Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-12 / 190. szám, csütörtök

Van előrehaladás, ha a közösben a tagság ugyanazt akarja Latorca menti kisközség Szinyér (Svinice). Sok-sok, problémával teli esztendő alatt kibontakozó közös gazdasága alig 450 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, a szántóföld területe 314 hektár. Tehát a kisebb szövetkezetek csoportjába sorolható. A környező községek szövetkezetei a Bodrogközben évről évre fejlődtek, gazdaságilag megerősödtek s biztos megélhetést biztosítanak a tagságnak. Szinyér esetében ezt nem állíthatjuk. Már az indulás rengeteg „defekttel" kezdődött s folytatódott. A kellemetlen emlékeket nem szívesen emlegeti az ember, de a Szinyéri Efsz esetében legalább annyit el kell mondani, hogy 1967-ig nem volt sikeres „kormányosa" ennek a közös gazdaságnak. Próbálkoztak a helybeliek közül többen, de kevés sikerrel. Amikor 1967 februárjában, az évzáró közgyűlésen a szomszédos Zétény (Zatín) községből „importált" H a m i n d a András elvtárs, a Kelet-szlovákiai Knb képviselője lett a szövetkezet elnöke, a közös számláját 1,3 millió korona beruházási és 780 ezer koronát meghaladó forgalmi hitel terhelte. A tagság az előző években a „vérszegény" előlegen kívül vajmi kevés keresethez jutott... Sokan gondolatban, mások nyíltan is gyakran megkongatták a szinyéri szövetkezet sorsának vészharangját. Az új elnök s később az ugyancsak máshonnan érkezett főkönyvelő, K ó b o r i Miklós, is ' jól tudta, új vizekre kell evezni a szinyéri szövetkezet megrogygyant bárkájával. Három év eltelte után, az Idei aratás vége felé alkalmunk volt meggyőződni, milyen sikerrel dolgozott a szövetkezet. — Amikor idekerültem, 18 vagon terményt takarítottunk be, az idén ugyanannyi területről, ugyanazokkal az emberekkel 43 vagonra valót sikerült fedél alá gyűjteni — újságolta az elnök. Egyetértünk Haminda elvtárssal, a közölt tény is sokatmondó. Tovább nem akar dicsekedni, kérésének eleget téve a hivatalos könyvek, bejegyzések évenkénti összehasonlításából formáljuk, idézzük magunk elé a fejlődés egyes állomásait s a mai helyzetet. Elöljáróban annyit, gazdagabb lett a szinyéri közös gazdaság, alapeszközeinek értéke jóval meghaladja a négymillió Iforonát. Forgalmi hitel nélkül gazdálkodik s a hitelek kiegyenlítése után a tartalékalapon 848 ezer koronája van ennek a kis szövetkezetnek. Nem tartom szükségesnek külön hangsúlyozni, — ez természetes — milyen nehéz volt az út, inig idáig eljutottak. Nem ment ez magától, igeii sok türelemre, jó szervező munkára, kölcsönös megértésrej a bizalom megteremtésére volt szükség. Az új vezetés második esztendejében mutatkoztak meg a kezdeti sikerek. A szövetkezet már 18 korona előleget és további 10 koronát fizetett év végén minden egyes munkaegység után. 1969-ben is megvolt annyi, egy évvel később pedig már 29 koronát ért egy-egy ledolgozott munkaegység. Az idén ennél is többet terveznek. És rögtön tegyük hozzá, nem alaptalanul. A féléves mérleg mutatói bizakodást keltőek. A termelési tervben 1 millió 44 ezer korona elérését irányozták elő, ezt 138 ezer koronával túlszárnyalták, viszont a tervezett kiadásokat 175 ezer koronával csökkentették. Jövedelemből az első félévre 1,5 millió koronát terveztek, ezen felül csaknem 300 ezer korona jövedelmet értek el. Ide kívánkozik a kérdés: miből, mivel foglalkozik a szövetkezet? Az utóbbi esztendők folyamán rendeződtek a szövetkezet termelési viszonyai. Kalászosok, kukorica, cukorrépa, korai