Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-04 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

A „tízezer sziget" országának is mondják Indonéziát, mely a maga 120 milliónyi lakosával Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb országa. A THAI International légitársaság a közelmúltban úgy propagálta a turisták számára, mint a földreszállt paradicsomot, melynek megtekintését nem lehet elmulasztani. A földrajzi ismeretekhez talán még annyit, hogy Délkelet-Ázsia és Ausztrália közötti szigetcsoporton terül el, Nyugatról Keletre 5 ezer kilométer szé lességben, észak-déli mélységben pedig mintegy két ezer kilométernyi a távolság. Területének 85 százalékát a négy nagyobb sziget, láva, Szumátra, Borneó és Celebesz alkotja, s a többit kisebb szigetek és több ezer apró sziget képezi. Természeti kincsekben gazdag, az ország nemzeti jövedelmének mintegy 60 száialékát azonban a mezőgazdaság adja. Djakarla üzleti negyede a Káli-csatornával után... sr Aligha van még egy ország, melynek legújabbkori fejlődése annyira tragikus lenne, mint Indonéziáé. A vulkánok hazáját, ahol szinte megszokott a földmozgás, 1965-ben olyan mély és katasztrofális események rázták meg, melyek kitörülhetetlenek a történelemből. A holland gyarmatosítók tettei, később a második világháború Idején a japán megszállás, majd ezt követően — az Indonéz Köztársaság kikiáltása után (1945. augusztus 17) — a nemzeti burzsoázia kommunistákat gyilkoló fellépése mind-mind eltörpül az 1965. szeptember 30-at követő események mögött. Ekkor ugyanis százezer számra gyilkolták a kommunistákat, s a szó szoros értelmében elszabadult a pokol ebben á szigetországban, ahol ma is zsúfolásig teltek a börtönök és a koncentrációs táborok ... Az előzmények ismertek. Untung ezredes, Szukarno volt államelnök testőrségének parancsnoka „ellenpuccsot" robbantott ki a tábornokok ellen, akiket azzal gyanúsított, hogy 1965. október 5-re államfordulatot terveztek. A tíz vezénylő tábornok közül hat áldozatul esett, ám október 1-én Untung ezredest letartóztatják az őt „túlélt" tábornokok, s ezzel kezdetét veszi a szörnyű vérengzés. A kommunista párt — a beavatottak szerint — távol tartotta magát a sikertelen puccstól, a megtorlásnak mégis ő lesz a célpontja. Hajtóvadászatot szerveznek a kommunisták ellen, s a több mint hárommillió tagot számláló párt egyharmadát meg gyilkolták. „Egymilliót megöltünk közülük — 'jelentette ki a közelmúltban egy francia újságírónak az indonéz kormány egyik tagja. — Ez az egész már elfelejtett történet. Különben sem volt talán egészen millió, lehet hogy csak 700 ezer ... A világ éppúgy elfelejtette ezt, mint mi. .. Á kommunisták mészárlása szerencsénkre nem váltott ki külföldön nagyobb tiltakozást. Számunkra sohasem jelentettek problémát a halott kommunisták, ellenkező leg, épp azok, akik börtöneinkben, koncentrációs táborainkban még élnek. Hivatalosan 76 ezret tartanak számon, a valóságban azonban kétszer annyi is lehet.. ? A kommunisták mészárlása „szent üggyé" vált... Az egyik részvevő így emlékezik erre: „Kezdetben sokat agyonlőttünk közülük, később azonban parancsot kaptunk, hogy takarékoskodjunk a lőszerrel, mivel senki sem tanúsított ellenállást. Hátrakötött kézzel jöttek elénk. . . Közép-Jáván tartózkodtam akkor, ahol a haladó erőknek nagy hatalmuk volt. A jó munkáért, melyet ott végeztünk, elismerésben részesítettek bennünket. Ebben a körzetben azt hiszem mintegy 200 ezret öltünk meg. Az egyes falvakba minden este teherautóval eloittünk 25—30 foglyot és