Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-14 / 165. szám, szerda

A NAGY CSALÁS 2. A nyílt támadás előjátéka A

z Észak-Vietnam elleni titkos amerikai háború inásik hatalmas területét a laoszi légi hadműveletek jelentették. Laoszban 25—40 amerikai T-28-as vadászbombázóból álló csoportokat hoztak létre. Ezek a repülőgépek laoszi felségjeleket viseltek, de közülük csak egyesek tartoztak a laoszi légierő kötelékébe. A többieket az Air America (a CIA eszközeiből fenntartott társaság fedőneve) pilótái, továbbá Anger amerikai nagykövet által ellenőrzött thaiföldi pilóták vezették. Az Egyesült Államok légierői •kötelékébe tartozó sugárhajtású repülőgépek felderítő repüléseket végeztek Laosz fölött, leíényképezték a Patet Lao csat>atösszpontosításainak vidékeit, melyeket azután a T-28-as vadászbombázók támadtak. Az Észak-Vietnamra nehezeÖő amerikai titkos katonai nyomás harmadik szerves része amerikai torpedórombolók állandó őrjárata volt a Tonkiniébölben. Bár az őrjárat célja főként lélektani erőfitogtatás volt, a torpédórombolók kémadatokat gyűjtöttek az északvietnami rádiólokációs jelzőrendszerről és a partmenti védelmi berendezésekről, hogy aztán ezek az adatok hasznosak legyenek a „34-A" program végrehajtói számára, vagy az Észak-Vietnam bombázására készülő amerikai pilótáknak. A beszámoló szerzői szerint » titkos háború felsorolt három tő eleme közül a „34-A" program szerinti berepüléseknek *olt a legnagyobb jelentősége. mAz Egyesült Államok »nem kétertelmü« felelőssége e berepülésekért »az Egyesült Államok beavatkozásának hallgatólagos jelképes és lélektani kiterjesztését jelentette«. A tűz beszüntetését kereszetülhúzták", — írják a dokumentum szerzői. Az a tény, hogy a felderítő szervek és a nagyvezérkar úgy vélte, hogy e programnak kevés esélye van, hogy arra kényszerítse Hanoit, állítsa meg a Viet Congot és a Patet Laót, s a szerzők szerint azt jelentette, hogy ,,többet kezdtek követelni és várni". 1964. január 22-én, egy héttel azelőtt, hogy megkezdődtek a „34-A" program szerinti repülőtámadások, a nagyvezérkar főnökének, Maxwell Taylor tábornoknak aláírásával ellátott emlékiratban figyelmeztette MeNamarát, hogy „bár mi teljes mértékben támogatjuk az ÉszakVietnam elleni titkos hadműveletek végrehajtását, helytelen volna azt vélni, hogy e törekvések képesek döntően befolyásolni Hanoinak azt az elhatározását, hogy támogatja a Viet Congot." A nagyvezérkar kijelentette, hogy a kormánynak „készen kell állnia egyre határozottabb akciókra, beleértve kulcsfontosságú észak-vietnami célpontoknak vietnami spanyolfal mögött . amerikai erőkkel történő légi bombázását, amerikai csapatok Dél-Vietnamba küldését és szükség esetén amerikai csapatok felhasználását az Észak-Vietnam elleni közvetlen harci cselekményekben". Főnökök és bábok 1964. február 20-án a Fehér Házban történt stratégiai tanácskozás után Johnson elnök elrendelte „az Észak-Vietnamra gyakorlandó nyomás rendkívüli tervei kidolgozásának meggyorsítását." Az amerikai kormány aktivizációs törekvésének az volt az alapja, hogy beismerte a laoszi és dél-vietnami Amerika-barát rendszerek helyzetének rosszabbodását, s ezzel összefüggésben Washington pozíciójának a gyöngülését ls ezekben az országokban. Ogy vélték, hogy a Patet Lao laoszi sikerei közvetlenül kihatottak a dél-vietnami antikommunista erők erkölcsi szellemére, s elsősorban ez nyugtalanította az Egyesült Államokat. A kormány a lehetséges mértékben eltitkolta a kongresszus és a nyilvánosság elől a helyzet rosszabbodását, s ezzel maximális cselekvési szabadságot biztosított magának olyan intézkedések kulisszák mögötti ki dolgozására, amelyeket elkerülhetetlenül szükségesnek vél Az Egyesült Államok rájött, hogy nem képes elbánni a délvietnami partizánmozgalommal, függetlenül attól, hogy segítséget kapott kezdetben Van Minh, majcl Nguyen Khanh ta bornok saigoni