Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-06 / 158. szám, kedd

50 éves a mongol forradalom Ulánbátor — Dr. Peter Colot­kának, a csehszlovák szövetségi kormány elnökhelyettesének ve­zetésével Prágából párt- és kor­mányküldöttség utazott Ulánbá­torba, hogy részt vegyen mon­gol forradalom 50. évfordulójá­nak ünnepségein. A küldöttség további tagjai: Štepän Horník csehországi kereskedelmi mi­niszter és Vladimír BartoS, Csehszlovákia mongóliai nagy­követe. A ruzynéi repülőtéren Miloslav Hruškovič, a CSKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének póttagja és más vezető személyi­ségek búcsúztatták a küldöttsé­get. Jelen volt Zsambin Njama prágai mongol nagykövet is. A forradalom fél százados év­fordulója alkalmából a Szovjet­unió ajándékként modern isko­lákat, kórházakat és további lé­tesítményeket épített Mongóliá­nak. Az öt iskolakomplexum mindegyike ezer diákot fogad be. Szertárakkal, laboratóriu­• mokkái, műhelyekkel, tornate­remmel rendelkeznek. 320 diák számára építettek internátust, a tanároknak meg lakásokat. A legkorszerűbb orvosi berende­zéssel látták el a csojbalszani és mureni kórházakat. A „mongol — szovjet barátság új építményei" közé tartozik az altan bulaki forradalmi múzeum is. Scsetyinyin szovjet nagykö­vet tegnapi sajtóértekezletén hangoztatta, hogy a szovjet kor­mány ezekkel a létesítmények­kel akarja elősegíteni a mongol iskolarendszer, kultúra és egész­ségügy fejlődését. A titkos dokumentumok befejező része Clifford: Az USA nem nyerheti meg a háborút Pompidou Bonnban Mainz — Willy Brandt kan­sellár és a nyugatnémet kor­mány több tagja Mainzban kato­nai díszpompával fogadta Geor­ges Pompidou francia köztársa­sági elnököt és kíséretét. A ünnepélyes fogadás után a két ország képviselői hajóra szálltak: Mainztól Koblenzig, a Rajna legfelsőbb szakaszán a „Loreley" nevű hajó fedélzetén teszik meg az utat. Az AFP je­1971. VII. B. Széljegyzetünk Hadititkok szemétkosárban Mind a mai napig nem dőlt el végérvényesen az a kérdés, vajon korunk milyen megtiszte­lő előnévvel vonul be a történe­lembe. Egyes szakemberek ma­kacsul kitartanak az -iín. idő­beli felsorolás mellett, tehát: őskor, ókor, középkor, újkor, legújabb kor — majd ezt kö­vetően nyilván legeslegújabb kor, legúfabb-legeslegújabb kor és így tovább, amíg az eljöven­dő szuper-civilizáció embere ki­töri a nyelvét. Többen az adott korszakban legelterjedtebb anyag nevére keresztelik az emberiség kultúrájának egyes fejlődési szakaszait. Kezdetben tehát vala a kőkorszak, majd felváltotta a vaskorszak, jött a bronzkorszak, aztán évszázado­kon keresztül minden maradt a régiben, s most valóban elérke­zett az ideje, hogy elgondolkod­junk, nehogy majdan névtele­nül hányódjanak szuvasodó csontvázaink a drága jó anya­földben. Jónéhányan az „atomkor" felé hajlanak, mely megneve­zés, véleményem szerint, nem minden szempontból helytálló és pontos. Mindjárt az atom el­terjedése körül bizonyos prob­lémák merülnek fel. A névadás szempontjából például baj, hogy nem terjedt el, míg az eljövendő korok szemszögéből nézve az a baj, ha esetleg el­terjed. Ügy is mondhatnók: ko­runk embere még nem egészen atom-érett. Ellenben mit szól­nának a „papírkor"-hoz. Mint anyag az esetek túlnyomó több­ségében teljesen ártalmatlan, ugyanakkor mindenütt fellelhe­tő, sőt embermilliók számára biztosít aránylag tisztes megél­hetést. E s sokat elbírI... Per­sze, az elővigyázatosság nem árt. tgy például egy oslói ócskás nem volt eléggé elővigyázatos és a hulladékpapírral együtt szigorúan titkos NATO-doku­mentumokat is