burgonya, zöldség- és takarmánytermesztéssel foglalkozik. Az állattenyésztés leszűkült a helyi adottságoknak legmegfelelőbb hízómarha- és sertéstenyésztésre. Saját forrásból biztosítják a szükséges takarmányalapot. Jelenleg hatezer mázsa jó minőségű szálas takarmányuk van és a szemes takarmányban sincs hiány. Lutri András zootechnikus elmondta, átlagosan 170 hízó szarvasmarhát istállóznak, ezek mindegyikét 560 kg körüli súlyban értékesítik. Az évi felvásárlási terv 500 mázsa, már 364 mázsa marhahúst eladtak, de „A" és „A l"-es minősítéssel — teszi hozzá a zootechnikus. Az év végéig terven felül száz mázsa marhahúst értékesítenek. Sertéshúsból szintén 50 százalékon felül teljesítik az évi felvásárlási tervet. A főkönyvelő, Kóbori Miklós, a termékek időbeni értékesítésének jelentőségéről tesz említést s ezt saját példákkal bizonyítja. Az idén két hektáron termesztettek salátauborkát, ami közel 300 ezer koronát — hektáronként 148 ezer koronát — jövedelmezett, az öt hektáron termesztett korai burgonya pedig 150 ezer koronát. Ezeket a termékeket mihelyt csak lehetett, piacra vitték. Ezen a szakaszon különösen a szövetkezet asszonyainak van nagy érdeme, szorgalmukkal Joggal kiérdemlik a dicséretet Őszintén örülünk, hogy jó kezekben van szinyéri szövetkezet sorsának irányítása s a vezetés és tagság kölcsönös bf zalmának erősödése folytán egyre Jobb sikereket ér el ez a közös gazdaság. Így van ez, ha a többség ugyanazt akarja KULIK GELLÉRT k feladatok megvalósításáért (ČSTK) — A Bratislavai Magasépítő Vállalat az idén csaknem 1680 lakást adott Szlovákia fővárosa lakosainak. Ebben a hónapban további 154 lakás építését fejezi be, s ehhez még hozzá kell számítani azt a 122 lakást, amelyben most szerelik a felvonót. A Bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozói lelkiismeretesen teljesítik a CSKP jubileuma tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat. Jó eredményeket akarnak elérni a további hónapokban is. Ezt bizonyítja az ez évi feladatok teljesítésére tett vállalásuk is, amely szerint december 20-ig teljesítik az évi tervet. A tervek szerint addig még 3163 lakást kell felépíteniük. BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Komplex Program - a haladás útja A KGST nemrég közzé tett Komplex Programja kapcsán önkéntelenül is katonai hasonlat kívánkozik tollhegyre. A múlt héten megvalósított ,,Opál! fedőnevű csehszlovák—szovjet—niagyar hadgyakorlat során három nemzet katonáinak a többi között az voöt a feladata, hogy háromnegyed óra alatt pontonhíddal íveljék át a Dunát. A hídépítés fél óra alatt befejeződött és máris gördültek a túlsó partra a nehéz páncélosok, teherautók, s egyéb járművek. Miért teljesíthették a katonák tel jes egyharmadával korábban idő tervüket? Azért, mert mindhárom nemzet katonáinak egyforma ki képzése volt, egységesített technikája. Elképzelhető micsoda bonyodalom lett volna, ha mindhá rom katonai egység saját elképzelései szerint gyártott pontonelemekkel jött volna a hadgyakorlatra, ba az egyik oldalról bárom, a mási koldalról négy méter széles hidat építettek volna, ha a szovjet pontonok magasabbak lettek volna, mint a magyarokéi, s a csehszlovákok, mondjuk, hosszabbak. Máig sem lenne készen a bfd. A sikeres hadgyakorlat, illtetve hídépítés alapfeltétele volt tehát, hogy előzőleg, már a pontonok tervezésénél egyértelműen megálla podjanak: a pontonok ilyenek lesznek mindhárom hadseregbe~h. A KGST Komplex Programja békés célokat követ, a gazdasággal, az