Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-04 / 131. szám, péntek

Folytatódnak a harcok Nixont nem aggasztja a kambodzsai főváros közelében a szavahihetőségi szakadék A DNFF fegyveres erői szer­dán tlz órán át aknavetőkkel lőtték a saigoni kormánycsapa­tok Khe Sanh környékén létesí­tett állásait. A támaszpontokra ötszáz lövedék csapódott. Hat dél-vietnami katona életét vesz­tette, negyvenegy megsebesült. Szerdán egész nap folytak a harcok a kambodzsai főváros­tól, Phnom Pehntől tizenhat ki­lométerrel keletre. A kormány­hadsereg főparancsnoksága be­jelentette, hogy a harcokban a csapatok negyvenkilenc fő vesz­teséget szenvedtek. A párizsi megbeszéléseken résztvevő VDK és DIFK-küldött­ség szerdán nyilatkozatban bé­lyegezte meg Nixon amerikai elnök legutóbbi sajtóértekezle­tét. A Párizsban nyilvánosságra hozott két nyilatkozat hangsú­lyozza: Nixon az úgynevezett hadifogoly-kérdés ürügyén pró­bálja elodázni, hogy kijelölje a Dél-Vietnamba vezényelt ameri­kai csapatok kivonásának határ­idejét. Az amerikai kormány va­lójában arra törekszik, hogy Vietnamban folytassa és kiszé­lesítse agresszióját — mutat rá a nyilatkozat. A Laoszi Hazafias Front kül­döttsége befejezte a VDK-ban tett látogatását s elutazott Ha­noiból — jelenti a TASZSZ. A laoszi delegáció, élén Szufano­vung herceggel, a Laoszi Haza­fias Front Központi Bizottságá­nak elnökével baráti látogatá­son tartózkodott a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban. A vietnami értekezlet 115. ülése Párizs — A vietnami helyzet békés rendezésének lehetőségei­vel foglalkozó párizsi tárgyalá­sok 115. plenáris ülése Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK kül­döttségének vezetője felszólalá­sával kezdődött meg. Binh asszony az októberre tervezett dél-vietnami elnökvá­lasztásokra utalva kijelentette, hogy Dél-Vietnamban százakat tartóztattak le amiatt, hogy az áruló Thieu-klikk politikája el­len tiltakoztak. Az elnyomás je­lenlegi fokozásának az a célja, hogy előkészítse a talajt az ún. választások számára. A DIFK küldöttje elmondotta még, hogy a márciussal befeje­ződött kétéves időszak alatt 350 ezer amerikai katona vált harc képtelenné Dél-Vietnamban. A leglényegesebb kérdés — hangsúlyozta —, hogy az Egye­sült Államok jelölje meg az amerikai csapatok végleges és teljes kivonulásának időpontját. Az ülés második felszólalója Xuan Thuy, a VDK küldöttségé­nek vezetője megállapította, hogy azok a javaslatok, ame­lyeket a VDK és az DIFK a tár­gyalóasztalra helyezett, megol­dást kínálnak két döntő jelen­tőségű és egyben elválasztha­tatlan kérdésre: az amerikai és más külföldi csapatok teljes és végleges kivonására, valamint a dél-vietnami nép önrendelke­zési jogának biztosítására. Népirtás amerikai módra Washington — Sajtóértekezle­tet tartott szerdán Washington­ban az „Egyesült Államok viet­nami háborús bűneit kivizsgáló polgári bizottság". A bizottság képviselői arról adtak tájékoz­tatást, hogy az Egyesült Álla­mok által Vietnamban elköve­tett háborús bűnök nem „elszi­getelt incidensek", hanem a kor­mánypolitika tervszerű megvaló­sításának logikus következmé­nyei. A sajtókonferencián ismertet­ték azt a levelet, amelyet D. Natley őrmester, a vietnami há­ború egyik veteránja intézett Nixon amerikai elnökhöz. Natley levelében elmondotta, hogy