Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-17 / 168. szám, szombat

A szlovákiai gazdasági feladatok első félévi teljesítéséről | Folytatás a 3. oldalról) — egyes vállalatokban és termelési-gazdasági egységek­ben a terv teljesítését negatívan befolyásolja, hogy nom tisztáz­ták az értékesítés helyzetét a hazai piac. és a külkereskede­lem viszonylatában sem; — a terv nem teljesítését nagymértékben befolyásolják az átvevői-ki vitelozói kapcsolatok fogyatékosságai. Sok üzem munkaerőhiánnyal Indokolja a terv teljesítésében való lemaradást. Az év elejétől az iparban 6700, az építőipar­ban 3300 dolgozó hiányzik. Az üzemeknek tudatosítaniuk kell, és nekünk, pártdolgozóknak ezt szüntelenül hangsúlyoznunk kell, hogy a közeljövőben, de a távoli jövőben sem várható lé­nyegesebb javulás a munkaerők terén. Sőt ellenkezőleg, egyre kevesebb munkaerő lesz, míg a feladatok egyre nagyobbak lesz­nek. Más úton a termelőalap kor­szerűsítésének, a komplex ra­cionalizáció, az irányító és a szervező munka színvonala emelésének útján kell halad­nunk. Arra kell törekednünk, hogy jobban gazdálkodjunk a munkaerővel és a munkaerőket a társadalmi szempontból hasznos tevékeny­ség olyan területére kell beosz­tani, ahol munkájuknak nagy az értéke. Ennek az elvnek ér­vényesülnie kell az üzemekben, a pártszervek politikai nevelő­munkájában, a járási és a ke­rületi pártbizottságok tevé­kenységében. Természetesen nem kerülhet­jük el a szociális és a politikái .konfliktusokat, mivel egyes já­rásokbön, illetve községekben fokozatosan meg kell szüntetni a társadalmi szempontból nem hatékony termelést, és a mun­kaerőket olyan területekre kell összpontosítanunk, melyeknek színvonala megfelel a mai mű­szaki színvonalnak. Nézetünk szerint a pártpoliti­kai munkában a tervfeladatok teljesítésével kapcsolatban na­gyobb hangsúlyt kell helyez­nünk a munkafegyelem megszi­lárdítására és az anyaggal való takarékosságra. Tudatosítanunk kell, hogy évről évre nehezeb­ben tudjuk majd biztosítani a nyersanyagokat, s ezért felada­uink, hogy ezeket hatékonyan használjuk fel. A munkafegye­lemben, a gazdaságosság növe­lésében, az anyagtakarékosság­ban, az élő és a holtmunka csökkentésében gazdaságunk hatékonysága növelésének nagy forrása rejlik. Több ízben hangsúlyoztuk, hogy pártunk konszolidálódott, megtisztult a jobboldali oppor­tunista erőktől, és ezáltal kiala­kultak a feltételek aktivitása növeléséhez. Az aktivitás növe­kedésének próbatétele lesz a feladatoknak minden munkahe­lyen való következetes teljesí­tése. A tervteljesítésre vonatkozó jelentésből kitűnik, hogy nem minden kommunista gazdasági vezető biztosítja következetesen a gazdasági feladatok teljesíté­sét. A pártszervek ós -szerveze­tek feladata, hogy az egyes üze­mekben és vállalatokban ele­mezzék a terv nem teljesítésé­nek okait, s ennek alapján le­vonják a megfelelő következte­téseket az egyes dolgozókkal szemben. Kommunista pártunk mégte­remti a feltételeket ahhoz, hogy teljesítsük az ötödik ötéves tervnek a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatait Ez megfelel a munkásosztály, az egész nemzetközi munkás­és kommunista mozgalom érde­keinek. Pártunk tekintélye asze­rint fog növekedni dolgozóink, ifjúságunk és az egész nemzet­közi közvélemény előtt, hogv miképp tudjuk megoldani a ütöői.k ötéves terv feladatait,, s ennek alapján hogyat) "tudjuk emelni lakosságunk életszínvo­nalát. Pártunk bizonyára helyt­áll, és pozitív eredményekről adhat majd számot pártunk XV. kongresszusának. Elvtársak! Az üzemekben és a vállala­tokban a közeljövőben megkez­dik az ötéves terv és az 1972. évi terv javaslatának kidolgozását. A pártszerveknek és -szerveze­teknek is hozzá kell járulniuk, hogy az üzemek és a vállalatok igényesen lássanak hozzá eh­hez a feladathoz. Biztosítanunk kell, hogy az üzemek möbili­zációs feladatokat fogadjanak el. tárják fel a tartalékokat. Ezek a tartalékok elsősorban az állóakipok jobb kihasználá­sában. a munka racionalizálá­sában, az