Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-12 / 190. szám, csütörtök

Miről 1 ír a vi ühtrini *»--•-'-• -•-• .. Iág sa, .,-: - VäH jtó? A moszkvai Pravda az athéni katonai junta ún. liberalizációs programjával foglalkozik. Vitalij Mensikov, a lap görögországi tudósítója megállapítja, hogy az utóbbi időben szorosabbá váltak a katonai junta és a volt vezető politikusok közötti kapcsolatok. Minderre azért került sor — szögezi le a moszkvai Pravda tudósítója —, mert a katonai kormányzat azt a látszatot szeretné kelteni, hogy a liberalizáció útjára lépett volna. Egyébként ezt a célt szolgálják a parlamenti demokrácia felújításával kapcsolatos jelszavak is. Felfigyeltető momentum, hogy ezek a tények egyre erőteljesebb visszhangot kapnak a washingtoni sajtóban is. Nyilván azért, hogy az Egyesült Államok igazolja politikájának helyességét, illetve alátámassza a görög fasiszta rezsimnek nyújtott támogatását. A szóban forgó lapok azonban mélyen hallgatnak a politikai perekről, egy szóval sem említik, hogy a napokban ismét 25 görög hazafit, munkásokat, diákokat, nőket, férfiakat állítottak bíróság elér Éppen ezért görög viszonylatban liberalizációról beszélnünk, enyhén szólva is, túlzás. A Kölcsönös Gazdasági Se9 „ gítség Tanácsa 25. ülésszakáNELES DEUTSCHLAND dokumentumaival foglalkozik, a legutóbbi számában a Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a Neues Deutschland. A lap megállapítja, hogy a Komplex Program a szocialista országok gazdasági együttműködésének távlatait nyitja meg, az integráció elmélyítésének kiindulópontjává válik. Ez a marxista-leninista gazdasági program tulajdonképpen a szocialista világrendszer létének következménye, s azt jelzi, hogy a szocialista országok céljai és érdekei a szocialista országépítés terén teljesen megegyeznek. A program ugyanakkor hatékony eszköze az antiimperialista harcnak, a haladó erők egysége további megszilárdításának. A lap hangsúlyozza, hogy a Komplex Program két évtizedes tapasztalatokból kiindulva, tulajdonképpen az együttműködés magasabb szintű formáinak bevezetését szolgálja. A Neues Deutschland rámutat, a Német Szocialista Egységpárt VIII. kongreszszusán több ízben hangsúlyozták a felszólalók, hogy az ország jövőjének záloga a szocialista társadalom közösségén belüli tevékenység. Éppen ezért a német kommunistáknak internacionalista kötelességük kihasználni a szocialista integráció nyújtotta lehetőségeket. t13E£CTHfl Ruszlán Tucsnyin, az Izvesztyija munkatársa a kolumbiai fejleményekkel foglalkozva megállapítja, hogy az ország újabb jelentős fejlődési szakasz küszöbére érkezett. A kommentár szerzője rámutat: a kolumbiai nép egyre határozottabban követeli a pozitív előjelű változásokat. Ez egyértelmű a monopol kapitalista kizsákmányolás megszüntetésével, az ország gazdasági életének és politikai vonalvezetésének áthangolásával. A kolumbiai kormány az utóbbi években jelentős erőfeszítéseket tett az ország gazdasági fellendülése érdekében, így többek között államosították a kőolajtársaságok egy részét, s ezzel egyidejűleg állami ellenőrzés alá vonták a bányaipart is. Történtek bizonyos intézkedések a mezőgazdasági termelés struktúrájának átszervezésével összefüggésben is. Mindmáig azonban a fő problémát az amerikai monopoltőke befolyása jelenti. A kommentár szerzője hangsúlyozza, hogy az ország népének elsődleges leiadata a hazafias erők egységének megteremtése. Ezzel összefüggésben Kolumbia Kommunista Pártja több javaslatot terjesztett be, amelyek a baloldali egységfront megteremtését célozzák. Ezek a javaslatok országszerte nagy visszhangot váltottak ki. Kolumbia fővárosában a napokban tömeggyűlést tartottak, amelyen a szónokok szintén a haladó erők egysége megszilárdításának szükségességét hangsúlyozták. Az ismert lap a nagy ameX14C ŕ^IfAUľMAVI ríka

