Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-18 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

AFORIZMÁK Semmiféle transzplantációval sem lehc. segíteni azon, akinek nincs hör a képén. Az elpmbertplenedett embernek az a baia, hoqy elállatiasodoti Némely ember jó és nemes, csak ügyesen titkol fa. A szívátültetés korszakában ne csodálkozzunk azon, hoqy némely embernek ököl van a szíve helyén. Ha meqrokkansz, úgy megváf.'ozol, hogy régi barátaid nem ismernek rád. Nem mondott semmit, de tűrhetetlen hangnemben mondta Vakon csak azt lehet szeretni akit látunk. Kiadta a becsületét, de nem adtak érte semmit. » Az ember általában nem szívesen vesz részt a saját temetésén. Megbízható forrásból értesült. hogy meqbízhatatlan. Hosszú ideig jó állása volt, aztán hosszú Ideig ült. Már akkor is, a középkorban. •HmmHBBHi NÉZNE Fehérek az utcán sétálnak. Fehér csaknem minden helyes nő után megfordul. Az asszony tűri egy ideig, azután kifakad: — De Béla, ez már mégis több a soknáll Mindig más nő után nézel! Hát velem már egyáltalán nem törődsz? Mire a férfi hízelegve: — Ugyan, szívem, tudod milyen szívesen néznék utánad is? FELIRAT Egy özemben olvastuk: „Felkérjük kedves nói munkatársainkat, hogy ha bő a munkaruhájuk, akkor óvakodjanak a gépektől, ha pedig feszes. akkor a férfiaktól!" NOl DOLGOK Szabó összeütközik egy másik gépkocsival. A felesége ujjongva tápászkodik fel az árokból: — Bravó, Sanyi! Ebből bíróság lesz, és oda már nem mehetek a régi kalapommal! VÉLEMÉNY Egy idős bácsika üldögél a ház előtt. Az úton egy gépkocsi hajt el előtte, benne a sofőr egy nőt ölelget. — Rossz vége lesz ennek — mormogja a bácsi. — Ez a férfi vagy az árokban köt ki, vagy pedig az esküvői teremben! Gondos előrelátás, avagy forró nadrág a divat. (Takács Gyúia rajza) BOMBA Egy félénk katona udvarol. ,— Mi a foglalkozása, kisaszszony? — hebegi. — Nem látja? Sexbomba vagyok! A katona zavartan megkérdi: *— Az első vagy a második világháborúból? — Hnmánns vagy nem bumánas. nem ez a lényeg. Amit ma nem kötsz meg rendesen, azt az emberek előbbutóbb ellopják tőled! (V. Renčín karikatúrája) BARATOK Kiss és Nagy találkozik az egyik vendéglőben. — Szervusz, barátom — kiáltja Kiss —, tíz éve nem láttalak! Pontosan, mióta megnősültél. Mondd csak, hogy jössz ki az asszonnyal? — Hát tudod, az első öt évben majd fölfaltam őt szerelmemmel, az utóbi öt évben pedig azt sajnálom hogy nem tettem meg A SORS — Tudjátok, barátaim, néha az élet útjai kiszámíthatatlanok. Képzeljetek el, a feleségen és én húsz éven át gondtalanul, boldogan éltUnk, es aztán ... — Mi történt azután? — kérdezik kíváncsian barátai. ... hát aztán megismerkedtünk. és megházasodtunk! B LÖD VICC — Miért van Pozsonyban anynyi baleset? — Hát hogyne lenne, amikor sok kocsira rá van írva, hogy BAC . . . U i BŰCSÜ Kovács hosszabb külföldi szolgálati útra indul. A felesége elkísérte az állomásig. A vonat indulni készül, amikor az asszony megkérdi: — Mondd, Jenő, hü leszel hozzám? A férfi dühösen feleli: — Ne hozz ki a sodromból, asszonyi Hát mi vagyok én. jős?! PÁRBESZÉD Két vállalati igazgató beszélget egy gyűlés