Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)
1971-07-15 / 166. szám, csütörtök
A marxizmus—leninizmus klasszikusai a sikerek és a kudarcok kulcsfontosságú kérdésének tartották az internacionalizmus érvényesítését a munkásmozgalomban és a szocializmus építésében. Minél mélyebb hatást gyakorolt a történelmi fejlődés során a burzsoá nacionalizmus, annál sikeresebben valósította meg céljait a burzsoázia. A burzsoázia és szövetségesei a nacionalizmus terjesztésében attól sem riadtak viszsza, hogy embert gyilkoljanak és a hatalomért folytatott harcban a leggyalázatosabb, legszennyesebb eszközöket a'ikalmazzák. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a dunaszerdahelyi (Dun. Streda | járásban a lakosság többsége magyar nemzetiségű. Szocialista hazánk déli területén a burzsoázia uralma idejében a munkások és kisparasztok elviselhetetlen nyomorban éltek. A járásban a földterület 75 százaléka a kulákok, földbirtokosok és az egyház kezében volt. ,1930-ig, tehát a burzsoá földreform végrehajtása után, ilyen volt Csallóközben a földterület megoszlása: a tulajdonosok a földterület száma % nagysága •4 hektárban 5,7 ha-ig 10 466 60.81 19 575 11,82 5,7-tél 11,5 ha-ig 3139 18,21 22 885 13,70 . 11,3-től 30 ha ig 2871 18,87 48 850 28,29 30-tól 100 ha ig 569 3,31 27 569 16,65 100 tói 200 ha-ig 88 0,51 12 206 . 7,37 200 tói 500 ha ig 62 0,38 10 797 11,35 500-tól 1000 ha ig 18 0.10 11 435 6.90 - 1000 ha fölött 5 0,03 6 475 3.92 17 211 100 185 592 100 ES 197 L II. 15. A tulajdonosok 79 százaléka, a kis- és középparasztok, a földterületnek csak a 25 százalékát birtokolták. E területen 42 000 munkás és cseléd félig rabszolga sorban élt. A népnek e széles rétege azokkal az árvái munkásokkal együtt, akik ezen a vidéken a nyári időszakban 2—3 mázsa gabonáért robotoltak, nem rendelkezett semmilyen érvényesülési lehetőséggel, sem szociális, sem kulturális, sem politikai vonatkozásban. A felszabadulás után a lakosság 25 százaléka tüdőbajos volt. A gyermekeknek csak 2 százaléka tanult tovább az ele mi iskola elvégzése után. 9000 lakosra jutott egy orvos, akinek segítségét azonban az egyszerű munkásnép nemigen vehette igénybe. A lakások sárból és szalmából épültek. Minden falunak a nagygazdákon kívül azonban volt saját papja, jegyzője és gazdag bírója is. Minél mélyebb hatást gyakorolt a CSKP és a marxizmus— leninizmus eszméje a dolgozók tudatára, a dolgozók annál jobban tudatosították, hogy ez a terület nem a dolgozók hazája, hanem a gazdagoké. Minél mélyebb volt a CSKP hatása, annál jobban összefogtak a magyar és a szlovák munkások az elviselhetetlen burzsoá viszonyok elleni harcban. Tudunk a munkások harcáról Vámosfalut) (Trhové Mýto) Popper földbirtokosék ellen, akik 300 hektár földdel rendelkeztek, Jesenský ék ellen, akiknek Nyárasdon l'i'opolníky) több mint 700 hektárjuk volt, Reňovskij Ľudovít ellen, akiriek Légen (Lehnice) 1218 hektár volt a birtokában, és' a Pálfíyak ellen, akiknek még 1930 után ls csupán Karcsán (KraCanyJ több mint 1000 ha földjük maradt. A CSKP helyes politikája eredményeképpen ezen a területen megszilárdult a munkások, a kis- és középparasztok internacionalista tudata. A magyar dolgozó nép kizsákmányolt rétegei egyre jobban rádöbbentek arra, hogy csakis a szlovák és cseh munkásosztállyal folytatott közös harc eredményeképpen épülhet fel olyan haza, amely lehetőségeket biztosít a teljes érvényesüléshez, és szociális, kulturális, politikai, nemzetiségi biztosítékokat nyújt nekik. Egyre inkább tudatosították, hogy az új szocialista haza — a dolgozók széles rétegeinek hazája — nem épülhet nacionalista alapokon, hanem csakis az internacionalizmuson. Miután 1948 februárjában a munkásosztály kivívta a politikai hatalmat, a munkásosztály a kis- és középparasztsággal és a dolgozó értelmiséggel szövetkezve uralomra lépett, a mi járásunkban is teljesen új le hetőségek nyíltak a dolgozók, köztük a magyar nemzetiségű dolgozók, érvényesülése számára. . Az elmúlt évtizedekben a CSKP Központi Bizottságának és az SZLKP Központi Bizottságának