megvásárolt. Elképzelhető, hogy az eset mekkora felfordulást idézett elő a norvég hadügyminiszté­riumban. Valóságos papírhábo­rút! ... Mindenekelőtt felesket­ték az ócskást, nehogy avatat­lan fülek előtt kifecsegje a norvég hadügyminisztérium vi­lághódító terveit. Több politi­kai megfigyelő kormányválság kirobbanásától tart. Elképesztő ugyanis, hogy egyes magas be­osztású tisztviselők, az emberi­ség sorsával mit sem törődve, egyszerűen szemétkosárba hányják a NATO titkos doku­mentumait. Ez a kis példa is rávilágít, hogy nem minden papír egy­forma. Egyik előbb, a másik utóbb kerül a szemétkosár­bal ... A papírkor emberén mú­lik tehát, hogy az oszlóihoz ha­sonló dokumentumok a lehető legrövidebb időn belül oda ke­rüljenek! ... BALOGH P. IMRE lentése szerint Pompidou és Brandt a „Loreley" fedélzetén máris megkezdte konzultációit. A francia államfő és a nyugat­német kormányfő, valamint kí­séretük Koblenzből helikopteren utazik tovább Bonnba. Itt kap­csolódik majd be a tárgyalások­ba facgues Chaban-Delmas francia miniszterelnök és Michel Debré hadügyi államminiszter is, A két küldöttség tagjait hét­főn este vacsorán látta vendégül Gustáv Heinemann az NSZK el­nöke. Változások a japán kormányban Tokió — Tokióban hétfőn be­jelentették az új japán kormány névsorát. A legfontosabb, és a megfigyelők szerint váratlan változás: Aicsi Kiicsi külügymi­niszter elvesztette posztját és nem kapott helyet az új kor­mányban. Szato miniszterelnök Fukuda Takeo volt pénzügymi­nisztert nevezte ki külügymi­niszterré. Nakaszone jaszuhirut, a nem­zetvédelmi hivatal igazgatóját Maszuhara Keikicsi váltotta fel a hadügyminiszterséget jelentő poszton. Nakaszonet a liberális demokrata párt végrehajtó bi­zottságának elnökévé nevezték ki. A kormány új pénzügyminisz­tere Mizuta Mikio, aki korábban már többször töltötte be ezt a helyet a kabinetben. Tanaka Kakueit, a liberális de­mokrata párt volt főtitkárát ál­lították az újonnan létrehozott, nemzetközi kereskedelmi és iparügyi minisztérium élére. Kommentárunk Egy hete indult európai ™ körútra az egyiptomi külügyminiszter, s mint isme­retes, útja első állomásán, Moszkvában a múlt hét végén került sor a szovjet—egyipto­mi barátsági és együttműködési szerződés ratifikációs okmá­nyainak kicserélésére. A szer­ződést május 27-én írta alá Kairóban Nikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, valamint Anvar Szaddaz EAK elnöke. A szerződés jelentőségét hangsúlyozták az ünnepélyes okmánycsere alkalmával, s ezt emelte ki a szovjet és egyip­tomi sajtó egyaránt. Nem két­séges, hogy ezzel a szovjet­egyiptomi kapcsolatokban új szakasz kezdődött. „Országaink népei és kormányai — mon­dotta Gromiko szovjet külügy­miniszter — ebben a szerződé i­ben kifejezték azt a törekvésü­ket, hogy tovább erőst, ik és szélesítik barátságukat és sok­oldalú együttműködésüket, fo­kozzák szolidaritásukat, egye­sítik erőfeszítéseiket az ac/resz­sziós erők támadásai elleni vé­dekezés céljából". A szerződés jelentőségét alá­húzza az is. hogy a szocialista világrendszer legerősebb álla ma és a társadalom szocialista átalakítása útjára lépett EAK deklarálja az együttműködést, beleértve az izraeli agresszió miatt szükségessé váló katonai együttműködést Is. Mindennek az a célja, hogy Egyiptom meg­erősödésével kialakulja iák azok a feltételek, melyek megte­remtik a sokat sürgetett izra­eli agresszió következményei­nek felszámolását, a Biztonsá gi Tanács erre vonatkozó hatá­rozatának megfelelően, s társa­dalmilag és gazdaságilag pedig létrehozzák a szocialista átala kítás alapvető feltételeit. New