Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-27 / 176. szám, kedd

VIDEOKAZETTA, MOZI, HÁROM DIMENZIÓ... A filmművészet minden más művészetnél jobban ki van szolgáltatva anyaga változásának. Innen ered válsághangulatainak periodikus ismétlődése is. Alf Brustellis fanyar humorral vetíti elénk a közeljövőt a Filmkritik című folyóirat egyik legutóbbi számában megjelent — egyébként korántsem humoreszknek szánt — cikkében. „A mozikat — egészen az államilag szubvencionált óriás palotákig —, bezárták: helyettük bankokat találunk, néha szupermarketteket. A határon filmnyomozó kutyákat alkalmaznak, ezek semmit sem engednek át, aminek film szaga van. A rendezők kivándoroltak, jogtanácsosok 'iettek, vagy tévé-reklámot készítenek. És reggel négy órakor sildes sapkában, álszakállal, egy férfi oson át az utcán. Inge alatt mélyen elrejtve a legújabb Truffaut-film két titkos kópiáját viszi." A riadalmat napjainkban a videokazetta megjelenése okozza. Korunk új találmánya az eiektronikus úton rögzített, és bármikor reprodukálható kép. A zsebkönyvnagyságú kis kazetták mágneses szalaggal működnek, kezelésük roppant egyszerű, színes és fekete-fehér műsorok egyaránt tetszés szerint felvehetők és törölhetők a készülékkel. A filmipar számára komoly problémát jelent, hogy a készülék nemcsak házilag használható felvételre, hanem teljes filmek is vásárolhatók majd kazettán. A jövendölések szerint rövid időn belül a művelt és érdeklődő ember lakásában a könyvtár és a lemezgyűjtemény mellett a videotár is megtalálható lesz. „Most aztán hamarosan bekövetkezik az a változás, mely teljesen szétdarabolja a közönséget — írja Axel Madsen a Sight and Sound-ban. — Arról van szó, hogy 1975-re már mindnyájan otthon játszhatjuk le, mondjuk a Krisztina királynő számunkra legkedvesebb tekercsét, újból és újból, ahányszor csak tetszik, a magunk tévé-készülékén. Felmerül a videokazetta jogi problémája ls. A filmgyártóknak tisztázni kell, a mozi vagy a videokazetta-forgalmazás szá-* mára gyártják-e filmjeiket? A mozisok legalább ötévi védelmi határidőt kérnek, hogy a moziban bemutatott filmek csak ennyi idő után kerülhessenek kazettán piacra. Amelyik fitm kazettán kerül először : Tgalomba, azt nem hajlandók a mozik forgalmazni. Az elmúlt évben az NSZK-ban számos konferencia, kerekasztal-beszélgetés zajlott le a videokazettáról. Milánóban épülőben van egy nagy Telekinematográfiai Kulturális Központ, amely valószínűleg az idén ősszel nyílik meg, ezt megelőzően azonban már/ lezajlott egy konferencia Olaszországban „A szórakoztatás kérdései a videokazetta bevezetésével kapcsolatban" címmel. Egyébként világszerte állandók a viták, tárgyalások a filmesek, üzletemberek, jogászok és szociológusok közt. Az új vizuális közlésmód kilátásai, várható térhódítása állandó témája e megbeszéléseknek. Mindezek ellenére egyelőre úgy tűnik, hogy — legalábbis a közeijövőben —, a tévéhez csatlakozó lejátszókészülék és a kazetták meglehetősen drágák lesznek. A mozik helyárai ehhez viszonyítva még mindig olcsóbbak. A mozi hívei változatlan érvként hangoztatják, hogy egy olyan filmet, mint például a „Waterloo", kazettáról nem is lehet sugározni, de egyébként is ki nézné meg ott, amikor szélesvásznú, sztereo hanghatású mozikban a mű te'ijes pompájában tárul elénk, a költségek lényegesen csekélyebb részéért. Nem is beszélve arról az el nem hanyagolható tényezőről, hogy a filmet társaságban, a közönséggel együtt tekintheti meg az érdeklődő. Sokak