Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-18 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

A VILÁGŰR FÖLDI PROBLÉMAI Megdöbbentő, mennyire szegényesek és pontatlanok voltak nem Is olyan régen a világmindenségről összegyűjtött ismereteink. A Hold túlsó, „sötét" oldala egészen másnak bizonyult, mint amilyennek a csillagászok hosszú évszázadokon keresztül elképzelték. A Földről felbocsátott műholdak bebizonyították, hogy nemcsak a több égitestről hiányosak az Ismereteink: saját bolygónkat is nagyon egyoldalúan ismertük meg. Ez érthető is. Kívülről, a világűrből nem láthatjuk magunkat, ezért egyes dolgokban alábecsültük, más dolgokban eltúloztuk bolygónk sajátságait, hiszen nem tudhattuk, milyen látványt nyújthat a Föld a világűrből nézve, milyen is a valóságban akár a legközvetlenebb környezete. A műholdak felbocsátása előtt sok tudós nern gondolt arra, hogy sugárzási övezet veszi körül a Földet. Ma már jól ismeretes e sugárzási övezet szerkezete, mérete. Bolygónk mágneses teréről régóta tud az emberiség, és az a vélemény alakult ki, hogy sok millió kilométer távolságban még érezhető a földmágnesesség hatása. Kiderült, hogy a valóságban nem így van. A Földtől távolodó űrhajók százezer kilométerein túl már nem érzékelték ezt a teret. Bebizonyosodott, hogy a napszél áramlata (a Napból kiinduló szakadatlan plazmaáramlás) eltorzítja a Föld mágneses terét. A plazmaáram és a földi mágneses tér kölcsönhatása hasonló ahhoz, ahogyan a környező gáz körüláramolja a szuperszonikus sebességgel mozgó testet. Itt is kialakul a lökéshullám, vagyis ez a keskeny tartomány, amelyben hirtelen megnő a részecskék koncentrációja és hőmérséklete. A lökéshullámnak ez a tartománya a Nappal ellentétes oldalop alakul ki, és állandóan követi a Földet a kozmikus térben. Hosszát még nem sikerült megállapítani", annyi azonban már ismeretes, hogy a Hold, amint megkerüli a Földet, keresztülhalad ezen az uszályon. A napszél rohamai megváltoztatják a magnetoszfára határait, a sugárzási övben levő részecskék számát, a felső légkör összetételét és sűrűségét, mágneses viharok keletkeznek, megjelenik a sarki fény, megszakadnak a rádióösszeköttetések. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezeket a geofizikai jelenségeket, mint például az ionoszférazavarokat és a mágneses zavarokat, a sarki fényt, a Föld körüli sugárzási öv szerkezetét és dinamikáját ma már nem lehet egymástól elkülönítve vizsgálni, mert megértésükhöz feltétlenül fel kell ismerni a közöttük levő szoros kapcsolatokat, főképpen pedig azt, hogy milyen kapcsolatban állnak a naptevékenység különböző megnyilvánulásaival. A bolygók közötti térben sokkal nagyobb mértékben érvényesül a Nap hatása, mint ahogyan a tudósok eredetileg elképzelték. A bolygóközi űrállomások minden pályán és állandóan érzékeltek napszelet, ezenkívül azonban a Nap mágneses tereket is létesít a bolygók közötti térben. A térerősség nem nagy, de igen nagy szerepet játszanak ezek a mágneses terek magának a bolygóközti közegnek a kölcsönhatásaiban, továbbá a naprendszer bolygói és a Naptól származó plazmaáramlás közötti kölcsönhatásokban. Teljesen más lehetőségeket tárt fel a tudósok előtt a rakétatechnika alkalmazása az űrkutatásban. Jelenleg többet tudunk a Vénusz felső légköréről, mint amennyit tizenöt évvel ezelőtt a földi légkör felső rétegeiről tudunk. A szovjet automatikus űrállomások útjai több ismerettel gazdagították a tudósokat, mint mindazok az eddigi kutatások, amelyeket az emberiség egész történelme folyamán a Vénusz megismerésére fordított. Ugyanezt