York — A New York Ti­mes vasárnapi és hétfői számá­ban további részleteket közölt a Pentagon titkos dokumentumai­ból. A lap vasárnapi számában megjelent nyolcadik folytatás a Pentagon titkos jelentését is­merteti az Egyesült Államok vietnami agressziójáról. A jelen­tésből kitűnik, hogy a dél-viet­nami hazafias erők 1968 februári átfogó offenzívája döntő szere­pet játszott az akkori amerikai kormányzatnak abban az elhatá­rozásában, hogy beszünteti a VDK területe elleni amerikai bombatámadásokat. Johnson elnök — írja a Penta­gon elemző jelentése — három nappal a holdújévi hadművelet megkezdése utÁi, a Fehér Ház­ban újságírók előtt azt állítot­ta, hogy amerikai részről „szá­mítottak erre az offenzívára, felkészültek rá és szembsszáll­nak vele". A dél-vietnami haza­fias erők támadása azonban va­lójában meglepetésszerűen érte a Fehér Házat és a vezérkari fő­nökök egyesített bizottságát, s ereje, időtartama és hatékony­sága „meghosszabbította a hiva­talos Washingtonban okozott sokkot" — hangsúlyozza beszá­molójában a New York Times. 1968 végén Johnson elnök Saigonba küldte Wheeler tábor­nokot, hogy ott Westmoreland­del, a dél-vietnami amerikai csa­patok parancsnokával konzultál­jon. Meg kellett ugyanis állapí­tani az agresszió tervezett ki­szélesítéséhez szükséges csapa­tok létszámát. Westmoreland azt kérte, hogy küldjenek továb­bi 200 000 amerikai katonát Vietnamba, ami által 731756 katonára és tisztre emelkedett volna a Vietnamban állomásozó amerikai fegyveres erők létszá­ma. Clifford az akkori hadügymi­niszter 1968. február 29-én John­son elnökhöz intézett emlékira­tában leszögezte az Egyesült Ál­lamok még akkor sem lenne ké­pes megnyerni a háborút, ha tel­jesítené Westmoreland tábor­noknak a további csapatok Viet­namba küldésére vonatkozó kér­dését. Az amerikai vezérkari főnö­kök egyesített bizottságának ajánlásait nem teljesítették. S Johnson elnök végül is a West­moreland által követelt csapa­toknak csak egy tizedét küldte Vietnamba. 1968. márciusában pedig bejelentette, a VDK elle­ni bombatámadások beszünteté­sét. Az Egyesült Államok irányt vett a vietnami nép elleni táma­dó háború úgynevezett „vietna­mizálására". Johnson egyidejű­leg bejelentette, hogy 1968. no­vemberében nem jelölteti magát újból az Egyesült Államok elnö­kének tisztére. A Pentagon titkos okmányai­nak kilencedik, s egyben utol­só kivonata, amely a New York Times hétfői számában jelent meg, arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok nemzetbizton­sági tanácsa „végzetes csapás­nak" tekintette a genfi egyez­ményeket, s hogy Eisenhower elnök akkor határozta el „a kommunista terjeszkedés" meg­akadályozását Vietnamban. A Fehér Ház tehát „közvet­len szerepet játszott a genfi egyezmények megkötését köve­tő kudarcban" — állapítja meg a New York Times. Az ameri­kai nemzetbiztonsági tanács célja az volt, hogy megakadá­lyozza a Dél- és Észak-Vietnam­ban' kitűzött választásokon a kommunista győzelmet, s ennek érdekében 1954. augusztus 8-án katonai és gazdasági segélynyúj­tási programot hagyott jóvá a Ngo Dinh Diem-kormány támoga­tására. Ugyanakkor amerikai ta­nácsadókkal váltotta fel a fran­cia tanácsadókat. Az Eisenhower-kormányzat 1954 tavaszán két alkalommal is a franciák tudomására adta, hogy a „kudarc elkerülésére" kész amerikai csapatokat külde­ni Vietnamba. Sőt, az amerikai elnök pontosan a genfi konfe­rencia időtartama alatt dolgoz­tatta ki azt a törvényjavaslatot, amelyben a csapatok elküldésé­hez felhatalmazást kért a kong­resszustól. A kongresszus azon­ban nem volt hajlandó jóváhagy­ni egy efajta törvényjavaslatot, „ha más szövetségesek nem vesznek részt az akcióban". A Pentagon titkos dokumentu­mai szerint az Eisenhower-kor­mány közvetlenül a genfi konfe­rencia befejezése után szabo­tázs-csoportot küldött Hanoiba. A csoport Edward Lansdale ez­redes irányításával a CIA-nak dolgozott. A titkos dokumentumok vége­zetül rávilágítanak, hogy az amerikai hírszerző szervek — köztük a CIA is — 1954-ben, amikor Washington elhatározta a dél-vietnami rezsim támogatá­sát, úgy vélekedtek, hogy ez az elhatározás — hibás. Jelenté­seikben ugyanis kijelentették, hogy „a saigoni kormány gyen­ge és népszerűtlen, a kommunis­ták pedig erősek". Az elmúlt 15 évben „nemcsak kiszélesedtek és nagymérték­ben fejlődtek az EAK és a Szovjetunió kapcsolatai, hanem az államközi kapcsolatok pél­dájává váltak azon népek szá­mára, amelyeket a barátság, a kölcsönös megértés és az A barátság szerződése e g y ÜA működé s szálai fűznek össze az imperializmus és a ko­lohializmus erői ellen vívott harc közös érdekei céljából" — jelentette ki Mahmud Riad, az EAK miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere az okmány­csere alkalmából. A protokoláris jellegű aktu­son túl kétségtelenül messzsbb menő küldetése is volt az egyiptomi külügyminiszter moszkvai látogatásának. A két­oldalú tárgyalások módot adtak arra is, hogy a felek kicserél­jék véleményüket az időszerű nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel a közel-keleti hely­zetre. S ez gyakorlatilag már a szerződés pontjainak megva­lósulását jelenti. Ez ugyanis előirányozza, hogy a két kor­mány rendszeres konzultáció­kat tart, s a Szovjetunió és az EAK összehangolja álláspont­ját a békét fenyegető veszély elhárítása, vagy a béke hely­reállítása érdekében. A szerződés jelentőségét alá­húzza az a tény is, hogy az egyiptomi belpolitikai válságot követően került sor ennek meg­kötésére. Olyan időpontban, amikor az imperialista hatal­mak azon mesterkedtek, hogy lazítsák Moszkva és Kairó kap­csolatait. s az EAK-ot megpró­bálják a világimperializmus tá­borába átvinni. „A szerződés le­sújtó meglepetés az imperialis­ta körök számára; — írta an­nakidején a kairói A1 Akhbar — a nyngati sajtó azt képzelte, hogy a szovjet—egyiptomi ba­rátság megszűnőben van, ehe­lyett azonban barátságunk még szilárdabb, a szovjet segítség még hatékonyabb let". Mahmud Riad, aki vasárnap óta hazánkban tartózkodik, majd Magyarországra utazik, eu­rópai körútja során minden bizonnyal az együttműködés el­mélyítését szorgalmazza. És ez a szovjet—egyiptomi szerződés alapján magától értetődő és természetes is. Az országaink közti kapcsolatok elmélyítése összhangban áll a CSKP külpo­litikai irányvonalával. Ezt szö­gezte le Gustáv Husák kong­resszusi előadói beszéde is, amikor megállapította: „Egyér telműen és határozottan az Egyesült Arab Köztársaság és a többi arab állam mellefl; ál­lunk. Azok mellett, akik az iz­raeli agresszió következményei­nek felszámolására, a meg­szállt területek visszaszerzésére és a palesztinai nép jogos igé­nyeinek érvényesítésére töre­kednek". A növekvő együttműködés éppúgy, mint az ennek alapját szolgáló 12 pontos szovjet­egyiptomi szerződés az arab népek jogos követeléseit — s ezek között mindenekelőtt az izraeli agresszió következmé­nyeinek felszámolását — épp­úgy szolgálja mint a társadal­mi átalakulásnak azon célkitű­zéseit. reformjait, melyek egy új világ kezdetét jelenthetik az arab népek szánvára... S eb­ben az Egyesült Arab Köztársa, ságnak nemcsak vezAÜ. de példamutató szerepe is van. FONOD ZOLTÁN LEONYID BREZSNYEV, Nyi­kolaj Podgornij és Alekszej Ko­szigin üdvözlő táviratot küldött Huari Bumediennek, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársa­ság Forradalmi Tanácsa és kor­mánya elnökének, melyben for­ró üdvözletüket és jókívánatai­kat tolmácsolják Algéria füg­getlensége kikiáltásának 9. év­fordulója alkalmából. JACQUES ODCLOSNAK, a Francia Kommunista Párt poli­tikai bizottsága tagjának veze­tésével FKP küldöttség érkezett Bukarestbe. A francia kommu­nisták az RKP KB meghívására utaztak Romániába. HERBERT WEIZ, a Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnök-helyettese íogadta Jan Mitreget, a Lengyel Népköztár­saság minisztertanácsának el­nökhelyettesét, valamint Jaro­mír Matuška professzort, Cseh­szlovákia tűzelőanyagipari és energetikai miniszterét. Az energetikai és tudományos mű­szaki együttműködés problé­máit vitatták meg. A KOREAI Munkapárt KB és a KNDK Minisztertanácsa meg­hívására tegnap Kirill T. Mazu­rovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának a Szovjet­unió minisztertanácsa első el­nökhelyettesének vezetésével szovjet párt- és kormánykül­döttség érkezett Phjöng Jangba, a baráti és kölcsönös segítsé ;­nyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségekre. DÜSSELDORFBAN július 3—4 között ülésezett a Németország Kommunista Pártja elnökségi­nek IX. plénuma. A plénum fi­gyelmének középpontjába az NKP kongresszusának előkészí­tése állt. A kongresszusra no­vember 25—28 között kerül sor. CSOU EN-LAJ, a Kínai Nép­köztársaság Államtanácsának elnöke táviratot küldött Koszi­gin szovjet miniszterelnöknek, amelyben kifejezésre juttatja mély fájdalmát a három szovjet űrhajós halála miatt. A FRANCIA Kommunista Párt küldöttsége, amely Georges Marchais főtitkárhelyettes ve­zetésével az SZKP Központi Bi­zottságának meghívására tett látogatást a szovjet fővárosban, hazautazott Párizsba. FRANCIAORSZÁG a francia polinéziai Mururoa korall-szige­ten levő kísérleti telepén vasár­nap 22,30 órakor légköri atom­robbantást hajtott végre. A nukleáris kísérleti robbantás után a japán kormány a fran­cia kísérletek azonnali leállítá­sát követelte. KAIRÓBA érkezett Donald Bergus, az Egyesült Államok diplomáciai érdekképviselője az EAK-ban és Michael Sterner, az amerikai külügyminisztérium egyiptomi szekciójának vezető­je, hogy ismertessék az egyipto­mi kormánnyal az Egyesült Ál­lamok felfogását a Szuezi-csa­torna megnyitásáról. A PALESZTINAI ellenállás fő­parancsnokságának bejrúti szó­vivője közölte, hogy vasárnapra virradó éjjel a jordániai had­sereg tüzelt a partizánok kü­lönböző állásaira és a gazai menekülttáborra. AZ NSZK fenállása óta elő­ször szerdán nyugatnémet kül­ügyminiszter utazik hivatalos látogatásra Izraelbe. Mint Scheel külügyminiszter az uta­zás előtt kijelentette, célja első­sorban az lesz, hogy eloszlassa Izrael aggodalmát az NSZK és a Közös Piac magatartását ille­tően. A MADRIDI száműzetésben élő Peron tábornok elnökjelölt­ként fog indulni a következő argentínai elnökválasztásokon — közölte az AFP hírügynök­ség. WESSIN volt tábornokot, az 1970-es évi dominikai elnökvá­lasztások egykori jelöltjét szi­gorú biztonsági intézkedések közepette Spanyolországba de­portálták. AZ INDIAI hadügyminiszté­rium közölte, hogy nem tud ar­ról, hogy indiai repülőgépek pakisztáni területet támadtak volna. Az indiai kormány „tel­jesen alaptalannak" minősíti a határsértésekről szóló pakisz­táni vádakat. A LIBANONI rendőrség a „fegyveres erők megsértése' cí­mén leartóztatta Georges Hauit, a Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját.

Next

/
Thumbnails
Contents