szerint tehát nem tűnik el a hagyományos mozi sem. Szerintük a közönség megtartható a mozi számára is megfelelő műsorpolltikávaí, ha — és ezen van a hangsúly — az új filmszínház elegáns, kényelmes, sőt lehetőleg luxus kiállítású lesz, a szolgáltatásait kiterjesztik, és általában oiyan légkör kialakítását szorgalmazzák, hogy társasági esemény legyen a mozilátogatás. A társadalmi kapcsolatok teremtésének igénye megnövekedett, a mozi ezt is kielégíti. A néző nemcsak látni akar, hanem igényli, hogy őt is lássák. E tekintetben a nemzetközi filmszakma máris valóságos csodaként emlegeti a párizsi Rex mozit, amely a francia főváros idegenforgalmi nevezetessége, akárcsak az Eiffel-torony. A vezető színházakat is messze túl szárnyalja látogatottság tekintetében. Az 1931-ben épült ha talmas filmszínháznak hetven alkalmazottja van, a terem 3324 néző befogadására alkalmas. Két orvosi rendelő, számos telefonfülke, kozmetikai és fodrász sza'ion, bár, büfé, kutya megőrző áll a moziközönség rendelkezésére. Nagyothallók hallókészüléket kapnak. Egy évtized óta tartja a mozi az évi több mint egymilliós látogató számot. Sokan nem is a film, hanem a fényűző belső kivitelezés, a kényelem, a luxus miatt mennek a moziba. Persze, azért nem mindegy, mit vetítenek. A Rex évente tizenöt filmet mutat be. Az igazgató szerint szem előtt kell tartani, hogy a közön ség ért a filmekhez, nem lehet becsapni, nem szabad semmit ráerőszakolni. Röviden: jó film és jó viszony a közönséggel, ez a sikeres, jólmenő mozi titka. Tévé, videokazetta, mozi — a közlés végeredményben nagyjából azonos közegekben történik, a műalkotás formanyelvét is legfeljebb módosítja egyik vagy másik közvetítési forma. A technika fejlődése azonban olyan új lehetőségeket nyújt, melyek minőségi változásokat is teremtenek majd a vizuális művészetekben. A legújabb ilyen felfedezés, mely egyelőre éppen csak hogy átlépte a tudo mányt intézetek és laboratóriumok küszöbét, a holográfia. Az úgynevezett hologram és lézersugár alkalmazásával háromdimenziós, térben lebegő kép hoz ható létre. A kutatók már komolyan foglalkoznak azzal a problémával is, hogyan kőzve títhető ez a kép a televízió csatornáin keresztül, jelenleg ez kísérleti stádiumban van, de a közeljövő bizonyára meghozza a kielégítő eredményt. A technikai megoldást nyíl váli követni fogja majd az ábrázolás új módszereinek kialakulása. Ez azonban még a jövő titka, akárcsak a pszichológiai hatás intenzitása. A képernyő nem határol majd el az eseményektől, azok beáramlanak — hőseikkel együtt — a szobánkba. Természetesen ugyanaz zajlik majd le a mozikban is, az események középpontjába kerülünk. A vászon kitágul, minden teljesen jelenvalóvá válik. Először talán csak látványosság lesz a háromdimenziós kép, de igen valószínű, hogy forradalmi változásokat jelent majd a vizuális művészetek terén. A kérdéssel egyébként behatóan foglalkozik a moszkvai Film-Foto Intézet is. Igazgatója, V. Komar professzor fejtegeti az említett kérdéseket a Lítyeraturnaja Gazeta egyik számában. A holográfiának a művészet terén történő jövendő felhasználásával kapcsolatban érdemes idéznünk a professzor szellemes és tömör megfogalmazását: „Furcsa lett volna a Luiniére testvérektől azt követelni, hngy megjósolják a Patyomkin páncélost." FILMMOZAIK • Senta Berger és Giuiiano Gemma A Göncölszekér szeretői című új, olasz film főszereplői, amelyet Bulgáriában forgat és Sergiusz Piasecki regényéből dolgozott át filmre Valentino