Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-17 / 194. szám, kedd

Nemcsak a választások idején... A BRATISLAVAI UTCÁN Tóthpál Gyula felvétele Szovjet technikai fejlődés és a beruházások A műszaki haladás előmozdítása a szocialista országokban a gazdaságpolitika egyik kulcskérdése; a két világrendszer versenyének döntő tényezője. A tudományos-műszaki fejlődés serkentése a KGST-országokban jelentőségének megfelelő helyet foglal el a beruházásban is. Néhány adat is meggyőzően bizonyítja ezt: Bulgáriában az e célra jutó ráfordítások 1960—1968 ban megháromszorozódtak, a tudományos kiadások aránya a nemzeti jövedelemben 1968-ban az 1960. évi 0,5-ről 1,8 százalékra emelkedett. Nálunk a hasonló invesztíciók tavaly elérték a nemzett jövedelem 4 százalékát, míg egy évtizeddel korábban 2 százalékkal részesedtek. Lengyelországban, Magyarországon és az NDKban szintén jóval gyorsabban emelkedtek az ily célú befektetések a nemzeti jövedelemnél. Románia ráfordításai az 1966—1970-es ötéves terv során közel egyharmadával növekedtek e területen az előző fél évtizedhez képest. Hosszútávú prognózisok A Szovjetunióban e szférában az invesztíciók az 1959-essel kezdődő évtized során több mint háromszorosára duzzadtak. Természetesen ott fordítják a legnagyobb összegeket a tudományos-technikai beruházásokra a szocialista világrendszerben. Ezek minél hatékonyabb felhasználása a KGSTországok közösségének előrehaladását is nagymértékben segíti. A Szovjetunióban sokoldalú tudományos elemzéseken nyugvó távlati fejlesztési koncepciókra épül, a termelőalapok korszerűsítését, a modern iparágak létrehozását és felvirágoztatását szolgálja a beruházási politika. Ez egyben a magas gazdasági növekedési ütem fenntartását is célozza. Kraszovszkij szovjet közgazdász e kérdéskomplexummal foglalkozó, a Voproszi Ekonomíktban közölt tanulmányában kiemeli: a „ma és holnap" követelményeit szem előtt tartó invesztíciós tevékenység jelentős eltolódásokat okoz a korábbihoz képest a ráfordítások szerkezetében: egyre nagyobb súlyúakká válnak a tudományos-technikai beruházások. A beruházási tervek elkészítésénél erőteljesen figyelembe veszik a hosszú távú tudományos prognózisokat. Ezek szerint a termelési struktúrában perspektívában (Kraszovszkij értékelése szerint) a következő nagy horderejű módosulások következnek be: 1 Az atomenergia töme' • ges, iparszerű előállítása és felhasználása döntő fontosságúvá válik az energiahordozók sorában. Nemzetközi érvényű tapasztalat, hogy az atomerőművek gazdaságossága manapság már gyorsabban fokozódik a hőerőműveknél. Ezt bizonyítják a szovjet eredmények is. 2

A jelenkori tudományos • haladás másik alapvető iránya, a kvantum-fizika szintén összefügg az atomenergetikával és még szorosabban kapcsolódik a kvantum-elektronikához, mely számos ágazatban a jövő ipari technikájának átalakításához vezet. O A lézersugarak ipari alkalmazása új technológia kikristályosodását eredményezni a feldolgozóiparban. A fémfeldolgozásban például a jelenlegi mechanikus megmunkálási módszereket jó részben feleslegessé teszi. Hasonló előnyöket biztosít a többi alapvető területen is a lézersugár ipari felhasználásának tökéletesítése. <l A kibernetika fejlődése során új típusú számítógépek jönnek létre. Ezekre épül a széles körű automatizálás, a programvezérlésű termelés elterjedése. Az elektronikus számítógépek alkalmazása az emberi munka jellegének megváltoztatása mellett széleskörűen előmozdítja az ugrásszerű technikai fejlődést. Négy beruházási típus A szovjet közgazdászok jellegüknek megfelelően differenciálják a tudományos-technikai beruházásokat. Az első típusba sorolják a tudományos kujatás céljaira létesített anyagi eszközöket, ide számítva az űrállomásokat és atomkutató intézeteket. Külön típust alkotnak a kutatási eredmények ipari alkalmazását, illetve ennek kikísérletezését szolgáló befektetések. Így — többek között — az elektronikus számítógépgyárak, űrfelszerelési cikkeket előállító üzemek, illetve vállalatok. A harmadik típusba azok a beruházások tartoznak, amelyek a termelőapparátus bővítésére és modernizálására irányulnak. A negyedik típusba a termelési technológia intenzifikálását, \a gyártási felszerelések korszerűsítését célző invesztíciókat sorolják, melyek igen gyorsan növekszenek és kedvező hatékonyságúak. Az első két beruházási fajta hatékonyságának mérésére nem alkalmasak a hagyományos módszerek, az utolsó két típusú invesztíciók