Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-17 / 194. szám, kedd

T

ábor városátöl nyugatra, a Pfsek felé vezető országút mellett fekszik Oparany község. Az ezernégyszáz lakost számláló községet a tábori Járás egyik legjobb eredményeket felmutató községeként tartják nyilván. A szépen rendezett községben 840 hektáron gazdálkodik az efsz és a társadalmi szervezetek is tevékeny munkát fejtenek ki. előbbre visszük e tervünk megvalósítását — mondja J. Hrubý. A nemzeti bizottság tevékenységének egyik alappillére a jól bevált albizottság! rendszer. A hnb mellett dolgozó kulturális, pénz-, iskola- és lakásügyi, valamint mezőgazdasági albizottság jól végzi teendőit. Jiŕí Hrubý, mint már fertntebb említettük, a hnb A BIZALOM FORRASA Jiŕí Hrubý erdész a faluvégén, az erdő mellett lakik. Harminc éve dolgozik szakmájában, s húsz éve él a faluban. Az 56 éves erdészt nemcsak a falubeliek, de az egész környék ismeri és tegyük hozzá: meg is becsüli. Már tizenötödször választották a falusi pártszervezet élére. E fontos pártraunkán kívül más társadalmi tisztségeket is betölt: tagja a hnb tanácsának , és elnöke a hnb közbiztonsági albizottságának. A pártszervezet teendőiről beszélve tőle tudtam meg, hogy a község kommunistáinak jelenlegi fő feladata a választások gondos előkészítése. A képviselők munkájának értékelését már a Nemzeti Front bizottságával is megtárgyalták, s az egyes társadalmi szervezetekkel együttműködve jelenleg a képviselőjelöltek kiválasztásán dolgoznak. A nemzeti bizottság legnagyobb akciója a falu közművesítése. A „Z" faluszépitési akcióban 7 100 000 korona beruházással két év alatt bevezetik a vízvezetéket és kiépítik a község csatornarendszerét. — Nem panaszkodhatunk az emberek készségére. Szabad szombatokon, egy-egy vasárnap délelőtt és esténként mindig Fokozzuk a műtrágya r JL r r j gyártását közbiztonsági albizottságának az elnöke. A bizottság hatéves munkája során kivívta magának a lakosság elismerését és bizalmát. Ebben a községben sikerült olyan közvéleményt tesetét, amit a gyerekek sínylenek meg. Az ivást ugyan nem tilthattuk meg, de a vendéglő vezetőjével megállapodhattunk abban, hogy a szóban forgó férjnek ne mérje korlátlanul az italt. Fiatalok esetében a kihágásokat a szülők jelenlétében tárgyaljuk meg. Nálunk valóban kevés a dohányzó, vagy az alkoholt fogyasztó fiatalkorú, s az egyes esetek következetes kivizsgálása után nincs már példa az útjelzőtáblák vagy községi berendezések megrongálására sem. A bizottságban foglalkoztunk már szomszédok közti viszálykodással, házastársi nézeteltéréseket is rendeztünk . .. Ezeken az eseteken is lemérhető, hogy bizottságunk élvezi a falu lakosságának bizalmát. Az emA JÓL VÉGZETT MUNKA remteni a rend megbontóival szemben, hogy manapság a közrend megzavarása valóbán a (ČSTK) — A szlovákiai müíra gyagyártás fejlesztésének lő céllá a mezőgazdaság szükségletének biztosítása az alapvető táp anyagokból. 1975-ben egy hektár mezőgazdasági talajra 220 kg tiszta tápanyagnak kell jutnia. A nitrogénműtrágyák gyártfisa 121,8, a foszfortartalma műtrágyáké 43,4 százalékkal emelkedik, a kálimíí trágyák gyártása pedig négy és télszeresével lesz nagyobb. 1980ban az egy hektárra jutfi tiszta tápanyag szükséglete a jelenlegi 163 kg ról 250 kg-ra né. ritkaságok közé tartozik. Érdemes részletesebben szólni erről a bizottságról. — Bizottságunkban rendszeresen foglalkozunk a közrend megsértőinek eseteivel. Például itt vitattuk meg egy önkiszolgáló boltban történt lopás esetét. A tettes cselekményéről rövid hirdetményt függesztettünk ki. A hatás rendkívüli volt. Azóta nincs lopás a boltban. Igaz, a tettes is elköltözött a faluból. Volt már előttünk baromfitolvaj is. Hozzánk kerülnek a mulatságokon előforduló verekedések résztvevői is. Több esetben asszonyok fordulnak bizottságunkhoz, hogy tegyünk valamit, mert „férjük állandóan részeg, elissza kereberek meggyőződtek, hogy nem vagyunk