Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-03 / 156. szám, szombat

Hazafias kötelesség Hazánk polgári honvédelme fennállásának 20. évfordulóját ünnepli. Az eltelt két évtized alatt a nyugat-szlovákiai kerü­letben is figyelemre méltó eredményt értek el a polgári hon­védelmi rendszer kiépítésében. Ezt bizonyítja a Vörös Csillag Érdemi end is, amelyet az 1965-ös árvíz idején kifejtett mun­kájukért kapott a nyugat-szlovákiai kerület Polgári Honvédelmi törzskara. A jubileum alkalmából néhány kérdést tettünk fel Ladislav GregoroviC alezredesnek, a törzskar parancsnokának. S> Mondana néhány szót arról, mi tette szükségessé a pol­gári honvédelem létrehozó sát? — A negyvenes évek nemzet­közi politikája, amikor is létre­jött a szocialista rendszer, s a világimperiallzmus katonai töm­böt (NATO) hívott életre. Eh­hez csatlakozott az NSZK is. Egy újabb háború veszélye volt a láthatáron. Ezenkívül Indokí­nában és Koreában háború dúlt. Hazánk határos az NSZK-val, s így annak revansísta politiká­ja is hozzájárult ahhoz, hogy 1951. július 13-án a kormány rendeletet adott ki a polgárt honvédelemmel kapcsolatban. Mivel azóta változott a nemzet­közi helyzet, fejlődött a hadi­technika, az említett rendelet módosítására is sor került. • Hogyan veszi ki részét a ke­rület lakossága hazánk vé­delmének biztosításából? — Az iskolázásokon kívül, a lakosság egy része kiveszi ré­szét a polgári honvédelem egy­ségeinek munkájából ls. Ezeket az egységeinket különösen jól ismerik a déli járásokban, ahol az árvíz idején segédkeztek a lakosság biztonságba helyezé­sében, az árvíz rongálta lakások és épületek aszanálásában. Meg­tanítjuk a lakosságot egészség­ügyi alapismeretekre, tűz és ve­gyi fegyverek elleni védekezés­re. A tanfolyamokon szerzett tapasztalatokat jól hasznosít­hatják a lakóhelyükön, üzemek­ben, különösen a gazdasági ká­rok elleni küzdelemben. • Az elmúlt húsz év alatt az árvízen kívül hol nyújtottak még segítséget? — A polgári honvédelem az ország védelmi rendszerével összefüggő kérdések egész so­rát öleli fel. Ebben a munkájá­BÜS ­• ; ' • ' : * ban együttműködik a hadsereg­gel, a népi milíciával, segíti munkáját a Polgári Honvédelmi Szövetség (Zvázarm), a Tűzoltó­szövetség, a Csehszlovák Vörös­kereszt és a Szocialista Aka­démia is. A honvédelmi felada­tok biztosítósa mellett olyan akciókban is részt vettünk, mint a három évvel ezelőtt Bratisla­va mellett lezuhant repülőgép roncsainak eltakarításában. Bármilyen elemi csapás pusztít is kerületünkben, mindenkor és mindenütt ott vagyunk. Ezen igyekezetünkben és feladataink biztosításában együtt dolgozunk a Magyar Népköztársaság ve­lünk határos megyéjével és já­rásaival. Természetesen az ak­tív honvédelem biztosítása mel­lett nagy súlyt helyezünk a fia­talok hazafias nevelésére is. Különösen e téren van behozni valónk, mivel az 1968-as esemé­nyek nagy kárt okoztak az ideo­lógiai nevelésben. • Milyen jeladatok hárulnak a polqári honvédelemre a XIV. pártkongresszus után? — A feladatok nagyok és fe­lelősségteljesek. A határozat többek között leszögezi: „A párt és az állam védelmi politikájá­nak fontos feladata, hogy osz­tály- és internacionalista alapo­kon elmélyítse a lakosság és elsősorban az ifjúság honvédel­mi nevelését és felkészítését, megszilárdítsa a nép és a had­sereg egységét úgy, hogy a szo­cialista hazánk védelme minden állampolgár számára megtiszte­lő és hazafias kötelesség le­gyen". Ennek a határozatnak a teljesítéséből a már említett tö­megszervezetekkel karöltve mi is kivesszük a részünket és el­lenőrizni fogjuk, hogy a felada­tokat hogyan hajtják végre. • A jeladatok valóra váltásá­ban nagy szerep jut a nem­zeti bizottságoknak Ls? — Igen. A nemzeti bizottsá­gok minden fokán tudatosítani kell, hogy a polgári honvédele­mért is felelősek. Elsősorban a kommunista képviselőknek kell