effektivításának megállapítására azonban igen. Ezeknél is szem előtt kell azonban tartant, hogy a befektetések célja a hozamnövelésen kívül a termelési szerkezet átalakítása és más fontos módosítások előmozdítása a korszerű követelményeknek megfelelően. Viták mérésmódszerekröl A technikai haladás jelentősége a gazdasági növekedés előmozdításában köztudomásúan igen nagy. Szerepének pontos mérésére azonban még nincs általánosan elfogadott eljárás. Ehhez olyan szintetikus mutatóra lenne szükség — fejtegeti Zubcsaninov közgazdász a Mirovaja Ekonomika í Mezsdunarodnie Otnosenija hasábjain publikált cikkében —, amellyel egyszerre mérhető a technikai fejlődés színvonala és dinamizmusa. Ilyen módszerrel lehetőség nyílnék a technikai haladás nívójának és dinamikájának országonkénti és időbeni összevetésére, objektív értékelésére. Ehhez azonban mindenekelőtt a technikai haladás tartalmának tisztázása elengedhetetlen, ami még nem valósult meg egyértelműen. Számos szovjet közgazdász ezt csupán a társadalmi eszközök fejlődésére korlátozza. Zubcsaninov szerint viszont a technikai haladás felöleli mind a termelés tárgyi elemeinek (elsősorban a technikának és technológiának) a tökéletesítését, mind pedig a munkások képzettségi fokának emelkedését, s ezzel együtt a munka jellegének, valamint a termelés szervezési feltételeinek átalakulását. Mindezeket párhuzamosan, illetve együttesen kell figyelembe venni a technikai fejlődés értékelése során. Ennek alapján véleménye az, hogy a népgazdaság általános hatékonysági szintjén alapuló, közvetett mérési módszert kell alkalmazni, ami elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban áll a technikai haladással. A szerző hangsúlyozza: a gazdaság általános hatékonyságának értékelésére épülő módszer természetesen elsősorban az egész népgazdaságra, illetve a fő népgazdasági ágakra alkalmazható. Egyes ágazatok vizsgálatára ez a metódus nem használható a köztük fennálló technikai- gazdasági különbségek miatt. A technikai haladás egyes elemeinek a szerepe a fejlődésben például statisztikailag is mérhető — mások nem —, így e kérdésben egyelőre csak hozzávetőleges pontosságú számítások, mérések végezhetők. A tőkés közgazdasági szakirodalomban a technikai fejlődés jelentőségének értékelésére legsűrűbben használt termelési függvények objektivitása — Zubcsaninov szerint — erősen kétséges. Ezt igazolják a különféle nyugati tudósok mérési eredményeiben mutatkozó nagyarányú eltérések is. Bizonyos hiányosságaik ellenére azonban e termelési függvények lényegében alkalmasak az alapellátottság és a munkatermelékenység összefüggéseinek feltáráséra; ezúton a technikai haladás színvonalának, valamint jelentőségének megközelítő értékelésére is. A valóban megbízható mérési módszerek kidolgozása azonban meg további erőfeszítéseket igényel. Csakúgy, mint a technikai haladás ütemének meggyorsítása népgazdasági szinten és az ezt támogató beruházási tevékenység hatékonyságának fokozása. t-ó.-a.t Klement Gottwald jelszavat „Arccal a tömegek felé" manapság ismét időszerű s igazodunk is hozzá, hiszen a kommunista párt teljes bizalommal fordul a dolgozók tömegei felé és a pártonkívüliek is elkötelezik magukat a CSKP politikája mellett, részt kívánnak venni célkitűzéseinek megvalósításában. Hogy mindez ma már egyáltalán nem túlzás, arról a konkrét tények győznek; meg bennünket: a dolgozók aktivitásának állandó növekedése, munkaeredményeik. Szinte magától értetődő, hogy napról napra kevesebben vannak azok, akik még mindig kételkednek merész célkitűzéseink valóra váltásában, illetve abban, hogy a válságos időszakból a párt vezetésével ilyen — aránylag rövid — idő alatt sikerült kijutni. Ez persze nem jelenti azt, hogy már mindenkit meggyőztek a tények. A minap például egy olyan egyénnel találkoztam, aki attól tart, hogy az említett gottwaldi jelszó időszerűségének hangoztatása, illetve gyakorlati megvalósítása Is csupán átmeneti jellegű. Attól tart, a választások után megfeledkezünk róla. Talán mondani sem kell, hogy alaptalan az ilyen aggodalom, hiszen a párt és a tömegek jó kapcsolata sem most, sem a múltban nem csupán a választások idején állt fenn, jóllehet a választásoknak és a választási kampányoknak a kommunista párt mindig igen nagy jelentőséget tulajdonított. Szervezőképességét dicséri, hogy a CSKP akkor is állított képviselőket, amikor az uralkodó osztály azt — enyhén szólva — egyáltalán nem fogadta örömmel. Ma a helyzet merőben