Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-12 / 190. szám, csütörtök

Van előrehaladás, ha a közösben a tagság ugyanazt akarja Latorca menti kisközség Szi­nyér (Svinice). Sok-sok, prob­lémával teli esztendő alatt ki­bontakozó közös gazdasága alig 450 hektár mezőgazdasági föld­területen gazdálkodik, a szán­tóföld területe 314 hektár. Te­hát a kisebb szövetkezetek csoportjába sorolható. A környező községek szövet­kezetei a Bodrogközben évről évre fejlődtek, gazdaságilag megerősödtek s biztos megélhe­tést biztosítanak a tagságnak. Szinyér esetében ezt nem állít­hatjuk. Már az indulás renge­teg „defekttel" kezdődött s folytatódott. A kellemetlen em­lékeket nem szívesen emlegeti az ember, de a Szinyéri Efsz esetében legalább annyit el kell mondani, hogy 1967-ig nem volt sikeres „kormányosa" en­nek a közös gazdaságnak. Pró­bálkoztak a helybeliek közül többen, de kevés sikerrel. Amikor 1967 februárjában, az évzáró közgyűlésen a szomszé­dos Zétény (Zatín) községből „importált" H a m i n d a And­rás elvtárs, a Kelet-szlovákiai Knb képviselője lett a szövetke­zet elnöke, a közös számláját 1,3 millió korona beruházási és 780 ezer koronát meghaladó forgalmi hitel terhelte. A tag­ság az előző években a „vér­szegény" előlegen kívül vajmi kevés keresethez jutott... Sokan gondolatban, mások nyíltan is gyakran megkongat­ták a szinyéri szövetkezet sor­sának vészharangját. Az új el­nök s később az ugyancsak máshonnan érkezett főkönyve­lő, K ó b o r i Miklós, is ' jól tudta, új vizekre kell evezni a szinyéri szövetkezet megrogy­gyant bárkájával. Három év eltelte után, az Idei aratás vége felé alkalmunk volt meggyőződni, milyen siker­rel dolgozott a szövetkezet. — Amikor idekerültem, 18 va­gon terményt takarítottunk be, az idén ugyanannyi területről, ugyanazokkal az emberekkel 43 vagonra valót sikerült fedél alá gyűjteni — újságolta az elnök. Egyetértünk Haminda elvtárssal, a közölt tény is so­katmondó. Tovább nem akar dicsekedni, kérésének eleget téve a hivatalos könyvek, be­jegyzések évenkénti összeha­sonlításából formáljuk, idézzük magunk elé a fejlődés egyes állomásait s a mai helyzetet. Elöljáróban annyit, gazda­gabb lett a szinyéri közös gaz­daság, alapeszközeinek értéke jóval meghaladja a négymillió Iforonát. Forgalmi hitel nélkül gazdálkodik s a hitelek ki­egyenlítése után a tartalékala­pon 848 ezer koronája van en­nek a kis szövetkezetnek. Nem tartom szükségesnek külön hangsúlyozni, — ez természe­tes — milyen nehéz volt az út, inig idáig eljutottak. Nem ment ez magától, igeii sok türelemre, jó szervező munkára, kölcsönös megértésrej a bizalom megte­remtésére volt szükség. Az új vezetés második esz­tendejében mutatkoztak meg a kezdeti sikerek. A szövetkezet már 18 korona előleget és to­vábbi 10 koronát fizetett év vé­gén minden egyes munkaegy­ség után. 1969-ben is megvolt annyi, egy évvel később pedig már 29 koronát ért egy-egy le­dolgozott munkaegység. Az idén ennél is többet terveznek. És rögtön tegyük hozzá, nem alaptalanul. A féléves mérleg mutatói bi­zakodást keltőek. A termelési tervben 1 millió 44 ezer korona elérését irányozták elő, ezt 138 ezer koronával túlszárnyalták, viszont a tervezett kiadásokat 175 ezer koronával csökkentet­ték. Jövedelemből az első fél­évre 1,5 millió koronát tervez­tek, ezen felül csaknem 300 ezer korona jövedelmet értek el. Ide kívánkozik a kérdés: mi­ből, mivel foglalkozik a szö­vetkezet? Az utóbbi esztendők folya­mán rendeződtek a szövetkezet termelési viszonyai. Kalászosok, kukorica, cukorrépa, korai bur­gonya, zöldség- és takarmány­termesztéssel foglalkozik. Az állattenyésztés leszűkült a he­lyi adottságoknak legmegfele­lőbb hízómarha- és sertéste­nyésztésre. Saját forrásból biz­tosítják a szükséges takarmány­alapot. Jelenleg hatezer mázsa jó minőségű szálas takarmá­nyuk van és a szemes takar­mányban sincs hiány. Lutri András zootechnikus elmondta, átlagosan 170 hízó szarvasmarhát istállóznak, ezek mindegyikét 560 kg körüli súly­ban értékesítik. Az évi felvá­sárlási terv 500 mázsa, már 364 mázsa marhahúst eladtak, de „A" és „A l"-es minősítéssel — teszi hozzá a zootechnikus. Az év végéig terven felül száz mázsa marhahúst értékesítenek. Sertéshúsból szintén 50 száza­lékon felül teljesítik az évi felvásárlási tervet. A főkönyvelő, Kóbori Miklós, a termékek időbeni értékesíté­sének jelentőségéről tesz emlí­tést s ezt saját példákkal bizo­nyítja. Az idén két hektáron termesztettek salátauborkát, ami közel 300 ezer koronát — hektáronként 148 ezer koronát — jövedelmezett, az öt hektá­ron termesztett korai burgonya pedig 150 ezer koronát. Ezeket a termékeket mihelyt csak le­hetett, piacra vitték. Ezen a szakaszon különösen a szövet­kezet asszonyainak van nagy érdeme, szorgalmukkal Joggal kiérdemlik a dicséretet Őszintén örülünk, hogy jó kezekben van szinyéri szövet­kezet sorsának irányítása s a vezetés és tagság kölcsönös bf zalmának erősödése folytán egyre Jobb sikereket ér el ez a közös gazdaság. Így van ez, ha a többség ugyanazt akarja KULIK GELLÉRT k feladatok megvalósításáért (ČSTK) — A Bratislavai Ma­gasépítő Vállalat az idén csak­nem 1680 lakást adott Szlo­vákia fővárosa lakosainak. Eb­ben a hónapban további 154 la­kás építését fejezi be, s ehhez még hozzá kell számítani azt a 122 lakást, amelyben most sze­relik a felvonót. A Bratislavai Magasépítő Vál­lalat dolgozói lelkiismeretesen teljesítik a CSKP jubileuma tiszteletére tett kötelezettség­vállalásaikat. Jó eredményeket akarnak elérni a további hóna­pokban is. Ezt bizonyítja az ez évi feladatok teljesítésére tett vállalásuk is, amely szerint de­cember 20-ig teljesítik az évi tervet. A tervek szerint addig még 3163 lakást kell felépíte­niük. BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Komplex Program - a haladás útja A KGST nemrég közzé tett Komplex Programja kapcsán ön­kéntelenül is katonai hasonlat kí­vánkozik tollhegyre. A múlt hé­ten megvalósított ,,Opál! fedőnevű csehszlovák—szovjet—niagyar had­gyakorlat során három nemzet ka­tonáinak a többi között az voöt a feladata, hogy háromnegyed óra alatt pontonhíddal íveljék át a Dunát. A hídépítés fél óra alatt befejeződött és máris gördültek a túlsó partra a nehéz páncélosok, teherautók, s egyéb járművek. Miért teljesíthették a katonák tel jes egyharmadával korábban idő tervüket? Azért, mert mindhárom nemzet katonáinak egyforma ki képzése volt, egységesített tech­nikája. Elképzelhető micsoda bo­nyodalom lett volna, ha mindhá rom katonai egység saját elképze­lései szerint gyártott pontonele­mekkel jött volna a hadgyakorlat­ra, ba az egyik oldalról bárom, a mási koldalról négy méter széles hidat építettek volna, ha a szov­jet pontonok magasabbak lettek volna, mint a magyarokéi, s a csehszlovákok, mondjuk, hosszab­bak. Máig sem lenne készen a bfd. A sikeres hadgyakorlat, illtetve hídépítés alapfeltétele volt tehát, hogy előzőleg, már a pontonok ter­vezésénél egyértelműen megálla podjanak: a pontonok ilyenek lesznek mindhárom hadseregbe~h. A KGST Komplex Programja bé­kés célokat követ, a gazdasággal, az életszínvonallal, a technikával, a tudománnyal és a termeléssel összefUggő kérdéseket körvonalaz, ilyen jellegű irányzatot szab meg. A hadászatban — mint a hadgya­korlat példáján láttuk — egysze­rűen elengedhetetlen a nemzetkö­zi összehangoltság, műszaki egysé­gesítés. A békés építőmunka frontján ugyanilyen szükséges az összehangoltság, a törekvések egy­ségesítése, a munka ésszerű meg­osztása, a kutatás, termelés és ter­vezés minden szakaszán. A KGST Komplex Programja leszögezi, hogy a szocialista integráció célja a tő­kés világrendszerrel folytatott bé­kés versenyben elért győzelem, mégpedig elsősorban a termelés színvonalának frontján. Ezen a bé­kés fronton sokat tanulhatunk a hadászatból is. Mindenekelfiit azt, hogy létkérdés az ö.sszeban goltság, a munkamegosztás ellmé lyitése. Napjainkban, a műszaki-tudomá­nyos forradalom küszöbén, az egyes fejlett gazdasággal rendel­kező országok keretei már szűkek ahhoz, hogy hatékonyan fejlődje­nek tovább. A műszaki — tudomá­nyos forradalom anyagi bázisa olyan berendezések, gépek, auto­maták, olyan tudományos Ismere­tek alkalmazását teszi szükségessé minden vonatkozásban, hogy azt egyetlen ország gazdasága sem lenne képes önállóan, elszige­telten megvalósítani, s ha mégis, akkor csupán egy, vagy két ve natkozásban, A modern termelő eszközök egyszerűen túl dr..gák. Vegyük például a Nové Mesto nad Váhoin-i Gépesítési és Automatizú si Kutatóintézet (VÜML) számos kutatási eredményének sorsát. A bonyolult felette termelékeny és előnyös gépek, többnyire elektro­nikus vezérléssel ellátott berende zések nem találnak termelőre, sem vásárlóra. Ez az emberi tudás, munka, ötlet meddő ráfordítását jelenti és óriási lehetőségek ki­használatlanul hagyását okozza. Miért nem vállalják a gyárak né­mely igazán korszerű gép gyártá­sát? Ahhoz, hogy ilyen bonyolult gyártásra egy üzem áttérhessen, előbb kilizetődő piacot kell bizto­sítania a gyártmány számára. Ilyen drága szerkezetek csekély számú előállítása vagy aránytala­nul magasra emeli a gyártmány árát, vagy nem lesz kifizetődő. Ilyen bizonytalan kalkuláció ese­tén az üzem inkább eűáll a prog­resszív gép gyártásától. Mint e pél dán láthatjuk, felette modern szerkezetek megteremtése sem je­lent előnyt, ha nem gyártható nagyobb mennyiségben. Éppen a szocialista nemzetközi munkameg osztás az, amely ilyen és hasonló tudományos és műszaki erednie nyek alkalmazását, üzembe helye­zését lehetővé teszi. A nemzetközi szakosítás során a bonyolult és drága szerkezeteket a többi szocia lista ország számára is gyárthatja az iizem, nagyobb sorozatokban, tehát oilcsóbban és kifizetődőén. A csehszlovák népgazdaság régi koloncként viseli évek hosszú so­rán át a gépipari termelés (elapró­zottságát. Úgyszólván mindent gyártunk, sok esetben csak a ha­zai szükségletre. Oe nyilvánvaló, hogy csak azokat a gyártmányokat tudjuk világszínvonalon, megfelelő világpiaci áron elkészíteni, ame­lyek nagy külfölldi, főleg szovjet megrendelésre óriás-sorozatokban készülnek. A mai hatalmas válasz­tékot azonban képtelenek lennénk saját erőből olyan magas színvo­nalra emelni, mint például a cipő­gyártást. Valamely árufajták gyár­tását más szocialista országnak kell átvennie, másokat viszont majd mi gyártunk a többi testvér­ország számára is. A KGST Komplex Programjaban megszabott út a tudományos mű­szaki forradalom útja, amelyen a modern gépek és berendezések bo nyolultsága és drágasága miatt önmagunkban nem indulhatnánk el, vagy szükségszerűen elbuk nánk rajta. A szocialista államok közössége, éppúgy mint Csehszlo­vákia, ngyancsak