Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-24 / 174. szám, szombat

JÓ ÜTEMBEN LEVELEZŐINK. TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK Kedvező oz időjárás £ Jól haladnak az aratási munkálatok 9 Gondot jelent a szállítás, de segítséget kaptak 0 Az üzemanyag megtakarításával is törődnek £ Nyolc nap alatt végeztek £ Több helyen már befejezték az aratást Mindenki tudja, hogy napjaink legfontosabb problémája az aratás. Tudósítóinkat, levelezőinket is érdekli, hogy uiiiyen ütemben haladnak a kombájnok, milyen terméseredmények mutatkoznak, mikorra várható az aratás befejezése. Napról napra beszámolnak tapasztalataikról. Jelentéseik alapján valóságos körkép mutatja az idei kenyércsata pillanatnyi helyzetét. Időben érkeztek Öt kombájn, két aratógép és három rendrakó dolgozik a Radnóti (Radnovce) Állami Gazdaság gabonatábláin. A gazdaság dolgozóinak az idén 691 hektárról kell betakarítaniuk a termést. Balázs József agronómus elégedett, mert eddig nem mutatkozott semmiféle rendkívüli probléma. 260 hektárról már lewratták a gabonát. És ami fontos: jó terméseredmények mutatkoznak. Jobbak a tervezettnél. Árpából 28 métermázsás hozamot vártak. Az eddigi tapasz taiatok úgy mutatják, hogy 35 métermázsás lesz az idei hektárhozam. Búzából 30 métermázsás hektáronkénti hozamra számítottak. De nagyobb lesz, legalább 38 métermázsa hektá ionként. Kedvező az időjárás. Nincs fennakadás az aratásban. Csak a szállítás terén mutatkoztak problémák. De ezek is csak „volt" problémák, mert segítség érkezett. A Liptovský Mikuláš-i Állami Gazdaság több teherautót is küldött. Idejében érkeztek. A gazdaságnak már nincsenek •szállítási gondjai. Ha továbbra is kedvező marad az időjárás, hamarosan jelentheti a gazdaság: befejeztük az aratást. Pósa Zoltán Vállalták - teljesítik A Tornai ("l'urna n/B.J Állami Gazdaság zsarnai részlege még a kongresszusi vállalások megfogalmazása idején kötelezte magát, hogy az idei tervfeladatokat túlteljesíti. Ennek egyik lehetősége az üzetnunyagok megtakarítása, jelentős a zsarnai részleg vállalása, mert az év végéig szóló vállalás értéke 271750 korona. Június végéig 54 százalékra teljesítették vállalásukat. Ez pénzben kifejezve 146 075 korona értéket jelent. Napjainkban az üzemanyagok megtakarítása jelenti a vállalás teljesítésének legfontosabb formáját. Nagyon természetes, hogy most, az aratás idején különös gondot fordítanak erre. Ügyelnek is az üzemanyagok minden cseppjére. Ügy vélik, hogy a kötelezettséget nemcsak vállalni, hanem teljesíteni is kell. Farkas Rózsa Sikerült , Nagymagyaron (Zlaté Klasy) úgy tervezték a szövetkezetesek, hogy az idei aratást tíz nap alatt befejezik. Négy saját SK—-4-es kombájnuk mellé az Uherské Hradišté-i járásból három SK-4-es kombájn, egy E-512-es kombájn és két teherautó érkezett segítségükre. 300 hektárról kellett betakarítani a búzát és 250 hektárról az árpát. Ballány László, Vlahy Sándor, Árva László, Almássy Pál kombájnos és a többiek mindent megtettek a terv valóra váltása érdekében. Az SK-4-es kombájnok napi teljesítménye 350—400 métermázsa volt Az E-512-es kombájn pedig naponta 600— 650 métermázsa gabonát csépelt ki. fgy a tervezett tíz nap helyett nyolc nap alatt végeztek az aratással. Már 43 vagon búzát és 25 vagon árpát be is küldtek az állami raktárakba. Vagyis: szerződésüket teljesítették. Jozef Seiian, mérnök-agronómus, Botli Ferenc, gépesítő és Méry Gyula csoportvezető elégedett, mert az idei termés mennyisége és minősége várakozáson felüli. Árpából 36 méterraázsás, búzából pedig 40 métermázsás hektárhozamot ért el a szövetkezet. Véleményük szerint a jó terméseredmények a rendszeres tápanyagpótlásnak, a hathatós vegyszeres gyomirtásnak köszönhetők. Természetesen mindehhez hozzájárult még a kombájnosok lelkiismeretes munkája is. Szinte szemveszteség nélkül dolgoztak. Már csak a gabonatisztítás gondja jelenti számukra az aratást. Buday József főgépész, Gyökeres József mester és három munkacsoport foglalatoskodik a gabona tisztításával. Nappalonként 10—11 vagonnyi, éjjelenként 4—5 vagonnyi a teljesítményük. Fiatalok, diákok is dolgoznak most ezen a munkaszakaszon. Ifj. Vass Ferenc ós Bartalos László példás munkájáért valóban dicséretet érdemel. Egyébként úgy tervezi a szövetkezet vezetősége, hogy 8—9 napon belül befejezik a magtisztítást, a szaíma kazalozását, és a hónap végére befejezik a tarlóhántást is. Czr Egyre több helyen A felső-csallóközi falvakban egyre több helyen hallgatnak el a kombájnok. Ez az aratás befejezésének a jele. Tegnapelőtt a Bacsfai Efsz-ben már befejezték az aratást. Gaál Pál agronómus és Kovács Mihály elnök örömmel jelentettek: „Már mind a két kombájnunk leállt. A 95 hektáron termesztett búza hektáronkénti hozama 42 métermázsa. Árpánk 45 hektáron termett. Hozama 39,5 métermázsa hektáronként." Tegnap a Csákányi Efsz agronóuiusa, id. Svinger István jelentette: „Ez az utolsó nap. Már csak órák kérdése és befejezzük az aratást." Az agronómusok legutóbbi munkaértekezletén már többen is jelezték, hogy a hét végére befejezik az aratást. Tejfalun, Bekén, Pákán, Illésházán azóta már talán el is hallgattak a gépek. Ügy jelezték az agronómusok, hogy már csak néhány napi erőteljes munkára van szükség és befejezik az aratást a légi, a sárréti, a vajkai és a somorjai szövetkezetben, valamint a gombai, a szarvai és öszori gazdaságban is. Pongráez Gábor BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Űj munkamódszerekkel A XIV. kongresszus résztvevői népgazdaságunk feladataival és problémáival kapcsolatban különösen sokat foglalkoztak a népgazdaság intenzifikáciu javai, melyhez az út a ludományos műszaki fejlődésen és a nemzetközi szocialista munkamegosztáson keresztül vezet. Ezért is képezi az elektrotechnika, az aiitomatizáció, a gépesítés fejlesztése ötéves tervünk szerves részét, és ezért remélhető, hogy az évek folyamán szerzett tapasztalatuk gyümölcsöztetésével, valamint a nemzetközi kooperáció és a szakosítás nyújtotta előnyök segítségével igyekezetünket eiőbb-ti'óhb siker koronázza. Azt az egye. azonban ne tévesszük szem elől, hogy az extenzív gazdálkodás torrá sait egyszer s mindenkorra kimerítettük. A további fejlődés tehát többé nem biztositható a munkaerők számának | növelésével. Nyersanyagfogyaszlásunk is ijesztő méreteket öltött az utóbbi években, s ezért további aránytalan fokozásává! sem számíthatunk a jövőben. Tudatára kell ébrednünk' annak, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Hol keressük tehát a megoldáshoz vezető utat? Elsősorban gazdaságusabban kell bánnunk a munkaerőkkel és a nyersanyagokkal is. A rendelkezésre álló gépek intenzívebb kihasznalása ugyanilyen fontos követelmény, bár tudjuk, hogy ez csak a tudomány és a technika segítségével, s nem utolsósorban a célszerű strukturális változások megvalósításával biztosítható. A XIV. pártkongresszus körültekintő határozatában nem indokolatlanul mondja ki, hogy a következő ötéves terv időszakában 3U százalékkal több cseppfolyós fűtőanyag és földgáz fogyasztására, és újabb szénbányák megnyitására kerül sor. A további felada tok közé tartozik a vegyipari termékeknek az eddiginél sokkal nagyobb mértékben való alkalmazása, a korszerű gépek és gépberendezések behozatala, illetve a termelésbe való bevetése. Természetes, hogy a mezőgazdaságban is új ala pnkra kell helyezni a termelést, mégpedig a termelők és az anyagi eszközök integrálásával. Felesleges hangsúlyozni, hogy ezek a célkitűzések nem maradnak papíron, hiszen az ötéves terv feladatainak a teljesítésére minden tekintetben felkészültünk, akár a már kipróbált és bevált irányítási módszerekre, akár a szervezési és anyagi feltételek előzetes biztosítására gondo lünk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy máris nyert ügyünk van. Mert a számok csak számuk maradnak, ha a nem várt akadályokat és nehézségeket — ezeket pedig semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül — nem sikerül leküzdenünk. Ezért van szükségünk minden egyes dolgozó megértésére, segítő kezére. Csak ily módon, vagyis a munkatermelékenység növelésével érhető el a terv teljesítése, illetve túlteljesítése, hogy a inegnövekedett nemzeti jövedelemből többet költhessünk a gyárak és az üzemek korszerűsítésére, és ránk is több jusson a közösből. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy dolgozóink túlnyomó többsége megértette, mi a kötelessége önmagával, családjával, az egész társadalommal szemben. A pártkongresszus előtt tanúsított munkakezdemúnyezés, a felelősségérzet — bizonyos kivételektől eltekintve — a kongresszus utón sem hagyott alább. Az ímmel-áni mai dolgozókat bírálják azok, akik nem tűrik a kényelmet, a bürokráciát. A káros jelenségeket — a hanyagságot és a felelőtlenséget is beleértve — fel kell számolnunk az üzemekben. Megkívánja ezt a fejlődés, a haladás, melyért — amint azt a XIV. kongresszus is igazolta — a CSKP teljes erejéből kUzd. Ebben a célkitűzésben kell támogatnunk a pártot, ha azt akarjuk, bogy belátható időn belül szebb, gondtalanabb napok virradjanak ránk. KARDOS MARTA I 25. - Rohamozzanak tovább - porancsolta Sztálin. - Az ön fő feladata az, hogy minél több ellenséges erőt vonjon el Sztálingrádtól. Másnap még nagyobb elkeseredettség gel lángolt fel a harc. Repülőink szeptember 6-ra virradó éjjel bombázták az ellenséget. A frontrepülőkön kívlil egész éjszaka bombázták a távolsági bombázók is. Az ellenség szeptember 6-án újabb csapotokat vont el Sztálingrád körzetéből. Több uralkodó magaslaton horckocsikat és rohamlövegeket ásott be és alaposan megszervezte a támpontokat, amelyeket csak igen erős tüzérségi tűzzel lehetett megsemmisíteni. Tüzérségből azonban annak idején igen kevés állt rendelkezésünkre. Az ütközet harmadik és negyedik napján a tűzeszközök összecsapása és légi harcokra került sor. Szeptember 10-én, még egyszer bejárva a hadsereg egységeit és magasabbegységeit, arra a következtetésre jutottam, hogy a meglevő erőkkel és csoportosításban lehetetlenség áttörni az ellenség harcrendjeit és felszámolni o folyosót. Ugyanígy vélekedtek Gordov, Moszkalenko, Malinovszkij és Kozlov tábornok is. Aznapi jelentésemben a következőket mondtam Sztálinnak: - Azokkal az erőkkel, amelyekkel a Sztálingrádi Front rendelkezik, nem sikerült áttörni a folyosót és egyesülni a Délkeleti Frontnak a városban levő csapataival. A német csapatok védelmi arcvona lót jelentősen megerősítették a Sztálingrád környékéről újonnan érkezett csapatok. További erőkre és időre van szükség oz átcsoportosításhoz, hogy koncentráltabb frontméretű csapást mérhessünk. Hadseregméretű csapósokkal nem lehet kivetni állásaiból az ellenséget. A legfelsőbb főparancsnok azt felelte, nem lenne rossz, ha Moszkvába repülnék és személyesen jelenteném neki mindezeket. Szeptember 12-én délelőtt a fővárosba repültem, és négy óra múlva mór a Kremlben voltam, ohova Vaszilevszkijt, a vezérkari főnököt is hivatták. Alekszandr MHiajlovics jelentette, hogy Sztálingrádhoz Kotyelnyikovo környékéről új ellenséges csapatok érkeztek, továbbá beszámolt a Novoroszijszki körzetében folyó ütközet menetéről, úgyszintén a grozniji irányba folyó harcokról. A legfelsőbb főparancsnok figyelmesen hallgatta Vaszilevszkij jelentését és a végén összegezte a lényeget: - Hanyatt-homlok rohannak a grozniji olajért. De most hallgassuk meg Zsukovot Sztálingrádról. Én megismételtem mindazt, amit már telefonon jelentettem, és ezen kívül elmondtam, hogy a 24., az I. gárda- és a 66. hadsereg, omelyek részt vettek a szeptember 5 - 11-i támadásban, harcképes se regtestnek bizonyultak. Fő gyengeségük, hogy nincs elég megerősítő eszközük, kevés a tarackos tüzérségük és a harckocsicsopatuk, amelyekre szükség van a gya logsőg közvetlen tómogatásóro. ÉS a Sztálingrádi Front szakoszán, csapataink támadása szempontjából a terep is rendkívül kedvezőtlen: nyílt terep, mély horhosok szegdelik át, amelyekben oz ellenség jól meg tud bújni a tűz elől. Több uralkodó magaslatot tart megszállva, amelyről messzebb tud tüzérségi megfigyelést tolytatni és minden irányban manőverezni tud a tűzzel. Ezenkívül oz ellenségnek módjában van nogy hatótávolságú lövegekkel tüzelni. Ilyen körülmények között a 24., az I. gárda és a 66 hadsereg nem tudta áttörni az ellenség védelmét. - Mi kell a Sztálingrádi Frontnak ahhoz, hogy felszámolja az ellenséges folyo sót és egyesüljön a Délkeleti Fronttol? kérdezte Sztálin. - Legkevesebb még egy teljesen feltöltött összfegyvernemi hadsereg, egy harckocsihadtest, három horckocsidandár és legalább 400 tarack. Ezenkívül a hadművelet idejére még legalább egy légi hadsereget kellene_ öszpontosítani. Vaszilevszkij teljes mértékben támogatta számvetéseimet. A legfelsőbb főparancsnok elővette térképét, amelyen rajta voltak a főhadiszálás tartalékainak elhelyezési körletei, s hosszan és figyelmesen szemlélte. Mi, Alekszandr Mihajloviccsal félrevonultunk és halkan arról beszéltünk, hogy úgy látszik valami más megoldást kell talál-ni. $ - No, és milyen „más" megoldást? kérdezte Sztálin, fejét felvetve. Sohasem gondoltam, hogy Sztálinnak ilyen jó hallása van. Odamentünk az asztalhoz. - Jól van - folytatta - , menjenek a vezérkarhoz, s alaposan gondolják meg, mit kell tenni Sztálingrád környékén. Honnan és milyen csapatokat lehet átdobni a sztálingrádi csoportosítás megerősítésére, és egyúttal a Kaukázusi Frontról is gondolkozzanak Holnap este 9 órakor itt tolálkozunk. Másnap Vaszilevszkijjel egész nap dolgoztunk a vezérkarnál. Minden figyelmünket arra összpontosítottuk, hogyan lehetséges egy nagyarányú hadművelet végrehajtása, amely nem használja el a szervezés alatt álló és a már kész tartalékokat részhadműveletekre. Októberben befejeződnék a hadášzoti tartalékok megalapítása és elreHdezése. Addigra iparunk jelentősen növeli a legújabb repülőgépek és a tüzérségi lőszer gyártását. Minden lehetséges változatot megtár gyalva elhatároztuk, hogy a következő haditervet fogjuk javasolni Sztálinnak: először - aktív védelemmel folytatni oz ellenség felőrlését; másodszor - megkezdeni az ellentámadás előkészítését, hogy az ellenségre Sztálingrádnál olyon csapást mérjünk, amely az ország déli részén erősen a mi javunkra változtatja meg a hadászati helyzetet. Ami pedig az ellentámadás konkrét tervét illeti, természetesen egy nap alatt nem tudtuk elvégezni o részletes számításokat. de világos számunkra, hogy a főcsapásokat a sztálingrádi ellenséges csoportosítás románok áltafc fedeeett szárnyaira kell mérni A vezérkar a frontok adatoi alapjón tanulmányozta a német, magyal, olasz és román csapatok erős és gyenge oldalait. A csatlós államok csapatainak fosszabb fegyverzetük volt mint o németeknek, kevesebb tapasztalattol rendelkeztek és nem voltak elég harcképesek, még védelemben sem. És ami a fő, katonáik, sőt tisztjeik közül is sokan nem akartak meghalni a számukra idegen érdekekért Oroszország távoli mezőin, ahova Hitler, Mussolini, Antonescu, Horthy és a többi fasiszta vezető küldte őket. Este Vaszilevszkij felhívta a legfelsőbb főparancsnokot és jelentette, hogy a parancs szerint készen állunk a 21.00 órai kihallgatásra. Sztálin azt felelte, hogy most néhány órás elfoglaltsága van, és 22 órakor fogad benünket. 22.00 órakor a legfelsőbb főparancsnok szobájában voltunk. Üdvözlés utón felháborodottan fakadt ki: - A szovjet emberek százai, ezrei áldozzák életüket a fasizmus elleni harcban, Churchill pedig egy-két tucat „Hurrican" miatt alkuszik. És a „Hurrican"-jaik - vackok, pilótáink, nem szeretik ezt a gépet...- Utána teljesen nyugodt hangon, minden átmenet nélkül folytotto: No, mit eszelt ki? ... A legfelsőbb főparancsnok odajött tér képünkhöz. /FolytatlukI m