Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-08 / 134. szám, kedd

t BQD0D80DbDQBOOGD -O

J FILMEK0ÍDeOHDE3ODBBDíiaDlľ ISTENEK ALKONVA (olasz) Luchino Viscontinak, az olasz neorealizmus szülőatyjának most bemutatott alkotása szervesen illeszkedik korábbi filmjei — a Senso, a Párduc, a Rocco és fivérei — sorába. Mindegyik a hanyatlás és a szétzüllés borzongató igézetében fogant, ebből adódik kegyetlenségük és nosztalgiájuk. Az Istenek alkonyában a társadalmi kritika, a fasizálódó német nagytőkés dinasztia leleplezése a szexuálpatológiai elzüllések rajzában csúcsosodik ki, de ezzel párhuzamosan a háttérben a fasizmus uralomra jutásának története is szuggesztíven körvonalazódik. A film cselekményének középpontjában egy német nagyiparos család áll, a nácizmus kialakulásának és hatalomra jutásának időszakában. A rendező egy kitalált család, az Essenbeckek történetét, a családon belül a hatalomért folytatott harcot jeleníti meg. A nácizmus korának nagy történelmi eseményei, az az iszonyú folya mat, ahogy a nácizmus tért hódított és uralomra jutott, a filmben a család belső történetében tükröződik. A film cselekménye a Reichstag égésével, 1933. február 22-ével kezdődik, s ezzel egyidejűleg bemutatja az idős Joachim meggyilkolását, amelyet a család egyik ifjú sarja hajt végre. Ettől a pillanattól kezdve Visconti egyre merészebb tónusokban festi a nagy történelmi freskót. A film tehát már indításával rávilágít a nácizmus térhódítása és az Essenbeekek romlása közti öszszefüggésekre. A hírneves család tagjai a legaljasabb és legkegyetlenebb eszközökkel igyekeznek kiirtani egymást, összecsapásaiknak története, a családon belüli véres küzdelmek ábrázolása a vásznon összeszövődik azokkal az epizódokkal, amelyeknek főszereplői nemzeti szocialista vezetők voltak. A család történetének valamenynyi részlete a fantázia, az alkotói képzelet terméke. A szerző a történelmi események ábrázolásánál azonban a legszigorúbb történelmi hűségre törekedett. A kor történelmi forrásaira támaszkodva hitelesen idézi fel azt a világot, amelyben a nácizmus kialakította félelmetes hatalmát. Reflektorfénybe helyezi a rendszer vezetőit, a GesHAMUP1PŐKE tapót, az SS és az SA főnökeit, leleplezi fékevesztett becsvágyukat. A film forgatókönyvét Enrico Medio és Nicola Badalucco történetírók társaságában maga Visconti irta. A mű sajátságos elnevezését laz eredetiben Götterdämmerungj, mely Wagner Istenek alkonyára utal, a rendező így magyarázza: a Götterdämmerung a szó puszta hangzásával nein csupán a leselkedő végzet érzetét kelti, hanem híven tükrözi a film témáját és alapvető motívumát is. Egy hatalmas, pontosabban a leghatalmasabb német acélmágnás család katasztrófájának vagyunk tanúi és a történet főszereplői e dinasztia tagjai. Valamennyien a náciziAus ölébe hullanak. Tragikus morális züllésük története párhuzamosan halad a náci véres rémtettek eszkalációjának eseménysorozatával. Sőt, a hitlerista rohamosztagos gyilkosok cinkosaivá, és bizonyos mértékben „modelljeivé" lesznek annak a kíméletlen hatalmi harcnak, amelv a gyáros dinasztián belül bontakozik ki. Az Istenek alkonyullak főszereplői: a svéd Ingrid Thulin, aki a filmben az egyik Essenbeck özvegyet alakítja, és Dirk Bogaráé, aki partnerét, Fredericket személyesíti meg. A szereplőgárda többi tagja: Helmut Berger, Wilhelm Holdenhuf, Renaud Verleg, Helmu».