Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-25 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

A MAGI A k kOVÄSÍkÄS N10MÁ£AN „Honfoglaló őseink magukkal hozták egy írás ismeretét, a türk eredetű rovásírást. Erről nemcsak a honfoglalás előtti időkből származó írni •és betű szavaink tanúskodnak, hanem a régi rovásírás fennmaradt emlékei is. A kereszténység fölvételével ez a rovásírás ... háttérbe szorult a latin nyelvű egyház betűivel szemben, sőt, mint pogány szagú, ördögi Jegyek, valószínűleg üldözésnek is ki voltak téve... szinte bizonyos, hogy a kereszténység megerősödése előtt az egész magyarság között el volt terjedve, noha bizonyára csak kevesen, beavatottak, sámánok, táltosok tudtak vele bánni. Erről a rovásírásról csak viszonylag kése: emlékeink maradtak fenn." — írja A magyar nyelv életrajza c. könyvében Bárczi Géza. Püspöki Nagy Péter Nyelvtudományunk ez ideig csak néhány kései, elsősorban a Székelyföldön előkerült rovásemléket tud felmutatni. A magyar rovásírás első emlékei a XV. század közepéről valók. A székelyderzsi tégla felirata feltehetően a XVI. század első feléből, Pais Dezső szerint a XIII. századból, a csíkszentmihályi felirat 1501-ből, a konstantinápolyi felirat néven ismert rovásemlék pedig 1515-ből ered. Nos, a magyar rovásírás egyik legújabb emlékét a Komenský Egyetemen történelmi segédtudományokat tanulmányozó Püspöki Nagy Péter mentette meg az utókor és a tudomány számára. Egy diáktársa, írjuk le a nevét: Mayer Marián — hívta fel a figyelmét arra, hogy a felsőszemerédi (Horné Semerovce, lévai Járás) római katolikus templom hajójának oldalfalában fennmaradt későgótikus kőportálé egyik kőgerendája ismeretlen eredetű írásjeleket őrzött meg. A felírás, amint később kiderült, az 1482-es évszámot, a templom építésének évét és kilenc vegyes rovásjelet tartalmaz. A teljes felirat két különböző írásrendszerhez tartozik. Az első rész, a dátum, arab számjegyekkel készült, a másik rész, a tulajdonképpeni szöveg — a magyar rovásírás betűiből áll. Püspöki Nagy Péter, ekkor már mint egyetemi hallgató, nekilátott a szöveg megfejtésének. Az eddig ismert és megfejtett emlékeket összehasonlította a szemerédi felirattal, megállapította a szöveg Olvasási irányát, a rovásjelek hangértékét, a szöveg tagolását és végezetül elolvasta a felira-> tot. így: 1482 KÜRAKÖ JÄNOS MESTER Püspöki Nagy Péter a felsőszemerédi rovásemlékről készült tanulmányát legelőször 1968 novemberében az Irodalmi Szemlében tette közzé. Tanulmányának befejező részében megírta, hogy ez a felirat jelenleg a magyar rovásírás legrégibb, pontosan datált hiteles emléke. Véleménye szerint Jelentősége,felülmúlja az ez Ideig nyilvántartott feliratok értékét is, mivel új szemléletnek nyit utat: a rovásírás nemcsak a székely-magyarok nemzeti kincse, hanem ax egész magyarság ősi kulturális hagyatéka, amely két mederben fejlődött tovább: a Duna medencében és a Székelyföldön. A tanulmányra felfigyelt a magyar nyelvtudomány is. A Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóirata, a Magyar Nyelv — amely Pais Dezső szerkesztésében jelenik meg — 1971. évi 1. számában közli a tanulmányt A közlésről hírt adott a Magyar Nemzet is (május 20.) Ugyanebben a napilapban, június 2-án, Heves Ferenc budapesti olvasó arra hívta fel a figyelmet, hogy dr. Csallány Dezső kandidátus a nyíregyházi Jósa András Múzeum 1968-as Évkönyvében a Püspöki Nagy által közzétett felsőszemerédi feliratot elemezte; s megállapította: A Kűrakó János Mester nevet nem lehet igazolni. Kéréssel fordultam Püspöki Nagy Péterhez, nyilatkozzék dr. Csallány Dezső álláspontjáról. Íme a válasz: „Nem értek egyet dr. Csallány Dezső álláspontjával és kellő tudományos apparátussal ellátott választanulmá nyomat megfelelő időn helyi közlöm." Mi is kíváncsian várjuk, milyen eredménnyel zárul a magyar rovásírás legújabban felfedezett emléke körüli tudós vita. A feisőszemerédi rovásemlék iránt ifjúságunk között is nagy az érdeklődés. Meghívták Püspöki Nagy Pétert a nyitrai (Nitra) magyar főiskolások, a prágai Ady Endre Diákkörbe és a bratislavai József Attila Klub tagjai számára is tartott már előadást. A prágai előadáson közölte, hogy az egyik szlovákiai levéltár 1863-ból származó