Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-17 / 194. szám, kedd

T ábor városátöl nyugatra, a Pfsek felé vezető or­szágút mellett fekszik Oparany község. Az ezernégy­száz lakost számláló községet a tábori Járás egyik legjobb eredményeket felmutató közsé­geként tartják nyilván. A szé­pen rendezett községben 840 hektáron gazdálkodik az efsz és a társadalmi szervezetek is tevékeny munkát fejtenek ki. előbbre visszük e tervünk meg­valósítását — mondja J. Hru­bý. A nemzeti bizottság tevé­kenységének egyik alappillére a jól bevált albizottság! rend­szer. A hnb mellett dolgozó kulturális, pénz-, iskola- és la­kásügyi, valamint mezőgazda­sági albizottság jól végzi te­endőit. Jiŕí Hrubý, mint már fertntebb említettük, a hnb A BIZALOM FORRASA Jiŕí Hrubý erdész a faluvé­gén, az erdő mellett lakik. Har­minc éve dolgozik szakmájá­ban, s húsz éve él a faluban. Az 56 éves erdészt nemcsak a falubeliek, de az egész környék ismeri és tegyük hozzá: meg is becsüli. Már tizenötödször választot­ták a falusi pártszervezet élé­re. E fontos pártraunkán kívül más társadalmi tisztségeket is betölt: tagja a hnb tanácsának , és elnöke a hnb közbiztonsági albizottságának. A pártszervezet teendőiről beszélve tőle tudtam meg, hogy a község kommunistáinak je­lenlegi fő feladata a választá­sok gondos előkészítése. A kép­viselők munkájának értékelé­sét már a Nemzeti Front bi­zottságával is megtárgyalták, s az egyes társadalmi szerveze­tekkel együttműködve jelenleg a képviselőjelöltek kiválasztá­sán dolgoznak. A nemzeti bizottság legna­gyobb akciója a falu közműve­sítése. A „Z" faluszépitési ak­cióban 7 100 000 korona beru­házással két év alatt beveze­tik a vízvezetéket és kiépítik a község csatornarendszerét. — Nem panaszkodhatunk az emberek készségére. Szabad szombatokon, egy-egy vasárnap délelőtt és esténként mindig Fokozzuk a műtrágya r JL r r j gyártását közbiztonsági albizottságának az elnöke. A bizottság hatéves munkája során kivívta magá­nak a lakosság elismerését és bizalmát. Ebben a községben sikerült olyan közvéleményt te­setét, amit a gyerekek sínyle­nek meg. Az ivást ugyan nem tilthattuk meg, de a vendég­lő vezetőjével megállapodhat­tunk abban, hogy a szóban for­gó férjnek ne mérje korlátla­nul az italt. Fiatalok eseté­ben a kihágásokat a szülők je­lenlétében tárgyaljuk meg. Ná­lunk valóban kevés a dohány­zó, vagy az alkoholt fogyasztó fiatalkorú, s az egyes esetek következetes kivizsgálása után nincs már példa az útjelző­táblák vagy községi berendezé­sek megrongálására sem. A bi­zottságban foglalkoztunk már szomszédok közti viszálykodás­sal, házastársi nézeteltérése­ket is rendeztünk . .. Ezeken az eseteken is lemérhető, hogy bizottságunk élvezi a falu la­kosságának bizalmát. Az em­A JÓL VÉGZETT MUNKA remteni a rend megbontóival szemben, hogy manapság a közrend megzavarása valóbán a (ČSTK) — A szlovákiai müíra gyagyártás fejlesztésének lő cél­lá a mezőgazdaság szükségleté­nek biztosítása az alapvető táp anyagokból. 1975-ben egy hektár mezőgazdasági talajra 220 kg tisz­ta tápanyagnak kell jutnia. A nit­rogénműtrágyák gyártfisa 121,8, a foszfortartalma műtrágyáké 43,4 százalékkal emelkedik, a kálimíí trágyák gyártása pedig négy és télszeresével lesz nagyobb. 