- Griem, Umberto Orsini. Charlotte Rampling, Florinda Bolkan és mások, játékukról csakis a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Az Istenek alkonya mélységesen' antináci film. Mostanában, amikor ismét hallatnak magukról a különféle újfasiszta mozgalmak, amikor NyugatNémetországban újjászületett egy náci párt — mondotta a rendező —, kötelességemnek éreztem megmutatni egy ilyen mozgalom valódi arcát, főként azok számára, akik nem élték át ezt a korszakot. Szenvedélyesen izgat az a probléma, miként születhetett ineg egy olyan szörnyűség, mint a nácizmus. Meggyőződésem szerint nagyon fontos ezt a kórtörténetet megmutatni az új generációnak, ne hogy az ilyen végzetes hibák és bűnök megismétlődhessenek — nyilatkozta az alkotó. (amerikai) Hófehérke és a hét törpe, valamint a Dumbo című rajzfilmek közönségsikerét követően filmszínházaink műsorra tűzték a Walt Disney rajzfilmstúdió további népszerű produkcióját, gyermekkorunk kedvenc meséjét, a Hamupipőkét. A hollywoodi nagymester műhelyében készült alkotásban a klasszikus mese motívumai, Charles Perrauti naivan kedves története éled újjá — színesen, humorosan, ötletesen, hagyományos — realista módon. A színes animált film 300 rajzfilmkészítő hatévi munkájának eredménye (ez azt jelenti, hogy egyetlen rajzolónak napi 8 órás munkaidő mellett 126 évig kellett volna rajzolnia -az egész estét betöltő filmet). A mese varázsa, erkölcsi tanulsága, ötletgazdagsága és végső kicsengése biztosítja a film sikerét. —ym— HATODSZOR A LÍRÁÉRT Ma este a Szlovák Filharmónia hangversenytermében ismét felhangzik a már közismert kürtjel és ezzel megkezdődik a VI. Bratislavai Líra, amely évek óta a hazai és külföldi táncdalénekesek, együttesek rangos seregszemléje. A Líra koncepciója az idén is változatlan: tehát egyrészt a zsűri és a közönség segítségével itt választják ki az elmúlt hónapok „táncdaltermésébő'i" a legsikerültebbeket, másrészt pedig neves külföldi énekesek hozzák „színpadközelbe" tudásukat és hazájuk könnyűzenei életének újabb eredményeit. Az elmúlt esztendőkhöz képest annyi a különbség, hogy az idén már nesn a Kultúra és Pihenés Parkjának nagytermében kerül sor a rendezvényre. Ez a helyiség ugyanis akkusztlkailag nem a legmegfelelőbb. Akár szimbólumként is fölfoghatjuk ezt a változást: az elmúlt esztendőkben számos disz. szonáns hang is felütötte fejét a fesztiválon. A szocialistaellenes erők a bratislavai rendezvényt is különböző provokációkra és demagóg szólamok terjesztésére használták föl. örvendetes tény, hogy a rendezők már tavaly felszámolták az ilyen kísérletek csíráit és megfelelő környezetet teremtettek a rangos könnyűzenei fesztivál sikeres lebonyolítására. Remélhetőleg az idén a rendezvény színvonala is tovább javul. Ä négy napig tartó fesztivál „menetrendje" a következő: Kedd: A Bratislavai Líra elődöntője, utána Peter Spálený és az Apollo-egyiittes, továbbá Leonora Rego (Kuba), Sťan Borys (Lengyelország), josipa Liszacs (Jugoszlávia) és a Marmaladeegyüttes hangversenye. Szerda: II. elődöntő, utána Dávid Alexander (Anglia), Zalatnay Sarofra és Gilbert Bécaud fellépése. Csütörtök a Bratislavai Líra döntője, utána Margaréta Pislaru (Románia), Frank Schöbelés Chris Doerk (NDK), Edita Plechová (Szovjetunió) és Desmond Dekker (JamaikaJ hangversenye. Péntek: A Csehszlovák hanglemezgyártó vállalatok (Supraphon, Part:on, Opus) gálaestje. Fellép többek között: Waldemar Matúška, Václav Neckáf, Marcela Laiferová, Naďa Urbánková, Karel