anvagtakarékosság­ban. a munkafegyelem megja­vításában rejlenek. A pártap­parátus és a pártszervezetek törekvését elsősorban a terme­lés minőségének megjavítására, a termelési költségek csökken­tésére. a termékek minőségé­nek megjavítására, és a társa­dalom szükségleteinek jobb ki­elégítésére kell összjwntosfta­ni. 19^1 második felében gazda­sági téren az egész párt, va­lamennyi kommunista ügyeimét a következő döntő fontosságú feladatok teljesítésére kell for­dítanunk: 1. Tovább kell fejlelztenünk a dolgozók kezdeményezését az HZ évi állami terv feladatai­nak teljesítésére és túlteljesí­tésére. 2. A XIV. pártkongresszus irányelvei alapján be kell fe­jeznünk az 1971—1975. évi öt­éves terv kidolgozását. Biztosí­tanunk kell, hogy az egyes ága­zatok, szakágazatok, üzemek és nemzeti bizottságok ötéves ter­vet összhangban álljanak a párt gazdasági iránywjnalával és céljaival. 3. Biztosítanunk kell az irányelv feladatainak helyes feldolgozását az 1972. évi lerv összeállításakor, valamint az 1972. évi végrehajtási terv re­ális, igényes kidolgozását. 4. Gyorsabb ütemben kell folytatnunk a munkákat a nép­gazdaság tervszerű irányítási rendszerének további tökélete­sítésén. 5. Intenzíven kell dolgoznunk a csehszlovák népgazdaság 1985—1990. évi távlati fejlesz­tési terén. 6. E feladatok sikeres bizto­sításával megfelelő légkört te­remtünk a képviselőtestületi választások kampányához. Amint tudják, a máirjdik fél év a választások időszaka. A választások előkészítését, lefo­lyását és eredményeit nagy­mé 'lékben befolyásolja a cseh­szlovák gazdaság helyzete. Er­ről beszélt felszólalásában Ja­nik elvtárs. 1971 második felében ezért figyelmünket ezekre a fö feladatokra kell összpontosítanunk: 1. Intenzíven harcoljunk azok­nak a fogyatékosságoknak a kiküszöböléséért, amelyek 1971 első felében gazdasági fejlő­désünkben nyilvánultak- meg laz anyagi költségek túllépése, a behozatal iránti túlzott kö­vetelmények, a lakásépítési be ruházásokban a költségvetési költségek növekedése, a nem kívánatos tartalékok növekedé­se stb. |. 2 Teljes mértékben biztosít­suk a népgazdaság fő céljait, melyeket az 1971. évi állami terv tűzött ki. Elsősorban az áruválaszték bővítésével és az áru minőségének megjavításá­val meg kell szilárdítanunk a hazai piac stabilitását. 3. A külkereskedelemben meg kell tartanunk a kivitel előnyét a behozatallal szemben, s ennek alapján kiegyensúlyo­zott fizetési mérleget kell el­érnünk a kapitalista országok­kal. Tovább kell csökkentenünk Csehszlovákia rövid lejáratú adósságát a KGST-országokkal szemben. 4. A beruházások növekedé­sének lelassuló dinamikája mellett meg kell gyorsítanunk a megkezdett építkezések át­adását, s ezáltal csökkente­nünk kell a befejezetlen épít­kezések számát Egyúttal har­colnunk kell az építkezési be­ruházásokban az árak emelke­dése ellen. 5. Továbbra is törekedjünk a mezőgazdasági termelés fo­lyamatos növelésére, a mező­gazdasági termelés intenzifiká­lására. 6. A népgazdaság és a la­kosság tüzelőanyaggal és vil­lanyenergiával való ellátása te­rén hatékonyabban küszöböl­jük ki a nehézségeket. 7. Gazdálkodjunk ésszerűen a m un kae rőf or r áso k k a 1. 8. Törekvésünket összponto­sítsuk a terv minőségi muta­tóinak teljesítésére ós túltel­jesítésére, a termelésben és a népgazdaság többi területén a gazdálkodás sokoldalú megja­vítására (hatékonyabban hasz­náljuk ki a munkaerőforráso­kat, a gépeket és berendezése­ket, a termelőkapacitásokat, csökkentsük az anyagi és más költségeket, javítsuk meg a termékek minőségét és emel­tük műszaki színvonalát stb.). Feladatunk, hogy minden té­ren állandó alapvető irányítási módszerként használjuk' ki a komplex szocialisto racionalizálást a termelés hatékonyságának növelésére. Ez lehetővé teszi a műszaki értelmiség jelentós része pozitív törekvésének ha­tékonyabb érvényesítését a gaz­dasági fejlődés alapvető mi­nőségi feladatainak megoldásá­ban, és a munkásosztály rész­vételének fokozását a népgaz­daság irányításában. A