1980­ban az egy hektárra jutfi tiszta tápanyag szükséglete a jelenlegi 163 kg ról 250 kg-ra né. ritkaságok közé tartozik. Ér­demes részletesebben szólni er­ről a bizottságról. — Bizottságunkban rendsze­resen foglalkozunk a közrend megsértőinek eseteivel. Példá­ul itt vitattuk meg egy önki­szolgáló boltban történt lopás esetét. A tettes cselekményéről rövid hirdetményt függesztet­tünk ki. A hatás rendkívüli volt. Azóta nincs lopás a bolt­ban. Igaz, a tettes is elköltö­zött a faluból. Volt már előt­tünk baromfitolvaj is. Hozzánk kerülnek a mulatságokon elő­forduló verekedések résztvevői is. Több esetben asszonyok for­dulnak bizottságunkhoz, hogy tegyünk valamit, mert „férjük állandóan részeg, elissza kere­berek meggyőződtek, hogy nem vagyunk részrehajlók, s való­ban a segíteniakarás, a közbiz­tonság szilárdítása a célunk, s ezért bizalom kíséri mun­kánkat — összegezi a bizott­ság munkáját J. Hrubý. A jól dolgozó tömegszerveze­tek közül kiemelkedik a helyi nőbizottság, amely ötletes kez­deményezésekkel teszi tartal­masabbá a község lakóinak éle­tét. Főző- és hímzőtanfolyamo­kon kívül közérdekű kérdések­re hívnak meg előadókat a já­rási központból, s időnként Tá­borba vagy České Budéjovicébe látogatnak színházi előadásra. Rendben tartják a falu hősi emlékművét, nemrég pedig a német nyelvtanfolyamot hozták létre. Amint Marié Hrubá, a nőbizottság elnöke kijelentette, csupán egyet szeretnének a férfiaktól: Azt, hogy legalább a Nemzetközi Nőnap műsorát ők készítsék elő! A község ifjúsági szervezeté­ben 21 fiatal dolgozik. A párt­szervezet és a hnb támogatásá­ban főleg arra fektet nagy súlyt, hogy megteremtsék a feltételeket a fiatalok eszmei és kulturális neveléséhez. A község életében érezni a 112-tagú pártszervezet munká­ját. A lakosság látja, hogy a szavak és a tettek között nincs ellentét, hogy a jól képviselt közügy, a társadalmi munka végeredményben valamennyiük személyes jólétéhez vezet. SOMOGYI MÁTYÁS BELPOLITIKAI KOMMENTÁR A TÖKÉLETES ÖSSZJÁTÉKÉRT Régi és tijkeletü tapasztala­tok igazolják: vezető erő nél­kül sikeresen nem építhetjük a szocialista társadalmat. Kü­lönben eluralkodik az ösztö­nösség, az anarchia, és ennek következtében cseppfolyóssá válik minden érték, szerte­foszlanak a munkásosztály és a dolgozó nép évtizedes har­cának vívmányai. Más szóval, az irányítás, a vezetés feladá­sa egyet jelent a visszatérés­sel olyan rendbe, amelyben az állam korlátozott jogköre mellett erőteljesen érvényre jut az élősködő társadalmi osztályok, rétegek, a könyök­lő, törtető csoportok és egyé­nek köldöknéző, énközponlú akarata. Társadalmunk elismert és számtalan próbatétet kiállt vezető ereje a kommunista párt. Legutóbb as 1988— 1969-es években tapasztalhat­tuk, hogy mire vezet szerepé­nek lebecsülése és lejáratása. Cáfolhatatlanná vált, bogy a vezető erő fellazítása, az irá­nyítás szerepének feladása, vagy elorozása fejlődésünk jelenlegi fokán az „öngyilkos­sággal" határos. Az új, mind igényesebb feladatok való­ra váltása ugyanis nemcsak azt követeli meg, hogy a tömege­ket erőteljesen bevonjuk az igazgatásba, hanem ezzel pár­huzamosan a párt és termé­szetesen a szocialista