Orsini. • Bruno Gantillon írta és rendezte a Morgane és nimfái című filmet, Dominique Delpierre, Mirelie Saumin, Nathalie Chaine-nel a főszerepekben. • I«di Bowkar a Napfivér ós holdnővér című olasz film főszereplője. Rendező: ZeffirelII. • Jean Ciaude Bouillon a főszereplője Philippe Labro Minden megtörténhet című filmjének. IflIIIIV. A BIONIKA ELŐRETÖRÉSE A nemzetközileg is elfogadtot bionika a biológia, elektronika és technika szavakból összevont kifejezés, amely azt jelenti, hogy művelői az élő. világban tapasztalható fizikai, kémiai és műszaki megoldásokat törekszenek a mindennapos technológiában hasznosítani. Nem robotgépeket akarnak szerkeszteni, hanem fel akarják deríteni azokat a törvényszerűségeket, amelyek az élő szervezetben látszólag műszaki feladatokat oldanak meg, mint például a pupilla változásai a fény hatására. Hogyan oldja meg ezt a szervezet, és hogyan lehet ezt a folyamatszabályozás során felhasználni, vagy milyen módon továbbítja a szervezet az információt, és azt hogyan lehet a műszaki információ továbbításánál hasznosítani, miképpen lehetne például egy olyan hullámvezetőt létrehozni, amilyen az élő szervezetben a reflexiómentes ideg stb. A bionikának egyik központi problémája tehát olyan információfeldolgozó modell felállítása, amellyel értelmezni lehet, hogy miként képes egy „naiv" szervezet — amelynek csak öröklött emlékei vannak — felismerni, hogy a kapott információminta mi is voltaképpen? Vagyis hogyan alakulhat ki egyetlen emlék is, ha a szervezet nem képes felismerni — mivel nincs még emléke —, hogy milyen információminta az, amit éppen kapott. Központi formájában a bionika szorosan kapcsolódik a filozófiához, miután közvetlenül érinti a visszatükrözés elméletére vonatkozó ismereteinket. A tükröződés azonban csak akkor jöhet létre, ha a külvilágból érkező információk tárolódnak a feldolgozás folyamán. Az információk mindig energiához kötötten, rendszerint hullám formájában terjednek, amikor az információ vagy a hullám frekvenciájához, vagy az amplitúdójához, vagy a fázisához kapcsolódik. Miután nem ismerünk az élő szervezetben — de a műszaki életben sem — olyan érzékelőt, amely egyidejűleg amplitúdó- és fázisérzékeny is lenne, azt gondolhatnánk, hogy a külvilág sem tükröződhet az élő szervezetben, mivel számos olyan információ vész el, amely fázishoz kötött. A tapasztalatok viszont ennek ellentmondanak, hiszen például a térben való tájékozódásunk fázishoz kötött információk feldolgozását feltételezi. Ezek szerint az élő szervezet olyan információfeldolgozó elvet tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a fázishoz kötött információ reverzibilis módon amplitúdó-információvá alakuljon át. A HOLOGRAM-ELV Az elvet már több mint 20 éve ismerjük. Gábor Dénes angliai egytemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja találta fel, s ez a hologramelv (holos — minden, graphein — rajzolni). Szerinte elektromágneses hullám fázisához kötött Információkat úgy lehet az amplitúdóhoz kötöttekkel egyidejűleg reverzibilis módon amplitúdó -információkká alakítani, hogy koherens referencia hátteret adnak az információt hordozó hullámokhoz, és így interferenciakép keletkezik, amely most már egyidejűleg tartalmazza az amplitúdó- és a fázisinformációkat. Ha egy ilyen interferogramot (a hologramot) a referenciaháttérrel átvilágítanak, akkor az eredeti kép és annak konjugáltja jön létre. Gyakorlati alkalmazása például a lézerholográfia, a térhatású