katonai rendszerétől. Az utóbbi az 1964. január 30-1 államfordulattal ragadta magához a hatalmat. Ennek következtében a figyelem mindinkább Észak-Vietnamra összpontosult, amelyet az amerikai nagyvezérkar „a probléma gyökerének" minősített. Rostow, a Johnson-kormány vezető teoretikusa bedobta ezt az elméletet és ezzel elméleti alapot adott a háború kiélezésére. Koncepciója, amelyet először 1961-ben az észak-karolinal Fort Braggban fogalmazott meg, azt hirdette, hogy a forradalom elfojtható, ha elvágják támogatási és ellátási erőforrá sáltól. Rostow 1964. február 13-án Rusk külügyminiszterhez eljuttatott emlékiratában kijelentette, hogy Ho Sí Minh elnöknek „ipari komplexuma van. amelyet védelmeznie kell, s ő többé már nem partizánvezér, akinek nincs mit vesztenie." A hírszerzési szakemberek ebben az időpontban mégis azt jegyezték meg, hogy „a dél-vietnami kommunisták főként belülről merítenek erőt", s befolyásuk forradalmi társadalmi célkitűzéseikkel és az ötvenes évek függetlenségi harcában, a franciák elen vívott háborúban a nemzeti ügynek nyújtott támogatásukkal magyarázható. A dél-vietnami partizánmozgalom kibontakozásának arányában egyre erösebben ragaszkodott Washington Észak-Vietnam bombázásához mint eszközhöz vezetőinek rákényszerítésére, hogy vessék vissza olyan szintre a déli partizánmozgalmat, amelyen a gyönge saigoni kormány is elbánhatna vele. A kormány nézeteinek fokozatos megváltozása McNamara beszámolóiban is visszatükröződött, amelyeket 1963 decemberi és 1964 márciusi vietnami útja utón terjesztett Johnson elnök elé. Decemberi emlékiratában a „34-A" program szerinti repülötámadások megkezdését javasolta, március 16-i emlékiratában közölte, hogy „DélVietnamban kétségtelenül roszszábodott a helyzet", és két katonai program kidolgozásút ajánlotta. (Folytatjuk) BELPOLITIKAI KOMMENTÄR KB tt A K0Z0SSEG EREJEVEL Jövőbe növő szép szándékaink megvalósításához nem elég a lelkesedés. A siker tényezői: a böles megfontolás, a józan számítás, a szorgos munka, a dolgozó ember szellemi és testi ereje. De az egyén erejét a közösség megsokszorozza. Nemcsak az a tágabb, nagyobb közösség, amit e haza fogalma jelent, hanem az, amelyben és amelylyel együtt veszünk részt a szocialista haza építésében, a szocialista társadalom fejlesztésében. Ezért kell fokozott gondot furditani az egyén és a közösség kapcsolatára, ezért kell szüntelenül fejleszteni e kapcsolat kölcsönős hatását. A munkakörnyezet minősége nemcsak attól függ. hogy milyen a munkahely szellőző,vagy porelszívó-berendezése, hanem elsősorban attól, hogy milyenek az emberi kapcsolatok, hogy milyen mértékben sikerül kiiktatni, semlegesíteni és végsó fokon teljesen elsorvasztani a negatív emberi tulajdonságokat, az irigységet, az intrikát, az avanturista egyénieskedést. egymás, vagy a vezetők indokolatlan becsmérlését. Beszélni kell erről, mert — sajnos — szinte tipikus jelenség. Gyakori, hogy egy-egy közösség tagjai egymást „fúrják", rágalmazzák, hogy nem az az egyén mércéje, hogy mit és mennyit dolgozik, hanem egyéni tényezőktől függ, hogy a közösség egyik vagy másik tagja népszerü-e vagy sem. Nem ritka a vezetők becsmérlése sem. Vannak, akik azt mondják, a vezető ex offo „rossz", hogy „könnyű a fejeseknek", ..bezzeg, ha nekik kellene az én munkámat elvégezniük" stb. Persze a szocialista vezető felelősségéről, számtalan összetett problémájáról ezek a „bírálók" megfeledkeznek. Rendezni kell ezeket a kapcsolatokat, s e rendezés során nagy feladatok várnak az egyénre és a közösségre egyaránt. Az egyén feladata, hogy beleilleszkedjen a közösségbe, azonos mértékben vállalja a közösség gondját, munkáját, minden erejével hozzájáruljon eredményeihez, ne önös célokért, hanem a közösség érdekeiért harcoljon! Viszont a közösség köteles sége, hogy az egyént nevelje. Formálja, meggyőzze a közös célok helyességéről, figyelmeztesse