Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-02 / 155. szám, péntek

KfflPflBAfl IHumanité Frartco Calamandreinek, az olasz szenátus külügyi bizottsága elnökhelyettesének cikkét közli a moszkvai Pravda. A cikkíró többek között megállapítja: „Olaszországban tapasztalható, wqy a különböző baloldali erük álláspontja mindinkább megegye zik. vagy közeledik egymáshoz az olyan fontos nemzetközi problémákban, mint az indokinai agresszió megsziinletése és az indo k[nai népek függetlenségének tiszteletben tartása, a közel-keletl béke helyreállítása,- az arab népek jogainak tiszteletben tartása, az európqt biztonság szavatolása .és a katonai tömbök felszámolása". A cikk szerzője hangsúlyozza, hogy a balközép kormány amelyen belül az elhatárolódás és az ellentétek fokozódása mutatkozik meg — nemzetközi akcióiban kénytelen számolni a baloldali erők véleményével. A baikőzép külpolitikát azonban összességében a lemaradás és bátortalanság jellemzi, bár tör téntek próbálkozások, hogy hozzáigazítsák ezt a külpolitikát a nemzetközi valósághoz és a néptömegek követeléseihez — mutat rá a szerző. Olaszországnak az illetékes nemzetközi szervezetekben elő kell segítenie, hogy keressék az olyan nagyszabású tárgyalá sok új lehetőségeit, mint amilyeneket Leonyid Brezsnyev javasolt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán. Calamendrei hivatkozik a szovjet pártkongresszus hatpontos békeprogramjára. A különböző politikai körök e kérdésekben el foglalt álláspontjának további közeledése lényegesen hozzájárulhatna egy új politikai helyzet megteremtéséhez, a baloldali erők, a demokrácia és a béke összes erőinek tömörítéséhez. Sergio Vilar, spanyol származású szerző tollából közöl felfigyeltető cikket a Francia Kommunista Párt központi lapja. A szerző felmérést végzett a Német Szövetségi Köztársaságban dolgozó külföldi munkások, köztük spanyol nemzetiségű dolgo zók között. A cikk szerint 180 000 spanyol munkás dolgozik a Német Szövetségi Köztársaságban. Vilar rámutat, hogy a külföldi munkások kizsákmányolása nagy mértékben járult hozzá Nyugat-Németország gazdasági fellendüléséhez. 1957-töl kezdődően kezdtek gyülekezni a nyugat-európai országok munkásai Nyugat-Németországban; itt kerestek munkát, ugyanis otthon munkanélküliség fenyegette őket. A bonni kormány rendelkezésére álló külföldi munkások összlétszáma Immár elérte a hárommilliót. E munkások problémáit fokozza az a körülmény is, hogy nem ismerik a német nyelvet, így elszigeteltségben kell élniük. Ez méginkább megnehezíti harcukat a kizsákmányolás ellen. Természetesen a nyugatnémet burzsoázia politikai küzdelméhez is felhasználja a külföldi munkásokat. Azzal, hogy szembeállítja őket a hazai munkássággal, tulajdonképpen féken tudja tartani a proletariátus osztályharcát. A félhivatalos kairói lap beszámol arról, hogy az összeesküvéssel vádolt politikusok szembesítése során feltehetően új tények súlyosbítják majd a vádiratot. Ellentétben azokkal a korábbi jelzésekkel, hogy a letartóztatottak kihallgatása befejeződött és a vádirat megszövegezése az eredeti elképzelések szerint halad, kiderült, hogy néhány esetben újabb kihallgatásra lesz szükség. Az ügy vizsgálói mindenekelőtt arra a pontra Irányítják figyelmüket, hogy az összeesküvők a rendszer megdöntését a háború kitöréséve) kap csolták egybe. Amennyiben ez a súlyos vád bebizonyosodik, messzemenő kihatásai nem kerülhetők el a vádirat szempontjából. hangsúlyozza a tekintélyes kairói lap. A szakosított vállalat maradjon szakosított az INCHEBA 71 MABGOlARA A Zilinai Váhostav építővállalat, mint a neve is elárulja azért létesült, hogy a Vág folyón víz- és villanyerőművet építsen. Az évek során azonban a vízi lépcső fokozatosan fölépült, és ma már a gátak egész sora zabolázza az egykor szilaj Vágót. A Váhostav kapacitása nak kihasználása érdekében más munkálatokat vállalt. Ezzel szükségszerűen megváltó zott belső szerkezete is, és az egykor szakosított vállalatból többé-kevésbé univerzális építővállalat lett. Ez kedvezőtlenül befolyásolta az eredetileg megszabott feladatok teljesítését is. A Liptovská Mara-i nagyszabású gát építésén egyre szaporodtak a fogyatékosságok, és idén az első negyedévben már jelentős lemaradás keletkezett. A CSKP XIV. kongresszusa irányelvei arra ösztönözték a vállalat kommunistáit, hogy véget vessenek a szétforgácsolt tevékenység gyakorlatának, s visszaállítsák a vállalat szakosított jellegét. Az irányelvek konkretizálási tervezetében ez a törekvés teljes mértékben kifejezésre jut. A Váhostav dolgozói nemcsak távlatilag értelmezik az irányelvek feladatait. Már a második negyedévben úgy szervezték a munkát, hogy a Liptovská Mara-i építkezésen a lemaradást mielőbb behozzzák. Törekvéseiket siker koronázta: a vízi erőmű építői behozták az első negyedévi lemaradást és megteremtették a feltételeit annak, hogy a mai napig a félévi tervet is teljesítsék. Most a munkaerőhiány és a tehergépkocsi-közlekedésben mutatkozó nehézségek elhárítására összpontosítják a figyelmüket, hogy az egész évi tervet is sikeresen teljesíthessék. Ez a szakosítás jellegének visszaállításában tett első lépés azért is szükséges volt, hogy újabb nehézségek nélkül megvalósíthassák az ötödik ötéves terv számukra legjelentősebb feladatát: a Fekete-Vágon a vízi erőművet. Ezt a vízszabályozási célokat is szolgáló villanyerőmüvet és gátat Liptovský Hrádok közelében építik fel. (vil) Néhány évvel ezelőtt még sokan kuvikhangokat hallattak. amelyek kétségbe vunlák a szakosított vegyipari vásár rendszeres rendezésének lehetőségét Bratislavában és kételkedtek abban is. hogy egy ilyen rendezvény nemzetközi jellegűvé fejlődhetne Szlovákia fővárosában. Az elmúlt évi, már nemzetközi vegyipari vásáruk, s különösen az idei INCHEBA '71 megcáfolta a kételyeket és borúlátást, mert amikor június 30-án bezárta a kapuit, valamennyi kiállítója és résztvevője, beleszámítva a sok tízezernyi nagyközönséget is, elégedetten hagyta el a Bratislavai Kultúra és Pihenés Parkját, ahol a vásárt rendezték. Sokféle szempontból lehet ne értékelni az INCHEBA '71 előkészítését, lefolyását és eredményeit. Elsősorban mégis ki kell emelni nagy politikai és gazdasági jeluntőségét. amelyet az a tény is bizonyít, liugy a vásárt meglátogatta dr. Gustáv Husák, Jozef I,eriárt, Vasil Riľak. Ondrej Klokoč. Peter Culotka és politikai és gazdasági életünk számos további kiemelkedő egyénisége. Nem hiányoztak a vásár vendégei közül a baráti országok kormányküldöttségei, az 1NTERCHIM nemzetközi vegyipari szervezet képviselői és nagy érdeklődés nyilvánult meg a hazai és a külföldi újságírók részéről is. További új pozitív momentum, amelyet kiemelt Andrej Barčák külkereskedelmi mi nisztsr is a vásár megnyitásakor elhangzott beszédében, hogy az INCHEBÁ-t a szövetségi kormány ez évi februári határozata értelmében véglegesen országos, sőt nemzetközi vásárnak kell minősíteni. Ebből a szempontból nagy jelentősége volt és lesz a vásárnak vegyiparunk nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásának kibővítése és a vegyipari export és import kiszélesítése terén. Jelentős helyet kap az INCHEBA vásár mind a KGST tagállamainak keretében, mind a többi ország felé irányuló külkereskedelemben. Ennek első bizonyítéka volt az, hogy már az ösz szes, a KGST keretébe tartozó ország képviseltette magát a vásáron, s természetesen nem hiányoztak Európa legnagyobb vegyipari társaságai sem, s itt voltak Japán valamint az USA egyes nagy tor melöi is. A külföldi résztvevők nagyra értékelték a rendkívüli érdeklődést gyártmányaik iráni s azt is, hogy az INCHE3 \ '71 vásáron nem csupán a rendező ország képviselu

:vel tár gyalliattak, hanem a többi szocialista ország kiállítóival is felvehették a kapcsolatot. Végső soron pedig a vásár kereskedelmi eredményei is felülmúlták a várakozást. Számos olyan vegyipari termék és berendezés szállítására kötöttek külkereskedelmi válla lataink egyezményt, amelyek nélkülözhetetlenek vegyiparunknak a mostani ötéves tervidőszakban előirányzott fejlesztéséhez, másrészt pedig sok hazai termék számára exportlehetőséget biztosituttak. A múlt évi INCHEBA vásá ron megközelítően 460 millió devizakorona értékű üzletet kötöttek külkereskedelmi szervezeteink. Az ez évi eredmény 527 millió devizakorona s a vásár utáni legközelebbi hetekben további 80 millió devizakorona értékű árucsereegyezményt írnak alá. A megbeszélés, illetve tárgyalás alatt álló üzletek értéke megközelítette a 2,5 milliárd devizakoronát. Területi megosztás szempontjából a legnagyobb kivitelt a fenti volumenből Lengyelországba, az NDK-ba, Jugoszláviába, a Szovjetunióba, továbbá az NSZK-ba, Svájcba, Nagy-Britanniába, Olaszországba, Franciaországba és Belgiumba bonyolítjuk le. A behozatal szempontjából a vásáron megkötött egyezmények túlnyomó része a Lengyelországból, NDK-ból, Magyarországról, a Szovjetunióból, Ausztriából, az NSZK-ból, Hollandiából, Nagy-Britanniából, Svájcból és az USA-ból való importra vonatkozik. DÓSA iÓZSEF 9. 1041. június 22. utón az egész háború olatt Sztálin a pórt központi bizottságával és a szovjet kormánnyal együtt szilárdan irányította az országot, a fegyveres küzdelmet és nemzetközi ügyeinket. A helyzet minden bonyolultsága ellenére Ukrajna, Belorusszija és a balti köztársaságok pártszervezetei és szovletszervei eredményesen mozgósították a szovjet embereket az ellenség elleni aktív küzdelemre. E célból az ideiglenesen (eladott területeken tömegesen alakultak az illegális párt- és Komszomolszervezetek, valamint a partizánosztagok, amelyekbe beolvadtak a bekerítésből kitölt csapatok vöröskatonái, parancsnokai és politikai munkásai. A földünkre lépő ellenség hamarosan nemcsak a szovjet embereknek a gyűlöletét, hanem ozokat az érzékeny veszteségeket is tapasztalta,, amelyeket az illegalitásban dolgozók okoztak nekj. Abban az időben a szovjet hadvezetésnek nem volt más választása, mint hogy az egész hadászati arcvonalon védelembe menjen át. Sem élőerők, sem eszközök nem voltak ahhoz, hogy támadást, különösen pedig, hogy nagyszabású támadó hadműveleteket folytassunk. Ehhez nagy hadászati tartalékokat kellett képezni és jól fel kellett fegyverezni őket, hogy túlerővel kiragadják a kezdeményezést az ellenség kezéből és támadó tevékenységre térjenek át, megkezdjék az ellenséges erök kiűzését a Szovjetunióból. Mindez megtörtént, de csak később. Csapataink a kényszerű visszavonulás közben tértek át a hadászati védelemre. Kedvezőtlen hadműveleti-harcászati csoportosításokban kellett tevékenykedniük, amikor nem volt elegendő élőerő és hadviselési-eszköz a mélyen lépcsőzött védelemhez, különösen pedig a védelem gerincének - a páncélelhárításnak - a kiképzéséhez. Feltétlenül szólnom kell légvédelmi eszközeink gyengeségéről és arról, hogy hiányzott a megfelelő légi oltalmazás. A háború kezdeti szakaszóban az ellenség volt légi fölényben, ami jelentősen aláásta hadseregünk állóképességét. A sok hiba, és néha maguknak a csapatoknak az elégtelen ellenálló ereje dacára alapjában véve mégis megszerveztük a hadászati védelmet. Hadászati védelmünk legfőbb céljai abban az időben a következők voltak: - a fasiszta csapatokat lehetőleg minél tovább feltartóztatni a védelmi terepszakaszokon, hogy minél több időt nyerjünk az erők elörevonulására az ország belsejéből ^es új tartalékok képzésére, valamint felvonultatásukra a legfontosabb irányok b-an; - az ellenségnek maximális veszteségeket okozni, felőrölni és elvéreztetni, és ezzel némileg egyensúlyba hozni az erőviszonyokat; * - biztosítani a pártnak és a kormánynak a lakosság és az ipari objektumok evakuálására hozott intézkedéseit, időtnyerni, hogy az ipart a háború szükségleteinek megfelelően átszervezhessük; - a lehető legtöbb erőt összegyűjteni és ellentámadásba átmenni, hogy meghiúsítsuk a hitleristák egész haditervét A párt központi bizottságának a határozata alapján a háború ötödik napjón megkezdődött a kommunisták és komszo molisták mozgósítása a frontra, azzol a feladattal, hogy politikai munkát végző harcosi minőségben a hadsereg-pórtszervezetek pilléreivé váljanak. Közvetlenül a háborút megelőzően a Vörös Hadseregnél és Haditengerészetnél több mint 650 000 kommunista volt, s az egész személyi állomány egyharmadát komszomolisták alkották. Egyedül a háború eisö hat hónapjában több mint 1 millió 100 ezer kommunista ment az arcvonalra. Több ízben volt alkalmam a csapatokhoz politikai munkám küldött harcosokkal beszélgetni. Ezek az emberek valamilyen különleges, megingathatatlan győzelmi hitet vittek magukkal. „Helytállunk!" - mondották. És én éreztem, hogy ezek nem egyszerűen szavak, hanem ez belső meggyőződés, igazi szovjet hazafiság. A politikai munkával megbízott harcosok nagyszerű optimizmusukkal visszaadták a hitet az embereknek, akik mármár kezdték elveszteni lelkierejüket. Sztálin július 3-i rádióbeszédében a párt központi bizottsága nevében megmagyarázta az arcvonalon kialakult helyzetet és felszólította a szovjet népet, hogy az ország egész életműködését és gazdaságát állítsa át az erős, álnok és kegyetlen ellenség elleni háború követelményeinek megfelelően. Sztálin felhívta a pártot és népet, keljen szent harcra az ellenség ellen, vessen véget a közömbösségnek és erősen fokozza éberségét. Sztálinnak ez. az emlékezetes beszéde az SZK(b)P Központi Bizottságának és a Népbiztosok Tanácsának 1941. június 29 i direktíváján alapult, amelyet valamennyi arcvonal menti párt- és szovjetszervezet megkapott. Ez a dokumentum jellegű felhívás kifejtette, hogy melyek a szovjet népnek és fegyveres erőinek a fő feladatai a Nagy Honvédő Háborúban. Az adott pillanatban a párt a ,,Mindent a frontnak, mindent a győzelemért!" jelszóval minden szovjet embert arccal a veszély felé fordított. Valamennyi szovjet társpdalmi szervezet tevékenységét a háború első napjaitól kezdve az arcvonal érdekeinek rendelték alá. Fiaink és lányaink az arcvonalon és o hátországban egyaránt példát mutattak a szovjet hazafiságból, és állandóan készek voltak arra, hogy hazájukért feláldozzák magukat. Beszélgettem néhány komszomolistával, mielőtt ledobták volna őket az ellenség mögöttes területén, hogy ott felderítő és diverziós tevékenységet folytassanak. íme, egy epizód, amelyről szeretnék írni. Július első napjaiban, amikor oz ellenség elfoglalta Minszket és az ellenséges csapatok a Berezino folyó felé törtek előre, Minszk körzetében az ellenség mögött egy diverziós-felderítő csoportot kellett ledobni. A két leány és a két fiú mindnyájan komszomolisták - jól beszél tek németül. Ha nem tévedek, a lányok az Idegennyelvű Főiskola hallgatói voltak. A beszélgetésből kiderült, hogy moszkvaiak. Arra a kérdésemre, nem félnek-e az ellenség mögé repülni, egymásra néztek és majdnem mosolyogva válaszolták: - Természetesen, ez félelmetes dolog. Rossz lesz, ha földreérésünkkor elfognak bennünket. De ha nem fognak el abban a pillanatban, akkor minden rendben lesz. Igen fiatalok és rendesek voltak. A haza hívta őket, és ők vállalkoztak a veszélyes és nem könnyű feladatra. Mi lett velük, nem tudom. Júliusban a helyzet valamennyi irány ban még bonyolultabbá vált. Annak el- 1971. lenére, hogy sok, a belső körzetekből érkezett magasabbegységet vetettünk üt- tfll. 2. kőzetbe, nem sikerült létrehoznunk a hadászati 'védelem szilárd arcvonalát. /Folytatjuk

j