Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-22 / 172. szám, csütörtök

Egyetértés, támogatás, erö É

rdeklődésünk előterében továbbra is a CSKP kongresszusának anyaga áll. Az irányvonal realizáló sa érdekében kifejtett törekvésből arra következtethetünk, hogy kongresszusunk a küldőt tek munkájának befejeztével tulajdonképpen csak a döntések szintjén zárult le. Üzemekben és hivatalokban, városokban és falvakon a politikai eszmecsere és a munka vonalán tovább folytatódik. Dokumentumainak nyilvánosságra hozatala után általában mindenütt felpezsdült az élet, megsokszorozódott a véleménymondás, a problémafelvetés, élénkült a meggyőződést kovácsoló vita, fokozódott a tenniakarás. Mindez alkotó szellemének, gazdag tartalmának tulajdonítható. A kongreszszus keresztmetszetét adta társadalmi és politikai életünk eredményeinek és gondjainak, megválaszolt számos vitás kérdést, kijelölte az elvégzésre váró feladatokat. Anyagának feldolgozói körében naponta tapasztalhatjuk, hogy tovább erősödött az új vezetés politikai hitele, újabb szálakkal erősödött a párt és a dolgozó nép közötti kölcsönös bizalom. Színvonalas viták, beszélgetések folytak és folynak a konszolidáció üteméről, társadalmunk szocialista jellegének erősödéséről, az alapvető osztályok és rétegek helyzetéről, ezek egymáshoz való viszonyáról, a munkásosztály és a párt vezető szerepéről, a párt munkastílusáról, elvi-politikai irányító munkájáról, szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételeiről, a Szovjetunióhoz és a többi baráti országhoz fűződő kapcsolatunkról. Az 1968-ban és az 1969 elején elhatalmasodott ideológiai fertőzöttség leküzdése sok erőfeszítést igé-' nyel. Eszménk igazáért gyakran szívós küzdelmet szükséges folytatni szinte mindenütt. Az eredmény azonban számottevő. Ma már — a nagyon kevés kivételtől eltekintve — mindenki előtt ismeretes, hogy 1968 nem a „nemzeti megújhodás" éve, nem az „emberarcú szocializmus" gyakorlata, hanem csupán történelmünk egyik szomorú, válságokkal terhelt időszaka, amelyben igen sokan megbuktak emberségből is, és hűségből is. Eredményeink mellett kirajzolódnak a fogyatékosságok. Sajnos, még ina is gyakori az ismerethiány, a tájékozatlanság és az összefüggések figyelmen kívül hagyása. Több helyen még tartia sáncait a ha mis nézet, a helytelen berögződés. Egyeseknél nehezen megy az osztályszemlélet megértése és érvényesítése. Az, hogy a munkásosztály történelmi szerepre hivatott, és hogy a vezetést a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt gyakorolja, általánosan elfogadott tény. A vezető szerep érvényesülésének, értelmezésében azonban — attól függően, hogy ki kit tekint ma munkásnak — már eltérők a vélemények. A témáról a tavalyi pártoktatási évben lefolyt vita kétféle felfogást hozott felszínre. Az egyik szerint felül kell vizsgálni a munkásosztály vezető szerepéről vallott régi, a hagyományos osztályfelfogásból kiinduló nézeteinket, mert az elmúlt negyedszázadban, főleg a felszabadulást követő években a munkásság soraiból több tízezren vezető beosztásba kerültek, értelmiségiek lettek, ugyanakkor a munkásosztály nagyszámú falusi és városi kispolgári, sőt osztályldegen elemmel telítődött. Ennek következtében az osztályszerkezet megbomlott és átalakult. Azok, akik e folyamatot abszolutizálják, és akik néhány valóban új jelenségből túl messzemenő következtetésre jutnak, azt ma gyarázzák, hogy úgy, ahogy a társadalmat jelenleg osztályokra bontjuk, korszerűtlen. „Üj" osztálymeghatározást sürgetnek. Az általuk elképzelt „osztálymeghatározás" azonban elmosná a határt a munkásosztály alapvető tömegeit jelentő fizikai, üzemi dolgozók, és a más társadalmi réteg között. Szerintük a társadalom „tágabban" értelmezett osztályokra történő felosztása megoldaná azt a problémát is, hogy a munkásosztály a saját tagján keresztül gyakorolja-e a hatalmat vagy nem. A

