Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-18 / 195. szám, szerda

A JÓ SÖRNEK SEM KELL CÉGÉR Felesleges fáradozás volna s ezért nem célunk „reklámot csinálni" szerte a világon elismert és keresett afireinknek, elsősorban a híres Prazdrojnak, magyarul Ősforrásnak. Nem, erre semmi szükség, hiszen nemcsak lakosságunk kedvenc itala ez a sör. A külföldiek ls nagy becsben tartják és — ha csak tehetik — még az alkohol esküdt ellenségei sem mulasztják el az alkalmat, hogy megismerkedjenek a Prazdroj születési helyével, a plzeňi gyárral és a sörmúzeummal, mely utóbbihoz hasonló mindössze kettő van a világon: az egyiknek Kanadában, a másiknak Münchenben járnak csodájára. Ezt a szemtanúktól tudjuk, akik összehasonlításuk eredményeként a plzeňi sörmúzeumnak ítélik oda a pálmát. Ám magának a gyárnak a megtekintését is élménynek tartják. A plzeňi gyár tehát indokoltan áll évtizedek óta az érdeklődés középpontjában. Csakhogy míg a háború előtt az évente mintegy 10—15 000 kíváncsi és torkos látogatónak igazi cseh vendégszeretettel virslit és sört szolgáltak itt fel, ma a gyár költségvetése nem számol ezzel a kiadással. Turistacsoportok váltják egymást. Valamennyien a sörgyárat akarják látni. Az egyikhez mi is csatlakozunk. Az idősebb nénik és bácsik között sok a fiatal. Valamennyien a Szovjetunióból valók. Velük együtt tekintjük meg az előcsarnokban a Prazdroj történetét idé^ő rajzokat és fényképeket. Néhány perc múlva az orosz nyelven magyarázó idegenvezető is előkerül. Tőle tudjuk meg, hogy az első írásban fennmaradt értesülések a sorfőzésről hazánkban a XI. századba vezetnek vissza. Akkoriban még házilag készítették, főzték a sört, kiki kedve és képességei szerint. Idővel a sörfőzés a királyi városok és a nemesség kiváltságaként jól jövedelmező iparnak bizonyult. De a sör- és a malátaipar lényeges fellendítése csak a XIX. század derekán, a gőz- és a villanyáram-hajtásos nagyüzemek létesítésének volt köszönhető. Ebben az időben alapítják hazánkban a legtöbb sörgyárat. Azóta van üzemben a plzeňi, a smíchoví, a Veiké Popovice-i, a pŕérovi, a České Budéjovice-i, az ostravai és a többi sörgyár, melyeknek termékei már a két világháború között is jó nevet biztosítottak szülővárosaiknak. De maradjunk Plzeňben, • a Prazdroj hazájában, melynek előállítási módja látszólag rendkívül egyszerű, hiszen teltei jesen automatizált, és mégis oly titokzatos. A vendégek nem is mulasztják el az alkalmat, hogy meg ne kérdezzék: tulajdonképpen mi adja meg ennek a nektárnak utolérhetetlen ízét, mi teszi a Prazdrojt Prazdrojjá? — A plzeňi víz — hangzik a válasz — és a tôľgyfahordók minősége, illetve higiéniája. A sör receptje ugyanis mindenütt egyforma, nem igényel különleges technológiát, a szakértő mégis azonnal észreveszi a különbséget: Prazdrojjal vagy más sörrel van-e dolga. Néhány utcával odébb a múzeumba is betérünk, hogy a jelenből, ha csak egy ugrásra is, visszazökkenjünk ismét a történelembe. A múzeum bejáratánál régi és újabb emlékkönyvek fogadják a látogatókat, akik — amint arról meggyőződhettünk — a gyár megalapítása, vagyis 1842 óta jegyzik be lelkiismeretesen plzeňi élményeikkel kapcsolatos benyomásaikat és észrevételeiket. Nem csoda tehát, hogy a sörgyár még az első világháború előtt külön „reprezentációs" termet rendezett be, több mint 200 vendég befogadására. A söntést ugyanié kísérleti pincével kötötték egybe, melyben a sört kóstolgatva ellenőrizték a minőségét. A söntésben pedig, mely más vendéglősöknek is példaként szolgált, a kitűnő ital pontosan előírt kezelési módját is megtanulhatták. Az előírások szigorú betartása azonban nemcsak régente volt fontos követelmény. Ma is az, sőt sokkal lényegesebb, mint valaha, hiszen ezt az italt hordók helyett ma már nálunk is ciszternákban kezdik szállítani és azokból szivattyúzzák át, például a