Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-18 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

ssM n Alig múlt ei valamivel öt óra. Aránylag még csendes a falu. Éppen csak a szélső liázak közelében veri fel a tiszta hajnali csendet a szövetkezet fejögép kompresszorainak motorzúgása, a tejeskannák csőrömpölése. Az éjszakni álom utolsó darabkáját is kitörülve a szemükből, hangos jo reggelt kívánva gyülekeznek a traktorosok. A munkaelosztásra néhány perc is elég, hiszen már tizedik napja, hogy a marcelházi (Marcelova szövetkezet gabonatábláiba belekóstoltak az aratógépek. A mai nap lényegében csak folytatása a tegnapi napnak. Mindenki tudja, hol a helye, mi a tennivalója. Az emberek egy-egy kiálló szögre vagy kemény drótból készített kampóra lelakasztják a táskákat, kabátokat, s aztán kezdődik a munka. Igaz, jó két órába beletelik, amíg ..megreggelizik" az egyre fényesebben izzó nap, de addig viszont rengeteg a dolog is. Érdekes szerkezetek a gabonakombájnok, ezek a „behemót" gépek Napközben fáradhatatlanul dolgoznak, könnyítik az ember munkáját, másodpercenként három négy kiló szemet aratnak, s csépéinek ki a kalászokból. Viszonzásul azonban elvárják, hogy naponta néhány órát törődjön velük i kezelőjük. Minden egyes csapágy, forgó-, csúszó alkatrész könyörtelenül megköveteli a magáét. Kenőanyagot, ellenőrzést egyaránt. Még a legliozzáférhetetlenebb helyre is oda kell bújni, feküdni, hogy már az ötödik-hatodik tartály kicsépelt gabona után nehogy valami .reggeli semmiségért" a műhelyben kelljen tölteni az időt. A traktorosoknak gyorsabban megy a karbantartás. Persze, hiszen csak tizedrészét végzik ilyenkor a kombájnosok munkájának. Jóval előbb ts indítanak. Mire a tizedik motor is beugrik, már csak kiabálva lehet érteni ^ szót, ak-kora zajt csápnak. Valamennyien igyekeznek, mert amíg az „eszkák" kijutnak a határba, nekik már le kell tudniuk egy két forduló takarmányt, abrakot, vagy éppen más fuvart. Bét órakor már a kombájnok gördülnek ki sorra, nehéz robajjal a kapun. A mezőre igyekezve szinte az egész úttestet elfoglalják. Láttukra kissé lelassu'i a szemközti forgalom. Minden járművezető tudja, hogy az aratóké most az elsőbbség, azokat jobban sürgeti az idő, mert ők „írják" most az egyszerű, munkával teli falusi hétköznapok „történelmét". Kiérve a mezsgyeszélre, az egyik erős termetű kombájnos néhány lépésnyire belegázol a kalaszrengetegbe. Közben le-lehajol, kezével végigsimogatja a búza sárgás-fehér szalmáját. Visszafelé tartva, int a többieknek. — Nincs már harmat, kezdhetjük. Egy két pillanatra lelassul a motorok fordulatszáma, hogy bekapcsolják a cséplőszerkezetet. Mintegy reggeli torna gyanánt egy kicsit üresen járatják a rázkódó gépkolosszus veszettük forgó szíjtárcsált, láncfogaskerekeit. Biztos távolból most már csak szemmel, de még egyszer ellenőrzik a gépeket. Minden rendben van. Indulhatunk — hangzik a „vezényszó". A szövetkezet három tábláján szinte egyszerre kezdi falni mind a hét kombájn a száraz kalászokat. Egyre jobban növekvő porfelhők hömpölyögve követik valamennyit. Az első forduló végén már vastag sugarakban ömlik az aranyló kenyérnekvaió, a Mironovi és Bezosztáia búza. Négy mm SOK IDO tartályból hamar megtelik a ponyvával bélelt pótkocsi. Kovács Józset traktoros a nagyobb biztonság kedvéért még acéldróttal is körülcsavarja az oldalakat összekapcsoló pántokat, majd a nyeregbe ülve óvatosan az útig vezeti az ötven lóerős vontatót. Csak ott vált át nagyobb sebességre, ahol már megritkulnak a veszélyes bukkanók. Hiába, a domboldalon könnyen borul a megrakott kocsi. Kajtár Sándor, l\tkács András, Domlisz István, Marcinkó Zoltán, Pavlík István, Varga Vilmos "és Hegedűs Géza kombájnosok egytől-egyig kiváló mesterei a szakmának. A legtöbbjük már évek óta jól ismeri a gépét. Kajtár -Sándor például eddig már hét nyáron aratta végig a határt. Gyorsan múlik az idő, apad a kalásztenger, szaporodnak a kicsépelt sza'imarendek. Közben Makulár Bélával, a jó gazdálkodásáról messze környéken jól ismert szövetkezet elnökével és Sándor Gábor mérnök-iizemgazdásszal váltunk néhány szót. Mindkettőjüknek mozgalmas napja van. Három kocsi futott be szinte egymás után „fővárosi vendégekkel". Sok a kérdező, alig győznek válaszolni. A Belügyminisztérium Tűzrendészeti osztályáról hárman jöttek ellenőrizni a biztonsági előírások betartását. A rádióriporter is jól érti a szakmáját, no meg az újságíró !s sok mindenre kíváncsi. Egyenletesen forog a mag riótekercs, telik lassan a jegyzetfüzet is. Az elnök már vagy harmadszor törli le homlokáról az izzadságot, amikor a kombájnosokat fogjuk „vallatóra". — Nem lenne itt semmi baj kérem, csak az ido maradna ilyen még három hétig — mondja Kajtár Sándor, miközben a szalmarázó tengely fogaskerekén elszakadt láncot szereli össze. — Nyolcvan —száz mázsát mind a heten kicsépelünk naponta. Jó géjjeink vannak... Szép a termés. Búzából minden bizonnyal meglesz a negyven mázsa. Az árpából pedig eggvel többre számítanak. Az aratók igyekezetével sincs haj. Egyszerre dirséri mindegyiket az elnök. — Már évekkel ezelőtt úgy válogattuk össze a kombájnosokat, hogy egyúttal valamennyien a kisebb javításokat is el tudják végezni. Jó iskola számukra, hogy teiente a jól képzett szerelőkkel együtt dolgoznak a műhelyekben. így aztán csak komoly hiba esetén történik nagyobb gépkiesés. Az elismerést, a dicséretet mindig jólesik hallgatni. De olyankor talán még jobban, ha a kombájnosok átlagéletkora éppenhogy csak eléri a huszonöt évet. Ezek a fiatalok már végérvényesen a szövetkezetben maradás mellett döntöttek, ahol megtalálják a számításukat. Déltájban a tűző nap elől árnyékba húzódunk. A gépek azonbďn nem pihenhetnek. Amíg a gépkezelők ebédelnek, néhány fordulóra segédjeik kezelik a kormányt, a .sebességváltót. Bátran rájuk lőhet bízni akármit, hiszen máris kész szakember valamennyi. A belügyminisztériumi ellenőrük közben elvégezték a- feladatukat. Mindent rendben, az előírásoknak megfelelően találtak. Egy gépről sem hiányzanak a tűzoltó készülékek, lapátok, a kam|)ós végű ^szerszámok. Közép mélyen szántó eke ts van a földeken. Bizony megkönnyebbült egy kicsit a munkabiztonsági felelős. Amikor a rádió i iporter is kezdi összecsomagolni a magnetofonját, úgy látszik, mintha fogyóban lenne a hivatalos téma. Általános dolcokra. problémákra terelődik a beszélgetés, amíg a tanyasi ház elölt vezető földuton nagy porfelhőket kavarva száguldoznak a árművek. Csaknem menetrendszerűen közlekednek a magot szállító traktorok. A szépen ácsolt asztal körül már-már tréfálkozni kezdenek az emberek, amikor majdnem motorkerékpárostól ront be az egyik csoportvezető. Arcán szinte vibrál a rémület: — Elnök e'ivtársl A falu túlsó végén ég a határ' Ott, az erdő kiszögellése mögött — mutatja az irányt, aztán már rohan is visszafelé. Egyszeriben elkomorodnak a tekintetek. Pillanatok alatt már nvolcvan-kilencven kilométeres sebességgel száguldanak az autók, pedig ugyancsak göröngyös az út. Az elnök alig talál szavakat: — Biztosan megint a cigányok jártak arra. A múltkor is az ö eidobott cigarettájuk miatt égett le az egyik kazal. Most azonban attól tartok, hogy nagyobb a veszély. Száraz már a gabona, ráadásul felélénkült a szél is. Felhajtunk az egyik magasabb dombra. Onnan jól belátni az óriási határ nagy részét. Az erdő mögül valóban kékesen gomolyog a füst. — Alighanem a búza ég — állapítja meg keserűen az elnök. Aztán ismét robognak az erős kocsik. Öt-hat kilométernyi a távolság, mégis percek alatt ott vagyunk. Óriási a megkönnyebbülés. A tűzoltók megelőztek. Szerencsére csak a réten gyulladt ki a széna. Egy nyolcvanöt éves, hajlott hátú ember riadtan nézi az egyenruhásokat és az utolsó még füstölgő rendeket. — Rágyújtottam, aztán eldobtam a gyufát. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen begyullad, hiszen csak tegnap kaszáltam le a füvet. Gyorsan felmérik a helyzetet. Két-három perc késés, aztán a fél járásban leéghetett volna minden egész a Dunáig. így is a búzatáblától alig tíz méternyire sikerült csak megfékezni a lángokat. — Nagy szerencsénk volt. hogy a telepről jól ide látni, és ott állandó készenlétben van a vízzel toitött tartálykocsi meg HZ emberek. Különben A kombájnosok egyúttal a javításhoz is jól értenek. kevés helyen kellett volna aratni holnap a vidéken. Két órán beiül oda lett volna a szép termés — mondogatja kicsit már megnyugodva az elnök. Valóban másodperceken múlott, hogy több milliós érték menekült meq i >• "i'e brsios pusztulástól. A belügyminisztériumiak sorra köszönetet mondanak a vizes tömlők összecsomagolásával foglalatoskodó fiúkna'k, s aztán hazafelé indulunk. Az ablakok mögött sűrűsödni kezd a szürkület. A kombájnok is a falu felé tartanak. A telephez érve már vakítanak a fényszórók. Hamar elcsendesednek az utcák. Fárasztó volt a nap^ s reggel Ismét korán ke'il ébredni. Mostanában pedig rövidek az éjszakák. LALO KAROLY Szaporodnak a kicsépelt s-álriarendek Szépen fizetnek a telt: • •-..;• kalászok