Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-04 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

m m Kabusz bin m. mur, az új szul- i tán m m Vízmerítő ománi nő. CHRYS KOUTCHERA OMÁNI RIPORTJA MEEIIUI Ahol minden tilos volt Q Palotaforradalom Maszkatban dott" ^ Óvatos reformok útján A szultán fia „megtáltosoA XX. század még csak most kér bebocsátást a 212 400 négyzetkilométer területű és több mint 550 ezer lakosú Omán dél-arábiai állam kapuján. A szultánok évszázadokon át elszigetelték Ománt a külvilágtól, mert attól tartottak, hogy a demokrácia és a haladás eszméinek behatolása aláássa uralmukat. Az arab világ arculatát átalakító nemzeti-felszabadító mozgalom hulláma azonban ide is eljutott. Az arábiai feudális uralkodók egyike, Szajjed bin Taimur, Maszkat és Omán szultánjának kedvelt mondása volt: „Minél éhesebbek a kutyák, annál engedelmesebbek". Hosszú uralkodása ide-. Jén a „kutyák", azaz alattvalói valóban nagyon éhesek voltak. A középkori despota szeszélyei miatt ezek számára megállt az idő. Ománban a szó szoros értelmében minden szigorúan tilos: a partlakók nem mehetnek az ország belsejébe, a belső vidékek lakossága meg nem járhat a tengerparton. Sőt, egyik völgy lakói közül senkinek sem volt joga meglátogatni a másik völgyben élő ismerőseit. Dhofarban, Omán délnyugati tartományában egyetlen más tartomány lakói sem tehették be a lábukat. Tilos volt tatarozni az omladozó házakat, újakat építeni, fürdőkádakat, gáztűzhelyeket berendezni . . . Tilos volt új földek megművelése. Egész Ománban csak három elemi iskola volt, középiskola egy sem. Akik tovább akartak tanulni, kénytelenek voltak a Perzsa-öböl emirátusaiba menekülni és osztozni a száműzöttek nehéz életében. A szultán engedélye nélkül senki sem vásárolhatott járművet, nem dohányozhatott az utcán, nem dobolhatott. A hadseregnek valaha voltak ugyan hangszerei, de a szultán ezeket a tengerbe szóratta. Három órával naplemente után bezárták a főváros kapuit. Az országban egyetlen egy újság sem jelent meg. Tilos volt a politikai tevékenység. A börtönök zsúfolásig megteltek. A szultánt rabszolgák vették körül — hivatalosan ugyan csak az udvarban voltak, a valóságban azonban az egész lakosság rabszolga volt. Ez volt egy több mint 200 ezer négyzetkilométer területű országban! Omán stratégiailag fontos helyet foglal el az Arab-félsziget déli részén, a Perzsa-öböl bejáratánál, és arányait tekintve Szaúd-Arábia után mindjárt a második legnagyobb terület Szueztől keletre. Hármas veszedelem Még 1966-ban merényletet kíséreltek meg a szultán ellen. Saját testőrei — dhofari hegylakók voltak a merénylők egy katonai díszszemle alkalmával. A szultán a csodával határos módon menekült meg. A merénylet után Taimur már a palotáját sem hagyta el és telefonon keresztül kormányzott. Társaságában csak angolok — katonatisztek és olajszakértők fordultak meg. A szultánt azonban hármas veszély fenyegette: Dhofar felől, Omán belső vidékeiről és külföldről. Dhofarban a felszabadítási fronthoz tartozó felkelők nemcsak a hegyeket s völgyeket, hanem az Indiai-óceán egész partvidékét ellenőrzésük alatt tartották. A szultán csak az erőddé átalakított Szalala várost tartotta meg Dhofarban. Omán belső vidékein, ahol 1955 és 1958 között felkelések törtek ki, mozgolódni kezdett a lakosság. Külföldön a szultán fivére, az 1962-ben emigrált Tarek bin Taimur szervezkedett a szultán ellen és létrehozta az emigránsok mozgalmát, hogy megdöntsék Szajjed uralmát és demokratikus rendszert vezessenek be. A csapás azonban nem -onnan következett be, ahonnan várták, hanem Szalalából, ahol felügyelet alatt hat évig élt száműzetésben a szultán fia, Kabusz bin Szajjed. 