Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-08 / 134. szám, kedd

Többet, jobbat, olcsóbban Ezekben a napokban országszerte a párt XIV. kongresszusának határozatával, az 1971—1975. évi népgaz dasági tervre vonatkozó irányelvekkel foglalkoznak a dolgozók. Az egyik helyen mégcsak azt latolgatják mi vár rájuk, hogyan is teljesít sék a rájuk háruló feladató kat, másutt viszont az eredeti kötelezettségvállalásukat már megtoldották. Örömmel állapitható meg, hogy az üzemek túlnyomó többségében azt a célt tűz>.ék maguk elé, hogy többet, \obbat és olcsóbban termeljenek. Megtoldották eredeti kötelezettségvállalásukat >£ Több bútor kerüljön az üzletekbe $ Túlteljesítik exportfeladataikat # Az építőipari dolgozók szabad szombatokon is dolgoznak 0 A kongresszus határozatainak teljesítése elsőrendű feladat MÉLTÓ VÁLASZ... A CSKP XIV. Kongresszusának az 1971—1975. évi népgazdasági tervre vonatkozó irányelvei leszögezik, hogy az említett idő alatt lényegesen fokozni kell a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelést. A cukor és cukorka szakágazati igazgatóság dolgozói ezt az intézkedést helyesnek tartják, sőt azt vallják, hogy a tervet túl is szárnyalhatják. Ezért is toldották meg eredeti kötelezettségvállalásukat. Ebben azt ígérik, hogy a bruttó termelést 21 millió koronával, az egy dolgozóra eső munkatermelékenységet 2000 koronával teljesítik túl, a bruttó ányagfogyasztást 3 millió 745 000 koronával csökkentik és a szocialista országokba irányuló exportfeladataikat 2,7 millió koronával túlszárnyalják. Több ezer liter tejjel, 34 tonna hússal akarják az évi tervet túlteljesíteni, örvendetes, hogy vállalásuk nagy részét már teljesítették s ugyanakkor a faluszépítési akció keretében több mint 11 000 .brigádórát dolgoztak le. Igazán méltó válasz akongresszus határozatára. TUDJAK, Ml A FELADATUK Szlovákia erdőkben gazdag, de a fával való gazdálkodás nem mondható a legjobbnak. A bútoripar sem tudta a keresletet kielégíteni. A lopoKanyi Béke üzemben is tudatosították ezt. A minap felmérték elért eredményeiket. Örömmel nyugtázták, hogy az év első négy hónapja alatt 1 261 000 koronával túlszárnyalták az árutermelés tervét, a baráti országokba irányuló exportfeladatukat pedig 2 250 000 koronával túlteljesítették. A kongresszus határozatának elemzése után az üzem dolgozói úgy döntöttek, hogy a termelés ütemét tovább fokoznák. TÖBB LAKÁST Az 5. ötéves terv éveiben 250 000 lakást kell felépíteni az építőknek. Nem könnyű feladat ez. Éppen ezért a szlovákiai építők, mérnökök, technikusok is e napokban arról tanácskoznak, hogyan tudnák a rájuk háruló feladatokat a lehető legjobban teljesíteni. A közelmúltban megrendezett különleges műszakban mintegy 80 000 építő dolgozott. Ez 31 millió korona értékű építészeti munkát és 8 millió korona értékű építkezési anyag előállítását eredményezte. Az elvégzett munka 220 lakás befejezését jelenti. Éppen ezért a jobb munkaszervezés, a munkaerkölcs megszilárdítása mellett a szabad szombatokon ledolgozott műszakkal akarják lehetővé tenni, hogy tervfeladataikat ne csak teljesítsék, hanem azokat jóval túl is szárnyalják. —nj— Fegyelmezett anyaggazdálkodást Gazdaságfejlesztési ötéves tervünk sikere nemcsak technológiai és munkafegyelmet követel, hanem azt ls megköveteli, hogy megoldjuk az anyaggazdálkodás függőben