az egyént hibáira, dorgálja, vagy dicsérje, érdeme szerint. Szükséges, hogy a kollektív kapcsolatok ne csupán a munkahelyi feladatok teljesítése érdekében érvényesüljenek, hanem az egyén érezze maga mögött ezt a támogató erőt, ezt a mindennél megbízhatóbb fogódzót akkor is, amikor magánéletében olyan problémák merülnek fel, amelyeket egyedül nem tud megoldani. A munkahelyen kialakult emberi kapcsolatoktól, a baráti, elvtársi légkörtől tiigg, hogy az egyén milyen lelkesedéssel, milyen céltudatosan vesz részt a termelőmunkában. E légkör kialakítása nem nehéz, nem kell hozzá más. csak szocialista emberi magatartás, az a tudat, hogy a jelent együtt munkálva, mindnyájan a jövőt építjük. A közös jövöt! PETERFI GYULA Szovjet művészek vendégszereplése (CSTK) .— llangversenydobogóinkon a második félév folyamán 24 szovjet művész vendégszerepel. A Pragokoncert, a Szlovkoneert és a szovjet Goszkoncert közti megállapodás alapján a szovjet művészek között fellépnek: Viktor Dubrovszkij, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Neeme Järvi és Ruben Vartanjan karmesterek, Natália Govrilova és Vlagyimir Krajnyev zongoraművészek, Irina Bocskova, Mihail Fihtengolc, Leonyid Kogan és Vlagyimir Malinyin hegedűművészek, Danyiel Safran, Lev Jevgrafov és Viktória Jaglingova csellisták, Megyeja Amiranasvili és Ľudmila Boskova énekesek. 17. Melegen üdvözöltük egymást. Lótszott, hogy sok mindent élt át e nehéz napok bon. - Honnon jöttél? - kérdezte Bugyonnij. - Konyevtől. No, mi újság nála? Több mint két napjo megszakodt oz összeköttetésem vele. Tegnop o 43. hodsereg törzsénél jártom, o front törzse azonban távollétemben felszedelőzködött, és most nem tudom, hol állt meg. - Én megtaláltam Moszkvától 105 kilométernyire, balra az erdőben, a Protva folyót átszelő vasúti hídon túl. Téged várnak. A Nyugati Fronton, sajnos, oz erők zömét bekerítették. - Nálunk sem jobb a helyzet - felelte Bugyonnij -, o 24. és 32. hadsereget elvágták. Tegnap én mogam is kis hljo, hogy Juhnov és Vjozma között nem kerültem oz ellenség karmai közé. Vjozma felé nagy páncélos és gépesített oszlopok vonultak, nyilvánvalóan, hogy kelet felől megkerüljék a várost. - Kinek a kezén von Juhnov? - Most nem tudom. Az Ugra folyónál volt két gyalogezred, de tüzérség nélkül Azt hiszem Juhnov az ellenség kezén van - No, és ki fedezi az utat Juhnovtól Molojaroszlavecig - Amikor ide jöttem, Medinyben három milioistán kívül mással nem találkoztam. Medinyt elhagyták a helyi hatóságok. - Eredj a front törzséhez - mondtam Szemjon Mihajlovicsnak - tájékozódj a helyzetről és jelentsd a dolgok állását o föhodiszállósnok, én meg elmegyek Juhnov körzetébe. Jelentsd a legfelsőbb főparancsnoknak, hogy találkoztunk, és mondd meg neki, hogy Kalugába mentem. Meg kell néznem, mi történik ott. Amikor Medinybe érkeztem, valóban senkit sem találtam ott. Csak egy öreg anyóka keresett valamit egy lebombázott ház romjai között. - Mit keres itt nagyanyó - kérdeztem. Az asszony felemelte a fejét. Tágro nyílt, réveteg szemével értelmetlenül nézett rám. - Mi történt mogóvol nagyanyó? Anélkül, hogy válaszolt volno, ismét elkezdett ásni. Valahonnan a romok közül egy másik asszony is előkerült, egy félig megtömött zsákot cipelve. - Ne kérdezzen tőle semmit. Elvette oz eszét a bánat. Tegnapelőtt a németek rajtoütöttek a városon. Bombázták és repülőgépről géppuskázták. Ez az aszszony az unokáival együtt itt lakott ebben a házban. A támadás idején a kútnál állt, vizet húzott, és szeme láttóro csapott a bomba a házába. A gyermekek elpusztultak. A mi házunk szintén összedőlt, Minél hamarabb el kell menni, és ezért kutatok a romok alatt, talán még találok valami cipőt vogy ruhát. Arcán könnycseppek gördültek végig. Nehéz szívvel indultam Juhnov felé. Időnként meg kellett állnom és figyelmesen körülnéznem, hogy ne szoladiak bele oz ellenség korjaibo. 