kéziratanyaga utalásainak alapján felfedezett egy további rováseniléket, amely terjedelmében és korára nézve messze felülmúlja az eddigi hasonló emlékeket és véleménye szerint megfejtése után a magyar rovásírás eddigi leglényegesebb problémáinak tisztázását teszi lehetővé. Nézete szerint ez a magyar rovásemlék feltételezhetően néhány évszázaddal régibb eredetű, mint az eddig ismertek. A rovásemléket lefényképezte, s megfejtésén már megkezdte a munkát. Az előadáson megjegyezte még, hogy a lelet helyéhez különféle babonák, hiedelmek fűződnek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Konstantinos bizáici diplomata (IX. század) — akit ma inkább Cirillnek, a szlávok apostolaként Ismerünk — ószláv nyelvű életrajzában egy nagyon figyelemre méltó megjegyzést találunk az őshazában élő magyarok műveltségéről. Konstantinos személyesen tapasztalta, hogy „... az Agarénok* (t. i. a magyarok) is jelen voltak az ebéden, bölcs és könyvismerő emberek, járatosak a geometriában, az asztronómiában és a többi tudományokban ..." (VI. fejezet, 14. vers.) Ez az utalás is alátámasztja Bárczi Géza akadémikusnak a cikk elején idézett szavait, s a magyar nyelvtudomány megállapításait a magyarok honfoglalás előtti műveltségéről. Szülővárosának és szűkebb pátriájának, a Csallóköznek múltja már gyermekkorában felkeltette Püspöki Nagy Péter érdeklődését. Tudományos , munkásságának ismertetése nem lenne teljes, ha nem szólnánk a Pozsonypüspökiről (Pod. Biskupice) írt magyar és szlovák nyelven is kiadott • alapos monográfiájáról (Püspöki mezőváros története), vagy arról, hogy 28 pályamű közül az n címertervezete nyerte el a dunaszerdahelyi vnb (Dun. Streda) pályadíját. A heraldika alapos ismerete alapján tervezett címert a Dunaszerdahelyi Városi Nemzeti Bizottság épületén láthatjuk. Püspöki Nagy igényes tanulmányát a város címeréről a vnb szlovák és magyar nyelven kiadta. A legutóbb pedig a Komenský Egyetem évkönyvében, a Historicában keltett megérdemelt figyelmet a római birodalom felső-pannóniai, vagyis a mai Szlovákia területéli áthaladó határvonalról, a Limes Romanus-ról írt értékezésével, amelyben azt bizonyítja, hogy a határvonal nem a mai Duna (NagyDuna) helyén húzódott, hanem a KisDuna folyásának mentén. Bizonyításul a Csallóközben előkerült római kori régészeti leletekre hivatkozik, közöttük a ritkaságszámba menő. a Slovnaft Olajfinomító Művek területén végzett építkezési munkálatok alkalmával előkerült, római katonai pecséttel ellátott téglát. (Ki tudja, falvainkban és városainkban nem járunk-e naponta történelmi emlékek, vagy éppen a magyar rovásírás emlékét őrző régiségek mellett, anélkül, hogy tudnánk létezésükről? A régmúlt idők emlékei sokszor kerültek felszínre a véletlen folytán. Nem árt, ha nyitott szemmel járunk és a számunkra értéktelennek tűnő, de ritkaságszámba menő régiségekről tudatjuk a legközelebbi múzeumigazgatót.) Távolabbi terve Dunaszerdahely történelmi monográfiájának megírása. jössze akarja hasonlítani a „Csallóköz fővárosát" más hasonló városok fejlődésével, azaz szélesebb panorámában vizsgálja majd a város történetét és helyét a történelem folyamán. Az a véleménye, hogy minden helytörténeti munka egy mozaikkockája az egyetemes történelemnek. Tervei közt van a többi közt egy magyar—szlovák történelmi szakszótár megírása is, amely jó szolgálatot tenne a magyar történelmi okmányokat tanulmányozó csehszlovákiai történészeknek. Püspöki Nagy Péter- a csehszlovákiai magyar tudományos értelmiség „harmadvirágzásának" egyik képviselője. Szülőföldje iránti szeretetéből táplálkozó tudásszomja és kitartó szorgalma nemcsak Alma Mater-ja, a Duna utcai magyar középiskola és a Komenský Egyetem hírnevét öregbíti. Munkássága azt ís bizonyítja, hogy a hazai egyetemeken és főiskolákon tanuló sokszáz csehszlovákiai magyar fiatal, kellő szorgalommal, kitartó tanulással szép eredményeket mutathat fel a tudományos életben is. SOMOGYI MÁTYÁS " Az idézett népnév, az „Aggarenoi" (olvasd Angarenolf- görög elnevezés ószláv változata, amely ebben a formában ritkán ugyan, de a latin forrásokban is előfordul az „Ungari" (magyar) szinonimájaként. A kogerendára rótt felirat másolata .ĽĽIU- • -.Ä.. -.. A felsőszemerédi templom kőportáléja