Hála, Tatjana Hubinská és mások. — y—f IflIllliVi Napirenden: a Mars-utazás Réges-régi gondolat az ember repülése a Marsra. A szovjet űrkutatás több vezető szakemberének nyilatkozatából arra következtethetünk,'hogy elsődlegesen érdekli őket a Mars-utazás műszaki feltételeinek megteremtése. Többször utaltak arra: a világűrbe való kilépéshez nem feltétlenül a Hold-expedíciókon keresztül vezet az út, s a bolygók tanulmányozása (Vénusz, Mars) is elsőbbséget kaphat ... Az ez irányú kísérletek közé tartozik a minap felbocsátott Mars 2. és 3. szovjet és Mariner amerikai űrlaboratóriumok repülése is. MEGOLDÁSRA VÁRÓ PROBLÉMÁK Olyan űrhajó kialakítása, amellyel a Mars-utazás lehetővé válna, igen nagyszámú feladat egyidejű megoldását és kivitelezését követeli meg. Mindenekelőtt a Mars felszínének természetéről olyan részleteket kell automatikus Mars-szondákkal megtudni, mint a Mars-légkör összetétele, hőmérséklete, nyomása, a talaj tulajdonságai. Ezután meg kell határozni a megfigyelésekre és felderítésre legalkalmasabb leszállóhelyeket. Olyan űrhajókat kell építeni, amelyekben az expedíció tagjai két évig élni tudnak. Ezért teljes biztonsággal meg kell állapítani, hogy az űrhajósok képesek-e egy-két évig űrkörülmények között élni, megfigyeléseket végezni és dolgozni. Ki kell alakítani a rakétákat, az irányítás- és híradástechnikai rendszereket az ilyen űrhajóhoz. Végül meg kell építeni és ki kell próbálni magát az űrhajót is Az ember Marsra juttatásának kedvező időpontja lenne 1986. Ekkor a Föld és a Mars igen közel lesznek egymáshoz, ezenkívül ismét a nyugodt Nap éve lesz, amikor is a félelmetes protonkitörések veszélye igen csekély. Ha az űrhajó fejlesztéséhez és kipróbálásához szükséges időtartamot 12 évnek vesszük, az embernek a Marsra való repülésére vonatkozó döntést nem szükséges 1972—1974-nél előbb meghozni. PÁLYÁK A VILÁGŰRBEN A Mars közei kör aiakú páhvín kering a Nap körül. A pályasugár mintegy 80 millió km-rel nagyobb, mint a Földé. A Marsra repülő űrhajó azonban a Földről nem „toronyirányt" repülne, hanem egy elliptikus pályán, melynek perihéliuma — a Naptói való legkisebb távolsága — a földpályán lenne, aféliuma, a Naptól való legnagyobb távolsága pedig a Mars pályán. Ez a pálya a félellipszis ívhosszának felelne meg. Amint azt W altér Hohmann még 1925-ben bebizonyította, az energiaszükséglet egy ilyen félelliptikus pályán sokkal kisebb, mint bármely más út választásakor, ha a rakétahajtóművel a pálya elején és végén két rövid impulzust fejtenek ki. A Marsról a Földre való visszarepülés hasonló módon történhetne. A Marsra való repülés nem közvetlenül a Föld felszínén kezdődne és nem közvetlenül a Mais felszínén érne véget. Sokkal valószínűbb, hogy az űrhajó egyes részeit hordozórakétákkal a Föld körüli parkolópályára juttatják (lásd a Szojuz űrhajókkal végzett kísérleteketJ, itt összeszerelik és alaposan ellenőrzik. Csak ezután következhet az a hajtó impulzus, amely az űrhajót a Mars felé vezető Hohmann-pályára juttatja. A Mars közelében a második hajtó impulzus az űrhajót Mars-körüli mesterséges hold pályára irányítaná. Innen hajtanák végre a leszállást az űrhajóról leválasztott leszállóegység segítségével. Ezen a leszálló egységen egy segédrakéta is van, amelynek segítségével visszatérhet a Mars körüli parkolópályán keringő űrhajóhoz. Az űrhajó visszarepülése a Földre ismét rövid hajtó impulzussal történik. A visszarepülés időpontját