számos határozata segítette elö, hogy a magyar lakosság politikai, szociális és kulturális téren is teljes mértékben érvényesülhessen. A járás kommunistái az 50-es évektől kialakították a feltételeket ahhoz, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók és a szlovák nemzet a szocializmus építésében, ugyanúgy, mint a gyökeres változósok történtek. Elsősorban a nagy. intenzitású, magas munkatermelékenységű szocialista mezőgazdaságra gondolok, valamint az ipar, közlekedés és szolgáltatások fejlesztésére, ami szilárd szociális biztosítékokat adott a dolgozók nak, a magyar és szlovák nem zetiségű dolgozóknak egyaránt. A szocialista társadalom mindenki számára munkalehetőséget biztosít. A dolgozók az elvégzett , munka, annak minősége és társadalmi jelentősége szerint kapnak jutalmat, járásunkban a kommunisták gazdasági téren is jó eredményeket értek el, kihasználva a szocialista államunk adta lehetőségeket, elmélyítve az együttműködés internacionalista kapcsolatait. A teljesebb érvényesülés lehetősége, a barátság, testvériség és kölcsönös segítségnyújtás, valamint az egységes eljárás alapján kialakultak u lehetőségek ahhoz, hogy teljes mértékben megváltozzon a lakiisalap és az életkörülmény, járásunkban a lakosság öltözkü dése, táplálkozása és lakásviszonya magas színvonalú. Egyes községekben magasabb a színvonal, mint az országos átlag. A szociális változások, az elért eredmények megerősítik dolgozóink kezdeményezését, megszivežetésével « gyakorlati életben tulajdonképpen kiegyenlítődött a helyzet, a magyar dolgozók számára olyan politikai, szociális es kulturális lehetőségek nyíltak, melyeket sem a magyar, sem a cseh, sem a szlovák burzsoázia nem tudott biztosítani. A járás kommunistái 1968—1969-ben is védelmezték ezt a történelmi tényt a )obboldali opportunistákkal szemben. Saját tapasztalataink alapján győződtünk meg arról, hogy a nacionalizmus legszörnyűbb következmé «yei azon a területen nyilvánultak meg mindig, ahol a különböző nemzetiségű dolgozók együtt és nem egymás mellett éltek. A burzsoá nacionalisták mindig arra törekedtek, hogy a dolgozókat nemzetiségi és val lási szempontból is úgy osszák meg, ahogyan az nekik a legjobban megfelel, l'eljesen reá íisan felismerték, hogy a munkásoknak, parasztoknak és dolgozó értelmiségnek a szocializmusért folytatott harcban megnyilvánuló gyengesége nemzetiségi, vallási vagy. faji megosztottságukban rejlik. Dél-Szlovákia területén magyar és szlovák nemzetiségű polgárok élnek évszázadok óta. A burzsoázia uralma több Ízben megváltozott és ez keserves következNemzetek és nemzetiségek a szocialista internacionalizmus szellemében Irta: Ferencei István, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártbizottság vezető titkára burzsoá uralom elleni harc idejében internacionalista egységben haladjanak. Az SZLKP járási bizottsága a politikai érvényesülés terén ügyeit arra, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók a szlovák dolgozókkal egyiitt teljes mértékben részt vehessenek a párt és állami szervek, társadalmi szervezetek és ezek választott szerveinek munkájában. A járási pártbizottság a káderpolitikában sohasem helyezte előtérbe a nemzetiségi szempontot, hanem mindig az osztály, politikai, szak és -erkölcsi kritériumokra helyezte a hangsúlyt, tehát azokra, melyek lehetővé teszik, hogy az adott munkahely en a lehető legjobban teljesítsék feladataikat a szocializmus és így az egész társadalom érdekeinek megfelelően. A különböző hivatalokban törődtünk azzal, hogy a népet szolgáló hivatalnokok szlovákul és magyarul is tudjanak, mivel a mi járásunkbarí magyar és szlovák nemzetiségű lakosok élnek, és a szocializmusban senkinek sem lehetnek privilégiumai és kiváltságai. A járási pártbizottság a magyar lakosság teljes érvényesülése érdekében szüntelenül hangsúlyozta ós hangsúlyozza, hogy mindenkinek, elsősorban a fiatal nemzedéknek el kell sajátítania a szlovák nyelvet. A magyar nemzetiségű polgárok megértették ezt a követelményt és ezért egyre jobban törődnek azzal, hogy gyermekeik