Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-27 / 176. szám, kedd

M

agdeburg a Német Demokratikus Köztársaság egyik fontos ipari-mezőgazdasági" kerülete, az ország középső részén, az NSZK közvetlen szomszédságában terül el. Legjelentősebb iparágai közé tartozik a nehézgépipar, a vegyi- és a gumiipar, az általános gépipar, a vegyipari berendezéseket gyártó ipar. Ezenkívül fejlett a bányászata és a kohászata. Gazdag ásványi kincsekben is, kőés kálisóban, barnaszénben, vasércbon, piritben és mészkőben. A kerület hasonnevű székhelyétől, a 268 000 lakosú Magdeburg várostól mintegy 20 kilométerre fekszik Zielitz község, amelynek közvetlen közelében épül a Kaliwerke tröszt 16 üzemegységből álló hatalmas kálisó feldolgozó vállalata. Amint Magdeburgból autóval Zielitz felé közeledik az ember, messziről szembetűnnek a már kész épületek, a hatalmas daruk, s mindenekelőtt az épülő sótartályok. Autónk egy alacsony, de kényelmesen berendezett barakk előtt áll meg. A Priemstav építővállalat párkányi, (Stúrovó) részlegének két rokonszenves, fiatal mérnöke fogad az irodahelyiségben. Egyikük, František Bálint részlegvezető, a másik 'Ferdinand Haha építésvezető mérnök. Jólesik a szívélyes fogadtatás, „a hazai nyelv": a beszélgetés felváltva szlovákul és magyarul folyik. Amikor a csinos, fiatal Bálintné illatozó, és az NDK-ban csak ritkán élvezett erős feketekávét helyez elénk, már teljesen otthonos a hangulat. •Bálint mérnök elmondja, hogy a kálisó tizem építése 1968-ban kezdődött meg és egy évvel később, 1969-ben már üzembe helyezték az első részleget. 1970 végén készült el és kezdte meg üzemelését az 50 G kalória teljesítményű hőerőmű, és most folyik a kész termék, a kálisó raktározására szolgáló hatalmas sótartályok építése, amelyeknek befejezését az év végére tervezik. A Priemstav dolgozói valamennyi részleg építésében kivették és kiveszik részüket. A 40—50 főnyi építőcsoport javarésze Párkány (Štúrovo) környéki magyar munkás. Munkájukat nagyra becsülik az építkezésen, amely a „Völkerfreundschaft" (Népek Barátsága) nevet viseli. Az építésben részt vevő német (Kaliwerke), lengyel (Kopex KatowiczeJ és a csehMunkaverseny—nemzetközi méretben Csehszlovákiai dolgozók az NDK-ban szlovák (Priemstav) vállalatok között szocialista munkaverseny folyik. 1968-ban és 1969-ben a Priemstav dolgozói elnyerték a vörös vándorzászlót, 1970-ben pedig a második helyet szerezték meg a munkaversenyben. A nemzetközi szocialista munkaverseny fő kritériumai az építési határidők betartása, a menynyiségi feladatok teljesítése, a munka minősége és biztonsága, a kulturális és sporttevékenység. A nemzetközi együttműködés keretében a 150 brigád közül a muzslai (Mužla) Mészáros József ácscsoportját értékelték a legkiválóbb munkacsoportként. Az ebédszünetben alkalmain nyílott néhány szót szólni Mészáros elvtárssal, az építkezés pártbizalmijával, aki elnyerte a szocialista munka aktivistája megtisztelő címet is. A pirosjiozsgás, javakorabeli Mészáros József elmondotta, hogy nagyon jő az együttműködés a német, lengyel és csehszlovákiai dolgozók között, úgy élnek mint egy nagy család. Az építkezés közelében levő modern lakótelepen laknak, 2—3-an egy szobában, zuhanyozó és főzősarok áll a rendelkezésükre. A megszokott hazai ételeket sem nélkülözik, saját szakácsuk van az üzemi konyhán. Mészáros József csoportján val 1968 óta dolgozik az építkezésen. A kereset jó, hisz rendes bérükhöz napidíjat is kapnak. Minden 6 hétben néhány napra hazalátogatnak családjukhoz. Az NSZEP VIII. kongresszusának tiszteletére indított nemzetközi munkaversenyben nagyszerű eredményt ért el a párkányi Árva Sándor betonozó csoportja. Tiszteletbeli elismerésben részesültek kiváló munkájukért. Ez a munkacsoport a szocialista munkabrigád címet is elnyerte. Az idő sürget, egy másik építkezésen már várnak. Búcsúzóul Bálint mérnök arról biztosit, hazánk dolgozói megállják a helyüket, munkájukról a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a német és a lengyel partnerek egyaránt. Nem utolsósorban pedig a közösen végzett munka, az elvtársi szellemben folyó jó együttműködés a népek barátságát erősíti. Az épülő Rothensee acélöntödében Zielitzből Magdeburg leié haladva megállunk az egykori külön községet, jelenleg a város egyik külkerületét képező Rothenseeben, ahol az NDK első nagy acélművének hatalmas arányú építése folyik. Tulajdonképpen a MAW (Magdeburger Armaturwerke) üzem kibővítéséről van szó, amelynek feladata az lesz, hogy a szocialista integráció keretében felszereléseket, elsősorban olajvezetékalkatrészeket termeljen és szállítson a KGST-országok számára. A régi Madgeburg—Buchau-i üzemben még jelenleg is folyik a termelés, de már nem felel meg a megnövekedett szükségleteknek. 1965-ben kezdték ineg az új üzem terveinek kidolgozását. Eddig a fémtisztító részleg szerelése készült el, s hamarosan próbaüzembe helyezik. Az építési iroda első emeletén J. Rúbeš igazgató és Ladislav Vítek mérnök ad rövid tájékoztatót a plzeni Skoda-művek részvételéről az acélöntődé építésében. Rúbeš elvtárs elmondja, hogy a nagyüzem nemzetközi összefogással épül. Eredetileg az NDK vállalatai kezdték meg az építkezést, de mivel sürgősebb feladatokkal bízták meg őket, kénytelenek voltak dolgozóikat más, még fontosabb építkezésekre átirányítani. Így azután a lengyel RUDEX építővál'ialat vette át az építkezési munkák zömét, s jelenleg mintegy 1000 lengyel munkás dolgozik itt. A plzeni Skoda-müvek szállítja a technológiai felszerelést és saját dolgozói végzik el a berendezések szerelését. Jelenleg 40 csehszlovák szakember dolgozik az építkezésen, főként Cseh- és Morvaországból, de Szlovákiából is. Nagyrészük a Skoda-művek törzsgazdájálioz tartozik, részt vettek számos hasonló nagy építkezésen hazánkban, például a Kelet-szlovákiai Vasmű építésében stb. A közeli lakótelepen laknak, soknak a családja is itt él. Számuk fokozatosan eléri a százat. A magyarországi KYW vállalat ívkemencéket szállít az új üzem részére, s ezeket ugyancsak a Skoda-művek szerelői szerelik fel. Jelenleg csak 4 magyar dolgozó van az építkezésen. Rubes elvtárs a továbbiakban elmondotta, hogy az üzem szerelési munkálatainak befejezését 1972 közepére, a próbaüzemeltetés megkezdését pedig ugyanazon év végére tervezték. A munkában felmerülő problémák leküzdésében nagy segítséget jelent az építkezésen működő közös pártszervezet, amelynek a német kommunistákon kívül a lengyel és a csehszlovák kommunisták is tagjai, s amely közvetlenül az NSZEP berlini városi bizottsága alá tartozik. E pártszervezet rendkívül eredményes tevékenységet fejt ki a munkák egybehangolása, az állatni tervben kitűzött feladatok határidőben való teljesítése érdekében. Nagy segítséget jelent a nemzetközi munkaverseny is, amelynek legfőbb célja ugyancsak a határidők betartása, a folyamatos munka biztosítása. A Skoda-művek kirendeltségének igazgatójától azzal a jóleső érzéssel veszek búcsút, hogy a csehszlovák dolgozók az NDK-ban ezen a fontos építkezésén sem hoznak szégyent jó hírnevére. A Balti-tengernél Warnemündében, a Balti-tenger partjának egyik legszebb és legismertebb fürdőhelyén, bár június még csak „előszezonnak"számít, s az idő is nagyon szeszélyes, mindenütt „telt ház" fogad. Zsúfolásig megtelt a SIAB (Svenska Industribyggen A. B.) svéd vállalat által épített 14 emeletes, 715 ágyas valóban fényűző NEPTUN szálloda, amely csak június elején nyílt meg, az ugyancsak tengerparti fekvésű kisebb, de ragyogóan tiszta Strand-hotel, a Post-Gasthof és a kisebb-nagyobb penziók egész sora. Bár a szokatlanul hűvös időben a tenger vizének hőmérséklete alig 13 fok, a széles homokos strand fürdőzők tarka seregétől népes. Teli vannak az éttermek, a kávéházak is. A fürge pincérek és kiszolgálóitok alig győzik ellátni a sok vendéget, s bár valóban tüneményesen gyorsak, így is nem egy asztalon ott áll a „foglalt" jelzésű táblácska, amely — mint később megtudtam, — nem vendégek számára tartja fenn a helyet, hanem a pincérhiány miatt korlátozza a forgalmat. A