részrehajlók, s valóban a segíteniakarás, a közbiztonság szilárdítása a célunk, s ezért bizalom kíséri munkánkat — összegezi a bizottság munkáját J. Hrubý. A jól dolgozó tömegszervezetek közül kiemelkedik a helyi nőbizottság, amely ötletes kezdeményezésekkel teszi tartalmasabbá a község lakóinak életét. Főző- és hímzőtanfolyamokon kívül közérdekű kérdésekre hívnak meg előadókat a járási központból, s időnként Táborba vagy České Budéjovicébe látogatnak színházi előadásra. Rendben tartják a falu hősi emlékművét, nemrég pedig a német nyelvtanfolyamot hozták létre. Amint Marié Hrubá, a nőbizottság elnöke kijelentette, csupán egyet szeretnének a férfiaktól: Azt, hogy legalább a Nemzetközi Nőnap műsorát ők készítsék elő! A község ifjúsági szervezetében 21 fiatal dolgozik. A pártszervezet és a hnb támogatásában főleg arra fektet nagy súlyt, hogy megteremtsék a feltételeket a fiatalok eszmei és kulturális neveléséhez. A község életében érezni a 112-tagú pártszervezet munkáját. A lakosság látja, hogy a szavak és a tettek között nincs ellentét, hogy a jól képviselt közügy, a társadalmi munka végeredményben valamennyiük személyes jólétéhez vezet. SOMOGYI MÁTYÁS BELPOLITIKAI KOMMENTÁR A TÖKÉLETES ÖSSZJÁTÉKÉRT Régi és tijkeletü tapasztalatok igazolják: vezető erő nélkül sikeresen nem építhetjük a szocialista társadalmat. Különben eluralkodik az ösztönösség, az anarchia, és ennek következtében cseppfolyóssá válik minden érték, szertefoszlanak a munkásosztály és a dolgozó nép évtizedes harcának vívmányai. Más szóval, az irányítás, a vezetés feladása egyet jelent a visszatéréssel olyan rendbe, amelyben az állam korlátozott jogköre mellett erőteljesen érvényre jut az élősködő társadalmi osztályok, rétegek, a könyöklő, törtető csoportok és egyének köldöknéző, énközponlú akarata. Társadalmunk elismert és számtalan próbatétet kiállt vezető ereje a kommunista párt. Legutóbb as 1988— 1969-es években tapasztalhattuk, hogy mire vezet szerepének lebecsülése és lejáratása. Cáfolhatatlanná vált, bogy a vezető erő fellazítása, az irányítás szerepének feladása, vagy elorozása fejlődésünk jelenlegi fokán az „öngyilkossággal" határos. Az új, mind igényesebb feladatok valóra váltása ugyanis nemcsak azt követeli meg, hogy a tömegeket erőteljesen bevonjuk az igazgatásba, hanem ezzel párhuzamosan a párt és természetesen a szocialista állam szabályozó, szervező, vezető szerepének következetes szilárdítását és elmélyítését is. Téved az, aki ellentmondást lát ebben a két, egymást szervesen kiegészítő követelményben. Mélységesen igaz a lenini megállapítás, hogy a vezető erőt nélkülöző, magukra hagyott tömegek még a legjobb szándék mellett sem érhetik el azokat a célkitűzéseket, amelyekért mozgalmunk éppen a dolgozók, a társadalom érdekében szervezkedik kezdetétől harcol, mert hatalmas erővel, az ugrásra kész tőkés társadalommal néznek farkasszemet. S igaz az érem másik oldala is — még a legjobban, legfegyelmezettebben szervezett kommunista pért sem vívhatja ki és őrizheti meg a győzelmet, ha munkásságával nem tudja megnyerni, csatasorba állítani, vagyis céltudatos munkára és harcra serkenteni a dolgozó tömegeket. Elsőrendű kérdés tehát, hogy milyen jellegű párt töltheti be nálunk a vezető erő tisztjét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa ismételten hangsúlyozta, hogy erre a feladatra csak olyan párt képes, amely hű a marxizmus—leninizmushoz és a proletár internacionalizmushoz, amelynek sorai egységesek, amely akcióképes és szüntelenül törekszik tagjai eszmei felvértezettségének szilárdítására, amely helyes káderpolitikát folytat és egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy elmélyítse kapcsolatát a néppel. Az első, nagyon nehéz lépést megtettük a párt vezető szerepének megújítása érdekében. Csakhogy mi nem a régi felfogásnak megfelelően akarjuk gyakorolni a párt avantgard szerepét. A múltban ugyanis elég gyakran előfordult a tömegek