saját szemével látta, mi­lyen brutális kegyetlenséggel bánnak el Vietnam polgári lako­saival. Az elnöknek javasolta, hogy hozzanak létre különleges bizottságot az Egyesült Államok indokínai háborús bűneinek hi­vatalos kivizsgálására. — Elnök úr, miért zárkózik el a felelősség felvetése elől? Miért engedélyezi Ön, mint a fegyveres erők főparancsnoka, hogy csupán egyes személyeket vonjanak felelősségre ahelyett, hogy kivizsgálnák azt a politi­kát és stratégiát, amelynek az indokínai háborús bűnök elke­rülhetetlen velejárói? — tette föl a kérdést Natley. A CSKP XIV. kongresszusa és nemzetközi kapcsolataink „A kongresszus pozitívan értékeli azt a tényt, hogy a CSKP-nak ma jó, elvtársi kapcsolata van a kommunista- és munkáspártok abszolút többségével. Ezeket a kapcsolatokat tovább szilárdítjuk, támogatjuk a kapitalista országok test­vérpártjait a tőke uralma elleni küzdelmükben, a munkás­osztály jogos követeléseiért folytatott harcukban. Teljes mértékben támogatjuk Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fiatal nemzeti államai kommunista és forradalmi demokratikus pártjainak törekvését a gyarmati rendszer kedvezőtlen szo­ciális, gazdasági örökségének kiküszöbölésére, az imperia­lizmustól való függőségük megszüntetésére és harcukat a neokoloniálista kizsákmányolás ellen. Sokoldalú támogatást nyújtunk a rabságban levő nemzetek nemzeti felszabadító harcának." t A CSKP. XIV. kongresszusának határozatából) Washington — Nixon elnök saj­tóértekezletén 30 perc alatt 21 kérdésre válaszolt, de amint a fehér házi tudósítók megjegyez­ték, nem sok újdonságot mon­dott. Az országos tv-hálózatok által élő adásban közvetített sajtókonferencián az amerikai elnök lényegében megismételte ismert állásfoglalásait. Külpolitikai tekintetben új mozzanat volt, hogy hosszú idő után ezúttal első helyre kerül­tek az Európát, illetve a kölcsö­nös haderőcsökkentést érintő kérdések. Ezzel összefüggésben Ijjixon elmondotta: „Laird hadügyminiszter a múlt héten konzultációkat folytatott a NATO katonai vezetőivel, Ro­gers külgyminiszter pedig jelen­leg Lisszabonban tanácskozik a a NATO-ktilgyminiszterekkel, és amikor ezek a konzultációk be­fejeződnek, akkor az USA és a NATO-hatalmak a Szovjetunió­val és más érdekelt országokkal meg fogják vitatni a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderő­csökkentés kérdését." A SALT-tárgyalásokon eléren­dő megállapodást illetően Nixon kifejtette: Az úgynevezett ABM rakétaelhárító rakétarendszerek kérdése „viszonylag egyszerűbb, mivel a tárgyalások ebben a vo­natkozásban csupán egyféle fegyverrendszert érintenek." Kérdést tettek fel a szovjet —egyiptomi barátsági és együtt­működési szerződésről is. Ezzel kapcsolatban Nixon utalt arra, hogy amennyiben ez az EAK-nak nyújtott szovjet katonai segítség növelését jelentené, akkor a tér­ségben kialakult „erőegyensúly" fenntartására az USA a maga részéről hozzá fog járulni Izrael katonai megerősítéséhez. A Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságáról szólva az ame­rikai elnök bejelentette, hogy az elemző munka hat héten be­lül befejeződik, és akkor nyil­vánosságra hozza, milyen ál­láspontot képvisel majd az USA •e kérdésben az ENSZ követke­ző Ülésszakán. A Vietnamban levő amerikai csapatok teljes kivonása, illet­ve az amerikai