szakszervezeteknek is nagy gondot kell fordítaniuk a terv­teljesítés kérdéseire. Megköve­teljük a szakszervezetek kom­munistáitól, hogy jelentős mér­tékben megjavítsák a tagság körében végzett nevelőmunkát azzal a céllal, hogy a marxiz­mus—leninizmus szellemében emeljék politikai, gazdasági és kulturális színvonalukat. Céltu­datosabban és átgondoltabban oldják meg résztvételüket az állam és a vállalatok igazga­tásában és irányításában, s kö­vetkezetesebben érvényesítsék a tagság jogos érdekelt. Termé­szetesen a gazdasági kérdések megoldása és a terv teljesí­tése terén teljes mértékben számítunk ifjúságunk, elsősor­ban a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség tagjaira. Kemény, felelősségteljes mun­ka vár ránk. Elérkezett' a számadás, a politikai ellenőr­zés, a bíráló értékelés idősza­ka. A párt, az állani és a gaz­dasági szervek, valamint szer­vezetek munkájában a tények mély felismerésének kell érvé­nyesülnie. Pártunk 50 éves története megmutatta, és a konszolidá­lás évei is megerősítették, hogy mindig, amikor pártunk minden erejét valamilyen probléma megoldására összpontosította, törekvése eredményes volt. Meggyőződésünk, hogy a szlo­vákiai kommunisták szocialista társadalmunk további fejleszté­se érdekében egyesítik erőiket a CSKP XIV. kongresszusa .és az SZI,KP kongresszusa határo­zatainak sikeres teljesítésére. 20. Sztálint természetesen ez o jelentés erősen nyugtalanította: hiszen A. P. Be­lobodorov vezérőrnagy 9. gárdalövészhad­osztálya még november 28-ón és 29-én sikeresen verte vissza az ellenség ismé­telt rohamait Isztro körzetében. Azóta ozonban napok múltak el, és kiderült, hogy Gyedovszk a hitleristák kezén van. Sztálin a telefonhoz hívatott: - Ön tudja, hogy Gyedovszkot elfog­lalták? - Nem, Sztálin elvtárs, nem tudok róla. A legfelsőbb főparancsnok azonnal in­gerülten reagált -erre a kijelentésre ,,A parancsnoknak tudnia kell, hogy mi törté­nik az arcvonalon". És utasított, menjek azonnal a helyszínre, hogy személyesen szervezzem meg az ellenlökést és foglal­juk vissza Gyedovszkot. Megpróbáltam ellenkezni, mondván, hogy ilyen válságos helyzetben aligha tanácsos elhagyni a front törzsét. - Nem tesz semmit, mi itt majd csak valahogy megbirkózunk a helyzettel, és maga helyett hagyja ott Szokolovszkijt erre az időre. A hallgatót helyére téve azonnal fel­hívtam Rokosszovszkijt és magyarázatot követeltem tőle, miért nem tud a front törzse semmit sem arról, hogy csapataink feladták Gyedovszkot. És ekkor azonnal kiderül, hogy az ellenség nem foglalta el a várost, lehet, hogy Gyedovo faluról van szó. Világos, hogy félreértés történt. Elha­tároztam, hogy felhívom a főhadiszállást és megmondom, hogy miről van szó. No, itt aztán, ahogy a közmondás mondja, kőbe ütközött a kasza. A legfelsőbb főpa rancsnok felmérgesedett. Megparancsol­ta, hogy haladéktalanul menjek Rokosz­szovszkijhoz és kövessek el mindent, hogy ezt a szerencsétlen helységet fel­tétlenül visszavegyük az ellenségtől. Sőt, még Govorovot, az 5. hadsereg parancs­nokát is vigyem magammal: ,,Ö tüzér, hadd segítsen Rokosszovszkijnak meg­szervezni a tüzérségi tüzet a 16. hadse­reg érdekében." Elmentünk Rokosszovszkijhoz és utá­na vele együtt elindultunk a hadosztály­hoz, Beloborodovhoz. A hadosztálypa­rancsnok nem nagyon örült, amikor meg­jelentünk csapatainak az elhelyezési kör­letében. Abban az időben nyakig volt gondokkal, és ráadásul még magyarázkod­nia kellett, hogy az ellenség Gyedovo fa­lunak csak néhány, a szakadékon túl le­vő házát foglalta el. Afanaszij Pavlantyevics a helyzetet és harcászati megfontolásait jelentve elég meggyőzően megmagyarázta, hogy nem célszerű visszafoglalni ezeket a házakat. Sajnos, nem mondhattam neki azt, hogy az adott esetben korántsem horeószati megfontolások az irányadók számomra. Ezért megparancsoltam néki, hogy küld­jön ki egy lövészszázadot két harckocsi­val és az verje ki a házakbo betelepedett német szokaszt. Ez. qzt his/em decem­ber 1-én hajnalban mea is