Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-14 / 192. szám, szombat

Követendő példa A V. I. Lenin Gyapotmüvek egy napig megtakarított anyagból dolgozik A ružomberoki V. I. Lenin Gyapotművek dolgozói sokoldalú és igen értékes felajánlásokat tettek a CSKP 50. évfordulójának tiszteletére. Ez a jól szervezett munkájáról ismert nagyüzem mindig valami újat képes mutatni, amikor találékonyságra van szükség. Ugyancsak jellemző vonása e vállalat szocialista munkaversenyének, hogy koncepciós, átgondolt, látszik rajta a nagyképzettségű közgazdászok keze nyoma. A megfontoltságnak, szervezettségnek, most, az egész évi vállalás félévi értékelésénél látszik meg az eredménye. Annál is érdekesebb a ružomberoki üzemben tapasztalt versenyszervezés, mert — reméljük — ennek módszereit veszi majd át már kezdettől a levicei textilgyár is, amely ennek a vállalatnak a leányüzeme. Az alapvető adat a munkaverseny félévi eredményeiről elsősorban a dolgozók nagy lelkesedéséről és kiváló munkaszervezéséről tanúskodik: a felajánlások összegezése 5 millió 344 ezer korona értéktöbblet megteremtését helyezte kilátásba, de az eredmény — nem sajtóhiba — 11 millió 815 ezer korona volt, ami 221 százalék. A fantasztikus teljesítmény rengeteg kisebb összetevőből adódik, és eléréséhez a minden szintű termelésszervezők öszszehangolt, a tervezettnél igényesebb tevékenységére volt szükség. Ahhoz, hogy ilyen nagyszerű eredményt érjenek el, a nyersanyag-beszerzéstől a fonalgyártáson keresztül a fokozott festékanyag-szükséglet fedezéséig sok mindenre volt szükség. Főleg sok olyasmire, ami az eredeti tervben nem szerepelhetett. Összehangolva kellett fokozni a termelést egyes fázisaiban, ami, mint ismeretes, még a „sima" tervteljesítés során sem egyszerű dolog. De a gyárban egy nagyszabású politikai akció bontakozott ki a kongresszus idején, amely a bonyolult feladatok megoldásához igen kedvező légkört teremtett. A kommunisták aktivitása, a párttagok mindegyikének konkrét és ellenőrzött feladata volt az, aminek eredménye lett, hogy mindenki érezte a gyárban: törődnek a problémákkal, gondoskodnak rólunk, ha valami nem „stimmel", azonnal előkerül valaki, aki ezért felelős és azonnal intézkedik. Az ilyen gyakorlat a tartalékok feltárásának legeredményesebb módja. Az első nagy tanulság a ružomberoki nagyüzem versenyéből tehát az, hogy a lelkesedés, a lóakarat nem elég a jó eredmények eléréséhez — ezen felül aprólékos szervező munkára, törődésre, mindennapos gondoskodásra van szükség. A második jelentős tanulság, amiť a gyapótgyáriak versenyéből levonhatunk, a hatékonyságra való törekvés. A legegyszerűbben érthető követelmény, mint tudjük, a „termelj többet". Itt is ez volt az a spontán törekvés, amelyben a dolgozók tenniakarása megnyilvánul. Ezt fékezni — ostobaság és politikai baklövés lett volna. A köztudatba csak fokozatosan lehetett bevinni a felismerést, hogy nemcsak többet, de kifizetődőén, olcsóbban is kellene gyártanunk. Nem csoda, hogy eleinte „megugrottak" az önköltségek. Az egykoronás teljesítményre jutó költségek a tavalyi 0,956 koronáról 1,082 koronára emelkedtek. Ezért egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek fokozatosan a munkatermelékenység növelésére és az anyagmegtakarítások fokozására. Végül egy újszerű mozgalmat indítottak: „Termeljünk az ötéves terv minden évében egy napon keresztül kizárólag megtakarított anyagból!" Ez az alapanyagok, félkészáruk, vegyszerek. villanyenergia és soksok más anyag fokozatos, apránkénti megspórolását követeli minden munkahelyen. Összesen — kiszámították — 1 280 813 korona értékű anyagot kell megtakarítani ahhoz, hogy egy napig anyagköltségek nélkül termelhessenek. Ez aztán igazán hatékonysági tényezői Ily módon a hatékonyságot befolyásoló minden vonatkozásban törődni kell majd a problémákkal. Remélhető — ismerve a gyapotművek eddigi igyekezetét —, hogy ez a hatékonysági irányvétel is az eddigiekhez hasonló sikerrel jár. Az „egy napot megtakarított anyagból" akció, meg kell mondani, nem egészen új. Hasonló törekvésnek már a múltban is tanúi voltunk, ám a próbálkozások nem voltak hosszú életűek. A külterjes gazdálkodási mód sokszor az ilyen törekvések elnyomására kényszerítene a gazdasági vezetést, mert „kifizetődőbb" volt a drágább termelés. Ilyen tendenciák felülkerekedésének megakadályozására irányul a ružomberokiak mostani törekvése. F, törekvés mögött pedig nem más, mint a CSKP XIV. kongresszusa határozatának hatékonysági követelménye áll. VILCSEK GÉZA Széles körű üdülési lehetőségek A több mint húszezer dolgozót foglalkoztató Kelet-szlovákiaí Vasműben a közelmúltban üdültetési osztályt létesítettek, melynek az a feladata, hogy a nehéz munka után a kohómű dolgozói részére megfelelő üdülést biztosítson. Bohumil Mariak elvtárstól, az üdültetési osztály vezetőjétől megtudtuk, hogy az idén a bulgáriai „Horizont" tengerparti vállalati üdülőben a Vasmű 1185, a Magyar Népköztársaságban a Miskolc melletti Tapolcán 392, Harkányban 200 és a Tatratourist által biztosított román tengerparti üdülőben 544 dolgozó nyaral. Ez azt jelenti, hogy a Vasmű minden hetedik dolgozója külföldön üdül. Idehaza, a Vasmű dolgozói által szívesen látogatott üdülő áll rendelkezésre Zlatá Idkán és Košická Bélán, ahol a hétvégét tölthetik el a dolgozók. Nem feledkeznek meg a Vasmű alkalmazottainak gyerekeiről sem. Közülük hétszáztízenöten üdülnek a bordái vállalati pionírtáborban. Ezenkívül csereüdültetést Is biztosítanak számukra, együttműködve a kladnói és a kunčicei testvérüzemekkel, a humennéi Chemlonnal, a sninai Vihorlattal, a magyarországi Diósgyőri Kohóművel és a Krakkói Vasművel. -ik i E. Remp felvétele Akik vigyáznak a fürdöztth biztonsagám A vízi mentőszolgálat kiépítése fontos feladat Az újságok fekete krónikájában különösen nyáron sok balesetről, szerencsétlenségről olvashatunk. Feltűnően magas a vízbe fulladtak száma — mondják a szakemberek, rámutatva a szinte hihetetlennek látszó tényre, hogy míg 1967ben hazánkban 580-an lettek a folyók és tavak áldozataivá — 250-en közülük még nem töltötték be 18. évüket — az NDKban, ahol a Balti-tengerben és az ország sok folyójában többen fürdenek — ugyanebben az évben mindössze 150-en vesztették életüket a vízben. A Csehszlovák Vöröskereszt dolgozói szerint a mentőszolgálat sűrűbb hálózatának megszervezésével lényegesen csökkenthető lenne ez az aránytalanság. A Csehszlovák Vöröskereszt a fuldoklók megmentésére az első tanfolyamokat három évvel ezelőtt rendezte meg. Az Idén Bratislavában is tartottak egy ilyen tanfolyamot, a vízi mentőszolgálat jelvényének viselése ma hazánkban összesen 93 fiatal jogosult. A 18—35 év között levő életmentők között 6 leány is van. Természetesen nem elegendő, hogy ezek a fiúk és lányok kitűnő úszók legyenek. Önként vállalt, felelősségteljes feladataik sikeres teljesítése érdekében el kell sajátítaniuk az úszás valamennyi változatát. Megtanulják a fuldoklót kimenteni a vízből, a szájból szájba lélegzést, sőt a hosszabb ideig tartó víz alá merüléssel, a búvárok alapvető feladatainak egyikével is meg kell ismerkedniük. Helytelen lenne azt állítani, hogy az életmentők kiképzése nyári üdülésnek, szórakozásnak tekinthető. Korántsem, hiszen a mentés különleges technikája és az igényes módszerek elsajátítása rendkívüli akaraterőt és önmegtagadást feltételez. A tanfolyamok naponta 3—4 óráig tartanak. A Vöröskereszt a mentőszol; gálatra jelentkezőket 3 kategóriába sorozza. Az elsőben a 18—21 év közti fiatalokat, a másodikban a 21—25 éveseket, vagyis azokat tartják nyilván, akiket az előírt vizsgák letételét követően mentési akciók irányításával is megbízhatnak. A további vizsgák sikeres letétele után a mentőszolgálat tagja 3. kategóriájában, képesítésük alapján, mentő tanfolya mok vezetésére válnak alkalmasakká. A vízi mentőszolgálat, ha nem is mindenütt, de helyenként már működik. Hálózatának kiépítése a hegyi mentőszolgálathoz hasonlóan sürgős, hogy fürdőhelyeinkről, a folyók és tavak partjáról se hiányozzanak az ügyes fiúk és lányok. Mert a cél az, hogy minél kevesebb áldozatot követeljen a víz. Ehhez persze nekünk is, valamennyi fürdőzőnek elővigyázatosabbnak kelt lennie. Az elbizakodottság és felelőtlenség már sok bajnak volt az okozója. -km40. 1944 telén és tovoszón a Szovjetunió egyre fokozta gazdasági erejét. Az első fél évben 16 ezer repülőgépet, mintegy 14 ezer közepes és nehéz harckocsit, valamint rohamlöveget és több mint 90 millió lövedéket, bombát, aknát gyártottunk. A népnek a párt által összefogott erőfeszítése minden szükségeset biztosított az ellenség szétzúzásóhoz. Április végén a Legfelsőbb Főparancsnokság véglegesen döntött a nyári hadjárat, s ennek keretében a belorusszijai hadművelet lefolyásáról. Antonov parancsot kapott, hogy szervezze meg a fronthadművelet terveinek kidolgozását és kezdje meg a csapatok, valamint az anyagi tartalék összpontosítását a frontok számára. A legfelsőbb főparancsnok május 20-én magához rendelte Vaszilevszkit, engem, és A. I. Antonovot, hogy még egyszer tekintsük át a főparancsnokságnak a nyári hadjáratokkal kapcsolatos terveit. Az elképzelések szerint, amint már említettem, kezdetben a támadást a Karél-földszoros körzetében bontakoztatják ki a Leningrádi Front és a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Baiti Flotto erői, majd o támadás - június második felében Belorusszijában is megindul. Amint ez a nagy hadműveletek előkészítésekor lenni szokott, a terveket a vezérkar és a frontok törzsei párhuzamosan dolgozták ki. A frontparancsnokok, a vezérkar és a főparancsnok helyettese szoros kapcsolatban álltak egymással, ennek következtében a frontok tervei teljesen megfeleltek a főhadiszállás elgondolásainak, s azokat a főparancsnok nyomban jóvá is hagyta. Ezután Vaszilevszkij és én - o kapott feladatok értelmében - hozzókezdtünk a frontok tevékenységének koordinálásához. A főhadiszállás terve három hatalmas csapást irányzott elő. Az I. Balti és a 3. Belorusz Front erőinek Vilnius általános irányában, oz I. Belorusz Front erőinek Baronovicsira, a 2. Belorusz Front erőinek Minszk általános irányában. A vezérkar előzetes számításai szerint a „Bagratyion" hadművelet biztosítására a csapatokhoz mintegy 400 ezer tonna lőszert, 300 ezer tonna üzemanyagot, kb. 500 ezer tonna élelmiszert és takarmányt kellett szállítani. Az adott körzetekben öt összfegyvernemi, két harckocsi- és egy légi hadsereget, továbbá az I. Lengyel Hadsereget kellett összpontosítanunk. Ezenkívül a főhadiszállás a maga tartalékóból öt önálló harckocsi-, két gépesített és négy lovashadtestet, továbbá több különböző fegyvernemi ezredet és dandárt adott át a frontoknak, és áttelepített 11 repülőhadtestet. A belorusszijai hadművetet hotalmas térségben bontakozott ki: 1000 km-nél szélesebb orcvonalon (o Nyugati Dvinótól a Pripjatyig) és 600 km mélységben 800 ezer ellenséges katonával kellett összecsapnunk, akik 9500 löveggel és aknavetővel, 900 harckocsival és rohamlövegekkel, valamint 1300 harci repülőgéppel rendelkeztek, s mintegy 250 - 270 km mélységű, előkészített védelmet kellett leküzdenünk. A szovjet csapatok belorusszijai támadására a háború harmadik évében került sor. Az eltelt három esztendő alatt történelmi jelentőségű események játszódtak le: a Szovjetunió fegyveres erői több nagy ütközetben szétzúzták a fasiszta csapatokat és megtisztították a Haza földjét népünk leggonoszabb ellenségétől. Az új ütközet előtt csapatainkat az a biztos tudat hatotta át, hogy szétzúzzák a „Közép" német hadseregcsoportot. Kétségtelenül oz is lelkesítette őket, hogy a szövetségesek június 6-án partra szálltak Normandiában és megnyitották Európában a második frontot. Bór a fasiszta Németország sorsa gyakorlatilag már megpecsételődött, a szovjet harcosok örömmel fogadták a második front megnyitását, mert tudták, hogy ez meggyorsítja a fosizmus végleges szétzúzását és közelebb hozza a háború befejezését. Az általános támadást június 23-án kezdték meg az I. Balti Front, a 3. Belorusz Front és a 2. Belorusz Front csapatai. A következő napon ment át támadásba Rokoszovszkij vezérezredes I. Belorusz Frontja. A frontok tevékenységével már korábban összehangolva aktív tevékenységbe kezdtek az ellenség hátában a partizánosztagok, - egységek és - magasabbegységek. Már a belorusszijai támadás első napjaitól heves ütközetek bontakoztak ki valamennyi irányban a földön és a levegőben egyaránt, bőr az időjárási viszonyok némileg korlátozták mindkét fél légi tevékenységét. A vezérkar útján hamarosan megtudtam, hogy Vaszilevszkijnél sikeresen halad az ellenséges védelem áttörése. Ennek mindnyájan nagyon örültünk. Szép sikereket ért el a 2. Belorusz Front is, amelynek a Grisin tábornok vezette 49. hadserege a mogiljovi irányban áttörte oz ellenség védelmét, és menetből hidfőt foglalt a Dnyeper partján. Az I. Belorusz Front Paricsi Irányában mért csapása a tervnek megfelelően bontakozott ki. Panov tábornoknak áttörésbe bevetett I. harckocsihadteste már az első napon Bobrujszk irányában 20 kmre mélyítette ki az áttörést. Ez lehetővé tette, hogy másnap reggel bevessék Plijev tábornok lovas-gépesített csoportját. Június 25-én a Plijev-csoport és Panov hadteste szétverte az ellenség visszavonuló egységeit, és gyorsan nyomult előre. Jól haladt a 28. és a 65. hadsereg csapása is. A harckocsi- és tüzércsapatok a parocsi irányban az erdős és mocsarak-, kai tarkított terepet úgy „feltúrták", hogy, azon még a vontatók is nehezen tudtak áthaladni. A műszaki csapotok katonái és a sikeres áttörés által fellelkesült valamennyi fegyvernemhez tartozó harcosok megfeszítették minden erejüket, hogy a lehető leggyorsabban oszloputat készítsenek ebben az irányban. Ez hamarosan el is készült, s számottevően könnyebb lett o hadtáp munkája. Megkezdődött oz ütközet, s az ellenség védelmének áttörése lassan halodt. Ezt látva, Gorbatov kérte: engedélyezzék, hogy az eredeti elgondolása szerint, északabbra mérhesse a harckocsihadtesttel a csapást. Jómagam támogattam Gorbatov javaslatát. A hadművelet sikeres volt. Az ellenséget kivetették állásaiból, Baharov harckocsizői pedig megkerülve az ellenség szárnyát, lendületesen előretörtek Bobrujszkig, s elvágták az ellenségnek a Berezinán átvezető egyetlen visszavonulási útját. Csapataink e sikeres manővere után o németek megkezdték ugyan a visszavonulást a Zslobin - Rogacsev terepszakaszról, de elkéstek. A bobrujszknál levő egyetlen hidat ugyanis június 26-án Baharov harckocsizói elfoglalták. Panov harckocsihadteste elérte Bobrujszk északnyugati körzetét és elvágta a városba szorult ellenség összes visszavonulási útját. Ily módon június 27-én Bobrujszknál két bekerítés alakult ki, amelyben a 35. német hadsereg közvetlen hadtest' és o 41. páncélos hadtest maradt mintegy 40 ezer emberrel. I Folytat fuk) 1971.