Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-15 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

KÖ.NÜZÜ1 FELV. RUDNAI GÁBOR: Az erkély bordarácsain ótzihól a szél. A holdba üszkös ág hasit. Arcro hiába borulsz o forró láva elől, reggel élve találnak, egyedül. A HEGY Furcsa, likacsos mészkövek, vízi istenek megkövült koponyái, tengeri üledék, csigaházak, üres járataikban a széllel, égre tapasztott fülkagylók, tekervényeikben a tengeri visszhang. összekuporodott a tenger, kiegyenesedtek a partok, elvált a víztől a föld, a földtől oz ég, az éjtől a nappal, visszhang o tenger, csontok a tegnapi arcok, sírnak a sós szemű sziklák, gyűrődik gyökér-szakálluk, barlangot vájnak a hegybe a könnyek. A kékhasú halak átrepülnek az égen piros uszonyuk alatt viszik a narancs napot hátukon halpénz nem látni fej vagy írás a kékhasú halak átrepülnek az égen s lezuhannak a fehér iszapba Sztaniolba csomagol a holdfény, kibuggyan húsod a címke alól, sztaniolba csomagol a holdfény, megzörget a szél hullámverése, elfogysz, horpadtan partra dob. Szederjes az arcod, mint a halotté, hullafoltokkal szór be oz árnyék, fekszel lepedőn, lepedőbe csavarva, fölötted gyertyacsonk, megalvad a faggyú. Pikkelyes háztetők sora kúszik előtted, éhes, sziszegő kapualjak. Szederjes az arcod, mint a halotté, foltos az ágy és foltos vagy magad is. Puha perselyed nyllik-csukódik. Szeretni nem, gyűlölni megtanítottál. VISSZAPILLANTÁS Harmincöt évvel ezelőtt, 1936-ban a szlovenszkói magyar kulturális élet kimagasló eseménye volt Fábry Zoltán országos irodalmi előadó körútja, melynek során ellátogatott a magyarlakta városokba. A zilált szlovenszkói magyar irodalmi helyzet és a döbbenetes európai kulturális állapot .idejében egy szebb kulturális életbe vetett hit fáklyáját hordozta körül a szlovenszkói tájakon a nyugati fővárostól a Kelet-Szlovenszkó metropolisáig, akkor, amikor a világban a könyvmáglyák rőt lángja csapott fel az írói gondolat tűzre hányt lapjairól és szállt a máglyák fekete füstje a még feketébb felhők felé. A máglyaláng árnyékában beszélt akkor az irodalom, a kultúra önvédelmi harcáról, ennek a harcnak szükségességéről a jövőbe vetett hit fanatikus meggyőződésével. írókról beszélt, akiket gúzsba kötött a hatalom: könyvekről, alkotásokról, melyeknek tűzhalál lett a sorsuk. Beszélt a bilincsbe vert emberi gondolatról, a kultúrélet modern tilalomfáiról, kultúrbarbarizmusnól, a haladó szellemet, a szocialista kultúrát fenyegető veszélyről, a hontalanná tett Osietzkykról, Mannokról, Rennekről. Beszélt az erőteljesen kibontakozó szovjet irodalmi és kulturális életről és arról a választásról, melyben két jelölt között kell választani: a kultúra és a barbárság között. Országjáró előadó körútjának minden állomásán sieretettel, érdeklődéssel várta haladó szellemű hallgatósága, és tartalmas megrázó erejű előadását mindenütt elismeréssel fogadták. Irodalmi koncertjébe egy disszonáns hang is vegyült. Ez volt a rimaszombati hang, a „Nem helyeselhetjük" című rimaszombati cikk hamisan csengő szólama, amely elítélte a kultúrvédelem eszméjét és azt politikai propagandaszónoklatnak minősítette: a kultúra ellen elkövetett merényleteket' ismertető panaszokat pedig a „humanizmus elavult ócskaságainak" deklarálta. Fábry Zoltán abban az időben emelte fel szavát, hogy a szebb holnap kultúrájába vetett hitet erősítse a lelkekben, amikor kultúrnemzetek tagadták meg a haladó kultúrát, amikor a sző ingazáért küzdő írók kezéből kiütötték a tollat, amikor a tiszta kultúrát örvények elnyeléssel fenyegették, és szívet szomorító statisztikák láttak napvilágot. A tizenkettedik órában hangzottak el a feljajduló, utat mutató szavak, a gyülekező sötét fellegekben rejlő veszélyre figyelmeztető igék, az igaz lelkeket megrázó előadások, melyeket a rimaszombati hang propagandaszónoklatnak minősített. A rimaszombati hangra így reagált a Magyar Nap: „Fábry Zoltán, te a véres könyvet hordoztad körül Szlovenszkón, a fasizmustépte kultúrát védted, a Mannok, Osietzkyk, Rennek sorsát tártad elénk. Aztán visszatértél stószi magányodba és oda jutott el hozzád a felismerés, hogy megszólalhat Szlovenszkón valaki, akinek kultúrvédelem, emberségvédés politikai propagandaszónoklat. A felismerés szomorú és te meg kérdezted magadtól: ez a szlovenszkói házalásod eredménye? Hát nemi... Akik a kultúrveszélyt látják, akikben a kultúrtudat és antifasizmus eggyé lényegül, azoknak nem hiába. beszéltél Rimaszombatban. Akik Hans Heinz Ewers helyett Thomas Mannt, Ludendorf helyett Osietzkyt, Spengler helyett Herdert választják, azok újra várnak téged Rimaszombatban". Tipikus szlovenszkói betegség fertőzte az időben a Kárpátok földjének irodalmi és kulturális életét. Kórokozói a tiszta lelkek bomlasztására törtek. Minden irodalmi kezdeményezésnél, minden kulturális megmozdulásnál akadt valaki, aki igyekezett megtorpedózni a jószándékú, tiszta elképzelésű altruista irodalmi és kulturális törekvéseket, kezdeményezéseket, vállalkozásokat, vagy a szellemi életet irányító ellenzéki politikusok közül, vagy a törpe szellemi törtetők, a koncot leső Irodalmi tollnokok sorából. Minden kezdeményezésnél akadt egy hamis próféta, minden vállalkozásnál egy sírásó, minden Igyekezetnél felvijjogott a halálmadár. Nemes elgondolású kezdeményezések botladoztak a gáncsoskodók farkasvermei között, életet jelentő haladó mozgalmak váltak befulladt forrássá, lélekharang hangja kísért megmozdulásokat, álpróféták tünedeztek elő a ködbe borult szlovenszkói tájakon Dévénytől a keleti végekig, mint az akkori szlovenszkói irodalmi viszonyok gáncsoskodó, lélekölő kísérőjelenségei. Az úttörő Fábry Zoltán országos irodalmi előadó körútjának ilyen jellemző kísérőjelensége volt a rimaszombati hang, — a „Nem helyeselhetjük" hamisan kongó szózata, hogy megtévessze a szebb holnapban hívő lelkeket. DALLOS ISTVÁN