Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-10 / 188. szám, kedd

• ••••••••••••••• -OJ filmek­•••••••••••••••• A SZÉP DRAGONYOS HÁLÓJÁBAN (cseh) A felügyelő naplójából al­címet viselhetné a Prága vá­ros bűnösei című filmsorozat, melynek második része a Szép dragonyos hálójában címmsl kerül a mozik műsorára. A sorozat első része a Ha­bocska és Esernyőcske, a kasz­szafűrók világát elevenítette fel; a második rész Prága vá­ros bűnösei közül újabbal is­mertet meg bennünket: egy há­zasságszédelgő szép dragonyos­sal, akiért csak úgy bomlanak a nők. A körülrajongott szép­fiú szerelmi kalandjai azon­ban csak egy banális történet kidolgozását tették volna lehe­tővé. a forgatókönyvíró ezért a cselekményt egy gyilkosság­gal is „megtoldotta" s természe­tes, hogy a nőhódító a gyil­kosság gyanúsítottja lesz. A szép dragonyos azonban nem gyilkos, csak házasságszédel­gő, aki sorra zúzza a nők szí­vét. de amíg ez kiderül, szá­mos bonyodalom támad a jám­bor Zdychynec felügyelő életé­ben. aki jövendő vejének te­kinti a dragonyost. Jól isme­ri őt, s egyszer csak a „fess huszártiszt" a gyilkosság gya­nújába keveredik. Az ostoba felügyelő mái;-már szinte telje­sen bizonyos a „jövendőbeli" bűnösségében. Családja felett a tragédia árnya lebeg, de sem­mi izgalom, hiszen a film nem tragédia, hanem vígjáték, így végül is minden tisztázódik. Könnyed, humoros hangvétel lelletnzi lirí Sequens rendező filmjét, aki szolid vígjátékot, pikáns szatírát kreált jifí Ma­rek ötletgazdag forgatókönyvé­ből. A film tényleges és véres bűnténnyel kezdődik, de várat­lanul átcsap a piros nadrágos huszártiszt derűs históriájába. Az alkotók — a két balkezes Zdychynec felügyelő és a meg­fontolt. higgadt Vacátko ren­dőrtanácsos segítségével szellemesen bonyolították a társadalomkritikát is tartalma­zó bűnügyi mag köré ágya­zott cselekményt. A kövér, ke­mény kalajjos rendőrtiszviselők mellől nem hiányzik a szép öz­vegy — a vonzó kerítőnő, a rászedett leányzó, a romanti­kus lelkű, tisztességtudó úrilá­nyok és a jómódú kispolgárok. A színes film az alkotó jó­voltából elénk varázsolja a ko­rabeli Prága átmoszféráját, a „régi békeidők" idilli cseh kis­polgári légkörét, amit a zenei aláfestés — Zdenék Líška mun­kája — még hitelesebbé tesz. A film helyenként kissé von­tatott, de azért így is kelle­mes nyári szórakozást nyújt a nézőknek. A közönség régi kedvenceit láthatja a filmvász­non: Jaroslav Marvant, Vacát­ko rendőrtanácsos szerepében, Vladimír MenSíket, Zdychynec felügyelő alakítóját. Kvéta Fia lovát, a szép özvegy megszemé­lyesítőjét. Stella Zázvorkovát, a felügyelő kispolgár feleségét és Josef Ábrahámot, a szép dra­gonyos megformáló iát. Vladimír Menšík és Stella Zázvorková A szép dragonyos hálójában című cseh film egyik jelenetében. A REZIDENS REMÉNYE (szovjet) A szovjet filmgyártás az utóbbi években különféle bűn­ügyi, kaland- és kémtörténetek filmrevitelével gazdagította a könnyebb fajsúlyú műfajok szé­les skáláját. Ez a műfaji válto­zatosság és sokszínűség a szov. Jet kinematográfia előnyére vált, hiszen nem mondunk újat, ha azt állítjuk, hogy a filmra­jongók népes tábora a kalan­dot, az izgalmat, a könnyed szórakozást sokra becsüli. Szín­vonalas, eredeti filmötletekből, melyek nem „szűkölködnek" izgalmakban, fordulatokban s amellett művészi feldolgozás­sal párosulnak, hiány van. Ezért csakis örömmel fogad­hatjuk a többrészes szovjet filmtörténet műsorra tűzését, mely jó kikapcsolódást igéi.- a nézőknek. A rezidens reménye a címe Venjamin Dorman kétrészes filmjének. melynek szerves folytatása A rezidens tévedé­se. A rendező a szovjet kémel­hárító szervek nehéz munkáját, a nyugati hírszerzők és titkos ügynökök ellen folytatott har­cát vitte vászonra. A történet A REMEK ANGELIKA stratégiailag fontos objektu­mokkal kapcsolatos titkos in­formációk körül bonyolódik. A kétrészes film befejezését követően a szovjet Gorkij Stú­dióban elkészült a sorozat to­vábbi két része, melynek címe A rezidens leleplezi a kártyá­kat és A rezidens sorsa. Az izgalmas kalandtörténet folyta­tását szeptemberben láthatjuk filmszínházainkban. A filmsorozat főszereplője Georgij Sztyepanovics Zzsenov igen egyénien oldotta meg a reá háruló feladatot. A rende­zőnek személyében sikerült olyan központi alakot teremte­nie, aki átfogja az egész tör­ténetet. Eredeti alakítása és a filmsorozat sikere révén ha­zájában rendkívüli népszerűség­re tett szert. Az alkotás ábrázolja a kém­elhárítók személyiségét, kitar­tását, képességeit, munkáját, mellyel hazájuk ügyét szolgál­ják. A film a téma időszerűsé­ge révén szélesebb társadalmi összefüggéseket is nyer, tehát nem öncélú kalandtörténet. (francia - olasz - ny. német) Hol volt, liol nem volt, volt egyszer egy Angelika, s olyan sokáig élt, míg csak meg nem teltek a mozik kasszái. Mert Angelika fáradhatatlan, (helye­sebben állandó kasszasiker), ezért mindig visszatér: film­színházainkban iminár ötöd­ször! Bemard Borderie rendező, ez a derék iparos a siker és a népszerűség érdekében min­dent megtesz: a hűséges Ange­likát újabbnál újabb helyzetek­be „helyezi", hogy a sikerso­rozat folytatódjon, melynek se vége, se hosszal Az Angelika-sorozat az olcsó kommersz-produkciók iskola­példája. Könnyedén, rutinnal, minden eredetiség nélkül vo­nultatja fel az ilyen fajtájú kellékeit: az igen átlátszó ve­szélyeket és fordulatokat. Ez a film sem emelkedik ki elődei nek sorából, mert nem tud újabbat, érdekesebbet nyújtani azoímál. Michele Mercier úgy látszik, az Angelika révén vá­lik „halhatatlanná" ... —y m — Hlllllffi AZ IDÖEGYStG űi definíciója Hosszú idő óta az időegységet csillagászati megfigyelésből származtatták: a másodperc a közepes szolidáris nap 86 400-ad része. Űjabb megállapítások saerint azonban a Föld forgása nem elég egyenletes ahhoz, hogy a korszerű tu­domány egyre növekvő igényei számára elég pontos időmércét szolgáltasson. Ugyanis a Föld saját tengely körüli forgássebessége egy éven belül periódikus ingadozásokat mutat, amelyek ugyan elég kicsinyek, mégis elegendőek ahhoz, hogy a Föld tengely kQrüli forgása alapján 1900­tól mostanáig mért idő több mint 30 másodperc­cel kevesebbnek adódjék, mint a Főidnek a Nap körüli keringése alapján mért idő. AZ EPHEMEROS MÁSODPERC Az időmérés pontosabbá tétele céljából a Nem­zetközi Mértékügyi Hivatal (Bureau International des Poids et Mesures) 1956-ban a másodperc új definícióját fogadta el. Ez annyiban tért el az előző definíciótól, hogy a másodpercet nem egy nap, hanem egy év alatt eltelt időből szár­maztatta; az elfogadott megfogalmazás szerint a másodperc az 1900: január elsejéhez tartozó trópikus év 1/31 556 925 része. Ezt a másodper­cet „ephemeris" másodpercnek nevezték el, és ennek ingadozása csupán egy nagyságrenddel kisebb, mint a szoláris napból származtatott má­sodpercé. Ma már azonban az egyre növekvő pontossági igényeket ez a másodperc-definíció sem képes kielégíteni. Ezenkívül nagv hátránya az is, hogy ennek alapján közvetlen összehasonlítással nem lehet mérni egy ismeretlen időtartamot, mint­hogy a meghatározás szerinti másodperc idejét csak visszamenőlegesen — több évre való át­lagérték-képzéssel — lehet meghatározni. Közben az atomfizika és mikrohullámú tech­nika rohamos fejlődése lehetővé tette bizonyos atomok és molekulák alacsonyabb energiaálla­potainak gerjesztését oly módon, hogy a ger­jesztéskor létrejövő sugárzás frekvenciája az elektromágneses hullámok spektrumának mikro­hullámú részébe essék. Ezt a frekvenciát azután — tehát a másodpercenkénti rezgések számat, amely