hadifoglyok kér­désében Nixon megismételte ko­rábban hangoztatott feltételeit. Kijelentette: „Nem aggaszt a szavahihetőségi szakadék, mert tény, hogy kifelé megyünk a háborúból és tény, hogy az ame­rikai katonák hazatérnek." A sajtóértekezlet figyelemre méltó vonása volt, hogy — el­sősorban belpolitikai téren, és különösen a háborúellenes tün­tetőkkel szemben alkalmazott rendőri módszereket illetően — rendkívül éles kérdések hang­zottak el. Mao Ce-tung—Ceausescu találkozó Peking — Csütörtökön dél­előtt Mao Ce-tung, a KKP Köz­ponti Bizottságának elnöke és Katonák a Kínai KP vezetőségében Varsó — Pekingben bejelen­tették, hogy a Kínai Kommunis­ta Párt további tartományi szin­tű bizottságait hozták létre, el­sősorban Kuej-Csou tartomány­ban és Szin-Tyiang autonóm te­rületen. Ezen a szinten össze­sen 29 adminisztratív egység­ben 23 bizottságot alakítottak. A Kínai KP bizottságainak élére 109 titkárt nevezték ki. Közülük több mint 60-an hiva­tásos katonák, akik a hadsereg­ben parancsnoki tisztséget töl­tenek be. Lin Piao, a központi bizottság elnökhelyettese fogadta Nicolae Ceausescut, az RKP főtitkárát, az Államtanács elnökét, felesé­gét és az általa vezetett román párt- és kormányküldöttséget. A találkozó az Oj Kína jelenté­se szerint rendkívül szívélyes légkörben zajlott le. A felek biztosították egymást a két párt, a két ország és a két nép harci egységéről. Kínai részről jelen volt' töb­bek között Csou En-laj minisz­terelnök is. KELET-PAKISZTÁN lakosságá­val való nagyobb szolidaritásra szólított fel VI. Pál pápa. Felhí­vásában a pápa nyugtalanságá­nak adott hangot a kelet-pa­kisztáni menekültek helyzete miatt. ben elsősorban az expanzív és neokolonialista politikát folyta­tó rendszerek, érdekcsoportok elszigetelése, erkölcsi-politikai diszkreditációja áll. Szükségte­len tán különösképpen hangsú­lyoznunk, hogy ennek a politiká­nak immár beértek első gyümöl­csei. Az imperialista érdekeket kiszolgáló rezsimek túlnyomó többsége saját zsírjában fulla­dozik, összeomlásuk a közeljö­vő kérdése. Közismert tény pél­dául, hogy az athéni katonai junta, éppen a haladó és de­1971 VI. 4. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa hatá­rozatának külpolitikai vonatko­zású fejezeteit tanulmányozva első olvasásra megállapíthatjuk, hogy pártunk következetesen ra­gaszkodik a lenini békepolitika alapelveihez, nemzetközi politi­kai koncepciója kialakításakor a kommunista- és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozásá­sának dokumentumaiból, illetve a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXIV. kongresszusának hatá­rozataiból indult ki. Ez a tény tán legmarkánsabban a nemzet­közi kommunista- és munkás­mozgalomhoz fűződő kapcsola­tainkban, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmaknak nyújtott fokozott támogatásban nyilvánul meg. Ez utóbbival ösz­szefüggésben elmondhatjuk, hogy pártunk következetesen ér­vényesíti az Egyesült Nemzetek Szervezete számos határozatá­ban, sőt alapokmányában fog­lalt elveket, hiszen egyik első­rendű feladatának tartja a gyar­mati uralom felszámolását, a neokolonialista törekvések ki­iktatását a nemzetközi kapcso­latokból. Köztudomású, hogy az impe­rializmus agresszív katonai töm­bök, terrorista rezsimek létreho­Az igazság oldalán zásával kíséreli meg fenntarta­ni világuralmát. Ez a politika szinte törvényszerűen lokális háborúk kirobbanásához vezet, amelyek további eszkalációja súlyosan veszélyezteti a világ békéjét. Példaként az indokínai háborút említhetnők, amely a nemzetközi politikai légkör megmérgezésén, a feszültség to­vábbi fokozódásán túlmenően mérhetetlen szenvedésekkei sújtja a térség népeit, hatalmas anyagi áldozatokat követel, amelynek terheit viszont az ag­ressziót elkövető államok dolgo­zó tömegei kénytelenek viselni. Pártunk, a testvérpártok kül­politikai vonalvezetésével össz­hangban, a demokratikus és an­tiimperialista frontot szilárdít­va, minden erkölcsi és lehető­ségeihez mérten anyagi támoga­tást megad a népi-nemzeti fel­szabadító harc hatékonyságának fokozásához, győzelmes befeje­zéséhez. Ugyanakkor tudatában van annak, hogy az esetleges fegyveres konfrontáció — a je­lenlegi világhelyzetben — szük­ségszerűen egy termonukleáris világégés kirobbanásához vezet­ne. így a küzdelem homlokteré­mokratikus erők nyomására, im­már a nyugat-európai országok­ban sem lel számottevő szövet­ségesre, az utolsó fogózót a washingtoni érdekek feltétlen ki­szolgálása, alapjában véve az or­szág árubabocsátása jelenti szá­mára. Távol-keleti viszonylatban a szöuli, illetve tajvani rezsim jutott hasonló helyzetbe, míg az indokínai amerikabarát rezsi­mek — Saigon, Vientiane, Phnom Penh — az elszigetelő­désen, a válsággal fenyegető belpolitikai helyzeten kívül ka­tonailag is a tönk szélén áll­nak. De nem „rózsásabb" a hely­zet Afrika földjén, sőt a latin­amerikai országokban sem. Kö­zel-Keleten — az arab országok egysége megszilárdulása és ütő­erejük fokozódása eredménye­képpen — az izraeli agresszív tervek futottak zátonyra, míg fekete Afrika országai a portu­gál gyarmatosítókat kényszerí­tik elsősorban távozásra. Nem vitás, hogy a dél-afrikai fajül­döző rendszerek is csak ideig­óráig — az angol-amerikai ér­dekeknek lojálisán alávetve ma­gukat — maradhatnak életben. Latin-amerikai viszonylatban elsősorban a kubai példa vonz­ereje ad ösztönzést a nemzeti felszabadító harcnak. Nem vitás, hogy a katonai diktatúrák és a mögöttük meghúzódó washing­toni monopóliumok ideje lejárt. A chilei események mindennél jobban bizonyítják: Latin-Ame­rika népei számára megértek a feltételek ahhoz, hogy a mono­póliumok gyámkodását lerázva önálló, demokratikusabb és igaz­ságosabb nemzeti életet kezdje­nek. Kétségtelen persze, hogy a vi­lág különböző térségeiben el­szenvedett érzékeny veszteségek nyomán fokozódik az imperia­lizmus agresszivitása, katonai potenciálja egyre nagyobb mér­vű bevetésével kíséreli megza­bolázni a nemzeti felszabadító mozgalmakat. Éppen ez teszi szükségessé, hogy a szocialista tábor országai, a haladó és de­mokratikus, valamint antiimpe­rialista politikát folytató orszá­gok, pártok és szervezetek fo­kozzák éberségüket, a világ köz­véleményére apellálva fogják le az agresszorok kezét. A CSKP XIV. kongreszusán el­fogadott határozat minden két­séget kizáróan bizonyítja, hogy pártunk, haladó hagyományai­hoz híven, a szocialista közös­séggel szilárd szövetségben folytatja küzdelmét a gyarma­ti, illetve félgyarmati sorban sínylődő nemzetek felszabadítá­sáért, s e történelmi jelentősé­gű harcban egyértelműen a progresszív erők oldalán áll. Úgy ls mondhatnók, hogy ez a CSKP politikai platformjának törvényszerű velejárója, hiszen szükségszerűen következik a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapel­veiből. BALOGH P. IMRE néhány WALTER ULBRICHT, az NDK államtanácsának elnöke tegnap fogadta Carlos Contreras Labar­cát, Chile új NDK-beli nagykö­vetét, aki átadta megbízóleve­lét. RAINER BAKZEL, a nyugatné­met CDU parlamenti csoportjá­nak elnöke Párizsba érkezett, hogy -megbeszéléseket folytas­son francia politikai vezetők­kel. Barzelt csütörtökön fogad­ta Pompidou elnök és Chabau­Deltnas miniszterelnök is. A SZOVJET BÉKEVÉDELMI BIZOTTSÁG elnökségének Moszkvában megtartott kibőví­tett ülésén a résztvevők határo­zatban szögezték le, hogy teljes egészében támogatják a Béke­világtanács budapesti közgyűlé­sén hozott határozatokat. A SZOVJET FŐVÁROSBAN tar­tózkodó Ilku Pált, Magyaror­szág művelődésügyi miniszterét fogadta Jekatyerina Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi mi­nisztere. JEDRYCHOWSKI lengyel Kül­ügyminiszter finnországi hivata­los látogatásának második nap­ján rövid látogatást tett Kek­konen finn .köztársasági elnök­nél. GOLDA MEIR szerdán tízna­pos skandináviai körútja befe­jeztével visszaérkezett Tel Aviv­ba. Az izraeli miniszterelnök részt vett a Szocialista Interna­cionálé helsinki ülésszakán, majd ellátogatott Stockholmba, Koppenhágába és Oslóba. RALPH ABERNATHY lelkész, az amerikai polgárjogi mozga­lom jelentős személyisége fel­hívta az amerikai hatóságokat, hogy óvadék ellenében helyez­zék szabadlábra Angela Davist. NEW YORK ÁLLAM az Egye­sült Államok 31. állama, mely ratifikálta azt a kongresszus ál­tal jóváhagyott alkotmányki­egészítést, mely szerint az ame­rikai polgárok 18. életévük be­töltése után elnyerik a válasz­tójogot. SZÖULBAN Pak To Csin kor­mányelnökkel az élen lemon­dott a dél-koreai kormány. Rö­viddel ez után Pak Csöng H i „köztársasági elnök" kinevezte az új dél-koreai bábkormányt, melynek az élén Csöng Pil Kim, a Demokrata Republikánus Párt alelnöke áll. BUDAPESTRE érkezett Andro­nyik Melkonovics Petroszjanc, a Szovjetunió állami atomenergia bizottságának elnöke. Részt vesz az atomenergia békés fel­használásával foglalkozó KGSI állandó bizottság 20. üléssza­kán. Az Internacionálé 100 éve Párizs — Tegnap volt 100. évfordulója annak, hogy Eugen Pottier, a Párizsi Kommün barikádjainak egyik utolsó vé­dője megírta az Internacionálét, a proletariátus himnuszát. A Montmartre egy régi házának szobájában, amikor vérbefojtot­ták a kommünt, Pottier, a ki­váló költő Párizs 11. kerületé­nek küldötte a kommünben, a Nemzeti Gárda tagja, az ellen­ség elől rejtőzve ragadott tol­lat és írta meg halhatatlan al­kotását. Egy évvel halála után, 1888­ban Pierre Degeyter egy Lille-i munkás zenésítette meg Pottier szövegét. Koppenhágában 1910 szep­temberében az Internacionálé nemzetközi kongresszuson a vi­lág proletariátusának himnuszá­vá nyilvánították Pottier szer­zeményét. Moszkva — Moszkvában, a Marx Károly és Engels Frigyes Múzeumban kiállítás nyílt a proletár himnusz, az Interna­cionálé létrejöttének 100. év­fordulója alkalmából. A terem, melyet azoknak a francia festőknek a metszetei díszítenek, akik Eugen Pottier­nak, az Internacionálé szövege szerzőjének kortársai voltak, a hősi forradalmi harcok légkörét árasztja. \

Next

/
Thumbnails
Contents