ezen az úton ha­ladhat a leghatékonyabban a kom­munizmus műszaki-anyagi bázisát megteremtő műszaki-tudományos forradalom útján. VILCSEK GÉZA 38. A német hodvezetés, igyekezvén beke­rített csapatait megmenteni az elkerül­hetetlen pusztulástól, megkezdte az erők felvonultatását külső arcvonolunk el­len... A Sztálingrádnál bekerített ellenséges csapatok tevékenységétől eltérően, ame­lyek védekeztek, várták a felmentést Manstein kotyelnyikovói csoportjónak až áttörésében reménykedve, a Korszuny­Sevcsenkovszkij környékén bekerítettek elhatároztok, hogy kitörnek a kívülről te­vékenykedő csapásmérő csoporttal talál­kozó iránybon. 1944 februárjának első napjaiban az ellenséges csapatok a páncélos erők egy részének felhasználásával a 2. Ukrán Front szakaszán megpróbálták áttörni a külső vonalat Novo-Mirgorod környékén. Próbálkozásaikat azonban visszavertük. Akkor csapásmérő erőit oz L Ukrán Front szakaszára csoportosítva ót, oz ellen­ség február 3-án és 4-én két erős csapást mért Rizino és Tolmacs-lszkrennoje kör­nyékén. Itt további három páncélos had­osztályt vetett ütközetbe. Rizino körzetében az ellenségnek si­került beékelődnie csapataink védelmé­be. Az ellenség parancsnoksága biztos volt benne, hogy ezúttal sikerült az áttö­rés. Hube tábornok, oz i. német páncélos hadsereg parancsnoka nem fukarkodott az ígéretekkel. Lehallgattuk oz egyik rá­diótáviratát, amely így hangzott: „Fel­mentjük önöket. Hub«<". Hitler, Hube tábornok erős páncélos csoportosításában reménykedve, Stem­menmann tábornoknak, a bekerített csa­patok parancsnokának táviratában ezt Irta: „Ogy építhetnek rám, mint a kőszik­lára. Ki fogja szabadítani önöket a kat­lanból. Addig is tartsók magukat." Mi pedig, az áttörés megakadályozása céljából a veszélyeztetett szakaszra a front tartalékóból sürgősen átdobtuk Sz. I. Bogdanov tábornok két harckocsihad­testből álló 2. harckocsihadseregét. A szétbontakozott 2. harckocsihadsereg el­lencsapást mért. Az ellenséget megállítot­ta és részben visszavetette megindulási körleteibe. Ám az még mindig nem mondott le ar­ról a szándékóról, hogy áttörje csapata­ink külső arcvonalát. Miután felvonultatott még egy páncélos hadosztályt, egy nehéz harckocsizószlóaljat, két rohamtüzér osz­tályt és a páncélos hadosztályokból je­lentős erőket csoportosított át Jerki kör­nyékére, elkeseredett támadást indított. Február 9-én a legfelsőbb főparancs­noknak táviratot küldtem, amelyben egye­bek közt ez állt: „Foglyok vallomása szerint a bekerítés­ben vívott harcok alatt az ellenség csa­patai nagy veszteségeket szenvedtek. Je­lenleg a katonák és tisztek körében fej­vesztettség észlelhető, amely egyes ese­tekben pánikká fajul. Február 8-án 15,50-kor parlamenter­jeink a sztyeblevi horci szakasz parancs­nokán, Fukke ezredesen keresztül ultimá­tumot nyújtott át a bekerített ellenség­nek. A parlamenterek visszatértek és közöl­ték, hogy a német paroncsnokság feb­ruár 9-én 11.00-kor ad választ. Zsukov.' Stemmermann tábornok törzse február 19-én 12 órokor közölte, hogy elutasít­ja ultimátumunkat. És a németek a bekerí­tés belső arcvonalán s a külső arcvonal felől is azon nyömban elkeseredett roha­mot indítottak. Különösen heves harcok dúltak február 11-én. Csapataink igen szí­vósan verekedtek. Az ellenség páncélos hadosztályainak nagy veszteségek árán sikerült benyomulniuk Liszjankába, tovább azonban nem futotto erejükből és véde­lembe mentek át. Február 12-re virradó éjjel a bekerített csoport egy keskeny szakaszon tömörülve megpróbált áttörni Sztyebleven át