mikroszkópia, a betűfelismerés stb. A holográfiában megvalósuló elv nemcsak elektromágneses, hanem mechanikai, vagy akár ingerületi információ továbbítási folyamatok leírására ls alkalmazható. A kutatások azt bizonyítják, hogy a denevérek echolokációs technikájánál is érvényesül ez az elv, különben nem lenne érthető, hogy miből ismeri fel az állat, vajon kikerülendő akadályról, vagy valamilyen jó falatról kapja-e a visszhangot. Ajrapetyansz leningrádi professzor meg is találta azokat az idegpályákat, amelyeken a denevér érvényesíti agyának azon részét — ahova a visszavert impulzus érkezik — arról, hogy kibocsátott egy impulzust, vagyis sikerült kimutatni a referencia hátteret az élő szervezetben. A JÖVÖ A bionika érdeklődési körébe tartozik a fentieken kívül a mesterséges halló- és látószervek kialakítása, a bénák programozott mesterséges járásának kérdése, a biokéz, a pszichés tevékenységek műszeres befolyásolása stb. A bionika jövőjének valószínű útja, hogy a jelenlegi gépiműszaki technológiából fokozatosan át fogunk térni a biológia műszaki technológiájába, vagyis a jövő század műszaki alkotásai, ha külső megjelenésükben nem is, de működési mechanizmusuk szempontjából sokkal inkább az élő szervezethez fognak hasonlítani, mint napjaink „mechanisztikus gépeihez", vagy elektronikus berendezéseihez. ROBBANTÁS — ROBBANÓANYAG NÉLKÜL A világtengerek kutatása évről évre mind jobban a tudományos érdeklődés középpontjába kerül. A vizsgálatokban természetesen részt vesznek a geológusok is. Feladatuk megoldásához felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a geofizikai kutatómódszerek, közöttük a legpontosabb adatokat szolgáltató szeizmikus eljárások. A szeizmikus kutatásnak az a lényege, hogy mesterséges robbantásokkal rengéshullámokat keltenek, s ezeknek visszaverődéseit, haladásukat tanulmányozzák. Sajnos, a dolog természetéhez tartozik, hogy a robbantások súlyos károkat okozhatnak, elpusztíthatják a halakat, veszélyeztethetik a hajózást és a különböző hidrotechnikai berendezéseket, a mólókat, kikötőket stb. Ezért indokolt az utóbbi években széles körű kutatómunka olyan módszerek kidolgozására, amelyekkel robbantások nélkül is rengéshullámokat kelthetnének, hogy segítségükkel valósággal „átvilágítsák" a földet. Többféle ilyen eszközt is találtak: propánágyút, pneumatikus, elektrodinamikus eszközöket, továbbá villamos szikrakisüléseket, amelyekkel veszélyeztető robbantások nélkül is szeizmikus, vagyis mesterséges földrengéshullámokat kelthetnek. A moszkvai Lomonoszov Egyetem geológiai fakultásán több éves kutatómunkával olyan berendezést fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi, hogy mozgó hajóról szeizmoakusztikai módszerrel folyamatosan feltérképezhessék a tengerfenék, a folyóágy vagy a tómeder geológiai felépítését. A féiönműködő kutatóálloinás villamos szikrakisülésekkel dolgozik. Folyadékba merített két elektród között nagy energiájú villamos szikra kisüléseket hoznak létre. Ennek magas hőmérsékletén a folyadék és a benne levő vegyi anyagok felbomlanak, gőzök fejlődnek, az elektrodinamikus hatás akusztikai energiát állít elő. A szovjet tudósok által kifejlesztett újfajta szeizmoakusztikai állomás súlya kereken egy tonna, így viszonylag kicsiny — 30—40 tonna vízkiszorítású — hajókra ls felszerelhető, az ilyen hajók pedig könnyen haladhatnak a kis folyókon is. A féiönműködő állomás üzemben tartásához mindössze három személy szükséges. A vizsgált geológiai