Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-01 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

uiiíGsnnöBoi A holland fapapucs nyomában Az Amszterdamba érkező turista első kérdése: hol vannak a fa papucsok? Bizony a nagyvárosokban a fapapucs már csak ritkaság, népművészeti érdekesség. Egy-egy régiség-kereskedésben, boltban látható és vásárolható, vagy olyan helyeken, amelyek idegenforgadmi látványosságnak számítanak. Vidéken azonban ma is bevett viselet. Fapapucsban járnak a halászok, a pásztorok, a földművesek és mindazok a dolgozók, akiknek a puha. nedves ta lajon ez a lábbeli a legkellemesebb viselet. Amszterdamban egy antikvárius cégérnek használja a fapa pucsot. (INTERNATIONAL HERALD TRIBÜNÉI Milyennek látja hazáját az amerikai nép? Az amerikaiak csaknem kétharmada úgy érzi: az ország elvesztette józan irányérzékét — állapította meg egy közvéleménykutatás, amelynek eredményét a közelmúltban hozták nyilvánosságra. A válságot főképp a kábítószereknek és a vietnami háborúnak tulajdonítják. A felmérést a Roper-szervezet végezte januárban és februárban 200 közösségben, az ország különböző területein, a szokásos közvélemény-kutatási technika alkalmazásával. A kérdés ez volt: Ügy érzi-e, hogy a dolgok manapság megfelelő irányban haladnak, vagy az-e a véleménye, hogy meglehetősen letértünk a helyes vágányról? Harmincnégy százalék szerint az ország helytelen vágányra jutott, huszonhárom százalék helyeselte a mostani irányt, tizenháromnak nincs véleménye. A Roper-felmérés igyekezett annak is nyomára jutni, miben látja az amerikai nép az ország bajainak fő előidéző okait, a megkérdezettek mindegyikét felkérte arra is, hogy válaszszon egy vagy több okot a felsorolt tizenhárom ok jegyzékéből. E felmérés szerint negyvenhét százalék a kábítószerek használatét tartja fö oknak; 40 százalék a vietnami háborút hibáztatja; harminchárom százalék a faji ellentétet nevezte meg; harmincegy százalék szerint az „emberek elfelejtették az aranyszabályt", további harminc százalék az erős kezű vnzetés hiányában látja az egyik legfőbb okot. További okok: gazdasági okok (27 százalék); túlzott hangsúlyt kapott a pénz és az anyagiasság (26 százalék); túlzott engedékenység (23 százalék); radikális törekvések, változások kikényszerítésére (20 százalék); kommunizmus (18 százalék); a fiatalok és az ő értékeléseik (13 százalék); fokozódó konzervativizmus (4 százalék); túlságosan sok technika (4 százalék). A Roper-értékelés szerint a kábítószerprobléma a következő csoportokban nyilvánult meg legnagyobb hangsúllyal: négerek, középfokú vagy alacsonýabb iskolai végzettségűek, az Egyesült Államok északkeleti vidékén élők. továbbá a 49 éven felüliek. Nők általában pesszimisztikusabban ítélik meg a helyzetet, mint a férfiak. Délen a nőknek csak 16 százaléka nyilvánította azt a felfogását, hogy az ország helyes irányban halad — a megkérdezett férfiak közül 22 százalék válaszolt ígyA megkérdezett négerek közül csak 12 százalék tartotta helyesnek a mostani irányt — a megkérdezett fehérek közül 25 százalék szerint halad Amerika a helyes vágányon. A feketék nem osztják a fehérek véleményét, sem az engedékenység, sem az ifjúság, sem a kommunizmus problémáját illetően, sem abban, hogy a radikális erőfeszítések okoznának problémát az ország életében; a feketék közül viszont nagyobb arányban vannak, akik erélyesebb országos vezetést kívánnak, a gazdasági körülmények megjavítását tartják szükségesnek, és azt, hogy megszűnjék a kábítószerélvezés. | INTERNACIONÁL HERALD TRIBÜNÉ) A kábítószer rabjai Az elmúlt két évben a hivatalos becslések szerint csak a heroinfogyasztók száma legalább 300 ezerre nőtt. Azelőtt csupán néhány ezer gettóbeli néger, pár dzsesszmuzsikus és színész volt a kábítószer rabja. Napjainkban egyre több fehér fogyaszt kábítószert — arányuk a kábítószerfogyasztók közt 51 százalékra nőtt. Nő a kábítószerrel élő fiatalok száma. 