megtanulják a szlovák nyelvet, annak érdekében, hogy tovább tanulhassanak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság különböző főiskoláin és közös szocialista hazánk bármely táján részt vehessenek a szocializmus építésében. Magyar nemzetiségű állampolgáraink egyre jobban megértik azt is, hogy nincs szó elnemzettelenítésről, nanom ellenkezőleg arról, hogy a magyarok a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek közös hazájában, a munkások, parasztok és dolgozó értelmiség hazájában, teljes mértékben érvényesülhessenek. járásunkban a dolgozók szociális érvényesülése terén az elmúlt évtizedben lárciítják szocialista hazánk távlataiba vetett hitüket. A szociális változásokhoz jelentős mértékben hozzájárultak államunk nagy beruházásai a vízgazdálkodási és talaj javítási munkákba, teljesen újjáépüli az úthálózat, és különböző szol gáltatási objektumok létesültek. Jelentősen kibővült az egészségügyi intézmények hálózata. Az ötéves tervben meg kell oldanunk a kórházi férőhelyek bővítésének problémáját, de ennek ellenére az egészségügyi gondoskodás mágus színvonalon áll. A jobboldali opportunisták L988-ban az első járási konferencia után azzal támadtak bennünket a központi sajtóban, hogy a kommunisták figyelmét következetesen a járás anyagi, szociális fejlesztésének kérdéseire orientáljuk. Ezt a konferenciát „kenyérkonferenciának", maradi tanácskozásnak minősítették. Tudatában vagyunk a kommunisták és a pártonkívüliek ideológiai nevelése jelentőségének. A dolgozók anyagi-szociális fejlődését azonban döntő fontosságúnak tartottuk a szellemi értekek fejlesztése szempontjából is. A múltban, a burzsoá tulajdonjogi viszonyok idején, a gazdag föld nem tudoli megélhetést biztosítani az emberek tízezreinek. A kommunisták törődnek azzal, hogy a dolgozók és a felnövő nemzedék ne feledkezzen meg erről a tényről. A lakosság számára nagy le hetosegek nyíltak a művelődés és a kultúra terén is. Az alapiskolákban korszerű tantermekben tanulnak a gyermekek. A járási pártbizottság 1968— 1969-ben sem tért le a szocialista internacionalizmus pozícióiról. Szüntelenül hangsúlyoztuk, hogy járásunkban a dolgozók nagyobb érvényesülése csakis a magyar és szlovák nemzetiségű dolgozók egysége, a szocialista internacionalizmus alapján érhető el. Tudtuk, hogy alkotmányosan és jogilag módosítanunk kellett a kisebbségek helyzetét államunkban, hogy államjogilag rendeznünk kellett a cseh és a szlovák nemzet közti kapcsolatokat. Tudtuk azt is, hogy 1948-tól a CSKP menyeket hozott a dolgozók számára. A burzsoázia mindig a nacionalizmus szításával őrizte meg hatalmát. így volt ez a monarchia idejében, az olső Csehszlovák Köztársaságban és a Horthy-féle megszállás alatt is. 1968-ban a jobboldali oppor tunisták tudták, hogy járásunkban céljaikat csakis a nacionalizmus segítségével, a burzsoázia legfontosabb politikai fegyverével érhetik el. Ezért rágal mázták a járási pártbizottságot programok szervezésével. Meghamisították az utolsó évtizedek fejlődését, huligánok meneteit szervezték a „nemzethez és istenhez hűek" megsegítésére. Már jelszavuk - ,.a nemzethez és istenhez hűek" megsegítése — is sokat elárul. Ök nem a szocialista internacionalizmus alapján akartak segítséget szervezni a munkásoknak és a dolgozó értelmiségnek, mivel éppen a barátság és testvériség, <i kölcsönös segítségnyújtás kapcsolatai akadályozták céljaik megvalósítását. Járásunkban éppen a barátság és testvériség kapcsolatainak szilárdsága biztosította, hogy a 186 pártalapszervezet közül a szövetséges csapatok internacionalista segítségnyújtása időszakában 178 az internacionalizmus pozícióin maradt, ami konkrét gondolkodásunkban és magatartásunkban is megnyilvánult. Barátként és testvérként üdvözöltük a szövetségeseket, akik ott, ahol szükség volt rá, segítséget is nyújtottak a szocialista alapok megvédésében. Egyesek még ma is hamisan .magyarázzák a járás kommunistáinak es pártonkívölieínek helytállását. 