Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-01 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

Aforizmák A nemzeti hagyományok kö­zül néhány ember csak a lusta ságot őrizte meg. Az halad előre a legyyorsab ban, akit kergetnek Egy követ fúfiak, és abból a kőből villát építettek maguk nak. A fáklyáról kiderült, hogy csak gyufaszál. Ne akarj lerombolni n he­gyet, ha nem tudod mi van u hegy mögött! Védeni kellene azokat a mű­emlékeket is, amelyek két lá­bon járnak Mindig a fejét tömik az em­beriségnek, holott a hasa ü»es. Minden ember élete kész re­gény, csak egyeseké olvasha­tatlan. REPÜL Egy pilótát megkérdi a ba­rátja: — Pista, evek óta repülte már, mondd találkoztál már repülő csészealjja 1;? — Igen, barátom. — Nocsak! És mihor? — Két héttel a házasságkö tésem után . . NÚI DOLGOK Brahováczné panaszkodik. — Vilma, miért mentél hozzá ehhez a szörnyű fráterhez, hi­szen tudtad, hogy milyen része­ges alak! — Igen, de azt hittem, sok pénze van, ha ennyit iszikl FELIRAT Állítólag egy angliai kisváros hídján olvasható a . következő „pihent agyú" szöveg: — Amikor ez a tábla víz alatt van, a híd járhatatlan! PSZICHIÁTERNÉL é M. Erzékeny búcsú IDILL Kovai sek sport kát töltenek ki Azt mondja az asszonyka: — Ha nyerünk, veszek a pénzből magamnak egy szép bundát. A férje megkérdezi: — És ha nem nyerünk? — Akkor megveszed te! AZ ÚTON A közlekedési rendőr meg­állít egy férfit: — Kérem, ha máskor térni akar, akkor jelezzen! Mire a férfi: — De kérem, kinek mi köze hozzá, bogv én mei re akarok menni? HARAGSZIK Férfi­Telefonbeszélgetés hang: . —. Nagyon haragszol ram, kedves? Női hai>g: — Igen. Rögtön szakítanék veled, ha nem lennél a legjobb borálnőm férje! VENDÉGLŐBEN Az egyik vendéglő csaposé hoz odarohan egy férfi és ezt kiáltja: — Hé. csapos, bárom ruinol ide, de gyorsan, mielőtt kitör a balhé! A csapos odaadja a rumot, megvárja, mig a férfi kiissza, eznlán megkérdi: — Milyen balhé tör ki? — Hát abból lesz zűr. hogy nekem nincs egy vasam sem' GVEREKEK Pisti újságolja barátjának: — Jancsi, nekem kitűnő pa­pám van! — Nekem mondod? Tavaly Íme? az én apám volt! W/V — Elnézést, hogy javítás közben zavarom önt, ét arra szeretném figyelmeztetni, hogy időköz­ben valaki ellopta az autói! (Ici Paris) SZÖVEG NÉLKÜL (A Molín" karikatóraja) — Kérem a következőt! ISKOLÁBAN A tanítónőm magya rázza a diákoknak a konkrét és az absztrakt fogalmái: — Gyerekek, a konkrét az, amit Iáitok, az abszt­rakt pedig az, amit nem. Értitek? Móricka mond­jál példát erre a két fo­galomra! — Hát kérem, az, én alsónadrágom absztrakt, a tanító nénié pedig konkrét ... JAVÍTÓBAN Az autójavítóban mond­ja egy illető a vezető­nek: — Rossz a kocsim fék­je, kérem javítsák meg. — Rendben, e hét vé­gén meglesz. — Hamarabb nem le­het? — Nem, nézze mennyi kocsi sorakozik itt! — De nekem nagyon sürgős utam van! Mire a vezető dühösen: — Ha sürgős az útja, akkor minek magának fék? — Most ne, ma vasárnap van, ma kíméletesebben kelt­sétek fel a papát! (A. Lavargne rajza) SKÖT VICC Az idős házaspár az udvaron üldögél. Megszólal az asszony: — John, már egyszer igazán elmehetnénk moziba! — Ugyan, szívem, hiszen már voltunk. — Na jó, de ez hangos film . .. GVEREKÉSZ — Apu, vegyél nekem rso­kolédétl — Nem veszek, nincs most időm! — Akkor '.eg,alább poiozz meg! — Miért fiacskám? — Mert akkor sírni fogok, és