történt. De térjünk vissza a komoly dolgokra. A hitlerista csapatok a front közepén, az 5. és a 33. hadsereg csatlakozásánál váratlanul áttörtek, és az úton megindul­tak Kubinka felé. Akulovo falunál azon­ban útjukat állta a 32. lövészhadosztály, amely tüzérségi tűzzel megsemmisítette az eHenséges harckocsik egy részét. Az aknamezőkön is sok harckocsi robbant fel. Akkor az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett páncélos csapatai Golicino felé fordultak, ahol a front tartalékai és az 5. valamint a 33. hadsereg odaérkező csapatai végérvényesen megsemmisítet­ték ölet. Az ellenségnek ezt,az áttörését december 4-én teljesen felszámoltuk. A támadók több mint 10 000 halottat, 50 kilőtt harckocsit és sok mór harceszközt és felszerelést hagytak hátra a háreme zön. December első napjaiban valamennyi német csoportosítás tevékenységén és a csapások erején érződött, hogy oz el­lenség kifulladóban van, és támadáshoz nincs sem kellő ereje, sem eszköze: Az ellenség azzal, hogy csapásmérő csopa tosításait széles arcvonalon bonta­koztatta szét és páncélos öklével mesz­szire sújtott le, annyira széthúzta csapa­tait a moszkvai csatóban, hogy azok a közvetlenül Moszkvába vivő utakon a végső ütközetekben elvesztették ütőere­jüket. A hitlerista hadvezetés a Moszk­váért vívott csatában nem számított ilyen nagy veszteségekre. A pótláshoz nem volt ereje, nem tudta megerősíteni a Moszkvo alatt óllá csoportosítását. A foglyok vallomásaiból megállapítot­tuk, hogy egyes századokban 20 - 30 em­ber maradt, a német csapatok harci szel­leme erősen romlott, és már nem hisz­nek abban, hogy el tudják foglalni Moszk­vát. A Nyugati Front csapatai nagy veszte­ségeket szenvedtek, kifáradtak, de sehol sem engedték áttörni a védelmet, és tar­talékokkal megerősítve, a párt felhívá­saitól lelkesítve, erejük megtízszereződött a Moszkva megközelítési útjain vívott harcban. A németek. Moszkva elleni támadásuk második szakaszánok 20 napja alott ha­lottakban és sebesültekben több mint 155 000 embert, mintegy 800 harckocsit, legalább 300 löveget és jelentős meny­nyiségű repülőgépet vesztettek. A súlyos veszteségek és az, hogy nem sikerült tel­jesíteniük a hadászati feladatokot, el­hintette a német csapatok között a ké­telyt: vajon sikeres lesz-e az egész hábo­rú kimenetele? A fasiszta katonai és poli­tikai vezetés a világ közvéleményének szemében elvesztette a legyözhetetlenség presztízsét. Hitler, aki őrjöngött a Moszkva elleni támadás kudarca, a villámháborús terv meghiúsulása miatt, megtalálta a bűnba­kot, és leváltotta a szárazföldi csapatok föparancsnoki beosztásából Brauchits tá­bornagyot, von Bock tábornagyot, a „Kö­zép" hadseregcsoport parancsnokát, Gu­deriont, a 2. páncélos hadsereg parancs­nokát és még sok olyan tábornokot, dki­ket másfél-két hónappal ezelőtt bőkezűen kitüntetett lovagkereszttel. Hitler maga vette át a szárazföldi csapatok főpa­rancsnokságát, nyilvánvalóan arra szá­mítva, hogy ennek bűvös hatása lesz o csopatokro. A főhadiszállás, igyekezve kiaknázni a számunkro Moszkva környékén kialo­kult kedvező feltételeket, megparan­csolta, hogy a Nyugati Fronttal egyidő­ben o Kalinyini Front és a Délnyugati Front jobbszárny-csapatai is menjenek ót ellentámadásba. Elérkezett 1941. december 6-ónak o napja. A Nyugati Front csapatai a fővá­rostól északra és délre megkezdték az ellentámadást. Kalinyin és Jelec körze­tében megindultak a szomszédos fron­tok. Hatalmas ütközet bontakozott ki. A front parancsnoksága az ellenség mögöttes területére síesapotokat, lovas­ságot és légideszant-csapatokat irányí­tott. amelyek pusztították a visszavonu­ló ellenséget. Ugyanott, a frontok hadi­tanácsaival összehangolva megkezdték harcukat a partizánok. Az ő tevékenysé­gük erősen megnehezítette a német pa­rancsnokság helyzetét. A legyengült, harcokban felőrlődött hitlerista hadseregek nagy veszteségeket szenvedtek és csapatainktól szorongatva nyugat felé vonultak vissza. IFolytatjukI

Next

/
Thumbnails
Contents