Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-20 / 170. szám, kedd

ÚTON A SZABADSÁG FELÉ Harminc évvel ezelőtt 1941. július 18-án írta alá szovjet részről l. Maiszkij a Szovjetunió londoni nagykövete, csehszlovák részről pedig Ján Masaryk, a londoni csehszlovák kormány külügyminisztere azt az egyezményt, mely lehetővé tette a csehszlovák katonai egységek szervezését <t Szovjetunió területén. Tekintsünk vissza az első csehszlovák hadtest alakulásának 3ü évvel ezelőtti mozzanataira, idézzük fel azokat a rmgyszeru pillanatokat, amelyek közeiebD hozták az áhított szabadságot Csehszlovákia népei szamára. Lengyelország lerohanása után, 1939 őszén az úgynevezett lengyel körzetben összpontosított csehszlovák katonák egy része (összesen kb. 900-an | átment a Szovjetunióba. Bár ebben az időben érvényben volt a Szovjetunió és a Németország közti meg nem támadási egyezmény, megmaradt az egység katonai jellege. A szovjet hadvezetőség közölte Ludvík Svoboda köztársasági elnökünkkel, aki akkor mint alezredes irányította egységeinket, hogy a jövőben az említett egység alkotja majd a Szovjetunió területén szervezendő csehszlovák katonaság magvát. A londoni kormány arra törekedett, hogy katonáinkat eltérítse eredeti küldetéséről. Inkább szimbolikus egységekre gondolt, melyek az ún. rendfenntartási végezték volna a felszabadulás után. A szovjet kormány támogatta u fasizmus elnyomása alatt élő népek nemzeti felszabadítási harcát. Eleget tett azonban a londoni csehszlovák kormány kívánságának az egységek Közel-Keletre való áthelyezését illetően. Így adódott hogy 1941. június 22-én csak alig száz csehszlovák katona maradt az említett egységekből a Szovjetunió területén. Az ún. lengyei körzet katonáiból tehát nem jöhetett létre az önálló csehszlovák zászlóalj. A csehszlovák katonai egység alapját az 1942 elején Buzulukban szervezett zászlóalj alkotta. Az egységbe férfiak és nők egyaránt jelentkeztek: politikai emigránsok, a volt spanyol nemzetközi brigádok tagjai stb. 1942. májusában az egységnek már 680 tagja volt. A Szovjetunió területén levő csehszlovák ugység alakulása elválaszthatatlanul összefüggött a CSKP moszkvai vezetésének tevékenységével. A csehszlovák zászlóalj a szovjet instruktorok segítségével lokozatosan megismerkedett u korszerű harcaszat legújaob kérdéseivel. Hála a szovier hadsereg széles körű támogatásának és a kommunisták politikai munkásságának a kíKépzős gyorsan haladt a katonák között. A csehszlovák egység 1942 végére felkészült a frontra való bevetésre. 1942 augusztusában L. Svoboda elvtárs uzzal a kéréssel fordult a szovjet hadvezetéshez, hogy a zászlóalját mielőbb vezényeljék ki a frontra. A londoni honvédelmi minisztérium élesen tiitakozoti, de a szovjet hadvezetés mégis eleget tett a csehszlovák katonák kérésének. Az 1. csehszlovák zászlóalj az eskületétel után 1943. január 30-án elindult a Frontra. Első ízben a szokolovói harcokban vetlek részt és tüntették ki magukat. Meghiúsították a német tankok átkelési kísérletét a közeli folyón. A Szokolovónál hősi halált halt Jaros kapitányt, in memoriam a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Ö kapta mint első külföldi a kitüntetést. A szokolovói harcok után a csehszlovák egységet az első voronyezsi front tartalékosai közé osztották be. A voigográdi győzelem után egyre több szlovák katona szökött át a szovjet hadsereghez. 1943 májusában Ján Nálepka, katonáival együtt csatlakozott Szaburov partizáu-egységéhez. Ugyanazon év őszén a Krimfélszigeten vagy 2000 szlovák katona ment át a szovjet oldalra. Az első csehszlovák zászlóaljat május elején áthelyezték Novohoperszkbe, hogy ott alapjává váljon az első önálló csehszlovák dandárnak. Ide érkezett meg a Buzulukban kiképzett tartalékos ezred is. 1943 őszén a csehszlovák dandárnak már több mint 3300 tagja volt. Október elején a dandárt L. Svoboda elvtárs vezetésével a frontra vezényelték. Egységeink már minden fegyvernemmel rendelkeztek, úgy, hogy egyes alakulatai alapul szolgálhattak a csehszlovák hadtest létrehozásában. A dandár 1943 novemberében részt vett a Kijev felszabadításáért folytatott küzdelemben. Az önnálló csehszlovák dandárt a támadás példás véghezviteléért és .i harcokban tanúsított bátorságáért a Szuvorov-rend II. fokozatával tüntették ki. Egységeink rendkívül hősiesen harcoltak Belaja Cerkov ukrajnai város felszabadításáért is. Ekkor a Hmelnickíj-rend első fokozn tát nyerték pl Kiválóan bevált az egység megszervezésének módja és kiképzése is. A csehszlovák ka

: tonák elsajátították az akko ri harcászat legkorszerűbb ismereteit. A fasiszták elleni közös harcban szilárdultak a testvéri kapcsolatok is a csehszlovák és a szovjet nép között. A csehszlovák dandár erednie nyes harcainak visszhangja serkentette népünk hazai ellenállását. A csehszlovák katonák sikerei Szokoiovónál, Kijevnél, Belaja Cerkovuál és Zaskovnál nagy visszhangra találtak a londoni csehszlovák katonák között is. A dandár politikai jelentősége egyre növekedet'. Az első önálló csehszlovák dandár 1943-ban a legnagyobb katonai egységünk volt, mely a második világháború fő frontján folytatott harcot a fasiszta hadak ellen. Nyugat Ukrajna felszabadítása után egyre több, a Szovjetunióban élő cseh és szlovák csatlakozott a csehszlovák dandárhoz. A létszám 16 000-re növekedett, s így a dandárt át lehetett al<i kítani hadtestté. Az első csehszlovák hadtest két gyalogos, egy ejtőernyős, és egy tankdandárból állt. Továbbá rendelkezésére állt még öt tüzérségi ezred, néhány légelhárító egység, négy hidász-, négy összekötő zászlóalj és más egységek. A csehszlovák hadttestnek minden feltétele megvolt arra, hogy a végső harcok és a Csehszlovákia felszabadításában való részvétel után alapul szolgáljon az új népi demokratikus hadsereg megalakulásánál. Az 1944 őszén végbemenő duklai hadművelet a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítését célozta. A hősi szovjet hadsereg és az oldalán harcoló csehszlovák hadtest súlyos áldoza tok árán, de inégis győzelmesen kezdte meg Csehszlovákia felszabadítását. GINZERY ÁRPAD BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az éfetkörnyezet javítása közös érdek A Z akció vagyis a város-, illetve községfejlesztés nálunk immár hagyományos, hiszen az elmúlt évek során valóban figyelemre méltó értékek jöttek létre a lakosság aktivitásával. A nemzeti bizottságok a párt vezetésével, a tömegszervezetek bevonásával nagy gondot fordítottak a város- és a községfejlesztésre, a lakosság életkörnyezetének állandó javítására, Éppen ez a lényege a Z-akniónak. Ezért helye zik most is a fö súlyt nemzeti bizottságaink az utak megjavítására, járdák építésére, fák és dísznövények kinltetésére, auióhi'szmegállók építésére stb. A városok és községek fejlődésére, vagyis az életkörnyezet tagadhatatlan javulására jellemző, hogy újabban faluhelyen is egyre gyakrabban beszerelik a vízvezetéket és sok olyan létesítményt építenek, amely régebben csak vá roson létezett. Örvendetes tény, hogy az emberek általában megértik a Z akció jelentőségét, s szívesen bekapcsolódnak az egyes munkálatokba. Ez persze a szervezők, vagyis a nemzeti bizottságok jú munkáját is dicséri. A lakosság aktivitása a múlt évben különösen megnevekedett. A tavalyi eredmények alapján jogosan feltételezhettük, hogy idén is szép eredményekre számithatunk. Ez be is igazolódott. Méghozzá nemcsak a tervek, a célkitűzések, hanein azok valóra váltása terén is. Ennek bizonyítéka, hogy az idén Szlovákiában a terv értelmében Zakció keretében 524137 U0U korona érték jön létre. Ebből a lakosság és a szervezetek bekapcsolásával 149 6UII 0110 korona értékül alkotnak. Az első negyedévben az egész évi tervből 61 millió koronát kitevő értéket sikerült f létrehozniuk. Figyelemre mcli tó. hogy a lakosok az említett időszakban nem kevesebb, inint 752 017 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Külön említést érdemel, hogy ebből 258 212 órát a fiatalok dolgoz tak le, ami újabb bizonyítéka ifjúságunk egyre fokozódó ak livitásának. Érdemes megfigyelni, milyen eredményeket érnek el az egyes kerületek a Z akcióban. Az első negyedév eredményei alapján a legsikeresebb a közép-szlovákiai kerület, amely 13,1 százalékra teljesítette az egész évi tervet. Második helyen Szlovákia favárosának a nemzeti bizottsá ga áll — 12,8 százalékos tervteljesítéssel, harmadik pedig a kelet-szlovákiai kerület, mely 11,3 százalékát valósította meg annak, amit a Z akció keretében erre az évre célul tűzött ki. A számok világosan szemléltetik, hogy az egyes kerületek nagyon megközelítő eredményeket érnek el. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy a negyedik helyen álló jiyugat-szlovákiai kerület is 10,4 százalékra teljesítette tervét az említett időszakban. A megközelítő eredményekből is láthatjuk, hogy nemcsak egyes helyeken, hanem Szlo vákia-szerte megértették az emberek: a Z akció célkitűzéseinek megvalósítása valamennyiünk érdeke. Ez persze nem jelenti azt, hogy némely városban vagy községben nem vehetnének példát más városok vagy községek lakosaitól az életkörnyezet javítását illetően. A jó példa követése, illetve a Z-akció fejlesztése és célkitűzéseinek megvalósítása — azonkívül, hogy számottevő anyagi értékek keletkeznek — azért is érdemes, mert erkölcsi eredménnyel jár. A közösen létrehozott értéket viszont úgy kell megbecsülni, mint a sajátunkat. FÜLÖP IMRE Bővítik a vagongyárat január elsejétől üzemel Töketerebeseu (Trebišovj a poprádi va gongyár részlege. A jó gyártási feltételek szükségessé teszik a részleg bővítését. Már az idén megkezdik a bővítési inunkálato kat, amelyekre 1974-ig 21 millió koronát fordítanak. 1974 ben már 550 tartályvagont fognak gyártani. A részleg építési munkálatait 1977 ben fejezik be, akkor az •izemnek 700 alkalmazottja lesz. IIOROSZ ÁRPAD 21. A központi hadászati irányban végrehajtott decemberi ellentámadás sikerének roppant nagy jelentősége volt. A német „Közép" hadseregcsoport csapásmérő csoportosításai súlyos vereségeket szénvedtek és visszavonultak. Egészben véve azonban az ellenség még erös volt, nemcsak a nyugati, hanem más irányokban is. Az arcvonal középső szakaszán elkeseredetten ellenállt, és sikeresen kezdődő támadó hadműveleteink Rosztovnál és Tyihvinnél, a kellő befejezés hiányában elhúzódtak A legfelsőbb íőparacsnok azonban a német fasiszta csapatok moszkvai vereségének és a sikeres ellentámadásnak a hatása alatt állva, derűlátó volt. Ügy vélte, hogy a németek más arcvonalszakaszokon sem bírják feltartani a Vörös Hadsereg csapásait. Innen származott az a gondolat, hogy minél hamarabb általános támadást kell indítani a Ladoga-tótól a Fekete-tengerig terjedő egész arcvonolon. Mint a főhadiszállás tagját, január 5-én este hívattak a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállására, hogy megtárgyaljuk a Vörös Hadsereg általános támadásának a tervezetét. Miután Saposnylkov röviden tájékoztatott bennünket a frontok helyzetéről és ismertette o tervezetet, Sztálin ezt mondta: - A németek elvesztették fejüket o moszkvai vereségtől, rosszul készültek •el a télre. Elérkezett a legmegfelelőbb pillanat, hogy általános támadásba menjünk ót. A Legfelsőbb Főparancsnokságnak a következő volt az elgondolása. Figyelembe véve, hogy a frontok ellentámadása a nyugati irányban sikeresen halad, az álta lános támadás célja az ellenség szétzúzása Leningrád alatt, Moszkvától nyugatra és az ország déli részén. Sztálin felszólította a jelenlevőket, hogy mondják el véleményüket az ismertetett tervezetről - A nyugati irányban - jelentettem - , ahol kedvezők a feltételek és az ellenségnek még nem sikerült helyreállítania csapatainak harcképességét, folytatni kell a támadást. De a dolgok sikeres kimeneteléhez fel kell tölteni a csapotokat emberrel, harci technikával, és meg kell őket erősíteni tartalékokkal, elsősorban harckocsi-egységekkel. Ami pedig csapataink Leningrád alatti és délnyugati Irányú támodását illeti, ott erős ellenséges védelem áll velük szemben. Erős tüzérség nélkül képtelenek áttörni a védelmet, felőrlődnek és semmivel sem indokolható nagy veszteségeket szenvednek. Én amellett vagyok, hogy erősítsük meg a nyugati irány frontjait és itt támadjunk tovább erősebben. - Egyelőre még nincsenek olyan anyagi lehetőségeink, amelyek biztosítanák valamennyi front egyidejű támadását jegyezte meg Voznyeszenszkij. - Beszéltem Tyimosenkoval - mondotta Sztálin. - Neki az a véleménye, hogy támadjunk. Gyorsan fel kell őrölni a németeket, hogy tavasszal ne tudjanak támadni. Mojd megkérdezte: - Ki akar még valamit mondani? Senki sem válaszolt. - No, akkor ezzel be is fejezzük o megbeszélést. A szobából kimenet Saposnyikov megjegyezte: - Kár volt vitatkozni: ezt a kérdést a legfelsőbb főparancsnok mór eleve eldöntötte. - Akkor minek kérték ki a véleményemet? - Nem tudom, nem tudom, galambocskáml - mondta Borisz Mihajlovics és mélyet sóhajtott. A front törzse január 7-én kapta meg a támadásra vonatkozó direktívát. Ez nagyszabású terv volt, de több irányban nem volt biztosítva sem élőerővel, sem eszközökkel. Mindez kihatott első téli támadásunk ütemére és eredményeire. Csupán az Északnyugati Front csapatainak az előrenyomulása haladt sikeresen, minthogy az ellenségnek ott nem volt összefüggő védelmi vonala. Az ellenség tevékenységének általános jellegét ebben az időszakban Hitler 1942. január 3-i parancsa határozta meg, amelyben többek között ez állt: „Görcsösen ragaszkodni minden helységhez, egy lépést sem visszavonulni, az utolsó töltényig, az utolsó gránátig védekezni - ezt követeli tőlünk a jelen pillanat." 1942. január 16-án és 17-én a front jobbszórnycsapatai a partizánosztagok támogatásával elfoglalták Lotosinót, Sahavszkáját és átvágták a moszkva rzsevi vasútvonalat. Ügy tűnik, hogy itt kell fokozni az erőkifejtést a siker továbbfejlesztése céljából. A helyzet azonban másként alakult. Január 19-én parancs érkezett, hogy oz 1. csapásmérő hadsereget vonjuk ki a harcból és adjuk ót a főhadiszállás tartalékát is. Én is, Szokolovszkij is felhívtuk a vezérkart és kértük, hagyják meg nálunk ezt a hadsereget. A válasz egy volt -ez a legfelsőbb főparacsnok parancsa. Felhívom Sztálint és ezt hallom: „Vonják ki minden vitatkozás nélkül." Arra a kijelentésemre, hogy ennek a hadseregnek oz elvesztése gyengíti a csapásmérő csoportosítást, ezt válaszolta: „Nagy erő van ott maguknál. Számolja csak össze, hány hadsereggel rendelkeznek." Azt válaszoltam, hogy az arcvonal igen széles, minden iránybon elkeseredett horc folyik, átcsoportosításokról szó sem lehet, és kértem, hogy o megindult támadás befejezéséig ne vonják ki az 1. csapásmérő hadsereget o Nyugati Front jobb szárnyának állományából, ne gyengitsük ezen a szakaszon az ellenségre nehezedő nyomást. Sztálin válasz helyett letette a kagylót. A kérdésről Saposnyikovval is tárgyaltam, de szintén eredménytelenül. - Galambocskám - mondta Saposnyikov - semmit sem tudok tenni, ez a legfelsőbb parancsnok személyes döntése. A 20. hodsereget széles arcvonalon szét kellett húzni. A front meggyengült jobbszárny-csapatait Gzsatszknól megállította az ellenség szervezett védelme, ós tovább nem tudtak előrenyomulni. Április elején Vjazma környékén számottevően súlyosbodott a helyzet. Az ellenség nagy erőket összpontosítva megkezdte a csoport összeszorítását, igyekezett tavaszig felszámolni ezt a számára veszélyes „szálkát". Az április végén be következett felmelegedés rendkívüli mértékben csökkentette a manőverezés, valamint a csoport és partizánvidékek közti összeköttetés lehetőségét. A csoport a partizánoktól szintén kapott élelmiszert és takarmányt. Belov és Jefremov tábornok kérésére a front parancsnoksága engedélyt adott arra, hogy csapataink egyesüljenek lőerőinkkel. Ezzel kapcsolatban szigorú utasítást kaptak, hogy Vjazma környékét a partizánvidékeken, az erdőkön keresztül hagyják el, Kirov általános irányban, ahol a 10. hadsereg előkészíti az ellenséges védelem áttörését, a védelemtehót ott gyengébb lesz. Belov tábornok lovashadteste, és a légideszantcsapatok pontosan végrehajtották a parancsot, és nagy kitérővel, 1942 május végén - június elején elérték a 10. hadsereg arcvonalszakaszát. Ügyesen megkerülve az ellenség nagyobb csoportosításait, és útközben megsemmi sltve a kisebb német erőket, áthaladtak azon a résen, amelyet a 10. hadsereg nyitott, és megérkeztek a front körletébe. Az ellenség mögöttes területén folytatott tevékenység és e portya során a nehéz fegyverek és a harceszközök jelentós része elveszett. Á2 emberek többsége azonban mégis visszatért egységeihez. (Folytatjuk/ 1971. VII. 20.