kizárólag az atom állapotától függ — mérni lehetett oly módon, hogy összehasonlítot­ták egy kvarckristály-oszcillátor alkalmas rend­számú harmonikusával, amelyet frekvenciasork­szorozás útján állítottak elő. Nyilvánvalóvá vált teliát, hogy célszerű a má­sodperc definiálásánál úgy eljárni, hogy meg­felelően választott atomrezonancia esetén fellépő elektromágneses sugárzás bizonyos számú perió­dusát tekintjük egy másodperc idejének. Ilyen módon az időegység előállítása könnyebben —. és főleg sokkal gyorsabban — lehetséges, mint az ephemeris másodperc esetében. ATOM MÁSODPERC Ilyen előzmények után határozta el a Nemzet­közi Mértékügyi Hivatal legutóbbi párizsi ülésén a másodperc atomrezonancián alapuló definíció­ját, amely szerint „a másodperc egyenlő a cé­zium-133 atom két hiperfinom szintje közötti átmenetkor fellépő sugárzás 9192 631770 pe­riódusának idejével". Ezt a frekvenciát igen nagy gondossággal úgy választották ki, hogy kísérleti eszközökkel na lehessen megkülönböztetni az új definíció sze­rinti másodpercet a régi, csillagászati megfigye­lésből származtatott másodperctől. Így tehát nincs szükség változtatásokra a régi másodperc­ről az új másodpercre való áttéréskor. Miben lejlett az új atommásodperc definíció­jának jelentősége? Az egyik tényező a pontosság lényeges növekedése, a cézium-atomóránál a mai metrológia legkényesebbb igényeit is ki lehet elégíteni, hiszen 3000 évenként csupán egy má­sodperces eltéréssel kell nfile számolni. A másik lényeges tényező pedig az, hogy bármilyen, pre­cíziós úton előállított időtartamot viszonylag rövid idő, 1—2 óra alatt keilő pontossággal ösz­sze lehet hasonlítani a cézium-atomóra időegysé­gével, és így többé nincs szükség a csillagászati időegységgel való összehasonlításhoz szükséges több éves időre. CÉZIUM ATOMÓRA A cézium-atomóra bonyolult és költséges szer­kezet, ezért ilyent csak nagy szabványügyi inté­zetek, mértékügyi hivatalok készítenek. Kül­földi rádióállomások tudományos mérések szá­mára külön hullámhosszakon sugároznak idője­leket, és ezeket ma már cézium-atomórával ál­lítják elő. Ezeket az időjeleket nagyobb labora­tóriumok és kutatóintézetek megfelelő vevőké­szülékekkel veszik, így tehát az idő-normális egyidejűleg sok helyen rendelkezésre állhat. Ma már kereskedelmi forgalomban kaphatók a kvarcórák, amelyek termosztátban elhelye­zett kvarckristály rezgéséből származtatják az időt. Nincs tehát akadály annak, hogy ezeket a rendkívül pontos a kvarcórákat közvetlenül a cézium-atomrezonancia alapján hitelesítsék. Várható, hogy a közeljövőben a céziumon kívül más atomoktól származó sugárzásokat is fel fognak használni precíziós időegység előállítá­sára, és ezáltal a fizikai alapkutatásokban döntő fontosságú pontosság tovább lesz növelhető. KECSEGTETŐ ARAMF0RRAS - A LEGCELLA Tizennégy amerikai cég fejlesztette ki nem­régiben és a Lesona vállalat kezdte gyártani azt az új áramforrást, amelyet elég nehéz kategori­zálni. Primer elem? Akkumulátor? Üzemanyag­cella? A hagyományos telepekben az energia táro­lási helye és az áramszolgáltatás forrása a két elektród. Az új horganyelemben csak az egyik elektród, a horgany energiatároló, amely a kül­ső levegőből folyamatosan felvett oxigénnél hor­ganyoxiddá alakul át. A feszültséget a horgany­anőd és a levegő belépési pontját jelző „katód" között kapják, ez azonban a kémiai folyamat­ban semmi szerepet sem játszik. Az új áramforrás tehát mintegy a klasszikus primer-elem és az üzemanyagcella működését kombinálja. Lényeges tulajdonsága, amely elő­deitől megkülönbözteti: akár úgy üzemeltet­hető, mint egy primer elem, akár pedig úgy, mint egy újra tölthető akkumulátor. Primer elemként is regenerálható: a kimerült anódot kell csupán új apóddal kicserélni. HOGYAN