i filmvállalatok gazdasági Int OUAKUIAIN problémáival foglalkozva megállapítja: a filmgyárak megfontolás tárgyává teszik az együttműködés fokozását, hogy új életet önthessenek a nehézségekkel küzdő iparágukba. így több jó nevű filmgyár megszűnik, illetve egyesül más vállalatokkal. Tény, hogy szinte valamennyi nagy filmvállalat tárgyalásokat folytat a gazdasági nehézségek áthidalásával összefüggésben. Ted Leonard, a Paramount Studio Propertíes alelnöke többek között kijelentette: „Megbeszéléseket folytatunk a Columbia filmvállalattal, amely szintén teljes fúzióról tárgyal." Spencel Harrison, a Warner Bros alelnöke elmondotta, hogy a Warner—Columbia-fúzió mindegyik vállalat szempontjából kb. évi 1 millió font megtakarítást jelent. Közös vállalat veszi át mindkét gyár tulajdonát és berendezéseit; a két vállalat az új vállalattői veszi bérbe a berendezéseket és más bérlőket is keres. Pompidou elnök és Brandt kancellár tárgyalásaira tér viszsza a neves párizsi lap. Megállapítja: ha a francia—német egyetértés őszinteségének és szilárdságának újabb bizonyítékára volna szükség, ezt minden valószínűség szerint megadná a szóban forgó találkozó, annak ellenére, hogy ritkán zárult tanácskozás ennyire sovány konkrét eredményekkel. Ugyanakkor ritkán erősödött meg ily határozottan az a benyomás, hogy --Párizs és Bonn között az egyenetlenségek többé nem képesek komolyan kérdésessé tenni az együttműködés elvét és mindennapi gyakorlatát. Bár a lényeget illetően egyetértenek Pompidou elnök és Brandt, nem teljesen azonosan képzelik el Európa jövőjét. A németek „megfelelő parlamenti ellenőrzés alatt álló közös intézményről álmodnak". A lap rámutat, hogy mielőtt felvetődnék Európa rendezésének új formája, rendezni kellene a legfontosabb egyenetlenségekét. A köztársasági elnök gondjai között első helyre állítja a valuta-politikát. A francia küldöttség szóvivője habozás nélkül kijelentette, hogy kétségkívül nem „reális" közös álláspontra számítani a Nemzetközi Valutaalap közgyűlése előtt. Továbbra is megmarad a tartózkodás a haderő csökkentése, a NATO és a Kelet között a jövőben meginduló tárgyalások eltérő értékelése, a közös harci repülőgép tervének nehézségei tekintetében. A „szívélyes egyenetlenség", amelyet e tárgyalás mérlege mutat, kétségkívül kívánatosabb a fanyar vitánál. De ettől még Igaz marad az, hogy az európai közösség felépítése — melyhez nézetazonosság, megfelelő politikai légkör és a vezetők egyetértése szükséges — legalább ugyanennyire függ számos komplett probléma kielégítő és — mint ezt most is megállapíthattuk — meglehetősen nehéz megoldásától. £r Mmh AZ ÉREM KÉT OLDALA A RUDÉ PRAVO A KÖZELMÚLTBAN KÖZÖLTE GLDR1CH SVESTKÄNAK, A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA TITKÄRÄNAK CIKKET A FÖ VESZÉLY ELLENI HARCRÖL, VALAMINT AZ EMBEREK TUDATÁNAK MEGNYERÉSÉÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEMRŐL. AZ ALÁBBIAKBAN RÖVIDfTVE ISMERTETJÜK A CIKKET. A kongresszussal lezártuk pártunk történetének egyik szakaszát. A dokumentumok — a Tanulságok és a pártegység időszerű kérdéseiről elfogadott határozat — általánosítják pártunk tapasztalatait, melyek továbbra is érvényesek s útmutatóul szolgálnak ma és a jövőben is. Ojból és újból visszatérünk ezekhez, hogy a múltban történtek többé ne ismétlődhessenek meg. Megállapíthatjuk, hogy lezártuk a párton belüli és társadalmi válság szakaszát, sikerült felszámolnunk a válságos helyzetet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden problémát megoldottunk. A válságos időszakban felmerült problémákat — a jobboldali és szocialistaellenes erők elleni harc, a pártegység, az állam szocialista jellege felújításának, a testvérországokhoz fűződő kapcsolataink normalizálásának problémáit — megoldottuk. Az egész válság okainak kövétkezetes és teljes kiküszöbölése azonban előttünk áll. A XIV. kongresszus megmutatta a megoldáshoz vezető utat. Az elmúlt időszak legfontosabb tényezője a szocialistaellenes és a jobboldali opportunista erők elleni harc volt, az elkövetkező időben az lesz a feladatunk, hogy következetesen érvényesítsük a párt és a szocializmus alapelveit, megoldjuk a társadalmi élet időszerű problémáit, s ennek alapján megszilárdítsuk a párt és a tömegek kapcsolatát, biztosítsuk az életszínvonal emelkedését és szocialista hazánk felvirágozását. Ez azonban nem jelenti, hogy befejeztük a harcot a jobboldali opportunizmus ellen. A harcnak új jellemvonásai és formái lesznek, hogy