Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-18 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

Ki következik Etiópiában IIIMGSAITOBOL Lyndon Johnson emlékműve: a texasi könyvtár Túlméretezett, mint a férfi, akinek a nevét viseli. 18,6 mil­lió dollárba került ez az olasz márványból készült „emlék­mű", amely Austinban, a Te­xasi Egyetem területén, egy dombon emelkedik a magasba. Nem kevesebb mint 31 millió dokumentumot tartalmaz, tél­millió fotót, mintegy 500 ezer láb filmtekercset, s a tetején helikopter-leszállóhely is van. Mindez pedig azt a célt szol­gálja, hogy ezzel az emlékmű vei a nagyközönség elé tárják az Egyesűit Államok történel­mének egyik leghosszabb és legmozgalmasabb pályafutását. S mi más lehet ez, mint a Lyn­don Baines Johnson könyvtár? Az első emeleten LBj élet­rajzát mutatják be a közönség­nek fotókon, a többi között egy nagyított felvételt az 5 éves eljövendő elnökről, amint ép­pen egy hatalmas cowboykalap alól tekint a világba. A má­sodik emeleten az egyik folyo són: „Napok az elnök életéből" címmel dokumentumokat mu­tatnak be LBf-fotókkal kiegé­szítve. S a látványos, öt eme­let magas Nagy Csarnokban hatalmas (aliképek mutatják be Johnson pályafutását: LBJ-t mint képviselőt Roosevelttel; mint szenátort Harry S. Tru­mannoi: mint a szenátus több­sége vozetőjét Eisenhowerrai; alelni'.ként [ohn F. Kennedy vet. Végül: egymagában mint elnököt Szerepelnek a kiállított tár­gyak közfitt johnsonhoz inté­zett lev lek Pál pápától, Al­bert Schweltzertől, Ho Si Mink­től és másoktól. Személyes vonatkozásokkal is találkozunk. Az egyik kiállí­tási részleg elnevezése: „Elet a Fehér Házban". Itt bájos ma nekenek mutatják be a volt elnök lányainak menyasszonyi ruháját. Nem feledkeztek meg annak a tollas kalapnak a ki állításáról sem, amelyet Carol Channing viselt a „Hello Dol ly!" fehér házbeli bemutatá sakor. Sőt, a nagyközönség megtekintheti Maria Tallchief autogrammal ellátott balettci-, pójét is, amelyet akkor viselt, amikor LBJ előtt táncolt, s azt a kis zászlót, amelyet egy üreg hölgy ajándékozott az elnök­nek. Szerepelnek a kiállított tárgyak között olyan ajándé kok is, amelyeket johnson más vezetőktől kapott, beleértve egy ezüst dobozt Koszigin szov­jet miniszterelnöktől. Az építészeti csúcspontot a második emeleti Nagy Csarnok jelenti. Ott a faliképek és egy LBJ-idézetekkel ellátott grá nit oszlop felett 44 200 vörös fiók dokumentumokat tartal maz, s mindegyik fiókot arany elnöki pecséttel látták el. A Nagy Csarnok négy emelet magas, s a fiókokat üvegfalak mögé helyezték — ezzel egye­sitették a könyvtár legfonto­sabb alkotóelemét, az elnöki okmányokat. A külügyminisz­tériumnak és a hadügyminisz­tériumnak még mintegy 2 mil­lió dokumentumról döntenie keli, hogy a titkosságukat fel oldja-e. Ez a folyamat elhú zódhat 1990-ig. Feltételezik azonban, hogy a dokumentu­mok többségéhez két éven be­lül már a nagyközönség is hozzájuthat. (NKWSWEEKJ Gallup a republikánusokról Az Egyesült Államok repub likáns szavazói az elnöki tisztségre bárom pnlitikust ja­vasolnának elsősorban abban az esetben, ha Nixon elnök nem venne részt az 1972-es el nökválasztási versenyben. Ez a ha.om személyiség: Ró­náid Reagan, Kalifornia kormányzója, Spiro A g n e w alelnök, és Nelson Rocke­feller New York kormány­aója. Bár Nixon elnök semmi jelét sem adta aaaak, hogy nem akarja jelöltetni magát másod öSet, egyes politikai megfi­gyelők úgy vélik, hogy ez mé gis bekövetkezhet, mint hogy megtörtént Lyndon B. johnson elnök és Harry S. Truman el nök esetében. A mostani