hagytuk, hogy a lakosság maga agyonverje őket. .. Allah segített nekik ..." „A szeptember 30-i államfordulat minden kétséget kizáróan az Indonéz Kommunista Párt műve" — állítja a mai indonéz kormány, anélkül, hogy elfogadható bizonyítékai volnának ... S az egyes szigeteken, a kommunistaveszély ürügyén tovább tart a „csendes" elnémítás .. . Pedig a 1965/66-os vérfürdő több áldozatot követelt, mint a hirosimai és nagaszaki bombázás, vagy a vietnami háború . Tábornokuralom Tábornokokat ma mindenütt megtalálni ... A főtisztekkel együtt ők töltik be a legnagyobb tisztségeket, kormányhivatalokat vezetnek, tartományi kormányzók, egyetemek élén állnak, kereskedelmi tevékenységet űznek, bankokat, ny.itnak, egyszóval a politikai és gazdasági élet minden szakaszát ellenőrzik. Az „új rend" védelmében lépnek fel, a „régivel" szemben, melyet Szukarno képviselt. Az antikommunizmus állami doktrínává lépett elő, s 1965 óta szélesre tárták a monopoltöke előtt a kapukat . . Csak 1969 közepéig 22 külföldi vállalatnak adták vissza a Szukarno-rendszer idején kisajátított 82 ültetvényt, s azóta is egymást követik a monopolista kirendeltségek, bankok stb. Szuharto tábornok, aki „fantasztikusan tud minden kérdést megoldani", a monopoltőke szimpátiáját élvezi. Az ország, gazdag természeti kincseivel, Délkelet-Ázsia legnagyobb olajlelőhelyeivel, arany-, réz-, nikkelbányászatával, továbbá 122 milliárd lieklár erdőségével 22 kapitalista ország „érdeklődésének" középpontjában áll Mindenekelőtt az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Németország, Holliandía, Nagy-Britannia és Ausztrália a legérdekeltebbek. Az elmúlt években 335 vállalkozásba eddig 1,3 milliárd amerikai dollárt fektettek be. Nyugat-Németország pedig a gazdasági együttműködés fejében az eddigi 566 millió márkához erre az évre további 135 millió márka hitelt folyósított Jellemző a külföldi gazdasági együttműködésre a Krikandi című hetilap megállapítása, mely a fakitermelésről szólva például azt írta, „ha ez a rablás a végtelenségig tart, húsz év múlva az ország egyes részei olyan csupaszok lesznek, mint a Szahara." A Frankfurter Rundschau finomabban fogalmaz: „Indonézia kiterjedt természeti kincsei biztostják a külföldi tökeberuházások beáramlását... Az államadósság eddig négymililiárd dollára rúg, Szuharto azonban azt reméli, hogy az ötéves terv végére (1969/74) a gazdasági helyzet stabilizálódik. Jellemző egyébként, hogy az ötéves terv második évére tervezett 161 millió rúpia bevételből 134 milliót külföldi forrásokból terveztek. „Jelentős ponthoz érkeztünk... jelentette ki a közelmúltban dr. Szumitro, kereskedelmi miniszter, — most már csak az infláció ellenőrzése okoz számunkra gondot." A választások kiírása kétségtelenül azt bizonyítja, a kormány és a hadsereg elég erősnek érzi magát gazdasági téren is, hogy a maga javára használja kí a helyzetet. A rúpia az elmúlt években kétségtelenül erősödött, s a térségben ma a legszilár- " t'abb pénznemnek tekinthető. Tegyük hozzá azonbnn azt is, az infláció mel lett a munkanélküliság ((több mint hárommillió a munkanélküli) és a nyomor is Jelen van Indonézia mindennapjaiban Nem is beszélve arról, hogy az ország mezőgazdasága, melyből a lakosság 70 6zázaléka él „érin telién" a beruházásoktól. . Választások etött Háromévi előkészület után az 1969ben elfogadott választási törvény alapján július 3-án tartják Indonéziában a választásokat. Az új törvény szerint a képviselőház (Divan) 460 mandátumából száz hel\4 — kinevezés révén — a hadseregnek jut. S bár