MŰKÖDIK? Az elem felépítése a következő: a porózus horganylemezből készült anód elektrolitként ká­liumhidroxid oldattal van itatva. A zárlatmen­tességet papírfedés biztosítja. Az elektrolit csak katalizátorként dolgozik: a levegő oxigénjét mo­hón felvevő kálilúg az oxigént az anódhoz szál­lítja. A papírba csomagolt anódlemezt mindkét oldalon körülfogja a két „levegő katód". Ezek a katódok jelentik tulajdonképpen a találmány lényegét. Sűrű fémháló hordozza a porózus, de víztaszító műanyagot, amely a levegő oxigénjét átengedi, de az elektrolit kiszivárgását meggá­tolja. így készen is van a cella, külön burkoló tartályra nincs szüksége. Kisülés alatt a katódon nincs változás, de az anódlemez horganyoxiddá alakul át. Lényeges azonban az, hogy ez a folyamat az anódot nem passziválja. Az 1,4 voltos üresjárási feszültség még az anód 90 százalékos elhasználódása esetén is 1,2 volt felelt marad. A cella további előnye nagy hőmérséklet-állandósága. Kapacitása még mínusz 40 C fokon is csaknem azonos a szoba­hőmérsékleten mérhető kapacitással. A gyártás szabadalmát Európára az angol Crompton Parkinson Ltd. vette meg. ÜJRATÖLTHETÖ CELLÁK A kutatás most az újratölthető, tehát akkumu­látorszerű cellára irányul. A töltésnél az elektro­kémiai folyamat fordított: a horganyoxid az anó­don horgannyá változik vissza, a katódon pedig a töltőáram hatására oxigén lép ki. Ogy látszik, hogy ez a feladat, a horgany regenerálása a ne­hezebben megoldható kérdés. A tölthető celláknak igen nagy jemntősége lehet járművek energiaellátásában, elsősorban az üzemeken belüli anyagmozgatáshoz használt emelővillás targoncáknál. Ezeket ;na kizárólag ólomakkumulátorok táplálják, amelyek nem drá­gák, üzembiztosak is, de a kocsinak a hasznos terhen kívül az akkumulátorok igen nagy holt­súlyát is hordoznia kell. A légcellás telep a holt­súlyt kb. tizedére, akkumulátorként használva pedig az ötödére tudná csökkenteni, vagy azonos súllyal a targoncák sokkal hosszabb munkape­riódusokra, több műszakos üzemre volnának alkalmasak. Az igazán nagy felhasználási terület azon­ban az elektromobil lenne. A villamos hajtású gépkocsinak sok előnye van. A hajtás tengely­kapcsoló és sebességváltó nélküli folyamatos szabályozást tesz lehetővé; az egyenáramú elek­tromotor jól indít, mert a legnagyobb nyoma­tékot álló helyzetben adja, az elmaradó mecha­nikus szerkezetek előnye, hogy a nagyvárosi forgalomban minden figyelem a vezetésre kon­centrálható. Minden előnyével szemben áll azon­ban, hogy például egy 100 kilogrammos kocsi­nak 300 kg súlyú akkumulátorra van szüksége, és egy töltéssel csak kb. 60 kilométeres utat tud megtenni, mindössze 40 km/óra sebességgel. A számítások szerint a légcellás akkumulá­torokkal felszerelt autóval 80 km/óra sebesség érhető el és hatósugara 300 kilométer lesz, ami már megközelíti a benzinüzemű kocsik tankolási távolságát. Az elképzelés az, hogy a szervíz ál­lomáson az elhasznált anódokat újakkal pótol­ják, a kiemelt anódokat pedig regenerálják. RÁDIÓAKTÍV VILLÁMHÁRÍTÓ Ismeretes, hogv a villámlásnál jelentős szerepet játszik a levegő ionizációja. A kis­ülést egy ionizált csatorna kialakulása előzi meg, és ez határozza meg lényegében a villám útját is. A levegő ionizációját radio­aktív sugárzással ls elé lehet idézni. Innen származik a radioaktív villámhárítók alap­gondolata. A klasszikus villámhárítóval szemben a radioaktív villámhárító nem fém csúcsban, hanem radioaktív anyagot tartalmazó, meg­felelően védett tartályban végződik. A tar­tály kiképzése olyan, hogy a radioaktív su­gárzás zöme felfelé irányul. Az ilyen villám­hárítóval való villámvédelem a tapaszta­latok szerint csak 2000 négyzetméternél nagyobb felületű objektumok esetében gaz­daságos. 1971.

Next

/
Thumbnails
Contents