1968 1969-ben ,konzervativizmus' sal és „dog matizmus"-sal vádoltak a járási pártszervezetet, ma azt bizenyv gatják, hogy a lakosság szilárd internacionalista t.idata és magatartása külső hatások eredménye. Az igazság az, hogy az emberek nem születnek sem internacionális'. ír.ik. s«m nacionalistának. A szilárd internacionalista magatartásnak vagy pedig a nacionalista tudatnak és magatartásnak mindig objektív és szubjektív okai és feltételei vannak. Az internacionalista tudat mély gyökereiben kell keresnünk annak okát, hogy a jobboldali opportunistáknak, akik naeionaitzmUKMl mérgezték az emberek tudatfci, nem sikerült teret hódítaniuk a magyar és a szlovák nemzetiségű párttagok és pártonkívüliek körében. Az internac onaiista kapcsolatok mély gy )kerei elsősorban a CSKP nak a nurzsoá Csehszlovák Köztársaság idején folytatott harcában alakultak ki, amikor ezen a területen olyan jelentős internacionalisták egyesilelltiK eszmeileg, szervezetileg a dolgozókat, mint Malőr István . Steiner Gábor. Azokon a területeken, ahol különböző nemzetiségek élnek együtt, a munkások es a többi dolgozó objektív irányvonala, hogy, az együttélés testvéri és baráti kapcsolatainak elmélyítését és a közeledést szorgalmazzák. Ez az irányzat különösen erősen nyilvánul meg az olyan községekben és városokban, ahol különböző nemzetiségek élnek. A burzsoázia nataiina fenntartása érdekében mindig arra törekedett, hogy megbontsa a szlovák es a magyar munkások, kis- és középparasztok kapcsolatait, megakadályozza közeledésüket. A burzsoázia tudta, milyen veszélyt jeleni számara a proletariátus és a többi dolgozó közös fellépése a politikai, szociális és kulturális vívmányokért. A szocializmus építésének időszakában is tudatában volt ennek. Tudta, Hogy minél szilárdabb lesz a nemzetek és nemzetiségek szövetsége, annál nehezebben valósíthatja meg osztályérdekeit, es ellenkezőleg, minél jobban gyengül a nemzetek es nemzetiségek testvéri és baráti szövetsége - politikai, anyagi, szoUátis és kulturális téren — annál könnyebb lesz a régi magántulajdonon alapuló jogi kapcsolatokhoz való visszatérés, i.emn nem véletlenül hangsutgozta, hogy a burzsoázia a ourzsoá nacionalizmus ideológiája segítségével vívta ki, szilárdítja meg és védelmezi uraimat. A járási pártbizottság a munkásosztály, a marxizmus—leninizmus pozíciói alapján oldotta meg a társadalmi élet politikai, szociális, káder-, kulturális és más problémáit. A szocialistaellenes, revizionista, jobboldali opportunista erők terveinek leleplezése — a CSKP Központi Bizottságának 1970 decemberi iilésén jóváhagyott l'anulságok — még jobban megszilárdította a munkások osztályöntudatát. A jobboldali opportunisták 1968ban is teljesen elszigetelődtek. Nem tudták megnyerni a lakosság támogatását annak ellenere, hogy nagy zajt csaplak maguk körül, tgy például František Sedlák 1969 augusztusában Martinban a Matica slovenská gyűlésén elferdítette a valóságot, vádolta a járási vezetőséget, mert sľvenyesiti u kétnyelvűséget és azt mondta, hogy. ezen a területen nem élhet meg olyan ember, aki nem tud magyarul. Azt követelte, hogy mindenütt,' így még a borbélynál is kötelező legyen a szlovák nyelvhasználat. Azzal vadolta a járási pártbizottságot, hogy csak magyar nemzetiségű embereket bíz meg fttukciókkal és ezt a vádját a mezőgazdasági szövetséggel akarta bizonyítani. Azzal vádolta a járási szerveket, hogy a szlovákok nincsenek kellő arányban képviselve. Mindent elferdített, amit csak lehetett. 1969-ben az SZLKP larási bizottsága plénumanak 57 tagja közül 13, a járási ellenőrző és revíziós bizottsága 17 tagja közül 8, az elnökség 9 tagja közül 4 volt szlovák. A /árási nemzeti bizottság plénuma tanácsának és a járási nemzeti bizottság upparatusa vezető funkcióinak uenizetiségi összetételére vonatkozó adatok azt bizonyítják, hogy ezekben a szervekben több a szlovák, mint a járás szlovák nemzetiségű lakosainak részaránya. Szám szerint a járási nemzeti bizottság plénumanak 79 tagja közül 18, a járási nemzeti bizottság tanácsának 12 tagja közül 6, a bizottságok 1.3 elnöke közül 7, a 16 osztályvezető közül 9 szlovák nemzetiségű. (Folytatás a 6. oldalon)