0 szervezte meg a sikeres puccsot, amely véget vetett apja 36 éves zsarnokságának. Az államfordulat kitárta a középkori arab ország kapuit a külvilág előtt. Az egyik verzió szerint a felkelő katonák a szultáni palota folyosóin át hatoltak be az udvarba, rövid tűzharc után bejutottak a trónterembe. A szultán is megsebesült és kénytelen volt lemondani trónjáról. Az első reformok Ritkán találkozik az ember olyan különös sorsú egyénnel, mint amilyen Kabusz. A negyvenes évek elején született, anyja a dofari törzshöz tartozott. Szalalában, apja palotájában kellett töltenie gyermekkorát. Egészen elszigetelték a többi gyermektől és oktatóival csak a tananyagról beszélhetett. Tizenhat éves volt,' amikor Angliába küldték, hogy folytassák nevelését és felvetesse magát a sandhursti tisztiiskolába. Ennek elvégzése után egy ideig Nyugat-Németországban állomásozó angol ezredben szolgált, majd apja katonai tanácsadója, egy angol őrnagy kíséretében világ körüli utat tett és visszatért Szalalába. 1964-től kezdve fogolyként kellett élnie, s 1970 júliusáig, a palotafordalomig, 14 éven át nem látta apját. Kabusz európai műveltséget szerzett, de állandóan emlékeztet rá, hogy Arábia utolsó legelmaradottabb feudális országában uralkodik. „Nem futhat előbb a gyermek, míg meg nem tanul járni". Kabusz elővigyázatosságát hangoztatva azért tett már néhány bátor lépést. Trónra lépve azonnal feloldotta apja tilalmait és utasítást adott az ország első fejlesztési tervének kidolgozására. Az új kormányzat jövőre nyolc nagyobb városban kórházat, iskolát, erőművet és vízvezetéket épít. Lendítenek az egészségvédelmen is, mely* most olyan katasztrofális helyzetben van, hogy világviszonylatban legnagyobb a csecsemőhalandóság, a lakosság 90 százaléka maláriás, tuberkulózis, trachoma és egyéb kórok gyötrik. A szultán ismét fővárosi rangra akarja emelni az ország legősibb városát, Nizvát. Ha áthelyeznék a fővárost, ezzel véget vetnének a tengerparti vidékek egyoldalú fejlesztését célzó irányzatoknak. Matra közelében egy húszezer lakosra tervezett új várost építenek. Kabusz megfontoltan jár el. Ennek egyik oka az ország korlátozott anyagi erőforrásaiban keresendő. A kőolaj értékesítéséből évi 42 millió, a vámilletékekből további egymillió font sterling jövedelme van. Az olajat kutató és értékesítő Petroleum Development of Omán társaság szakértői szerint azonban Omán olajkészletei jelentéktelenek. A dhofari háború Kabusz trónját ma csak egy komoly veszély fenyegeti: a dhofari háború. Ez még Szajjed szultán uralkodása alatt tört ki: Szardzsa szultanátus sejkjének egyik tanácsadója így nyilatkozott a dhofari hadjáratról: „A szultán maga szította fel ezt a vulkánt — reménytelenségbe kergette az embereket". Abu Dhabi sejkje pedig maga is igazságosnak tartotta o dhofariak harcát. „Hisz ők biztonságot, szabad mozgást, tanulási és munkalehetőséget akarnak. Ez nagyon természetes." A dhofariak mozgalma 1962-ben, az észak-jemeni monarchia megdöntése után kezdődött. Bizonyos Muszallim bin Nufl állt az élére . . . Az angolok 1967-ben kénytelenek voltak távozni Adenból és megszületett a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság. Azóta az ottani Hauf város a Dhofari Nemzeti Felszabadítási Front biztos támaszpontja. Az emigránsok összes irányzatai 1968-ban a balszárny vezetése alá kerültek. A szultán egyre szorongatottabb helyzetbe jutott. Az egy év előtti palotaforradalom óta valamelyest változott a helyzet, de a dhofari felkelők tovább partizánkodnak a hegyekben. Tarek első miniszter nyíltan beismeri, hogy a Front ellenőrzi a hegyeket. ... .ife . jj: Angol járpr körúton. 1"t S