Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-06 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. június 6. A NAP kel — Bratislava: 3.44, nyugszik: 19.55 órakor Košice: 3.28, nyugszik: 19.39 órakor. A HOLD kel: 17.28, nyűg szik: 1.40 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük NORBERT nevű kedves olvasóinkai • 1436-ban született JO HANNES MÜLLER (REGIO MONTANUS) német csillagász, matematikus (+1476). • 1606 ban született PIERRE CORNEILLE drámaíró, a klasszicizmus kiemelkedő képviselője (+1684). • 1886-ban született BAJCSYZSILINSZKY ENDRE publicista és politikus, a II. világháború idején a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége és vértanüja (+1944). • 1356-ban halt meg ISOZ KÁLMÁN zenetörténész, Liszt életművének és tevékenységének kutatója (szül.: 1878). Köszönjük! Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa anyagának feldolgozása és közlése rendkívül nagy és igényes feladatokat rótt lapunk szerkesztőségére. S ez a rendkívül nagy és igényes munka nemcsak a kongresszusi anyag terjedelméből adódott, hanem az Oj Szónak abból a sajátos helyzetéből is, hogy nekünk az első szótól az utolsóig mindent szlovákról magyarra kellett fordítanunk. Ám a XIV. kongresszus nemcsak a szerkesztőségnek jelentett nagy munkát, hanem a nyomdának is. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy esetenként még nagyobb megterhelést, mivel ha a szerkesztőség, — hogy lépést tartson az eseményekkel — késett a kézirat leadással, akkor ezt a késést odaadó, szinte hősles munkával a nyomda hozta be. Ennek illusztrálására csak egy példát említünk fel. Múlt héten, május 28-án, pénteken délután prágai munkatársunk telefonon értesített bennünket, hogy a kongresszuson befejeződött a vita. Ennek alapján az első oldalon már ezt adtuk címnek, ám az erről szóló hivatalos közleményt csak jóval lapzárta után kaptuk meg, s így 40 percet késtünk a kézirat leadással, és ez minden emberi számítás szerint azt jelentette, hogy az Oj Szó elúszik, lekési a több mint 15 ezer példányt szállító közép-szlovákiai motoros gyorsvonatot. Az expedíció vezetőjével már srról beszéltünk hogy megkérjük az állomás szolgálatos tisztjét: néhány percre próbálja meg visszatartani a gyorsvonatot. Erre azonban nem került sor. A nyomda leküzdve minden nehézséget, versenyt futva az idővel, a 40 perc késést nemcsak, hogy behozta, hanem a rotációs gép az előírt időnél hat perccel hamarabb indult. Lehetetlen volna személy szerint kiemelni bárkit is nyomdász barátaink közül; mivel a gépszedők éppúgy helytálltak mint a mettőrök. a korrektorok mint a montírozók, a gépmester mint az expedíció. Mint puszta tény szögezhetjük le: jelentős mértékben a nyomda dolgozóinak köszönhető, hogy a kongresszus alatt olvasóink az Oj Szót mindennap kézhez kapták. S ezt az áldozatos munkájukat itt, a nagy nyilvánosság előtt is megköszönjük. A SZERKESZTŐSÉIG HELYREIGAZÍTÁS Lapunk május 16 i vasárnapi számában, sajnálatos elírás történt. A harmadik oldalon a Bővülnek, erősödnek kapcsolataink című írás, harmadik bekezdésének harmadik mondata helyesen Így hangzik: „A két ország a tervek koordinálásánál megegyezett, hogy 1972—1975 ben a Magyar Népköztársaság Csehszlovákiának évente 100—200 000 tonna gabonát szállít a csehszlovák műtrágyáért, karbamidért, hengerelt anyagért és vegyipari gyártmányokért. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Alapérdekünk... Aligha felejtette el valaki, társadalmunk válságos időszakában, milyen nyíltan hangoztatták a szocializmus ellenségei, hogy a kommunista párt nem hivatott a vezető szerepre tár- ' sadalmunkban. Ennek bizonyítására fejtették ki óriási ellenpropagandájukat, melynek lényege a párt tekintélyének állandó csökkentése, a becsületes pártfunkcionáriusok bemocskolása, eredményeinek ócsárlása volt. Az ellenpropaganda nem is volt teljesen eredménytelen. hiszen nagyon sokan | megtévedtek nicj^ 3 lc^bBcsiilBtcscbb szándékú emberek köziil g is. Főleg a kevés tapasztalattal rendelkező fiatalok. A párt vezető szerepének meggyengítése terén is eredményes volt ellenségeink tevékenysége. Teljes győzelmet azonban — és ez törvényszerű — nem arathattak. Sőt, végül teljes kudarcot vallott próbálkozásuk. A párt s az egész társadalom helyzetének fokozatos konszolidálása, a kommunista párt tekintélyének visszaállítása, a tömegek megnyerése a pártpolitika támogatására — jelenti számukra a 'kudarcot, számunkra pedig a győzelmet. Az elmúlt időszak tapasztalatairól azonban nem feledkezhetünk meg: a párt vezető szerepének kérdését és azt, hogyan nyerhetjük meg a legszélesebb tömegeket, mindig szem előtt kell tartanunk. Sok szó hangzott el erről a CSKP XIV. kongresszusán is. Husák elvtárs előadói beszédében például kiemelte: „A párt az egyedüli erő, amely a tudományos szocializmus alapján meg tudja fogalmazni a társadalom fejlődésének marxista—leninista programját, s meg tudja szervezni a dolgozókat ennek megvalósítására. Ezért minden kommnnista elsőrendű feladata a párt vezető szerepének sokoldalú megszilárdítása. Ez objektív szükséglete társadalmunk folyamatos és sikeres fejlődésének, alapérdeke munkásosztályunknak és egész népünknek." Azt is aláhúzta Husák elvtáirs, hogy a kommunisták számára természetes, hogy nem saját maguknak építik a szocialista társadalmat, s csupán saját erejükből nem is képesek felépíteni. A szocializmus fejlődése csakis milliós tömegek alkotó aktivitásának eredménye lehet. Az aktivitással kapcsolatban hadd idézzük a CSKP el-' ső titkárának a következő szavait: „Mindenkivel számolunk, aki őszintén részt akar venni közös törekvésünkben, és megteremtjük a feltételeket, hogy érvényesülhessen az emberek kezdeményezése, tudása és tapasztalata. Ez természetesen azokra is vonatkozik, akik nem kaptak pártigazplványt és becsületes munkával akarják helyrehozni a múlt hibáit. Azok ellen, akik azonban a másik parton állnak, következetes politikai harcot folytatunk." A tömegpolitikai munkáuak — mutatott rá Husák elvtárs — a jövőben arra kell irányulnia, hogy minden becsületes ember megismerje és megértse a párt politikáját; megértse és egyetértsen a párttal. Az elkövetkező időszakban a legfontosabb szerep az üzemekben végzendő tömegpolitikai munkára vár. Befejezésül hadd idézzük Husák elvtárs szavait: „A pártszervek egyre szorosabb kapcsolatot kötnek a pártonkívüliekkel. Meggyőződésünk, hogy a kongresszusunk által elfogadott határozatok mindazok egyetértésével találkoznak, akik becsületesen támogatják a szocializmust, hazánk jövőjét." Ezt a kongresszus visszhangja máris bizonyítja. FULOP IMRE KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Indokínai egyszeregy Vajon sikerül-e Niion elnöknek „lelket lehelnie" a délkeletázsiai rezsimekbe? — teszik fel a kérdést a külpolitikai megfigyelők. Végre-valahára belátja-e a Pentagon, hogy nyers erővel aligha lehetséges elfogadható alternatívát kicsikarni Indokínában az Egyesült Államok számára? Nem vitás ugyanis, hogy az eddigi erőfeszítések mindössze minimális eredménynyel jártak, inkább felborzolták, semmint csillapították a kongresszusi, illetve szenátusi kedélyeket. A legutóbbi washingtoni fejlemények, a tömeges méreteket öltő és egyre erőteljesebb tiltakozási hullámok, a csupán ügygyel-bajjal megfékezhető politikai ellenakciók világosan jelzik, hogy betelt a pohár, Nixon elnököt és párthíveit valószínűleg maga alá temeti a „vietnainizáció" omladozó kártyavára. Az utolsó szalmaszálat — mint ilyenkor már lenni szokott — a nyers erő bevetése jelenti, a háború eszkalációja, amely viszont a szinte mérhetetlen anyagi veszteségeken túlmenően még inkább léket üt Nixon korhadozó koncepcióján. A helyzet persze, hogy sportkifejezéssel éljünk, a gólvonalon tán még menthető lenne; a párizsi négyesértekezlet talajáról sikerülhetne a republikánus párti vezetésnek elrugaszkodnia. Nos, úgy tűnik, Nixon elnök túl messze (Lyndon Johnsonnál is jóval messzebb) ment ahhoz, hogy a béketárgyalásokon átvehesse a kezdeményezést. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, valamint Hanoi indítványaira, konkrét tervezeteire adott elutasító válaszai ugyancsak megkérdőjeleznék szándékai őszinteségét. így azután Richard Nixon a zsákutca végére ért, a visszafordulás teljes politikai csőddel lenne egyértelmű, mind kül-, mind belpolitikai vonatkozásban. Marad az értelmetlen fáldöngetés, a magabiztos, távlatokat egyedül felismerő politikus póza, amelyről viszont előbb-utóbb a valóban reális esélyekkel rendelkező ellenzék rántja le a leplet. Nem tudhatni, vajon a demokraták milyen ütemben, és főként milyen méretekben látnának hozzá választási győzelmük esetén a johnsoni—nixoni örökség felszámolásához. Véleményünk szerint nyilván bátrabban nyúlnának az ún. kényes kérdésekhez is, mint egy esetleges, a Republikánus Párton belüli másik, Nixonnal szembenálló hatalmi csoport. Nem elhanyagolható momentum az sem, liogy az amerikai tőke immár végzetesen eljegyezte magát Indokínával, s a jegyesség felbontása súlyos megrázkódtatásokkal járna, a politikai-katonai kudarcot akút pénzügyi válság tetézné, az eszkaláció időszakában fejetlenül befektetett dollármilliárdok huzamosabb időre billentenék félre a még legalább látszólagos gazdasági egyensúlyt. Kétségtelen tehát, hogy Nixon elnök indokínai egyszeregye téves képletre épült. Nem hallgathatjuk el azonban — az objektivitás is ezt diktálja —, hogy az „alapokat" az államférfiúi képességekkel csak kevésbé rendelkező Lyndon Johnson rakta le. Viszonl az igazság kedvéért meg kell jegyezni: Níxonnak volt lehetősége újraalapozni. Hogy ezt nem tette meg, azt elsősorban a Pentagonnak köszönheti, katonai tanácsadói befolyásának, amellyel szemben Nixon az államelnök, úgy tűnik, gyengének bizonyul. Más kérdés viszont, vajon a hadiipari komplexum hű kiszolgálóját az amerikai héjáknak sikerül-e átmenteni a következő választási időszakba. Reális számítások szerint, a demokrata párti erők felsorakozása esetén aligha . . Persze, változnak az idők, változnak az emberek!... BALOGH P. IMRE Szombaton, május 29-én befejeződött Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa. A kongresszus küldöttel és vendégei nagy figyelemmel hallgaták végig dr. Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának zárszavát, s lelkes tapsukkal gyakran fejezték ki egyetértésüket. (ČSTK felvétele) Ígéretesen fejlődik Csehszlovákia és az NDK együttműködése a vegyipar terén. A schwedti vegyi üzem fejlesztésében például csehszlovák szakemberek is részt vettek. A képen látható gáztárolókat hazánkban készítették. (CSTK) A Vietnami Demokratikus Köztársaságban rendkívüli fontosságot tulajdonítanak az egészségügy fejlesztésének. A sokszor nehéz körülmények közepette kiváló eredményeket sikerült elérni. (CSTfO E heti karikatúránk Valahol Dél-Vietnamban További veszteségek érik az amerikai agresszorokat. jAz Unsere Zeit, NSZK kar ikd. úr ajaj