elmélyíthessük és növelhessük hatékonyságát. A szocializmust nem egyedül és nem magunknak építjük A XIV. kongresszus jelentősége az, hogy meghatározta az új korszak feladatait, rámutatott a problémák megoldásának módjára. A kongresszus által kitűzött program megköveteli a marxista—leninista alkotó gondolkodást és hozzáállást, valamint a munka új minőségéért folytatott harcot minden szakaszon. A program teljesítésének feltétele, hogy a lakosság többsége bekapcsolódjék valóra váltásába. Ez új feladatokat támaszt az ideológiai munkával szemben. Folytatni fogjuk a jobboldali opportunizmus elleni harcot, melyet továbbra is fő veszélynek tartunk. A dolgozók többségét, azokat is, akiket a jobboldali erők félrevezettek, meg akarjuk nyerni, hogy aktívan támogassák politikánkat és kezdeményezően részt vegyenek megvalósításában. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerül pártunk gazdasági politikájának, a gazdasági problémák megoldásának jelentősége, valamint a szociális politika és a politikai rendszer kérdéseinek megoldása. Téves az az elképzelés, hogy az ideológiai munka megold minden problémát, biztosítja társadalmunk fejlődését, A kongresszus kijelölte a társadalmi élet minden szakaszán a fejlődés programját. Ennek sikeres teljesítése attól függ, milyen kezdeményezően támogatják majd a dolgozók. Már több ízben megállapítottuk, hogy a szocializmust nem egyedül és nem magunknak építjük. A szocializmus csak á milliós tömegek alkotótevékenységének eredményeképpen győzhet. A szocializmus célja, hogy boldogabb és gazdagabb életet biztosítson ezeknek a tömegeknek. Ezért a párt soraiban nincsen helye a szektáns elzárkózásnak, a pártonkívüliekkel szemben a fölényességnek. Vannak azonban emberek, akik a másik parton, a revizionizmus és az antiszocializmus partján állnak. Ezek ellen továbbra is harcolni fogunk, és nem engedjük, hogy tevékenységükkel fellazítsák társadalmunkat. A XIV. kongresszus kitűzte azt a rendkívül fontos és bonyolult feladatot, amelynek megvalósítása döntő mértékben befolyásolja fejlődésünk eredményeit: a szocialista módon gondolkozó ember kialakítását. Az új ember nevelése a pártmunka, az összes kommunista, a gazdasági és állami vezetők közös feladata. Amennyiben fordulatot akarunk elérni ezen a téren, tudatosítanunk kell, hogy a szocialista ember tulajdonságai kialakításának folyamatára a felépítményen kívül hatással van az életkörnyezet, az ideológiai munka, valamint a társadalmi gyakorlat is. Ezért kiemeljük a gazdaság, a politika és az ideológia közös felelősségét, szoros egy behangol tságá t és egységét a nevelőmunka fejlesztésében. Alapkritérium — a szocializmushoz való viszony Nem szabad szem elól tévesztenünk, hogy a szocializmust az osztályokra osztott világ viszonyai között építjük. A szocializmus és kapitalizmus közti konfrontáció súlypontja ma az ideológia terére, valamint a gazdasági versengés területére tevődik át. Az imperializmus ma tervei valóra váltásánál elsősorban a különböző fajtájú opportunizmusra támaszkodik. A reformista és revizionista koncepciók jelentik ma a burzsoá nézetek munkásmozgalomba való behatolásának fő irányvonalát. Társadalmunk szociális struktúrájában a múltban nagy szerepet játszottak a kispolgári rétegek, melyeknek érdekei, gondolkodása behatolt a munkásmozgalomba is. Ez a veszély ma is fennáll, minthogy a munkásosztály soraiba bekerült a burzsoázia és a volt kistermelők egy része. Társadalmunkban még ma is elég sokan kispolgári nézeteket vallanak. A szocialista fejlődés folyamán azonban fokozatosan csökken a burzsoá és a kispolgári elemek száma. Ez azonban nem jelenti, hogy befejezhetjük a harcot a kispolgári ideológia és életmód ellen. Társadalmunkban a politikai erők megoszlásának jellemzésénél alapkritérium a lakosság különböző csoportjainak viszonya a szocializmushoz. Az emberek túlnyomó többsége a szocializmust támogatja, és csak aránylag kevesen lépnek fel nyíltan ellene. Ismét mások a válóságban a szocializmust támogatják, de gondolkozásuk bizonyos mértékben a revizionizmus befolyása alatt áll. Vannak akik azt állítják, hogy a szocializmus hívei, de ugyanakkor