Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-22 / 172. szám, csütörtök

Százévesek faluja Leaf professzor, a harvardi egyetem tanára figyelemre méltó falut fedezett fel Ecuadorban. Vilcabamba község lakosai nem ismerik a civilizációt, nem tudják, mire való a vízcsap és a villanyáram, sőt oryosuk sincs. Ennek ellenére számunkra elképzelhetetlenül hosszú életűek. A község elöljárója ezt így magyarázza: „Nálunk az elhalálozást mindenekelőtt a szenynyezett víz okozza. Ha azonban valaki baj nélkül megéri életének 15. esztendejét, immünissá válik a baktériumokkal szemben, és 100 évnél is hoszszabb életű lehet. A község lakosainak életét a nap irányítja. Hajnalban kelnek és a lenyugvó nappal fejezik be a munkát. Egész nap a földeken dolgoznak, ahol cukornádat, kukoricát, banánt, narancsot, különféle zöldséget, kávét és főleg dolfányt termelnek. A dohány igen fontos nö\ jny, mivel Vilcabambában sokat dohányoznak — és a rák veszélye nélkül. A községben nálunk ismeretlen gyógynövények is teremnek, mint pl. a metico. ami a vesebajt gyógyítja és a gwaysa, ami a termékenységet fokozza. Az időjárás kedvez a mezőgazdasági munkáknak, mivel az átlagos évi hőmérséklet 21—26 Celsius fok. A falu lakosságát mindenekelőtt a föld tartja el. Ha néha valamilyen különlegességet kívánnak — tyúkot, sertést vagy marhahúst, azt a szomszédos községek farmereinél vásárolják meg. Általában 1700 kalóriát fogyasztanak naponta, tehát jelentősen kevesebbet, mint egy átlag európai. A község legöregebb embere jósé D. Toledo, az elöljáró, aki 140 éves. A harvardi és a quitói egyetemek professzorai kétséget kizáróan megállapították, hogy ez az adat pontos. Jósé D. Toledo ereje teljében van, egészséges. Az orvosok meglepődve figyelték, hogy korán reggel felkel és egész nap szorgalmasan dolgozik a dohányültetvényen. A harvardi egyetem tudósai úgy vélik, hogy a csodálatosan magas kor azzal magyarázható, hogy míg egy 50 éves amerikai testében a choleszterolszint 250 egység, a vilcabambai lakosoknál csupán 120 egység. A 140 esztendős ]osé D. Toledo munka közben. A diákok és munkások olvasnak a legtöbbet Nyár van. A szórakozás, a kirándulás és a pihenés ideje. Jó ilyenkor, ha csak pár napra is, letenni a lapátot, a vésőt, tollat, malteros kanalat, s néhanéha átadni magunkat az olvasás örömének. A könyvtárak, könyvesboltok számolnak is ezzel. Kiállításokat rendeznek, reklámoznak. A 24 742 lelket számláló Érsekújvár (Nové Zámky) régi plébánia-irodában berendezett könyvtárának kirakatában azonban hasonló jeleknek nyoma sincs. A haránk nevezetes helyeiről készült képek puszta sorozata utazási irodákra emlékeztet, így a járókelőknek a könyvekkel kapcsolatos képzettársításra mégcsak halvány esélyük sincs. Belülről viszont a könyvtár egy kicsit másképp fest. Kettéosztott terjedelmes helyiség. Egyik részében az ifjúsági irodalom, a másikban a szépirodalom kapott elhelyezést. Egy falitáblán a következő hónapban jubiláló frók arcképei. Kissé távolabb néhány polcon aktualitások. A többin nylonfóliába csomagolt könyvek csomagolatlanokkal váltakozva. — A könyvek felére nem jutott fólia — mondja Banyár László könyvtáros. — Nem lehet kapni — teszi hozzá kis idő múlva. Az ifjúsági részleg könyvállománya 8900 kötet. Bizony ez kevés — állapítom meg csalódottan. A fiatalok ugyanis rs.ulsz-:resén olvasnak. Ezt bizonyítják a számok is: 1168 olvasó 19 582 könyvet kölcsönzött ki az első fél év folyamán. Hogy milyen könyveket olvasnak itt a fiatalok leginkább, nem tudom megállapítani, mivel egy eléggé tájékozatlan kislány helyettesíti a könyvtárost. A szépirodalmi rész könyvállománya 22 900 kötetből áll. Az első félévben 1740 olvasó 31 048 