kezdeményezésének félvállról kezelése, az észrevételek, a kritika fölötti elsiklás. Pártunk ettől jobban akarja betölteni küldetését, mint valóban forradalmi, internacionalista erők, mégpedig vállvetve a tömegekkel és a tömegek javára. Ehhez szükséges, hogy politikájával fokozatosan megnyerje, oldalára állítsa az emberek zömét. Azokat is, akik ma még kételkednek, sőt úgy érzik, hogy sérelem érte őket. Ezért nem szabad megelégednünk azzal, amit nem egészen két és fél esztendő leforgása alatt elértünk. Ezért kell tökéletesítenünk a párt irányító tevékenységét, minden tagjának munkáját, ezért kell idejében megoldanunk az éretté vált problémákat, ezért kell alkalmaznunk a párton belül, de azon kívül is a munka legmegfelelőbb, legcélravezetőbb formáit és módszereit. Nem győzzük hangsúlyozni: munkánk mennyisége és minősége határozza meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja milyen sikerrel tölti be a kor követelményeinek szintjén a társadalom karmesterének tökéletes összjátékot szavataló szerepkörét. GÁLY IVÁN 41. Annak nem voltam szemtanúja, hogyan számoltuk fel az ellenséget Bobrujszban, de azt láttam, hogyan zúztuk szét a németeket o várostól délkeletre. Rugyenko 16. légi hodseregének több száz bombázója, együttműködve a 48. hadsereggel, csapást csapás után mért az ellenség e csoportosítására. A harcmező lángokban állt: tűz pusztította az ellenség gépkocsialt és harckocsijait, üzemanyagraktárai lángoltak. Az egész harcmezőt elborította a szörnyű tűz, A rőt lángoszlopok szerint tájékozódva, bombázóink újabb és újabb hulláma szórta le különböző súlyú bombáit. Ezt oz egész félelmetes „kórust" a 48. hadsereg tüzérségének tüze egészítette ki. A német katonák, mint oz őrültek rohantak mindenfelé, s akik nem adták meg magukat, azok meghaltak. Elestek százával és ezrével a Hitler által félrevezetettek, akiknek a Szovjetunió villámgyors legyőzését ígérték. A foglyok között volt a 35. német hadsereg közvetlen hadtest parancsnoka, Lützow tábornok is. A Minszk körzetében tevékenykedő belorusz partizánok közölték, hogy a kormány épületét, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának épületét és a Tisztiház környékét oláaknázták és robbantásra készítették elő. Hogy megóvjuk ezeket a hatalmas épületeket, elhatároztuk, hogy meggyorsítjuk a harckocsicsapatok Minszkbe való beérését, s velük együtt aknamentesítő osztagokat is küldünk a városba. Az volt a feladatunk, hogy úgy törjenek be a városba, hogy közben ne keveredjenek harcba a Minszkbe vezető utakon, ós épségben vegyék birtokba a fenti épületeket. E feladatot ragyogóan teljesítették. Az épületeket aknamentesítették és megóvták. Július 3-án a nap végére Minszket teljesen megtisztítottuk az ellenségtől. Belorusszija fővárosára nem lehetett ráismerni. Minden romokban hevert, a lakótömbök helyén tégla- és faltörmelékek hegyei emelkedtek. Július 11-re a bekerített és ellenálló német csapatokat szétzúztuk, katonáik fogságba estek vagy elestek. Az 57 ezer fogoly között 12 tábornok - három hadtest parancsnok és kilenc hadosztályparancsnok volt. Néhány napig még eltartott azoknak az ellenséges katonák-" nok és tiszteknek összeszedése, akik megpróbáltak áttörni a sajátjaikhoz. A németek azonban ugyancsak gyorsan vonultak visszo, és így ezek végül is nem tudtak eljutni főerőikhez. A körzet megtisztításában nagy segítségünkre voltak a helybeliek és a partizánok, a belorusz erdők igazi gazdái. Figyelembe véve, hogy a nyugat felé kialakult rést az ellenség csak a főirányokban zárta le, július 4-én a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása parancsot odott a támadás folytatósóro... Július 7-én, amikor mór Minszktől keletre és délkeletre befejeződött a körülzárt ellenséges csoportosítás főerőinek o felszámolása, az I., o 3. Balorusz és az I. Balti Front előrevezett osztagai pedig már Minszktől jóval nyugatra Vilnius -> Baranovicsi - Pinszk körzetében