levő kérdéseit. Nyersanyag nélkül nem lehet termelni, viszont a készletek aránytalan és tervszerűtlen felhalmozása jelentős forgóeszközöket köt le. Annak ellenére, hogy ez a Követelmény közismert és még különösebb gazdaságtudományi ismeretek nélkül is érthető, az elmúlt év második felében — a Központi Népi Ellenőrző Bizottság jelentése szerint — az ipar elfekvő anyagkészleteinek értéke mintegy ötmilliárd korona volt, ebből a használhatatlan készletek értéke elérte a 700 millió koronát. A kedvezőtlen jelenség okai között látnunk kell, hogy 1968—1969-ben ezen a téren is meggyengült a központi irányítás, lazult a tervfegyelem, a mutatók egy év alatt többször is változtak és ezek a változások gyakran ellentétben álltak a nemzetközi kooperációval és a szerződéses kötelezettségekkel. Tehát az eredeti t-erv alapján megrendelt nyersanyagok és anyagok pontosan megérkeztek és a raktárba kerültek. A vállalatok pedig kifizették, mert volt miből. Jogosan jellemezte ezt az időszakot Draho mír Kolder elvtárs egyik beszédében úgy, hogy ,,« vállalatok meggazdagodtak, az állam elszegényedett". Azonban ne feledkezzünk meg a szubjektív okokról sem. Az ellenőrző szervek igen sok vállalatnál állapították meg, hogy hiányos a készletek nyilvántartása, felületesen állítják össze a nyitó- és záróleltárakat, az anyagbeszerzőkkel nem közlik a termelési program válSikeres tervteljesítés A Kelet szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat nagyidai (V. Ida j üzemében a minap Ján Zajac elvtárs, az Élelmiszeripari Szakágazati Főigazgatóság igazgató helyettese ünnepélyes keretek között átadta Július Seiler elvtársnak az üzem igazgatójának, a „Szocialista munka üzeme" megtisztelő címet, melyet az utóbbi évek folyamán elért termelési sikereikkel érdemelt ki az üzem. A bruttótermelést 1966-tól 120 százalékkal, az árueladás értékét pedig 50 millióról 80 millióra növelték. Az évente átlagosan közel kétezer vagon baromfit értékesítő üzem az idén is sikeresen teljesíti feladatát. A bruttőtermelés tervét 11,3 százalékkal túlszárnyalja, ami kétmillió hétszázezer korona túlteljesítést jelent. —tk tozását, a vezető dolgozók nem ellenőrzik alárendeltjeiket stb. Az anyaggazdálkodás további hiányossága a termelés nyersanyagigényével függ össze. Ugyanis a szocialista ipar termelésének jelentős részét fogyasztásként értékesíti. A termelő fogyasztás körébe a termelésnek az a része tartozik, amit más ágazatok, vagy az Ipar tevékenységéhez anyagként, félkész termékként használnak fel. Sajnos még mindig az a helyzet, hogy hiányoznak e pontos, technológiailag indokolt nyersanyag-normák, márpedig enélkül az anyaggazdálkodás nem irányítható. Ez a hiány semmivel sem menthető, ha arra gondolunk, hogy hány munkahelyen, ágazatban alkalmazzák ma már a leghaladóbb számítástechnikai berendezéseket, a korszerű gépi programozó-rendszereket, amelyek gyorsan és megbízhatóan dolgozhatnák ki ágazatonként és gyártmányonként a normarendszereket. E normák hiányának következménye a pazarlás, végső fokon tehát az előállítási költsé gek növekedése. E drágulás arányát mulatja, hogy pl. a salai Duslóban 1969-ben n LAV jelzésű műtrágya előállítási ára tonnánként 86,58 koronával drágult, csupán azért, mert akkor már két év óta nem került sor a nyersanyagok technológiai és manipulációs veszteségének