könyvet kölcsönzött ki. — A mai napon most jegyeztem be a 60. könyvkölcsönzést. Főleg Berkesi és Passuth műveit keresik — tájékoztat újra Banyár László könyvtáros. A politikai tudományos és ismeretterjesztő könyvek szakterme a tanulóteremmel a főtér másik oldalán, a Szakszervezetek Házában található. Könyvállománya elenyésző. Mintegy 2800 kötet. A kis könyvtárhelyiségben Szilágyi Márta könyvtárosnő létrán tornássza fel magát a plafonig érő polcokon levő könyvekért. Mikor lejön, hozzáfog rövid beszámolójához: — Eléggé elhanyagolt állapotban vettem át ezt a részleget. Most hozom rendbe fokozatosan a katalógusokat. Különben ide azok az olvasók járnak, akik az ifjúsági és a szépirodalmi részlegen beiratkoznak. Számuk kb. í000. Ebből mintegy 200 főiskolai hallgató. Főleg filozófiai, orvostudományi és politikai könyveket keresnek. Főiskolai jegyzeteink nincsenek, s így érthető türelmetlenségük, ha egy más könyvtárból megrendelt könyvre két hetet kell várniuk. Az itteni- könyvtárhelyiség és a tanulóterem, bár szép, nem kifejezetten a könyvtáré. Gyakran használják mások is, pl, szavalóversenyek rendezésére, s emiatt az újságokat és folyóiratokat kénytelenek voltunk az ún. főépületben elhelyezni. A könyviár félévi munkájának értékeléséből kitűnik, hogy a város lakosságának eddig 8,5 százaléka tagja a könyvtárnak. Egy lakosra 2 könyvkölcsönzés esik. Ez biztató eredmény, hiszen tavaly az egész évi 3,6 százalék volt. A 34 702 kötetes könyvállománynak 40 százaléka magyar könyv. Kikölcsönzésük az összkölcsünzésnek ugyancsak 40 százalékát képezi. Az elmúlt év első feléhez képest az olvasók száma emelkedik. Tavaly félévkor 2481 volt, az idén 2908. Javítani való azért még van. Hogy szembetűnő legyen, elég összehasonlítani az itteni könyvtárat a lévaival (Levice): a 24 742 főt számláló Érsekújvár könyvtára 34 702 kötettel rendelkezik és a tavalyi egy lakosra eső könyvkölcsönzés 3,6, míg a nem egészen 18 000 lakosú Léva könyvtárában 48 000 kötet található és az egy lakosra eső könyvkölcsönzés 4,4. — A diákok és a munkások olvasnak a legtöbbst, a legkevesebbet pedig a mezőgazdasági dolgozók — mondja Držiková Gizella könyvkezelő, aki jelenleg az anyasági szabadságon levő Weissová Márta igazgatónőt helyettesíti. A könyvtári részleg bővítésére évente kb. 70 000 koronát kapunk. Az első félévben 1120 könyvet vásároltunk, s az év végéig még kb. 900 kötettel gyarapodik a könyvállomány. Hogy milyen százalékban vásárolunk magyar könyveket, arról sajnos nem tudok felvilágosítást adni. A kereslettől függ. Elmondja még, hogy nagy nehézségeket okoz számukra a könyvtár kettéosztottsága. Bizakodón beszél, viszont egy tervbe vett új épületről, amelyben a járási statisztikai hivatal és az Állami Biztosító mellett — a könyvtár ls helyet kap majd. Az épület előreláthatólag 1974ben lesz készen. TOZSftR LAJOS PÉLDÁT MUTATTAK A revúcai téglagyár az utóbbi időijen nem teljesítette feladatát s évente jelentős mennyiségű téglával maradt adósa népgazdaságunknak. Ez sok gondot okozott a kelet-szlovákiai téglagyárak vállalati igazSzerqej Obrazcovot, a Szovjetunió nemzeti művészét, a bábszínházi bábuk királyát 70 éves korában, negyvenéves alkotó munka után „A szocialista munka hőse" címmel tüntették ki. (CSTK — APN felvétele) gatóságának, ahol nagyon sokat foglalkoztak e kérdés megoldásával. A pártkongresszust megelőző időszakban a vállalati igazgatóság négy fiatal dolgozója: Milan Dravecký, Jozef Haluška, Mikuláš Ilčin és František Hanis, a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai, a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hngy segítenek az üzem dolgozóinak. Ez év január 20-án vették át a termelőmunka irányítását, amikor a gyárnak 325 ezer téglaegységet meghaladó hiánya volt. Nem volt könnyű dolguk, mert itt nem csak a szervezésben kellett rendet teremteniük s biztosítani a két műszakos munkaidő teljes kihasználását, hanem közvetlenül a termelőmunkában ls bizonyítani kellett, hogy másképpen, jobban is lehet dolgozni. A négy ifjú munkás személyes példamutatása meghozta gyümölcsét. Már hat órától folyik a rendszeres termelómunka, a közel 15 családi ház építéséhez elegendő 325 ezer téglát képező hiányt pótolták, behozták a lemaradást s az első féléves termelési tervet ís sikeresen teljesítették. —ik— SZÜLÖK, NEVELÖK FÓRUMA A PEDAGÓGUS SZEMÉVEL Évközben is, de főleg év végén gyakran találkozunk olyan szülővel, aki beszélgetés közben többször hangoztatja, hogy ő mindent megadott gyermekének, mindent megtett érte, mégsem ért el kielégítő eredményt. Ezt a kijelentést másként bírálja el egy pedagógus és másként egy szülő. Ha szülő hallgatja meg a panaszokat, többnyire csak nagyokat bólogat, helyesel s ráhagyja^ hogy valóban megtett mindent, amit egy gyerekért tenni lehet. A pedagógus, a szülői érzések mellett, a bajok valódi okát keresi és megkérdezi: Valóban mindent megadott, mindent megtett gyermekéért? Az a „mindent" szó nem vált-e pusztán frázissá — ha nem is tudatosan — a szülőknél? Ha egy-egy esetet kivizsgálunk, mélyebben elemzünk, ez a mindent kijelentés sokszor csak felszínes nagyképűség. Pályafutásom alatt nagyon sok szülőnek kellett megmagyaráznom, hogy az általa hangsúlyozott „minden" nemhogy elősegítette gyermeke helyes fejlődését, hanem ellenke ző hatást váltott ki. Most egy befejezett iskolaév és egy új küszöbén nem árt kicsit mélyére pillantani a szülői öntudatnak, nem árt megvizsgálni a „minden" fogalmát, hogy valóban megadtunk-e mindent a gyermekünknek. S ha mégse, akkor a hangoztatott mindenből az eljövendő tanévben egy ici picit adjunk kevesebbet, s amit a minden mellett nem adtunk meg, abból adjunk egy kicsit többet a gyermek érdekében. Nézzünk meg néhány különböző típusú szülőt, akik állítólag „mindent" megadtak, megtettek a gyermekért: Az egyik szülői látogatás alkalmával csak a tizennégyéves fiú és a másodikos kislány volt otthon. Az udvaron játszottak. Mikor megláttak, megilletődve húzódtak a szép, új kertesház falának tövébe. Kérésemre bevezettek, megmutatták szobájukat, az ízléses berende zést. Nem hiányzott semmi a kényelemhez. Mikor a házi feladat iránt érdeklődtem, a kislány dicsekvően állt elém, s mutatta a füzeteit, hogy az övé már kösz. A fiú lesütötte a szemét, s csak állt az asztal sarkának támaszkodva. Megtudtam, hogy az édesapa hazaszaladt megebédelni, aztán sietett „fusizni", csak sötétedéskor jön haza. Az édesanyjukkal reggel találkoztak, az is csak estefelé jön haza. mert van egy nagy kertjük, meg a szövetkezetben is vállalt kukoricát. Másnap este felkeresett az édesapa. A kislánytól megtudta, hogy náluk voltam, s így ezen a napon hamarabb abba hagyta a munkát. Idézem néhány mondatát: — Tanító elvtárs, ón megadok mindent nekik, nézze meg a tenyerem, többet ember nem dolgozhat. Azt akarom, hogy különb gyermekkoruk legyen, mint nekem volt. Higyje el, nem hiányzik nekik semmi. Otthon keresztbe szalmát sem kell tenniük, csak azt kívánom tőlük, hogy tanuljanak, s a fiam ellenőrzőjében napról napra csak a rossz jegyeket látom. Múltkor is az ágyból rángattam ki, s úgy elvertem, hogy az anyja szedte ki a kezemből. Most hazamegyek, megint nagyon elverem. Nem verte el, belátta, hogy nincs igaza, hogy a minden mellett egy valamit nem adott meg: a jó szót, az apai szeretetet, a felügyeletet. Egy anyuka így panaszkodott: — Az apjuk csak hetente egyszer Jár haza. Én sem érek rá velük foglalkozni, naponta járok a földművesszövetkezetbe. Kell a pénz, építeni akarunk. De a gyereknek megvan mindenük. Napközben az édesanyám van velük. Még a széket is letörli, amire leülnek. Nincs más dolguk, csak arra kérjük őket, hogy tanuljanak. S tele van mind a két fiú négyessel meg ötössel. A nagymama, aki rajongásig szereti a két gyereket —, akik a nagymamát még cselédszámba se veszik — nyolcvankét éves. Parancsolni nem tud, a kisebb nagyobb csínyeket nap ról napra elhallgatja, s a bizonyítvány megdöbbentő eredményt mutat. A hajszában itt is elveszik a gyerek. — Én a fiammal úgy beszélek, mint felnőtt a felnőttel — mondja az egyik édesapa. — Megmagyaráztam a fiamnak, hogy az ő munkája a tanulás, s ahogy én kapom a fizetésem a munkámért, neki is kijár a jutalom. Eddig minden bizonyítványosztáskor megjutalmaztam. Most Pionír-motorkerékpárt kért. Megmondtam neki, ha nem lesz négyese, megkapja. A fiú egy tantárgyból bukott, illetve javító vizsgára megy. A motorkerékpárt viszont megkapta. Felnőtt a felnőtthöz: az édesapa is így kapja a fizetését? És sorolhatnám az eseteket egymás után. Csak talán is métlésekbe bocsátkoznék, mert a kedves szülők valóban minden anyagit megadnak gyermeküknek. Olyannyira, hogy szinte versengés alakul ki a szülők között, hogy ki ad többet. Mikor a szülőnek ezt az elkényeztetést a szemére vetem, azzal védekezik, hogy neki nem volt, hadd legyen legalább a gyermekének. Arra egyik szülő sem gondol, hogy éppen az ellenkező ne velői hatást váltja ki. A gyermek megszokja, hogy munka nélkül is megvan mindene. A mesékből hallott terülj asztalkám valósággá válik. Mindegyiknek szájába repül a sültgalamb. Hogyan alakul az ilyen gyermeknek a viszonya a szocialista termeléshez, a szocia lista tulajdonhoz? Nagyon sok közülük személyi tulajdonát sem becsüli. Nem egy pár jó vagy új cipő hánykolódik az iskolában gazdátlanul. Senki sem keresi. Szemtanúja voltam nemegyszer, hogy a tornatrikót piszkos cipő megtörlésére használták, s utána eldobták. Mi kor szóvá tettém, csak a vállát rándította a tanuló, s azt mondta, hogy van otthon elég. Az iskolai WC-k, szemétládák tele vannak tízóraival. Haza nem vihetik, mert megszidják, ha nem eszik. Pedig a háziállatok szívesen elfogyasztanák. Érdekli az ilyen gyermeket a tanulás? Minek tanuljak, kérdezik önmaguktól, ha tanulok sem kapok többet, így is megvan mindenem. Most engedje meg a kedves szülő, hogy én tegyem fel a kérdést: Valóban mindent megadott gyermekének? Jogosan állítja magáról az a szülő, hogy mindent megadott, aki felgyülemlett haragjában — talán éppen akkor, mikor meg sem érdemli — jól elveri a. gyermekét, s azonkívül hetekig csak akkor találkozik vele, amikor már az alszik? Valóban megadott mindent annak a gyereknek, aki nyolcadikos korában már nem tud mást kérni, csak motorkerékpárt? Mert már mindene megvan. Mindent megkap az a gyermek otthon, akinek a 60—80 koronás cipő nem számít, akinek majd vesznek újat? Mindent megkap az a tanuló, aki alatt a széket is megtörlik, s akinek a szülői, nagyszülői szeretet mindent megbocsát, mondván: legyen jobb neki, mint nekem volt? Nem lesz-e rosszabb neki, ha megszűnik a „sültgalamb" utánpótlás, ha magának kell a székét portalanítania? Ugye kedves szülők, milyen szegények vagyunk, ha csak ennyit tudunk adni gyermekünknek!? Ilyen esetekben először önmagunkat bíráljuk! A gyermek a nem megérdemelt motorkerékpár mellé kapott-e szülői szeretetet, jó szót, bíztatást. Közeledhetett-e hozzánk a gyermek gondjában, bajában? A gyermeknevelést ne bízzuk csak a pedagógusra és a vak véletlenre! A szülő tudatos nevelői munkája nélkül a pedagógus is magatehetetlen. KREMMER I.ASZLO