pincékben elhelyezett óriási tartályokba. Természetes, hogy e müvelet sikere nagy körültekintést, tehát szakértelmet feltételez. De ez már más lapra tartozik és aligha érdekli a turistákat, ha csak a sör vérbeli hódolóit nem. Mert csupán ők ismerik fel csalhatatlanul az egyre ritkábban bár, de itt-ott mégis előforduló hibákat, melyek tulajdonképpen nem is tekinthetők fogyatékosságnak. Tanú erre a világ és mi is, akik — ha nem is vagyunk sörivók — örömmel emeljük koccintásra söröskorsónkat a Prazdroj, vagyis az ősforrás további sikereire. KARDOS MÁRTA Régi szokásokat felelevenítő lakodalmat rendezett a Szlovákiai Nőszövetség Košecké Rovné-i (Považská Bystrica i járás) helyi szervezete. (Felvétel: J. Lojaj — ČSTK) BELPOLITIKAI KOMMENTÁR SOK A TEENDŐ Az ősz folyamán sorra kerülő választások az év egyik legnagyobb belpolitikai eseményének számítanak. Éppen ezért a nemzeti bizottságok, a pártszervek és -szervezetek előtt sok igényes feladat áll. A Nemzeti Fronttal karöltve értékelniük kell a képviselők munkáját, hogy le tudják szűrni a tapasztalatokat, nem utolsósorban pedig azért, hogy tudják, az elkövetkező választásokra kit javasolhatnak ismét a képviselői tisztségre. Ezen kíviil a választási programot is el kell készíteni, amelyhez az ötéves terv irányszámai és a CSKP XIV., valamint az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai szolgálnak alapul. E program összeállítása váljék a Nemzeti Front és összes szervezetei, — az Üzemek, efsz-ek. művelődési és egyéb intézmények Ügyévé. Csakis ez esetben lehet a kitűzött célok elérését biztosítani. A választási program legyen konkrét, hogy a lakosság a szükségletei kielégítésének útját lássa bennük, de ezzel egyidejűleg felismerje saját szerepét a tervek megvalósítása feltételeinek kialakításában. A lakáskérdésen, a közlekedés korszerűsítésén kívül az életkörnyezet és a szolgáltatások megjavítására kell irányítani a figyelmet. Ügyelni kell arra, hogy a program elkészítése széles kollektíva munkája legyen. Mivel már ismerjük a választások időpontját, minden városban és községben fokozni kell az agitációs és a propaganda munkát. Mindenütt az eddig bevált tapasztalatokat kell alkalmazni. A rimaszombati járás (Rim. Sobota) Hanva (Chanava) községében például már néhány hete dolgozik az agitációs központ. A Bratislava-Vinohrady Körzeti Nemzeti Bizottság 16 helyiségében rendez be „képviselők szobáját", amelyekben a választók a képviselőkkel, később majd a jelöltekkel találkoznak. Sok tehát a teendő a választások előtt. Ám szükséges külön felhívni a figyelmet az egyik fontos feladatra. Amint a CSKP XIV. kongresszusa is leszögezte, növelni kell a nők és a fiataluk képviseleti arányát. Ha figyelembe vesszük, hogy a dolgozók 46,2 százaléka nő és a nemzeti bizottságokban a képviselőknek csak 17,4 százaléka nő és 2,2 százaléka a fiatal, egy cseppet sem lehetünk elégedettek. Félre kell tenni az előítéletet, amely szerint az asszony kezébe csak fakanál való. Az elmúlt évek során asszonyaink bebizonyították, hogy mind a politikai, mind a gazdasági életben megállják a helyüket, alkalmasak vezető tisztségek betöltésére, még akkor is, ha odahaza a második műszakot is el kell végezniük. Ehhez mindjárt azt is hozzá tehetjük, hogy munkájuk során a kellő támogatást sem mindig kapják meg. A fiatalokkal is többet kell foglalkozni, politikailag nevelni őket. A közelgő választásokon hét korosztály lép először az urnák elé. Az agitációs központoknak, a pártszervezeteknek segíteniük kell a SZISZ-t abban, hogy a fiatalok megismerjék a múlt választásokat, jogaikat, kötelességeiket az idei választásokkal kapcsolatban. A képviselőjelöltek kiválasztásánál nem szabad szem elől téveszteni az osztályszempontot sem. Míg ugyanis a jelenlegi képviseleti testületekben a képviselők 36,5 százaléka munkás, 27,3 százaléka kisparaszt és szövetkezeti tag, vannak járások — mint a zvolení és a lévai (Levice) —, ahol a jnb-képviselőknek csak egytizede került ki a munkások sorából. Hasonló jelenségeknek az idei választások során nem szabad megismétlődniük. Addig is, amíg sor kerül a választásokra, mindenütt hatványozott szorgalommal kell az előkészítést végezni. Előtérbe a tömegpolitikai munkát szükséges helyezni. A párttagoknak kell a munka lényeges részét magukra vállalniuk, úgyhogy a választások napján elmondhassuk: jó munkát végeztünk, eleget tettünk a párt XIV. kongresszusa határozatának, lényegesen megerősítettük a közigazgatás fontos láncszemeit. NÉMETH JÁNOS 42. Július 18-án estére 02 I. Ukrán Front csapatai mór áttörték a német csapatok védelmét, s általában 50, helyenként azonban 80 km-t is előrenyomultak, közben Brodi körzetében bekerítették az ellenség mintegy nyolc hadosztályból álló csoportosítását. Ezen az emlékezetes napon indult meg Kővel körzetéből a lublini irányban az I. Belorusz Front balszórny-csapatainak a támadása. Ettől kezdve mozgásba jött az I. Belorusz Front valamennyi hadserege. Július 23-án a 2. harckocsihadsereg az összfegyvernemi hadseregek előtt harcolva menetből felszabadította Lublint, 24-én pedig lendületesen rohamozva előrevetett egységeik Demblin körzetében elérték a Visztulát. Itt csapataink felszabadították a hajdaneki haláltóbor foglyait. Ismert, hogy a fasiszták ebben a táborban mintegy másfél millió embert pusztítottak el, közöttük öreget, asszonyokat és gyerekeket. Azt nem lehet elfelejteni, amit a szemtanúk mondtak el nekem ... Július 28-án az I. Belorusz Front csapatai - miután szétzúzták oz ellenség breszti csoportosítását - felszabadították Bresztet és a dicső erődöt, amely 1941-ben a fasiszták első csapását fogta fel, s századokra híressé vált védőinek tömeges hősiessége révén. A „Közép" hadseregcsoport szétzúzása a partizánokkal való ttzoros együttműködésben folyt. Csapataink támadásának idején a partizánok több hadműveletet folytattak a vasutak és közutak ellen, lerombolták a hidakat és a fontos vasúti létesítményeket. Kb. 150, csapatokat és technikai eszközöket szállító szerelvényt siklattak ki. A partizánoknak a német csapatok hadtápvonalai ellen folytatott tevékenysége megbénította o szállító és ellátó szervek munkáját, s ez még jobban aláásta a német katonák és tisztek erkölcsi állapotát. A 8. gárdahadsereg és a 69. hadsereg a 2. harckocsihadsereg és más gyorsan mozgó csapatok mögött nyomult előre. E két hadsereg július 25-én elérte a Visztulát, s azonnal megkezdte Magnuszew és Pluawy körzetében a folyón való átkelést. E hídfők később történelmi szerepet játszottak Lengyelország felszabadítósóban és a visztula - oderai hadműveletben. A magnuszewi hídfőben beszélgettem a 79. gárda-lövészhadosztóly 220. gárdaezredének sebesültjeivel. Az egyikük mondotta el a következőket: - Századunk azt a parancsot kapta, hogy hajnal előtt keljen át a Visztula nyugati partjára. Alig több mint ötven emberünk volt. A századot V. T. Búrba hadnagy vezette. Alighogy partra szálltunk, lőni, majd rohamozni kezdett bennünket az ellenség. Az első rohamot viszszavertük, de aztán jött a második, majd a harmadik. A következő napon szinte szünet nélkül rohamoztak az ellenséges harckocsik és gyalogosok. Az utolsó roham különösen elkeseredett volt. Mindössze 12 emberünk maradt. Az ellenség utolsó rohama előtt Búrba hadnagy fgy szólt hozzánk „Fiúk, kevesen maradtunk. Estére megérkezik az erősítés, de addig az utolsó csepp vérünkig kitartunk, s nem mozdulunk innen." Hamarosan újból rohamoztak a harckocsik s a mintegy századnyi gyalogos. Néhány harckocsi egészen a közelünkbe ért. Parancsnokunk egy köteg kézigránáttal felrobbantotta az egyiket, egy másik köteg gránáttal pedig a következő harckocsi aló vetette magát. A rohamot