mondhatjuk el a Holdról is. Az automatikus állomások lágy Holdra szállása lehetővé tette a holdfelület szerkezetének, a kőzetek vegyi és ásványi összetételének tanulmányozását. A Hold körüli pályán keringő űrhajókkal meg lehetett vizsgálni e környezet mágneses tereit, meteorjainak és sugárzási vizonyainak veszélyességét, a Hold felületéről kibocsátott infravörös sugárzást és gammasugárzást. A Lunohod—1 sikeres útrabocsátása révén nemcsak a leszállás helyén, hanem a távolabbi pontokban is el lehetett végezni tudományos kísérleteket. Az űrtechnika kifejlesztésével új, hatalmas eszközök birtokába jutott az emberiség a világ megismerése terén. De nemcsak arról van Itt szó. Az űrkutatás berendezései már jelenleg is közvetlen hasznot hoznak az embernek. Bolygónk szerkezetéről alkotott elképzeléseink kibővítésével nagyon hasznosnak bizonyultak a műholdak a geológiában. Lehetővé teszik a kontinensek közötti távolságok pontos mérését. Segítségükkel sokkal ponto sabban lehetett meghatározni a Föld alakját, az úgynevezett geodit, és azt is, hogy a különböző területeken milyen mértékben tér el a valóságos felület az elméleti közepes alaktól. Kitűnt, hogy meghatározott kapcsolat áll fenn az ilyen eltérések és a Föld mélyéből származó hősugárzás között. Bebizonyosodott, hogy a Föld távolról sincs hidrosztatikus. egyensúlyban. (Egy hipotézis szerint ugyanis az volt az elképzelés, hogy a szárazföld mintegy úszik a kéreg alatti képlékeny magmán.) Ebből az következik, hogy a Föld belsejében konvektív áramlások vannak, vagyis hogy a felső és az alsóbb rétegek között függőlegesen mindkét irányban elmozdulnak tömegek. Ez viszont teljesen megváltoztatja az ásványi kincsek elhelyezkedésére vonatkozó elképzeléseinket. A műholdak lefényképezik bolygónkat az űrből, és ezzel pontos adatokat szolgáltatnak ahhoz, hogy megismerjük a Föld szerkezetét, és felkutathassuk rejtett kincseit. Például Ismeretes, hogy különböző ásványi kincsek meghatározott kőzethajlások mentén Jelennek meg a kéregben: az olaj és a gáz a domború, a víz a homorú hajlatokban. Földi kutatóeszközeikkel a geológusok megállapítják ugyan az ilyen kőzetszerkezeteket, de egyes esetekben ezek az eredmények kétségesek. A légi módszerek sem hasznosíthatók mindig, mert előfordul, hogy a repülőgép nem képes elég magasra felszállni, A világűrből kell ilyenkor megfigyeléseket végezni. Az ember gazdasági tevékenységének számos területén fontosak az Ilyen megfigyelések és mérések. Más dolog két kilométerről, négy kilométerről vagy akár tíz kilométer magasságból figyelni egyes szakaszokat, és más dolog egyszerre áttekinteni a félgömb felét, komplex megfigyeléseket végezni a terep domborzati viszonyairól, tengerek, folyók és tavak fölött a partvonulatokról. A pontos hidromorfológiai térképek alapján például előre meg lehet mondani, hogyan fog változni a folyók inedre, egyes körzetek és területek vízgazdálkodása. A Föld körül keringő műholdak felhasználásán alapuló hidrológiai világszolgálat teljes képet adhat bolygónk vízkészleteiről, és lehetővé teheti a vízgazdálkodás tudományos megszervezését. Erre különösen nagy szükség van, hiszen számos országban már most katasztrofális a vízhiány. Az állandó szomjazás veszélye fenyegeti az emberiséget. Ilyen példával is szolgálhatunk. Jól ismeretes az a fénykép, amelyet a Zond 5. automatikus állomás vett fel a Földről. Különösen tisztán látszik rajta Afrika, majdnem teljesen felhőmentes felette az ég. E térkép alapján a tudósok megszerkesztették a világrészek növényföldrajzi térképét, vagyis a növényzet eloszlását, majd