harcoltak, felhívott Sztálin és megparancsolta, hogy repüljek Moszkvába. Július 8-án reggel érkeztem ... Déli egy óra körül Sztálin felhívta Antonovot és utánam érdeklődött. Miután több kérdést tisztázták, megparancsolta Antonovnak, hogy egy óra múlva legyünk nála. Pontosan 14 órakor ott is voltunk. Sztálin jó hangulatban volt, tréfálkozott. Beszélgetésünk alatt Vaszilevszkij közvetlen vonalon jelentkezett és beszámolt a főparancsnoknak az I. Balti és a 3. Belorusz Front arcvonalán nemrég lezajlott eseményekről. Vaszlevszkij jelentése kedvező lehetett, mert Sztálin még vidámabb lett. - Még nem reggeliztem, üljünk asztalhoz, majd ott folytatjuk - mondta. Bár Antonov és én már reggeliztünk, elfogadtuk a meghívást. Reggeli után arról beszélgettünk, mik a lehetőségei Németországnak a két arcvonalon - oz ellenünk és a Normondiában partra szállt szövetségesek ellen ' folytatott háborúban, és szóba került a szovjet csapatok szerepe és feladatai is a háború befejező szakaszóban. Sztálin pontosan és világosan fejtette ki a kérdésekről alkotott véleményét... Bár a főparancsnok jogosan számolt azzal, hogy elegendő erőnk és eszközünk van ahhoz, hogy egyedül verjük le a fasiszta Németországot, őszintén örült oz európai második front létrehozásának. Hisz ez megrövidítette a háborút, erre pedig a szovjet népnek szüksége volt. Megérkezett V. M. Molotov és az Állami Honvédelmi Bizottság több tagja. Azt vitatva, hogy mik a lehetőségei Németországnak a fegyveres harc folytatására, valamenyien egyetértettünk abban, hogy már kimerítette ember- és anyagi tartalékait, ugyanakkor a Szovjetunió Ukrajna, Belorusszija, Litvánia és más körzetek felszabadításóval jelentős tartolékhoz jut a partizánegységek és a megszállt területen maradtok soroiból. S végül, a második front létrehozása arra kényszeríti Németországot, hogy valamennyivel több erőt tartson Nyugaton. Felvetődött a kérdés: miben reménykedik a hitleri Németország az adott helyzetben? Erre a legfelsőbb főparancsnok ezt válaszolta: - Hazárdjátékot folytat, az utolsó percig keverve a kártyát. - Hitler bizonyára megpróbálja, hogy bármi áron különbékét kössön az amerikai az ongol kormánykörökkel - egészítette ki Molotov. - Valószínű - mondta Sztálin - , de Roosevelt és Churchill nem alkuszik Hitlerrel. Németországgal kapcsolatos politikai érdekeit nem a népek előtt hitelüket vesztette hitleristákkal való tárgyalások út|án akarják biztosítani, hanem egy nekik megfelelő német kormány segítségével. Aztán a főparancsnok megkérdezte tőlem: - Meg tudják-e kezdeni csapataink Lengyelország felszabadítását, és el tudják-e érni a Visztulát megállás nSlkül? Melyik szakaszon lehetne alkalmazni az I. Lengyel Hadsereget, amely mór kellő harci tapasztalatokra tett szert? - Csapatainknak nemcsak a Visztuláig kell eljutniuk - válaszoltam -, hanem hídfőt kell létesíteniük, hogy a berlini hadászati irányban biztosítva legyenek a további hadmüveletek. Az I. Lengyel Hadsereget pedig a varsói irányban kell alkalmazni. Július 9-én este meghívást kaptam Sztálin villájába, ahol már ott volt Bierut, Osubka-Morawsky és Rola-Zymierski. A lengyel elvtársak beszámoltak a megszállóktól már ötödik éve szenvedő népük nehéz sorsáról. A Lengyel Nemzeti Felszabadítás! Bizottság és a Krajowa Rada Narodowa tagjai áhították hazájuk mielőbbi felszabadulását. A baráti eszmecserén elhatároztuk, hogy az első város Lublin lesz, ohol a Krajowa Rada Narodowa kifejti szervező munkáját. Július 11-én kora reggel repülőgépen az I. Ukrán Fronthoz indultam, s még aznap meg is érkeztem. Miután csapataink teljesen felszámolták a Minszk körzetében bekerített ellenséges erőket, támadásukat sikeresen fejlesztették tovább. Az egyes irányokban a németek megpróbálkoztak oz ellenállással, de ezt megtörtük. A fasiszták az egész arcvonalon hosszában megkezdték vili. 17. visszavonulásukat a Siaüliai - Kaunas Grondo - Bialystok - Breszt vonalára. 1971. (Folytatjuk)