életszínvonallal, a technikával, a tudománnyal és a termeléssel összefUggő kérdéseket körvonalaz, ilyen jellegű irányzatot szab meg. A hadászatban — mint a hadgyakorlat példáján láttuk — egyszerűen elengedhetetlen a nemzetközi összehangoltság, műszaki egységesítés. A békés építőmunka frontján ugyanilyen szükséges az összehangoltság, a törekvések egységesítése, a munka ésszerű megosztása, a kutatás, termelés és tervezés minden szakaszán. A KGST Komplex Programja leszögezi, hogy a szocialista integráció célja a tőkés világrendszerrel folytatott békés versenyben elért győzelem, mégpedig elsősorban a termelés színvonalának frontján. Ezen a békés fronton sokat tanulhatunk a hadászatból is. Mindenekelfiit azt, hogy létkérdés az ö.sszeban goltság, a munkamegosztás ellmé lyitése. Napjainkban, a műszaki-tudományos forradalom küszöbén, az egyes fejlett gazdasággal rendelkező országok keretei már szűkek ahhoz, hogy hatékonyan fejlődjenek tovább. A műszaki — tudományos forradalom anyagi bázisa olyan berendezések, gépek, automaták, olyan tudományos Ismeretek alkalmazását teszi szükségessé minden vonatkozásban, hogy azt egyetlen ország gazdasága sem lenne képes önállóan, elszigetelten megvalósítani, s ha mégis, akkor csupán egy, vagy két ve natkozásban, A modern termelő eszközök egyszerűen túl dr..gák. Vegyük például a Nové Mesto nad Váhoin-i Gépesítési és Automatizú si Kutatóintézet (VÜML) számos kutatási eredményének sorsát. A bonyolult felette termelékeny és előnyös gépek, többnyire elektronikus vezérléssel ellátott berende zések nem találnak termelőre, sem vásárlóra. Ez az emberi tudás, munka, ötlet meddő ráfordítását jelenti és óriási lehetőségek kihasználatlanul hagyását okozza. Miért nem vállalják a gyárak némely igazán korszerű gép gyártását? Ahhoz, hogy ilyen bonyolult gyártásra egy üzem áttérhessen, előbb kilizetődő piacot kell biztosítania a gyártmány számára. Ilyen drága szerkezetek csekély számú előállítása vagy aránytalanul magasra emeli a gyártmány árát, vagy nem lesz kifizetődő. Ilyen bizonytalan kalkuláció esetén az üzem inkább eűáll a progresszív gép gyártásától. Mint e pél dán láthatjuk, felette modern szerkezetek megteremtése sem jelent előnyt, ha nem gyártható nagyobb mennyiségben. Éppen a szocialista nemzetközi munkameg osztás az, amely ilyen és hasonló tudományos és műszaki erednie nyek alkalmazását, üzembe helyezését lehetővé teszi. A nemzetközi szakosítás során a bonyolult és drága szerkezeteket a többi szocia lista ország számára is gyárthatja az iizem, nagyobb sorozatokban, tehát oilcsóbban és kifizetődőén. A csehszlovák népgazdaság régi koloncként viseli évek hosszú során át a gépipari termelés (elaprózottságát. Úgyszólván mindent gyártunk, sok esetben csak a hazai szükségletre. Oe nyilvánvaló, hogy csak azokat a gyártmányokat tudjuk világszínvonalon, megfelelő világpiaci áron elkészíteni, amelyek nagy külfölldi, főleg szovjet megrendelésre óriás-sorozatokban készülnek. A mai hatalmas választékot azonban képtelenek lennénk saját erőből olyan magas színvonalra emelni, mint például a cipőgyártást. Valamely árufajták gyártását más szocialista országnak kell átvennie, másokat viszont majd mi gyártunk a többi testvérország számára is. A KGST Komplex Programjaban megszabott út a tudományos műszaki forradalom útja, amelyen a modern gépek és berendezések bo nyolultsága és drágasága miatt önmagunkban nem indulhatnánk el, vagy szükségszerűen elbuk nánk rajta. A szocialista államok közössége, éppúgy