viszszavertük, de parancsnok nélkül maradtunk. Az egész századból mór csak hatan harcoltunk. Hamarosan megérkezett az erősítés, s az elfoglalt terepszakaszt megtartottuk ... Ugyanakkor vitte végbe hőstettét P. A. Hljusztyin komszomolista, ugyoncsak a 220. ezred 4. századának harcosa. Búrba hadnagyhoz hasonlóan, a harc leghevesebb pillanatában egy kézigránátköteggel egy ellenséges harckocsi alá vetette magát, hogy élete feláldozásával állítsa meg az ellenséges rohamot. Halála utón ő is megkapta a Szovjetunió Hősét megillető „Aranycsillagot". Ribalko tábornok harckocsihadseregének ragyogóan végrehajtott 120 km-es megkerülő menet manővere, valamint a 38. és a 60. hadsereg kelet felől, továbbá a 4. harckocsihadsereg dél felől jövő nyomására az ellenség Lvovból Szambor irányában visszavonult. Július 27-én a szovjet csapatok bevonultak Lvovba. A belorusszijai, majd a Ivov - sandomierzi hadműveletben a tartalékait kimerítő német hadvezetés nem tudott komolyan ellenállni a Visztulán átkelő I. Ukrán Front csapataival szemben. Konyev marsall csa* patai szilárdan megvetették lábukat a sandomierzi hídfőben. Július 29-én napközben felhívott a főparancsnok és gratulált, hogy másodszor is kitüntettek a Szovjetunió Hőse „Aranycsillagávoľ. Majd Kalinyin hívott, ő is gratulált a kitüntetéshez és hozzátette: - Tegnap az Állami Honvédelmi Bizottság a legfelsőbb főparancsnok javaslatára elhatározta, hogy a belorusszijai és a nyugat-ukrajnai hadműveletért is kitünteti Ont. A két hónapig tartó harcokban a szovjet csapatok a németek két hatalmas hadászati csoportosítását zúzták szét, felszabadították Belorussziját, befejezték Ukrajna felszabadítását, megtisztították az ellenségtől Litvánia jelentős részét és Lengyelország keleti részét Az északnyugati irányban a Balti Frontok a Leningrádi Fronttal és a Balti Flottával csapást készültek mérni al „Észak" német hadseregcsoport csapataira, hogy hamarosan felszabadítsák a balti köztársaságokat s szétzúzzák a német csapatoknak ezt a hatalmas csoportosítását is. A nyugati hadszíntéren is kedvezőtlenül alakult a helyzet Németország számóra. A normandiai harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek. S minthogy a né' met hadvezetés már nem tudott más arcvonalakról erősítést átdobni ÉszakFranciaországba, a német csapatok až egész arcvonalon megkezdték a visszavonulást a Siegfrid vonalra. A szövetséges csapatok minden irányban üldözték a németeket. Ráma elfoglalása után orra készültek, hogy ÉszakOlaszországban folytassák a támadást. Az európai és a balkáni államokban rend^ kívül erősödött a népi felszabadító mozgalom. Különösen érezhetővé vált ez 0 németek számára Jugoszláviában, Lengyelországban, Albániában, Görögországban és Franciaországban. A német csapatok fővezérsége arra kényszerült, hogy jelentős erőkkel harcoljon a nemzeti felszabadító hadseregek ellen. Ráadásul a legfontosabb német ipari objektumokra súlyos csapásokat mért a szövetségesek légiereje és a mi légierőnk. Ez csak súlyosbította Németország általános gazdasági és katonapolitikai helyzetét. Az 1944. évi nyári hadjáratban a szovjet csapatok hét hatalmas hadműveletet folytattak le a német csoportosítások bekerítése és megsemmisítése érdekében. Ez felülmúlt minden előző hadjáratot. A három leghatalmasabb, döntő célú hadműveletek a belorusszijai, az iasi - kisinyovi és a Ivov - sandomierzi voltak, amelyekben a német csapatok védelmi arcvonalát a Nyugati-Dvinátől a Feketetengerig terjedő 2200 km-es szakaszon szétvertük. Csapataink egyes irányokban 700 km mélyen nyomultak előre. Augusztus 22-én felhívott Antonov, a vezérkar főnöke, és közölte a főparancsnok utasítását: haladéktalanul jelentkezzem a főhadiszálláson. Antonov előzetesen tájékoztatott, hogy az Állami Honvédelmi Bizottság különleges feladatot állított elém. (Folytatjuk) 1971. VIII.