Lisz­jonkába, hogy egyesüljön a páncélos had­osztályokkal, ez azonban nem sikerült ne­ki. Az ellenség további előrenyomulását megállítottuk. A bekerített csoport és a német felmentő csoport között 12 km-re csökkent o távolság, de érezni lehetett, hogy az ellenségnek nincs ereje az egye­süléshez. Február 12-én reggel influenzában meg­betegedtem és magas lázzal ágyba fek­tettek. Amint átmelegedtem, mélyen el­aludtam. Nem tudom, mennyit aludtam, amikor egyszerre csak azt éreztem, hogy valaki minden erejével azon fáradozik, hogy felébresszen. Leonyid Fjodorovics Minyuk tábornok, segédtisztem volt. Meg­kérdeztem tőle: - Mi történt? Sztálin hívja - válaszolta. Az ágyból felpattanva veszem a hallga­tót. A legfelsőbb főparancsnok hangját hallom: - Éppen most jelentették, hogy Votu­tyinnál az éjszaka az ellenség Sangyerev­ka környékéről áttört Hilkibe és Novaja­Budóba. Tud erről? - Nem, nem tudok. - Ellenőrizze és jelentse. Azonnal felhívtam Vatutyint és kiderült: oz ellenség, a hóvihart kihasználva, va­lóban megpróbált kitörni a bekerítésből és mór sikerült is két-három kilométert elő­renyomulnia, elfoglalta Hilkit, de meg­állították. Miután Votutyinnol megbeszéltem a to­vábbi intézkedéseket, felhívtom a legfel­sőbb főporancsnokot és jelentettem neki azt, amit Vatutyin jelentéséből megtud­tam. Február 14 én a 2. Ukrán Front 52. had­seregének csapatai elfoglalták Korszuny­Sevcsenkovszkijt. A bekerítettek körül még jobban összeszűkült a gyűrű. A né­met csapatok katonái, tisztjei és tábor­nokai világosan látták, hogy az ígért se­gítség nem érkezik meg, csak egyedül magukra számíthatnak. A foglyok elbe­szélése szerint a csapatokon teljes két­ségbeesés lett úrrá, különösen akkor, ami­kor arról értesültek, hogy több tábornok hadosztályparancsnok és vezérkari tiszt - repülőgépen elmenekült. Február 16-án éjjel hóvihar tombolt. Alig lehetett 10 - 20 méterre ellátni. A németekben ismét felcsillant a remény, hogy átcsúsznak Liszjankába és egyesül­nek Hube csoportjával. Kísérletüket ózon­ban visszaverte Trofimenko 27. hadserege és a 2. Ukrán Front 4. gárdahadserege. Különösen hősiesen harcoltok annak o tankzászlóaljnak o hallgatói, amely K. N. Cvetkov vezérőrnagy 41. gárda-lövészhad­osztályához tartozott. Február 17-én egész reggel elkeseredett ütközet dúlt oz áttört német csapatoszlopok megsemmisítésé­ért, és lényegében meg is semmisítettük, illetve foglyul ejtettük katonáikat. Csu­pán a harckocsik és páncélos szállítójár­művek egy részének sikerült tábornokok­kal, tisztekkel és az SS legényekkel fej­törnie a bekerítésből. Clgy, ahogy feltételeztük, február 17-én végeztünk a bekerített csoportosítással. A 2. Ukrán Front adatai szerint 18 000 embert ejtettünk foglyul, s felszerelésük hadizsákmány lett. Február 28-án délelőtt a front törzsénél felkerestem Vatutyint, hogy még egyszer megtárgyaljam vele a küszöbönálló had­műveletet. Kétórás közös munka után így szólt. - Szeretnék kimenni a 60. és 13. had­sereghez, hogy személyesen ellenőrizzem, hogyan oldják meg o repülőkkel voló együttműködést és elkészülnek-e a had­művelet kezdetéig az anyagi-műszaki biz­tosítással. Azt tanácsoltam neki, hogy küldje ki helyetteseit, ő maga pedig ellenőrizze a hadseregparancsnokok elhatározásait, a repülőkkel való együttműködést és a fronthadtáp felépítését. Nyikolaj Fjodoro­vics ragaszkodott hozzá, hogy maga megy előre arra hivatkozva, hogy ezalatt ma­gam foglalkozom a front törzsével, a had­tápfőnökkel és a fegyvernemi parancsno­kokkal. IFolytatjuk) 1971.

Next

/
Thumbnails
Contents