másik — ezzel ellenté tes — „tábort" képviselők, a szintéi) végletekben gondolkozók, a munkásosztály fogalmát eltorzítják, és a munkásosztályból tulajdon' képpen kirekesztik mind a műszaki irányító, vezető beosztá' súökat, mind pedig a termeléssel egyéb módon szorosabb kapcsolatban álló nem fizikai munkát végzőket. Ezek a — talán bizonygatni sem szükséges — mereven gondolkozók a munkásosztály vezető szerepét leszűkítik az üzeini és fizikai munkásoknak a vezetésben való közvetlen részvételére. Arra vonatkozóan, hogy a mai — valóban sok vonatkozásban átalakuló — társadalomban hol húzzuk meg az osztályhatárt, nincs szigorú mérce. Az említett nézeteknek azonban mindegyike helytelen. A kongresszus határozatának realizálásánál és általában propaganda és felvilágosító munkánk során mindenekelőtt azt szükséges tisztázni és világossá tenni, hogy a munkásosztályhoz való szociális tartozás ténye és a munkásosztály érdekét kifejező párt jjolitikájának a képviselete nem egy és ugyanaz. Az előbbi a tudattól függetlenül az objektív kritérium függvénye. Az utóbbi viszont — nem szükségszerűen kötődve az egyén jelenlegi osztályhelyzetéhez — tudati, erkölcsi, cselekvési kérdés. Más szóval: az osztályhoz tartozás ténye automatikusan nem dönti el, hogy az illető megfelelően képviseli-e osztálya érdekét és a párt politikáját. Számos példa bizonyítja, hogy a reakciós propaganda hatására munkások és parasztok is fellépnek osztályuk és egyben saját érdekük ellen. És megfordítva: cselekvésükkel értelmiségi és más származásúak is lehetnek a munkásosztály céljának és érdekének támogatói és kifejezőt A

párt irányvonala továbbra is az, hogy a szocializmus, a munkáshatalom vezetői minél nagyobb számban a munkásosztály soraiból kerüljenek ki. A jó vagy rossz vezető típusát azonban nem az határozza meg, hogy valaki régebben fizikai vagy pedig szellemi munkát végzett-e. A lényeg, az egyedül helyes értékmérő csak az lehet, hogy az illető szemléletével, munkájával és magatartásával milyen érdeket szolgál. Ha meggyőződéssel sajátjának vallja és minden erejével támogatja a inunkásosztőly célját és törekvését kifejező pártpolitikát, a munkásmozgalom harcosa, ha osztalyszeinpontból nem is tartozik a munkásosztályhoz. Az viszont, aki nem a munkásosztály érdekének megfelelően gondolkozik, beszél és cselekszik, nem a munkásosztály híve. Még abban az esetben sem az, ha egyébként fizikai munkás, és származásilag a munkásosztályhoz tartozik. A múlt hibáinak v.égleges leküzdése és annak érdekében, hogy következetesen megvalósuljon a CSKP munkáspolitikája, elengedhetetlenül fontos, hogv a vezető posztokon — alsó ós felső szinten egyaránt — mindenütt valóban egyenes gerincű, elvhü, az ügyet meggyőződésből képviselő, munkásszemléletű és marxista beállítottságú emberek politizáljanak. A munkásosztály saját és szövetségesei sorából az elmúlt negyedszázad alatt már kinevelt egy magas képzettségű, a munkásosztályhoz és az egész dolgozó néphez hü, szocialista értelmiséget. Sajnos, az 1968-as és az 1969-es nagy próba idején közülük is többen utat tévesztettek, ís azzal az osztállyal kerültek szembe, amelynek jóvoltából képzettséget szereztek, és tisztségeket töltöttek be. A vezetésre méltatlannak bizonyultak helyét újak vették és veszik át. Szocialista társadalmunk osztályjellegéböl eredően,, és az említett kongresszus határozata szellemének megfelelően az utánpótlást — társadalmi, gazdasági és politikai életünk vezetőinek kinevezését — elsősorban a munkásosztály köréből biztosítjuk Annál is nkább, mert ahogy igaz az, hogy az osztályhoz tartozás szociális ténye, még nem lesz mindenkit egyúttal a mozgalom harcosává, igaz az is, hogy a műszakitechnikai ismeretek, a főiskolai végzettség és az általános műveltség önmagában szintén nem jelent politikai műveltséget és politikai vezetésre való alkalmasságot. P

