Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-18 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

35 évvel ezelőtt tört ki a spanyol polgárháború l/ERBE 4 KDITflRSHSJlG Spanyolországban a haladó erők nyomására 1931-ben megbukott a monarchia s kikiáltották a köztársaságot. A gazdasági, katonai és nem kis mértékben a politikai hatalom azonban továbbra is a feudális urak, a reakciós burzsoázia és az egyház kezében maradt. A köztársaság azonban a királysággal szemben nagy haladást jelentett. A politikai pártok, közte a kommunista párt a szakszervezetek lehetőséget kaptak a tevékenységre, részt vehettek a politikai és a gazdasági harcokban. A munkásosztály a kommunista párt vezetésével már 1932-ben levert egy monarchofasiszta tisztek által szervezett puccs-kísérletet. A spanyol kommunisták — Hitler hatalomra jutása után — látva a reakciós, a gyorsan tért hódító fasiszta veszélyt, már 1933-ban egységfront megalakításán fáradoztak. de ekkor még nem találtak kellő megértésre. A reakciósok a parlamenti választásokon jelentősen előre is törtek. A klerikális — konzervatív kormány aztán egymás után számolja fel a demokratikus vívmányokat, üldözi a haladó elemeket, s tiltakozásul már 1934-ben jelentős forradalmi megmozdulások törtek ki az egész országban. Katalónia elszakadt Spanyolországtól. Asztúriában munkáskormány alakult. A katalőniai reakciósok árulása miatt Asztúria szabadságharcát Francisco Franco tábornok vezénylete alatt idegenlégiós katonák vérbe fojtották. Háromezer embert megöltek, hétezren megsebesültek, harmincezer forradalmárt fogságba ejtettek, megkínoztak és bebörtönöztek. ERŐSÖDIK A FORRADALMI MOZGALOM Spanyolország Kommunista Pártja, hogy elejét vegye egy országos fasiszta puccsnak 1935-ben egységfrontba hívott minden haladó politikai pártot, szakszervezetet és az antifasiszta erőket. Nagy erőfeszítések árán sikerült ls megteremteni a népfrontot. Tömegmegmozdulásokkal kiharcolták néhány miniszter lemondását, és újabb választások kiírására kényszerítették a kormányt. Az 1936-os parlamenti választások az antifasiszta népfront pártok győzelmét eredményezte. Az új kormány Manuel Azaňa miniszterelnökkel az élen egyetértett a Népfront néhány követelésével. Katalónia ismét autonóm köztársaság lett, és lehetőséget kapott erre Galícia is. De a reak.cíós tiszteket, tábornokokat és még a feudalizmusból visszamaradt államapparátus nagy részét helyén hagyta. Persze, nem tudatlanság vagy hanyagság, hanem osztály okai voltak ennek. A köaép- és kisburzsoázia a munkásosztály és a földnélküli parasztságtól való félelmében nem akarta érinteni sem a reakciós gazdagok, sem az egyház érdekeltségeit. Nem óhajtotta tovább vinni a demokratikus forradalmat. 1936 júliusában a kommunista párt egyesült a katalán szocialistákkal. Egyesültek a kommunista és a szocialista ifjúsági szervezetek is. A forradalmi szakszervezetekbe százezrével léptek he új tagok. Spanyolország Kommunista Pártja a véres harcokban szerzett tapasztálatok árán az ország egyik legjelentősebb politikai erejévé fejlődött. Sikeresen vezette a munkásmozgalmat és irányította a demokratizálódást. A Népfront nyomására a kormány megkezdte a földreformot, több ezer iskolát nyitott (a spanyol nép nagy százaléka írástudatlan volt), a diákok állami ösztöndíjban részesültek stb. A reakciós rendőrfőnökök dühükben rendörlegénységet vezényeltek a tüntető munkás- és paraszttömegek ellen, és nem egyszer a fegyverüket is használták. A fasiszták, hogy megfélemlítsék a békés lakosságot, fegyveres bandákat szerveztek, baloldali politikai és szakszervezeti funkcionáriusokat támadtak meg. Barcelonában német mintára nemzeti szocialista szervezetek alakultak. Július első napjaiban