Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-06 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

A MUNKAERŰVANDORLAS OKAI V

annak nevek, amelyek az idők folyamán fogalommá válnak. Ha dunaszerdahelyi gyökér vagy, ha itt élsz akár csak egyéve is, tudnod kell, hogy kiről van sző. Szűkebb hazájában, itt a járásban mindenki ismeri Bugár Titusz elvtársat. Arca nem árulná el, hogy 78 éves, s ennek több mint a felét a „Vörös Szakszervezetben" és a pártban, mint aktív harcos töltötte el. Mert 50 'évvel ezelőtt a kisemmizett, de gon dolkodő munkás ember előtt nem volt más út, isak az üldözött proletárok pártja és a szakszervezet. így indult el Bugár elvtárs is azon a rögös úton, mely az első köztársaságban a kommunista utal jelentette. Bugár elvtárs 1893-ban született. Édesapja szegény napszámos vo'lt. S mi várt a napszámos gyermekére ebben az időben? 15 évesen már napszámba járt, majd 18 éves korában felvették ácstanoncnak. Az első világháborúban 42 hónapot töltött a fronton. Mint többen ő is rádöbbent a keserű igazságra, hogy a háború nem volt a kizsákmányolt proletárok háborúja. 1918-ban az összeomlás után került haza. Mikor 1919-ben kitört a forradalom, azonnal jelentkezett vöíöskatonának. Mint géppuskás szakaszparancsnok Mosonmagyaróvárra vonult be. Mikor a forradalmat leverték visszajött az első köztársaságba. Mint megbízhatatlant, természetesen rendőri felügyelet alá helyezték. 1921-ben nősült. Két gyermeke van. A nemesabonyi helyi pártszervezet vette fel a kommunista pártba. A párt megbízásából társaival (Rácz Andrással, Síiké Bélával. Pogány Tituszszal, Simon Bálinttal ét Mondok Gáborral) 1926-ban megalapították a Vörös Szakszervezetet. Bugár elvtárs lett a szervezet első elnöke. Sok segítséget kaptak a pozsonyi e.vtársaktól, tanácsért gyakran keresték fel a Duna utcai munkásotthont. Mint az építőmunkások szakszervezetének elnökét 1927-ben lázításért, izgatásért 14 napra bebörtönözték, habár a kérdéses gyűlésen nem is volt jelen. 1928. április 28-án megszervezték a vidék építőmunkásainak sztrájkját. Természetesen a munkaadók megtettek mindent, hogy a munkások ilyen arányú megmozdulását meghiúsítsák. Ez azonban nein sikerült, mert együtt működve a földmunkások, szakszervezetével 4s a pozsonyi elvtársakkal, azok pénzbeli segéllye'i is (90 koronával fejenként) lehetővé tették a sztrájk sikeres folytatását. 1928. május 10-én tárgyalásra hívták a munkaadók a munkások megbízottjait. Sajnos áruló is akadt a sztrájkolók között, így a munkaadók tudták a leltételeiket — de végül mégis győzött a munkásság. Az akkor megkötött kollektív szerződés eredeti példánya megvan a járási szakszervezeti tanácson. Bugár elvtárs is őriz egy másolatot belőle. 1937-ben is szerveztek eredményes sztrájkot az építőipari munkások. Következett az 1938 as esztendő, a Horthyrendszer. A baloldali, a kommunista dolgozókat — így Bugár elvtársat is — rendőri felügyelet ala helyezték. Errő'i a korszakról sokat és sokan írtak már, de eleget írni róla soha sem lehet. Mi következett ezután a kommunistákra? A komáromi Monostori várerőd, Kistarcsa, majd a koncentrációs, náci haláltábolok. Bugár elvtársat 1940-ben behívták a zsidó munkásszázadokhoz szakaszvezetői rangban, de már a harmadik napon börtönbe került, inert tiltakozott a zsidók elleni embertelen bánásmód miatt. Ezután Dunaszerdahelyről elvitték Nagyváradra, majd mint 40 évnél idősebbet és megbízhatatlan! leszerelték. Otthon a Lukács-malomban kapóit állást, mint karbantartó és raktáros. Mivel a malom hadiüzemnek számított bevonulnia többet nem kellett. A felszabadulás után 1945-ben mint magyart nem vették vissza a pártba. Függetlenül ettől szakszervezeti vonalon agitációs útra indult az egész járásban és újra megszervezte a Vörös Szakszervezetet, hogy a munkásság né legyen tétlen, és v4gre vegye kezébe sorsának intézését. 