Strand-hotel éttermében élvezem a bőséges reggeli örömeit, fehér kötényes csinos, nyúlánk kislány ügyeskedik körülöttem. Németül szólok hozzá, de a legnagyobb meglepetésemre magyarul válaszol. Az asztalomon levő magyar újságból következtetett arra, hogy értem a nyelvet. Kitűnik, hogy az eperjesi (Prešov) vendéglátóipari középiskola harmadéves növendéke, s 20 társával együtt egyhónapos gyakorlaton tartózkozid Warnemündében. A 18 éves Vécsey Zsuzsi elmondja;, hogy a teljes ellátáson kivül fizetést is kapnak, s szabad idejükben fürödni, táncolni járnak, A szomszédos „nem dohányzó" étteremben teljesít szolgálatot, a kis szőke Mária Hricová, akinek a köténykéjén ugyancsak ott díszlik a Stredná stravovacia škola, Prešov feliratú melltű. „Nagyon sokat tanulunk itt a néhány hét alatt is — mondja— különösen a tálalás különböző formáit sajátítjuk el, s nem utolsósorban gyakoroljuk a német nyelvet". Ogy gondolom, a legkeményebb dió az itt dolgozó hazai fiatalok számára — és mondjuk meg általában igen fájó problémánk — a nyelvismereti Igaz, hogy az iskolában tanulnak németül, de csak itt látják, milyen keveset tudnak! Mindenképpen igen hasznos az ilyen külföldi tanulmányi gyakorlat. Nemcsak a szakmai tudás és a nyelvgyakrolás szempontjából, hanem azért is, mert bővül a fiatalok látóköre, &j barátságok szövődnek s mélyül a megértés és együttműködés országaink között. PROTICS lOLAN 26. Ez micsodo? - Ez a Sztálingrád környéki ellentámadás előzetes vázlata - mondta vaszilevszkij. - Miféle csoportosítás ez Szerafimovics környékén? - Ez egy új front. Meg kell alakítani, hogy a Sztálingrád környékén tevékenykedő ellenséges csoportosítás hadműveleti mélységére erős csapóst mérhessünk. - Van-e elég erő egy ilyen nagy hadművelethez? Jelentettem, hogy számításaink szerint 45 nap alatt biztosítható a hadművelethez szükséges élőerő és eszköz, *és azt jól elő is lehet készíteni. Alekszandr Mihajloviccsal együtt kifejtettük, hogy a hadművelet két fő szakaszra oszlik: I. a védelem áttörése, a német csapatok sztálingrádi csoportosításának bekerítése és szilárd külső arcvonal megteremtése, hogy a csoportosítást elszigeteljük a külső erőktől; 2. a bekerített ellenség megsemmisítését és az ellen ség felmentési kísérleteinek a meghiúsí tóso. - A tervet még meg kell fontolni és számot kell vetni erőforrásainkkal - jegyezte meg a legfelsőbb főparancsnok. És most a fő feladat: tartani Sztálingrádot és megakadályozni az ellenség előrenyomulását Kamisin irányában. Egy óra múlva repülőgépen ültem, út ban o Sztálingrádi Front törzséhez. Szeptember 13., 14. és 15. o sztólingródiok számára nehéz, nagyon nehéz nopok voltak. Az ellenség semmivel sem törőd ve, o város romjain keresztül lépésről lépésre tört előre, egyre jobban és jobban megközelítette a Volgát. Ogy tűnt, hogy az emberek már-már nem bírják. Ám amint az ellenség katonái előreszökelltek. 62. és 64. hadseregünk dicső harcosai közvetlen halomra lőtték őket. A város romjoi erőddé változtak. Az emberek azonban óráról-órára kevesebben lettek. A fordulatot ezekben a nehéz és időn ként végsőnek tűnő órákban A. I. Rogyim cevnek (a főhadiszállás tartalékából átadott) 13. gárdahadosztálya hozta meg. Rögtön azután, ahogy átkelt Sztálingrádba, ellencsapást mért, s ez teljesen váratlanul érte az ellenséget. Rogyimcev hadosztálya szeptember 16-án visszafoglalta a Mamajev-kurgánt. A sztólingródia kot a Golovanov és Rugyenko parancsnoksága alatt álló repülők támadásai is segítették, ezenkívül a Sztálingrádi Front csapatai észak felől rohamozták és tüzérséggel lőtték o 8. német hadsereg közvetlen hadtest egységeit. Szeptember végén Sztálin Moszkvába hivatott oz ellentámadás tervének a megbeszélése végett. Addigra Vaszilevszkij is visszatért a fővárosba, aki a Délkeleti Front balszárny-hadseregei ellentámadásának a körülményeit tanulmányozta. Miután az ellentámadás tervét részletesen megtárgyaltuk, a legfelsőbb főparancsnok hozzám fordulva ezt mondta: - Repüljön visszo a fronthoz. Tegyen meg mindent annak