közvéleinénykuta tűs szerint a republikánusok 31 százaléka Reagan kormány zót választaná, Agnewt 25 szá zalék, % Rockefeller kormány­zót 19 százalék támogatja. Reagan kormányzó a közel múltban kijelentette, hogy nem utasítaná vissza elnök jelölését. (WASHINGTON POST) Őfelsége, I. Hailé Szelasz­szié császár 30. évforduló­ját ünnepelte annak, hogy dicsőségesen visszatért a fő­városba. A császár vörös bal­dachin alatt állt, mellette egy kis asztal volt, pezsgős­pohárral. A protokoll tisztvi­selők nagyvonalúak voltak: aki akart, néhány percig be­szélhetett a császárral. A trónörökössel senki sem beszélgetett. Aszfa Vosszen, az 50 éves trónörökös majd­nem mindenütt ott van, ahol apja a nyilvánosság elé lép —, de mindig csak a háttérben. Valaha is fellép­het-e Juda oroszlánjának trónjára? Kérdés. Minden­esetre Juda oroszlánja már 78 éves. Persze sokféle válasz ad­ható erre a kérdésre. A diá­kok, a fiatal tisztviselők és a pedagógusok válasza így hangzik: „A trónörökös túl gyenge, a hadsereg fogja át­venni a hatalmat". E körök azt remélik, hogy a tisztikar fiatalabb rétegei kezükbe ve­szik majd a szükséges refor­mok végrehajtását és ezt nagyobb lendülettel teszik majd, mint ahogy ma törté­nik. Egy másik válasz: „Min­den marad, ahogy most van és a trónörökös lesz a csá­szár". S végül a harmadik verzió. „Előreláthatólag za­vargásokra kerül sor". A trónörökös barátságos, de nagyon gyenge ember. A testőrségnek 1960-ban Hailé Szelasszié elleni államcsí­nyében átláthatatlan szere­pet játszott. Hiányzik belőle a császári tekintély. Ponto­san meg tudja azonban ha­tározni az etiópiai monar­chia feladatait. Kijelenti, hogy az etiópiai monarchia teljes egészében eltér a vi­lág minden más monarchiá­jától. Itt ugyanis mindenek felett áll. A császáré ugyan­is az utolsó sző minden poli­tikai döntésben. Csupán neki felelős a miniszterelnök, és a parlament kívánsága elle­nére is hozhat törvényeket. Bármennyire erős azonban a császár alkotmányos hely­zete, nem uralkodhat a va­lóság ellenére. A mostani etiópiái valóság azonban mégis olyan struktúrákon nyugszik, amelyek túlélték a századokat. (DIE ZEIT) A monarchia értéke az utóbbi hetekben komoly vita tárgya volt Angliában. A vita erősen fellángolt azután, hogy Richard Cross­man, a volt munkáspárti kor­mány egyik minisztere cik­ket írt a New Statesman cí­mű baloldali hetilapba. Cik­kében szokatlanul erőtelje­sen támadta Erzsébet király­nőt, hogy az 1 millió 140 000 dollár összegű királyi költ­ségvetés növelését kéri, mi­közben magánvagyonánál to­vábbra is „az adózási előjo­gok és adómentességek bo­nyolult rendszerének" elő­nyeit élvezi, (összehasonlí­tásképpen: az Egyesült Álla­mokban az 1971. évi elnöki költségvetés becslések sze­rint 11 millió 344 000 dollár. Ez magában foglalja a 200 ezer dolláros megadóztatott elnöki fizetést ls). A New Statesman cikkében Cross­man felveti a kérdést: va­jon Nagy-Britanniának to­vábbra is fenn kell-e tarta­nia „a paloták sorát, a pú­derezett hajú lakájokat, a versenyistállókat és a pőló­pónlkat, a luxus-autókat, a repülőgépeket és a helikop­tereket és a legköltekezőbb szintű nagyarányú fogyasz­tási apparátust". Crossman cikke gyors és viharos reagálást váltott kl. A Daily Mirror megszavaz­tatta olvasóit, azután közöl­te, hogy azok határozott nemmel válaszoltak a király­nő fizetési igényére. Egy manchesteri olvasó ezeket írja: „Ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyer­mekeink ingyen tejet kapja­nak, nem engedhetjük meg magunknak egy rendkívül vagyonos család jövedelmé­nek növelését sem". A Times viszont ezeket a megjegyzé­seket fűzte a Crossman-cikk­hez: „A nehézség abban áll, hogy a királyi költségvetés a jelenlegi összegben nem biztosítja többé a királyi ud­vartartás olyan stílusú fenn­tartását, amilyet az alattva­lók is megszoktak. Az 1 mil­lió 140 000 dollárból 444 000 dollárt tesznek ki az alkal­mazotti fizetések, s 292 320 dollárt az öt királyi palota — Buckingham, Windsor, St. James's, Kensington és Holy­rood House — fenntartása, továbbá a királyi fogadások és garden partyk. 