keresztmetszetet a berendezés fényérzékeny papíron rögzíti. Értékelésük nagyon egyszerű s rendkívül pontos felvilágosítást nyújtanak a vizsgáit mederszakasz felépítéséről, a felszín változásairól, sőt a kőzetek keménységéről is. Eddig a Fekete-tengeren, a Kaspi-tavon és a távol-keleti Ohotszki-tengeren végeztek vizsgálatokat az újfajta műszerrel — kitűnő eredménynyel. Még 1000 méteres vízmélységben is nagy pontossággal sikerült letapogatni a vastag vízréteg alatt elhelyezkedő meder geológiai felépítését. A Fekete-tenger parti övezeteiben például a még 1,5—2 méter vastagságú kőzetrétegeket is sikerült kimutatni más kőzetrétegek alatt. Az újfajta műszer alkalmazása semmiféle veszélyt sem jelent a vizek lakóira. Ez pedig óriási előny a Szovjetunió olyan halban gazdag vizein, mint például a Kaspi- és az Aral-tó. A robbantások nem veszélyeztetnek építményeket sem. Az eddigi kísérletek oly sikeresek voltak, hogy a Szovjetunió tengerészeti minisztériuma egész sorozatot rendelt az újfajta műszerből. Minden jel arra vall, hogy az újfajta műszer — más műszerekkel és berendezésekkel együtt — a következő években sok segítséget nyújt majd a kék kontinens, a világtengerek rejtélyeinek megoldásához. BŰNÜGYI FÉNYKÉPEZÉS Ma már aligha tudna bármely nyomozó tovább haladni akár egy lépéssel is a felderítő munkában — jelentősebb bűncselekmények esetén —, ha nem állnának a rendelkezésére a bűntett felfedezésekor a helyszínről készített alapos, jól áttekinthető, a figyelemre méltó részleteket külön ls rögzítő fényképek. Az élet elleni bűncselekmények esetében például hihetetlenül fontos, bizonyító erejű jelentősége van az eljárás további szakaszában azoknak a fényképeknek, amelyek úgy ábrázolják a helyszínt, ahogyan a bűncselekmény felfedezésének pillanatában találták. Természetesen a bűnügyi fényképezés alkalmazási területe ennél sokkal szélesebb. Nemrég például még újdonságszámba ment, ma már azonban gyakorta használják az úgynevezett mozaikképet. Ennek a lényege: a körözött személy arcképét szemtanúk segítségével állítják össze különböző, előre gyártott típusarcrészletekböl. A legkülönbözőbb fejtípusokból — áll, száj, orr, fül, homlok, haj — sok tízezer fényképrészlet van „raktáron" a nyilvántartásban. A szemtanúk személyleírást adnak, elmondják, milyen arcot láttak — ovális, gömbölyded stb •—, milyen volt az ajka, a fülé, a szeme az illetőnek, majd a gyakorlott kezek regiszteres rendszerben kartotékozott nyilvántartásából több tucat mintát ki

; emelnek, aztán a szemtanúkat a vetítővászon elé ültetik és a hozzávetőlegesen adott személyleírásra leginkább illő arcrészleteket kivetítik. Addig kísérleteznek, amíg a különböző részletekből összeállított arckép a szemtanúk szerint leginkább hasonlít az általuk látottakra. A bűnügyi fényképezés területén csakúgy, mint másutt, ma már a legmodernebb felvételi eljárásokat is használják, a mikrofényképezéstől a polarizált fénnyel, az ultraibolya, az infravörös vagy gamma-sugarakkal készített felvételekig. Vegyük például az infravörös sugarakkal történő fényképezést. Egyik fontos tulajdonságuk — eltérő hullámhosszuk miatt —, hogy másképp verik vissza és nyelik el őket egyes anyagfelületek, mint a látható és ibolyántúli sugarakat. Ezért az infravörös felvételeken a feketedés! viszonyok mások, s ezáltal megkülönböztethetővé válnak olyan elváltozások vagy árnyalati különbségek is, amelyek szabad szemmel nem láthatók és más fényképezési eljárással nem mutathatók ki. (dj/