Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-15 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

OTTHON KÉRDÉS g Mama, mi az az angyal? - Az angyal olyan^ " mint te, csak szárnya van és repülni tud. Érdekes, akkor * miért mondta az apu az ­albérlős kislányunknak, hogy angyalka? Ö is re.­pül? - Még nem, de rövi desen fog ... PRÁGÁBAN Egy fiatalember a re­pülöiroda előtt leszáll a villamosról és nagyot sóhajt: Na végre, áz út nehezén már túl vagyok. Indiáig már gyerekjáték eljutni! GONDOLATOK Optimista f ér j t az az illető, aki, feleségül veszi a titkárnő­jét és azt hiszi, hogy azután is diktálhat neki... Ismerek egy férfit, aki stke­reit első feleségének köszönhe­ti a második feleségét pedig si­kereinek. » » # Amikor a férfi végre kezdi megérteni a nőket, a felesége megtiltja neki az esti kirucca­násokat. o • * » Az a tény, hoqy az ember nagypapává válik nem nagy baj, a rettenetes az, amikor észreveszi, hogy a felesége már nagymama... » • • Nincs fájdalmasabb búcsú cnnál, amikor olyan szép illú­zióktól kell megválnunk, amit már megszoktunk. Sopánkai megérkezik az üdü­lőhelyre. Az igazgató megmu­tatja a szobáját és így szól: — Meglátja, úgy fogja magát érezni, mint otthon. Erre Sopánkai rémülten mond­ja: — Kérem, csak azt ne! Vég­re nyugalmat és csendet szeret­nék! PÁRBESZÉD — Tudod, barátom, sok érté­kes gondolat kering a fejem­ben! — Nem Csodálom, hisz sok ott az üres hely... VÉLEMÉNY — Igazad van, ez a Veplacsek tényleg aktív embernek látszik. Minden gyűlésen jelentkezik, csak nem adhatunk neki szót, mert megvan az a rossz szoká­sa, hogy beszéd közben veri az asztalt, s ezzel felébreszti tár­sait ... A NYARALÁS ÖRÖMEI — Mit kérsz, szívem? Sonkás kenyeret hangyával, vagy hangyát sajttal?... (Eulenspiegel j KÉRDÉS Pistike egy nap megkérdezi az apjától: — Papa, nálunk miért nem vehet el egy férfi több nőt, úgy, mint például Afrikában? — Tudod, fiam, hiába magya­ráznám, most még nem érted meg. Majd ha nagyobb leszel, magad is rájössz, hogy a tör­vény miért védi a férfiakat... ELŐSZÖR A csinos Szabóné mondja el­vörösödve: — Jenő, ha hiszi, ha nem, most csaltam meg életemben először a férjemet. — Ne legyenek lelkiismeret­furdalásaid, kedves. Én is most csalom meg először a férjedet... • * • A pihenés művészete egyút­tal az eredményes munka mű­vészete is. • • • Azok az emberek, akik a munkában alszanak, nyugdíjaz­tatásuk után álmatlanságról pa­naszkodnak. • li A fáklya önmagát gyúlt ja 'meg, de másokért ég. BÜSZKESÉG - Képzeld el, tegnap a Trabantommal utolér tem egy Tatra hatszáz hármast. Ne mondd. És hol? <-• A sorompó előtt... SZERETI Az utcán üldögélnek. A fiú gitározik. Egy idö múlva megkérdi a lány­tói: Kedvesem, szere ted.a zenét? Mire a lány: -• Nagyon, de azért látsz tovább bátran! SZÖVEG NÉLKÜL NYARAL A KARMESTER (Hegedűs István rajza) Nöl DOLGOK — Jenő, nem megyek nagá­hoz feleségül, de azt az egyet elárulhatom, hogy az íziése ki­tűnő..* VÁLASZ Jenőke megkérdezi az édesapját: — Apu, ha nagy le­szek, akkor már azt csi­nálhatok, amit akarok? — Ugyan, fiam, hiszen ha nagy leszel, akkor megnősülsz... TAPASZTALAT — Tudod, öregem, le­génykoromban eszembe sem jutott, hogy takaré­koskodjam. — És most? — Most állandóan ar­ra gondolok, hogy meny­nyit megspórolhattam volna legénykoromban. PÁRIZSBAN Kovács szolgálati útra Párizsba készül utazni. A felesége elkíséri a re­pülőtérre és így szól a férjéhez: — Jenő, ajánlom, ne költs olyasmire pénzt, amit itthon is megkap­hatsz! SÓHAJ Idős házaspár üldögél a szobában. Felsóhajt a férfi: — Na, már van laká­sunk, szép bútorunk, au­tónk, üdülőházunk, most már végre egyszer kiadó­san megebédelhetnénk! — Judy a közönség szavazatai alapján került a döntőbe ... 