állam szabályozó, szervező, vezető szerepének következetes szi­lárdítását és elmélyítését is. Téved az, aki ellentmondást lát ebben a két, egymást szer­vesen kiegészítő követelmény­ben. Mélységesen igaz a leni­ni megállapítás, hogy a vezető erőt nélkülöző, magukra ha­gyott tömegek még a legjobb szándék mellett sem érhetik el azokat a célkitűzéseket, amelyekért mozgalmunk ép­pen a dolgozók, a társadalom érdekében szervezkedik kez­detétől harcol, mert hatalmas erővel, az ugrásra kész tőkés társadalommal néznek farkas­szemet. S igaz az érem másik oldala is — még a legjobban, legfegyelmezettebben szerve­zett kommunista pért sem vívhatja ki és őrizheti meg a győzelmet, ha munkásságával nem tudja megnyerni, csata­sorba állítani, vagyis céltu­datos munkára és harcra ser­kenteni a dolgozó tömegeket. Elsőrendű kérdés tehát, hogy milyen jellegű párt tölt­heti be nálunk a vezető erő tisztjét. Csehszlovákia Kom­munista Pártjának XIV. kong­resszusa ismételten hangsú­lyozta, hogy erre a feladatra csak olyan párt képes, amely hű a marxizmus—leninizmus­hoz és a proletár internacio­nalizmushoz, amelynek sorai egységesek, amely akcióképes és szüntelenül törekszik tag­jai eszmei felvértezettségének szilárdítására, amely helyes káderpolitikát folytat és egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy elmélyítse kapcsolatát a néppel. Az első, nagyon nehéz lé­pést megtettük a párt vezető szerepének megújítása érde­kében. Csakhogy mi nem a régi felfogásnak megfelelően akarjuk gyakorolni a párt avantgard szerepét. A múlt­ban ugyanis elég gyakran elő­fordult a tömegek kezdemé­nyezésének félvállról kezelé­se, az észrevételek, a kritika fölötti elsiklás. Pártunk ettől jobban akarja betölteni kül­detését, mint valóban forra­dalmi, internacionalista erők, mégpedig vállvetve a töme­gekkel és a tömegek javára. Ehhez szükséges, hogy po­litikájával fokozatosan meg­nyerje, oldalára állítsa az em­berek zömét. Azokat is, akik ma még kételkednek, sőt úgy érzik, hogy sérelem érte őket. Ezért nem szabad megelé­gednünk azzal, amit nem egé­szen két és fél esztendő le­forgása alatt elértünk. Ezért kell tökéletesítenünk a párt irányító tevékenységét, min­den tagjának munkáját, ezért kell idejében megoldanunk az éretté vált problémákat, ezért kell alkalmaznunk a párton belül, de azon kívül is a mun­ka legmegfelelőbb, legcélra­vezetőbb formáit és módsze­reit. Nem győzzük hangsúlyozni: munkánk mennyisége és minő­sége határozza meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja milyen sikerrel tölti be a kor követelményeinek szint­jén a társadalom karmesteré­nek tökéletes összjátékot sza­vataló szerepkörét. GÁLY IVÁN 41. Annak nem voltam szemtanúja, ho­gyan számoltuk fel az ellenséget Bobrujsz­ban, de azt láttam, hogyan zúztuk szét a németeket o várostól délkeletre. Rugyen­ko 16. légi hodseregének több száz bom­bázója, együttműködve a 48. hadsereg­gel, csapást csapás után mért az ellen­ség e csoportosítására. A harcmező lán­gokban állt: tűz pusztította az ellenség gépkocsialt és harckocsijait, üzemanyag­raktárai lángoltak. Az egész harcmezőt elborította a szörnyű tűz, A rőt lángoszlo­pok szerint tájékozódva, bombázóink újabb és újabb hulláma