mint Csehszlovákia, ngyancsak ezen az úton haladhat a leghatékonyabban a kommunizmus műszaki-anyagi bázisát megteremtő műszaki-tudományos forradalom útján. VILCSEK GÉZA 38. A német hodvezetés, igyekezvén bekerített csapatait megmenteni az elkerülhetetlen pusztulástól, megkezdte az erők felvonultatását külső arcvonolunk ellen... A Sztálingrádnál bekerített ellenséges csapatok tevékenységétől eltérően, amelyek védekeztek, várták a felmentést Manstein kotyelnyikovói csoportjónak až áttörésében reménykedve, a KorszunySevcsenkovszkij környékén bekerítettek elhatároztok, hogy kitörnek a kívülről tevékenykedő csapásmérő csoporttal találkozó iránybon. 1944 februárjának első napjaiban az ellenséges csapatok a páncélos erők egy részének felhasználásával a 2. Ukrán Front szakaszán megpróbálták áttörni a külső vonalat Novo-Mirgorod környékén. Próbálkozásaikat azonban visszavertük. Akkor csapásmérő erőit oz L Ukrán Front szakaszára csoportosítva ót, oz ellenség február 3-án és 4-én két erős csapást mért Rizino és Tolmacs-lszkrennoje környékén. Itt további három páncélos hadosztályt vetett ütközetbe. Rizino körzetében az ellenségnek sikerült beékelődnie csapataink védelmébe. Az ellenség parancsnoksága biztos volt benne, hogy ezúttal sikerült az áttörés. Hube tábornok, oz i. német páncélos hadsereg parancsnoka nem fukarkodott az ígéretekkel. Lehallgattuk oz egyik rádiótáviratát, amely így hangzott: „Felmentjük önöket. Hub«<". Hitler, Hube tábornok erős páncélos csoportosításában reménykedve, Stemmenmann tábornoknak, a bekerített csapatok parancsnokának táviratában ezt Irta: „Ogy építhetnek rám, mint a kősziklára. Ki fogja szabadítani önöket a katlanból. Addig is tartsók magukat." Mi pedig, az áttörés megakadályozása céljából a veszélyeztetett szakaszra a front tartalékóból sürgősen átdobtuk Sz. I. Bogdanov tábornok két harckocsihadtestből álló 2. harckocsihadseregét. A szétbontakozott 2. harckocsihadsereg ellencsapást mért. Az ellenséget megállította és részben visszavetette megindulási körleteibe. Ám az még mindig nem mondott le arról a szándékóról, hogy áttörje csapataink külső arcvonalát. Miután felvonultatott még egy páncélos hadosztályt, egy nehéz harckocsizószlóaljat, két rohamtüzér osztályt és a páncélos hadosztályokból jelentős erőket csoportosított át Jerki környékére, elkeseredett támadást indított. Február 9-én a legfelsőbb főparancsnoknak táviratot küldtem, amelyben egyebek közt ez állt: „Foglyok vallomása szerint a bekerítésben vívott harcok alatt az ellenség csapatai nagy veszteségeket szenvedtek. Jelenleg a katonák és tisztek körében fejvesztettség észlelhető, amely egyes esetekben pánikká fajul. Február 8-án 15,50-kor parlamenterjeink a sztyeblevi horci szakasz parancsnokán, Fukke ezredesen keresztül ultimátumot nyújtott át a bekerített ellenségnek. A parlamenterek visszatértek és közölték, hogy a német paroncsnokság február 9-én 11.00-kor ad választ. Zsukov.' Stemmermann tábornok törzse február 19-én 12 órokor közölte, hogy elutasítja ultimátumunkat. És a németek a bekerítés belső arcvonalán s a külső arcvonal felől is azon nyömban elkeseredett rohamot indítottak. Különösen heves harcok dúltak február 11-én. Csapataink igen szívósan verekedtek. Az ellenség páncélos hadosztályainak nagy veszteségek árán sikerült benyomulniuk Liszjankába, tovább azonban nem futotto erejükből és védelembe mentek át. Február 12-re virradó éjjel a bekerített csoport egy keskeny szakaszon tömörülve megpróbált áttörni Sztyebleven át Liszjonkába, hogy egyesüljön a páncélos hadosztályokkal, ez azonban nem sikerült neki. Az ellenség további előrenyomulását megállítottuk. A bekerített csoport és a német felmentő csoport között 12 km-re csökkent o távolság, de érezni lehetett, hogy az ellenségnek nincs ereje az egyesüléshez. Február 12-én reggel influenzában megbetegedtem és magas lázzal ágyba fektettek. Amint átmelegedtem, mélyen elaludtam. Nem tudom, mennyit aludtam, amikor egyszerre csak azt éreztem, hogy valaki minden erejével azon fáradozik, hogy felébresszen. Leonyid Fjodorovics Minyuk tábornok, segédtisztem volt. Megkérdeztem tőle: - Mi történt? Sztálin hívja - válaszolta. Az ágyból felpattanva veszem a hallgatót. A legfelsőbb főparancsnok hangját hallom: - Éppen most jelentették, hogy Votutyinnál az éjszaka az ellenség Sangyerevka környékéről áttört Hilkibe és NovajaBudóba. Tud erről? - Nem, nem tudok. - Ellenőrizze és jelentse. Azonnal felhívtam Vatutyint és kiderült: oz ellenség, a hóvihart kihasználva, valóban megpróbált kitörni a bekerítésből és mór sikerült is két-három kilométert előrenyomulnia, elfoglalta Hilkit, de megállították. Miután Votutyinnol megbeszéltem a további intézkedéseket, felhívtom a legfelsőbb főporancsnokot és jelentettem neki azt, amit Vatutyin jelentéséből megtudtam. Február 14 én a 2. Ukrán Front 52. hadseregének csapatai elfoglalták KorszunySevcsenkovszkijt. A bekerítettek körül még jobban összeszűkült a gyűrű. A német csapatok katonái, tisztjei és tábornokai világosan látták, hogy az ígért segítség nem érkezik meg, csak egyedül magukra számíthatnak. A foglyok elbeszélése szerint a csapatokon teljes kétségbeesés lett úrrá, különösen akkor, amikor arról értesültek, hogy több tábornok hadosztályparancsnok és vezérkari tiszt - repülőgépen elmenekült. Február 16-án éjjel hóvihar tombolt. Alig lehetett 10 - 20 méterre ellátni. A németekben ismét felcsillant a remény, hogy átcsúsznak Liszjankába és egyesülnek Hube csoportjával. Kísérletüket ózonban visszaverte Trofimenko 27. hadserege és a 2. Ukrán Front 4. gárdahadserege. Különösen hősiesen harcoltok annak o tankzászlóaljnak o hallgatói, amely K. N. Cvetkov vezérőrnagy 41. gárda-lövészhadosztályához tartozott. Február 17-én egész reggel elkeseredett ütközet dúlt oz áttört német csapatoszlopok megsemmisítéséért, és lényegében meg is semmisítettük, illetve foglyul ejtettük katonáikat. Csupán a harckocsik és páncélos szállítójárművek egy részének sikerült tábornokokkal, tisztekkel és az SS legényekkel fejtörnie a bekerítésből. Clgy, ahogy feltételeztük, február 17-én végeztünk a bekerített csoportosítással. A 2. Ukrán Front adatai szerint 18 000 embert ejtettünk foglyul, s felszerelésük hadizsákmány lett. Február 28-án délelőtt a front törzsénél felkerestem Vatutyint, hogy még egyszer megtárgyaljam vele a küszöbönálló hadműveletet. Kétórás közös munka után így szólt. - Szeretnék kimenni a 60. és 13. hadsereghez, hogy személyesen ellenőrizzem, hogyan oldják meg o repülőkkel voló együttműködést és elkészülnek-e a hadművelet kezdetéig az anyagi-műszaki biztosítással. Azt tanácsoltam neki, hogy küldje ki helyetteseit, ő maga pedig ellenőrizze a hadseregparancsnokok elhatározásait, a repülőkkel való együttműködést és a fronthadtáp felépítését. Nyikolaj Fjodorovics ragaszkodott hozzá, hogy maga megy előre arra hivatkozva, hogy ezalatt magam foglalkozom a front törzsével, a hadtápfőnökkel és a fegyvernemi parancsnokokkal. IFolytatjuk) 1971.