szünetében. — Mondd, te alvás közben szoktál beszélni? — Nem, de amint észrevettem, amikor én beszélek, a beosztottjaim rendszerint alszanak . . KEZDŐ Egy fiatat poéta lép be az irodalmi lap szerkesztóségébe, kezében versek. A szerkesztő beleolvas a kéziratba, azután így szól: — Mondja, barátom, mutatta már valakinek ezeket a verseket? — Nem kérem. - Érdekes, pedig szentül ineg voltam győződve, hogy azért van az a nagy kék folt a szeme alatti VITA Brahováczék veszekednek. — Ne gondold, hogy en senkinek sem kellek — szipogja az asszony. — A főnököm éppen tegnap mondta, hogy imád engem, rövidesen elválik a feleségétől, és feleségül vesz! Bárcsak úgy lenne! — sóhajtja erre a férfi VIMLIJ ALJONYIN: - Legyen nyugodt, Joiánka, így nem fogják felismerni (Schwott Gyula rajzai) BEVONULTAM AZ IRODALOMBA Valaki azt mondta: az első alkotás olyan, mint a?, első szerelem. Az ember büszke rá. és nem győz betelni vele. Ismerem ezt az érzést: nyomtatásban most felen, ettem meg elöször. Kellemes elégedettséggel kinyitom az újságot, és keresem benne a nevemet. Ugyanolyan betűtípussal szedték ki, mint a többiekét, szerintem mégis jelentősebbnek tűnik. Első müvem ... Tulajdonképpen el sem kellene olvasnom. kívülről \~udom minden szavát. Mégis végigolvasom, önérzetem, hiúságom, becsvágyam örül neki a legjobban. Megpróbálom önkritikusan értékelni remekemet, de így is megragad stílusa, tömörsége, a világos, közérthető ábrázolásmód: Ogy érzem, azok a tulajdonságuk, amelyekkel hősömet lefesteP.em, meg kell. hogy nyerjék az olvasó rokonszenvét, tettekre kell, bogy sarkallják. Cseng a telefon. Ez csak ö lehet — az én olvasóm. Nem bírta ki, hogy ne jelentkezzen .. . Nem tévedtem. A kagylóban izgatott női hang hallatszott: — Ön az? Bocsásson meg, hogy ilyen korán zava rom . . . Éppen most olvastam ... És nem tudtam megállni . . . Első akartam lenni. .. Annyira izgat, amiről ön ír .. . Nekem annyi kérdésem lenne. .. Felírtam a telefonszámát. és leereszkedöen megígértem, hogy majd felhívom. Ojra cseng a telefon. Ezúttal egy férfi keres. Hangjából ítélve kritikus. — Nagyszerűi Érdekes és egészen váratlan... A leírása alapján tökéletes és lenyűgöző lehe

1:. Bár csak vázlatosan ír arról, hogy milyen... Magas vagy alacsony, világos vagy sötétebb ... Hiszen mindez nagyon fontos... — Hogy milyen? — feleltem elgondolkozva. — Nehéz nekem róla beszélnem. Hiszen hamarosan elválunk ... Hangomban könnyek csillogtak. — Megértem önt — mondta beszédpartnerem —, nem ls faggetiom tovább. De, ha megengedi, alkalmilag bepillantok önhöz, és akkor részletesebben beszélünk róla... A telefon csak csengett. Különböző emberek telefonáltak, lelkesedés, izgalom volt a hangjukban, megnyílt előttem a szívük s lakásuk ajtaja is... Egyszóval, nem tévedtem irodalmi alkotásom értéké ben. Siker volt ez ... Igazi elismerés. .. . Ismét fellapoztam az újságot. Íme. az én irodalmi bemutatkozásom, rövid, kifejező annyi emberi érzést kiváltó írásom: „Cserélek egyszobás, összkomfortos, központban levő főbérletet város melle*:tt vasútállomáshoz közeli lakásra* Oroszból fordította: B P. Szöveg nélkül. (Dikobraz magazin) ••• wmmmmmmmmm