az űrrepülés megkezdésének időpontjához hasonlóan, igen gondosan kell megválasztani, hogy a Föld a megfelelő helyen legyen akkor, amikor az űrhajó eléri a Föld pályáját. Egy Mars-utazás teljes repülési idejét a Hohmann-pályán egyes-egyedül a Mars és a Föld pályamozgása határozza meg: oda és vissza az út mintegy két évig és nyolc hónapig tartana. Egy ilyen terv hasonló kémiai hajtóanyaggal működő rakétákkal, inint amilyenekkel az Apolio-holdprogramot hajtják végre, már aligha megvalósítható. Semmiképpen sem lenne tanácsos az emberek Marsra való repülését kémiai rakétákkal megoldani. A közel három évig tartó utazás kellemetlenül hosszú, és a kémiai rakéták hasznos tömegének és indulási tömegének a viszonya olyan csekély, hogy hatalmas hajtórendszert kellene építeni sok különálló rakétából ahhoz is, hogy csak egy kis méretű űrkabint akarnának a Marsra küldeni és visszajuttatni. ATOMRAKÉTÁK Sokkal nagyobb fajlagos impulzusokat akkor érhetünk el, ha a kémiai reakciókétól eltérő energiát használunk fel a gázok gyorsítására. Kézenfekvő a nukleáris energia felhasználása, s erre már húsz évvel ezelőtt gondoltak. Az alapelv végtelenül egyszerű: csővezetéken keresztül megfelelő munkaközeget — legjobb erre a célra a hidrogén és az ammóniagáz — vezetnek a reaktorba. A gáz ekkor olyan hőmérsékletet ér el, amelyet csak az anyagok hőállóképessége korlátoz: a gyakorlatban ez 2400 C fok lehetne. A gáz expanziós fúvókán keresztül jut a szabadba. Az ilyen rendszerű nukleáris rakétát termikus atomarkétának is nevezik. Az űrhajónak négy fokozata lenne. Az első a Fold körüli parkolőpályáről a Mars felé vezető pályára, a második pedig a Mars körüli pályára juttatná az űrhajót. A harmadik szolgáltatná a tolóerőt a Marstól való eltávolodáshoz. Az előzőknél sakkal kisebb negyedik fokozat a visszatérő pálya korrekcióihoz és a Föld légterébe valfl) merülés előtti fékezéshez szükséges. A hasznos tehernek az utasfülkén, a híradástechnikai rendszeren, az elektromos energiát szolgáltató egységen és a napkitörések ellen oltalmazó sugárvédelmi fülkén kívül magában kell foglalnia a leszálló egységet is. Ez utóbbival néhány űrhajós a Mars körüli pályáról száll le a bolygó felszínére, majd néhány heti munka után ismét visszatér a bolygó körüli parkolópályán keringő űrhajóhoz. A hasznos teher teljes tömege, egy 450 napig tartó oda-vissza utazást és Marson tartózkodást számítva, kb. 900 tonna lenne még akkor is, ha az űrutasok számára, szolgáltató tér minimális. ELEKTROMOS RAKÉTÁK A kémiai rakétárcon és a termikus a tom rakétákon kívül számításba jön egy harmadik fajta rakétahajó is, mely űrhajózási célokra alkalmas. Az ún. elektromos rakéták munkaközegét elektromos erővel gyorsítják. Az elektromos rakéták hasznos tömegének és az össztömegének viszonya sokkal kedvezőbb, mint az atomrakétáké, jóllehet a hajtáshoz szükséges elektromos energiát az űrhajó fedélzetén kell előállítani. Elsődleges energiaforrásként csak a Nap vagy egy magreaktor jöhet számításba. Az elektromos hajtóművek három csoportba sorolhatók: vannak elektrotermikus vagy plaz mahajtóművek, amelyekben az elektromos energiát kizárólag a munkaközeg felhevítésére használják fel. Vannak továbbá elektrosztatikus vagy ion-hajtóművek, ezekben a munkaközeget előbb ionizálják, majd elektrosztatikus téren keresztül gyorsítják fel. Az utolsó csoportba az elektromágneses hajtóművek tartoznak, amelyek as elektrosztatikus