tudatosan nem azonosítják magukat a szocializmussal marxista értelemben. Ez utóbbiakra a nacionalizmus, a szovjetellenesség, a kispolgári életszemlélet jellemző. A legnagyobb veszélyt a szovjetellenesek és a pártot gyűlölők egyesített kispolgári frontja képviseli. -Ide tartoznak a jobboldali erők szervezői, a szocialistaellenes elemek, a burzsoázia maradványai, a bűnözök. Pártunk gyakorlati politikájában sohasem tekintette homogén tömegnek a lakosságának azt a rétegét, melyre hatást gyakorolt a kispolgári ideológia. Mindig differenciáltan viszonyult hozzájuk és ' arra törekedett, hogy megnyerje őket a szocializmusnak. A jobboldal politikai veresége, a párt megtisztítása és a konszolidálás folyamata megváltoztatta a politikai erők megoszlását társadalmunkban. Differenciálódás ment végbe az ingatagok soraiban. Lényegesen korlátozódtak a jobboldal lehetőségei. A jobboldal megváltoztatta taktikáját, céljai azonban változatlanok maradtak. A jobboldal mai taktikája A jobboldal mai taktikáját az a tény befolyásolja, hogy pillanatnyilag lemondott arról, hogy megváltoztassa Csehszlovákiában a hatalmi viszonyokat. A jobboldali Irányzatok alapja most a szocializmus revizionista értelmezése, mely a szovjetellenességgel párosul. Azokra az emberekre támaszkodik, akik elégedetlenek, karrieristák, és akik közel állnak a kispolgáriassághoz és revizionizmushoz. Abban bízik, hogy a revizionizmus új megnyilvánulásai tovább fejlődnek és a burzsoá tudomány és ideológia fokozott hatást fejt ki az emberek tudatára. Ezért az emberek tudatáért folytatott harc egyúttal küzdelmet jelent a marxizmus számára idegen hatások ellen. A jobboldal ma és a jövőben is elsősorban arra törekszik, hogy a dolgozók körében bizalmatlanságot keltsen a párt és politikája iránt. Minden fogyatékosságunkat, hibánkat felhasználja e cél érdekében. Ezt a taktikát rugalmasan le kell lepleznünk dolgozóink előtt, rá kell mutatnunk valódi céljaira. A jobboldal elvesztette szervezeti alapját. Arra kényszerül, hogy a külföldi, nemzetközi kommunistaellenes központok felé orientálódjon. Ebben a szakaszban a jobboldal elleni harc azonosul az imperializmus ideológiai diverziója elleni harccal. A jobboldali veszély két fő megnyilvánulása Ma a szocializmustól idegen irányzatok elleni harc fontos része a kispolgári csökevények és hatások elleni küzdelem. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a kispolgárság alkalmazkodni tudott az új viszonyokhoz, behatolt az egyes irányító szervekbe. Megállapíthatjuk, hogy a jobboldali veszély ma általában két formában lép fel: 1. A jobboldali formában, amely 1968—1969-ben aktív politikai erőként lépett fel, i amely még mindig nem mondott le céljairól, nem szűnt meg teljesen politikai erőként létezni, és koncepciója ma is jelentős hatással van az emberek tudatára. 2. A jobboldal szociális alapjának formájában, amelyet a kispolgáriasság határoz meg társadalmi életünk különböző szakaszain. A jobboldali veszélynek ez a két formája szorosan összefügg. A kispolgári erők és "általában az összes szociallstaellenes erő számára saját hibáink biztosítanak teret. Lenin elvtárs sokszor figyelmeztetett arra, hogy legnagyobb ellenségünk saját hibáink, ha nem leplezzük le idejében és nem küszöböljük ki őket. A jobboldal veresége után megváltoztatta taktikáját, s mi válaszként elvhű Ideológiai-politikai harcot folytatunk. Ami a szociális-gazdasági területet illeti, következetesen érvényesítenünk kell a szocialista szervezést és fegyelmet, s minden téren biztosítanunk kell a társadalom általános fejlődését. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jobboldal az építés során felmerülő hibáinkat akarja felhasználni céljaira. Ezért a jobboldal elleni harc nemcsak az Ideológia ügye, hanem fontos, hogy hatékonyan megoldjuk a társadalom fejlődésének problémáit, hogy a tömegek saját tapasztalataik alapján győződhessenek meg politikánk helyességéről. Amikor két évvel ezelőtt szervezett harcot indítottunk a jobboldali opportunizmus ellen, hangsúlyoztuk, hogy amilyen lesz a párt, olyan lesz a társadalom is. Az elmúlt két év bebizonyította e tézis helyességét.