ropagandatevékenységünknek a kiválasztás szorgalmazása mellett lépten nyomon tudatosítania kell, hógy a munkásosztály politikai vezető szerepe — a közvetlen érvényesülési formák meglétének fontossága melleit — mindenekelőtt élcsapatának, a kommunista pártnak a társadalom életében betöltött elvi-politikai irányító tevékenységében, képviselőinek a kormányzati szervekben, a szakszervezetekben, az ifjúsági szövetségben, az összes társadalmi és tömegszervezetben, valamint az ország egész életében elfoglalt helyén keresztül jut érvényre, fejeződik ki. A vezető szerepnek az a gyakran tapasztalható értelmezése, illetve mesterséges kettéválasztása, hogy a különböző pártirányító szervek vezetnek, az alapszervezetek pedig csak végrehajtják az utasításokat — téves. A párt' irányító munkája, és a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése komplex folyamat. Csak úgy biztosítható, ha a párt szervei és intézményei a maguk területén következetesen eleget tesznek az elvi politikai irányítás rájuk háruló feladatának. A helyi szervek befolyása és tekintélye nein garantálható a központból. A kommunisták tekintélyét és a munkásosztály vezető szerepének érvényesülését mindenkinek a maga helyén kell kiharcolnia. A központ — jelen esetben a CSKP XIV. kongresszusa —- ehhez csak vonalat, iránymutatási adott. A feladat kettős: politikánknak ki kell fejeznie a dolgozók, a tömegek érdekét. A tömegeknek viszont támogatniuk kell az érdeküket szolgáló politikát. A kommunistáknak, a munkáspolitika képviselőinek az igazi erőt és biztonságot a dolgozók, a tömegek támogatása nyújtja. Mindezl különösen most, a választásokat megelőző időszakban indokolt nyomatékokkal hangsúlyozni. A nép jobb sorsát tervezgető forradalmárok, a haladásért kiizdö munkás- és parasztpolitikusok, valamint az értelmiség legjobbjai elképzeléseiket a múltban is a tömegekkel szoros együttműködésben, a dolgozók széles rétegére építve próbálták megvalósítani. Ma sem történhet másképpen. jelenleg a számadás és ;t felkészülés napjait éljük. Számadást készítünk arról, hogy az elmúlt választási időszak képviselői hogyan végezték munkájukat, megfeleltek-e a nép bizalmának. Egyben folyik a kiválasztás. A közéleti érdeklődés jele, hogy a képviselőjelölteket alaposan mérlegelik. A

választás nem csupán ús nem elsősorban személyi csere kérdése. Sokkal inkább nagy és felelősségteljes politikai feladat. Alkalmat nyújt, hogy érvényt szerezzünk a szocialista demokráciának és' biztosítsuk a munkásosztály vezető szerepét: a dolgozók nagyméretű résztvételét a politikai, az állami, a gazdasági és a kulturális életben, az egész, társadalom fejlődésének irányításában. Most nyílik a legjobb lehetőség arra Is; hogy az erő koordinátora: a Nemzeti Front teljesítse feladatát és érvénvt szerezzen a CSKP XÍV. kongresszusa határozatának. BALAZS BELA Krasznahorka, a kirándulók kedvenc központja. (Tóthpál Gyula felv.) A FOGYASZTÓK ÉRDEKÉBEN Valljuk be őszintén, az elárusítók és vásárlók kölcsönös kapcsolata — bármennyire is szeretnénk nem mondható kielégítőnek. Nehéz lenne ezen a helyen felsorolni a rengeteg, bosszantó példát. Inkább ennek a kereskedelmi, s végső soron emberi kapcsolatnak olyan eseteiről szólunk, amikor a vevő tökéletesen nein ismeri az árut, szeretné tudni, „mit" vásárol, de senki nem mondja meg neki. Az is igaz, nem kérhetünk minden esetben aprólékos tájékoztatást az egyes árukról az elárusítóktól, akik naponta több száz embert szolgálnak ki. Viszont az áruismertetés módját az egyes kereskedelmi ágazatok adottságainak megfelelő en meg lehet és meg is kell oldani. Követésre méltó példaként említjük a kosícei városi vendéglátóipar! üzemek vállalatigazgatóságának kezdeményezését, amely a kelet-szlovákiai bőrfeldolgozó vállalattal együttműködve Košicén 48 vendéglátóipari dolgozó részére gyakorlati iskolázást tartott. Mi volt ennek a célja? Elsősorban az, hogy a vendéglátó.ipar dolgozói tökéletesen megismerjék az egyes borfajtákat, tudjanak arról, mit árusítanak, kínálnak a fogyasztóknak. Az sem lehet közömbös kér •dés szocialista társadalmunkban, vajon töményitalból, avagy borból fogyasztanak-e többet hazánk polgárai. Cáfolhatatlan tény, a bor egészségesebb ital, mint a pálinka. A kosicei vendéglátóipar ezért is szorgalmazza a kiváló kelet-szlovákiai borfajták árusítását." 19ö3-ban 7,8 millió korona, 1966-ban 10,8 millió korona értékű bort, tavaly pedig már 12,7 millió korona értékel meghaladó bormennyiséget adtak el a pálinka „rovására" — mondotta Ladislav Mada, a vendéglátóipari vállalat igazgatóhelyettese. Arra is fény derült amint erről Karol Rusnak, a kerületi borfeldolgozó vállalat igazgatója beszámolt —, hogy a borszükséglet terén egyre inkább önellátóak vagyunk s nincs messze az idő, amikor behozatal helyett — tetemes valutát megtakarítva — saját termésből elégíthetjük ki a hazai szükségletet, sőt. exportra is jut majd. A gazdaságfejlesztési program számol a szőlőtermesztés jelentős fejlesztésével KeletSzlovákiában és a szomszédos szlovákiai kerületekben. Ezért a kelet-szlovákiai borfeldolgozó vállalatnak is ezzel párhuzamom san növekszik a feladata. Ezt a fejlődést néhány adattal vá» zoljuk: jelenleg közel kétezer hektárt tesz ki a szőlőterület Kelet-Szlovákiában, 1975-ig eléri az 5,5 ezer hektárt. Míg 1960-ban 53 vagon szőlőt vásároltak fel, 1969-ben 620 vagonra való szőlőt dolgoztak fel » ez a mennyiség 1975-ig eléri az 1700 vagont. A borteldolgozó vállalat természetesen ennek ineg'felelően bővíti iizemhélózatának kapacitását, korszerűsítés és újabb üzemek létesítése útján. Mindezt a kerületi gazdaságfejlesztési tervvel összhangban a fogyasztók érdekében leszi. ' (kulik) Csillogó-villogó üv e Az üveg és dísztárgyak gyártását az emberiség a legrégibb korokban is ismerte. Tudományos alapon bebizonyították, hogy az ember véletlenül találkozott az üveggel a kialudt tüzek helyén, ahol a melegtől megolvadt a kvarchoinok. Ettől már nem volt messze az az idő, amikor mégkezdhették az üveg gyártáséi. jablonec környékén a bizsutériagyártásnak 150 éves hagyománya van. A nagy változás 1953-ban állt be, amikor megalakult a jabloneci Bizsutéria vállalat. A nagy vállalat nemcsak növelte a termelést. MEGVALÓSÍTJÁK A KONGRESSZUSI HATÁROZATOKAT (CSTK

j — Országunk legna gyobb mezőgazdasági vállalata a Bruntáli Állami Gazdasáv; 1965-ben a járás egységes föld művesszövetkezetei és állami gazdaságai egyesítésével kelet kezett. Ma 78 598 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. ebből 59 464 hektár szántóföld Zdenék Lysoňek, a vállalat igazgatója a Csehszlovák sajtóiroda tudósítójának arra a kér désére, hogyan látnak hozzá a CSKP XIV. kongresszusa irányelveiből eredó feladatok teljesítéséhez, a következőket válaszolta: „Az 1971 — 1975-ös években vállalatunkban a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztését úgy kívánjuk megoldani, hogy továbbra is folytatjuk és elmélyítjük a növénytermesztés és az állattenyésztés specializációját és koncentrációját.' hanem korszerűsítette is. A jabloneci vízduzzasztőgát szép környezetében épült új bizsutéria üzem Európában a maga nemében egyedülálló. A jabloneci ipar képzőművészeti központjai készítették a Jablonec 71 kiállítás anyagának több mintapéldányát is, amelyek a következő időszakban válnak a divatpiac slágereivé. A július 10-től augusztus l-ig tartó jablonec 71 kiállítás látogatói maguk készíthetnek mérleget a bemutatóról, hiszen a nemzetközi kiállításon a világ 130 bizsutéria gyártója állítja ki termékeit. A kiállításon első ízben vesz részt Spanyolország, a Szovjetunió és más országok, 22 ország gyártóin kívül Csehszlovákia 21 kiállítója nyolc-ezer gyártmányában gyönyörködhetnek a látogatók. Jablonecben ezenkívül 11 ország 125 képzőművészének alkotásai is láthatók a kiállításon. A kiállítással azonban még nem ér véget a munka. Hazánk üveg- és bizsutéria iparának új fejlődését nyitja meg, amely bátran versenyezhet a külföldi konkurrenciáva). mk —«