összehasonlították a régebbi térképpel, azzal, amely sok száz expedíció adatai alapján hosszú évtizedekig készült. Az új térkép pontosabbnak bizonyult, és ezen nem Is csodálkozhatunk, hiszen a világrész távoli és nehezen megközelítő területeire nem juthatott el semmilyen expedíció. Régebben az ember csak a földfelszínről követhette a légköri folyamatokat. A Jelenlegi meteorológiai műholdakkal már más szemszögből, a világűrből is figyelni lehet alakulásukat, tanulmányozni lehet teljesen átfogóan a felhők eloszlását, mérni lehet a

s Napról a földi légkörbe behatoló sugárzásokat és a földfelület visszasugárzását. A műholdak meteorológiai alkalmazásán látható talán a legjobban, hogyan hat ki a világűr meghódítása mindennapi életünkre, igényeink kielégítésére. Nagyon fontosak ebből a szempontból a távközlés kozmikus eszközei is, többek között igen jelentős a televízióműsorok közvetítése, a műholdas sokcsatornás telefon-, képtávíró- és távíróátvitel. Maga a világűr végtelen nagy méretű, kimeríthetetlen és roppant sokoldalú laboratórium, amelyet maga a természet bocsát rendelkezésünkre. Egyre nagyobb és nagyobb mértékben igényel a világűrből információkat a mai tudományok egész sora, a fizika, a kémia, az asztronómia, a biológia, a kibernetika és nagyon sok más is, amelyeknek gyors fejlődése közvetlenül kihat a társadalom termelőerőinek növekedésére, a tudományos és műszaki fejlődésére. Most lássunk arra is példát, hogyan oldhatunk meg földi feladatokat olyan ismeretek felhasználásával, amelyeket a világűrből kaptunk. A Föld közelében tapasztalható természetes háttérzajt sokszorosan felülmúló teljesítményű sugárzás alkalmazásával fokozott ellenálló-képességű (hőálló, tűzálló stb.) ú] polimereket sikerül előállítani. Rendkívül alacsony hőmérsékletekre az élelmiszeriparban, az elektronikában, a vegyiparban, a kohászatban és sok más iparágban van szükség. Megemlíthetjük ezenkívül a hőenergiából közvetlenül villamos energia előállítását lehetővé tevő magnetohldrodinamikai módszerek kidolgozását is. A magnetohidrodinainikai generátorokban plazma helyettesíti a mozgó mechanikai részeket, és ennek a plazmának a hőmérséklete nem sokkal marad el a Nap felületi hőmérsékletétől. A civilizáció fejlődésének történetében több példát kapunk arra, hogy az ember gyakorlati tevékenysége és szükséglete hogyan hoz létre új tudományokat, új műszaki ágazatokat. A műholdak, automatikus bolygóközi állomások és űrhajók megteremtéséhez kidolgozotr új technológiai eljárások, készülékek, műszerek, alkatrészek és gépek jól felhasználhatók a közönséges „földi" termeléssel foglalkozó vállalatok hétköznapi gyakorlatában is. A rakétagyártással kapcsolatban megoldandó ipari feladatok közül az egyik legjelentősebb azoknak az anyagoknak a megteremtése volt, amelyek a rendkívül alacsony és a rendkívül magas hőmérsékleteken is megtartják tulajdonságaikat, bírják a változó terheléseket, a rezgéseket, a feszültségváltozásokat. Ezek az új anyagok széles körbon terjednek el a gyakorlatban. MIKROMINIATÜRIZÁLAS A rakétatechnika és az űrkutatás céljaira kidolgozott kohászati eljárások között is sok olyan van, amelyet más iparágak is jól hasznosíthatnak. Ilyen például a nem rozsdásodó acélok és az alumíniumötvözetek kötése, az alumíniumötvözetek hegesztése. A rakétatestek hatalmas méretű alkatrészeinek sajtolásához kidolgozott technológiai berendezéseket és módszereket a hajóipar is alkalmazza. Az űrbeli kutatások sikeres végrehajtásához szükséges súly- és méretcsökkentés lényeges hatással volt az általános műszaki gyakorlatban felhasznált