a katonák — formailag — nem szavaznak, a Népi Konzultatív Gyűlésben (Medjlisz), mely elnökválasztási joggal van felruházva, s a parlamenttel együtt 920 tagja van, a katonák többsége eleve biztosítva van. A kormány eddig 96 alkalommal tárgyalt a választásokon induló párttokkal. Kilenc politikai párt mellett önálló Ustával indul a GOLKAR, a „funkcionális csoportok egyesített titkársága", melyet a fegyveres erők fő támaszának tekintenek. A betiltott kommunista pártot, s annak tagjait és szimpatizánsait a választási törvény eleve kizárja a választásokból. Gyakorlatilag ez azt jelenti, bár a választások „közvetlenek, általánosak és titkosak", a belügyminisztérium és a rendőrség dönti el, ki élhet a választói joggal. A kommunisták és a szimpatizánsok kizárásával a 60 millió választópolgár mintegy 15 százalékát fosztották meg választójoga gyakorlásától. A jelöltek közül közel nyolcszázat töröltek (3840-ből) azzal az indoklással, hogy „kommunista kapcsolatokkal gyanúsíthatók". Sokowatl altábornagy^ a Golkar elnöke a választások előtt így nyilatkozott: „A Golkart illetően fél évvel ezelőtt még aggodalmaim voltak, ma már azonban 25 millió tagja van szervezetünknek". A gyore gyarapodásnak megvannak az adminisztratív vonatkozásai. A fenyegetésektől a zsarolásig „élnek a lehetőségekkel", hisz a körüimények privilegizált helyzetet teremtettek számukra. A kormányzók ugyanis úgy döntöttek, hogy a politikai pártok a Golkar kivételével nem tarthatnak választói gyűléseket az üzemekben gyárakban; köztisztviselők pedig nem indülhatnak más politikai párt jelöltjelként. A moszkvai Pravda djakartai tudósi tója idézte ezzel kapcsolatban a belügyminiszter szavait, aki a Golkart bí ráló megjegyzésekre így reagált: „Senkire sem fejtünk ki nyomást. Akinek nem tetszik a mi választási rendünk, kiléphet az állami szolgálat ból"... Ezzel magyarázható tehát, hogy a választók tömegesen lépnek át más pártokból a Golkarba. A másik politikai csoportosulás vezetője, az Indonéz Nemzeti Párt (PNI), Szukarno egykori bázisa nemrég azzal vádolta meg a Golkar vezetőit, hogy Bali szigetén falvak felgyújtásával „agitáltak" a parasztok között. A harmadik csoportosulás, a muzulmán pártok tömbje i6 a közelmúltban tiltakozott az erőszakos módszerek ellen. „Ha ezek a brutális és alávaló akciók folytatódnak — jelentette ki a Nahdatul Ulema párt alelnöke — az indonéz muzulmánok elvesztik türelmüket és ez könnyen polgárhábo rúhoz vezethet". A cél: alkotmányos katonai diktatúra Nagy változásokra a választások révén aligha számíthatunk. A választások előtt szaporodnak a letartóztatások, s az ok mindenesetben: „titkos kommunista kapcsolatok". A tábornokok magabiztosak, mégis lidérc számukra a legyőzőttnek vélt eszme. Mintha tudnák, hogy a hatalmat meg lehet hosszabbítani, az eszmét azonban nem lehet eltiporni, mégha a mártírok százezrei jelzik is az útját... A választások előtt, alatt és után az indonéz fegyveres erő mozgósítva van. Külön „biztonsági osztagokat" létesítettek a „kommunista veszély" elhárítására, a választások „zavartalan" lefolyására ... Két komplett hadosztály, s további tengerészeti egységek „ellenőrzik" a választások lefolyását... A Sinar Harapan című lap a közelmúltban az utca emberét szólaltatta meg. A rövid és tömör jellemzés — mondhatnánk: látlelet — így hangzott: „Az általános választásokat csak azért rendezik meg, hogy a külföld úgy vélja, ebben az országban demokrácia van." A tét: az „új rend" végső győzelme — tábornoki, katonai segédlettel.^. FÔNOD ZOLTÁN tmmmmmmmmmmmm