szórta le külön­böző súlyú bombáit. Ezt oz egész félel­metes „kórust" a 48. hadsereg tüzérsé­gének tüze egészítette ki. A német katonák, mint oz őrültek ro­hantak mindenfelé, s akik nem adták meg magukat, azok meghaltak. Elestek százá­val és ezrével a Hitler által félrevezetet­tek, akiknek a Szovjetunió villámgyors legyőzését ígérték. A foglyok között volt a 35. német hadsereg közvetlen had­test parancsnoka, Lützow tábornok is. A Minszk körzetében tevékenykedő be­lorusz partizánok közölték, hogy a kor­mány épületét, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának épületét és a Tisztiház környékét oláaknázták és robbantásra készítették elő. Hogy meg­óvjuk ezeket a hatalmas épületeket, el­határoztuk, hogy meggyorsítjuk a harc­kocsicsapatok Minszkbe való beérését, s velük együtt aknamentesítő osztagokat is küldünk a városba. Az volt a felada­tunk, hogy úgy törjenek be a városba, hogy közben ne keveredjenek harcba a Minszkbe vezető utakon, ós épségben ve­gyék birtokba a fenti épületeket. E feladatot ragyogóan teljesítették. Az épületeket aknamentesítették és meg­óvták. Július 3-án a nap végére Minszket teljesen megtisztítottuk az ellenségtől. Belorusszija fővárosára nem lehetett ráismerni. Minden romokban hevert, a la­kótömbök helyén tégla- és faltörmelékek hegyei emelkedtek. Július 11-re a bekerített és ellenálló német csapatokat szétzúztuk, katonáik fogságba estek vagy elestek. Az 57 ezer fogoly között 12 tábornok - három hadtest parancsnok és kilenc hadosztály­parancsnok volt. Néhány napig még el­tartott azoknak az ellenséges katonák-" nok és tiszteknek összeszedése, akik megpróbáltak áttörni a sajátjaikhoz. A németek azonban ugyancsak gyorsan vo­nultak visszo, és így ezek végül is nem tudtak eljutni főerőikhez. A körzet meg­tisztításában nagy segítségünkre voltak a helybeliek és a partizánok, a belorusz erdők igazi gazdái. Figyelembe véve, hogy a nyugat felé kialakult rést az ellenség csak a főirá­nyokban zárta le, július 4-én a Legfel­sőbb Főparancsnokság Főhadiszállása parancsot odott a támadás folytatósó­ro... Július 7-én, amikor mór Minszktől ke­letre és délkeletre befejeződött a körül­zárt ellenséges csoportosítás főerőinek o felszámolása, az I., o 3. Balorusz és az I. Balti Front előrevezett osztagai pedig már Minszktől jóval nyugatra Vilnius -> Baranovicsi - Pinszk körzetében harcol­tak, felhívott Sztálin és megparancsol­ta, hogy repüljek Moszkvába. Július 8-án reggel érkeztem ... Déli egy óra körül Sztálin felhívta Anto­novot és utánam érdeklődött. Miután több kérdést tisztázták, megparancsolta An­tonovnak, hogy egy óra múlva legyünk nála. Pontosan 14 órakor ott is voltunk. Sztálin jó hangulatban volt, tréfálkozott. Beszélgetésünk alatt Vaszilevszkij köz­vetlen vonalon jelentkezett és beszá­molt a főparancsnoknak az I. Balti és a 3. Belorusz Front arcvonalán nemrég le­zajlott eseményekről. Vaszlevszkij jelenté­se kedvező lehetett, mert Sztálin még vidámabb lett. - Még nem reggeliztem, üljünk asz­talhoz, majd ott folytatjuk - mond­ta. Bár Antonov és én már reggeliztünk, elfogadtuk a meghívást. Reggeli után arról beszélgettünk, mik a lehetőségei Németországnak a két arc­vonalon - oz ellenünk