a mami vesz csokoládét! OK Két férfi iddogál o kocsmában. Né­hány pohár után összemelegednek. — Miéit iszol pajtás? — kérdezi az egyik. — Mert megszökött a feleségem. És te? . — Mert az enyém meg visszajött ., OKOS A fiatal Vepicsek oda­áll az apja elé. és így szól: — Papa. én meg aka­rok nősülni. — Buta vagy még te ahhoz, majd szólj egy é» múlva. A fiú egy év múlva új­ra jelentkezik. — Papa. én meg aka­rok nősülni. — Buta vagy még te ahhoz, majd szólj egy év múlva. Ismét eltelik egy esz­tendő, a fiú ismét ek mondja kérdését, és é|­ra ugyanazt a választ kapja: — Bnia vagy még te ahhoz, majd szólj egy év múlva. Erre a fiatalembert el­hagyja a türelme, és bosz­szúsan kérdi: — Dehát. mikor fogsz már végre okosnak tar­tani? — Ha majd nem akarsz nősülni! RELATIVITAS Nem vagyok én pletykás em ber, nem árulom el annak a szlovákiai kisvárosnak a ne vét, ahol rádöbbentem, hogy van abban a relativüás-elméleí ben valami. Tetszik tudni, az történt, hogy megszomjaztunk, tehát a vezető leáll Kotta a ko csit a helyt cukrászda elOlt, kiszálltunk, bevonultunk a fényűzőnek nem nevezhető édesség-lokálba és kértünk négy pohár jó hideg málnát. Már előre bandzsítottunk a gyönyörűségtől, mert elképzel tűk a négy pohár jó hideg mál­nát, a párás falú poharakban. A vendégekről gondoskodó kis­asszony azonban közölte ve­lünk, hogy nem hozhat nekünk 'i négy pohár jó meleg málnával, j csak négy pohár jó meleg mái J nát. Gyengéden és tapintato­san érdeklőctiem, hogy mi a rossznyavalyát kezdünk mi négy pohár jó meleg málnával, amikor a kocsiban 35 fok a levegő hőmérséklete és úgy néziünk kl, mintha abban a pillanatban léptünk volna ki a gőzfürdőből, de nem a bájainkat takaró apró kötény kében, hanem korrekt utcai öl­tözékben. A kisasszony közölte, ö nem adhat tanácsot a kedves ven­dégeknek, hogy mit csináljanak a jó meleg málnával, mert Őt azért fizetik, hogy kiszolgál­ja a kedves vendégeket, hogy eléjük tegye a jó meleg mál­nái, de a kedves vendégek lel klzésével nem foglalkozhat, az a járási székhelyen tevékeny­kedő lélek- és elmegyógyász feladata. De ha mi pont ott akarunk hideg málnát inni, ok­kor várjunk egy kicsit és ez a kívánságunk is telfesül. Azon nal megkérdeztem, hogy med­dig kell várni. Kijelentéit<?. hogy 1974-ig. mert addigra jel­képül az új cukrászda és abban lesz hűtőszekrény is, mert eb be a rozoga sütemény-pagodába a vállalat már nem hajlandó egyetlen fillért sem invesztál­ni. Kérem tiszt el A tel, ezek után nem vitatkoztunk, hanem meg­rendeltük és megittuk az édes meleg löttyöt, ami olyan voA mint a gulyásleves, de só helyett cukrot tettek bele. Tikkadton és gyomrunkban némi émelygéssel távoztunk de az én lelkemben az öröm rúg­kapált, mert ráj&äem a relati­vitás igazságára. Ugyanis tessék el képezni, hogy ha ml négyen, öt napja kúsztunk volna a Szahara ho­mokjában, kiszáradt kulaccsal és torokkal, és akkor rábuk­kantunk volna erre a cukrász dára és iha.lunk volna négy po­hár jó meleg málnát... hát ké rem szeretettel, hálából meg pusziltuk volna a vállalat boká lát, hiszen az életünket mente: te volna meg Hát persze igaz. hogy ez nem a Szaharában történt hanem egy szlovákiai kisvárosban, de­hát jogunkban állt az>, képzelni hogii a Szaharában vagyunk Képzelőerő is kell az élethez kérem tisztelettel! ^TERFI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents