Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-20 / 170. szám, kedd

ÚTON A SZABADSÁG FELÉ Harminc évvel ezelőtt 1941. július 18-án írta alá szovjet részről l. Maiszkij a Szovjet­unió londoni nagykövete, cseh­szlovák részről pedig Ján Ma­saryk, a londoni csehszlovák kormány külügyminisztere azt az egyezményt, mely lehetővé tette a csehszlovák katonai egységek szervezését <t Szov­jetunió területén. Tekintsünk vissza az első csehszlovák hadtest alakulásá­nak 3ü évvel ezelőtti mozzana­taira, idézzük fel azokat a rmgyszeru pillanatokat, ame­lyek közeiebD hozták az áhított szabadságot Csehszlovákia népei szamára. Lengyelország lerohanása után, 1939 őszén az úgyneve­zett lengyel körzetben összpon­tosított csehszlovák katonák egy része (összesen kb. 900-an | átment a Szovjetunióba. Bár ebben az időben érvényben volt a Szovjetunió és a Németország közti meg nem támadási egyez­mény, megmaradt az egység ka­tonai jellege. A szovjet hadve­zetőség közölte Ludvík Svobo­da köztársasági elnökünkkel, aki akkor mint alezredes irá­nyította egységeinket, hogy a jövőben az említett egység al­kotja majd a Szovjetunió terü­letén szervezendő csehszlovák katonaság magvát. A londoni kormány arra törekedett, hogy katonáinkat eltérítse eredeti küldetéséről. Inkább szimboli­kus egységekre gondolt, me­lyek az ún. rendfenntartási vé­gezték volna a felszabadulás után. A szovjet kormány támo­gatta u fasizmus elnyomása alatt élő népek nemzeti felsza­badítási harcát. Eleget tett azonban a londoni csehszlovák kormány kívánságának az egy­ségek Közel-Keletre való áthe­lyezését illetően. Így adódott hogy 1941. június 22-én csak alig száz csehszlovák katona maradt az említett egységekből a Szovjetunió területén. Az ún. lengyei körzet katonáiból tehát nem jöhetett létre az önálló csehszlovák zászlóalj. A csehszlovák katonai egy­ség alapját az 1942 elején Bu­zulukban szervezett zászlóalj alkotta. Az egységbe férfiak és nők egyaránt jelentkeztek: po­litikai emigránsok, a volt spa­nyol nemzetközi brigádok tag­jai stb. 1942. májusában az egységnek már 680 tagja volt. A Szovjetunió területén levő csehszlovák ugység alakulása elválaszthatatlanul összefüggött a CSKP moszkvai vezetésének tevékenységével. A csehszlovák zászlóalj a szovjet instruktorok segítségé­vel lokozatosan megismerke­dett u korszerű harcaszat leg­újaob kérdéseivel. Hála a szov­ier hadsereg széles körű tá­mogatásának és a kommunis­ták politikai munkásságának a kíKépzős gyorsan haladt a ka­tonák között. A csehszlovák egység 1942 végére felkészült a frontra való bevetésre. 1942 augusztusában L. Svoboda elv­társ uzzal a kéréssel fordult a szovjet hadvezetéshez, hogy a zászlóalját mielőbb vezényel­jék ki a frontra. A londoni honvédelmi minisztérium éle­sen tiitakozoti, de a szovjet hadvezetés mégis eleget tett a csehszlovák katonák kérésé­nek. Az 1. csehszlovák zászlóalj az eskületétel után 1943. ja­nuár 30-án elindult a Frontra. Első ízben a szokolovói har­cokban vetlek részt és tüntet­ték ki magukat. Meghiúsították a német tankok átkelési kísér­letét a közeli folyón. A Szoko­lovónál hősi halált halt Jaros kapitányt, in memoriam a Szovjetunió Hőse címmel tün­tették ki. Ö kapta mint első külföldi a kitüntetést. A szo­kolovói harcok után a cseh­szlovák egységet az első vo­ronyezsi front tartalékosai kö­zé osztották be. A voigográdi győzelem után egyre több szlovák katona szö­kött át a szovjet hadsereghez. 1943 májusában Ján Nálepka, katonáival együtt csatlakozott Szaburov partizáu-egységéhez. Ugyanazon év őszén a Krim­félszigeten vagy 2000 szlovák katona ment át a szovjet ol­dalra. Az első csehszlovák zászló­aljat május elején áthelyezték Novohoperszkbe, hogy ott alap­jává váljon az első önálló cseh­szlovák dandárnak. Ide érke­zett meg a Buzulukban kikép­zett tartalékos ezred is. 1943 őszén a csehszlovák dandárnak már több mint 3300 tagja volt. Október elején a dandárt L. Svoboda elvtárs vezetésével a frontra vezényelték. Egysége­ink már minden fegyvernem­mel rendelkeztek, úgy, hogy egyes alakulatai alapul szolgál­hattak a csehszlovák hadtest létrehozásában. A dandár 1943 novemberében részt vett a Ki­jev felszabadításáért folytatott küzdelemben. Az önnálló cseh­szlovák dandárt a támadás példás véghezviteléért és .i harcokban tanúsított bátorsá­gáért a Szuvorov-rend II. foko­zatával tüntették ki. Egysége­ink rendkívül hősiesen harcol­tak Belaja Cerkov ukrajnai vá­ros felszabadításáért is. Ekkor a Hmelnickíj-rend első fokozn tát nyerték pl Kiválóan bevált az egység megszervezésének módja és ki­képzése is. A csehszlovák ka : tonák elsajátították az akko ri harcászat legkorszerűbb is­mereteit. A fasiszták elleni kö­zös harcban szilárdultak a test­véri kapcsolatok is a csehszlo­vák és a szovjet nép között. A csehszlovák dandár erednie nyes harcainak visszhangja serkentette népünk hazai el­lenállását. A csehszlovák ka­tonák sikerei Szokoiovónál, Ki­jevnél, Belaja Cerkovuál és Zaskovnál nagy visszhangra ta­láltak a londoni csehszlovák katonák között is. A dandár politikai jelentősége egyre nö­vekedet'. Az első önálló csehszlovák dandár 1943-ban a legnagyobb katonai egységünk volt, mely a második világháború fő frontján folytatott harcot a fa­siszta hadak ellen. Nyugat Ukrajna felszabadítása után egyre több, a Szovjetunióban élő cseh és szlovák csatlako­zott a csehszlovák dandárhoz. A létszám 16 000-re növekedett, s így a dandárt át lehetett al<i kítani hadtestté. Az első csehszlovák hadtest két gyalogos, egy ejtőernyős, és egy tankdandárból állt. To­vábbá rendelkezésére állt még öt tüzérségi ezred, néhány lég­elhárító egység, négy hidász-, négy összekötő zászlóalj és más egységek. A csehszlovák hadttestnek minden feltétele megvolt arra, hogy a végső harcok és a Cseh­szlovákia felszabadításában va­ló részvétel után alapul szol­gáljon az új népi demokratikus hadsereg megalakulásánál. Az 1944 őszén végbemenő duklai hadművelet a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítését célozta. A hősi szovjet hadse­reg és az oldalán harcoló cseh­szlovák hadtest súlyos áldoza tok árán, de inégis győzelme­sen kezdte meg Csehszlovákia felszabadítását. GINZERY ÁRPAD BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az éfetkörnyezet javítása közös érdek A Z akció vagyis a város-, illetve községfejlesztés nálunk immár hagyományos, hiszen az elmúlt évek során valóban figyelemre méltó értékek jöt­tek létre a lakosság aktivitá­sával. A nemzeti bizottságok a párt vezetésével, a tömeg­szervezetek bevonásával nagy gondot fordítottak a város- és a községfejlesztésre, a lakos­ság életkörnyezetének állandó javítására, Éppen ez a lénye­ge a Z-akniónak. Ezért helye zik most is a fö súlyt nemzeti bizottságaink az utak megjaví­tására, járdák építésére, fák és dísznövények kinltetésére, auióhi'szmegállók építésére stb. A városok és községek fejlődésére, vagyis az életkör­nyezet tagadhatatlan javulásá­ra jellemző, hogy újabban fa­luhelyen is egyre gyakrabban beszerelik a vízvezetéket és sok olyan létesítményt építe­nek, amely régebben csak vá roson létezett. Örvendetes tény, hogy az emberek általában megértik a Z akció jelentőségét, s szíve­sen bekapcsolódnak az egyes munkálatokba. Ez persze a szervezők, vagyis a nemzeti bizottságok jú munkáját is di­cséri. A lakosság aktivitása a múlt évben különösen megne­vekedett. A tavalyi eredmé­nyek alapján jogosan feltéte­lezhettük, hogy idén is szép eredményekre számithatunk. Ez be is igazolódott. Méghoz­zá nemcsak a tervek, a célki­tűzések, hanein azok valóra váltása terén is. Ennek bizo­nyítéka, hogy az idén Szlová­kiában a terv értelmében Z­akció keretében 524137 U0U korona érték jön létre. Ebből a lakosság és a szervezetek bekapcsolásával 149 6UII 0110 korona értékül alkotnak. Az első negyedévben az egész évi tervből 61 millió ko­ronát kitevő értéket sikerült f létrehozniuk. Figyelemre mcl­i tó. hogy a lakosok az említett időszakban nem kevesebb, inint 752 017 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Külön említést érdemel, hogy ebből 258 212 órát a fiatalok dolgoz tak le, ami újabb bizonyítéka ifjúságunk egyre fokozódó ak livitásának. Érdemes megfigyelni, mi­lyen eredményeket érnek el az egyes kerületek a Z akció­ban. Az első negyedév ered­ményei alapján a legsikere­sebb a közép-szlovákiai kerü­let, amely 13,1 százalékra tel­jesítette az egész évi tervet. Második helyen Szlovákia fa­városának a nemzeti bizottsá ga áll — 12,8 százalékos terv­teljesítéssel, harmadik pedig a kelet-szlovákiai kerület, mely 11,3 százalékát valósítot­ta meg annak, amit a Z akció keretében erre az évre célul tűzött ki. A számok világosan szemléltetik, hogy az egyes kerületek nagyon megközelítő eredményeket érnek el. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy a negyedik helyen álló jiyugat-szlovákiai kerület is 10,4 százalékra teljesítette tervét az említett időszakban. A megközelítő eredményekből is láthatjuk, hogy nemcsak egyes helyeken, hanem Szlo vákia-szerte megértették az emberek: a Z akció célkitűzé­seinek megvalósítása vala­mennyiünk érdeke. Ez persze nem jelenti azt, hogy némely városban vagy községben nem vehetnének példát más váro­sok vagy községek lakosaitól az életkörnyezet javítását ille­tően. A jó példa követése, illetve a Z-akció fejlesztése és célki­tűzéseinek megvalósítása — azonkívül, hogy számottevő anyagi értékek keletkeznek — azért is érdemes, mert erköl­csi eredménnyel jár. A közö­sen létrehozott értéket viszont úgy kell megbecsülni, mint a sajátunkat. FÜLÖP IMRE Bővítik a vagongyárat január elsejétől üzemel Tökete­rebeseu (Trebišovj a poprádi va gongyár részlege. A jó gyártási feltételek szükségessé teszik a részleg bővítését. Már az idén megkezdik a bővítési inunkálato kat, amelyekre 1974-ig 21 millió koronát fordítanak. 1974 ben már 550 tartályvagont fognak gyártani. A részleg építési munkálatait 1977 ben fejezik be, akkor az •izemnek 700 alkalmazottja lesz. IIOROSZ ÁRPAD 21. A központi hadászati irányban végre­hajtott decemberi ellentámadás sikeré­nek roppant nagy jelentősége volt. A német „Közép" hadseregcsoport csapás­mérő csoportosításai súlyos veresége­ket szénvedtek és visszavonultak. Egész­ben véve azonban az ellenség még erös volt, nemcsak a nyugati, hanem más irá­nyokban is. Az arcvonal középső szaka­szán elkeseredetten ellenállt, és sikere­sen kezdődő támadó hadműveleteink Rosztovnál és Tyihvinnél, a kellő befeje­zés hiányában elhúzódtak A legfelsőbb íőparacsnok azonban a német fasiszta csapatok moszkvai vere­ségének és a sikeres ellentámadásnak a hatása alatt állva, derűlátó volt. Ügy vél­te, hogy a németek más arcvonalszaka­szokon sem bírják feltartani a Vörös Had­sereg csapásait. Innen származott az a gondolat, hogy minél hamarabb általános támadást kell indítani a Ladoga-tótól a Fekete-tengerig terjedő egész arcvonolon. Mint a főhadiszállás tagját, január 5-én este hívattak a Legfelsőbb Főpa­rancsnokság Főhadiszállására, hogy meg­tárgyaljuk a Vörös Hadsereg általános támadásának a tervezetét. Miután Sa­posnylkov röviden tájékoztatott bennün­ket a frontok helyzetéről és ismertette o tervezetet, Sztálin ezt mondta: - A németek elvesztették fejüket o moszkvai vereségtől, rosszul készültek •el a télre. Elérkezett a legmegfelelőbb pillanat, hogy általános támadásba men­jünk ót. A Legfelsőbb Főparancsnokságnak a következő volt az elgondolása. Figyelem­be véve, hogy a frontok ellentámadása a nyugati irányban sikeresen halad, az álta lános támadás célja az ellenség szétzúzá­sa Leningrád alatt, Moszkvától nyugatra és az ország déli részén. Sztálin felszólította a jelenlevőket, hogy mondják el véleményüket az ismer­tetett tervezetről - A nyugati irányban - jelentet­tem - , ahol kedvezők a feltételek és az ellenségnek még nem sikerült helyreállí­tania csapatainak harcképességét, foly­tatni kell a támadást. De a dolgok sike­res kimeneteléhez fel kell tölteni a csa­potokat emberrel, harci technikával, és meg kell őket erősíteni tartalékokkal, el­sősorban harckocsi-egységekkel. Ami pedig csapataink Leningrád alatti és délnyugati Irányú támodását illeti, ott erős ellenséges védelem áll velük szem­ben. Erős tüzérség nélkül képtelenek át­törni a védelmet, felőrlődnek és semmivel sem indokolható nagy veszteségeket szenvednek. Én amellett vagyok, hogy erősítsük meg a nyugati irány frontjait és itt támadjunk tovább erősebben. - Egyelőre még nincsenek olyan anya­gi lehetőségeink, amelyek biztosítanák valamennyi front egyidejű támadását ­jegyezte meg Voznyeszenszkij. - Beszéltem Tyimosenkoval - mon­dotta Sztálin. - Neki az a véleménye, hogy támadjunk. Gyorsan fel kell őrölni a németeket, hogy tavasszal ne tudjanak támadni. Mojd megkérdezte: - Ki akar még valamit mondani? Senki sem válaszolt. - No, akkor ezzel be is fejezzük o megbeszélést. A szobából kimenet Saposnyikov meg­jegyezte: - Kár volt vitatkozni: ezt a kérdést a legfelsőbb főparancsnok mór eleve el­döntötte. - Akkor minek kérték ki a véleménye­met? - Nem tudom, nem tudom, galambocs­káml - mondta Borisz Mihajlovics és mélyet sóhajtott. A front törzse január 7-én kapta meg a támadásra vonatkozó direktívát. Ez nagyszabású terv volt, de több irányban nem volt biztosítva sem élőerő­vel, sem eszközökkel. Mindez kihatott első téli támadásunk ütemére és eredmé­nyeire. Csupán az Északnyugati Front csapatainak az előrenyomulása haladt sikeresen, minthogy az ellenségnek ott nem volt összefüggő védelmi vonala. Az ellenség tevékenységének általános jellegét ebben az időszakban Hitler 1942. január 3-i parancsa határozta meg, amely­ben többek között ez állt: „Görcsösen ragaszkodni minden helységhez, egy lé­pést sem visszavonulni, az utolsó tölté­nyig, az utolsó gránátig védekezni - ezt követeli tőlünk a jelen pillanat." 1942. január 16-án és 17-én a front jobbszórnycsapatai a partizánosztagok támogatásával elfoglalták Lotosinót, Sa­havszkáját és átvágták a moszkva ­rzsevi vasútvonalat. Ügy tűnik, hogy itt kell fokozni az erőkifejtést a siker tovább­fejlesztése céljából. A helyzet azonban másként alakult. Január 19-én parancs érkezett, hogy oz 1. csapásmérő hadsereget vonjuk ki a harcból és adjuk ót a főhadiszállás tarta­lékát is. Én is, Szokolovszkij is felhívtuk a vezérkart és kértük, hagyják meg ná­lunk ezt a hadsereget. A válasz egy volt -ez a legfelsőbb főparacsnok parancsa. Felhívom Sztálint és ezt hallom: „Vonják ki minden vitatkozás nélkül." Arra a kije­lentésemre, hogy ennek a hadseregnek oz elvesztése gyengíti a csapásmérő csopor­tosítást, ezt válaszolta: „Nagy erő van ott maguknál. Számolja csak össze, hány hadsereggel rendelkeznek." Azt válaszoltam, hogy az arcvonal igen széles, minden iránybon elkeseredett horc folyik, átcsoportosításokról szó sem le­het, és kértem, hogy o megindult táma­dás befejezéséig ne vonják ki az 1. csa­pásmérő hadsereget o Nyugati Front jobb szárnyának állományából, ne gyengitsük ezen a szakaszon az ellenségre nehezedő nyomást. Sztálin válasz helyett letette a kagylót. A kérdésről Saposnyikovval is tárgyaltam, de szintén eredménytelenül. - Galambocskám - mondta Saposnyi­kov - semmit sem tudok tenni, ez a leg­felsőbb parancsnok személyes döntése. A 20. hodsereget széles arcvonalon szét kellett húzni. A front meggyengült jobbszárny-csapatait Gzsatszknól megállí­totta az ellenség szervezett védelme, ós tovább nem tudtak előrenyomulni. Április elején Vjazma környékén szá­mottevően súlyosbodott a helyzet. Az el­lenség nagy erőket összpontosítva meg­kezdte a csoport összeszorítását, igyeke­zett tavaszig felszámolni ezt a számára veszélyes „szálkát". Az április végén be következett felmelegedés rendkívüli mér­tékben csökkentette a manőverezés, va­lamint a csoport és partizánvidékek közti összeköttetés lehetőségét. A csoport a partizánoktól szintén kapott élelmiszert és takarmányt. Belov és Jefremov tábornok kérésére a front parancsnoksága engedélyt adott arra, hogy csapataink egyesüljenek lő­erőinkkel. Ezzel kapcsolatban szigorú utasítást kaptak, hogy Vjazma környé­két a partizánvidékeken, az erdőkön ke­resztül hagyják el, Kirov általános irány­ban, ahol a 10. hadsereg előkészíti az el­lenséges védelem áttörését, a védelem­tehót ott gyengébb lesz. Belov tábornok lovashadteste, és a lé­gideszantcsapatok pontosan végrehaj­tották a parancsot, és nagy kitérővel, 1942 május végén - június elején elér­ték a 10. hadsereg arcvonalszakaszát. Ügyesen megkerülve az ellenség nagyobb csoportosításait, és útközben megsemmi sltve a kisebb német erőket, áthaladtak azon a résen, amelyet a 10. hadsereg nyi­tott, és megérkeztek a front körletébe. Az ellenség mögöttes területén folytatott tevékenység és e portya során a nehéz fegyverek és a harceszközök jelentós ré­sze elveszett. Á2 emberek többsége azonban mégis visszatért egységeihez. (Folytatjuk/ 1971. VII. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents