Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-06 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

. A Praha-Vysočany-i PRAGA üzem 99 elvhű kommunistája - féltve hazánk szocialista vívmányait és jövőjét - 1968 júliusában levelet intézett szovjet barátainkhoz. A szovjet pártküldöttség - amely Leonyid Brezsnyev elvtárs vezetésével részt vett a CSKP XIV. kongresszjsán - ellátogatott az üzembe. Képünkön Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára szívélyesen üdvözli a levél egyik aláíróját. (CSTK telvetele) LŐRINCZ GYULA: AKI MEGÁLL, AZ ELPUSZTUL Befejeződött Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa. Méltóan megünnepeltük pártunk születésének 50. évfordulóját. A kongresszus tárgyalása, vitája, az ötvenéves párt ünneplése után most már a hétköznapok, de nem közönséges, hanem nagy feladatokkal telített hétköznapok, munkanapok következnek. Megvan ezeknek a hétköznapoknak is a különös varázsa, - ež a biztonságérzet. Túljutottunk azon a válságos időszakon, amikor a munka legkevésbé volt fontos, amikor célkitűzés, koncepció nélkül csináltuk azt, amit az adott pillanat hozott. Amikor a társadalmi életünk csúcsán álló vezetők a vízbe visszadobott aranyhalacska három kívánságukat teljesítő dajkameséjével, a tudjisten honnan jövő „aranydollár" kölcsön megváltói csodájával áltattak bennünket. A narkózisból lassan, de biztosan kijózanodunk. Ez a kijózanodás észrevehetően megkezdődött már 1969 áprilisában, mikor a párt élére, a volt központi bizottság egészséges magva, a marxi—lenini tanokhoz hű internacionalista része új vezetőséget választott Husák elvtárssal az élen, úgy is mondhatnánk, hogy husáki vezetőséget. Ez a vezetőség nemcsak hogy lehetővé tette, hanem programul elfogadta, vagy célul tűzte ki a párt és a társadalmi élet konszolidálását, a párt megtisztítását a jobboldali antiszocialista, nacionalista, szovjetellenes elemektől. A gyakorlati élet megmutatta, es a XIV. pártkongresszus egyöntetűen elismerte, jóváhagyta és helyeselte az új vezetőségnek ezt a koncepcióját. Ez, és csakis ez az út volt járható, kivezető a mély politikai és társadalmi válságból. Hiszen már rohantunk egy gazdasági krízis, infláció, összeomlás felé. A foganatosított intézkedések, mint például az árrögzítés, a már szinte lehetetlennek látszót, megállította a lejtön az inflációt. Így visszanyertük a pénzünkbe, a koronába vetett bizalmat. A lakosság pánikhangulata fokozatosan megszűnt, a bankbetétek emelkedni kezdtek, az emberek már nem szedték kí a pénzüket a bankból, hanem berakták. Megindult a termelés, javult az áruellátás. Fokozatosan, kisebb-nagyobb zökkenőktől eltekintve, normalizálódott a közellátás. Természetesen az, hogy okos realpolitikaval sikerült megmenekülnünk egy teljes gazdasági csődtől, nagyban elősegítette politikai életünk konszolidálódásának lehetőségét is. Az új vezetőség megnyerte a széles tömegek bizalmát. Nehéz volna megmondani, hogy melyik volt a fontosabb, a sürgősebb, de biztos, hogy a kettő kölcsönösen kiegészíti egymást. Nem lehetett volna politikailag rendezni dolgainkat, ha nem nyúltunk volna határozottan az égető gazdasági problémák megoldásához, és fordítva, ha tovább tűrjük a politikai erjedést, gazdaságilag is menthetetlenül csődbe jutottunk volna. Ez már a dialektika törvénye. Persze ezeknek a válságjelenségeknek - melyek 1968— 69-ben kulmináltak - a gyökerei nem a közelmúltba, hanem az 1968 januárját megelőző időszakba is visszanyúlnak. Nem véletlen, hogy az 1967 decemberi plenáris ülésen a CSKP KB tagjainak többsége már nagyon élesen bírálta Novotný volt első titkár munka- és irányító módszereit, s erélyesen követelte, hogy a bírálat és az önkritika szellemében elemezzék a Központi Bizottság, a CSKP KB elnöksége és titkársága politikáját és tevékenységét Sajnos, ez a januári változás után sem történt meg, söt a hibák még jobban elmélyültek, és ezt használta ki nagyon ügyesen a jobboldal a szocialistaellenes platform érvényesítésére. Csak az új, április utáni vezetőség volt képes a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válsághelyzet tanulságait levonni. Husák elvtárs beszámolójában a TANULSÁGOK-ból indult ki, ezt a beszámolót a XIV. pártkongresszus magáévá tette, s ezzel, ahogy Husák elvtárs zárszavában mondotta: Lezárjuk a válságos időszak szakaszát, de számunkra, egész további munkánkra kötelezőek maradnak e fejlődés „TANULSÁGAINAK" következtetései,a pártunk marxi-lenini egysége nélkülözhetetlenségéről szóló következtetések . . . Türelmes munkával megnyerünk a szocializmus ügyének minden becsületes embert. Nem engedünk meg azonban semmilyen kísérletet a (elforgató tevékenységre, amely megkárosítaná társadalmunk fejlődését. Most már minden rajtunk múlik, kötelező programot fogadtunk el, s ezt teljesítenünk kell. „Aki megáll, az elpusztul". Mi nem akarunk elpusztulni, élni, fejlődni akarunk, a békés termelés, a hétköznapi munka varázsával előrehaladni a valóban lenini úton szocialista hazánk további fejlesztése felé.