érdekében, hogy még jobban felőröljük és meggyengltsük az ellenséget. Miután a helyszínen gondosan tanulmányoztuk az ellentámadás előkészítésének feltételeit, Vaszilevszkijjel együtt visszatértem a főhadiszállásra, ahol nagy vonásokban még egyszer megtárgyaltuk az ellentámadás tervét, és azt utána jóvá hagyták. Az ellentámadás tervének aláírói: G. K. Zsukov és A. M. Vaszilevszkij. „Jóváhagyom" - írja föléje a legfelsőbb főparancsnok. Október közepén az ellenség újabb támadást indított abban a reményben, hogy ez alkalommal okvetlenül elfoglalja Sztálingrádot. De mint korábban, most is a szovjet csapatok szívós védelmével találta magát szemben. Néhány napon és éjszákán át szakadatlanul dúlt a harc a város utcáin, a házakban, az üzemekben, a Volga partjón - mindenütt. Csapataink nagy veszteségeket szenvedve kis „szigeteken" álltak Sztálingrádban. A németek november elején több ízben is megkísérelték a város egyes önálló védelmi csomópontjainak a megsemmisítését, sőt november 11-én, amikor csapataink befejezték az ellentámadás nagyszabású előkészületeit, még egyszer támadni próbáltak, de sikertelenül. Addigra az ellenség végsőkig felőrlődött. A foglyok vallomásaiból megállapítottuk, hogy az egységek és magasabbegységek igen alacsony létszámúak, nemcsak a katonák, hanem a tisztek hangulata is nagyon rossz, és kevesen hisznek abban, hogy élve kerülnek ki> o sokhónapos harcoknak ebből a kétségbeejtő poklából. Júliustól novemberig a doni, volgai és a sztálingrádi ütközetekben az ellenség mintegy 700 000 embert, ezernél több harckocsit, több mint kétezer löveget és aknavetőt és mintegy 1400 repülőgépet vesztett. A német csapatok általános hadműveleti helyzete a Volga vidékén szintén Fosszabodott. Hadosztály- és hadtesttartalékaik nem voltak, a „B" hadseregcsoport arcvonalának szárnyain gyenge harcképességű román, olasz és magyar csapatok álltak, amelyek kezdték felismerni kilátástalan és aggasztó helyzetüket A szovjet csapatok a Donnál kedvező állásokat foglaltak el, amelyek biztosították a megindulási helyzetet a Délnyugati és a Doni Front ellentámadásához. Sztálingrádtól délre az 51. hadsereg részleges ellencsapásával kiverte az ellenséget o tavak közti átjárókból és szilárdan tartotta a Szarpa - Coca - Barmancak kedvező terepszakaszt. Vaszilevszkij javaslatára ezt választotuk megindulási körletnek a Sztálingrádi front bal szárnyának novemberi ellentámadásához. Több mint három hónapon át dúltok oz elkeseredett harcok Sztálingrádért. 1942. november közepén a sztálingrádi és észak-kaukázusi védelmi ütközetekkel befejeződött a Nagy Honvédő Háború első szakasza, amely különleges helyet foglol el a szovjet nép életében. Ez a szakasz rendkívül nehéz volt a szovjet nép és fegyveres erői számára, különösen ami-í kor a hitlerista csapatok halált és pusztulást hintve megközelítették Leningrádot és Moszkvát, s elfoglalták Ukrajnát. Az ellenséges csapatok 1942 novemberéig országunkból óriási területet mintegy 1 millió 800 ezer négyzetkilométert szálltok meg, amelyen a háború előtt körülbelül 80 millió lakos élt. Sok millió szovjet ember kénytelen volt elhagyni szülőföldjét és házát, s keletre menni, hogy elkerülje az ellenséges megszállást. A szovjet csapatok a kialakult katonai helyzetben rákényszerültek, hogy visszavonuljanak az ország belsejébe, és közben hatalmas anyagi és emberveszteségeket szenvedtek. A szovjet nép és fegyveres erői azonban még ebben a nehéz időben sem vesztették el hitüket, hogy megvan a lehetőség az ellenséges siserehad szétzúzására. A halálos veszély még szorosabban tömörítette népünket a kommunista párt körül, és a nehézségek ellenére minden irányban végérvényesen megállítottuk az ellenséget. A tizenhat hónapos harc alatt az ellenséges csapatok a szovjet - német arcvonalon a szovjet csapatok, a megszállt területeken pedig a nép szívós ellenóllásába ütközve roppant veszteségeket szenvedtek. 1942 novemberéig a halottak, sebesültek és az eltűntek száma elérte a kétmilliót. IFolytatjuk) 1971. >11 2