10 - 12 km-t tettem meg, amikor az erdőben várotlanul kezeslábast és harckocsizó sisakot viselő fegyveres katonák állítottak meg. Egyikük odajött a gépkocsihoz. - Nem lehet tovább menni - mondotta. - Kicsoda ön? Megneveztem magamat és viszonzásul megkérdeztem, hol von az alakulatuk - Itt oz erdőben 100 méternyire von egy harckocsidandár törzse. - Nagyon jó. Kísérjenek a dondór törzséhez. Örültem, hogy itt találtam egy harckocsidandárt. Egy alacsonytermetü, feszes tartású harckocsizó jött elém két kezeslá basban, ellenzős sapkáján szemüveggel. - A főhadiszállás tartolék harckocsidondórának o parancsnoka, Troickij ezredes jelentkezik. - Nos, mi történik itt moguknól, jelentsen. Mindenekelőtt, hol az ellenség? Troickij ezredes elkezdte jelentését: - Az ellenség megszállva tortjo Jűhnovot. Élegységei elfoglalták oz Ugra hídját. Kalugába is felderítőket küldtem. A városban nincs ellenség, de környékén heves horcok dúlnak. Ott horcol az 5. lövészhadosztály és o 43. hadsereg egyes visszavonult egységei. Dandárom a főhadiszállás tartalékában von. Második napjo állok itt és semmiféle utasítást sem kapok. Küldjön egy összekötő tisztet a Tartolék Front törzséhez Obnyinszkoje vasútállomás környékére, a Protvo folyón keresztül. Tájékoztassa Bugyonnijt o helyzetről. A dandár egy részét bontakoztassa szét és szervezze meg a védelmet a medinyi irány fedezésére. A Tartalék Front törzse jelentse a vezérkarnak a tőlem kopott parancsokat és mondja meg, hogy Kalugába mentem az 5. lövészhadosztályhoz. Később megtudtam, hogy az Ugra folyó hídját o németek csak azután foglalták el, miután ozt I. G. Sztarcsok őrnagynok, a Nyugati Front ejtőernyős deszantszolgálata főnökének osztaga felrobbantotta. Sztarcsok osztaga a híd felrobbantása utón védelmet foglalt az Ugra folyó mentén. NemsokáFo erősítést kapott. Bevonult hozzá L. A. Mamcsik főhadnagy és I. Sz. Rosszikov százados osztaga, amely a podoli katonai tanintézetek hallgotóiból alakult. Ezek az osztagok hősi harcukkal sikeresen visszaverték oz ellenséges csapatok próbálkozásait, hogy átkeljenek az Ugrón és áttörjenek Mediny felé. Az öt napig tartó elkeseredett horc után nem sokan maradtak életben közülük, de hősi önfeláldozásukkal meghiúsították Malojaroszlavec gyors elfoglalásának tervét, és ezzel segítettek csapatainknak időt nyerni ahhoz, hogy Moszkva megközelítési útjain megszervezzék o védelmet. Kaluga körzetében felkeresett egy összekötő tiszt és átnyújtotta a vezérkor főnökének távmondatót, amelyben az állt, hogy a legfelsőbb főparancsnok parancsóra október 10-én legyek a Nyugati Front törzsénél. Azokban a napokban ott működött az Állami Honvédelmi Bizottság egyik olbi* ľottsága. Alig érkeztem meg a törzs krasznovidovi szállósára, amikor a telefonhoz hivattok. Sztálin volt a vonalban. - A főhadiszállás elhatározta, hogy magát nevezi ki a Nyugati Front parancsnokává. Konyev a helyettese marod Nincs ellenvetése? - Nem, semmiféle ellenvetésem sem lehet! Ogy vélem, hogy Konyevra kell bízni a kalinyini irónybon levő csapatok vezetését. Ez az iráhy túlságoson távoli, és ezért ott kisegítő frontporancsnokságnak kell lennie. - Jó - helyeselt Sztálin. - Rendelkezésére állnak a Tartalék Front megmoradt csapatai, s a mozsajszki vonolon levő csapotok. Minél hamarabb vegyen kézbe mindent és cselekedjék. - Megkezdem a porancsok végrehajtását, de kérem sürgősen vonultassanak fel nagyobb tartalékokot, mivel közeljövőben várható, hogy a hitleristák fokozzák Moszkva elleni csapásukat. A csapatoknál éjjel-nappal megteszitett munka folyt. Az emberek a fáradtságtól és a kialvatlanságtól a szó szoros értelmében ledőltek a lábukról, de a Moszkva, a haza sorsáért viselt egyéni felelősség érzésétől sarkallva, a pórt útmutatásait követve emberfeletti munkát végeztek, hogy Moszkva megközelítési útjain megteremtsék a front csapatainak állóképes védelmét. (Folytatjuk) 1971. VH. 14.