1 1 1 >ca N V3 ít s 19 (Ici Paris) NYÁRI KALAND O LEHETETLEN Brahovócz mondja barátjának: Most tudtam meg, hogý a feleségem meg­csal egy ökölvívóval. Szeretnék mondani an­nak a gazfickónak egy­két cifra mondatot, de sajnos ez lehetetlen. '-• Miért? -- Mert az Illetőnek nincs telefonja ... TORREÁDOR* Honfitársaink nyaral­nak egy fekete-tengeri kis bolgár faluban. Egy nap, amikor végigmennek a falu főutcáján, egy kecske terem mellettük és körülugrálja az asz­szonyt. — Segítség 1 — sikolt­ja az asszony. — Ments meg, Jánosi A férj, aki nem tarto­zik a legbátrabb emberek közé, méltatlankodva ki­fakad: — Mi vagyok én, Luj­za? Torreádor? Xufac*/ Kati névre hallgató kisuno­kám immár hároméves komoly nő és minden alkalmat kihasz­nál arra, hogy kacérkodjon ve­lem. Egyik kedvenc módszere az, hogy elbújik az ajtó mögé és kiabál: „Kukucs nagyapa", mire én kapcsolok és azt fele­lem „kukucs, hol a Katika?". Erre jön a diadalmas felkiáltás: „Nincs Katika!" Es amikor ke­resgélni kezdem, a kis ember akkorát kacag, hogy muzsikál­ni kezd kacajától a szívem. Nem tudom, honnan ismerik ezt a játékot a bratislavai szál­lodák vezetői, de hogy ismerik, az tény, mert ők is így kacér­kodnak velem. A napokban ugyanis levelet kaptam Budapestről. Lipót bá­csi küldte a levelet és közölte, hogy két hét múlva érkeztk, a Malvin nénivel együtt, tehát gondoskodjak szállodai szobá­ról. Persze én idealista, hiszékeny szarvasmarha azonnal rohantam az egyik szállodába, ahol azon­ban előzékenyen játszadozni kezdtek velem. „Kukucs, apafej, mi kéne, ha vóna?" Mire én: „Kukucs, kedves vezetőség, ked­ves recepció, kedves éjszakai és nappali ügyelet, egy két­ágyas szobát kérek ekkorra és ekkorra!" Erre felharsant a ne­vetés: „Nincs szállodai szoba, mert ezt a szállodát most a nyár közepén, az idegenforgal­mi szezon idusán, renoválás miatt bezárjuk és három évig ki sem nyitjuk!" Jaj, de jó ötlet, gondoltam ma­gamban, miközben a másik szál­loda felé loholtam, pont és aus­gerechnet nyár közepén bezárni az egyik legnagyobb bratislavai szállodát1 „Kukucs, hapsika, mit óhajt?" — kérdezték a másik szállodá­ban. „Kukucs, kedves minden­ható szállodai illetékesek, egy kétágyas szoba kellene..." „Jaj ďe jó pofa maga — mond­ták kacagástól könnyes szem­mel — pont egy szállodában ke­res szobát! Es pont nálunk! Hi­szen nálunk augusztus végéig minden szobát lefoglalt a Če­dok!" Na kérem tisztelettel, ilyen mulatságos dolog szállodai szo­bát keresni. Ilyen kedvesen, bo­hókásan, ilyen üde bájjal ját­szadoznak velem a szállodák dolgozói, miközben Budapesten a Lipót bácsi meg Malvin néni már azon veszekednek, hogy be­csomagolfák-e Lipót bácsinak a meleg alsót, uqyanis Malvin né­ni szomszédasszonyának az uno­kahúga a múlt évben járt Bra­tislavában és megfázott. Igaz, hogy az januárban volt, de mit lehet tudni. Szóval a Lipót bá­csi meg a Malvin néni már cso­magol, velem pedig a szállodák dolgozói kukucskát látszanak. Ďe nagyon érdekes, hogy ami­kor az unokám játszik velem, akkor nagyon boldoq vagyok, és ha a szállodai dolgozók te­szik ugyanezt, akkor ütöget a guta. Borzalmasan ronda, szeszé­lyes természetem van! PÉTERFY GYDLA

Next

/
Thumbnails
Contents