Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-14 / 192. szám, szombat

I Hétvégi hírmagyarázatunk | Latin-Amerika balra tart A jincs olyan földrész, amelyre a világimperializmus, első l\l sorban az amerikai imperializmus ki ne vetné hálóiát. ' * Mindazonáltal szakadások mutatkoznak az imperialista háló részein, s noha Washingtonnak sikerült Afrikában és Ázsiában bonyodalmakat előidéznie a fejlődő országok kapcsolataiban, Latin-Amerikában hosszabb ideje kemény ellenállásba ütközik, s úgy látszik, vagy módosít a Fehér Ház a latin-amerikai országok irányában folytatott politikáján, vagy előbb-utóbb fel kell adnia állásait a dél-amerikai szubkontinensen. 0 Chile az élvonalban Az utóbbi időben nagyon kiéleződött a latin-araerikai országok és az Egyesült Államok viszonya. Ennek az a magyarázata, hogy a földrész államainak zöme megunta Washington örökös gyámkodását, az egyes országok belügyeibe való beavatkozását, az amerikai monopóliumok szinte korlátlan uralmát és a befolyásuk alatt álló országok gazdasági kiszipolyozását. Űr akar lenni a maga portáján, s az USA-hoz való viszonyát egyenlő az egyenlővel alapon kívánja rendezni. Ez természetesen a monopolista érdekeltségek ellenállásába ütközik. S mivel az amerikai kormányt a legszorosabb kapcsolatok fűzik a nagy monopóliumokhoz, minden eszközt megragad arra, hogy engedelmességre bírja az északamerikai diktátum ellen lázongó dél-amerikai országokat. Ott, ahol a kormány a nemzeti burzsoázia szűk köreinek érdekeit képviseli, érvényesül is az amerikai diktátum, mert egy ilyen kormány nem tud kire és mire támaszkodni. Előbb-utóbb kénytelen engedni az erőszaknak. Egészen mást bizonyít Chile, Peru és Bolívia példája. Amióta a tavaly ősszel választások eredményeként létrejött Allende-kormány, a Népi Egység kormánya van hatalmon, egymás után hiúsulnak meg az észak-amerikai monopóliumok cselszövései. A chilei kormány pedig egymás után fosztja meg pozícióitól az észak-amerikai monopóliumokat, amit legutóbb a rézbányák államosítása tetőzött be. Miért állja a chilei kormány keményen a monopóliumok ostromát? A válasz — a társadalmi viszonyok bonyolultsága ellenére is — egyszerű: mert az Unidad Pöpular, a Népi Egység nem fikció, hanem élő valóság. A szocialista vezetésű chilei kormánykoalíció a szó szoros értelemben vett tömegekre támaszkodik: ezek az egyes szakszervezetek, a munkástanácsok befolyása alatt álló csoportok, a forradalmi diákság szervezetei, amelyek bármilyen válságos pillanatban készek fegyvert ragadni a kormány, az Unidad Popular eszméi védelmében. Nem vitatható, hogy a Népi Egység politikájának sikere, annak is köszönhető, hogy a kormány szavai nem térnek el tetteitől. Amit Allende eddig megígért — az ingyentej akciótól különféle egészségvédelmi intézkedésekig és a dolgozó rétegek helyzetének javításáig — be is váltotta. Ezért hisznek benne a tömegek. Ezért támogatják mindenképpen a legforradalmibb erőt képviselő chilei kommunisták. Allende kormányzásának vonzóereje a koalíciós partnerekre is kiterjed. Határozott győzelmet könyvelhetett el azáltal, hogy erjedés következett be a szocialista erőkkel szemben ellenzéki kereszténydemokrata táborban. Az erővonalak világosan kirajzolódtak, az erők egyensúlya vitathatatlanul Allendének kedvez. A kereszténydemokrata baloldal kivált Frei pártjából és önálló párttá formálódik. Igaz, hogy e lépése folytán pillanatnyilag kénytelen volt feladni a kormányban vállalt tárcáit, ami nehézséget okoz AUendének, ugyanakkor a szocialistákkal szemben szélsőségesebb álláspontot képviselő radikálisok táborában is az erők polarizálódására került sor, s ez segít fenntartani az egyensúlyt. A radikálisok azért kerültek ellentétbe Allendévei, mert a kormány abban akart megállapodni az észak-amerikai monopóliumokkal, hogy 30 év alatt kártalanítja őket az államosításért, a kereszténydemokraták viszont rövidebb határidőt csikartak ki, ami Chilére nézve előnytelenebb. A monopóliumok egymilliárd dollár kárpótlást követelnek, s ez nem kis öszszeg. A Washingtoni kormány pedig ráadásul megvonta a fejlesztési hitelt Chilétől, azzal az indokkal, hogy úgymond „lehetőségei miatt nem igényel hitelt a chilei kormány". O Egységben az erő Amióta Torre z tábornok vezetésével nemzeti, hazafias érzésű tisztek vették át a hatalmat Bolíviában, ez a latin-amerikai ország is követni kívánja a perui és chilei példát. Természetesen, saját viszonyainak megfelelően. Torrez nehezebb helyzetben van mint Allende, mert erősebb a reakció, viszont ő is a tömegekre támaszkodik. Óvatosabban folytatja államosítási politikáját, de egy célt követ. Nem mellékes az a tény sem, hogy az ország lakosságának jelentős részét kitevő indiánok bizalmát élvezi. 0 is félvér és tiszttársait is úgy választotta meg, hogy válságos pillanatokban se csalódjék bennük. Csak így sikerült elhárítani a legutóbbi, június 20-ára tervezett puccskísérletet. Chile, Bolívia, Peru vezet a latin-amerikai országok haladó táborában. E három rendszer már huzamosabb ideje dacol a reakció ármánykodásával, s csakis azért tudja magát fenntartani, mert egyrészt a néptömegekre, másrészt a hazafias erők egységére támaszkodik. Általában szembetűnő jelenség, hogy az egység gondolata utat tör a minden tekintetben oly eltérő, sokrétű és a lakosság természetéből kifolyólag is szenvedélyektől fűtött latin amerikai országokban. Az egység nemcsak a szocializmus felé haladó országok között alakul ki, hanem újabban, még ellentétes rendszerű országok között is. Ezt láthattuk legutóbb az ún. saltai tanácskozás alkalmával, amikor a szocialista Allende chilei és a jobboldali Llanusse argentin elnök ült egy asztalhoz és vitatta meg a kölcsönös megértés szellemében a két ország problémáit, többek között egy 80 éves viszályt. A békés rendezésben egyeztek meg, s Angliát választják bírául a Beagle-csatornával és néhány szigettel szemben támasztott igények jogosságának eldöntésére. Mint az Argentin KP Központi Bizottsága legutóbbi plénumán a saltai találkozó eredményeivel kapcsolatban megállapította: „ez csapást mér az amerikai imperializmus politikájára, amelynek célja az, hogy elszigetelje Chilét a többi latin-amerikai országtól". További tények bizonyítják, hogy Chile és Argentína kapcsolatai rendezésének új formája nem elszigetelt jelenség. Újabban az Andok-paktum néven ismert gazdasági csoportosulás (Chile, Peru, Ecuador, Bolívia és Kolumbia) sürgette az egység, elsősorban gazdasági integráció mielőbbi kialakítását az észak-amerikai monopóliumok uralmával szemben. Ennek politikai kihatása is van, mert egyrészt mind több latin-amerikai ország kívánja felvenni a politikai és gazdasági kapcsolatokat a forradalmi Kubával, másrészt szükségszerűvé válik a független fejlődés útjára lépett latin-amerikai országok kapcsolatainak felvétele és fejlesztése a szocialista országokkal. Várható, hogy a a washingtoni körök folytatják mesterkedéseiket az egységbe tömörülő latin-amerikai országok ellen. Kiérződik ez Charles Mayernek, az amerikai külügyminisztérium Amerika-közi ügyekkel foglalkozó titkárának abból a kijelentéséből, hogy az USA „felülvizsgálja politikáját" az amerikai társaságok tulajdonát államosító országokkal szemben. L. L. Az NDK közös úton halad a Szovjetunióval Heinz Hoffmann 1961. augusztus 13-ról Az 1961. augusztus 13-a körüli napokban teljesen bevált a Varsói Szerződés államainak védelmi szövetsége, annak ellenére, hogy ekkor még csak kezdeti stádiumban volt — írja Heinz Hoffmann, az NDK honvédelmi minisztere a Neues Deutschlánd tegnapi számában. „Az Észak-atlanti Szövetség imperialista hatalmai", hangsúlyozza Hoffmann miniszter, „mindenekelőtt az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság 1961 nyarán azt gondolták, hogy elérkezett a kedvező pillanat arra, hogy a szocialista országok egyetlen nyitott határán megkezdjék agresszív kalandjaikat. Ebben a helyzetben a Varsói Szerződés létrejötte óta először mutatkozott meg a szocialista közösség népeinek és hadseregeinek megbonthatatlan egysége. A Varsói Szerződés tagállamainak kormányai javaslatára 1961. augusztus 13-án reggel az NDK fegyveres szervei megszállták a Nyugat-Berlinnél húzódó határt és ezt ettől a pillanattól fogva tökéletesen ellenőrzik. A be nem avatottak is el tudják képzelni, milyen hallatlan előkészület, milyen összhang, politikai érettség és katonai szakértelem kellett ahhoz, hogy ezt az akciót gyorsan, határozottan és meglepően hajtsuk végre. A történelem és mindenekelőtt 1961. augusztus 13-ának története megmutatta, hogy a szocialista NDK közös úton halad a Szovjetunióval, a szovjet fegyveres erőkkel és a többi szövetséges állammal és hadsereggel. Ezt újból megerősítette a baráti kommunista és munkáspártok első titkárainak krími találkozója — hangsúlyozza befejezésül Hoffmann honvédelmi miniszter. Hm nyugszik a reakció Hanau — A „Német Nemzeti Felszabadítási Mozgalom" elnevezésű szélsőjobboldali társaságnak szándékában volt, hogy a berlini „fal" felépítésének 10. évfordulója alkalmából augusztus 13-án merényleteket hajtson végre ennek a határvonalnak a mentén. Tervük azonban meghiúsult: csütörtökön Hanauban őrizetbe vették a mozgalom elnökét, Ronald Tabbertet. A rendőrség Tabbert lakásán nagy mennyiségű fegyvert foglalt le. Hasonló házkutatásokat hajtottak végre Wiesbadenben és Nyugat-Berlinben is. Tabbert, akinek foglalt helye volt a Hannover és Berlin között közlekedő járat csütörtök esti gépére, visszautasította az ellene emelt vádakat. A jószomszédságra törekvés kiállta a próbát Moszkva — Jevgenyij Grigorjev, a Pravda bonni tudósítója a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásának egyéves évfordulója alkalmából a lap pénteki számában megjelent cikkében hangsúlyozza, hogy az NSZK-ban a lakosság döntő többségének hangulatát kifejező politikai erők és társadalmi szervezetek sürgetik a szovjet —nyugatnémet, illetve a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását. A reakciós köröknek, amelyek arra törekszenek, hogy megsemmisítsék Bonn új politikájának csíráit és folytassák a szocialista országokkal való ellenségeskedés szításának irányvonalát, nem sikerült megváltoztatniuk a nyugatnémet lakosság hangulatát. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való jószomszédságra irányuló törekvés kiállta a próbát. A bielefeldi közvéleménykutató intézet július végén nyilvánosságra hozott adatai szerint — mutat rá a tudósító — az NSZK polgárainak 78 százaléka síkraszáll azért, hogy a szövetségi kormány fejlessze kapcsolatait a Szovjetunióval és törekedjék arra, hogy ezek a kapcsolatok baráti jellegűvé váljanak. A demokratikus körök véleLegalizálják a pártot! ménye szerint a ratifikálás halogatása valójában időt adott a jobboldali erőknek arra, hogy létrehozhassák szerződésellenes tömbjüket CDU—CSU vezetésével, írja Grigorjev. A tudósító hangsúlyozza, hogy a CDU—CSU soraiban nincs egység a jelenlegi bonni kormány új politikájának megítélésében. Bonn — A Német Kommunista Párt elnöksége a szovjetnyugatnémet szerződés aláírásának évfordulója alkalmából közzétett nyilatkozatában felszólította a szövetségi kormányt a ratifikációs eljárás megindítására. Az NKP elsőrendű feladatának tekinti, hogy küzdjön a szerződés ratifikálásáért és gyakorlati végrehajtásáért és mozgósítsa e cél jegyében a munkásosztályt, a fiatal nemzedéket, az ország egész lakosságát. A nyilatkozat azt is hangsúlyozza, hogy következetesen szembe kell szállni a revansizmus mindenfajta megnyilvánulásával, vissza kell utasítani minden olyan kísérletet, amely a fennálló határok megváltoztatására, a realitások semmibevételére, a béke megbontására irányul, és ezzel súlyosan veszélyezteti az NSZK nemzeti érdekeit. Németország Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, melyet 1956. augusztus 17-én Adenauer kormányának nyomására betiltottak, tegnap e betiltás 15. évfordulója alkalmából felhívást adott ki. A felhívás hangsúlyozza, hogy a szociáldemokraták által vezetett bonni kormány még mindig a párt betiltása mellett foglal állást, annak ellenére, hogy bebizonyosodott: ez Adenauernek és az NSZK agresszív köreinek műve volt. Németország Kommunista Pártja már 15 évvel ezelőtt a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való békés együttélés elveinek elismeréséért harcolt és követelte az NDK-nak Német Szövetségi Köztársaság általi nemzetközi jogi elismerését. A Német Kommunista Párt támogatja a moszkvai és a varsói szerződés azonnali ratifikálását, s mindig a létező államhatárok elismerése mellett foglalt állást és az országok közötti erőszak alkalmazásának megtiltását követelte. Befejezésül a Németország Kommunista Pártja Központi Bizottsága az NSZK összes dolgozójához és demokratájához fordult, hogy támogassák a párt betiltása hatálytalanításának jogos követelését. A latin-amerikai egységért Mexikó — A latin-amerikai egység kongresszusának összehívását sürgette Mexikó városban tartott ülésén a kongieszszus szervezőbizottsága. A hét latin-amerikai ország — Mexikó, Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Peru és Uruguay — által kidolgozott közös dokumentum, az úgynevezett „mexikói nyilatkozat" a neokolonializmus elleni harcra, nemzeti kincseinek védelmére és teljes függetlenség kivívására szólított fel minden latin-amerikai országot. A részvevők határozatban támogatták a chilei rézipar államosítását, valamint az Andokpaktum országainak (Chile, Peru, Ecuador, Bolívia és Kolumbia) gazdasági integrációját. A kongresszus színhelyéül a perui fővárost, Limát javasolták. Időpontjára később tesznek javaslatot. Bonn „elégedett" a nyugat-berlini tárgyalásokkal Nyugat-Berlin — Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester kijelentette, hogy „elégedett" mind a négyhatalmi nagyköveti tárgyalások jelenlegi szakaszának lefolyásával, mind pedig azzal, ahogyan „a nyugati nagykövetek Nyugat-Berlin érdekeit képviselik". Schütz, aki csütörtök este tért vissza Sylt szigetről, ahol az ott üdülő Brandt kancellárt tájékoztatta a helyzetről, hangoztatta, hogy a kancellár is osztozik ebben a véleményében. Ma ismét kapcsolat A LUNOHODDAL Moszkva — A TASZSZ tudósítója jelenti a kozmikus távközlési központból: végéhez közeledik a szovjet holdjáró 10. holdnappala. A csütörtökön és pénteken létesített kapcsolatfelvételek idején a Lunohod folytatta mozgását a Hold felszínén. Panoráma-felvételeket küldött a felszín újabb részeiről, valamint újabb mérési eredményeket továbbított a kozmikus térség fizikai jellemzőiről. A kapott adatok tanúsága szerint a holdjáró fedélzet rendszerei megfelelő állapotban vannak. Legközelebb szombaton létesítenek kapcsolatot a Lunohoddal. Intermetail-értekezlet Budapesten Hudapest — Tegnap Budapesten megkezdődött az Intermetall-értekezlet, amelyen a vaskohászati termékek kölcsönös szállításáról tárgyalnak. A tanácskozáson részt vesznek az Intermetall vaskohászati együttműködési szervezetbe tartozó országok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió — delegációi, valamint a román Metalimpex külkereskedelmi vállalat és a jugoszláv vaskohászati egyesülés képviselői. Az egyhetes eszmecserén áttekintik a vaskohászati termékek kölcsönös szállításának 1971. első félévi eredményeit é's egyeztetik a harmadik negyedévi termékcserét. néhány ťTFJN^riii A FRANCIA KORMÁNY hatá

: rozatot adott ki, melyben kiutasítja az országból Santiago Carillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát. EINER AUGUSTSSON izlandi külügyminiszter csütörtök este beszédet mondott a koppenhágai rádióban. A keflaviki amerikai katonai támaszpont jövőjével foglalkozott. RAFAEL GARCIA VELASCO ecuadori külügyminiszter tegnap a guayaquili sajtókonferencián kijelentette, hogy Ecuador hajlandó kapcsolatot teremteni az összes országgal, és elsősorban azokkal az államokkal, melyek támogatni akarják gazdasági fejlesztését. SANTA ANNA olasz községben, ahol a nácik 27 évvel ezelőtt 560 lakost gyilkoltak meg, a haladó olasz polgárok ezrei vettek részt emlékgyűlésen. HELSINKIBEN az amerikai nagykövetség épületében a szovjet és az amerikai küldöttség tegnap tartotta a Salt-tárgyalások jelenlegi fordulójának 10. ülését. A GÖRÖG KATONAI JUNTA tegnap megfosztotta állampolgárságától Andreasz Papandreu volt görög miniszterelnököt. Papandreu 1968 januárjában távozott Görögországból és külföldön szervezi a görög ellenállási mozgalmat. ANDRE) KIRILENKO, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta Guillermo Del Pedregal Herrerát, Chile moszkvai nagykövetét. A szovjet—chilei kapcsolä. tok fejlesztését érintő kérdéseket vitatták meg.