Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)
1971-07-02 / 155. szám, péntek
IPOLY MENTI OPTIMISTÁK KISCSAL Ó MJAI R I P O RT Községünkben talán sohasem felejtik el az akkori úrbériek viharos gyűlését. Délután körülbelül négy órakor kezdődött a helyi vendéglőben, ám a gazdák még este 10 órakor sem tudtak megegyezésre jutni. A kulákok olyan javaslatot terjesztettek elő, amelyből kizárólag csök azoknak volt hasznuk, akik a közös erdőből és legelőből a legtöbbet mondhatták magukénak. A szegényebb gazdák azonban ellenezték a tervet. A gyűlést vezető gazda teljesen berekedt attól, hogy csitította, figyelmeztette a jelenlevőket. Hiába volt azonban minden, még hatórai tanácskozás után sem egyeztek meg. Csak a gyűlés végén, és csak abban, hogy a gyűlést a következő vasárnapra halasztják ... Ez a nevetséges eset jutott az eszembe, amikor a közelmúltban beléptem a nagykürtös! IVeťký Krtís) járásban levő Kis csalóm ja (Malá Čalomija) szövetkezetének üléstermébe. A tanácskozó asztal mögött ült Ján Vajo, a szövetkezet elnöke. A további elnökök a szomszédos Leszenyéről, Ipolyharasztiból, Kővárról, Nagycsalóm járói (Lesenice, Chrastenice, Koláre, Velká Čalomija) és a zootechnikusok, agronómusok és péppark-vezetők figyelmesen hallgatták. Mindenki előtt ott feküdt a jegyzetfüzet, mindenki ceruzát szorongatott a kezében. Egy szó, mint száz — 19 volt a funkcionárius, ugyanannyi a jegyzetfüzet. S nem első ízben gyűltek így egybe. Tavasz óta, amikor az öt szövetkezet együttműködésre lépett és az egyes beruházásokat közös eszközökből pénzelték, gyakran tanácskoznak az efszvezetők. Megállapították, hogy azon a 400—500 ha-nyi földecskéi) nemigen fejleszthető hatékonyan a mezőgazdasági nagyüzemi termelés. Mindenki mindenből csak keveset termelt, tenyésztett. Most egészen más a helyzet: az egyik szövetkezet fejősteheneket tenyészt, a másik birkatenyésztéssel vagy sertéshizlalással foglalkozik. Mindegyik azzal, ami a társadalom és a szövetkezet tagjai számára a legelőnyösebb. Természetesen a 2500 ha-nyi területen teljesen más a munka. No de, térjünk vissza a dologra. Menjünk vissza az ülésterembe, s kísérjük figyelemmel, hogy mit mond Ján Vajo elnök. „Magyarázzák meg kérem, mire való a grép, a drága kaszálógép és az iskolázott szakemberek, ha mi a lucernát kézzel kaszáljuk, és éppen úgy boglyákba rakjuk mint régen, amikor a parasztnak csak kaszája és villája volt. Ha Kőváron géppel tudták lekaszálni az egész takarmányt, akkor ezeket a gépeket a szomszédos szövetkezet földjeire is elkükihetnék. És úgy vélem, helyes lenne az is, lia a cukorrépa egyelésénél és a kukorica kapálásánál is segítenénk egymásnak. Autóbuszunk van, az asszonyok beleülnek és elvisszük őket a szomszédos határba. Igazam van? Hiszen a szövetkezetet csak ilyen inódon gyarapíthatjuk. Az emberek is többet kereshetnek, inert többet és főleg olcsóbban állítunk elő majd sok mindent. Mik az, önök problémái, nehézségei? Holnap a járásra készülök. Meg kell sürgetnem a hízók elszállítását. Kétszáz hízónk van, már súlyban nem gyarapodnak, csak feleslegesen fogyasztják a takarmányt." Ľudovít Kopčáni kóvári kommunista arról számol be, hogy a cukorrépát már május 28-áu kiegyelték, a kukoricát bekapálták, a széna jó, a zöldség rendben van, még a gyakori esőzések ellenére is rendesen bekapálták. Igaz, hogy a Doprastav dolgozói, akik az Ipoly szabályozásán dolgoznak, leszagatták az áramvezetékeket, s ezért nem lehet bekapcsolni az öntözőberendezést. Még szerencse, hogy ha Medárdkor esett, most aztán negyven napig esik — idézi humorral Kopčáni elvtárs a hagyományos mondást, amely az idén valahogyan igazat mond. Utána még elkeseredetten hozzáfűzi: „Jó, hogy itt van köztünk egy szerkesztő. Csak írja meg, hogy az Ipoly szabályozása után a folyó régi medrét mintegy 1200 méternyi szakaszon, közvetlenül a község mellett, nem temették be. Az iszap és az állóvíz rettenetesen bűzlik, ebben a vízben fürdő baromfi elhull. Hiába sürgetjük, kérjük a Doprastav vállalatot, hogy takarítsa el maga után ezt a szennyet. Ha ők ilyen könnyelműek, akkor vagy a kerületen, vagy a járáson figyelmeztessék őket..." A kiscsalómjai elnök szorgalmasan jegyzetel, s egyes megjegyzéseit még alá is húzza. Amikor Laco Bobál, a leszenyei géppark-vezető és kovács egy személyben arra panaszkodik, hogy a régi sorhúzógépeket nehéz rendbe szedni, mivel nincs hozzá alkatrész — magyarázza: „Egy régen húzódó ügy. Tudják, hogy ezzel a problémával a CSKP kongresszusa is komolyan foglalkozott? A szakágazati miniszterek egyre csak ígérgetnek, a valóság azonban teljesen más. Ezért ne nagyon várjunk az alkatrészekre és a pótalkatrészekre. És ne várjunk az új gépekre sem. A gépészek és a karbantartók közös erővel javítsák meg legalább azt, ami megjavítható. Lukanyényén (Nenince), amint tudják, olyan gépet szerkesztettek, amely a szőlőben közvetlenül a földbe szórja a műtrágyát. Nem vártak a géptervezőkre. Maholnap itt az aratás, az alkatrész kevés. Ennek ellenére minden gépet meg kell javítanunk — a kombájnokat, a sorhúzógépepet és a szalmapréseket is. Nem lenne jó, ha az érett gabona miránk várna. Ennek éppen a fordítottja a fontos." Azután Laco Tandel géppark-vezetőhöz fordulva hangsúlyozta: „Te vagy felelős a gépek gyors és jó megjavításáért. 11a kell, a fiúk szombaton és vasárnap is dolgozni fognak." Laco Tandel rábólint: „Rendben van, csakhogy esztergára, meg egy jó villanyszerelőre van szükségünk." Belemerül jegyzetfüzetébe és számol — hány gépet javítottak már ineg és még hány vár megjavításra. Bajo elnök kiismeri magát a gépekben. Hiszen azelőtt traktoros volt, azután legalább tíz évig brigádvezető a gép- és traktorállomáson. A traktorosok őt egykönnyen nem csaphatják be. Első pillantásra megállapítja, vajon a fiatal traktoros rendszeresen gondozza-e a gégét. Elég, ha csak ránéz a traktorra, s meghallgatja a motor bugását. Azután Ján Špunta, a főzooITT AZ ARATÁS Sajtótájékoztatót tartottak az SZSZK Mezőgazdasági Minisztériumának dolgozói, amelyen elmondották, hogy Szlovákia földműveseinek a következő napokban nyolcszázezer hektárról kell betakarítaniuk a gabonát. Ez nagyon nagy feladat. A sok esőzés miatt az előző évekhez viszonyítva lényegesen nehezebb lesz az aratás. Hogy az időjáráson kívül mi nehezíti meg az aratási munkálatok sikeres elvégzését (alkatrészhiány), már több alkalommal elmondották. S mi is megírtuk. A tegnap megtartott sajtótájékoztatón Tibor Bohdanovský miniszterhelyettes is inkább olyan dolgokról beszélt, amelyekről ez idáig kevés szó esett. Például, hogy idén nem hiánycikk a kötözüspárga, s van a piacon elegendő zsák is. Bohdanovský elvtárs külön felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben idejében javítsák ki a tűzoltó berendezéseket. Sok helyen nem fordítanak ezek karbantartására kellő figyelmet, mondván, ha valami leég, a biztosító majd megfizeti. Ez azonban nem ok a könnyelműségre. A tűzvészek egész népgazdaságunkat, egész társadalmunkat megkárosítják. kvtechnikus számol be. Hangsúlyozza a tejkezelésnél szükséges tisztaságot, a hűtés szükségességét. A tejhozam mindenütt jó. A legjobb tejhozamot Vinco Gemer leszenyei fejő éri el: egy tehéntől naponta majdnem kilenc és fél liter tejet fej. Kóváváron és Nagycsalómján ez csak valamivel kevesebb. Májusban több mint 180 000 liter tejet adtak el az államnak. Saját maguk szállítják a tejet a korponai (Krupina) tejcsarnokba, ami napi 56 kilométeres utat jelent. Azután jóváhagyták a napirend legutolsó két pontját: a teljesen új Volga gépkocsi vezetőjének fizetéséi és a külföldi üdülésre utazó tagok zsebpénzét. No és mi a helyzet a zsebpénzzel? — „Ki helyesli, hogy a zsebpénz fejenként 500 korona legyen?" — kérdi az elnök. Egyértelműen megszavazták a javaslatot. Az elnök a több mint kétórás tanácskozás után köszönetet mond a szomszédoknak a részvételért. Ezután a csalómjai agronómus, az ifjú Laco Balko meghívja barátait, hogy tekintsék meg a búzaföldeket. A templom mögötti táblán az agronómus rámutat a buja vetésre: „Ez a Mironov fajta, 28 hektáron vetettünk belőle. Valószínű, hogy hektáronként legalább 45—50 mázsát ad majd . .." Távozásunk előtt a csalómjai elnök még megjegyzi: „Látja, az együttműködés jó. A tervezett eladás terén nincsen lemaradásunk, a termés pedig ígéretesnek mutatkozik. Lesz mindenből bőven. Csak arra kérein, ha az emberek igyekeznek, akkor ne fukarkodjon a dicsérettel. A helyi rádióban köszöntsék a csoportokat ós az egyéneket dallal. És menjenek gyakran az emberek közé. beszéljenek nekik a szövetkezetek jövőjéről, távlatairól. De említsék meg a kötelességeket és feladatokat is". Azután hozzám fordul: „És te elvtárs írd meg, hogy a CSKP vezetősége teljesen megbízhat bennünk, szövetkezeti dolgozókban. Mi a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból reánk háruló feladatokat becsülettel teljesítjük. Márcsak azért is, mert nálunk — amint látod — öt szövetkezet fogott össze ..." Igen, az Ipoly völgyében fekvő községben gyakran összeül az öt elnök, s megvitatja, hogyan tovább a közös úton. Mindegyikük tárgyilagosan, józanul, derűlátóan beszél. Mert tudják, hogy mit akarnak. És nem úgy, mint valaha régen az úrbéri funkcionáriusok. BÁTORI JÁNOS A környéken csak így szólítják Mázik Lászlót, a lekenyei lliohunovo) szövetkezet elnökét, aki bizony már túl van a nyugdíjkorhatáron. Hatvanhárom éves múlt, s a közös irányítása mellett a Rozsnyói jnb-nek is \aqja. A 43. választókörzethez amelynek képviselője — Lekenyén kívül Csoltó IColto voj és Melléte IMeliataj is tartozik. Élete nem volt könnyű. Tizenkét éves korában már a gömörhorkai cellulózgyárban dogozot',, maid kőművesmesterséget tanult. Amikor felszabadult, vándorútra kényszerítette a nagy munkanélküliség. Hamar felismerte, hogy az úri világtól semmi jű> L nem várhat, ezért tagja lett a vörös szakszervezetnek. Az 1948 us februári ese menyek után rögtön jelentkezett a pártba. — Amikor 1952-ben megalakult a szövetkezet, félretettem a kőműveskalapácsot, ' mert tudtam, hogy most itt van szükség rám. Több mint öt évig voti sertésgondozó, majd 1954-től 1965 iq a hnb. hat éve pedij az efsz elnöke. Nehéz volna munkáját értékelni: csupán azt említem meg, hogy míg 1965-ben az efsz-ben a munkaegység értéke 16 korona volt. ma 25 korona. Az említett idő aatt az átlaghektárhozam 3—4 mázsával, a szövetkezet vagyona pedig több mint hárommillió koronával növekedett. — Ez nem az én érdemem — mondja szerényen —, hanem a tagságé, jobban mondva az egész községé. Ugyanis ha a szükség megkívánja, az iparban dolgozók is eljönnek dolgozni a közösbe. Laci bácsi 1954-től jnbképviselö. Először a tornaijai I Šafárikovo /, a terülni átszervezés óta pedig a Rozsnyói /nb-nek a tagja. Az építésügyi bizottságban dolgozik. — Sok ügyes bajos dolgot intéztem el választókörzetemben. A mell&ei út miatt is gyakran utaztunk a fővárosba. Legutóbb azt kellett elintéznünk, hogy az autóbusznak, amely csak Leke nyéig közlekedett, ezután CsoKón legyen a véqállomá sa. Nem tartja számon, hány kisebb-nagyobb panaszt si került elintéznie. — Az ember öregszik — mondja —, mindig nehezebb a jövés menés. Á választókörzetbe tartozó falvakat is ritkábban látogít.om, mint azelőtt. A szövetkezet irányítása egész embert kíván. Éppen ezért fiatalabbaknak szeretném átadni a s'.aféta botot. — Végleg nyugdíjba akar vonulni? Rám néz, elmosolyodik, de amikor ismét megszólal, szava keményen cseng: * — A kommunistának élete végéig tevékenykednie kell. Akkor is, ha nyugdíjas, főváré megkezdjük a művelődési ház építését, ott is szere', nék még segédkezni. Egyszerű, elvhű ember. Szereti a munkáját, de nem veti meg a vidámságot sem. Vasárnap délelőtt rendszerint a határt járja, majd ott láthct.juk a futballmérközésen. Szabad ideiében tv t néz. — Ha netán ismét jelölnének képviselőnek, elvállalom, bár tudom, többet is tehettem volna a választókörzetemben. Ha más venné át a szövetkezet vezetéséi, több időm jutna a képviselői munkára. Ilyen ember Laci bácsi, a 467 hektáros Sajó menti szövetkezet elnöke, a jnb képviselője. Őszintén beszél, nem Kakargatja a fogyatékosságokat sem. Ezért bíznak benne munkatársai. NÉMETH JÁNOS TELJESÍTETTÉK KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSUKAT Elkészült a kongresszusi • * o A komáromi (Komárna) Steiner Gábor Hajúgyár dolgozói a CSKP XIV. kongreszusa tiszteletére vállalták, hogy a VolgaBalt 143-as számú 10 700 tonnás EGYEDÜLÁLLÓ TERMÉK A Košicei Szovjet Hadsereg Gépgyár messzi földön híres a különféle termékek szállítására aikalmas tartálygépkocsik gyártásáról. A közelmúltban adták hírül a gyár dolgozói, hogy a hagyományos fémtartályok helyett lamináttartályokat ké szítenek egy angol cégtől vásárolt szabadalom alapján. Az idei brnói nemzetközi gépipari vásáron találkozhatunk majd ezekkel a műanyagból gyártott tartályokkal. Az új tartálykocsi elsősorban tejszállítás céljaira készült, de alkalmas egyéb folyékony élelmiszer és vegyi anyag szállítására is. A termék még nem került piacra, de már közel hatszáz megrendelés érkezett a gyárba. Legnagyobb az érdeklődés a szomszédos Magyar Népköztársaságban, eddig négyszáz tartálykocsit rendeltek. -kmotoros teherhaját —. melyet Csík János termelési igazgató javaslatára kongresszusi hajónak neveztek el — egy hónappal a kitűzött határidő előtt átadják a SZUDOIMPORT szovjet külkereskedelmi vállalat hajózási flottillájának. A hajógyár munkásai szabad szombatjukat és vasárnapjukat is feláldozták a kötelezettségvállalás teljesítéséért. Külön ki kell emelni Chovan Ján és Bau< ka Ján mérnök munkacsoportját, melynek tagjai sokszor a szó szorus értelmében az éjt nappallá téve dolgoztak. Munkájukat siker koronázta: n kongresszusi Itajó elkészült, átadásra vár és ma reggel hagyja el a hajógyári kikötőt. MOROVICS LAJOS €| LAKÓTELEP KOŠICÉN. (L. Déneš felvételeJ