és a Normondiá­ban partra szállt szövetségesek ellen ­' folytatott háborúban, és szóba került a szovjet csapatok szerepe és feladatai is a háború befejező szakaszóban. Sztálin pontosan és világosan fejtette ki a kérdésekről alkotott véleményét... Bár a főparancsnok jogosan számolt az­zal, hogy elegendő erőnk és eszközünk van ahhoz, hogy egyedül verjük le a fa­siszta Németországot, őszintén örült oz európai második front létrehozásának. Hisz ez megrövidítette a háborút, erre pedig a szovjet népnek szüksége volt. Megérkezett V. M. Molotov és az Ál­lami Honvédelmi Bizottság több tagja. Azt vitatva, hogy mik a lehetőségei Németországnak a fegyveres harc foly­tatására, valamenyien egyetértettünk ab­ban, hogy már kimerítette ember- és anya­gi tartalékait, ugyanakkor a Szovjetunió Ukrajna, Belorusszija, Litvánia és más körzetek felszabadításóval jelentős tarto­lékhoz jut a partizánegységek és a meg­szállt területen maradtok soroiból. S végül, a második front létrehozása ar­ra kényszeríti Németországot, hogy vala­mennyivel több erőt tartson Nyugaton. Felvetődött a kérdés: miben remény­kedik a hitleri Németország az adott hely­zetben? Erre a legfelsőbb főparancsnok ezt vá­laszolta: - Hazárdjátékot folytat, az utolsó per­cig keverve a kártyát. - Hitler bizonyára megpróbálja, hogy bármi áron különbékét kössön az ame­rikai az ongol kormánykörökkel - egé­szítette ki Molotov. - Valószínű - mondta Sztálin - , de Roosevelt és Churchill nem alkuszik Hit­lerrel. Németországgal kapcsolatos politi­kai érdekeit nem a népek előtt hitelüket vesztette hitleristákkal való tárgyalások út|án akarják biztosítani, hanem egy ne­kik megfelelő német kormány segítségé­vel. Aztán a főparancsnok megkérdezte tő­lem: - Meg tudják-e kezdeni csapataink Lengyelország felszabadítását, és el tud­ják-e érni a Visztulát megállás nSlkül? Melyik szakaszon lehetne alkalmazni az I. Lengyel Hadsereget, amely mór kellő harci tapasztalatokra tett szert? - Csapatainknak nemcsak a Visztulá­ig kell eljutniuk - válaszoltam -, ha­nem hídfőt kell létesíteniük, hogy a ber­lini hadászati irányban biztosítva legye­nek a további hadmüveletek. Az I. Len­gyel Hadsereget pedig a varsói irányban kell alkalmazni. Július 9-én este meghívást kaptam Sztá­lin villájába, ahol már ott volt Bierut, Osubka-Morawsky és Rola-Zymierski. A lengyel elvtársak beszámoltak a megszál­lóktól már ötödik éve szenvedő népük nehéz sorsáról. A Lengyel Nemzeti Fel­szabadítás! Bizottság és a Krajowa Rada Narodowa tagjai áhították hazájuk mi­előbbi felszabadulását. A baráti eszme­cserén elhatároztuk, hogy az első város Lublin lesz, ohol a Krajowa Rada Narodo­wa kifejti szervező munkáját. Július 11-én kora reggel repülőgépen az I. Ukrán Fronthoz indultam, s még az­nap meg is érkeztem. Miután csapataink teljesen felszámol­ták a Minszk körzetében bekerített ellen­séges erőket, támadásukat sikeresen fej­lesztették tovább. Az egyes irányokban a németek megpróbálkoztak oz ellenállás­sal, de ezt megtörtük. A fasiszták az egész arcvonalon hosszában megkezdték vili. 17. visszavonulásukat a Siaüliai - Kaunas ­Grondo - Bialystok - Breszt vonalára. 1971. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents