Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-14 / 192. szám, szombat

Követendő példa A V. I. Lenin Gyapotmüvek egy napig megtakarított anyagból dolgozik A ružomberoki V. I. Lenin Gyapotművek dolgozói sokol­dalú és igen értékes felaján­lásokat tettek a CSKP 50. év­fordulójának tiszteletére. Ez a jól szervezett munkájáról is­mert nagyüzem mindig valami újat képes mutatni, amikor ta­lálékonyságra van szükség. Ugyancsak jellemző vonása e vállalat szocialista munkaver­senyének, hogy koncepciós, átgondolt, látszik rajta a nagy­képzettségű közgazdászok keze nyoma. A megfontoltságnak, szervezettségnek, most, az egész évi vállalás félévi érté­kelésénél látszik meg az ered­ménye. Annál is érdekesebb a ružomberoki üzemben tapasz­talt versenyszervezés, mert — reméljük — ennek módszereit veszi majd át már kezdettől a levicei textilgyár is, amely en­nek a vállalatnak a leányüze­me. Az alapvető adat a munka­verseny félévi eredményeiről elsősorban a dolgozók nagy lelkesedéséről és kiváló mun­kaszervezéséről tanúskodik: a felajánlások összegezése 5 mil­lió 344 ezer korona értéktöbb­let megteremtését helyezte ki­látásba, de az eredmény — nem sajtóhiba — 11 millió 815 ezer korona volt, ami 221 százalék. A fantasztikus teljesítmény ren­geteg kisebb összetevőből adó­dik, és eléréséhez a minden szintű termelésszervezők ösz­szehangolt, a tervezettnél igé­nyesebb tevékenységére volt szükség. Ahhoz, hogy ilyen nagyszerű eredményt érjenek el, a nyersanyag-beszerzéstől a fonalgyártáson keresztül a fo­kozott festékanyag-szükséglet fedezéséig sok mindenre volt szükség. Főleg sok olyasmire, ami az eredeti tervben nem szerepelhetett. Összehangolva kellett fokozni a termelést egyes fázisaiban, ami, mint is­meretes, még a „sima" tervtel­jesítés során sem egyszerű do­log. De a gyárban egy nagysza­bású politikai akció bontako­zott ki a kongresszus idején, amely a bonyolult feladatok megoldásához igen kedvező légkört teremtett. A kommunis­ták aktivitása, a párttagok mindegyikének konkrét és el­lenőrzött feladata volt az, ami­nek eredménye lett, hogy min­denki érezte a gyárban: törőd­nek a problémákkal, gondos­kodnak rólunk, ha valami nem „stimmel", azonnal előkerül va­laki, aki ezért felelős és azon­nal intézkedik. Az ilyen gya­korlat a tartalékok feltárásá­nak legeredményesebb módja. Az első nagy tanulság a ružom­beroki nagyüzem versenyéből tehát az, hogy a lelkesedés, a lóakarat nem elég a jó ered­mények eléréséhez — ezen fe­lül aprólékos szervező munká­ra, törődésre, mindennapos gondoskodásra van szükség. A második jelentős tanulság, amiť a gyapótgyáriak verse­nyéből levonhatunk, a haté­konyságra való törekvés. A leg­egyszerűbben érthető követel­mény, mint tudjük, a „termelj többet". Itt is ez volt az a spon­tán törekvés, amelyben a dol­gozók tenniakarása megnyilvá­nul. Ezt fékezni — ostobaság és politikai baklövés lett volna. A köztudatba csak fokozatosan lehetett bevinni a felismerést, hogy nemcsak többet, de kifi­zetődőén, olcsóbban is kellene gyártanunk. Nem csoda, hogy eleinte „megugrottak" az ön­költségek. Az egykoronás tel­jesítményre jutó költségek a ta­valyi 0,956 koronáról 1,082 ko­ronára emelkedtek. Ezért egy­re nagyobb hangsúlyt helyez­tek fokozatosan a munkaterme­lékenység növelésére és az anyagmegtakarítások fokozásá­ra. Végül egy újszerű mozgal­mat indítottak: „Termeljünk az ötéves terv minden évében egy napon keresztül kizárólag meg­takarított anyagból!" Ez az alapanyagok, félkészáruk, vegy­szerek. villanyenergia és sok­sok más anyag fokozatos, ap­ránkénti megspórolását követe­li minden munkahelyen. Összesen — kiszámították — 1 280 813 korona értékű anya­got kell megtakarítani ahhoz, hogy egy napig anyagköltségek nélkül termelhessenek. Ez az­tán igazán hatékonysági ténye­zői Ily módon a hatékonyságot befolyásoló minden vonatkozás­ban törődni kell majd a prob­lémákkal. Remélhető — ismer­ve a gyapotművek eddigi igye­kezetét —, hogy ez a haté­konysági irányvétel is az eddi­giekhez hasonló sikerrel jár. Az „egy napot megtakarított anyagból" akció, meg kell mon­dani, nem egészen új. Hasonló törekvésnek már a múltban is tanúi voltunk, ám a próbálko­zások nem voltak hosszú éle­tűek. A külterjes gazdálkodási mód sokszor az ilyen törekvé­sek elnyomására kényszerítene a gazdasági vezetést, mert „ki­fizetődőbb" volt a drágább ter­melés. Ilyen tendenciák felül­kerekedésének megakadályozá­sára irányul a ružomberokiak mostani törekvése. F, törekvés mögött pedig nem más, mint a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatának hatékonysági kö­vetelménye áll. VILCSEK GÉZA Széles körű üdülési lehetőségek A több mint húszezer dolgo­zót foglalkoztató Kelet-szlová­kiaí Vasműben a közelmúltban üdültetési osztályt létesítettek, melynek az a feladata, hogy a nehéz munka után a kohómű dolgozói részére megfelelő üdü­lést biztosítson. Bohumil Mariak elvtárstól, az üdültetési osztály vezetőjétől megtudtuk, hogy az idén a bul­gáriai „Horizont" tengerparti vállalati üdülőben a Vasmű 1185, a Magyar Népköztársa­ságban a Miskolc melletti Ta­polcán 392, Harkányban 200 és a Tatratourist által biztosított román tengerparti üdülőben 544 dolgozó nyaral. Ez azt je­lenti, hogy a Vasmű minden hetedik dolgozója külföldön üdül. Idehaza, a Vasmű dolgozói által szívesen látogatott üdülő áll rendelkezésre Zlatá Idkán és Košická Bélán, ahol a hétvé­gét tölthetik el a dolgozók. Nem feledkeznek meg a Vas­mű alkalmazottainak gyere­keiről sem. Közülük hétszáztí­zenöten üdülnek a bordái vál­lalati pionírtáborban. Ezenkí­vül csereüdültetést Is biztosíta­nak számukra, együttműködve a kladnói és a kunčicei test­vérüzemekkel, a humennéi Chemlonnal, a sninai Vihorlat­tal, a magyarországi Diósgyőri Kohóművel és a Krakkói Vas­művel. -ik i E. Remp felvétele Akik vigyáznak a fürdöztth biztonsagám A vízi mentőszolgálat kiépítése fontos feladat Az újságok fekete króniká­jában különösen nyáron sok balesetről, szerencsétlenségről olvashatunk. Feltűnően magas a vízbe fulladtak száma — mondják a szakemberek, rámu­tatva a szinte hihetetlennek látszó tényre, hogy míg 1967­ben hazánkban 580-an lettek a folyók és tavak áldozataivá — 250-en közülük még nem töltöt­ték be 18. évüket — az NDK­ban, ahol a Balti-tengerben és az ország sok folyójában töb­ben fürdenek — ugyanebben az évben mindössze 150-en vesztették életüket a vízben. A Csehszlovák Vöröskereszt dolgozói szerint a mentőszolgá­lat sűrűbb hálózatának meg­szervezésével lényegesen csök­kenthető lenne ez az arányta­lanság. A Csehszlovák Vöröskereszt a fuldoklók megmentésére az első tanfolyamokat három év­vel ezelőtt rendezte meg. Az Idén Bratislavában is tartottak egy ilyen tanfolyamot, a vízi mentőszolgálat jelvényének vi­selése ma hazánkban összesen 93 fiatal jogosult. A 18—35 év között levő életmentők között 6 leány is van. Természetesen nem elegendő, hogy ezek a fiúk és lányok ki­tűnő úszók legyenek. Önként vállalt, felelősségteljes felada­taik sikeres teljesítése érde­kében el kell sajátítaniuk az úszás valamennyi változatát. Megtanulják a fuldoklót kimen­teni a vízből, a szájból szájba lélegzést, sőt a hosszabb ideig tartó víz alá merüléssel, a bú­várok alapvető feladatainak egyikével is meg kell ismer­kedniük. Helytelen lenne azt állítani, hogy az életmentők kiképzése nyári üdülésnek, szórakozásnak tekinthető. Korántsem, hiszen a mentés különleges techniká­ja és az igényes módszerek el­sajátítása rendkívüli akaraterőt és önmegtagadást feltételez. A tanfolyamok naponta 3—4 órá­ig tartanak. A Vöröskereszt a mentőszol; gálatra jelentkezőket 3 kate­góriába sorozza. Az elsőben a 18—21 év közti fiatalokat, a másodikban a 21—25 éveseket, vagyis azokat tartják nyilván, akiket az előírt vizsgák letéte­lét követően mentési akciók irányításával is megbízhatnak. A további vizsgák sikeres leté­tele után a mentőszolgálat tag­ja 3. kategóriájában, képesíté­sük alapján, mentő tanfolya mok vezetésére válnak alkal­masakká. A vízi mentőszolgálat, ha nem is mindenütt, de helyen­ként már működik. Hálózatá­nak kiépítése a hegyi mentő­szolgálathoz hasonlóan sürgős, hogy fürdőhelyeinkről, a fo­lyók és tavak partjáról se hiá­nyozzanak az ügyes fiúk és lá­nyok. Mert a cél az, hogy mi­nél kevesebb áldozatot köve­teljen a víz. Ehhez persze ne­künk is, valamennyi fürdőző­nek elővigyázatosabbnak kelt lennie. Az elbizakodottság és felelőtlenség már sok bajnak volt az okozója. -km­40. 1944 telén és tovoszón a Szovjetunió egy­re fokozta gazdasági erejét. Az első fél évben 16 ezer repülőgépet, mintegy 14 ezer közepes és nehéz harckocsit, vala­mint rohamlöveget és több mint 90 millió lövedéket, bombát, aknát gyártottunk. A népnek a párt által összefogott erőfeszí­tése minden szükségeset biztosított az ellenség szétzúzásóhoz. Április végén a Legfelsőbb Főparancs­nokság véglegesen döntött a nyári had­járat, s ennek keretében a belorusszijai hadművelet lefolyásáról. Antonov paran­csot kapott, hogy szervezze meg a front­hadművelet terveinek kidolgozását és kezdje meg a csapatok, valamint az anya­gi tartalék összpontosítását a frontok szá­mára. A legfelsőbb főparancsnok május 20-én magához rendelte Vaszilevszkit, engem, és A. I. Antonovot, hogy még egyszer te­kintsük át a főparancsnokságnak a nyá­ri hadjáratokkal kapcsolatos terveit. Az elképzelések szerint, amint már említet­tem, kezdetben a támadást a Karél-föld­szoros körzetében bontakoztatják ki a Le­ningrádi Front és a Vörös Zászló Rend­del kitüntetett Baiti Flotto erői, majd o támadás - június második felében ­Belorusszijában is megindul. Amint ez a nagy hadműveletek előké­szítésekor lenni szokott, a terveket a ve­zérkar és a frontok törzsei párhuzamosan dolgozták ki. A frontparancsnokok, a ve­zérkar és a főparancsnok helyettese szo­ros kapcsolatban álltak egymással, ennek következtében a frontok tervei teljesen megfeleltek a főhadiszállás elgondolásai­nak, s azokat a főparancsnok nyomban jóvá is hagyta. Ezután Vaszilevszkij és én - o kapott feladatok értelmében - hozzókezdtünk a frontok tevékenységének koordinálásá­hoz. A főhadiszállás terve három hatalmas csapást irányzott elő. Az I. Balti és a 3. Belorusz Front erői­nek Vilnius általános irányában, oz I. Be­lorusz Front erőinek Baronovicsira, a 2. Belorusz Front erőinek Minszk általános irányában. A vezérkar előzetes számításai szerint a „Bagratyion" hadművelet biztosítására a csapatokhoz mintegy 400 ezer tonna lőszert, 300 ezer tonna üzemanyagot, kb. 500 ezer tonna élelmiszert és takarmányt kellett szállítani. Az adott körzetekben öt összfegyvernemi, két harckocsi- és egy légi hadsereget, továbbá az I. Lengyel Hadsereget kellett összpontosítanunk. Ezenkívül a főhadiszállás a maga tartalé­kóból öt önálló harckocsi-, két gépesített és négy lovashadtestet, továbbá több kü­lönböző fegyvernemi ezredet és dandárt adott át a frontoknak, és áttelepített 11 repülőhadtestet. A belorusszijai hadművetet hotalmas térségben bontakozott ki: 1000 km-nél szélesebb orcvonalon (o Nyugati Dvinótól a Pripjatyig) és 600 km mélységben 800 ezer ellenséges katonával kellett össze­csapnunk, akik 9500 löveggel és aknave­tővel, 900 harckocsival és rohamlövegek­kel, valamint 1300 harci repülőgéppel rendelkeztek, s mintegy 250 - 270 km mélységű, előkészített védelmet kellett leküzdenünk. A szovjet csapatok belorusszijai táma­dására a háború harmadik évében került sor. Az eltelt három esztendő alatt törté­nelmi jelentőségű események játszódtak le: a Szovjetunió fegyveres erői több nagy ütközetben szétzúzták a fasiszta csapa­tokat és megtisztították a Haza földjét népünk leggonoszabb ellenségétől. Az új ütközet előtt csapatainkat az a biztos tu­dat hatotta át, hogy szétzúzzák a „Kö­zép" német hadseregcsoportot. Kétségtelenül oz is lelkesítette őket, hogy a szövetségesek június 6-án partra szálltak Normandiában és megnyitották Európában a második frontot. Bór a fa­siszta Németország sorsa gyakorlatilag már megpecsételődött, a szovjet harco­sok örömmel fogadták a második front megnyitását, mert tudták, hogy ez meg­gyorsítja a fosizmus végleges szétzúzá­sát és közelebb hozza a háború befejezé­sét. Az általános támadást június 23-án kezdték meg az I. Balti Front, a 3. Belo­rusz Front és a 2. Belorusz Front csapa­tai. A következő napon ment át táma­dásba Rokoszovszkij vezérezredes I. Be­lorusz Frontja. A frontok tevékenységével már koráb­ban összehangolva aktív tevékenységbe kezdtek az ellenség hátában a partizán­osztagok, - egységek és - magasabb­egységek. Már a belorusszijai támadás első nap­jaitól heves ütközetek bontakoztak ki va­lamennyi irányban a földön és a levegő­ben egyaránt, bőr az időjárási viszonyok némileg korlátozták mindkét fél légi tevé­kenységét. A vezérkar útján hamarosan megtudtam, hogy Vaszilevszkijnél sikere­sen halad az ellenséges védelem áttöré­se. Ennek mindnyájan nagyon örültünk. Szép sikereket ért el a 2. Belorusz Front is, amelynek a Grisin tábornok ve­zette 49. hadserege a mogiljovi irány­ban áttörte oz ellenség védelmét, és me­netből hidfőt foglalt a Dnyeper partján. Az I. Belorusz Front Paricsi Irányában mért csapása a tervnek megfelelően bon­takozott ki. Panov tábornoknak áttörés­be bevetett I. harckocsihadteste már az első napon Bobrujszk irányában 20 km­re mélyítette ki az áttörést. Ez lehetővé tette, hogy másnap reggel bevessék Plijev tábornok lovas-gépesített csoportját. Június 25-én a Plijev-csoport és Panov hadteste szétverte az ellenség visszavo­nuló egységeit, és gyorsan nyomult előre. Jól haladt a 28. és a 65. hadsereg csa­pása is. A harckocsi- és tüzércsapatok a parocsi irányban az erdős és mocsarak-, kai tarkított terepet úgy „feltúrták", hogy, azon még a vontatók is nehezen tudtak áthaladni. A műszaki csapotok katonái és a sike­res áttörés által fellelkesült valamennyi fegyvernemhez tartozó harcosok megfe­szítették minden erejüket, hogy a lehető leggyorsabban oszloputat készítsenek eb­ben az irányban. Ez hamarosan el is ké­szült, s számottevően könnyebb lett o hadtáp munkája. Megkezdődött oz ütközet, s az ellen­ség védelmének áttörése lassan halodt. Ezt látva, Gorbatov kérte: engedélyezzék, hogy az eredeti elgondolása szerint, északabbra mérhesse a harckocsihadtest­tel a csapást. Jómagam támogattam Gor­batov javaslatát. A hadművelet sikeres volt. Az ellenséget kivetették állásaiból, Baharov harckocsizői pedig megkerülve az ellenség szárnyát, lendületesen előre­törtek Bobrujszkig, s elvágták az ellen­ségnek a Berezinán átvezető egyetlen visszavonulási útját. Csapataink e sikeres manővere után o németek megkezdték ugyan a vissza­vonulást a Zslobin - Rogacsev terepsza­kaszról, de elkéstek. A bobrujszknál levő egyetlen hidat ugyanis június 26-án Ba­harov harckocsizói elfoglalták. Panov harckocsihadteste elérte Bobrujszk észak­nyugati körzetét és elvágta a városba szorult ellenség összes visszavonulási út­ját. Ily módon június 27-én Bobrujszknál két bekerítés alakult ki, amelyben a 35. német hadsereg közvetlen hadtest' és o 41. páncélos hadtest maradt mintegy 40 ezer emberrel. I Folytat fuk) 1971.

Next

/
Thumbnails
Contents