csökkentésére. Súlyos károkat okozhat ezen a téren a helytelen tárolás is. A bratisiavai Matador üzemben például 166 tonna súlyú, 1,7 millió korona értékű importgumi vált használhatatlanná, mert az árut nem az előírt módon raktározták. De rá kell mutatni arra is, hogy egyes iparvállalatok más szempontból is „nagyvonalúan" gazdálkodnak a készletekkel: a martini gépgyár vezetősége eltűrte, hogy az üzem dolgozói 1969-ben 1,1 millió korona értékű nyersanyagot vásároljanak meg a gyár készleteiből, természetesen preferenciáit, vagyis beszerzési áron, a Košicei Magasépítő Vállalat pedig három év alatt mintegy 2 millió korona értékű építőanyagot adott el magánszemélyeknek hasonló feltételek mellett. A nyersanyag minden termelés vére — a vérveszteség az egész szervezetet — jelen esetben az egész népgazdaságot veszélyezteti! PÉTERFI GYULA A Nové Mesto nad Váhom-i gépesítési és au omatlzációs kísérleti intézet már negyedszer kapta meg a Klement Gottwald-államdíjat. A magas állami kitüntetést ebben az évben építőipari automatikus rendszerek és szerelési eszközök fejlesztéséért és gyakorlati alkalmazásáért kapták. Képünkön a különleges lyukasztógép, amely a legkeményebb fémanyagokat is átlyukasztja. (J. Lofai — fiSTK felv. j Tanít és ösztönöz A prágai Hybernum ban megrendezeti „Á CSKP 50 éve" Című kiállítás továbbra is az érdeklődés középpontjában áll. A kiállítást újabb anyagokkal egészítették ki. A CSKP XIV. ikongresszusának vendégeiről kiészített felvételek közt találjuk a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet küldöttség tagjainak fényképeit is. A kongresszusi tanácskozásokról beszámoló adatokat a vállalatok és az üzemek kötelezettségvállalásai egészítik ki. A kiáHítás feletti védnökséget a múlt héten Prága főváros vállalta. Ez alkalomból a CSKP városi bizottságának és Prága Váro6i Nemzeti Bizottsága tanácsának a küldöttségei keresték fel a Hybemumot. A vendégek bejegyzése az emlékkönyvbe így hangzik: Nagyra becsüljük a kiállítás gazdag tartalmát és művészi színvonalát. Alkotóinak elismerés és köszönet jár a főváros politikai és kulturális életének fellendítéséért. A minap a ku.lt úr teremben a párt régi tagjai beszélgettek el a látogatókkal. Tekintettel a prágai körzetek óriási érdeklődésére, a főváros a kiáHítás feletti védnökséget e hétre is meghosszabbította. A CEDOK jó szolgálatokat tett és tesz a kiállításnak, de a vidéki lakosság is. A látogatások ügyes megszervezése, az utazási kedvezmények, a vendégeik elszállásolásának és ellátásának biztosítása kétségtelenül nagy segítséget jelent. Utazási irodánk közvetítésével már a 500 ezredik látogató: Miloš Hons, az Ústí nad Orlice-1 Perla vállalat' iparitanuló-otthonánaík a vezetője is „befutott". A prágai Dukla csapata is megtekintette a Hybernumban rendezett kiállítást. Kapitányának véleménye szerint a sok érdekes és tanulságos adat munkásmozgalmunk, illetve a párt küzdelmeit és győzelmes harcát mutatja be, melyből valamenynyien sokat tanulhatunk. -km-r" Több megértést ALKONYAT A SAZAVÁN (Borsi Imre felvétele) Valaki egyszer azt mondotta, hogy a nők helyzetének kérdésével évente csupán egyszer foglalkozunk: a nemzetközi nőnap alkalmából. Utána megfeledkezünk róla, s az akkor elhangzott szép szavak megvalósítására nem gondolunk többé. Kétségkívül tartalmaz valami igazságot ez az állítás, hiszen március 8-a alkalmából valóban jobban odafigyelünk a nők gondjára, felvetjük az immár elcsépelt „második műszak" kérdését stb. Tény viszont az is, hogy a nők helyzetének kérdése, illetve a megoldás keresése nem merül ki ennyiben. Sőt, annak bizonyítására, hogy igenis nagyon komolyan vesszük ezt a kérdést, hadd idézzük a CSKP XIV. kongresszusának határtv zatát, mely külön fejezetet szentel ennek a társadalmi kérdésnek. „A kongresszus nagyra értékeli az anyák és a dolgozó nők érdemeit szocialista társadalmunk fejlesztésében. A párt arra törekszik, hogy növelje a nők részvételét a politikai és gazdasági életben. Az összes állami és gazdasági szervnek és társadalmi szervezetnek kezdeményezően kell megoldania a dolijozó nők munka- és életkörülményeinek megjavítását, és meg kell teremteni a jeltételeket egyre fokozódó társadalmi aktivitásukhoz." Eddig az idézet, melyből külön-külön is kiragadhatnánk az egyes mondatokat, hogy megálljunk felettük. Mindenekelőtt azzal kezdenénk, hogy a kongresszus nagyra értékeli az anyák és a dolgozó nők érdemeit szocialista társadalmunk fejlesztésében. Ezek az elismerő szavak mindennél többet mondanak. Félreérthetetlenül kifejezik azt, hogy a dolgozó nők munkája igenis hasznos és szükséges. Ezt annál inkább szükséges hangsúlyozni, mivel társadalmunk válságos időszakában akadtak, akik azt hangoztatták, hogy a nők munkájából a társadalomnak nem sok haszna származik, s ezért a legjobb lenne, ha ismét viszamennének a főzőkanál mellé Pártunk politikája tehát éppen az ellenkezőjére törekszik: növelni kívánja a nők részvételét a politikai és a gazdasági életben. S hogy ez a heiyes irány, ahhoz nem fér semmi kétség. Figyelemre méltó a határozatnak az a része is, mely leszögezi: valamennyi szervnek és szervezetnek kezdeményezően kell megoldania a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek megjavítását, és meg kell teremteni a feltételeket egyre fokozódó társadalmi aktivitásukhoz. Itt tulajdonképpen két, egymástól elválaszthatatlan tényezőről van szó. A munka- és életkörülmények megjavítása nélkül ugyanis nehezen képzelhető el a nők társadalmi aktivitásának fokozódása. Amíg nem biztosítjuk a megfelelő szolgáltatásokat, melyek elsősorban a dolgozó nők számára jelentenek óriási segítséget, addig valóban várni fogja asszonyainkat a mindennapi munka után az ún. második műszak, mely gyakran kimerítőbb, mint a munkahelyen végzett munka. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezen a téren valóban számottevő a javulás, bár még korántsem kielégítő. Éppen ezért hangsúlyozza a kongresszusi határozat is az életkörülmények javításának szükségességét. Az is igaz, hogy a férfiak nagyobb megértése is hatékonyan hozzájárulhatna a kérdés mielőbbi megoldásához. Ezt bizonyítják azok az esetek, melyekben éppen a férfiak, a férjek megértése és segítsége teszi lehetővé a dolgozó nők, édesanyák bekapcsolódását a politikai, a gazdasági vagy a társadalmi életbe. Némely esetben még mindig a kerékkötője lehet a nők aktivitásának bizonyos konzervatív magatartás is, mel? piind a férfiak, mind a nők rési-éről megnyilvánul. Ez azonban az említett feltételek megteremtésével fokozatosan eltűnik és egyre inkább tanúi leszünk n nők aktivitásának, mely a sokat emlegetett egyenjogúság következménye és velejárója. FÜLÖP IMRf