31 880 dol­lár összegű a királynő jóté­konysági alapja és 14 400 dollár a fizetése, amelyből személyi kiadásalt fedezi". Crossman „szerény becslé­se" szerint a királynő va­gyona 120 millió dollár. (TIME) Ezer napig pórázon Kétszáz kilométerre íslanbultól. a törökőr szági Derbentasi faluban véletlenül arra vető­dött idegenek megdöbbentő embertelenségre bukkantak. Egy analfabéta földműves házaspár kislánya, Ajche Dalgic Itárum évvel ezelőtt sú­lyosan megbetegedett. Két hétig vergődött élet és halál között, felépülése után pedig bizonyos ideg és lelkizavarok jelentkeztek nála. Erre a íalu „vadembernek" nyilvánította és nya­ka körűi kötéllel kikötötték egy fához, majd úgy kezelték, mint egy kutyát. Több mint két és fél évig tengődött így. Az eset bejelentése után egy istanbuli klinikára szállították. Az orvosok megállapították, hogy a 9 esztendős kislány szervileg, agyilag normális és néhány hónap alatt behozza a lemaradást. így élt a k<s Ayche több mint két és fél évig Orvosi kezeléssoi a kislányt normális emberi élethez visszavezetik a Harry Rosenberg a keresleti cikkekkel Egyre értékesebb a régi pénz! Egy frissnek ható, 1948-as kiadású ötmárkás bankjegy ma 35 márkát ér. Egy tíz­márkás pedig, amely a pénz­reform idején „baksis" szám­ba ment, a sorozat számától függően 25—100 márkába kerül ma. Egy 1948. június 20-i alig használt húszasért már 200 márkát kap az em­ber. „A papírpénz — di­csekszik csöndesen a ham­burgi pénzkereskedő, Harry Rosenberg — nagy keresleti cikk. Egyszerűen megbolon­dulnak érte az emberek". Két évvel ezelőtt még egészen más volt a helyzet. Harry Rosenberg szavai sze­rint, saját maga előtt is úgy festett néha a maga bank­jegykötegeivel, „mint egy vendéglős, aki melegített sört árul". Legfeljebb, ha egy tucat rendelést kapott ha­vonta. Ma azonban a Bernhard­Nocht Strasse-i neves keres­kedő alig győz bujkálni a ve­vők elől. „Százszámra jön­nek hozzám havonta. Van­nak, akik az éjszaka kellős közepén telefonálnak rám, hogy van-e egy bizonyos tí­pusú bankjegyem. Szinte el­szabadult a pokol". Valóban, mintha az ördög bújt volna a bélyeg- és érem­gyűjtő polgárok fejébe: a forgalomból kivont papír­pénznek gyűjtésével új szen­vedélyre bukkantak. Számuk az elmúlt két év során né­hány százról több ezerre nőtt és a terep ismerői sze­rint további növekedés vár­ható. Az az olcsó katalógus, amelyet Rosenberg „A német birodalom bankjegyei 1871­től napjainkig" címmel adott ki tízezer példányban, fél év alatt teljesen elfogyott. A „Moneytrend" című érem­gyűjtő folyóirat, amelyet jó vételi tippjeiért becsültek sokra az olvasói, most közöl­te: „Mindennemű bankjegy­gyei kapcsolatos felvilágosí­tásainkat most gyűjtjük". És az NSZK legöregebb bank­jegykereskedője, Herbert Bo­denschatz, a 68 esztendős lönebergi üzletember, aki 1922 óta foglalkozik bank­jegykereskedéssel — minde­nekelőtt a szükségbankje­gyek vételével és eladásával — közölte, hogy „az árak hónapról, hónapra emelked­ni fognak". (STERN) Mennyi fizetés jár az angol királynőnek?

Next

/
Thumbnails
Contents