szorgalmazni a honvédelem be­biztosítását, az ebből adódó tö­megpolitikai munka megvalósí­tását. Büszkén kijelenthetem, hogy vannak odaadó dol­gozóink és állampolgáraink, akik a polgári honvédelem ér­dekében igen sokat tettek. Ezeknek a jubileum alkalmából kitüntetéseket, emlékplakettet és elismerő oklevelet adunk át. N. J. BELPOLITIKAI KOMMENTÁR BRATISLAVAI KÜLDÖTTSÉG PRÁGÁBAN Tegnap a késő délutáni órák­ban írták alá Prágában a Bra­tislavai és a Prágai Fővárosi Nemzeti Bizottság együttműkö­désének jegyzőkönyvét. Az ün­nepélyes aktus után Ladislav Martinák, Bratislava főpolgár­mestere sajtótájékoztatón is­mertette az együttműködési egyezményt. A két főváros köz­igazgatási vezetői többek közt megállapodtak abban, hogy a politikai tömegmunka és a pro­paganda-tevékenység terén szerzett tavasztalalokat rend­szeresen kicserélik egymással. A kereskedelem terén a két fő­város nemzeti bizottsága intéz­kedik, hogy Bratislavában le­gyen elegendő prágai jellegű árucikk és viszont. Prágában bratislavai borozót, Bratislavá­ban pedig prágai kocsmát nyit­nak. A szlovák fővárosban prá­gai reprezentációs üzlethelyisé­get rendeznek be, s a prágai szlovák könyvkereskedés tevé­kenységét kibővítik. Ismj Strukturális változások A XIV. pártkongresszus ha­tározata értelmében a műsza­ki fejlesztésnek lépést kell tartania az ipari termelés strukturális változásai gyor­sabb ütemü megvalósításával. Az ötödik ötéves terv irány­elvei is igazolják, hogy a kongresszus nem elégedett meg e követelmény puszta ki­jelentésével, hanem azt konk­rét feladatokká formálta. Az irányelvek szerint az ipari termelésnek az ötödik ötéves terv időszakában 34— 38 százalékkal keli emelked­nie. Ez aznnhan nem azt je­lenti. hogy az ipari termelés fejlesztése 1975-ben a mai helyzet arányosan nagyított képét tükrözné. Éppen ellen kezűleg. Az ötéves terv a gyor­sulás differenciált ütemével számol. A termelés zavarta­lan, gyors növekedése (55— 80 százalék) a legórezhetőbb a vegyiparban lesz. A vegyipar eszerint az elkövetkező öt év­ben ipari termelésünkből olyan mértékben veszi ki ré­szét, hogy az megfeleljen a műszaki fejlődésből világvi­szonylatban következő köve­telményeknek. Ezt a gyors ülemű fejludést elsősorban az egyre növekvő szovjet kőolaj és földgáz szállítások teszik lehetővé. Gazdasági együttmű­ködésünk a Szovjetunióval tehát iparunk .strukturális át­állításának egyik feltétele és megbízható támasza. Ugyancsak gyorsabb ütemű fejlődésnek leszünk tanúi a gépiparban. A termelésnek a számításuk szerint ebben az ágazatban 45 százalékos emel­kedést kell elérnie. A gépipar­ban megvalósítandó struktu­rális változások folyamán an­nak az elvnek kell érvénye­sülnie, mely a műszaki igé­nyes programúk fejlesztését részesíti előnyben. A gyors ütemű fejlődést többek között a megmunkáló gépek gyor­sabb termelésének is tükröz­nie kell. Ezen a téren várha­tó 50 százalékos növekedés kétségtelenül jó eredménynek tekinthető. A textil-, a bőrfel­dolgozó és cipőgyártásra hasz­nált gépek előállításában a lerv 70 százalékos növekedést ír elő. A félvezetők termelé­sében. a gyengeáramú techni­kában és a mikroelektroniká­ban 1975-ig 500 százalékos lesz az emelkedés, a számítás­technikában használt berende­zésekből pedig háromszor annyit fogunk termelni, mint ma. A terv a személy- és te­hergépkocsik, mezőgazdasági gépek stb. gyártásában is so­ha nem látott eredményeket helyez kilátásba. Az ötéves terv azonban nemcsak az ipari termelés strukturális változásait tartja szem előtt. Más téren is ész­lelhetők lesznek ezek a vál­tozások, mint pl. a kösSeke­désben, a mezőgazdaságban. Miért van tehát szükség a strukturális változásukra? Az elmondottakból is kitűnik, hogy a módosítások a népgaz­daság hatékonyabbá tételét célozzák. Lehetővé teszik ha­zánknak, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben bekapcsolódjon mindenekelőtt a szocialista országokkal fo­lyó nemzetközi munkameg­osztásba, és teret nyújtanak a közös tudományos kutatá soknak is. Mindezek a lehetőségek te­hát nem lebecsülendők, mert megteremtik a lakosság anya­gi és kulturális szükségletei­nek folyamatosabb kielégíté­sét biztosító feltételeket. Ez pedig igen nagy dolog, még ha a nehézségekkel is számol nunk kell, melyek azunban le­küzdhetők. Igaz ugyan, hogy egyszerűbb a járt úton balad­ni és folytatni az ismert ter­melési programot, mint meg­szokni az új, műszakilag sok­kal igényesebb irányzatot. Mégsem indulhatunk ki ebből a szempontból, mert amint Husák elvtárs is kijelentette a XIV. kongresszuson, többé nem térhetünk ki az érzé­keny, megoldásra váró problé­mák elöl sem. Igen, a nehézségek tagad­hatatlanok ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy szemet huny­junk fölöttünk, hanem, hogy kezdeményezően és kedvvel lássunk hozzá a problémák megoldásához, a nehézségek leküzdéséhez. Ennek pedig egyik legfőbb feltétele az ipa­ri termelésben a strukturális változások végrehajtása. -km­10. Az ellenség nogy veszteségeket szenvedett, o döntő irányban még min­dig három-négyszeres fölényben volt, o harckocsikról nem is beszélve. A vasúti csapatszállítás több oknál fogva akadozott. Az érkező csapatokat gyakran az összpontosítás befejeződése előtt vetették be, pmi kedvezőtlenül ha­tott a csapatok erkölcsi-politikai szelle mére és harci kitartásukra. Hadműveleti-harcászati védelmünk gyengesége főként abban rejlett, hogy az élőerők és eszközök hiánya miatt nem tudtunk mélyen lépcsőzött védelmet szervezni. Az egységek és magasabb­egységek védelme lényegében vonal jel­legű volt. A gyors terepjáró vontotás hiányában o parancsnokok nem tudtak széleskörűen manőverezni a tüzérséggel, hogy a szükséges pillanatban segítséget nyújthassanak csapataiknak az ellenség harckocsirohamainak a visszaveréséhez. A frontoknál és a hadseregekben igen kevés harckocsiegység és magasabbegy­ség maradt. Ilyen körülmények között kezdődött meg az elkeseredett ütközet Szmolenszkért Az ellenség szándéka az volt, hogy erös csapással kettészeli Nyugati Fron­tunkat, Szmolenszk körzetében bekeríti főcsoportosításunkat, és ezzel megnyit­ja o Moszkva felé vezető utat. A régi város falainál, amely valaha fé­lelmes akadály volt a Moszkva felé elő­retörő napóleoni sereg útjában, ismét elkeseredett ütközet bontakozott ki, amely két hónapig tartott. A szmolenszki csota fontos szerepet játszott a Nagy Honvédő Háború kezdeti szakaszában. Bór nem sikerült szétzúzni az ellenséget, ahogy azt a főhadiszállás tervezte, de csapásmérő csoportosításait erősen felőrölték. Német tábornokok be­ismerése szerint a szmolenszki irányban a hitleristák 250 000 katonát és tisztet vesztettek. A szmolenszki csatában a Vörös Had­sereg csopatai a város és a környék la­kói egyaránt nagy állhatatosságról tettek tanúbizonyságot. Minden bunkerért és utcáért, minden helyiségért elkeseredett harc folyt. Az ellenséges támadás feltar­tóztatása a főirányban nagy hadászati siker volt. Ennek eredményeképpen időt nyertünk ahhoz, hogy hadászati tartalé­kokat képezzünk és moszkvai irányban kiépítsük a védelmet. Szmolenszknél ko­vácsolódtak össze az első szovjet gárda­alakulatok 1941. július 14-én az Orsa kör­nyéki harcokban I. A. Flerov kapitány ütege először alkalmazta a sorozatvető ket - a legendás hírű „Katyusákat". Július végén felhívott Poszkrebiscsev és megkérdezte: - Hol tartózkodik Tyimosenko? - Éppen a Vezérkarnál van és a front helyzetét tárgyaljuk. - Sztálin elvtárs megparancsolta, hogy ön és Tyimosenko azonnal keresse fel a nyaralóban - mondto Poszkrebis­csev Azt hittük, hogy Sztálin további tevé­kenységéről akar tárgyalni velünk. De ki­derült, hogy egészen másért hívott ben­nünket. Amikor a szobába beléptünk, a Politikai Iroda majdnem valamennyi tag­ja az asztalnál ült. Sztálin rövid kabátot viselt, a szoba közepén állt, kezében a kialudt pipával, ami annak a jele, hogy rossz hangulatban van. - Nos - mondta - , a Politikai Iro­da megtárgyalta Tyimosenkonak a Nyu­gati Front parancsnoki beosztásában végzett tevékenységét és úgy határozott, hogy felmenti beosztásából. Az a javas­lat, hogy Zsukovot nevezzük ki ebbe a beosztásba. Mi a véleményük? - kérdez­te Sztálin felém és Tyimosenko felé for­dulva. Tyimosenko hallgatott. - Sztálin elvtárs - kezdtem - , a frontparancsnokok gyakori váltogatása súlyosan kihat a hadműveletekre. A pa­rancsnokok kénytelenek súlyos ütköze­teket vezetni, anélkül, hogy kellően tájé­kozódhattak volna a dolgokról. Tyimo­senko marsall alig négy hete frontpa­rancsnok. A szmolenszki ütközet során jól megismerte a csapatokat, látta mire ké­pesek. Mindent megtett, amit e beosz­tásban megtehetett, és majdnem egy hó­napon át feltartóztatta az ellenséget Szmolenszk környékén. Ügy hiszem, sen­ki más nem tehetett volna többet. A csa­patok bfznak Tyimosenkóban és ez a fö. Azt hiszem, hogy most nem helyes és nem célszerű felmenteni öt a frontpa­rancsnoki beosztás alól. M. I. Kalinyin, aki figyelmesen hallga­tott, megszólalt: - Szerintem helyes, amit mond. Sztálin komótosan rágyújtott pipájára és a Politikai Iroda többi tagjára pillant­va megszólalt: - Lehet, hogy egyetértünk Zsukov­val? - Igaza van, Sztálin elvtárs - mond­ták többen is. - Tyimosenko talán még rendbehozhatja a helyzetet. Elbocsátottak bennünket, és Tyimo­senko parancsot kapott, hogy azonnal utazzék vissza a frontra. A súlyos ütközetek után Szmolenszk környékén ideiglenesen elcsitult a horc. Mindkét fél rendezte csapatait és ké­szült a következő eseményekre. Csak Jel­nya körzetében nem szűntek meg oz ösz­szecsapúsok. A jelnyai kiszögellés, ame lyet német csapatok tartottak megszáll­va, igen alkalmas megindulási hídfő volt a Moszkva elleni csapáshoz. Ezért o németek minden áron igyekeztek tartani. Az ellenség a leningrádi irányban foly­tatta a támadást. Ám sikerei ellenére sem tudta menetből áttörni a szovjet cso­patok védelmét és elérni a közvetlenül Leningrádba vezető utakat. A szmolenszki ütközet sikerei, az Észa­ki és Északnyugati Front, valamint a Bal­ti Flotta és a repülőerők fokozódó akti­vitása komoly rést ütött a ..Barbarossa" terven. De mi történt ezalatt Ukrajná­ban, ahol a délnyugati irányban a csapa­tok elkeseredett védelmi harcokat vív­tak? Ukrajna elfoglalása különösen fontos volt a németek számóra. A hitleristák igyekeztek minél gyorsabban elfoglalni Ukrajnát, hogy a Szovjetuniót megfosz­szák nagy ipari és mezőgazdasági bázi­sától, és egyúttal megerősítsék saját gaz­daságukat a krivoj-rogi érccel, a donye­ci szénnel, o nyikopoli mangánérccel és az ukrajnai gabonával. Az események a háború első napjai­tól kezdve Ukrajnában sem alakultak úgy. ahogy ez a hitleristák villámhábo­rús tervében szerepelt. A német csapa­tok csapásai elől visszavonuló Vörös Hadsereg a súlyos veszteségek ellenére bátran ellenállt. A német csapatok, miután a kijevi megerődített körlet szívós ellenállásába ütköztek, éles fordulatot vettek déli irányban, hogy a Bergyicsev - Sztarokonsz­tantyinov - Pruszkov vonalról vissza­vonuló 6. és 12. hadseregünk hátába ke­rüljenek. A Délnyugati Front csapatai a Déli Fronttol együttműködve ellenlökésekkel próbálták megállapítani az ellenség elő­renyomulását. Nagy veszteségeket okoz­tok neki, de nem sikerült megállítaniuk Az ellenség elérte a Dnyepert, áttört Zaporozsje, Dnyepropetrovszk és Ogyesz­sza irányában, s ez igen megnehezítette a szovjet csapatok helyzetét az egész délnyugati irányban. De a német csapa toknak is sokba került ez a győzelem, vil 3. Alaposan felőrlődtek és nagy vesztesé­geket szenvedtek. ^ • IFolytatjuk) " 1971.

Next

/
Thumbnails
Contents