típus továbbfejlesztésének tekinthetők. A nagy méretű utasszállító Mars-űrhajókiios az ion- és a plazmahajtóművek lennének a legalkalmasabbak. Az ion-hajtóművek jelenleg, legalábbis néhány kilowatt teljesítményű kisebb példányokban, rendkívül megbízhatóak. Laboratóriumi modellek működnek több mint 90 százalékos összhatásfokkal; néhány hajtómű már sok ezer órán át működött folyamatosan. A Szovjetunió és az Egyesült Államokon kívül más országokban — így a Német Szövetségi Köztársaságban is — foglalkoznak az elektromos hajtóművek fejlesztésével. A MARS-UTAZÁS Az elképzelések szerint a Mars felé haladó űrhajó repülés közben percenként egyszer megfordul hossztengelye körül. így azután az utastérben mesterséges nehézségi erő jön létre; a földi nehézségi erőnek mintegy ötöd része. A 0,2 g mesterséges nehézségi erő elegendő ahhoz, hogy az űrhajósok természetes életfunkcióikat gyakorolni tudják. A súlytalan állapot megszüntetése elősegíti, hogy a por, a vízcseppek és egyéb apró részecskék a padlóra süllyedjenek és ne zavarják az űrhajó utasalt. Mint látjuk, a mesterséges nehézségi erő egyszerűen előállítható. A kívánt forgási sebességet a repülés elő fázisában, a Föld körüli parkolópálya elhagyásakor lehet beállítani. Mivel a Föld és a Mars közötti repülés folyamán a forgómozgás energiájában nem áll elő veszteség, a kezdeti forgásba hozatalt követően a forgás további energiiabetáplálást nem igényel. A MARS FELSZÍNÉN Egy leszálló egység 2—3 utast tud a Mars felszínére juttatni és visszaszállítani. A leszállás helyét automatikus, kutató eszközökkel végzett felderítések alapján fogják kiválasztani. A Marson leszálló expedíció tagjai egy kis méretű, elektromos hajtású járművet is visznek majd magukkal, s ezzel közlekedve könnyebben tudják a Mars felületének néhány négyzetkilométerét felderíteni. A légköri nyomás a Marson a földinek mindössze egy századrésze, az űrhajósoknak tehát mindig űrruhában, szkafanderben keíl lenniük. A Mars-kutatás talán legfontosabb célja az élet nyomainak felderítése. Erre a célra az expedíció tagjai több műszert használnak majd, a legtöbbet érő eszközök mégis a tudományos kutatómunkában iskolázott értelmük lesz, amelyet előkészítettek a váratlan és a szokatlan felismerésére, és amely kész az ismeretlen felkutatására. Az űrhajósok négy-hat hetet töltenek a Mars felszínén, mielőtt visszatérnének a bolygó körüli parkolópályán keringő űrhajóhoz. A JÖVŐ TÁVLATA! A jelenleg legkevésbé kifejlesztett részberendezés az elektromos űrhajó energiaforrása. Eddig még nem építettek űrrepüléshez méretezett teajesítményű nukleáris elektromos generátorokat. Maga a fejlesztés még néhány évet fog igénybe venni, gyakorlati kipróbálásához további évekre lesz szükség. És éppen a villamos energiaforrás az a szerkezeti egység, amelynek a fejlesztése a legjelentékenyebb előnyöket hozná magával. Az ionrakéták hatásfoka ma már olyan fejlettségi fokon van, hogy ennek javításával aligha lehetne az űrhajó utazási idejét és hasznos terhelését kedvezően befolyásolni. Ezzel szemben a villamos energiaforrás fajlagos teljesítményének fokozása előnyös lenne. Azoknak a nukleáris-elektromos generátjroknak a fajlagos teljesítménye, amelyeket a technika mai állása szerint a következő 10—15 évben fognak kifejleszteni már elegendő lesz arra, hogy elektromos űrhajókat juttassanak el rövid repülési idővel és nagy hasznos terheléssel, emberekkel együtt a Marsra. (dj)