híre ment, hogy egy kicsit ütődött is vagyok, meg miegymás. Szóval jobbnak láttam odébb állni. Csakhogy az eset munkahelyről munkahelyre ismétlődött. A jó munkákat, jól fizető újítási betársulásokat, prémiumelosztásokat fiaskók árnyékában osztották el egymásközt a piaklub tagjai. Rövidesen autókat vettek soron kívül — néhány ^ fiaskóval megvásárolták a soronkívüliséget, — azután a pótalkatrészeket, de ugyanígy a garázst, a lakást, a szerelőt, a festőt, a mázolót, az anyagbeszerzőt, az ajándékot az aszszonynak, az építőanyagot a víkendházhoz, a telefont... Mindent azzal szereztek meg, hogy ittak valakivel, aki elintézhette és el is intézte. Nekem meg mindent magamnak kell megcsinálnom, mert senkinek sincs ideje rám, mindenki az ivótársát részesíti előnyben. Kikészülök a sok utánajárástól, feleségem ott akar hagyni, az idegeim lassan felmondják a szolgálatot... Nem tudom, meddig bírom, öregem. Koldusbotra jutok amiatt a sok rohadt ital miatt, amit nem ittam meg... Barátom szeme ábrándosan fényleni kezdett, amikor arra a sok pálinkára gondolt, amit nem ivott meg. Demizsonok, hordók, palackok ütegei vonultak el lelki szemei előtt és a lehetőségek, amelyek mindezekben rejlenek. Azután felriadt, tárgyilagosan a szemembe nézett, és minden profi koldust meghazudtoló rutinnal kért egy húszast elsejéig. VILCSEK GÉZA