1949-ben, mint a többi magyar kommunista visszakapta párttagságát, és a járási konferencia után tagja lett a párt járási elnökségének. Ugyanebben az évben megválasztották a kerületi pártvezetőség tagjává is. 1950-ben megbízta a párt, hogy alakítsa meg az építővállalatol, melvnek azután politikai vezetője lett, majd 1953-ban kinevezték a vállakat igazgatójává. Ezt a megbízatást 1958 őszéig töltötte be. Ezenkívül tagja volt a járási nemzeti bizottságnak, mint a helyi gazdálkodás szakelőadója. 1952-ben a járási szakszervezeti tanács elnöke is lett; ezt a funkciót mint régi szakszervezeti szakember töltötte be. 1953-ban megszervezi az építöválialatnál az üzemi pártszervezetet, ami a mai napig is rendben működik. Ebben az időben a kerületi szakszervezeti tanács tagja is volt. Ugyancsak 70 éves koráig aktív tagja a népi miliciának. 1958 év őszén kéri, hogy mentsék fel igazgatói megbízatása alő'i. Nem ment nyugdíjba, hanem vállalta az ipari tanulók nevelését, felhasználva sokéves tapasztalatát párt- és szakszervezeti vonalon. Természetesen ennyi évi áldozatos munka után nem maradhattak el a párt, a kormány és a szakszervezetek által adományozott kitüntetések sem. Nyugdíjba csak 1965-ben ment, de meg mindig aktivistája a járási pártvezetóség ellenőrző bizottságának és elnökségi tagja a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetségnek. Az 1968-as események, mint régi párttagot, nein ingathatták meg. Rendületienül híve n ;zovjet barátság. nak, mert ez az egyedüli helyes út. hogy szocialista vívmányainkat megtarthassuk és tovább fejlesszük. MÉRI MIHÁLY L b ld ovinooanyai peiaa Beruházás ésszerűsítése = ésszerű beruházás A vállalati beruházási politika régi fájdalma az a gyakorlat, hogy az új létesítmény befejezésekor tűnik ki, miszerint a költségek sokkal nagyobbak leltek a tervezetteknél. Éppen ennek ellenkezője azonban a Lovinubányai Mag nezitiizem beruházási gyakorlata. Hála a ..Mindenki szocialista módon" és a komplex racionalizálás mozgalma szerecsés ötvözetének, az üzem korszerűsítését különösen magas színvonalon, ám az átlagosnál jóval olcsóbban oldják meg. A megnezitüzemben a termelést nagymértékben automatizálták. Az alagútkemencéknél teljes mértékben kiküszöbölték a fárasztó testi munkát. A további korszerűsítést nagyrészt saját eszközökből és főleg saját erővel folytatják. Az ezekben a napokban értékelt szocialista munkaverseny keretében a dolgozók 1600 munkaórát dolgoztak le ingyen azért, hogy hozzásegítsenek a korszerűsítéshez. Ebben az igyekezetben az élen járt az üzem 28 szocialista mtinkabrigádja, amelyek példája a dolgozók 95 százalékát a „Mindenki szocialista módon" mozgalomban versenyre serkentette. A racionalizálás és a munkaverseny sikeres egybekapcsolása tette lehetővé, hogy 50 millió koronás beruházást 14 millió koronáért megvalósítsanak, méghozzá az üzem szükségleteihez igazítva a berendezésekel. s magasabb műszaki színvonalon, mintha a beruházást más intézménnyel végeztették volna. Az automatizálás, s a müveletek ésszerűsítése lehetővé tette, hogy a t üzem az idén 50 emberrel csökkentse munkaerő-igénylését. Az első negyedévben így is 300 000 korona értékű magnezittéglát gyártottak az alagntkemencékben terven felül. További 300 ezer koronát a törmeléktéglák értékesítésével takarítottak meg. A Lovinubányai Magnezit üzem a jól szervezett verseny és az ésszerűsítés következtében a magnezitgyárak legjobbjai közé jutott. ívül A munkaerövándoriás nagy gazdasági veszteségeket okoz. Hazánkban 1970 első felében 370 ezer dolgozó, ebből Szlovákiában 120 ezer változtatott munkahelyet. Az utóbbi időben meglátogatott üzemekben a munkaerőmozgás évente 10—25 százalékos. Ez annyit jelent, hogy az év folyamán min den negyedik dolgozó eltávozik munkahelyéről. Különösen aggasztó a helyzet az építőiparban, ahol az elmúlt évben minden harmadik dolgozó munkahelyet változtatott, ugyanúgy a közszükségleti iparban, ahol az egyes vállalatokban 2—4 év alatt a munkások túlnyomó többsége kicserélődött. Például a partizánske! Augusztus 29. Üzemben az 1960—1970 években 36 ezer dolgozó cserélt munkahelyet, ebből 1970-ben négyezer. A közgazdászok kiszámították, hogy az igényesebb ágazatokban egy új dolgozónak 2—3 hónajiig átlag 50 százalékkal kisebb a teljesítménye. A munkaerővándorlás következtében beállt veszteségekről számolnak be az egyes kutatások is. Például a magasépítkezési vállalatokban egy munkás távozása 25 ezer korona veszteséget jelent. A lenfeldolgozó iparban egy dolgozó begyakorlása 16 ozer koronába kerül. Ezek szerint feltételezzük, hogy egy ipari munkás munkahelyváltoztatása okozta kár 10—20 ezer korona között mozog. Vagyis az iparban az évi mintegy félmillió munkahelyváltoztatás 5—10 milliárd korona vesztesé get jelent. A helyzetelemzések a munkaerövándoriás indítékát kutatva megállapítják, hogy a dolgozó több esetben az eredeti munkahelyén fokozott munkaigyekezettel sem tudott elérni olyan béremelést, mint amilyet egy új munkahelyen elér. Ez a tény a gyakorlatban kettős negatív hatást vált ki. Nemcsak a munkaerővándorlást segíti elő, hanem egyéb, társadalmi szempontból káros jelenségek kialakulását is elősegíti. Például azoknál a dolgozóknál, akik nem változtatnak munkahelyet, csökken az érdeklődés a nagyobb munkateljesítmény, a szakképzettség emelése, a vállalati gazdálkodási eredmények iránt. A munkaerővándorlást előidéző okok közül elsőként a rosszul koordinált bérnövekedést említenénk. Egyes ágazatokban ugyanis a béreket komolyabb ok nélkül gyorsabban emelik, mint más ágazatokban. A munkaerövándoriás okairól érdekes tájékoztatást nyújt az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma által szervezett közvéleniénykutatás. A megkérdezettek arra a kérdésre: „Ha el akar menni az üzemből, mi ennek az oka? — a következő sorrendben fogalmazták meg a válaszokat: nagyobb fizetés miatt, rossz munkakörnyezet miatt, csekély a kilátás nagyobb tisztség betöltésére, az emberek közötti rossz viszonyok miatt. További indokként tüntették fel, hogy nem tetszik az általuk végzett munka, nem tudják érvényesíteni szaktudásukat, illetve nem értik meg egymást munkatársaikkal és vezetőikkel. Összehasonlításképpen még feltüntetjük egy gépipari üzemben végzett helyzetkutatás eredményeit, ahol a munkaerővándorlást a következőkkel indokolták: a gyakori hajrázás, rossz munkaszervezés, az egyhangú és gépies munka, a túl gyors munkaütem, a rossz munkakörnyezet, a vezetőség rossz viszonya az alkalmazottakhoz,, a munkaeredmények igazságtalan értékelése, a csekély tájékoztatás, a munka szellemi és fizikai igényessége. Felmerült a kérdés, miként lehetne csökkenteni a munkaerővándorlást? Itt elsősorban bizonyos makroökonómiai intézkedések gyakorolhatnának pozitív hatást a munkaerők stabilizálására. Gondolok itt az árak stabilizálására és a bérfejlődés szabályozására. A dolgozók stabilizálását segíti elő a munkaerőszéthelyezés szabályozásának egységes, országos rendszere. Annak érdekében, hogy megakadályozzák a szakképzett fiatal munkások vándorlását, módosítják a Munkatörvénykönyvet. Ha a szervezet olyan dolgozót vesz fel, aki még nem töltött el három évet azon üzemben, ahol szakmát szierzett, akkor köteles megtéríteni kitanításának minden költségét. Ha a dolgozó Indokolatlanul, illetve spekulatív okokból egy évben több mint kétszer változtat munkahelyet, akkor a vállalatok nem vehetik fel őt a jnb beleegyezése nélkül. Az NDK-ban, a nyugat-európai országokban, de néhány szocialista országban is az anyagi érdekeltség különböző formáival gyakorolnak hatást a munkaerők stabilizálódására. Ilyen például a pótszabadság, a hűségpótlék, a termelési tapasztalatok címén nyújtott pótlék stb. Nagy hiba lenne azonban, ha figyelmünket e téren csupán az anyagi tényezőkre összpontosítanánk, mivel tudjuk. hogy ezek nem minden esetben döntőek. A szociológiai kutatások azt mutatják, hogy a munkaerők stabilizálására nagy hatást gyakorolnak az emberek közti kapcsolatok, a jő munkaszervezés, a szakszerű és a magas színvonalú irányítás, a munka biztonsága, a szakképzettség érvényesítésének lehetősége, a munkakörnyezet javítása, az igazságos és megértő vezetők, a munka fizikai vagy szellemi igényességének csökkentése stb. Az említett stabilizációs tényezők hatásának növelésé vei érhetjük el a munkaerövándoriás csökkentését. J02EF URM1NSKÝ mérni)'