1950-ben a kábítószerfogyasztók átlagéletkora 35 év volt, most 23. Pszichológusok, teológusok és szociológusok között nagy a vita, amikor arról esik szó, mi az oka e kétes népszerűségnek. Lelki gyengeséget, szociális nyugtalanságot, utcai forradalmat, családi stresst emlegetnek. Kétségtelenül jelentős tényező a vietnami háború. Az amerikai csapatok fáradtak, félnek. Senki nem tud'ja pontosan megmondani, hányan lettek a kábítószer rabjai Vietnamban. A becslések 40 ezres számot emlegetnek. (NEWSWEEK) A hírnév véres útja Képsorozatunk El Levantino húszéves ifjú torreádorújonc tragédiáját örökítette meg. Miután húsz percig űzte bikáját az aréna egyik sarkából a másikba, a kegyelemdöfésre készült. Ez azonban nem sikerült. Eletét megmentették, de a baleset alighanem pályafutásának végét jelenti. Bukása azért tanulságos, mert spanyol fiatalok ezreinek sorsát példázza. A közönség a bikaviadaloknak csak izgalmát, fényes külsőségeit észleli. De nem ismeri a háttérben zajló, visszataszító üzleti spekulációt. Spanyolországban több mint négyezer azoknak az ifjú jelölteknek a száma, akik a hivatásos bikaviadorpályát választották. Ahhoz azonban, hogy porondra jussanak, nemcsak ügyesség kell. Kezdetben maguknak kell gondoskodniuk még a bikáról is, amellyel megvívnak. (QUICK) ÜJ BESTSELLER: Vörös Róka önéletrajza ... Miután az indiánok letették fegyverüket, Forsythe ezredes parancsot adott katonáinak, gyújtsák fel a sátrakat. Ekkor váratlanul lövés dördült. Állítólag a lefegyverzett foglyok egyike lőtt. Megkezdődött a mészárlás. Néhány percen belül 200 asszonyt és gyermeket, valamint 90 férfit kaszaboltak le. A tömeggyilkosság Wounded Knee Creekben 1890. december 29-én történt — 80 évvel My Lai előtt. A Forsythe ezredes parancsnoksága alatt lemészárolt férfiak, nők és gyermekek sziu-indiánok voltak. Vörös Róka a még élő nagy törzsfőnök közül egyike az utolsóknak: 1870. június 11-én született a dakotai Pine-Ridge rezervátumban. Most jelent meg az indián aggastyán önéletrajza. A 101 éves férfi emlékeit és gondolatait 14 iskolai füzetbe jegyezte fel. Huszonhárom éves korában csatlakozott Buffalo Bilihez, a közismert vadnyugati showmasterhez, szerepet vállalt cirkuszában. Vörös Róka még ma is utálkozva emlékszik vissza: egy ügyes rendező beállításában 120 indián „mesteri fogásokat mutatott be a lasszóval, postakocsikat támadott meg, bemutatta törzsi táncait és madár-, valamint állathangokat imitált-... Nagyjából azt játszották el, amit az amerikaiak az indiánokról és primitív életformájukról gondoltak". 1868-ban, két évvel Vörös Róka születése előtt az indiánok és a fehérek a Laramie erődben szerződést írtak alá, amely biztosította az indiánok jogát a rezervátumokra, „amíg a nap süt és a fű nő". Igaz békére azonban sohasem került sor. Az indián nők szabad prédát jelentettek a fehér férfiaknak. Az indián férfiak többnyire védekeztek, amikor visszacsaptak, a fehérek azonban reagálásukat kegyetlenségüknek és összeférhetetlenségüknek tulajdonították. Az utolsó nagy rezervátumok egyike, amelyet Washington még meghagyott a sziu-indiánoknak, a Black Hills körüli környék volt. Az amerikaiak azonban éppen errefelé találtak aranyat. S képtelenek voltak felfogni, hogy az indiánok még 16 millió dollárért sem akarták eladni földjüket, és egyáltalán nem voltak elragadtatva a fehérek aranylázától. Rövid idővel később, 1868. november 26-án Custer ezredes emberei megtámadtak egy indián falut a Washita folyónál, és amíg a férfiak vadászaton voltak, l^yilkoltak 52 tehetetlen nőt és gyermeket. Az indiánok még ennek ellenére is úgy döntöttek, hogy megőrzik a békét és az egyetlen utat választják, amely még megmaradt: menekülnek. Elhagyták a Pine-Ridge rezervátumot, és a Bighorn Basinba költöztek, ahol még volt elegendő vad. Vörös Róka hatéves volt, amikor törzse elindult a hosszú vándorútra. Alig ütötték fel az indiánok sátraikat a Bighorn Mountains lábainál, amikor megjelent az ezredes katonáival. 1876. június 5-én zajlott le a nagy csata az amerikaiak és az indiánok között, amely megpecsételte a sziuk sorsát. Háromezer indián harcos küzdött Custer, Crook és Reynolds egyesített csapatai ellen. A fehérek csapdába estek és döntő vereséget szenvedtek. Custer elesett, de az indiánok tudták, hogy újabb kormánycsapatok jönnek majd. „1888 körül az indián magányos vándor volt a Földön — írja Vörös Róka. — ultúráját és szellemi örökségét szétzúzták. Számuk lecsökkent, mint ahogy az állatok a fogságban elpusztulnak." 1890. december 29-én Forsythe ezredes a dél-dakotai Wounded Knee Creekben megbosszulta Custer ezredest és vereségét. Katonái lemészároltak mindenkit, aki fegyvereik lőtávolába került. Ez volt az utolsó nagy „csata" az amerikai indiánok történelmében. „Csak a halott indián jó indián" — így hangzik egy amerikai közmondás. A mai Amerikában az indiánok átlagos életkora 44 év, a fehéreké 71 év. Egy indián gyermek általában öt és fél évig jár iskolába — a néger és mexikói gyermekek jobb képzésben részesülnek. A fiatal indiánok körében az öngyilkossági arány a lakosság többi részéhez viszonyítva háromszoros. (STERN)