egy gyűlésről távozó szocialista csoportra fasiszta bandák lövöldöztek. Július 12-én meggyilkoltak egy baloldali rendőrtisztet. A véres provokációk országszerte nagy felháborodást váltottak ki. A meggyilkolt rendőrtiszt barátai viszonzásul megölték a reakciósok egyik vezetőjét. Ilyen körülmények között került sor 1936. július 17—18-án Marokkóban a Franco tábornok vezette ellenforradalmi felkelésre, melv hamarosan polgárháborúvá szélesedett. JELADÁS A FELKELÉSRE A fasiszta tábornokok — előre megállapodva — ártatlannak vélt jelszót röpítettek a rádió útján ez éterbe: „Egész Spianyolország felett felhőtlen az ég." Ez volt a jeladás a felkelésre. A katonai helyőrségek többsége fellázadt. A lázadók sok helyütt magukhoz ragadták az államhatalmat. Madridban elbarikádozták magukat a kaszárnyákban. A tábornokok közül, akik nem szegték meg a köztársaságra tett esküjüket, s nem álltak át a felkelőkhöz, hetet a fasiszták agyonlőttek. A tengeri és a légi flotta zöme nem csatlakozott a felkeléshez. Az áruló tiszteket a legénység lefegyverezte és fpglyul ejtette fi NÉPHATALMAT VÉDTÉK A sj>anyol nép többsége a kommunista párt majd a Népfront felhívására a köztársaság védelmére sietett. A proletáriátus fegyvert követelt, de a kormány ahelyett, hogy eleget tett volna e követelésnek, inkább lemondott. Új kormány alakult. Az új kormány a nép nagy nyomására — általános sztrájk, tüntetések — végül is július 20-án utasítást adott a nép felfegyverzésére. A Népfront-" hoz tartozó pártok és a szakszervezetek tagjaiból azonnal népi milíciákat szerveztek. A milícia és a fegyvertelen nép megtámadta Madrid legnagyobb- kaszárnyáját, a Quartel de la Montaűa-t, és nagy emberveszteségek árán elfoglalta. A zendülő tisztek által fogva tartott katonákat kiszabadították, s miután azok harcra jelentkeztek a felkelők ellen, a népi milíciákka] együtt a Madrid felé vonuló fasiszta hadak feltartóztatására siettek. A nép hasonló módon, sót sok helyütt szinte puszta kézzel vagy a múzeumokban talált korszerűtlen fegyverekkel, szerszámokkal sok-sok élet árán elfoglalta a kaszárnyákat. Spanyolország városai és falvai hadszintérré váltak. Barcelónában a fasiszta katonai egységek a városra törtek. A munkások o fő utcákon elbarikádozták magukat, és szinte birokra kelve a fegyveres lázadókkal, a nép segítségével megtisztították a várost e felkelőktől, ilyen és hasonló módon néhány nap alatt csaknem az egész országban leverték a lázadást. FASISZTA TÁMOGATÁSSAL A fasiszta Olaszország, Németország és Portugália. hogy megmentse Franco t a vereségtől, azonnali katonai segítséget nyújtott A spanyolmarokkói egységeket, a mór és az idegenlégiós csapiatokat német és olasz hadihajók és repülőgépek szállították Spanyolországba. Amikor ez kevésnek bizonyult, olasz- és német katonaságot vezényeltek a köztársaság ellen. Mussolinit a Földközi-tenger feletti uralom megszerzésének lehetősége, Hitlert pedig Spanyolország természeti kincsei, a vas, réz, higany és egyebek csábította. A spanyol nép attól fogva kénytelen volt nemcsak a saját lázadói, de az idegen fegyveres erők ellen is harcolni. A köztársaságért lelkesedő hazai önkéntesekből és a mozgősítottakból minimális katonai kiképzéssel, de a demokráciáért lelke sedve és a harcokban megedződve rövid idő alatt olyan néphadsereget szerveztek, hogy meg volt a remény a felkelés és az intervenciós csaj»atok leverésére. NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁS A fasiszta hatalmak beavatkozása azonban nem szűnt meg. Temérdek fegyvert és sorkatonaságot küldtek a felkelők megsegítésére. Ekkor a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottsága, személyesen- Dimitrov elvtárs felhívta az egész haladó világot, vállaljon szolidaritást a Spanyol Köztársaságért harcolókkal, s támogassa minden erejéből a demokráciáját védelmező spanyol népet. A felhívás világszerte nagy visszhangra talált. Nyilvános szimpátia-tüntetéseket szerveztek, fiénzt, gyógyszert és egyéb anyagiakat gyűjtöttek és juttattak el a köztársasági Spanyolországba. A haladó emberiség szolidaritása a legkifejezőbben a nemzetközi önkéntesek tömeges jelentkezésében nyilvánult meg. A világ 54 országából odaérkezett önkénteseket nemzetközi brigádokba szervezték, s a spanyol néphadsereg legjobb egységeivel vállvetve a legveszedelmesebb frontszakaszok védelmét bízták rájuk. Ádáz harcok voltak ezek, hisz Franco elitegységeivel kellett szembeszálln iok. Csehszlovákia több mint kétezer önkéntes szabadságharcossal, valamint a proletárnemzetköziség szellemében szervezett, szolidaritási gyűjtésekből vásárolt korházi berendezéssel, gyógyszerrel stb támogatta a spanyol nép igazságos harcát. A BENEMAVATKOZASI POLITIK* A köztársaság helyzete lényegesen rosszabbodott, amikor Leon Blum. a francia szocialista miniszterelnök kezdeményezésére a burzsoá hatalmak a benemavatkozásl politikát szorgalmazták. Ezzel ugyanis elszigetelték a köztársaságot, mely sem fegyvert, sem élelmiszert nem kapott. Ezzel szemben Franco tábornoknak a német, az olasz és a portugál fasiszta hatalmak mindent megadtak, katonai és anyagi támogatást egyaránt Hogy Franco tábornok milyen nagy katonai erőkkel rendelkezett, kitűnik abból is, hogy 1938-ban az Embro i fronton három kilométer szélességben indított támadásba három hadosztályt (120 000 katona), kétszáz ágyút, és megközelítőleg ugyanannyi tankot és 120 repiilöpóno« • .„om harrba SZOVJET SEGÍTSEí A legjelentősebb segítséget a Spanyol hoztársa ságnak a Szovjetunió nyújtotta. Nemzetközi fórumokon diplomáciailag segítette. A szovjet diplomácia a Népszövetségben leleplezte a fasiszta hatalmak Spanyolország ellen elkövetett bűntetteit. Rámutatott a be nem avatkozás képmutató politikájára. Követelte, adassék meg a köztársaság kormányának, hogy külföldi fegyverek vásárlására legyen joga. ami minden más kormányt is megillet, stb. Végül pedig, amikor látta, hogy minden diplomáciai erőfeszítés meddő marad, bejelentette. nem hajlandó felelősséget vállalni a törvényo* Spanyolország ellen folytatott jogtalanságokért. A Szovjetunió e nagy távolság és a szigorú blokád ellenére, gyógyszerekkel, élelmiszerekkel, katonai szakértőkkel és jelentős mennyiségű fegyverszállítmánnyal segítette a spanyol nép harcát. (A Szovjetunión kívül csak a mexikói kormány adott el fegyvert a törvényes Spanyolországnak.) Ez a segítség jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a spanyol nép közel három éven át védte a köztársaságot a hazai reakció és a nemzetközi fasizmus gyilkos támadásai ellen. A Spanyol Köztársaságot 1939 márciusában a Franco-fasiszták és szövetségesei vérbe fojtották. A nagy katonai túlerő, a külföldi intervenciósok, a mintegy háromszázezer idegen katona, legfőképpen azonban a korszerű haditechnika megdöntötte a Spanyol Köztársaságot. A spanyol nép legjobbjait megölték vagy bebörtönözték A SPANYOL NÉP NEM FELFJ

1 A világ szomorú árat fizetett azért, hogy a nyugati hatalmak tétlenül nézték a spanyol nép igazságos harcát, majd Spanyolország fasiszta elózönlését. Ez a magatartás vezethetett oda, hogy Hitler később magabiztosan kesztyűt dobhatott sz egész világnak. A spanyol nép azóta is a francoista lasiszta rendszer igájában szenved. Gyűjti az erejét, hogy ismét — és most már visszavonhatatlanul — a demokrácia, a szabadság és a függetlenség útjára léphessen. Azt az utat járja, melyet 35 évvel ezelőtt a spanyol nép legjobbjai, köztük a kommu nisták mutattak. SZÁRAZ JÓZSEF