eszközök mikrominiatürizálásának fejlődése. Az űrhajózás üzemi viszonyainak szokatlansága, a megoldandó feladatok páratlan volta, a nagy megbízhatóság követelménye azzal az eredméniiyal járt, hogy a rakéták és az űrhajók a legbonyolultabb és legtökéletesebb műszaki alkotások sorába kerültek. Ugyanakkor viszont az űrkutatás megszervezése is és az ezzel a kutatással kapCšolatus feladatkomplexumok megoldása lényeges mérlf.Kben befolyásolja és a jövőben továbbra is befolyásolni fogja az általános műszaki színvonalat, elősegíti és ösztönzi a fej|ődést. Az űrhajózás által felvetett tudományos és műszaki feladatok teljesen új megoldási módszereket követeltek meg a munkálatok megszervezésében és a nagyszabású fejlesztőmunka irányításában is. Az űrkutatási programok végrehajtásában a tudomány és a technika különböző területein, az elektronikai iparban, az automatikában, a gépgyártásban, a kohászatban, az orvostudományban számos kollektíva vesz részt. Až űrrakéták megtervezésében és megvalósításában résztvevők operatív együttműködése és a közbenső határidők betartása új, tökéletesebb gyártásirányítási módszereket hozott létre. Később ezeket a módszereket a technika más ágazataiban is fel lehetett használni. Magától értetődik, hogy egyelőre még csak tanuljuk, hogyan láthatjuk konkrét hasznát az űrkutatásnak. A munka helyes megszervezésével és az űrhajózás eddigi eredményeinek ésszerű felhasználásával azonban néhány éven belül már az egyW legjövedelmezőbb munkaterületté tehetjük az űrtechnikát. Kevésbé fantasztikus elgondolás a különböző gyártóberendezések áttelepítése az űrbe. Rendkívül nehéz például a Földön a finomvákuum, a nagy energiájú sugárzás, a rendkívül alacsony hőmérséklet, az erős mágneses terek előállítása. A Föld körül keringő űrállomás Ideális hely, ahol ezek a körülmények mind és egyidejűleg fennállnak. Az ipari termelés számos területén elveiben is új technológiai eljárások kidolgozását teszi lehetővé az ilyen űrállomás. Valószínűleg, rá leszünk kényszerítve arra is, hogy számos energetikai berendezésünket szintén a földi határokon kívül állítsuk fel. Ezek a berendezések ugyanis hőt adnak át működésük közben a környezetnek, ami végeredményben oda vezet majd, hogy kellemetlenül felmelegszik a Föld. Ami viszont a távolabbi jövőt illeti, az sincs kizárva, hogy közvetlenül meghódítjuk és benépesítjük a szomszédos égitesteket, először azonban megszervezzük felületükön az ásványi kincsek feltárását és feldolgozását, hogy megépíthessük kozmikus berendezéseinket. A különböző országokban folyó űrkutatások alapirányzatát tekintve egészen természetesnek és magától értetődőnek vehetjük, hogy ezek az irányzatok sok mindenben egyeznek egymással, de sok mindenben különböznek is egymástól. Érthető, hiszen minden országnak megvannak a maga tudományos ha'gyományai és tudományos munkamódszerei, és a kutatók minden országban elsősorban az érdeklődési körükbe tartozó feladatok megoldásával szeretnek foglalkozni. Minden országban azonban az a helyzet, hogy a távoli tudományos feladatokat és a pillanatnyi gyakorlati feladatokat egyaránt meg kell oldani. Ezek a feladatok szabják meg a mi űrkutatási programunkat Is. Sorra veszszük feladatainkat, egymás után térünk át az egyik fontos munkaszakaszról a másikra, és közben ügyelünk arra, hogy minden szempontból gondosan előkészítsük és megbízhatóan végre hajthassuk a következő lépést, a soron következő munkát. A Jövőben is ez fogja Jellemezni a világűrben, a hatalmas univerzumban a szovjet ember munkáját. A. BLAGONRAVOV akadémikus és J. ZAJCEV mérnök — (APN)