más: a Nemzeti Fronton belül a vezető szerep a kommunista párté, amely a dolgozók élcsapata, s ez egyben záloga annak, hogy hazánkban az uralkodó osztály a munkásosztály. A választások előkészítésének persze ma is nagy jelentőséget tulajdonítunk, ami ezekben a napokban mindenekelőtt a képviselőjelöltek alapos kiválasztásában nyilvánul meg. Azt akarjuk, hogy olyan emberek nevei kerüljenek a jelölőlistákra, akik a legválságosabb időszakban is helytálltak, s minden tekintetben rászolgáltak a választók bizalmára. Ugyanez vonatkozik a régi képviselőkre is, meg azokra is, akiket első ízben fogunk megválasztani -— kommunistákra és pártonkívüliekre egyaránt. A közelgő választások gondos előkészítésének ez a fő célja. Ennek biztosítása pedig a dolgozó tömegek és a párt kapcsolatát még szorosabbá teszi. Az a tény, hogy rövidesen sor kerülhet a választásokra, pártunk nagy győzelmét jelenti, s csak igazolja a gottwaldi jelszó időszerűségét. Egyben azt jelenti, hogy az elkövetkező választási időszakban éppúgy, mint eddig is, pártunk valóban a tömegek felé fordul, s élvezi a dolgozók bizalmát. FÜLÖP IMRE Igényes feladatok A ruházati ipar Szlovákiában alig több mint harmincéves múltra tekint vissza. Az egykori csehországi tőke hívta életre. Ugyanis az ottani textilgyárosok, kihasználva az olcsó munkaerőt, Szlovákiában egymás után több üzemrészleget hoztak létre. Hogy csak egynéhányat említsünk; 1939-ben a Rofný cég Žllinán és Púchovban, a Nehera Trenčlnben, a Sbor Hlohovecen, majd a Magura cég Prešovon létesített fióküzemet. A felszabadulás utáni konjunktúra következtében több taiás kisebb cég is ipari termeléshez kezdett. Az 1945-ös' év végén Szlovákiában 162 magántulajdonban levő üzemben, Illetve műhelyben foglalkoztak ruházati cikkek előállításával. Még a februári események előtt, 1946-ban államosították a Nehera céget, majd fokozatosan sor került a többiek államosítására is. Ettől az időtől kezdve beszélhetünk Szlovákia textiliparának igazi fejlődéséről, amelyben túlnyomó részben nők (az alkalmazottak 80 százaléka) dolgoznak. A falusi és háztartásbeli nők bekapcsolódtak a termelésbe. Nem érdektelen megemlíteni, hogy csupán 1948-tól 1965-ig 228 száA KÖSZÖRŰS Németh János felvétele zalékkal növekedett a munkatermelékenység. Az élet diktálta helyzetből kiindulva, a textil- és ruházati üzemek trösztbe tömörültek. Húsz ruházati és textilüzemből alakult meg a Slovakotex szakágazati igazgatóság, amely TrenCínben székel. Persze a nehézségek ezzel még nem oldódtak meg. A ruházati üzemek szükségleteit a textilüzemek sem mennyiségben, sem minőségben nem tudják kellően kielégíteni annak ellenére, hogy e két egyesített iparág jelentős helyet foglal el Szlovákia gazdasági életében. A fogyatékosságok ellenére is a fejlődés nagy. Míg Szlovákia textil- és ruházati üzemei 1960-ban mintegy három mii? liárd korona értékű terméket állítottak elő, addig 1970-ben már 5 milliárd korona értékű árut. Ezzel párhuzamosan növekedett a munkaerőbázis is. A

z említett Iparágakban 1960-ban 40 000, 1970-ben pedig 56 780 ember talált munkát. Az üzemek korszerűsítésére, fejlesztésére több milliárd koronát fordítottak. Az, üzemek egész sora mellett létrejöttek kutatóintézetek, tervezési és gépesítési részlegek. Egyre több helyett dolgoznak orsó nélküli szövőgépek, és a műszál is egyre nagyobb helyet kap a textil- és a ruházati iparágban. A hiányosság okát, az elért eredményeket a tröszt vezetői is jól ismerik. Azt kell mondani, hogy igényes, de megoldható feladatok előtt állnak. A CSKP XIV. kongresszusának határozata és az 1971—1975. évi népgazdasági tervre vonatkozó irányelve leszögezi, hogy a textilipari termelést mintegy negyedével kell növelnünk. Korszerűsíteni és bővíteni kell a kötött áruk gyártását. Nagyteljesítményű orsó nélküli szövőgépek beállításával gyapotfonó gyárainknak 1975-ig a gyapotszálak gyártását 22 százalékkal kell

#növelniük. A műszálnak pedig az eddiginél nagyobb helyet kell kapnia textiliparunkban. A feladatok megoldása — ami a lakosság jobb ellátását célozza — nemcsak a szakemberek, hanem az iparág valamennyi dolgozójának a feladata. Az üzemek korszerűsítésén kívül szükséges minden rejtett tartalék feltárása, nem kevésbé a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaidő jobb kihasználása. A kommunisták feladata, hogy jó példát mutatva mindent megtegyenek a kongresszus határozatainak teljesítéséért, e fiatal, de jelentős iparág fejlődéséért. N. J.